Népújság, 1973. szeptember (24. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-21 / 221. szám

Múmia a n

Egy párizsi bank pincéjében a renoválás közben egy ép szarkofágra és abban múmiára bukkantak. A Louvre szakértői vizsgálják a lelet eredetét.

(Telejoto — AP — MTI — KS)

Mai tévéaiániatank:

20.00-kor:

(kéne Lupin

' Magyarul beszélő, francia bűnügyi filmsorozat, Arséne Lupin Herlock Sholmes ellen című epizódjának vetítése. Amennyire csak emlékeztet Herlock Sholmes neve Conan Doyle világhírűvé vált detek- tívfigúrája, Serlock Holmes nevére, ugyanannyira emlékeztet rá „szaktudásban” is — ez az angol detektív meglehetősen ügyetlen, s így semmi meglepő sincs abban, hogy kettejük küzdelméből a csavaros eszű Lupin kerül ki győztesen. A történetben az első áldozat — a gazember: Raoul Dautrec bankár, aki bonyolult spekulációkkal, s mellesleg kisemberek tönkretételével gyarapítja vagyonát. Meglehetősen ügyesen intézi sötét ügyleteit, mivel a törvény sem képes lecsapni rá. Amikor azonban szemérmetlenül dicsekedni is kezd, Lupin kíváncsiságát is felkelti. Ajn mégsem ez okozza vesztét. Lupin még csak éppen hozzákezd az alaposabb vizsgálódáshoz, amikor a bankárt meggyilkolják .. .

A magyar hangok: Bujtor István, Margittay Ági, Bánffy György.

i

Reich Károly grafikáinak egri kiállításáról

Reich Károly grafikáiból az egri Megyei Könyvtár kiállítást rendezett, Csont István közreműködésével. Maga az anyag a művész életművéhez képest csak töredék, hiszen az évtizedek során megteremtett illusztrációk és önálló lapok egy mégoly nagy befogadóképességű teremben sem férnének el. A grafikus 1950-től, első kiállításától kezdve meghódította a hazai és a nemzetközi fórumokat, kétszer Munkácsy-díj és az 1963-as Kossuth-díj ragyog- tat.ia az elismerést. Nem hiányzik a megtisztelő titulus sem: 1972-től a Népköztársaság érdemes művésze.

Nem a hatásos ellentétként iktatjuk ide, de a művész egyéni alkatát önmaga vallja még bensőséges jegyzetében, amelyet a kiállításon kifüg- geszttetett. Azt írja önmagáról, hogy visszahúzódó és visszavonuló alkat. Aki visz- szahúzódik, az nyilvánvalóan szereti a magányt, a csendet, a harcoktól és indulatoktól, az emberi vitáktól mentes békességet. A visszavonulás ismét egy más emberi magatartás, bár az előzővel rokon és abból következhetik is: visszavonul a nyüzsgéstől, a mindennapi élet tornászásai- tól, hajcihőitől abba a világba, ahol a vonalakból, a képzelet és a lélek indítására megszületik az a néhány forma, az az elzárt és külön világ, amelynek atmoszféráját a művész lírával, bensőséges érzelmekkel tölti meg.

Ügy tűnik,' hogy a grafikus legtöbbször jól igyekszik személytelenül jelen lenni vonalaival a könyvek lapjain és csak azt kifejezni, amit és amennyit a szöveg megértéséhez, színesebbé tételéhez, más síkon való mozgatásá- hoz-lebegtetéséhez szükségesnek tart. Még sincs így! Keich Károly mindig adja a saját egyéniségét, azt a visz- szavonuló óvatosságot, azt a visszahúzódó embert, aki nem al^ar önállót, nem akar tarkábbat, gazdagabbat, mint amit az általa illusztrált szöveg mondhat. De ezt úgy teszi, hogy vonalaira, alakjaira oda kell figyelnünk. A kiállítás anyagából talán a Wind- sori víg nők illusztrációira hivatkoznék, s nagyi sikerek közül pedig a Devecfceri Gábor verseihez rajzolt Variációkra. Jókedély és erotika a szó mindennapi értelmében ! hiányzik Reich Károly művészetéből, témái ellenére, azaz úgy jókedélyű és erotikus, hogy abban a visszahúzódás és a visszavonulás szemérmessége tükröződik. A kiállított Pastorale, az A lány meg az Isten, a PetSfi-illuszt- rációk a jubileumi kiadványban, a Kicsinyeknek sorozat darabjai, az Énekek énekének finom grafikai kísérői, a Gerhardt Hauptmannhoz készült munkái, az Állati ABQ mind égy irányba mutatnak: egy szuverén művészegyéniség szórja itt szét gazdagon lelkének és képzeletének apróbb-nagyobb darabjait. Cím nélkül függ az egyik lap a kiállításon: fekete, lombtalan fa meped a mélykék ég felé, ahol két nagy termetű, barna falevél között egy meztelen női felsőtest kandikál ki. Mutatja teste bá'ját és azt a tisztaságot, amely elénk toppantotta őt. Ez a lap egyik legőszintébb vallomása a művésznek. A könyv házában valóban érdemes volt ezt a szeptemberi kiállítást megrendezni. Galambos Ferenc leporellója jól ajánlja az érdeklődőknek ezt a grafikai világot.

. (frakas)

A Mátra belépett a falak közé

Csodájára járnak. Akik látták, nem győznek eleget beszélni róla, és ajánlják mindenkinek: menjen el,

nézze meg a Mátra Múzeum kiállítását, mert az nagyon szép, nagyon érdekes..

Azt viszont kevesen tudják, hogy ez a gyöngyösi múzeum helyiséggondokkal küzd. Szeretne még többet adni, de szűkös keretei akadályozzák szándékának megvalósításában. Kérdés: mi

várható ezután, lesz-e változás?

Az a bizonyos jó szándék

Amikor dr. Nagy Gyulával,. a múzeum igazgatójával kezdjük bogozni a dolgot, kiderül, ők a jó szívükre fizettek rá eddig. Még az ötvenes évek közepén megkapták a volt Orczy-kastélyt, rendezzék be múzeumnak. A mostani zeneiskolából vezetett el az útjuk ide. Örömmel szedtek össze annyit, hogy két termet kicsinosít- tassanak a régi falak között.

Aztán csak azt kérték a múzeumtól, hogy ideiglenesen fogadja be á járási könyvtárt. Amíg a korszerű, új intézmény elkészül addig. Egészen rövid időről van szó csupján, tették hozzá nyomatékül. Ki tud ellenállni ilyen kérésnek?

De a volt Ferenc-rendi ' könyvtár állománya is hely után kiáltott. Ha nem talál otthonra Gyöngyösön, akkor viszik Pestre.

Ezt már mégse! Agáit a gyöngyösi önérzet a gondolat ellen. Jöjjön, ez is, ideiglenesen a kastélyba. Jött is. maradt is. Be nem vallottan arra is gondoltak Nagy Gyú- láék, hogy a régi, könyvek bemutatásával kiegészítik a múzeumi anyagot. Aztán kiderült, ennek a titkos reménynek nincs reális .alapja.

' Jószívűségből beköltözött hozzájuk két k .yvtár, és még ma is ott él. A kérdés: meddig? A választ 'már a vezető fórumokon megfogalmazták, de a végrehajtásnak előfeltétele többek között', hogy megépüljön'Gyöngyösön az új művelődési központ

Mi legyen Brúnóval?

Nem drámai és nem költői kérdés. Aki járt már a múzeumban, tudja jól, hogy Brúnó névre az a hatalmas mammul-csontváz hallgat,

amely ugyancsak ámulatba ejt felnőttet és gyereket egyaránt. Róla van szó. Illetve: a mostani kiállítás egészéről.

Úgy szokás, hogy az állandó kiállítást néhány év után lebontják, és a helyébe tesznek mást. A természettudományi kiállításnak a-napjai már meg vannak számlálva. Még egy-két év elvileg, ami a számára hátra van. Aztán kifullad az érdeklődés iránta, így tartja a múzeumi szakvélemény.

Brúnónak is megpecsételődik a sorsa. Darabjait megszámolj és újra elsüllyed az .ismeretlenség homályába. Pedig egyedül álló példány. Kár lenne érte. Meg kellene menteni a közönség részére. Mert Brúnó fogalom, miatta az ország különböző tájairól jönnek el az emberek Gyöngyösre. Itt jegyezte meg a múzeum igazgatója, hogy m:'g a határokon túlra is előtt már a mammut hire. Vonzása tehát kiszélesedett.

Az ötlet szinte magától adódott- Az utca túlsó oldalán ott a régi kápolna. Ma búíorraktár. Mi lenne, ha Brúnó átköltözne oda? Köré pe-üg kiépítenének egy szép, pompás diorámát. Betelepítve az ősi, Mátra természeti világát, a maga mozgásával, élőlényeivel és növényféleségeivel, ahogy ez most is látható a hetedik teremben, ahol a technika az erdők, lankák, tocsogók egy darab* kaját Varázsolta elő.

Tervekben nincs hiány

/ Az épület teljes felszabadításával meg lehetne oldani azt is, hogy az állandó kiállítás mellett időszakos anyag is előkerüljön a raktárak mélyéről. Két terem szolgálhatná ezt a célt. ,

Lenne helyük a múzeumbarátoknak is. Rendszeres előadásokat tarthatnának a számukra, amelyekre bárkit szívesen látnának, ha érdeklődne a téma iránt. Itt helyezhetnék el a több ezer kötetes könyvtárukat is, amely kimondottan szakmunkákat tartalmaz a múzeum kutatóinak nagy örömére.

Az állandó kiállítás hevenyészett tervét sem tartott sokáig összeállítani. Kezdődne a történelem előtti kon bemutatásával: hol jelent

meg az ember a Mátra vidékén. Folytatódna a növény- és állatvilág bemutatásával. Aztán láthatók lennének a fazekasmesterség gazdag anyagának emléktárgyaiba mesterségek fejlődésével, a céhek történetével kapcsolva, hogy a nfűvészét- történet és a környezetvédelem zárja a sort.

Szeretnének a látogatók történelmi emlékekkel is találkozni. Erre is megtalálhatják majd* a megoldást.

A pénz sem mellékes"

Furcsán hat az a két cső- ' csonk, ami ott lóg a múzeum igazgatói irodájának mennyezetéről lefelé. Egy régebbi nekibuzdulás emlékei ezek. Amikor a mostani kiállítást tervezgették, a kikötés az volt, hogy előbb be kell szerelni az épületbe a központi fűtést. El is kezdjék, majd abba is hagyták. Ott áll ma felében az egész. Közel hárommillió kellene a végső befejezéshez.

Ahogy néhány százezer szükséges volna a kiköltözendő két könyvtár volt he- 1\ cégeinek a felfrissítésére is.

Ha úgy vesszük, nem nagy összegek ezek. De a két csó- cspnk intő példája letagadhatatlan. Igaz, nem törvény- szerű a kellemetlenség megismétlődése. Sőt! De ne sze- mérmeteskedjünk, mondjuk ki: pénz nélkül a legszebb terv sem ér semmit. Ahogy azt a törekvésüket is csak úgy tudnák még tökéletesebben megvalósítani a múzeum munkatársai, hogy kis kamara-kiállításokat rendezzenek be nagyobb, kisebb üzemekben, iskolákban és művelő-' dési otthonokban, ha ehhez a csekélyke költségeket ; megkaphatnák a vendéglátóktól.

De hát a jobbulás reménye nélkül egy lépést sem tehetnénk előre.

★

Csodálatos lepkegyűjtemény, fegyverek sokasága, állatok és növények gazdag sora, élőképek: ez a Mátra Múzeum ma. Aki' végigjárta a kiállítási termeket, soha nem felejti el az ott látottakat. A Mátra valósággal betelepedett a falak közé.

Ez a múzeum megérdemli, hogy lelkes munkatársainak szép tervei mielőbb valóra váljanak.

G. Molnár Ferenc

szeptember 21., péntek

MEZEI ANDRÁS:

A FUJÁS

Fiamnak magyarázni kell: fni az a tuja.

A tuja, a villamos hátulaja, mondom. A szó le van rövidítve. Nem, nem a növényről van szó, amit szintén tujának neveznek.

Az én időmben még minden pesti srác ismerte ezt a szót,, ha nem is tujázott mindenki: mondjuk a jó cserkészek, vízieserkészek, a kadettek. A szívgárdistákért már nem tenném tűzbe a kezem. Azt az áhítatos csóróknak találták ki a tiszik. A paptanárok.

Az én időmben mindig ku- p n-gott egy-egy kisfiú a pesti villamosok ütközőjén, úgy, hogy a vastag gumitömlőbe kapaszkodott, a lába meg lazán kalimpált a visz- szafelé futó macskakövek felett.

Kuporgott, mondom, hogy az ablakból ne lássa meg a klajzi. A megállók előtt pedig ugrásra, futásra készen figyelt. A jobb lábát megtámasztotta az ütköző alatti keresztvasban, hogy a lassító k esi sebességének megfelelő erővel lökhesse magát vissza, ha ugrik a kalauz is, ha menekülni kell. Mert ne yljön tujára az. aki a legnagyobb sebesség mellett is, nem tud a ieugrás után állva maradni. „Begyújtani a fékező rakétát” — ahogy ma mondják a srácok. Hiszen akkorát kellett taszítani a robogó villamoson, amekkora erővel vitte volna a fiút magával,.,

De manapság se srác a tűjén, se kalauz. Se azokba régi villamos.k. A 46-os a Fasorban, a Lövölde térnél kikanyarodott, azután végig a Bethlen Gábor utcán — még a zúgása is más volt, mint a mai kocsiknak, hogy csak egyet említsek, az eltűnt sínek és lassan feledésbe menő villamosok közül.

Gizi, akivel én akkoriban jártam, a rohadt Rauchhal ugrott föl a 46- .s villamos utolsó peronjára, röhögve, hogy nekem nincs jegyem, nincs pénzem és hogy máris indul a kocsi velük a keletibe. Hogy pk még elérik a kilencórás HÉV indulását Mátyásföld felé. v

Röhögtök?

Hát csak röhögjetek. Ugrás a tujára. De ők hívják a klajzit. Az ablakon vállig kidugja a karját. A lyukasztójával kokizza a fejemet.

Megállj, Rauch. Te is megbánod, Gizi! Jól áll nálad a Rauch. Tudja a tan- góharmonikán a Ravel Boleró t. Ezzel fog ; tt meg, pedig nekem azt mondtad, hogy nem is tetszik a szájji. Éjjel pedig, ha alszik, (erről én nem is beszéltem) félig nyitva vannak á szemei.

Hát akkor futás. Egyenletes sprint végig a 46-os villamos mellett egész a Keleti pályaudvarig. Na,. mi van, Rauch? Nem röhögsz’ Lesed, hogy lemaradok-e? Hogy ki- log-e már a nyelvem? Szúr-e a bordánn között? Es leülök-e a járda szélére összegörnyedve néhány megálló után, mondjak a Bethlen téren?

Rohadt Rauch, abból te nem eszel. Jó kis tornacsu- kám van. És lehet, hogy nenji tudom a Ravel Bolerót. Nincs is hallásom. „Botfüled van fiam” — mondta a fater, aki zenész és megsimogatta a fejemet . szomorúan. De futni

azt tudok, Rauch. No mi van? Miért nem fűzöd a „csajt”? Mit kiabálsz, Gizi? Azt, hogy hajrá Dulci? (Mert így hívtak akkoriban.) Drukkolsz a klajzi mellett? Hány megálló van hátra? Istenem, mennyi? Rohadtul szúr már a 'bordáim között. Azt kívánom, hogy legyen utas. Legalább egyetlen le- vagy fölszálló a következő megállóban, nehogy megállás nélkül tovább csengesse a klajzi a villamost. Meg aztán sose voltam jó hosszú távon. Ez az igazság:

De,a kíajzinák fényes a pofája. Valami kapikál benne. Ügy látszik, mégse bum- burnyák. Mielőtt a Beszkárt- hoz bezupált, lehet, hogy 6 is tujázott Lógott a lépcsőn. Kifigyuzta, hogy melyik peronon van a klajzi, meg minden.

Jó kis hecc. Este kilenc órakor végig a villamos mellett a Lövölde térig, be ia teniszpályánál a Bethlen Gábor utcára. És már az'egész villamos drukkol: A Rauch- ■nak olyan a pofaszíne, mint a romlott parizeré. A lópari- zeré.

„Lépj fel, öcskös!” — kiabálja a klajzi., kihajolva a keLemes meleg szélben. '

„De nincsen pénzem" — zihájom a maradék erőmmel.

„Nem baj, csak gyere. Lépj fel, ha mondom” — és a kezét nyújtja a klajzi, mintha egy dobogóra segítene fel, mondjuk valami ma- rathoni futás után, de itt a finis még hátra van.

Kezet lebőgés lenne elfő- • gadni. .Elvágná magát az ember vele. Ott van a szép, vörösessárga fogantyú. A télen fagyos, a nyáron jó meleg erős fogantyú, amit, ha sikerül meg égni, még meg keli várni, hogy az ugrásra kijöjjön a lépés. Akkor

föl tudnál lépni. Amikjr ug- rasz, akkor szorítod, akkor húzod.,.

De hát nincsenek elméletek. Az igaz dolgok megelőzik a spekulációt.

A klajzi a 46-oson kivett egy vonaljegyet a nagy barna bőrtáskájából. Letépte az egyik sarkát és ünnepélyesen a kezembe nyomta, teljesen ingyen, akár valami kitüntetést.

„Jól van fiam. Bátor proli-, gyerek vagy”.

/

kell ugrani-, nehogy kézen fogva húzzon a villamos. Az is lebőgés. Kész röhej. Nem beszélve' arról, hogy fölmázolja az ember a követ a pofájával.

Igen, kisfiam, a fogantyút úgy kell fogni, a villamos mellett sprintéivé, mintha annak a segítsége nélkül /is

Gizi pedig belém fogódzott. Odanyomta az orrát a rohadt hízelgő az ingemhez. Azt se bánta, hogy csupa izzadtság.

A Rauch kifelé fordult. Állati szép keze volt. Ezt meg kell hagyni. Hosszú ujjaival a villamos ablakán billentyűzött, valamit. Biztos a Ravel Bolerót

*