Népújság, 1973. szeptember (24. évfolyam, 204-229. szám)
1973-09-29 / 228. szám
Heves megyei nap a budapesti művészeti hetek programjában A budapesti művészeti hetek alkalmából a Magyar Nemzeti Galériában megnyt tott népművészeti kiállítás a főváros egyesítésének 100 évfordulóján, jó alkalmat teremt arra, hogy számos vi déki központ a kiállított mű vészi tárgyak kiegészítésére felvonultassa hangszeres, énekes népművészeit, mesemondóit is. A Nemzeti Galériában majdnem minden, hét csütörtökén és vasárnapján megyei napok keretében színes, érdekes műsorokat rendeznek. Október 31-e Heves megyei nap lesz. A népzenei bemutatók közreműködői között szerepel Eged András feiné- meti citerás, és a tervek szerint ott lesznek az ostorosí asszonykórus tagjai, az isten- mezeji, a nagyvisnyói és fe- démesi szólóénekesek, illetve mesemondók is. Bakó Ferenc, a Heves megyei múzeumok igazgatója a Heves megyei népi fafaragás motívumairól tart előadást. Mhos vitéz A János vitéz a magyar filmgyártásban az első rajzos film, amely egész műsort tölt be, másfél órán át szórakoztatja a nézőt. Meglepő ennek a filmnek a létrejötte és sikere. A mai filmipar és művésze* céljai és munkaviszonyai mellett alig tűnik hihetőnek, hogy egy ilyen összefogás megvalósulhasson. A műfaj ugyan nem ismeretlen, de a méretek, az alanyok, szándékok igen: rajzokból és színekből összeszőni egy világot, amely gyermeki önleled tseggel, könnyedén és mégis a nagy alkotásnak kijáró komolysággal elevenítse meg Petőfi mesekölteményét, azt az epikát, azt az alkotási formát, amely felett már any- nyiszor meghúzták a vészharangot. Elsősorban' az. irodalomban. Jankovics Marcell, a rajzfilm rendezője, minden valószínűség szerint ihletője, megálmodója és motorja, . hitt abban, hogy mai nézőnek, mai nyelven, a mai képzeletnek elfogadható formai megoldásokkal kj lehet vetíteni színekkel és rajzolatokkal azt a világot, amely a nép lelkében otthonra talált, azt a naiv bájt és szépMai tv-ajánlatunk : Franz Schubert: Házi háború Magyar raizíilm séget, amely Petőfi költeményéből áradt. Nem akart ő visszanyúlni a múlt század népies motívumaihoz, az ár- valányhajhoz, a régmúlt- igaz se volt romantikához: újraálmodta azt a káprázatos históriát, amely Jancsival, a népi képzelet szerint megeshetett. Meg sem kísérelte a meseszövés é6 a Pe- tőfi-szöveg minden fordulatát áttenni a rajzos film- . be, inkább azokat a csomópontokat kereste, amelyek a cselekmény bonyolításához és a rajzfilm ritmusához al- kalmul szolgáltak. Jancsi és Iluska patakparti szerelmének kibontakozása és beteljesedése a formák nyugtalan ölelkezésével — jó kompozíció. A körnek, mint a vonaljátékosság alapjának visszatérő használata, az idő és a változás érzékeltetése, formálása, bújtatása újabb és újabb formákba — ugyancsak jó megoldás. A feszes ritmus tudatos alkalmazása nemcsak a mozgásoknál, de minden közlendőben kimutatható. A zsi- ványok osztozkodása, mulatozása, a magyar huszárok vonulása, az alpesi rengeteg és a velencei befagyott tengerrész, az ütközet, a kirá- 'lyi lakoma és leányfelajánlás mind-mind csupa zárt képi ritmus. Sem színekben, sem rajzban nem beszéli túl a film az eseményeket és a mögöttük levő, a bennük meghúzódó lelki tartalmakat. Egyensúlyt tart a humor is. fel is csattan, ahol arra lehetőség mutatkozik. A Petőfi-szövegből csak annyi került át a filmbe — és ez n«m hiba! — amennyi a rajz, a színek és a zene hatásán felül még szükségesnek látszott. Sokan vethetik ellen, hogy manapság, a XX. század jóRészlet az operából Vígopera. A Budapesti művészeti hetek keretében — a Schubert-művel — indul a televízió új vállalkozása: az egyfelvonásos operák. s elsősorban a teljes magyar egyfelvonásos-lista végigjátszása. Az osztrák zeneszerző mindössze 31 évet élt, műveivel mégis a nagyok közé emelkedett. Elsősorban dalai tették ismertté és népszerűvé — na, nem életében, mert végig nyomorgóit, hanem „ahogy illik”, halála után. A Házi háború Arisztophanesz Ly- sistraté-történetének újraírása: itt is az asszonyok összefogásáról van szó a férjek ellen, s persze győzelmükről. A Házi háborút közel fél évszázada nem játszották hazánkban, s külföldön sem gyakran. A Televízió Zenés Színháza ezért ezzel a bemutatóval misz- sziót is vállal, hogy a már- - már elfelejtett, remek Schu- '• bert-muzsikát újra a nézők elé hozza. A vígopera szövegét Castelli írta, s Oberfrank Géza fordításában ; hallhatjuk. A főszerepekben Melis György, Sudlik Mária, ; Palcsó Sándor, Csengery Adrienne, Sass Szilvia és Berkes János lép fel. Rendező: Békés András. NEB-ülésről jelentjük Gyöngyös és a Hátra köztisztasága A város, a kiemelt települések, üdülőhelyek, a főútvonal mellett levő helységek köztisztaságát mérte fel az a jelentés, amelvet Orosz Rezső terjesztett elő tegnap a Gyöngyösi Járási-Város. Népi Ellenőrzési Bizottság ülésén. A tanxcskozást Gerháth József NEB-elnök vezette. A bizottság tagjai megállapították az írásban előterjesztett anyag alapján is, hogy a felelősségtel jes intézOMß&m tsm. szeptember 29, szombat kedések ellenére sem kifogástalan a város, a mátrai; üdülőhelyek és a főútvonal; mellett levő községek köztisz- J tasága. Főként a háztartási J szemét elszállítása nincs még' hiánytalanul megoldva, de tovább kellene fokozni a jár-! dák, a lefolyóárkok tisztítását; is. Télen a járda lesöprése 1 nem történik meg mindenütt, \ és ez balesetveszélyt is rejt! magában. A népi ellenőrzési bízott-! ság ajánlás'!<t fogalmazott! meg az illetékes tanácsi szer-1 vek és az üzemek munkájának javítására, hogy Gyón-; gyös és környéke mindig tisz-; tán, ..csinosan” várja 8 ven-1 dégeit. zan és egyre racionálisabb szemléletében mit keres egy népi, naiv mitologikus játék, ahol a vers is, a törté net is a földöntúli magassá gokba lendíti a képzeletet, meghagyva a mítosz minden sugárzását? Vagy hogy a magyar huszároknak-ez a megfogalmazása és a győzelemnek a háromszinű zászló magasba lobbanásával meg mutatott érzése nem rejt-e többet, vagy mást ä nemzeti érzésnél? Mindez — úgy érezzük — mai okoskodás egy olyan témánál és alapanyagnál, amely kibírja az idővel a versenyfutást. Talán a beiktatott dalok lógnak ki a darabból. Nem hisszük, hogy Gyulai Gál János ne tudta volna másképp megoldani az érzelmi és hangulati átkötést két meseesemény között. Jankovics Marcel] mellett említenünk kell Nepp Józsefet, aki a mozdulattervezésben és Richly Zsoltot, aki a háttér- és színtervek elkészítésében nyújtott nagyon lényegeset. Gyulai Gaái János kísérőzenéje a rajzokkal egyenrangú alkotás. A sok zenei ötlet, a humor, a mókázősi kedv a zsiványok tanyáján, a had vonulásában, de leginkább a francia király udvarában, a lakománál felhangzó ritmusokban és megoldásokban mulattat. Cserhalmi György. Nagy Anikó, Pártos Erzsi, Farkas Antal, Mádi Szabó Gábor, Bárdi György és Körmendy János szólaltatták meg a fontosabb szereplőket, jól jellemezve a mese figuráit. Az első magyar rajzfilm nemcsak értékes művészi alkotás, nenvs szórakozás is kicsinyekor a és nagyoknak egyaránt. Farkas András Drága percek A szabad szombatra már jó előre készíti a programot az ember. Vannak, akik a hegyekbe kirándulnak, másokat a pecabot izgat, ismét mások autótúréra indulnak messzi tájakra. Kelten szervezkedünk, de beleszámítjuk a harmadik ismerősünket is. — Pontosan hétkor indulás! Hét előtt tíz perccel már a frissen főtt kávét szürcsöl- . getjük programszervező barátommal. — Te Jancsi! Mindjárt hét óra és meg mindig sehol a harmadik útitárs. Csak legyint és megnyugtat. — Sose'izgulj öregem! Dönci tudja, hogy pontosan hétre kell jönnie. Ez a Dönci pedig olyan fiú, hogy életében összesen nem késett öt percet. Hozzá akár az órádat is igazíthatod. És mintha Dönci bizonyítani akarna, belep az ajtón. — Már azt hittük, Döncikém ... Csodálkozva tárja szét a karját. — Ti csak ne higgyetek semmit! Tudjátok, hogy h* Dönci egyszer valamit hétre ígér, azt nem fél nyolckor csinálja. Déli pihenőben azután valahogy megint eióhozódik e* a pontosság. — Döncikém, benned két vekkeróra veszett el... Először jót nevetett, azután elkomolyodva magyaráz. — Tudjátok, hajdan olyan emberek között dolgoztam, akiknek bizony nem volt erényük a pontosság. A délután ötre hirdetett értekezlet biztos, hogy nem kezdődött háromnegyed hat előtt. Ha indulásra reggel fél nyolcat közöltek, akkor biztos volt, hogy még negyven perc múlva is — sokszor esőben, hóban —, az ajtó előtt toporogtam és vártam a kocsit. A sok pontatlanság miatt egyszerűen becsapottnak, megalázottnak éreztem magam és tulajdonképpen ekkor tettem szent elhatározást: bármi legyen, én mindig pontos leszek! — Gyorsan jött a siker? — A pontosság szép erény. Meg lehet szokni, és színt« az ember vérévé válik. Csak gyakorolni kell. Jancsi a fejét vakargatja. — Sajnos, a pontosággal nálunk még baj van. Szép hazánkban késik a melós az üzemből, az orvos a rendelőből, a szabó a ruhavarrással, a szobafestő mára ígér, de csak holnap jön, a tanácsnál tízre idéznek, de tizenkettőkor fogadnak. Szóval, vannak emberek, akik félórával később születtek és azóta nem tudják a késést behozni... Jót derül az ember az effajta beszéden, de azután mégis eltűnődik: a haszontalan felesleges várakozással eltöltött percek évtizedekre rúgnak... És érjen meg valaki akár száz esztendőt is, mégis csak rövid ez a darabka élet. Hátha még ráadásul el is lopjuk egymástól az időt. Szalay lsévé« TÓTH-MÁTHÉ MIKLÖS: A — A nyakad tekerem ki, te hernyó! — ragadta meg Taar Samu, ám a kamralakó ügyesen kiszabadította magát, és beiszkolt kamrájába. Magára riglizte az ajtót, lekuporodott a gumimatracra, aztán elkezdte számolni a befőtteket, mert* ezt Szim- csákné külön a lelkére kötötte. Ezalatt Taar Samuék se tétlenkedtek. — Valamit tenni kell — jelentette ki Szögi Péter közérteladó, aki a fürdőszo-' bét bérelte másodmagával. — Ez a gazember túltesz még a vénasszonyon is! — Húzzuk le a vécén! — ajánlotta készségesen Remete Imre cukrász. — A2 ilyen nem érdemel mást! Sokáig tanakodtak, amíg végül kész lett az ördögi terv. Ennek érdekében Szögi Péter lement a boltba és hozott két üveg konyakot, majd bekopogott a kanra ajtón. — Ki az?! — szólt ki gyanakodva Szalma, mire Szögi mézédes hangon közölte veie, nogy ma ünnepli al- -berlóáége el&o évfordulóját, ezért baráti ivászatot rendeznek, amire tisztelettel meghívják Szalma albérlőtársat is. — De semmi rumli — dugta ki a fejét Szalma. — És a fürdőszobában lehet! . — Az csak természetes — bólogatott SzöIma jő ka- ronfogta Szalmát, és átvezette a fürdőszobába, ahol a régi fürdőkádban meg körülötte már ott szorongott az egész albérlőkollektíva. Taaron és Remetén kívül ott ivott már az állás nélküli színész, a népzenész, az újságírógyakornok, a vámőr és a két ipari tanuló. — Higgyék el. jó asz- szony a Szimcsákné — prédikálta Szalma, miután nagyot húzott a konyakosüvegből, amit Szögi rögtön a kezébe nyomott. — Szigorú egy kicsit, de arany szíve van! A múltkor babszámolás közben kísértésbe estem és lenyeltem az egyik szépen fejlett babszemet. Ugyanis gyermekkorom óta szeretem a tarkababot. Rám nézett szomorúan, és csak ennyit mondott: Ej, ej, Szalma úr. ..! Először Taar Samu ment ki, később Remete Imre hagyta el a fürdőszobát. — Uraim, nagyon vigyázzanak a vécére! — kiáltott, utánuk Szalma. — Ha valami illetlenséget csinálnak, kénytelen leszek Szimcsák- nénak jelenteni! Taarek után fokozatosan mindenki kiszállingózott, és éjfél körül már csak ketten ültek a fürdőszobában. Szalma meg Szögi Péter. — Jó asszony a Szimcsákné ...! — sírta Szalma, Szögi vállára borulva. — Nekem elhiheted, pajtás, a legjobb asszony! Ügy döntöttem, hogy a jövő hónaptól kezdve csak egyszer veszek levegőt óránként! Ez a drága nénike megérdemli! Hol... hol vannak a többiek?! — nézett körül riadtan, majd iszonyú sejtése támadt. — Jaj! — nyögött fel, és kibotorkált a fürdőszobából. \ Rettenetes látvány fogadta! Az előszoba közepén óriási befőtthalom, s körülötte üres üvegekkel a kezükben csárdást táncoltak az albérlők. A népzenész éppen ezt húzta hegedűjén; „Én vagyok a, én vagyok a kunsági fi, nem parancsol nékem senki...” Taar Samu pedig éppen azt üvöltötte: „Vesszen Szimcsákné!” Mire mind* nyáján vele üvöltöttek: „Vesszen”!! I És mint aki megérezte, mikor a legalkalmasabb hazajönni, erre belépett az ajtón Szimcsákné is. — A befőttjeim! — sikol- totta, majd a szívéhez kapott, és beleszédült a befőtthalomba. A massza bugyborékolva nyelte el. — Ártatlan vagyok! — ordított fel’ Szalma Mátyás, lerogyva a befőtthalom elé, oda, ahol Szimcsákné eltűnt. — Semmiről se tehetek, kezétcsókolom, tessék nekem elhinni és megbocsátani! Ezek a vadállatok csinálták! — mutatott a veszettül táncoló albérlők felé. — Taar Samu ti vezérük, tessék szíves lenni kirúgni innen, meg a Szögi Pétert is, meg a... — befúrta fejét a befőtthalora- ba, úgy bugyborogta: — Tetszik engem hallani, kezétcsókolom?! Szalma vagyok, a kamralakó! Mindenben ártatlan vagyok! ígérem, a jövő hónaptól kezd- . ve óránként csak egyszer veszek levegőt! Meg tetszik nekem bocsa .;. Lassan egészen befúrta magát a befőtthalomba, es csak az itt-ott púposodó, hullámzó massza jelezte még egy ideig, hogy éppen merre keresi Szimcsáknét. Aztán ezek a mozgások is megszűntek, és az óriási, színes befőtthalom mozdulatlanul erjedt tovább az örömtáncot ropó albérlők gyűrűjében. t&émt
