Népújság, 1973. szeptember (24. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-05 / 207. szám

\

Négy évtized a levéltárban

Két kiadvány, két vaskos kötet, s közben majd negyven év, egy termékeny élet levéltárakban. Oklevelek, iratok, forrásanyagok között. Ott, ahová nem jut be a modem élet zaja, mert megszűrik a vaskos falak. Ott, a múlt birodalmában, ahol századok titkait őrzik a megfakult kéziratok. Hallgató világ, de szóra lehet bírni, megteheti az, aki úgy ismeri a „varázsigét” mint dr. Soós Imre, a Heves megyei Levéltár nyugdíjba vonuló igazgatója.

Két könyv. Az elsőt még a kezdő években írta. Annak a íiatalembernek az elhivatottságával, aki tudta, honnan jött, tudta, mit akar. ,

A rábakecöli parasztfiú tehetségét, humán beállítottságai hamar felfedezték a szombathelyi gimnáziumban. Szerette a történelmet, jól boldogult a német és a latin nyelvvel. Az egyetemre mégis várnia kellett. Nem torpant meg, nem keseredett el, bízott abban, hogy ha kerülő úton, ha saját erejéből is, de csak sikerül. Levéltári díjnok lett Sopronban, gyűjtötte a pénzt tandíjra, hozzákezdett tudományos elképzeléseinek megvalósításához. A .megye községeinek történetéről írt népszerűsítő stílusú cikkeket a Soproni Hírlapba. a fiatal tudósjelölt számára rangos fórumot jelentő Soproni Szemlében dolgozatokkal jelentkezett, Megszerezte a főlevéltárosi képesítést, majd beiratkozott a pécsi egyetemre. Tanárai megértették, tudták, hogy munka mellett tanul. Nem kellett az előadásokat hallgatnia, csak vizsgázni járt Pannónia fővárosába.

,S aztán megszületett az 'első könyv, a több mint félezer oldalas kiadvány a Sopron megyéi jobbágyközségek történetéről. Ennek egy rész- témáját- kutatta tovább, farIsmerősei mindig is ügyes kezű embernek ismerték a gyöngyösi Balatoni Istvánt, aki erről a készségéről ismét tanúbizonyságot tett: elkészítette az Országház kicsinyített mását. A kétszázhatvanszor kisebb épület elkészítésén nem kevesebb, mint 1500 órát dolgozott, h'küzben felhasznált a „nagy1’ műhöz százhúsz darab nyírfa- és hatvan darab tölgyfavonalzót.

S hogy mekkora is a kicsinyített,' gyöngyösi Országház? Erre csak néhány adat: a hossza 1020, a szélessége

málta doktori disszertációvá. Tanulmányában azt bizonyította be, hogy az egykori földesurak: csúful becsapták

hajdani jobbágyaikat: először engedélyezték a mocsaras, ingoványos, művelésre alkalmatlan területek használatát, sejtve hogy a munkáskezek szívós akarattal termővé varázsolják. így Is történt, s akkor jelentkeztek az urak: visszavették, az adományt. Soós Imre adatok tömegével bizonyított. Megírta többek között azt is, hogy a dúsgazdag Eszterházy hercegek Sopron megyei birtokainak 75 százaléka a jobbágyoktól visszavett terület.

A tudományos világ befogadta, dolgozatát nagyra értékelték. Ám a megyei urak másképp reagáltak: figyedmeztették: jó lesz abbahagyni a felesleges oknyomoz ássál, a község-, és a falukutatással, maradjon csak a levéltári iratkötegek között s foglalkozzék nemességkutatással. A fiatal tudós döntött: Egerbe pályázott, s itt lett főlevéltárnok. 1942 januárjától.

A másik könyv harminc- három év múlva követte az elsőt, több mint három évtized szorgos gyűjtőmunkájának eredményeként. Az első lektor — Soós Imre a legszigorúbbakat, legszakképzet- tebbeket választotta — már megküldte véleményét. A szerző elégedett lehet: kevés kutató munkájáról írnak ilyen elismerő szavakkal. A levéltárigazgató hiánypótló mű megírására vállalkozott: a megye községeinek történetét összegzi 1867-ig. A marxista történetíró szemszögéből, irigylendő alapossággal.

Nem látványos a historikus alkotótevékenység. Türelem, bámulatra méltó higgadtság, sosem lankadó szorgalom kell ahhoz, hogy megkerüljön, a helyére jusson minden apró mozaik. És harminchárom én.

1942-ben az új főlevéltárnok rendezetlen anyagot talált Egerben, olyan iratdzsungelt, amelyben egyetlen kutató sem igazodott volna el. <5 a rendszerező elme alaposságával kezdte. Megírta a levéltár történetét, majd a leltározással, a számbavétellel bíbelődött hosszú éveken át. Nem volt könnyű, mert közben is gyarapodott az anyag, különösképp 1950-től. Az államosítás után az új levéltári törvény

470, magassága 415 milliméter. Az ablakainak száma pontosan 1234.

A költészettől a tudományig.

Gazdag

tartalommal

előkészületben

a

HEVESI SZEMLE

III. negyedévi szeptemberi száma.

előírta, hogy gyűjteni kell minden közintézmény történeti értékű iratanyagát. Az akkori 1000 helyett ma már 2600 folyóméteren sorakoznak a múltról valló dokumentumok. Méghozzá olyan példás rendben, hogy az ország bármelyik levéltára megirigyelhetné.

S ha csak ennyi lenne az életmű, az is ritkaságszámba megy. De a két könyv közt eltelt harminchárom év alatt dolgozatok, kiadványok sora látott napvilágot tollából. Megírta a diósgyőri vasgyár a rudabányai ércbányászat történetét. Megtalálta, lefordította Bél Mátyás Heves megyét ismertető munkáját. Egyik rangos munkatársa, adatgyűjtője volt a megye műemlékeit bemutató reprezentatív kiadvány eddig megjelent két kötetének. Mindig az ismeretlen terület vonzotta, a történeti igazságok bizonyítékait mindig a múlt dokumentumai között kutatta, találta. Sokáig Fellner Jakabot tartották a híres egri Lyceum tervezőjének, építőjének. Egy adat kapcsán 'a levéltárigazgatóban felébredt a kétely, e elkezdett kutatni. Megérte, mert kiderítette, bebizonyította, megírta, hogy a Lyceum Cerl József munkája, Fellner csak folytatta, módosított, az aprómunkát végezte. Szakberkekben volt felhördülés ugyan, ám a hiteles érvek meggyőzték az ellenfeleket, a tamáskodó vitapartnereket

Kár, hogy a tábla még mindig a vélt építőmester nevének állít emléket

Egy életmű? Erre a szóra hitetlenkedve néz rám Soós Imre, akitől nemcsak rendkívüli szakértelmet, hanem szerénységet is tanulhatnának az olykor mindent akaró pályakezdők.

— Hosszú sora van még annak. Nem búcsúzom én, legfeljebb mint igazgató. S ezt nem is sajnálom, mert több idő jut arra, amit az életben legszívesebben csináltam, a kutatómunkára. A levéltár kincsesbánya, ide mindig hazajárok...

Pécsi István

/

Egyik nap összefutok Vas- évával az utcán. Mindig anyáskodik felettünk. Most nyújtja a kaparóját, hogy kezet fog velem. Hát ebbe meg mi ütött, sose szokott kezet fogni velem! Sem Tulokkal, sem Böröczkivel. „Hallom, hogy milyerí sikered volt szombat este a vasasklubban ...” — és vigyorog. Elvörösödöm. „Na, mesélj már!”, súgja és bizalmasan belém' karol. Kihúzom a karom. „Ugyan, kérlek”, mondom, „hát hogy képzeled!” Ö azonban vigyorog.

Kovács a suliudvaron egyenesen a pofámba röhög. Húzódik az arcán a bőr, félek, hogy szétpattannak a mitesszerei. „Ha megtudná a diri ..." Megüt a guta, ez is a Büdikirálynővel jön!” „Na, jó, jó, értem én”, és hátba vereget mint férfi a férfit. Ez meg van őrülve! Ez is, meg a Vaséva is! Mi a fene van velük?

„Különben nekem is volt egy jó nőm”, mondja később nagyképűen, „de dobtam”.

Dobtad? Mit dobtál. te

savanyúcukor!

Hobbyból

elkészítette az Országház kicsinyített mását

A csapos könyvel, a fogyasztó - késel...

Fél esztendő a bűnügy mérlegén

ÍGY ELSŐ látásra nem valami vigasztaló a kép: Heves megyében, az első félévben hat százalékkal több bűncselekményben rendelt el nyomozást a rendőrség, mint 1972. hasonló időszakában. Különösen a vagyon elleni bűncselekmények száma szembetűnő; az összbűnözés- nek több mint a fele ebből a „kategóriából” kerül ki. Igaz, hogy például a társadalmi tulajdont károsító lopások száma az önkiszolgáló boltokban eléggé befolyá- , solja a statisztikát. Mint ismeretes, korábban ezt a cselekményt szabálysértésnek minősítették, majd a Büntető Törvénykönyv módosítása a vétségek kategóriájába sorolta. A tapasztalatok; szerint ez a változtatás' nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, s ismét szabálysértésként kezelik az önkiszolgáló boltokban elkövetett lopásokat

Az úgynevezett betöréses lopások 'száma csökkent az első félévben. Az elkövetőkre újabban az a 1 jellemző, hogy nem különböző áruféleségeket emelnek el, hanem készpénz után kutatnak. Elszaporodtak sajnos a személyi tulajdon elleni bűnesetek, s közülük a leggyakoribb a lopás. Az a tapasztalat, hogy az állampolgárok nem fordítanak kellő figyelmet értékeik őrzésére. „Kelendő” a kerékpár, a segéd- motoros kerékpár, s újabban i a motorkerékpár is. A legjellemzőbb színtér a strand, a vasúti és MÁVAUT-váró- terem, a vonat és az autóbusz, ahol a figyelmetlenség, a felelőtlenség tág lehetősé* geket biztosít a bűnözŐk- i nek.

Szívesen írjuk le ezt: Heves megyében az első félévben különösen nagy kárt okozó, vagyon elleni bűncselekmény nem fordult elő.

A BŰNÜLDÖZŐ SZERVEKNEK az utóbbi hónapokban már kevesebb gondot okoztak az erőszakos, garázda jellegű cselekmények, mint az elmúlt esztendő első félévében. Csökkent a testi sértések száma is, viszont hivatalos személy elleni erőszak miatt többször

kellett eljárást indítani. A garázdaság és a rablások miatt indított eljárások száma stagnál, a nemi jellegű bűncselekmények pedig számottevően nem jellemzőek a megyére.

A rendőrség felmérése külön foglalkozik a íiatalkorú- ákkal. Az általuk elkövetett bűncselekmények száma évek óta — ha enyhén is — emelkedik. Részvételük a vagyon elleni bűncselekményekben a legnagyobb. Ugyanakkor most is, mint tavaly, elégedetten állapíthatjuk meg, hogy a hatásos megelőző munka és a korábbi példás büntetések eredményeként Heves megyében gyakorlatilag úgynevezett galeri bűnözés nincs.

Az elkövetett bűncselekményekről nem nehéz következtetni az okokra. A társadalmi tulajdont károsító lopásokat a vagyon nem megfelelő őrzésének „köszönhetjük” elsősorban. Még nappal is tapasztalhatjuk a különböző munkahelyeken, hogy ebek harmincadjára hagyják az értékeket. Éjszaka? Többnyire idős, rokkant embereket alkalmaznak őrként, akiket az ellenőrző rendőri járőr gyakran mély álomban talál. A múltkoriban az egri fegyveres erők klubjában vagyonbiztonsági kiállítást rendeztek, ahol különböző technikai berendezéseket is láthattunk. Ezeket be lehet szerezni Megéri! Ma már jó néhány vendéglátó egység használ ilyen berendezést, de — több kellene. Mindenütt,

A tanévkezdés alkalmából nyugdíjba vonuló és kezdő pedagógusokat köszöntöttek az egri járási hivatal művelődésügyi osztályán. A rendezvényen — többek között — megjelent Hegyi János, a járási hivatal elnöke, valamint Farkas László, a pedagógusszakszervezet egri járási bizottságának titkára. Gönczi Balázs, a mű ve lód csahol ezt a szükség megköveteli. A gazdasági vezetők azonban, lei tudja miért, húzódoznak tőle. Olyan választ is lehet kapni két vállrándítás között, hogy : „majd fizeti a biztosító...” A biztosító tényleg fizet. A kártérítés összege azonban nemcsak a befizetett díjból kerül ki — ez természetes —, hanem az állam is a zsebébe nyúl. Vagyis — a zsebünkbe... De miért vállaljam . én, miért vállaljuk valamennyien a felelősséget azért, mert egyes gazdasági vezetők ezt — végtelenül rossz gazdasági meggondolásból, sőt: politikai tévedésből (ha nagyon utána gondolunk, ez sem maradhat ki a számításból!) — jobbnak látják, mint a milliós értékek „értékarányos” védelmét?

HASONLÓ A KÖVETKEZTETÉS az erőszakos, garázda jellegű bűncselekmények okainak vizsgálatánáL Azt mondtuk, hogy szinte kizárólag az ittasság motiválja ezeket a cselekményeket Tudjuk, a forgalom befolyásolja a vendéglátóipar dolgozóinak jövedelmét. De nem furcsa? Miközben a csapos elégedetten könyveli el a napi forgalmat, kint a kocsma előtt hasba szúrják egymást a fogyasztók ... Unos- untalan visszatérő téma, mi azonban nem unjuk meg emlegetni addig, amíg egy valóban hatásos rendszabály nem születik.

ügyi osztály vezetője méltatta a nyugdíjba vonuló tanítók, tanárok eredményes munkásságát, majd pénzjutalmat osztott ki ^ közöttük. Köszöntötte a pályakezdőket is, emlékeztetve őket a pedagógushivatás szépségére, leendő munkájuk fontosságára. A nyugdíjasok nevében Rozgonyi Imréné köszönte meg a figyelmességet

Kátai Gábor

Nemzedékek találkozója

Pedagógusokat köszöntöttek Egerben

„Az ott,-ni”, és a hangyá- bolyba mutat. „Klári.” Nézem, hová mutat. Klári? Aha. Igen. öt látásból ismerem. Eggyel lejjebb jár, az első bébe. Vita nem férhet hozzá, jó nő.

„Hogy micsoda orgiák szoktuk lenni hála!”, mondja aztán megint csak később Kovács. „Micsodák?” „Orgiák.” „Hol?” „Hát náluk. A fatelepen.”

Orgiák a nagynénikéd, meg hogy dobtad, az is mese. A mamád törli meg az orrodat, te savanyúcukor Kovács. Még hogy orgiák! Kovács gúnyosan mosolyog.

Mindenesetre elhatározom) hogy ráhajtok a nőkre.

„Szia, Klári” — mondom a lánynak, egész gyűrű van körülötte, sok pisisből. „Légy szíves, egy pillanatra ...” Kijön a bolyból, ismerjük egymást látásból, Int, hogy mi van. „Szeretnék egy kicsit eldiskurálni veled” — mondom irtó egyenesen.

Felderül az arca. „Tudod mit? Gyere el jövő vasárnap délután hozzánk! Rendes társaság lesz, játszunk.- Tudod, hol lakunk? Benn a fatelepen, apám ott a gondnok. játszunk egy jót, remekül el lehet bújni á farakások között. . .”

Határozott vagyok! „Ott, leszek!”

„Na? — int Kovács a következő szünetben —, milyen a lány?” „Egyenes — mondom —, irtó egyenes. Egyenes a lénye, az egyénisége.” „Kovács csak bámul rám. . „Máskülönben pedig tejillatot áraszt a bőre" „Ijjen” — mondja. „Igen’ — motyogja a Kovács és mutatja: kár értem.

Borzasztóan rendbe hozom magam vasárnap délutánra.

Hófehér nyloninget öltök magamra, fekete ruhát, aztán fényesre suvikszolom a cúgoscipőmet. Különösképpen szeretek hófehér nyloningben cipőt suvikszolni, mondja, menjek a szeme elől, ne lássa, mert megüti a guta. A folyosóra vonulok ki és közben fütyöré- szek. A bőrre köpök, rájöttem, így jobban fényesedik.

Megyeik. Rohanok! A város szélére. A fatelep a világ végén van. Nyikorog a kapu. „Rendes vagy, hogy eljöttél” — mondja Klári és mintha elpirulna. „Hölgyem” — mondom és gálánsán meghajolok.

Hatan vannak, majd mindegyiket ismerem, amelyiket nem, annak bemutatkozom. „Klassz!” — ámuldozik egy kis dugó lány mellettem, még a szája is tátva marad. Ó, vajon mi a klassz! „Jó sokan vagyunk” — mondom' bizonytalanul, s erre Klári nagy büszkén így szól: „A, máskor sokkal többen szoktunk lenni.” Kijön az öreg a házból, aztán visszamegy. „Ugye, te is játszol?” Egy varkocsos lány kérdi tőlem kedvesen. Szívem szerint azt mondanám, hogy naná, majd addig tán babot fejtek, ehelyett azonban ismét csak gálánsán meghajolok: „Természetesen”.

Klári számol. „Sorshúzás?”, kérdem. Röhögnek, sikerem van. „Te vagy p hunyó!’, kiáltják és szétsxalad- nak. „Persze — mondom —, miért ne.”

_ Sehol senki körülöttem. Körülnézek. Farakásokat látok, közöttük keskeny utcákat, fűrészpor-dombokat. „Hol vagy, Klári?” „Számolj harmincig s aztán kéress meg minket!” Valahonnan messziről, tompán szól a hangja.

A ház előtt egy tuskan

deszkalap az asztal, mögötte pad, leülök. „Egy, kettő, három. .. tizenhat, tizenhét...” „Megyek!” — ordítottam. Felállók, megigazítom a nyakkendőmet, zsebbe dugom a kezemet és elindulok a farakások közé.

Görbelábú Tériké elsüvít a hátam mögött. Hát ebbe mi ütött, mondom. Rohan, neki a tuskóasztalnak, maj4 hasra esik és csapkodja: „Ipi-apacs egy, kettő, három!” Jópofaj mondom, édes, ahogy játszik. Valamilyen Sanyi felugrik egy deszkarakás mögül esküszöm, a írász jön rám az ijedtségtől, ez is rohan. Na, mondom, csak rohangásszatok, én megkeresem Klárit! Biztosan vár. Kontyos Sárinak már lóg a kontya, vajon mibe akadhatott bele, hunyorgók kajánul. Ö is rohan.

Klári mellettem huppan a földre, az egyik farakás tetejéről, a hátamra csap, hangosan nevet, már ott van: „Ipi-apacs egy, kettő, három !”

„Burgonya, gyere ide. megint te vagy a hunyó!” A kis Pityuka kiabál nekem, egy évvel lejjebb jár, mint én, az ába. Szemtelen vagy, mondom magamban, szemtelen vagy Pityuka, majd szétrúgom a nadrágodat.

Már harrpadszor vagyok hunyó, ez így nem lesz jó, mert mit mutat az ábra, hogy míg én az omlós hajú Kláriról álmodozom, puha öleléséről egy farakás mögött, addig itt ülök a tuskó- asztalnál,

(Folytatjuk}