Népújság, 1973. szeptember (24. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-26 / 225. szám

Kintről hoztak feleséget Fafaragó inarm űréss r — Én értem, amit mond, csak kérem lassan beszélni. Tudja, néha még gondolkod­ni kell. Nehezen tanulom - a nyelvet, sokféle kifejezés... Furcsa hanglejtéssel be­szélnek, néha a homlokukat összeráncolva keresik a sza­vakat. Küszködnek az új életükben néha még gátakat jelentő nyelvvel. Mert teljes egészében itthon akarnak lenni, itthon, a fiatalságuk-, tó! különböző másik világ­ban. Itthon, idegenben. Bárány L ászióné szőke, nyúlánk asszony A napok­ban múlt egy esztendeje, hogy végleg átköltözött Ma­gyarországra, a férje után, akivel az NDK-ban ismerke­dett, házasodott össze. Kinn saját lakása volt mór a lány­nak, háromszobás kényelem­ben éltek, amíg a fiú szerző­dése lejárt. Aztán eljöttek, a férj haza, s vele a feleség ' is; neki a családi otthon je­lenti a hazát. Pillanatnyilag albérletben él egyedül. A férj most tölti katonaéveit. \ — Az emberek, a munka­társak úgy fogadtak engem, hogy az jólesett. A magyar valahogyan barátságosabb, mint a német; én azt vártam, majd idegen leszek, de nem így történt. Ennek én na­gyon örültem. Először Eger­ben, a kötőüzemben dolgoz­tam, de a két műszak nagyon kimerített, kellett valami könnyebb. Itt, a VILATI-nál ö létszámnyilvántartással foglalkozom. Gyors- és gép­írást tanultam, nyelvvizsgát akarok tenni, aztán majd tol­mácsolok. Olyan jó volna itt minden, csak ez a lakás.., Voltunk a tanácsháznái, mondtuk, kellene, de nincs gyerek, lassan kapunk. Tud- , ja, van egy barátnőm, hozzá­juk járok, ott mosom a ruhá­kat, mert a szobámban nincs víz. Olyan kedves, mindig segít, este is beszélgetünk. Nem, nem német: magyar. A jugend-klubban ismer­kedtek meg, akkor, amikor még csuk egymás szeméből olvasták ki, mit is gondol, érez a másik. Az asszonyka nagyon szereti a magyaros ízeket, szorgalmason főz sza­bad idejében. Kart-Marx- Stadtból havonta két-három csomag is érkezik a címére, az otthoniak csak így tudnak segíteni. Az itthoni rokonok­tól kevesebb a támogatás. ha megkérdezik tőle, hogyan beszél a német nagypapa, mulatságos összevisszaságo­kat csacsog. Szabadságra mindig hazaruccannak, ott olcsó, jó a gyermekholmi, s mindig bevásárolnak annyit, amennyi elég a legközelebbi látogatásig. A bányász nagy­papa és a boltvezető nagyma­ma fedezi az otthoni költsé­geket, a holmik árát. — Néha eljárunk szóra­kozni, színházban még nem voltunk, az nekem nehéz. A férjem barátaival, a család­jukkal találkozunk sokat. A televíziót is mindig megnéz­zük, ha valamit nem értek, azt megkérdezem.. . — Szakácsi lstvánnét resem! ke­Sötét hajú, élénk tekinte­tű fiatalasszony nyit ajtót. Első pillanatban azt hiszem, rossz helyen járok; annyira ..magyar” minden rajta is, a környezetében is. Sőt, az el­ső pár szó sem győz meg a német származásáról. Pedig Ilona — így hívják itthon — csak márciusban költözött végleg egy Karl-Marx-Stadt melletti faluból Egerbe. A lakás tágas, minden fényűzés nélkül berendezett. Az aszta­lon német nyelvű újságok, az egyik éppen egy félig kitöl­tött keresztrejtvénynél ma­radt nyitva. — Mit mondjak magának az elején? Én négyszer is összepakoltam, hogy haza­megyek, az első hetekben nagyon nehéz volt. A férjem katona, akkor még keveseb­bet is járhatott haza, az idén örököltük ezt a lakást, telje­sen egyedül voltam, munka nélkül, , nem ismertem a nyelvet sem. De aztán min­dig akkor érkezett éppen ha­za a férjem, amikor már be­Az egész egy hideg, sze­les téli naipon történt. Don Harris megint összeveszett fiatal feleségével, Susannah A vita tárgyát Jerry Morris képezte és persze a pénz. Don kétszer Susan arcába ütött. Susan hozzávágta a telefonkészüléket, a kagyló nagyot csattant Don orra tö­vén. Ennek a Jerry Morris- nak négy telefonja is volt a hegyoldalon épült villájá­ban, és a színük összhang­ban állt az egyes helyiségek luxusberendezésével... — Az én férjem Bekölcén lakott, az itt egy kis falu. He­gesztő a szakmája, de most gépkocsivezető a tanácsi épí­tőknél, mert úgy több pénzt keres és az most nagyon kell. Kétéves a kisfiam, s bizony nagyon nehéz volt míg a férjem katonáskodott. Nem is gondoltam, amikor eljöt­tünk, hofy ennyi gondunk lesz. Az albérletünk egy szo­ba, már épül a lakás, csak nagyon lassan, mert mi már szeretnénk, ha készen lenne. Kereskedő voltam, de aztán balesetet szenvedett a lá­bam, nem állhattam olyan sokat és most is ülőmunkát kell végeznem. Két eszten­deje jöttünk Magyarországra, most már lassan vizsgát is tehetnék magyar nyelvből. Gál Lászlóék családjának harmadik tagja Zsoltika. két nyelven tanul beszélni. Tíz­hónapos korában ideig kint tartózkodott az anyukával, németül tanulta meg az első szavakat. De az­tán itthon mégiscsak a ma­gyar lett a fontosabb, és most fejeztem a csomagolást. Es én maradtam. Szakiskolát végzett kint, számítógépekkel foglalkozott, így aztán végül is a Finom- szerelvénygyár nemrég vásá­rolt NDK-beli számítógépé nek a kezelője lett. Jól jött neki is, de a gyárnak is. Csakhát a vállalattal nehe zen találták meg egymást. — A megyei tanácson segí­tettek; egy hétig állandóan csak telefonáltunk. Elkeserí tő volt, sehova se kellettem, de most már nagyon jó. Na­gyon szeretem a munkatár­saimat. Tudja, én márciusban turistaként jöttem ide, az IBUSZ-nál ígértek állást, neiji voltak elintézve a papír­jaim, semmi. Négyszer jár­tam Budapesten: a hivatal­ban kaptam egy számot, én vagyok az 1338. áttelepülő. Aztán, igazolás, pecsétek. Ez a papírdolog... hogyan is mondják; igen: bürokrácia. Hát azzal nagyon sokat kel­lett kínlódni. — Itt az udvarban sok a gyerek. Olyan kedvesek, é6 szépen tudják mondani: dan­ke, bitte. Még jobb a kiejté­sük, mint a férjemé. A szom­szédok segítenek főzni, már egészen jól megtanultam. Barátnőim is vannak, csak most az egyik elment Sze­gedre tanulni, a másik pedig az NDK-ba dolgozni. Ügy ta­nítottak magyarul, hogy mag­nóra mondtunk szövegeket. — Édesapa, édesanya, itt voltak egy hónapig, egy héttel ezelőtt mentek el, ne- kik is nagyon tetszett ez az ország. Csak német nyelven beszéltünk, de időnként vé­letlenül mondtam magyar szót is: anyukám szomorúan jegyezte meg, hogy már el is felejtettem a németet.., Hekeli Sándor RON GOULART: Hetvenöt éve született George Gershwin Balatonszárszón dolgozik Halasy László fafaragó ipar­művész. A 25 éve alkotó mű­vész munkáit itthon és kül­földön is ismerik. (Foto — MTI — KS) Népszerűsége a zenetörté­net legnagyobb alkotóival vetekszik: nincs olyan nap. hogy a rádióban ne csen­dülne fel Gershwin-melódúi, nincs tánchciyiség, ahol ne ismernék fel valamelyik jel­legzetes motívumát, és még az utcákon is mennyi Gershwin-zenét. hallunk! Éneklik és fütyülik operá­jának elragadó altatódalát, a vidám pénzáriát, a Rhap­sody in Blue témáit.., A leírások és fényképek szerint megnyerő külsejű férfi volt, éles sasorral, ma­gas homlokkal, nyílt, élénk, jóindulatú szemmel és min­dig mosolyra húzódó száj­jal. Nem volt különc, úgy élt és dolgozott, mint bár­mely átlagember: csendben, egyszerűen és szorgalmasan. Orosz eredetű ősei között nincs muzsikustehetség. George már az új hazában, New Yorkban született 1898. szeptember 26-án. Gyermek­éveit a Manhattan-szigeten töltötte. Szerette /íz utcát, a lármát, a nagyváros zajló Mai tv-ajánlatunk 15.50: Hamu és gyémánt Lengyel film — az Iskola­televízió Filmesztétika című adásához. Magyarul is meg­jelent Jerzy Andrzejewski azonos című regénye, amiből Andrzej Wajda rendező film­je készült, — ám nem keltett nagy visszhangot. Annál na­gyobb siker lett világszerte az 1958-ban készült film, a velencei biennálé nagydíját kapta meg. A fiatalabb nézők talán most fogják először lát­ni a kitűnő — ma már a filmművészet klasszikus al­kotásának számító — filmet, de joggal hisszük, hogy so­Virágcserép és bomba iVrS. szeptember 26., szerda Miután Susan Donhoz vágta a készüléket, fogta az egyik virágcserepet, amely a férje magabarkácsolta köny­vespolcán állt. Amint Don meglátta, hogy a ponyvái a kopott szőnyegre hullanak, mérgesebb lett, mint máskor szokott/ Felkapta a cserepet, amely mellette elsüvöltve a lámpába csapódott és Susan felé hajította. A súlyos cserép fejen ta­lálta Susant. Az asszony ha­nyatt kiesett az ablakon, amely nagy csörömpöléssel betört. Susan a hóval' borí­tott pázsitra repült. Don gyűlölte a havat, és megborzongott a nappaliba betörő jeges széltől. A hó visszatartotta attól, hogy ki­menjen a kertbe és megnéz­ze, mi van Susannal. Ügy gondolta, hogy odakint ma­gától is felocsúdik, aztán nyilván ezzel a Jerry Mor- risszal fogja tölteni az éj­szakát, amint az utóbbi fél évben nemegyszer megtette. Susan szeretett Donnak mesélni a kikapásairól — Jerryről és négy hálószobás lakásáról fenn a hegyen, a (ml lla_ . férfi gazdagságáról, a politi- hosSzabb > tusokhoz és a gengszterek- ' hez‘ fűződő kapcsolatairól. Épp az .előző este számolt be arról, hogy jbrry -milyen nagy gondban van: gyánús kapcsolatai miatt a rendőr­ség ki akarja hallgatni... Don tehá‘ odakint hagyta Susant a kertben. Hanem az elkövetkező fél órában a nappali olvan lett, akár az Északi sark; noha Don a maximálisra állította a fű­'imp test. Don odalépett a be­tört ablakhoz és kikáltott a feleségének: — Gyere be és segíts va­lahogy betömni az ablakot! Olyan hideg van, mint a jégveremben. A szél teljesen lelefújta hóval a szőnyegei. Semmi válasz. Don kidug­ta a fejét az ablakon, és ak­kor vette észre, hogy a fé­lesége elnyúlva fekszik a pázsiton. Az arca fehérebb volt a hónál. Don rögtön látta, hogy halott. Állt a betört ablaknál — elképedve és egy kissé fel­szabadultan. ö, Don, soha­sem ‘vehette volna fel a versenyt .Jerry Morrisszal, a vetélytársával... Susan minduntalan férje harminc­fontos többletsúlyán gúnyo­lódott, meg a ferde orrán, úgyhogy Don tulajdonkép­pen megkönnyebbült, ami­kor Susan eltűnt Jerrynéi — legalább nyugta volt a csí­pős nyelvétől. Susan több­nyire csak másnap reggel jött meg, és részletesen be­számolt az élményeiről. Most legalább szerencsésen befe­jeződött az egész! Don figyelte, hogyan hull a hó Susan élettelen testé­re — és szilárdan eltökélte magában, hogy ezért sem­miképpen se fog a börtönbe menni. Kihozott a kony­hából egy pár gumikesztyűt és két nagy műanyag sze­meteszacskót. Aztán bement a hálóba és az éjjeliszek­rény fiókjából elővette a re­volverét. amelyet golyókkal együtt Európából hozott ma­gával emlékül a háború után. A kertben Susan alsó tes­tét belegyömöszölte az egyik műanyag zsákba, a másikat ráhúzta a felső testére.- Fel­vette a cserepet és tü sen me.. sgálta. Még az éjszaka folyamán meg kell tisztítania a vé-nyomoktól, a betört ablakot is ki kell cserélni egy tábla üveggel, amejjr már régóta, a garázs­kan megnézik azok közül is, akik már látták a főszerep­lő, Maciek tragikus történe­tét. Ez a film ugyanis a gyil­kost, a rokonszenves gyilkost állítja elénk. Ám ez a me­rénylő egyben áldozat is. A II. világháború lengyel anti­fasiszta ellenállási mozgal­mának ahhoz a szárnyához sodródott, amelyet a háború előtti burasoá lengyel állam tisztjei irányítanak, s amely a fasizmus leverése után szembefordul az új, né­pi hatalommal, a kommunis­tákkal. S Maciek, aki gye­rekkora óta mint partizán harcolt a nácik ellen, most a kommunista funkcionáriusok ellen fordítja fegyverét, — tragédiája szükségszerű. forgatagát. Bátyjával, Iraval együtt, apja néhányszor el­vitte a „Minstrel Show”-ba a négerek műsoraira. Első zenei élményeit itt kaphat­ta. Akkoriban már divato­sak váltak a különböző ze- neautomaták, ezekkel órá­kig is el-eljátszogatott, mint ahogy egy ócska zongorán is, melyet nagy örömére egyik barátjánál fedezett fel. Szülei kereskedőnek szán­ták, de ö már igen korán a zene mellett kötelezte eí magát. Dalaira kezdenek felfi­gyelni, különösen az első nagy siker, a Swanee óta. 1924 . elején a szimfonikus dzsesszel kísérletező Raul Whiteman \kéri fel egy „dzsessz- koncert” írására. Ebből szü­letett a Rhapsody in Blue, amelynek bemutatóján nem kisebb művészek lelkesed­tek, mint Rahmaninov, Stravinsky, Stokowski, Hei­fetz és mások. A közönség is tombolt: az új zenében mindannyian saját sodró életükre, és a lüktető világ­városra ismertek. A Rapszó­diát egy év múlva követi <* Zongoraverseny, majd az . Egy amerikai Párizsban, ez a „szabadon komponált rap- szódikus balett” és persze újabb és újabb musicalek, slágerek sora... 1930 őszén a Metropolitan operától határidő nélküli szerződést kap egy opera megírására, Kifejezetten jelenben játszódó amerikai • történetet keresett, így ta­lált rá DuBose Heyward Porgy c. novellájára. A Porgy és Bess-ben a néger songok és spirituálék szel­lemét, a dzsessz és a köny- nyedebb műfajok hangvéte­lét ötvözte egybe. Gershwin karrierje megle­petésszerűen. hirtelen tört ketté. Betegségét, az agytu­mort későn és rosszul diag­nosztizáltak, már a műtét sem segithetett, Hollywood­ban halt meg 1937. július 11- én. ban porosodik, a padlóról pedig el keli távolítani az üvegcserepeket. De minde­nekelőtt Jerry Morrist kell felkeresnie — mégpedig Susannal együtt... Don az élettelen testet bepakolta a csomagtartóba, aztán kihozta Susan télika­bátját és kézi táskáját. A házban égve hagyta a vil­lanyt és bekapcsolta a tv-t... A kanyarban hosszan íel- bőgette a motort, ahogyan Susan szokta, amikor éj­szaka a szeretőjéhez sietett. Az a néhány szomszéd, aki a környéken lakik, bizonyá­ra emlékezni fog erre a körülményre, ha esetleg a rendőrség kihallgatná őket... Jerry háza mellett egy kis utcában, sötét fák között ki­vette Susant a csomagtartó­ból, kihámozta a /műanyag zacskókból, fogta a télika­bátját, retiküljét és becsen­getett Jerry hez. Magas, fekete hajú, szú­rós szemű férfi nyitott ajtót. Jerry Morris. — Hát ez meg mi az isten csudája? — kérdezte meg­lehetősen gorombán. — Egyedül van? — Igen. Most jöttem ha­za. — .Jerry szélesebbre nyi­totta az ajtót. Csodálkozva Susanra nézett; — Mi tör­tént vele? — Baleset... Elég súlyos. Susan megsebesült. A férje vagyok. — Tudom. Susan elég so­kat mesélt magáról — vála­szolta Jerry mogorván. — Azonnal mentőre van szükség! — mondta Don. — Itt történt a ház előtt ... Jerry tétovázott. Aztán megszólalt: — No jó, hozza be! Isme­rek egy orvost, aki hallgat­ni fog . .. Nem akarok bot­rányt!... De miféle baleset volt ez tulajdonképpen — és maga miért van itt? A fényesen kivilágított, tá­gas nappaliban Don leen­gedte a feleseget Susan le­csúszott a vastag fehér sző­nyegre. Jerry töprengő arc­cal lépett a telefonhoz, lát­szott, hogy nem nagyon tet­szik neki az egész história. Don előhúzta a revolverét, gondosan célzott és három­szor belelőtt Jerry Morris fejébe. Ilyen rövid távol­ságról mindegyik golyónak külön-külön is halálosnak kellett lennie. Susan holttes­tét a Jerryé mellé vonszol­ta, és úgy lőtt az asszony fejébe, hogy a cserép ütötte sebet a lövés okozta seb tel­jesen elfedte. Don az ajtóhoz lépett, ala­posan szemügyre vette a te­repet. Hajszáira olyan volt minden, mintha Jerry gengsztercimborái követték volna el a gyilkosságot, nehogy barát juk kipako1 jón valamit rendőrségi k paliban és a kertben. Erre pedig okvetlenül szükség van, hogy a rendőrség a házkutatás alkalmával Su­san hirtelen halálával kap­csolatban ne fogjon gyanút. Végtére is Don a férj — méghozzá telszarvazott! —, akitől mindenféle féltékeny­ségből elkövetett tett kitel­het ... Az lesz a legjobb, gondol­ta Don, ha elvisz egyet Jerry drága kocsijai közül, aztán a legközelebbi taxiállomás­tól nem messze otthagyja, így időben hazaér a „tiszto­gató hadműveletekre” .., Visszament halott vetély- társához, kihúzta zsebéből a slusszkulcsokat és a garázs­hoz futott; két krómosan hallgatáson. A fakabátok számára telje­A sen világos lesz az eset: Jerryt, mint kellemetlen tanút félre kellett állítani, s minthogy az akció időpont­jában egy nő is volt a tár­saságában, természetesen azt is megölték. Susan és Jerry — ez ab­szolút egyértelmű ... Egy igazi maffiózó persze először Susant puffanlotta volna le, csak azután Jerryt — hadd lássa a fickó a tyúkja halá­lát! Donban hirtelen meghűlt a vér. Mi legyen a kocsi­val?! Feltétlenül itt kell hagynia, hogy a rendőrség számára azt a látszatot keltse, mintha Susan azzal jött volna a szeretőjéhez, ahogyan máskor is . .. De ha itthagyja, akkor gyalogosan kell hazamennie, ám így nem lesz elegendő ideje az ej iő.yáTísár. eltüntetni a csa­ládi háború nyomait a naiv­csillogó kocsi áfft odabent,, egy Limousine és egy olasz Ferrari... Don elmosolyodott. Hullt a hó, körös-körül néma csönd. A drága lakk csillo­gott a vörös sportkocsin. Don egyre szélesebben mo­solygott, és élvezettel tele­pedett a volán melléj Be­dugta a kulcsot az indítóba, lassan, komótosan körülfor­gatta ... Ez volt az utolsó öröme életében. Ebben a pillanat­ban felrobbant a bomba, amit a Connecticut! gengsz­terek erősítettek d~'ytán a kocsihoz, hogy Jer... Mor- rist, • a kellemetlen tanút örökre a túlvilágra fuvaroz­zák ,.. Fordította; ZaLemszky Lámt*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents