Népújság, 1973. szeptember (24. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-08 / 210. szám

Magasabb követelmények A mindennapi életben sokféleképpen szok­tuk csoportosítani az embe­reket. így például beszélünk párttagokról és pártonkívü- liekről: a különbségtétel ez esetben a politikai hovatar­tozás, a szervezeti kapcsolat, illetve az elkötelezettség alapján történik. Hazánkban a lakosság mintegy hét és fél százaléka párttag. Ezek az temberek vállalták és vállal­ják azt a nagyobb felelőssé­get és társadalmi elkötele­zettséget, amely a Magyar Szocialista Munkáspárt tag­sági könyvével együtt jár. Ez különbözteti meg őket pár- tonkívüli társaiktól. Ezt a különbséget azonban nem szabad és nem lehet ab­szolutizálni. Hiszen a pár- tonkívüliség a mi körülmé­nyeink között nem jelenti az ellenzékiséget, a kommunis­tákkal való szembenállást. Ha a pártonkívüliek szerve­zetileg nem is elkötelezettek oly módon, mint a pártta­gok, túlnyomó többségük nemcsak híve, hanem harco­sa és támogatója a szocializ­mus ügyének. Tevékenyen közreműködnek a párt poli­tikájának realizálásában és ezer szállal kapcsolódnak a szocializmus eszméihez és gyakorlatához. Ezért a párt­tagok és a pártonkívüliek vi­szonyának meghatározó té­nyezője a kölcsönös bizalom: A pártonkívüliek ugyan­akkor a párt számára a fo­lyamatos utánpótlás bázisát is jelentik. Évente sok ezer ember válik hazánkban pár- tomkívüliből a párt tagjává. Erre természetesen nem min­denki kész és alkalmas! Tár­sadalmunkban még jelen vannak a polgári, kispolgári, ezocialistaellenes nézetek, s az ezeket hordozó emberek, ök nem lehetnék a kommu­Tanári adminisztráció Njlrn akartam hinni a fü- levMek. Egy tanárképző fő­iskolát végzett ismerősöm adminisztrátorként helyez- kedctt el. Ugye furcsa? Fur­csa, hogy aki az egyik leg­szebb pályát választva élet­hivatásul, elvégezte egyálta­lán nem könnyű tanulmá­nyait, a nem mindennapi alkotó munka örömét önként felcseréli valami egészen mással, amely korántsem nevezhető alkotó jellegűnek. Am ebben a históriában mégsem ez a legfurcsább. Igen, van ettől még „megle­pőbb” momentuma az ügy­nek Mégpedig az, hogy ami­kor ismerősöm új munkahe­lyén jelentkezett, alkalmas- sági vizsgát kellett tennie. Igen, friss tanári diplomával a zsebében, alkalmassági vizs­gát kellett tennie, hogy az illetékesek meggyőződjenek, egy tanár képes-e ellátni az adminisztrátori munkakört. Szóval, ennyit ér nálunk egy tanári diploma? Szerencsére nem erről van szó, csupán annak az áldott jó szemléletnek újabb terü­letekre való kiterjesztéséről, amely annyi fölösleges do­loggal nehezíti a köznapi éle­tet. Ki ne ismerné, amikor fél tucat igazolást kell fel­mutatni valamiről, holott minden kért adat benne van a személyazonossági igazol­ványban, vagy a Hivatal „büntetőjogi felelősségem tudatában” töltet ki néhány teljesen formális kérdőívet. Ennek a szemléletnek az egyenes ági leszármazottja a fent említett eset. Hiába, nálunk az admi- tásztráció tanári módon van megszervezve. nista párt tagjai. Ugyancsak nem feltétlenül érett erre az sem, aki egyébként becsüle­tesen dolgozik, rendesen tisztességes ember, akár va­lamilyen társadalmi tisztsé­get, irányító posztot töltsön is be. Ezekért az erényekért méltán megillet bárkit az elismerés, a megbecsülés, de a párttagsághoz ennyi még nem elég! Arra, hogy ki alkalmas a pártba való felvételre , és ki nem, azt mindig valamely alapszerveztet tagjainak kell konkrétan eldönteniük. Saj­nos, nem mindig sikerül va­lamely objektív mérce alap­ján állást foglalni a felvéte­leknél. Hogy milyen legyen ez a mérce, arra utalt a töb­bi között a párt X. kongresz- szusa, majd a Központi Bi­zottság 1972. novemberi hatá­rozata egyértelműen megfo­galmazta a tagfelvételnél kö-, vetendő utat Az idei esztendő eddigi tagfelvételeiben érvényedül e határozat szelleme és kedve­ző tendenciák rajzolódnak ki. Különösen figyelemre méltó az egyenletes ütemre való törekvés, és a munkások arányának emelkedése. Ugyanakkor « felvételüket kérő személyek elbírálása és a követélmények értelmezé­se még nem mindig egyértel­mű. Most az a legfontosabb, hogy minden pártszervezet­ben helyesen értsék az egy­séges elvek alapján megsza­bott követelményeidet, va­lamint ezeket a körülmé­nyeknek megfelelő differen­ciálással alkalmazzák. Egyé­nilég mérlegeljék, hogy a pártba belépni szándékozók megfelelnek-e a párttagok­kal szemben jogosan támaszt-" ható követelményeknek. Mit vizsgáljon az alapszer- vézet a felvétel esetén? Mi­re törekedjen és milyen irányba fejlessze tevékeny­ségét a pártba belépni szán­dékozó? Az egyik legfonto­sabb feltétel, hogy az illető végez-e társadalmi tevékeny­séget valamilyen területen és milyen eredménnyel. Amennyiben ez a tevékeny­ség rendszertelen volt, mi akadályozta ebben, s hogyan tud a jövőben a társadalmi tevékenységbe bekapcsolód­ni? Szükséges elemezni, mi­lyen az illető közéleti szerep­lése. Van-e véleménye a köz­életet érintő kérdésekben, s mi tükröződik a vélemény - nyilvánításban? Milyen a felvételt kérő kiállása a párt politikája mellett? Fontos mérce még a felvételt kérő politikai iskolázottságának színvonala. A párt politiká­jával való általános egyetér­tésen túlmenőién, miként vi­szonyul politikánk részkér­déseihez? Már a felvétel fo­lyamatában kell ezt mérle­gelve alakítani, hogy párttag­ként milyen oktatási formá­ban tanuljon a jövőben. Nem közömbös, milyen né­zeteket vall a pártba belép­ni kívánkozó az alapvető vi­lágnézeti, ideológiai kérdé­sekben. Ezért tájékozódni kell olyan irányban, hogy a tudományos marxista világ­nézet talaján áll-e?! Követ­kezésképp hogyan viszonyul önmaga és családja a val­láshoz, a szocialista hazafi- sághoz, az internacionaliz­mus elvéhez?! A vallásos vi­lágnézet, a nacionalizmus, a sovinizmus — s ezt világosan meg kell mondanunk — ösz- szeegyezüethetetlen a párt­tagsággal! Az anyagi termelés - terüle­ten dolgozó pártszervezetek a kiválasztásnál tartsák szem előtt, hogy területükről dön­tő többségben fizikai dolgo­zók és kisebb mértékben mű­szaki értelmiségiek felvéte­le kívánatos. Ügy, hogy kö­zöttük jelentős számban le­gyenek fiatalok és nők. A szellemi életben működő pártszervezetek elsősorban a kiemelkedő szakmái, társa­dalmi, közéleti tevékenységet végző alkotó értelmiségiek, f el vételét tartsák, feladatuk-. . nak. A magasabb Követelmé­nyek támasztásából fakadj hogy bármely pártszervezet­nek csak annyi embert lehet és szabad felvennie a párt-, ba, amennyi a párttaggá ne­velés időszakában az előírt követelmények teljesítésével erre alkalmassá válik. Ez "az egyetlen mérce és szabályo­zó elv akkor is, ha pártszer­vezeteink jelentős része eset­leg hosszabb időn keresztül nem vesz fél új párttagot. Politikai hiba, ha statisztikai indokokra hivatkoznak és nem arra, hogy az illető az egyik vagy másik követel­ménynek nem, vagy még alig felel meg. Erre már csak azért is ügyelni kell, mert az elutasítással senkit sem sza bad megsértenünk és eltaszí­tanunk a párttól! Tagfelvéte li elveinket úgy kell érvé­nyesíteni, hogy tovább szé lesedjék, erősödjék a párttal rokonszenvezők tábora. M ost nem a számszerű fejlődés nagysága' a partépítési munka mércéje! A cél a párttagság szociális összetételének javítása, fe­gyelmének megszilárdítása, felkészültségének fokozása; a társadalom érdekében vég­zett önzetlen munkájának és példamutató emberi maga­tartásának fejlesztése. Dr. Szabó Imre az MSZMP KB alosztályvezetője Javult a mezőgazdaság munkaügyi helyzete, növekedett a termelékenység Tovább csökken a mező- gazdaságban foglalkoztatot­tak száma, miközben a nép­gazdaságnak ez az ágazata egyenletesen fokozza terme­lését — mondották a MÉM- ben az MTI munkatársának, a mezőgazdaság munkaügyi helyzetének alakulásával kapcsolatos kérdésre. A fog­lalkoztatottak ■ számának csökkenése azonban már nem olyan mértékű, mint a ko­rábbi években, mert példá­ul az állami gazdaságokban tavaly ugyanannyian dolgoz­tak, mint egy évvel koráb­ban. és a termelőszövetke­zetek állományi létszáma is csak öt százalékkal csökkent egy év alatt. (Nem számít­va ide a nyugdíjasokat és a szakmunkástanulókat). — Az elmúlt évhez hasonlóan, 1973 eddig eltelt hónapjai­ban továbbra is érvényesült ez a kedvező tendencia. A népgazdaságnak ez az ágaza­ta csökkenő létszámmal nö­veli termelését és a hozzá­járulását a nemzeti jövede­lemhez. Mindent egybevet­ve: a mezőgazdaságban fo­lyamatosan javul a munka termelékenysége. (1972-ben a termelékenyseg 6r9 százalék­kal nőtt). Az évekkel ezelőtti még igen rossz munkaerőhelyzet­ben az utóbbi két-három év­ben a javulás jelei mutat­koztak. A foglalkoztatottak képzettségi színvonala azon­ban egyelőre alacsonyabb, mint a népgazdaság más ágazataiban, és a mezőgazda­ságon belül két fő szektor — az állami és a szövetkezeti — között is nagy a különb­ség. Az állami gazdaságokban a főbb vezető munkakört be­töltők kétharmadának egye­temi vagy főiskolai képesíté­se van, ez az arány a me­zőgazdasági tsz-ekben mind­össze 30 százalék. A szövet­kezetek hátrányban vannak az úgynevezett szakember­sűrűség tekintetében, is. Az állami gazdaságokban 86 hektár termőterület jut egy- egy szakmunkásra, a tsz- ekben csaknem 200 hektár. A mezőgazdaságban fog­lalkoztatottak korösszetéte­le az utóbbi években javult. A nem nyugdíjas és nem já­radékos tsz-tagok egyharma- da azonban még mindig 50 éves, vagy ennél idősebb. A nem nyugdíjas és nem jára­dékos tsz-tagok átlagos élet­kora 42,4 év, az állami gaz­daságokban 36,5 év. Ami a foglalkoztatottak havi átlagos munkaidejét il­leti: egy év alatt két száza­lékkal növekedett a mun­kaidő a tsz-ekben. Az állami nagyüzemekben a havi átla­gos munkaidő 1972-ben — az egy évvel korábbihoz képest —, egy százalékkal csökkent. A termelőszövetkezetekben a tagok — nem számítva ide a nyugdíjasokat — havi átla­gos munkaideje 210 óra volt az elmúlt évben, az állami gazdaságok dolgozói egy-egy hónapban átlagosan 207" órát1 töltöttek munkahelyükön. Felkészültek az őszi munkacsúcsra Besenyőtelken AGROM4SEXPO 973 néven nemzetközi mezőgazdasági- és élel­mint vásár nyílt a kőbányai Vásárvárosban. Képünkön: A John Deere amerikai óriás cég korszerű kukorica-kombájnja a bemutatón. jMXl-foto — Bara István ielusUsle — K&j (Tudósítónktól): Szorgalmas munkával tel­nek a nyár végi napok a be­senyőtelki Lenin Termelő­szövetkezetben. A növényter­mesztésben dolgozóknak egy­idejűleg még a dohány és a dinnye termésének szedé­se, betakarítása jelenti a legtöbb gondot. A kombáj- nosok és gépkezelők 15 tagú brigádja a nagy aratási mun­kák jutalmaképpen Cseh­szlovákiában üdült két hé­tig. Az üdülés után most újult erővel látnak hozzá az őszi vetések talajelőkészítési munkáihoz. A szövetkezet főagronómu- sa örömmel újságolta, hogy az aratási munkák során 460 vagon szemes takarmányt ta­karítottak be, és többek kö­zött 200 vagon búzát adtak át a felvásárló vállalatnak. Az aratással egyidőben a tarlóhántásokat és az őszi ve­tések talaj előkészítési mun­kálatait is folyamatosan vé­gezték. öt lánctalpas traktor tfUMk tf IcfrMiMtQsan szánt.. 1973, szeptember szamba! Munkájuk nem könnyű, mert a rendkívül száráz, szikes ta­laj feltörése a gépeket és az ekéket nagyon igénybe veszi. A terv szerint 1313 hektár területet készítenek elő az őszi vetésekhez. A napokban hozzáláttak 180 hektár rep­ce vetéséhez. Ezt követően 11 hektáron az őszi takarmány- keverék vetésére is sor ke­rül. Szeptember közepén 72 hektár őszi árpa és 1040 hektár búza vetését is meg­kezdik. Az őszi betakarítás­ban és vetésben 18 MTZ- traktor, több rakodógép, te­hergépkocsi és lánctalpas gép vesz részt. Mflmm Q Boldogság majd ssáseserembernek 1971—1973. évben Heves megyében a vár­ható lakásnövekedés — a tervezett 6959-cel szemben 8412 lesz. 1971-ben a használatba vett lakások száma 2318 volt, 351-gyel több, mint a tervezett; 1972-ben 477-tel, 1973-ban pedig várhatóan 625-tel több lakásba köl­töznek a tervezettnél. A IV. ötéves terv lakásépítése várható­an így alakul megyénkben; az előirányzott 11 780 lakás helyett 12 305 lakás épül! Ebből Egerben 4483, Gyöngyösön 2142, Hatvanban 957, az egyéb településeken pedig 4723 taná­csi — bér, értékesítésű egyéb tanácsi —, és vállalati lakásba költözhet több mint 12 ezer család. Emellett várhatóan 8600 magánlakás, társasház, családi ház építése várható a IV. ötéves terv végéig. Számok, lakások. Számok, lakások, gondok. Számok, lakások, gondok és munka. Számok, lakások, gondok, munka és bol­dogság. Sok-sok munka! Nagy-nagy boldogság! Nagy boldogság mintegy 21 ezer család­nak, majd százezer embernek. Szülőnek, gye­reknek, idősnek, fiatalnak! És az építőknek, az építtetőknek! Mind­azoknak, akik közreműködnek a lakásépítés­ben, akik az átlagosnál nagyobb erőfeszítést szorgalmaznak mindazoktól, akik részesei a lakásépítési program megvalósításának. Ez a program — bár köbméterek, tonnák, szintek, számok vannak mögötte — nem egyszerűen gazdasági, hanem nagyon is politikai jelen­tőségű kérdés, életszínvonal-politikánk egyik legfontosabb, legsarkallatosabb tényezője. Ennek gyakorlati bizonyosságát mutatja az is, hogy például 1972-től megélénkült, ha- tározottabbá vált a lakásépítésben közremű­ködő politikai szervek tevékenysége. Jól se­gítette az építőmunka színvonalának javítá­sát,-a-politikai ráhatást, .a szemléletváltozást, a megyei lakasepitesi es építőipari Kommu­nista aktívaülés, és az azt követő város; párí-végrehajtóbizottságí ülések, amelyek meghatározták a helyi tennivalókat. A me­gyei párt-végrehajtóbizottság 1972. február 15-i határozata megszabta a IV. ötéves terv lakásépítési programja teljesítésének legfon­tosabb feladatait. Felhívta például a figyel­met a több szintes lakásépítésnél a folyama­tosság feltételeinek megteremtésére, amelyet az anyagi eszközök, kapacitások, koncentrá­lása, a terület-előkészítési munka gyorsítása: színvonalas szervezése, a tanácsok, az OTP és a lakásépítő szövetkezetek tevékenységé­nek jobb koordinálása útján kell biztosítani. Ehhez kérte a kommunisták irányító, al­kotó, tevékeny segítségét. És egyre több az új lakás, a szép kényel­mes lakás. Üj foltok városaink, falvaink tér­képén, egyre szaporodó boldog családok. Sok lakás és tudjuk: mégis kevés! Sok gondot igénylő munka a beruházónak, a tervezőnek, a kivitelezőnek. És az embernek, aki az ala­pot ássa, a falat húzza és a belső szerelést végzi és legfőképpen annak, aki még az új lakásba költözés előtt áll. Egy mondat a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága 1972. november 14—15-i üléséről kiadott közleményből: ,,A IV. ötéves tervben elhatározott 400 ezer lakás felépítése összességében 1975. végére teljesít­hető, ami a lakáshelyzet lényeges javítását eredményezi.” Ebből megyénkben: majd 21 ezer lakás, 21 ezer családnak, boldogság majd százezer embernek. Es a sok gond mellett az alkotó munkasiker öröme az építőnek, építtető­nek, valamennyiünknek! És bíztató remény: a lakásprogram megvalósuiasa sínen van, jó kezekben. (papp)

Next

/
Thumbnails
Contents