Népújság, 1973. szeptember (24. évfolyam, 204-229. szám)
1973-09-30 / 229. szám
r Ásatás az Eufrátesz bal partján ! Szíriái régészek egy csoportja augusztusban az Eufrátesz bal partján két régi ’ város maradványát fedezte 1 fel. Egyikük a XI. században virágzott, a másik a bronzkorszakban, az időszámítá- 1 sunk előtti második-harma- , dik évezredben. A régészek megállapították, hogy a házak kőfalait nagy tűzvész pusztította el, eddig pontosabban meg nem állapított időpontban ? Olasz tudományos küldöttéig érkezését várják Szíriába: tagjai együttműködné! nek s leletek korának pontosabb meghatározásában. A f damaszkuszi régészek azon- | tes kételkednek abban, [ fejg® az olaszok jelentős í eredményeket érnek el, mint- j hogy állítólag csak 4J> mé- I tér mélységben szándékoz- | pák folytatni az ásatást. [ 'A Szíriái régészek szerint ; |fával mélyebbre kell ásni ah- . hoz, hogy döntő eredmények- [ m jussanak. K^V^W>A■,^WAA«CTA»^W,JWWVW■^WA^^VWy»WV>VW|WtVv^l TRÓJÁN MARIAN: EX LIBRIS A meztelen üzlet ellen P D6nfla és Svédország see 1 «többi időben ellentámadást I Indított, hogy megnyeseges- 1 se a pomográfipar szárnyait, melynek növekedése mindenmegengedett mértéket felülmúl Finnország viszont törvényt hoz, amely legalizálja a pornográfiát, de ugyanakkor a meg nem engedett terjesztést lehetetlenné teszi. Azt, amit Dánia és Svédország a kezdeti pillanatban megtenni elmulasztott, azt most Finnország viszont megteszi már az indulásnál. Kétévi előkészítés után egy tudósokból és jogászokból alakult finn bizottság áj törvényjavaslatot készített a pornográfiáról. Legalizálják az árusítást — azonban kizárólag a speciális üzletekben. Ugyanakkor tilos a pornográfia az újságokban, nyilvános helyeken. Finnország tiszteletben tartva más országok álláspontját, szigorúan megtiltja a poranográfia kivitelét olyan országokba, ahol az tilos. Más részről az is igaz, hogy a skandináv pornográfia nagyiparrá vált Dániában alaptőkéjét mintegy 300 millió dán koronára, Svédországban mintegy 350 naűHó svéd koronára becsülik. A legalizáció óta és a kezdeti boom után visszaesés következett a belföldi piacon, s ezért a profit külföldi piacokat keresett, gyakran illegális utakon, s új, brutális és gusztustalan témákkal jelentkezett A svéd „Szexuális Felvilágosítás Tanácsa” (KFSU) véleménye szerint a pornográfiát nem kell újra megtiltani, de küzdelmet kell folytatni a végletes, táreadalomelle- nes megjelenési formák ellen. MikroEíEliománía A miniatűr könyvek előállítása technikai bravúrnak számit. Egy-egy kiadvány előállítása sajátos szakmai elmélyülést kíván és komoly feladatok elé állítja a tipográfust Napjainkban világszerte mind nagyobb az érdeklődés a könyvvilág legapróbb termetű tagjai iránt. A kiadványok többféle technikával készülnek. Egy részük közvetlenül szedésről nyomódott 3—8 pontos betűkből, magasnyomó eljárással. Másik részük lotóeljárással, kicsinyített nyomóformákkal, részben ofszeteljárással, részben cinklemezekről magas- nyomású eljárással. Előfordulnak azonban olyan kiadványok is, amelyekben az egyes szöveglapokat parányi rézvésetekről nyomták. A XIX. század végén már használtak egyes miniatűr-könyveken fűzés nélküli kötést is, lapragasztással. Ezt a technológiát közönséges könyvek kiadásában csak századunk dereka óta alkalmazzák. Érdekes, hogy korra és nemre való tekintet nélkül megragadta az embereket a kis könyvek bűvölete. A mikrobibliománia, a kiskönyvek iránti szenvedély a gyűjtőket arra ösztönzi, hogy minden e tárgyról szóló irodalmat felkutassanak. Magyarországon a kiskönyvkedvelők bárom kiemelkedő magángyűjteményt tartanak számon: az első 1330, a másik kettő mintegy 700, illetve 400 kötetből áll. A gyűjtök zöme 15—100 példánnyal rendelkezik, sokan pedig most kezdik el a gyűjtést. A legtöbb nagy példányszámxí miniatűrkiadvány az Athenaeum és a Zrínyi nyomdákban készült, a kereskedelmi forgalomban kapható kis könyvek nagy része pedig a Kossuth és a Táncsics Kiadók kezdeményezéseit dicséri. A könyvparányok — mű- értő, gyűjtő szerelmeseik révén — mind nagyobb jelentőségre tesznek szert a gyűjteményekben, s a könywi- lágban egyaránt. Új guzsalyam mellett Kallós Zoltán új könyve A Balladák könyve után most új kötettel jelentkezett Kallós Zoltán, a romániai magyarság népdalkincsének szenvedélyes gyűjtője, barátja és értője. Űj guzsalyam mellett — mondja sokat ígérőén a köteteim, jelezve mintegy a kötet szöveganyagának újszerűségét, a2t, hogy a magyar népköltészet eddig nagyrészt ismeretlen változatait találja ebben a szép kiállítású, ízléses könyvben az olvasó. A kötetet fellapozva nem is csalódik az ember, sőt kellemes meglepetésekre is számíthat, hisz a versek Moldva csángók lakta vidékéről valók. Klézse nevű faluból nevezetesen, s valamennyit Miklós Gyurkáné Szályka Rózsa „özvegyasszon” „éneklette” „hetvenhat esztendős korában”. Élő nótafától gyűjtött anyag tehát az Üj guzsalyam mellett teljes anyaga, s olyan tájról való balladák, versek kaptak helyet benne, ahol a magyar nyelvnek egy ősibb állapotot őrző dialektusa él. De költeszetteremtö táj is ez a vidék, a népköltésnek így még sok új szépségét rejtő forrásvidéke. A versek, balladák születésének, fennmaradásának, hagyományként való megőrzésének folyamatéról így vallott a kötet versanyagának közlője, Szályka Rózsi néni: „Sze nem es hallgatok soha, mert ha magamra vagyok alhatnám, örökké dönnögök valamit Amég eialítom e bubát es, örökké mondok. Máccor iénekelni fogok, s bűőgésre menen ki. S szeretem es iénekelni. Met ha nem tudniék iénekelni, nem es tudom, mi lenne velem”. S "Rózsa néni énekelt gyűjtője összesen 163 dalt gyűjtött tőle, balladákat, keserveseket bújdosó és rabságot panaszló dalokat, szerelmi és tréfás verseket, párosítókat és nemcsak szövegeket, de felbecsülhetetlen értékű dallamokat is, melyekből Rózsa néni előadásában szép válogatást találunk a kötethez csatolt hanglemezen. A szövegeket olvasva nemcsak a csángók nyelvi külö- Bössége-ősisége jelent szellemi-kulturális élvezetet, hanem a régiségből ideszakadt számtalan, részben más szövegekből ismert, részben ismeretlen történetek „a falba épített asszonyról” Molnár Annáról, Mátyás királyról, „a szégyenbe esett leányról”, „a gyermekgyilkos anyáról”, ,A szeretet próbájáról’ stb. S még inkább az olyan felismerések, amelyek régi magyar líránk töredékes emlékeivel kapcsolatosak. Olyan képek, fordulatok, villannak fel e versekben sokszor, melyek már a XV—XVL században is létezhettek. Nyelvi leletek tekintetében Is régiségből való költő! szövegeinkre emlékeztetnek e versek és balladák, tömör fogalmazásuk, költői képeik szinte az Őrnagyar Mária-sira- lom koráig csendülnek vissza. Izgalmas, gyönyörködtetöen szép könyv a Kallós Zoltáné, a népköltés bartóki értelmű tiszta forrása... Lókős István Valósággal kétségbeestünk Sehogy se tudtuk, hogyan csípjük el ezt a rőt dögöt! Kirabolt bennünket minden éjjeL Olyan ügyesen bújt el, hogy egyikünknek sem sikerült fölfedeznie. Csak egy hét múlva derült ki — végre-valahá- ra —, hogy a macskának tépett fülei vannak, és hosszú farkából is hiányzik egy darab. Mondom, ilyen volt ez a macska, aki lelkiismeretének utolsó maradékát is elvesztette már — a csavargó gazember! Ezért, no meg különösen a villogó szeme miatt Csórónak neveztük el. Mindent lopott: halat, tejfölt, vajat, kenyeret. Sőt, egyszer a kamrában szétszabdalt egy konzervdobozt, amelyben gilisztákat tartottunk. Nem ette meg őket, de a szétrombolt doboz közé odase- reglettek a tyúkok és egész gilisztakészletünket felfalták. S mikorra elérkezett a tetemre- hívás Ideje, a tyúkok kinn feküdtek a napon és nyögtek. Mi körülöttük ténferegtünk átkozódva — no, de a halászatnak már befellegzett. Majd egy hónapba is beletellett, amíg a rőt maeßka nyomára akadtunk. A falusi gyerekek segítettek nekünk. Egy szép napon lélekszakadva vágtattak be hozzánk, hogy Csóró hajnalban ótviharzott a veteményesen, fogai közt egy sü- géres hordócskával. Lerohantunk a pincébe és felfedeztük, hogy a kis hordó bizony eltűnt. Tíz kövér sügér volt benne, azok, amiket a holtágban fogtunk. Ez már nem , is tolvajlás volt, hímem rablás. Rablás — fényes nappal. Meg esküd tünk, hogy elfogjuk a macskát, meglakol gaztetteiért. Rajta is kaptuk még aznap reg- geL Az asztalról elcsent egy jó darab májashurkát és felmászott vele egy nyírfára. Elkezdték rázni a fát. Csóró elejtette a hurkát és az éppen Ruvim feje búbjára esett. A macska fentről vadul méregetett bennünket és fenyegetően berzenkedett. De mivel nem volt számára menekvés, kétségbeesett lépésre szánta el magát. Félelmetes fúvás- sal levetette magát a nyírfáról, a földre vágódott, felpattant, mint egy gumilabda és hajrá! — a ház felé iramodott! A mi házunk meglehetősen kicsi. Elhagyott, Í6ten háta mögötti kert közepén áll. Éjszakánként mindig felébresztett bennünket a vadalmák koppanása, amint az ágakról a deszkatetőre potyogtak. A házikóban horgászszerszámok, körték, almák, száraz levelek hevertek szerte-széjjel. Csak háltunk benne. Egész nap, kora reggeltől késő estig a megszámlálhatatlanul sok patak meg tavacska mellett lebzseltünk. Halásztunk, tábortüzet gyújtottunk a partmenti csa- litosban. Hogy a nagy tóhoz érjünk, apró ösvényt kellett kitaposnunk a magas, dús fűben. A virágok pártakoronái fejünk felett himbálóztak,- sárga virágporral szórták be vállunkat. Estefelé értünk haza- fáradtan, napégetten, vadrózsáktól összeszurkálva cipeltük haza az ezüstszínű halak csomóit és minden alkalommal a rőt kandúr kalandozásairól szóló történetek fogadtak minket No, de végül is rajtavesztett. Bemászott a kazán egyik búvólyu- kába, a ház alá. Innen pedig nem volt más kiút. A nyílást elzártuk egy halászhálóval, és vártunk. De a kandúr csak nem jött. Mérgesen fútt, mint valami föld alatti szellem, fújt csak ránk szüntelen, lankadatlan dühvei e anélkül, hogy akár egy csöppet is kifáradt volna. Elmúlt egy óra, kettő, három ... Már régen le kellett volna feküdnünk aludni, de ő még mindig fújt, tombolt a kazánház alatt, s mi már-már végére értünk a türelmünknek. Ekkor végre elhívtuk Ljonykát, a község cipészének fiát. Ljonyka faluszerte híres volt rettenthetetlen bátorságáról és talpraesettségéről: rábíztuk csalja ki valahogyan a macskát a ház alól. Ljonyka vett egy selyem horogzsineget és rácsomózta egy napközben fogott koncér farkára, majd behajította a halat a búvó- lyukon át a föld alá. A fúvásnak vége szakadt, szilaj ropogtatást hallottunk — a kandúr megragadta a hal [éjét. Ráharapott halálos harapással. Ljonyka pedig lassan elkezdte húzni a zsineget kifelé. Csóró eltökélten szegült szembe, de Ljonyka erősebb volt, no meg a macska semmi áron sem akarta elereszteni az ízletes ajándékzsák- mányt. Egy perc múlva a nyílás száján kibukkant a macska feje: fogai között a koncért szorította. Ljonyka felkapta Csórót a gallérjánál fogva, s felemelte a föld- • rőL Először vettük szemügyre, amúgy istendgazábóL A kandúr le- súnyta a szemét, fülét feszesen szorította a koponyájához, a farkát behúzta. A rablások ellenére, bizony vézna volt ez a tűzvörös, sárga foltos csavargó. Ruvim nézte, hosszasan nézegette, majd némi töprengés után megkérdezte: — No és.— most mi legyen vele? — Verjük meg — mondtam én. — Nem használ — felelte Ljonyka. — Már gyerekkora óta ilyen a jelleme. Inkább adjatok neki egyszer enni, rendesen. A macska várt, behunyt szemmel. Megfogadtuk a tanácsot, bevon- szoltuk Csórót a kamrába és pompásan megvacsoráltattuk: adtunk neki dismósült-pecsenyét, sügérkocsonyát, túrós lepényt és tejfelt. A macska több mint egy óra hosszat falatozott. Ügy jóllakott, hogy ingadozva jött ki a kamrából, a küszöbre heveredett, pimasz tekintettel nézegetett bennünket és az alacsonyabban égő csillagokat. -Megmosakodott, sokáig prüszkölt, aztán mereven feltartott fejjel hengergőzni kezdett. Ez biztosan annyit jelent, hogy meg van elégedve — gondoltuk. De már féltünk is, hogy ledörzsöli a szőrt a tarkójáról. Aztán a hátára penderült, elkapta a farkát és azt harapdálta: köpött egyet s a kemencéhez vonult, elnyúlt rajta és dorombolt békésen. Attól kezdve hozzánk szokott, együtt lakott velünk — és nem is fosztogatott többé. Sót, mér másnap reggel páratlanul nemes cselekedetet hajtott végre. A tyúkok felmásztak * kerti asztalra és nagy tolakodás, karaty- tyolás közepette nekilátták szedegetni a pohánkakásából. A macska a méltatlankodástól remegve, hozzájuk lopakodott, és éles csatakiáltással az asztalon termett. A tyúkok kétségbeesetten sopánkodtak, és leröppentek. Feldöntötték a tejesköcsögöt és tollaikat hullajtva kiinaltak a kertből. Elöl sűrű csuklások között, egy ostoba, hosz- szú lábú kakas szedte a lábát, bizonyos Kaját nevezetű. A kandúr három lábon vetette magát utána, a negyedikkel meg püfölte Kaját hátát. Csak úgy repült a kakasról a toll meg a pihe. És bensejében minden ütésre valami puffant, kongott — mintha a macska gumikarddal csapdosta volna. A kakas ezután révetegen feküd' egy darabig, szemeit forgatta é? na lkán nyögdécselt Leöntöttek hideg vízzel — erre szépen feti-csúdotc. Ettől fogva a szárnyasok sem mertek rossz fát tenni a tűzre. Meglátják a kandúrt és máris kot- kodácsoiv*, lökdösődve iszkol- nak... A kandúr pedig úgy jár-kel a házban és a kertben föl és alá, mintha ő volna a gazda, de legalábbis az ispán. Vagy az éjjeliőr. Fejét a lábunkhoz dörzsöli. Vigyázni kell vele, mert a nadrág szárán vörös 6ZŐrcsomókat hagy. Egyébként nem is hívjuk többé Csórónak. Millcistának kereszteltük át. Ruvimnak ugyan némi kételyei vannak: mi azonban egészen biztosra vesszük, hogy a milícia nem veszi zokon. Fordította: Raáb György