Népújság, 1973. szeptember (24. évfolyam, 204-229. szám)
1973-09-04 / 206. szám
dl ki/enenenfdík születésnap Czóbel Béla festőművész köszöntése a v lHH'.i. szeptember 4-én született Budapesten... így kezdődik a lexikonokban Czóbel Béla, Kossuth-dijas festőművész életrajza. Kilenc évtizednyi élet! Kimondani sem könnyű, hát mér/ végigülni! S a kilencven esztendőből hetven az alkotási Műtermében ma is négy-öt megkezdett alkotás. Nézem a készülő müveket: Interieur, Csendélet, Ülő lány több változatban is .. . A formák nem pontosan körülírtak. a színek áttörik, jerőszakosan elnyomják és hevítik egymást és valami halk bensőség arad a szemlélő felé. Emberséggel telített művei nem díszletek, amelyeknek egyedüli célja a szem gyönyörködtetése. Lelkűk van, mágikus hátterük és morális jelenlétük. Ahogy egyik francia kritikusa írta: „Megkapó, őszinte líraiságán keresztül Czóbel egyre áttetszóbb dalt hallat. A nyugalom és a szelídség — s ezt elkeseredett korunk túlságosan kész elfeledni —, íme ez a két dolog, ami gyakran az erő bizonyossága.” S tegyük hozzá: Czóbel Béla művészetének ereje. Bárki meggyőződhet róla, hiszen ezekben a napokban egyszerre két újabb kiállítása is nyílik. Az egyik az Ernst Múzeumban, ahol tavaly és idén készült huszonöt olaj- festménye, s több grafikája látható. A másik szűkebb pátriájában, Szentendrén —, grafikáiból. Czóbel Béla a mai magyar piktúra egyik legrangosabb nagy öregje. Művészete időálló, mert képei izig-vérig festőnek és mélységesen humanista embernek az ecsetjéből születtek. P~ p■ Háromszor m Csak az elismerés ____ hangján lehet szólni a t elevízió szombat esti, Olvasta-e sorozatának új „könyvéről”. Szerb Antal, akit mintha kissé méltatlanul elhallgatnánk könyvben is, televízióban is, ím módot kapott Szűcs János jó szándékú és avatottnak tűnő adaptációjában, Révész György lényegre törő és atmoszférát teremtő rendezésében, hogy beigazolja: te- levíziósjáték-szerzőnek sem lenne utolsó. Az Egy filozopier szerelmei címmel, két novellából eggyé ötvözött játék „valójában” a harmincas évek Londonjában játszódik, mégis óhatatlanul kiérződik az adaptáló és rendező szándéka: fintor a ma szerelmei és szerelmesei felé is. A vadászatban csak a cserkészést, a szerelemben csak a szerelem megszerzését, a szinte ínyenckedésig jutó ízelgeté- sét és „kifőzését” két ember kapcsolatteremtésében — remekül mintázta meg Darvas Iván: Elegáns, könnyed és hiteles volt a játéka; mindvégig éreztette, hogy játszik, s mindvégig éreztük alakításában és alakítása nyomán, hogy játszani is ím, csak ilyen komolyan szabad. Kedves és tehetséges partnere volt elsősorban Bencze Ilona. Rut tkay Éva szép volt és titokzatos, Schütz Ila bumfordi és kötelesség- tudó szerető, Horváth Gyula karakterfigurájában kevés szöveggel is sokat mondó. Nem tartom valószínűnek, hogy bárhol a világon belevágtak volna egymás után kétszer is olyan „rajzfilm'’-sorozat elkészítésébe, mint tették ezt dr. Agy fel- és kitalálói, rajzolói, szerkesztői és írói. A „Magyarázom a jövőnket” sorozatai és egyes műsorai immáron elválaszthatatlanul hozzákötöttek — és így politika. sőt gazdaságpolitika történelemmé váltak — a gazdaságirányítás új rendszerének bevezetéséhez hazánkban. És most istaét, immáron harmadszor odaült dr. Agy, Soma a telefonkagyló mellé és a tévénézők elé, hogy megmagyarázza önmagunkat önmagunknak. Merész, szép és újra úttörő vállalkozásnak tűnik e rajzfilmsorozat amely „direkt” módon akar politizálni az animáció sajátos és varázsos eszközeivel. Az első részt már láttuk és az minden jóval biztat: várjuk, a továbbiakat. Walther Matthias Dig- gelmann szemével, Andor Tamás operatőr jó szemű kamerájával és Szemes Mariann érzékeny és érzékletes rendezésével mutatkozott be Svájc egy riportfilm keretében. A bemutatkozás sikeres volt. És elsősorban nem azért, ami Svájc szépségét, tájainak és gazdagságának varázsát és politikai semlegességének sajátos kétértelműségét illeti. Sokkal inkább azért volt si-v keres, mert a bátor hangú író bátor hangú és nyílt szavú jó szemű riporternek is mutatkozott. Megmutatta a szépséges Svájc másik arcát is, de nem a belemagyarázó, a kákán is imperializmust kereső fontoskodással, hanem egy hazáját, népét szerető és értő, haladó ember lévén lényén átszűrve mindazt, ami végső soron Teli Vilmos almájából jó néhányszor Schiller „rohadt” almáját nyújtja csak nagy számú polgárai és nem kis számú vendégmunkásai számára. (gyurkó) NICO BARSTE1N: Kedden egy közönséges, feladó nélküli boríték érkezett. Nem volt benne más, csak egy levelezőlap nagyságú fénykép: Grotjakn főhadnagy volt rajta, csíkos pizsamában, a háttérben széles pamlag, rajta egy csinos szőke nő. Szerdán kapta Grotjakn a második felvételt: áttetsző, rövid hálóköntösben a szőke szépség éppen azon fáradozik, hogy a férfit kifejtse csíkos pizsamájából. A csütörtöki kép még fél- reerthetetlenebb volt, csakúgy, mint a szétzilált pamlag is. De ezúttal sem mellékeltek a képhez egyetlen sort sem. f Pénteken nem hozott semmi érdekeset a posta, Grotjakn viselkedése mégis mindenkinek feltűnt. Főnöke F. urat kérte magához. — G. úr esetét szeretném megbeszélni — mondta a főnök szokásához híven szűkszavúan. — Ügy látszik, ismét elfogta. Előre látható volt. Remélem, ön tudja, mi a dolga. — F. úr megütközve nézett főnökére. — De hiszen Grotjakn az ön... — Tudom — intette le a főnök nyájasan. — De ő sem lehet kivétel. Érti? _____ O livetti és a többiek Tanévkezdés előtt a keriben Az ember nézi, látja, mégis alig hiszi, hogy mire is képes a boszorkányos technika. A gépíróterem — az egri Alpári Gyula Közgazdasági Szakközépiskola, népszerű becenevén: kéri emeletén első pillantásra olyannak tűnik mint régen. Kétoldalt vitrinekben sorakoznak az országos hírű írógépmúzeum ritkaságai; középütt asztalok, rajtuk írógépek, s a tábla előtt a katedra. Hamarosan kiderült, hogy ez csak a látszat, mert akad itt újdonság bőven, csak tüzetesebben szét' kell nézni. Kezdjük a katedránál! Ha a tanári asztal fiókjait kinyitjuk, szakkönyvek, kréta, szivacs helyett magnókra, lemezjátszóra, erősítőre bukkanunk. Tovább már a vezetékek irányítanak. Felnyitjuk az asztal lapját, s máris előttünk a rejtélyesnek tűnő vezérlőtábla. Kövessük tovább a vezetékeket! Eljutnak minden kis asztalhoz, az ott levő fülhallgatókat kötik össze a számunkra még ismeretlen rendeltetésű álcázott vezérlőpulttal. — Mindentudó alkotmány ez — kezdi a bemutatást Csicsai József igazgató, majd így folytatja: — Az apparátus lehetővé teszi, hogy megvalósuljon régi álmunk: a hatékonyabb, a differenciált oktatás. A tanár nem diktál, a gépelendő szöveget a magnó és a lemezjátszó szolgáltatja. A jobb képességűek gyorsabb ritmusban nehezebb; a közepesek könnyebb; a gyengébb adottságúak még egyszerűbb anyagot hallanak, természetesen lassabb tempóban. A tanár ellenőrizhet is: fordít a megfelelő asztalt jelző gombon, s máris érintkezésbe lépett a tanulóval. Mikrofonon szólhat neki, hogy nem jó a kéztartása vagy rosszul hajol a gép fölé. Ezt a többiek nem hallják, mert ők a magnóktól, s a lemezjátszótól kap— Igenis, főnök úr. Nyomban elrendelem az ellenőrzést. Szombaton Grotjakn már idegroncs volt, mire befutott a posta. Mint aki megháborodott, háromszor is lerohant a postaszekrényhez. Negyed- szerre végre megérkezett a pceta. Két újság, egy számla, egy üdvözlet nyaraló barátjától és néhány szerencsekívánat az újszülötthöz, de fénykép nem volt. — Átkozott dög! — káromkodott Grotjakn, miközben homlokáról a verejtéket törölte. — Szadista fajzati Bár sose láttam volna... Visszagondolt az elmúlt hét végére. Csütörtök este vitte be a feleségét a klinikára. Péntekre megszületett a fia. Szombat este kiadósán megünnepelte a nagy eseményt a „River” bárban, és vasárnapra virradó éjjel esett meg a dolog abban a kis szállodában. .. — Piszkos disznó vagyok — korholta önmagát. — Ostoba fajankó, hagytam magam behálózni attól a kis babaarcú szőke cafkától. Mi lesz ennek a vége? Minden férfinek van valami gyengéje. Grotjaknnak a babaarcú szőkék voltak a gyengéi. Egyet közülük feleségül is vett: főnöke lányát. Ám a többiek... Csak az apósa meg ne neszeljen valamit! Minden férfinak lehet valami gyengéje — ismételte kétségbeesetten, csakhogy őt sajnos le is fényképezték „gyengéjével”. Ez a körülmény akkor igazán borzasztó, ha az ember a tetejében a titkosrendőrség alkalmazottja. Négy napig semmi sem történt. Szerdán csengett a telefon: —‘No, barátocskám — kérdezte egy gúnyos hang —, hogy érezzük magunkat? — Látom, egészen jól van — mondta a hang elégedetten. — Kérjen szabadságot. Viselkedése már nagyon feltűnő. — Mit akar tőlem... — Önt, úgy látszik, nem ják a szöveget. Menet köz-\ ben is lehet, változtatni a tempón. Csak egy gombnyomás, s máris a gyorsabb vagy lassabb diktátum megy. A. pedagógiai előnyöket Sass Margit, nevelési igazgatóhelyettes összegzi: —' Ha találkoztunk a végzett diákjainkat foglalkoztató üzemek, hivatalok képviselőivel, bizony nemegyszer panaszolták, hogy még a jó képességű gápírónök is idegenkednek a diktálástól, s szívésebben másolnak. Érthető, hiszen itt az iskolában elsősorban ezt szokták meg. Ez a gyakorlat a technika jóvoltából szeptembertől már a mylté. Egyébként is rendkívül sokat jelent a differenciált foglalkozás. Nemcsak három-négy óra munkáját is el lehet végezni egy óra alatt, hanem azt is •elérjük, hogy minden diák dolgozzék, erejéhez mérten kapja a fealdatokat. Korábban, ha a_ tanár a gyengébb képességűekkel törődött, unatkoztak, visszamaradtak , azok, akik sokkal többre képesek. Rendkívül örülünk ennek az új berendezésnek, s annak is. hogy mi vagyunk az úttörő.., hiszen az országban még egyetlen közgazda- sági szakközépiskolában sincs ilyen apparátus. Az igazgató arról is beszél, hogy miként sikerült. Erre szintén érdemes felfigyelni, mert ez ismét „ke- ris” specialitás. — A berendezést a Művelődésügyi Minisztérium adta. A BUBIV asztalosműhelyének kollektívája készítette — társadalmi munkában — a speciális, vezérlőasztalt. Segített a honvédség is: műszerészei közel 30 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek. Az is kiderül, hogy a közgazdaságiban sajátosan értelmezik az egy iskola egy üzem mozgalmat. — Igyekeztünk mind több patrónusl szerezni, s jóérzés elmondani, hogy sehol érdeklik a felvételek és a film? — Dehogynem, természetesen. .. — Betegedjen meg — tanácsolta a beszélő, aztán letette a kagylót. Grotjakn kiiratta magát.. Háziorvosa egy percig sem vonakodott. A tünetekből teljes kimerültséget állapított meg. Szombaton délelőtt Ismét jelentkezett a zsaroló. — ön teljesen megőrült — mondta. — Ilyen gyenge idegekkel hogyan vállalhatott egy állást. Azon törjük a kobakunkat, nem volna-e jobb egyszerűen pácba hagyni önt. — Ide hallgasson! — hebegte Grotjakn. — Mit akar tőlem? Hiszen csak... Ámde jó, rendben van, mennyit kér? — Pénzt? — az illető nagyot röhhentett. — Ilyen egyszerűen nem ússza meg. Én olyasmit birtokolok, amire önnek nagy szüksége van. Ön viszont azzal rendelkezik, amit mi szeretnénk megszerezni. Egy kis csereberét ajánlok. Grotjakn éppen ettől félt a legjobban. Kétségbeesetten vergődött a csapdában. — Halló, ott van még? — kérdezte a gúnyos hang. — Terméseztesen* nem akarom kényszeríteni. Ha a dolog nem érdekli... — Mi lesz akkor? — Akkor elküldünk egy szép kis sorozatot kedves nejének, egy másikat1 pedig az apósának, tisztelt főhadnagy úr! — Nos, mit kíván tőlem? — kérdezte Grotjakn összetörtén. — Csak a ..Délkelet” rend- őrügynökeinek listáját. — Lehetetlen! —. kiáltott fel Ghotjakn. — Nem lehetek áruló! , Keze hirtelen nyirkos lett. Alig tudta fogni a telefont. Ha ez a bitang beváltja fenyegetését, oda a házassága, oda titkosrendőri karrierje. Tisztában volt azzal is, ha belemegy a dologba, sohasem lesz szabad ember többéi sem kopogtattunk hiába: mindenütt megértették gondjainkat, s a lehetőség szerint segítettek is. íme a példák a közelmúltból: A második emeleti dísztermet átalakították. A költségek fedezésére a megyei tanács biztosított ugyan 580 ezer forintot. Nem kis ősz- szeg ez, mégsem fedezett volna minden kiadást. A patrónusok azonban idejében jelentkeztek. A megyei tanácsi építőipari vállalat tervezőgárdájának egy csoportja, Dér Béláné vezetésével vállalta, hogy társadalmi munkában elkészíti az átalakítás terveit. Ez negyvenötezer forint megtakarítást jelentett. Már kész a két tanterem és a vetítőszoba. A Heves megyei Moziüzemi Vállalat egy vetítőgépet ajándékozott az iskolának. Jelentkezett a Megyei Könyvtár is: berendezi, korszerű bútorokkal látja el az új ifjúsági könyvtárat. Ez 100 ezer forintba került volna. Gyarapodott a géppark is. A megyei tanács segítsége révén 175 ezer forintért vásárolhattak gépeket. Az Olivetti duplex nemcsak a négy alapműveletet végzi el, hanem könyvel is, méghozzá precízen. A Hunor könnyen boldogul a hatványozással. Kellenek ezek a masinák, hiszen az igazgatási ügyviteli tagozat diákjai, valamint a jövő könyvelői itt, az iskolában sajátítják el majdani tudományuk alapjait. Még több gép kellene, de a forintok határt szabnak. Az ötletesség mégis segít: az iskola szerződést kötött a SZÖVTERMÉKKEL, a megyei statisztikai, valamint az illetményhivatallal és a közútépítő vállalattal. Mind a négy cég vállalta, hogy egyes gépeket kölcsön ad. Arra is lehetőség adódik, hogy a diákok az üzemekben, hivatalokban ismerkedjenek meg a számítógépek működésével. Nemes vállalás ez, de semmi sem jár érte? Az iskola vezetői gondoskodtak a viszonzásról is. Tanfolyamvezető tanárokat biztosítanak, jó szakembereket irányítanak a segítőkész cégekhez. — A jövőben még többet nyújthatunk. Szeptembertől egy osztállyal beindul a számítástechnikai tagozat. A komputerek ifjú szakértőire nagy szükség van már megyénkben is. Négy év niúlva több mint hetven diákot fogadnának. Ezzel is segítünk, ezzel is viszonzunk. Négy év persze hosszú idő. A boszorkányos technika azonban már szeptembertől polgárjogot nyert a keriben. Olivetti és a többiek várják a diákokat. Pécsi István Grotjakn jól tudta, meddig mehet. Azonkívül egy mentőötlete is támodt. “Pokoli gondolata, olyasmire, amire csak végső kétségbeesésében határozza el magát az ember, amikor már csak egyetlen kiútja marad. — Hát legyen — mondta halkan. — Mikor és hol találkozunk? — Siessen azonnal az irodájába — utasította íu hang —, küldje el titkárnőjét, vegye ki az iratokat a páncél- szekrényből és menjen vadászni. — Hová... ? — Jól értett? Vadászhelye nincs messze. Nem lesz feltűnő, ha rövid betegsége után egy kis pihenőre megy. Kocsiját hagyja ott, ahol mindig szokta. Pontosan tizenkét órakor valaki kapcsolatba lép önnel. Van még valami kérdése? Grotjakn ősszeszorította torkát. Jól tudta, úgysem kap választ, hiába kérdez bármit. Átöltözött, irodájába sietett, és magához vette a listát. A vadásztilalom ellenére megtöltötte puskáját. Kocsiját a megszokott helyen hagyta. Kilépett; vállára. vette fegyverét, és cigarettára gyújtott. A barna borítékot az autóülés alatt hagyta. Pont tizenkét órát mondott a gúnyos hang. Negyed órával múlt el, de még semmi sem mozdult. Néhány perc múlva váratlanul lépteket hallott. A bokrokból esőkabátos alakok ugrottak elő. F. úr és .nyolc társa. Rémülete csak néhány percig tartott. — Kár — gondolta Gro+jakn. — Talán még minden jóra fordulhatott volna. Nehézkes mozdulattal levette válláról a puskát, és csöve fölé hajolt. Véletlen vadászbaleset — írják majd holnap az újságok. Ekkor jól ismert szuszogás- ra lett figyelmes, és feltekintett. Nem mert hinni a szemének. Főnöke jött feléje tárt karokkal, a kedves após. —; Fogadd szerencsekívánataimat, fiam! Ezt igazán jól csináltad! — Köszönöm, köszönöm. De... ? Jobb kezét elrántották a fegyverről. Körülnézett. A kollégák ragyogó arccal meredtek rá. — Ügyes taktikádnak köszönhető, fiam, hogy a nyolcas csoport két legelvetemültebb tagját lefüleltük. Pompásan tőrbe csaltad őket. Magam sem csináltam volna jobban. Már letartóztattuk a jómadarakat. Grotjakn zavartan fogadta a kollégák gratúlációit. De mi lesz, ha felébredek — gondolta. — Hogy áll majd akkor a dolog? Grotjakn azonban ébren volt. S egészen magához tért abban a pillanatban, amikor apósa barátságosan vállon veregette, félrevonta, és egy nyitott barna borítékot dugott a zsebébe. — Helyedben ezt legott elégetném. Ügyszintén a búcsúleveledet is. —: A szavakban rejlő fenyegetést nem lehetett félreérteni. — Gondom lesz rá, hogy érdemeidért kapitánnyá léptesselek elő. És azután áthelyezünk. Összekötő emberünk leszel egy afrikai követségen. — Afrika — Grotjaknnak ösz- szeszorult a torka. — Örülsz, ugyebár? A feleségeddel már megbeszéltem. Beleegyezett — Örülök — dadogta a férfi. Magán érezte apósa szigorú tekintetét és megértette; Afrika messze van. »Szőke nő csat ritkán akad abban az országban, ahová kerül. De talán még mindig jobb ez, mint a hallál. A főnök várakozott. Grotjakn összeszedte minden bátorságát, és megkérdezte; Ha mindent tudsz, miért teszed értem mindezt? A főnök mélyet lélegzett. — Két okból — mondotta. — Hogy miért távolítlak el. azt már tudod. Másodszor pedig nem akarom, hogy az unokám félárva legyen. Fogj most már hozzá a csomagoláshoz, fiam.
