Népújság, 1973. szeptember (24. évfolyam, 204-229. szám)
1973-09-08 / 210. szám
Morton fártunk Sok jó, s egy keserű fiaskó ' Neveztük már emeletes falunak, olvaso falunak Horten. aszerint, ml tűnt leginkább a riporter szemébe. Csak arról nem szóltunk, ami a rohamos fejlődés, kuiturálódás mögött meghúzódik, ami fontos hajtóereje a négyezernél több lelket számláló település életének. — Sehol sem állnánk, ha nincs társadalmi összefogás, ha nem munkál polgárainkban az együvé tartozás szelleme — jegyzi meg Süld István vb-titkár, amikor az ifjúsági parkot, a sporttelep új öltözőépületét, vagy éppen a szolgáltatóházból nagyvárosi stílű eszpresszóvá varázsolt létesítményt emlegetjük. — Jószerint mindháromhoz csak az anyagot kellett nekünk, vagy az ÁFÉSZ-nek előteremtenie, a különböző szakipari munkákat a község mesteremberei, diákjai, sportolói végezték el. Most újabb akció előtt állunk. Eléggé sivár a Baj- csy-Zsilinszky és a Csillag utca, ezeket parkosítjuk. A tanács adja hozzá a facsemetét. az utcabéliek pedig elültetik. Higgye el, senkit nem kell noszogatni. Nálunk a társadalmi munka, az ilyesféle segítőkészség máraz emberek vérévé vált. Horton igen komolyan veszik azokat az oktatásügyi elképzeléseket, amelyek mindinkább áthatják, s jellemzik a fiatalok fizikai felkészítését, az iskolai testnevelés korszerű törekvéseit. Legtöbbet Rádi János, az MSZMP csúcstitkára foglalkozik e problémával. Szinte lelkiismereti kérdést csinált belőle, hogy fellendüljön a községben a sportélet, az iskola pedig tornateremhez jusson minél előbb. A tanács 120 ezer forintért már meg is vette a Gabonafelvásárló Vállalat volt raktárépületét, amit negyedmillióból 150 négyzetméter alapterületű csarnokká lehet átalakítani. Egyetlen gond most már a szükséges összeg előteremtése. Ahogyan Székelyfi István tanácselnök kifejtette, ez ügyben némi felsőbb támogatásra számítanak. De belekalkulálták a munkába a szülők és fiatalok, valamint r. helybéli iparosemberek társadalmi segítőkészségét is. Egyébként ilyen módon gyarapszik a közeli hónapokban új szertárral, korszerűen berendezett előadóteremmel a horti általános iskola, amelynek nyolc tantermét régen kinőtték a gyerekek, s oktatásuk csak kettős „műszakban” oldható meg hosszú évek óta. Falulátogatás esetén nem kerülheti el az ember a mezőgazdaságot, hiszen legtöbb helyen a lakosság jelentős hányadának egy-egy közös gazdaság nyújt megélhetést. A horti Kossuth Termelőszövetkezet különlegesen megérdemli figyelmünket. Évről évre a megye szövetkezeti mozgalmának élvonalában halad, s Papp József, a Hatvani Konzervgyár igazgatója a közelmúlt napokban szintén velük dicsekedett az üzembe látogató bolgár delegációnak, mondván, hogy a Kossuth Termelőszövetkezettel kötött pradi- ceomszállítási szerződés mindenkor beváltotta a hozzá fűzött reményeket, s a gazdaság a gyár nyersanyagellátó alapintézményévé vált. Ezúttal mégsem a paradicsomot, vagy a teljes erővel folyó őszi talaj előkészítő munkákat említjük a gazdasággal kapcsolatban. Komjáthy Károly főkönyvelő ugyanis olyan hírrel szolgált, ami a takarmányozás, az állattenyésztés fejlődése szempontjából jelent komoly előrelépést a gazdaság életében. Befejezéshez közeleg a négymillió forintos költséggel járó, Bábolna-rendszerű szárítóüzem építése, szerelése. S ha minden a tervek szerint halad, az idei kukoricatermést már ebben készítik elő átadásra, illetve raktározásra. A szárító óránként 15 tonna termés víztartalmát csökkenti 15 százalékra. Ipái'? Hogy Horton nincs különösebb munkaerő-felesleg, az a MEZŐGÉP helyi üzemének köszönhető, ahol 340 ember él különböző mezőgazdasági erőgépek javításából. Két fővárosi cég, a Ruházati Szövetkezet és a Műanyagipari Vállalat foglalkoztat még csökkent munkaképességű falubelieket, 260 család pedig eljár „diny- nyézni”. Gondot ez az utóbbi réteg okoz a helyi vezetőknek. Hiszen a dinnyések, családtagjaikkal együtt, a község léLakóbisottságok Országszerte húsz esztendeje végzik csendes és közhasznú tevékenységüket a lakóbizottságok. Fejlődéstörténetük erősíti önismeretünket, a szűkebb lakókörnyezetben. E fontos társadalmi, munka kölcsönhatásban áll a szocialista közgondolkodás kibontakozásával. fejlődésével. Olyképpen is, hogy a lakóbizottságok segítettek feloldani a mindennapi együttélés során jelentkező kisebb-na- gyobb feszültségeket. Húsz éve tevékenykednek a közösség érdekében, s a munkájuk is mind nagyobb megbecsülést és támogatást élvez. A tanácsok is legszélesebb hálózataként működnek a lakóbizottságok, amelyek egyúttal a lakosság öntevékeny társadalmi és érdekképviseleti szervei. Hatékonyan előmozdították a szocialista demokrácia lakókörnyezeti érvényesülését. Szervező munkájukkal olyan mozgalmakba is bekapcsolódtak, mint a „Tiszta ház — ISIS, arewaaber. .8,, aaotabat rendes udvar” — akció, nemkülönben a Vöröskereszt-szervezet helyi, közegészségügyi viszonyokat jobbító megmozdulásai. A költő szavával szólva, ha mindenki tisztára söpri a háza elejét, akkor tiszta lesz az egész város. A lakóbizottságok mindamellett nemcsak a „ház elejére” vigyáznak, hanem sokkal inkább előmozdítói a házirendért, s annak szilárdításáért folyó olykor nagyon is j összetett folyamatos tevékenységnek, e munkából vállalva a nevelő és békéltető célzatú feladatokat is. Nem ritkán népszerűtlenek ezek a feladatok, ezért is kiemelt fontosságú a tanácsok irányító és segítő szerepe, továbbá a Hazafias Népfront közreműködése, demokratikus fórumainak nyíltságával. Nem elég csak elismerően szólni a lakóbizottsági tagok j olykor nagyon is áldozatos ' és sok fáradságot igénylő ' munkájáról, hanem magunk- '• nak is cselekvőleg kell hozzájárulni a szocialista szellemű együttéléshez. Es segítsük elő jó szívvel a közelgő lakóbizottsági választások politikai . és személyi '■ sikerei, M* 0» lekszámának egyhatodát kiteszik, s jelentős hányaduk lemondana szíves-örömest a vándorlásról, ha itthon munkalehetőséghez jutna. A tanács, természetesen, felszínen tartja ezt a problémát, s mindent elkövet annak érdekében, hogy növelje a foglalkoztatás helyi lehetőségeit. Az eddigi törekvéseket azonban mindeddig nem kísérte siker, szerencse. Végezetül valamit a hor- tiak szórakozási, művelődési lehetőségeiről! Ezzel talán nem illik dicsekedni, de bisztró és a most megnyüt, szemet gyönyörködtető presz- szó minden bizonnyal kielégíti azok szórakozási igényeit, akik ital vagy zenegép mellett akarják eltölteni szabad idejüket. Szolgál még a mozi, s szolgálna a művelődési ház. Utóbbiról azonban kevés jót mondhatunk. Igazgatói székébe betelepedett ugyan egy főiskolát végzett, buzgónak tűnő fiatalember. Buzgóságáról azonban néhány hónap múltán kiderült, hogy többnyire a fizetés felemelésére, s igazolatlan, több napos magán- kirándulásokra szorítkozik, mintsem a hortiak művelését szolgálná. így aztán most „káder” után kutatnak a község vezetői, abban a nagy-nagy reményben, hogy újabb próbálkozásuk nem jár keserű fiaskóval. Kívánjuk, sikerrel kutassanak. A törekvő, szorgos, a társadalmi összefogásban magát kitüntető horti lakosság joggal elvárja, hogy kulturálódási igényeit is kielégítsék. Moldva? Győző Trencsényi Imre: Es aztán a lakodalmi torta El kellett halasztani a 17 éves Kathy Aylwin, (Anglia Essex-i grófság) és a 20 éves Patrick O’ Driscoll esküvőjét, mert nem találtak elég magas termet, ahol a 27 emeletes lakodalmi tortát fel tudták volna állítani. Végül a Hornchurch Motel ajánlott fel egy magas helyiséget. Gyorsan megesküdtek az E lm Park-i St. Alban templomban, majd a fogadásra siettek, ahol létrán állva vágták fel a több mini 9 láb (kb. 3 méter) magas tortát. Kathy elmondta: „Mindig arról álmodoztam, hogy ilyen magas lakodalmi tortám lesz, ha egyszer férjhez megyek”. (Foto: Keystone — MTI—KS) * * Miért lett belőle ballada? Déva várát tizenketten építették. Kettő állványozott kettő rakta, hat az anyagot hordta, egy habarcsot kevert, a tizenkettedik — Kelemen — meg a pallér volt köztük. Eleinte ö is megfogta a kanalat, ha jött a gazda nézelődni, de amikor azok a nagy omlások voltak, azt mondták neki, ő csak ügyeljen a többire. Ha valaki fölkapta a betyárbútort beállt helyébe más, így hát Déva várát mindig tizenketten építgették. A mész volt-e rossz vagy a homok, avagy a köveket nem jól taragták, nemigen lehetett megállapítani. Mert ki is állapítaná meg? A várnagy nem értett hoz.zá: az csak dühöngött, a völgybe tekintve, ahonnan az emberek káromkodva cipelték vissza — hányadszor már! — a menthetőt. A keverő ember nem mondta, hogy a culágerek olykor erdei földet hozna k homok helyett, mert sokszor ő sem győzte volna kivárni, amíg a homokbaNehéz esetek Megkezdődött a tanév, benépesültek az iskolák. A szülők — a nyári gyermekgondoktól telítve —, felsóhajtottak és újra átadták fiaikat, leányaikat az iskolának. A pedagógusok alig feledve még a nyári pihenést, munkához láttak. Egy munkásasszony jön, könnyes a szeme. — Nem bírnak a fiammal az iskolában. Azt mondják, esze van, de rossz és nem tanul. Eltanácsolták a gyógypedagógiára, pedig tessék elhinni... Az ember — mit tehet mást —, egy kicsit elgondolkodik, megnyugtatja a szülőt. De három nappal később itt a következő eset: Egy gimnazista lány helyet keres. Pontosabban új iskolát szeptémber másodikén. Megígérte a tanároknak, hogyha tovább engedik, akkor szeptemberben máshol próbálkozik. Hely, persze, máshol nincs, marad a régi iskola. Hiába az eltanácsolás, a gyermek év végi fogadkozása. Az ember — mit tehet mást —, egy kicsit újra elgondolkodik ... Találkoztam egy régi barátommal, akit mindenki úgy ismer, mint ízig-vérig pedagógust. Aki a pedagógiai nehéz eseteket különös elhivatottsággal kezeli és oldja meg. Affaj- ta ember, aki nemcsak nevelőnek tartja magát, hanem tényleg nevel is, és aki jobban örül annak, ha egy félévkor bukásra állót év végén tovább engedhet, mint annak a hat kitűnőnek, akiknek gyerekjáték volt megszerezniük a színötös bizonyítványt. — Mit szól ezekhez az esetekhez? — Az utóbbit kifejezetten erkölcstelennek tartom. A gyerekkel egyezkedni, hogy tűnjön el az iskolából, hogy máshol legyen vele baj, enyhén szólva... — Nehéz esetek, sajnos, szép számmal vannak, mi hát a tennivaló? Megfontoltan válaszol: — Az általános iskolát tulajdonképpen a nehéz esetek miatt nem sikerült még a mai napig sem általánossá tenni. A cigánygyerekek harmincöt százaléka megbukik év végén. Mind nehéz eset. A túlkorosok, a rossz családi viszonyok között élők, a nyugtalan, ideges gyerekek, valamennyien külön figyelmet érdemelnek. Szenvedélyes és elszánt az arca, amikor beszél. — Mondd! Mi fűt, mi hajt téged, amikor ezekkel a gyerekekkel ennyit törődsz? Sokáig, tűnődve néz maga elé, — Tudod, gyermekkoromban egyszer nagyon beteg voltam. Az anyám, meg az orvos azt hitték, hogy alszom és hangosan beszéltek fölöttem. — Nehéz eset ez, asszonyom! — mondta a doktor. Anyám sírt és összekulcsolta kezeit az orvos előtt. — Ha bízik bennem, mindent megpróbálok. És a fiának meg kell gyógyulnia ... Ma is élek. És pedagógus létemre példaképem ez a ma már ősz hajú, öreg orvos.... Szalay István nyától megfordulnak. A kőművesek sem mondták, hogy olykor bizony igen furcsa színű volt a rnasz- sza, mert örültek, hogy kapják, nem kell a láda fenekén kaparászni. Kelemen se nézett meg különben minden követ —, kinek jutna eszébe, hogy valaki összekeveri az égetett meszet a falazókővel?! Így hát ő is azt tudta mondani a dühöngő várnagynak : Átok van, vagy mifene, már megbocsásson, uram, ezen a vidéken .. Ha a fal ledőlt, az emberek rágyújtottak, meghúzták a kulacsot. Kelemén végigszívta a dohányát, föltápász- kodott, rögtön kiáltozni kezdett: — Emberek, mi lesz, ebből nem élünk meg, itt dolgozni kell, akinek nem tetszik, elmehet! Munkához láttak. Megszokták, hogy a mester kiabál velük. Ebéd után is csak így tudták elkezdeni. A nevetés verte ki szemükből az álmosságot, mert megfigyelték hogy mindig ugyanazokat a szavakat mondja. Az újak először mindig megőrültek, hogy milyen jókedvű csapatba kerültek. A mester is — szigorú, de jó ember. Gondolták az első héten. Aztán, amikor szombat délben meresztgették a szemüket, a mester csak bólogatott: — Bizonv fiam. itt doloz- ni kell, nem nevetgélni! . . . Ráadásul a culágerek életét nemcsak a főnök kerítette. Ha nem tetszett nekik, hogy állandóan mindenük , habarcsos lesz az állások alatt, hamar megkapták a kőművesektől: — Gyertek ide, a mi helyünkre, ha nem tetszik odalent! Csakhogy itt ám dolgozni kell!... Na, mi lesz az anyaggal, megint üres a láda?! Ha pedig a kőműves kiabál, az a culágernek sokba kerül! Torjai bátya volt a két kőműves közül a harapósabb. Nem sokat szólt, de ha eszébe jutott, ledobta az állásról a kalapácsot, és a segítőknek kellett visszavinnie. Déva vára magasan épült, így bizony kilógott annak a nyelve, aki a bokrok közt a kalapácsot kereste, és még az állásra is mászhatott vele. Egyszer Torjai bátya hirtelen eltartotta magától a visszahozott szerszámot, majd óvatosan szagolgatni kezdte; — Milyen ez. te gyerek? — mordult utalk>zva Gergőre. — Én nem vettem észre rajta semmit — vont vállat a fiú — de hát ki tudja, odalent mibe eshetett... alig bírta közben visszatartani nevetését, a többiek meg már a földön fetregtek. Torjai lekecmergett az állásról, és maga mosogatta kalapácsa nyelét vagy félóra hosszat. Gergő meg kacsintott a barátainak, hogy egy- saer a főnöknek is megadja. Kelemen nézelődött egy darabig, aztán elkezdte, hogy aki hátráltatja a munkát, azt hazazavarja — de ő sem állta meg nevetés nélkül. Torja bátya sötéten rápillantott, és ezt is megjegyezte. így teltek a hétköznapok. De voltak ünnepek is. Amikor az asszonyok jöttek. Ilyenkor, akinek párja érkezett, abbahagyhatta kis időre a munkát, hadd faljon a frissből, úgyis behozza utána. De voltak, akik szégyelltek, vagy mi, a többiek előtt elereszkedni, elhúzódtak a kőrakások mögé, vagy a bokrok hűvösébe. Ilyenkor a többiek sokat pislogtak arrafelé. Egyszer néhónyan meg is zörgették a bokrokat, mire a nagylábú Gáspár szitko- zódása hangzott a sűrűből. Később a menyecske tűzpiros arccal, köszönés nélkül kapta fel a batyuját. Gáspár szeme helyén is aznap már csak vasvillák meredezíek. — No, emberek, ez így nem mehet tovább — szólt délben a mester. — Nem farsangolni jöttünk. Itt töb- té idegennek nincs helye! — Az asszonyaink nem idegenek! — zúgták a férfiak. —Nem kérdeztelek! — nézett körbe rajtuk Kelemen. — Hogyisne, még az kóll, hogy a fehércselédeknek eljárjon a szája, hogy itt így, meg úgy!... Kijön megint a várnagy, aztán nézhetjük magunkat! Isten marhái! Nem értitek, hogy pénzetekkel játsztok?! — Hát .isoen ... — vakartak fejüket az okosabbak. — Aivkor figyeljetek! Ewá- álltok-e, hogy akihez ezután menyecske jön, azt ,ne«mártsuk amott a gödöroon? — Mártod ám a!... hördült Kelemenre Gáspár, de a többiek nevettek: — Megmártjuk. mi a menyecskéket is! — kiáltozták, s a többség Kelemenhez pártolt. Nem mindenkihez járt. ki asszony, nem is volt mindnek. Meg az ón egyszer végezni akartak. (folytatjuk.)
