Népújság, 1973. szeptember (24. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-16 / 217. szám

Hunyadi Zsuzsanna A mosolyuk külön fotóté­ma lehetne. Az, mert nincs benne semmi erőszakolt, semmi udvariasságízű. Ilyen a felszabadult öröm ösztö­nös reakciója. A jelképes kézfogás, az eskütétel után beszélgettünk. Főiskolai polgárok, első éve­sek, gólyák lettek, 6 már csak rajtuk múlik, hogy teljesüljön almuk, hogy ta­nári diplomat szerezzenek az egri Ho Si Minh Tanárkép­ző Főiskolán. Igaz, addig négy év telik majd él, de’ számít is ez az idő annak, aki még tizenévesnek mond­hatja magát! □ □ □ Ahány ember, annyiféle nekifutás. A magyar--orosz szakos Hunyadi Zsuzsanna az, aki nem ismerte meg a csalódás izeit, 6 Fortuna kegyeltjé­nek mondhatja magát. __ Egerben, a Gárdonyi G éza Gimnáziumban érett­ségiztem, a felvételire tíz pontot hoztam magammal. Felkészültem, de nem is reméltem, hogy sikerül. Ta­lán azért jutottam be, mert elfelejtettem izgulni, amo­lyan ..lesz, ami lesz” hangu­latban voltam. — Ez is csak a dolog egyik oldala, mert úgy hal­lottam, felkészült minden eshetőségre. — Természetesen, mert ez a helyes. Szükség esetén ké­pesítés nélküliként tanítot­tam volna bárhol a megyé­ben, mert mindenképpen ta­nár akartam lenni. Liplák Mária A szendrői Lipták Mária biológia—mézőgazdasági szakra nyert felvételt. Eger­be pályázott, mert nővére is itt főiskolai hallgató. A si­kerre büszke lehet, mert er­re a szakpárosításra kilenc­ven jelentkező közül csak tizenötöt vettek fel. — Hadd tegyem hozzá azt Is, hogy csak másodszorra sikerült. A tavalyi elutasí­táskor sem keseredtem el, hanem elmentem képesítés nélküli nevelőnek a Borsod megyei Hídvégardóra, s munka mellett készültem az újabb nekifutásra. — Választhatott volna más pályát is... mm, szeptember 16„ vasárnap Gólyák — Minden áron pedagó­gus akartam lenni. Próbál­koztam volna akár ötször is. Szeretem továbbadni azt, amit tudok, amit megtanul­tam. Erre a legjobb lehető­ség a katedra. Az egyéves gyakorlat is erről győzött meg. Egyébként sem volt hiába, mert megismertem, a nehézségeket, s jó érzés most elmondani, hogy ezek sem vették el a kedvemet. □ □ □ A legnehezebb Mester Jó­zsef rajtja volt. — Baján végeztem, az ot­tani kertészeti technikum­ban. Szerettem a szakmát, de a rajzot, a festegetést is. Ezért próbálkoztam kétszer is a Képzőművészeti Főisko­lán. Nem sikerült. Közbe­szólt. a katonaság is, hu­szonhét hónapig voltam ha­tárőr, s csak utána pályáz­tam Egerbe, biológia—rajz szákra. Nem bánom, hogy így alakult, elvégre tanár­ként is foglalkozhatok kép­zőművészettel, s másokat is nevelhetek a rajz szereteté- re. Az eltelt éveket sem sajnálom, amit eddig láttam, tapasztaltam, az csak hasz­nomra vált, válik. Űgv ér­zem, senkinek sem árt az, ha valami csak, többszöri nekifutásra sikerül, □ □ □ A gondokon már mind­hármán túl vannak. A négy év nemcsak tanulást, elő­adásokat, vizsgákat jelent, hanem az ifjúság talán leg­szebb időszakát. Vajon ki mit vár, remél? Zsuzsa, mint mindig, most is előrelátó: — Az ember szabadabb, mint a középiskolában. Ke­vesebb a megkötés, mégis nagyobb a felelősség. Nem lehet a hirtelen jött függet­lenséget túlzásba vinni. Szc retném, ha mind több ba rátra találnék, ha számíta nának rám, igényelnék KISZ-munkámat. így volt ez a középiskolában is. A kezdet mindenesetre jót ígér: a nyáron voltam Keselyő- bércen, vezetőképző tábor­ban, s társadalmi munká­ban dolgoztam a többi főis­kolással együtt Eger Cse- bokszári lakótelepén. Hasonlóan gondolkodik Mária is: — A nővéremtől tudom, I >gy mit várhatok. Szeret­nék művelődni, szórakozni, persze csak úgy és annyit, hogy sose feledkezzek meg a rendszeres tanulásról, a felkészülésről. Jóska elsősorban azt sze­retné, ha még jobban meg­ismerhetné a rajzművészet, a festészet titkait. — Ügy tudom, kitűnő mű­vésztanárok oktatnak majd, s jut idő a saját elképzelés megvalósítására is. Eger környéke a festegétő ember számára témák sorát kínál­ja. A többi már kitartás, tehetség dolga. □ □ □ S mi lesz négy év után? Ki, hogyan tervezi a jövő­jét.? — Oda megyek, ahol hely akad, ahol szívesen várnak. Nem riaszt a falu, de leg­jobb lenne Eger közelében — mondja Zsuzsa. — Levelező tagozaton, le­hetőleg Debrecenben sze­retném elvégezni a biológia szakot. Egyéb kikötésem nincs. Hídvégardón megis­mertem, mit jelent falun ta­nítani. Nem könnyű, de ér­dekes és szép, mert az em­ber legtöbbször magára van utalva* £ majd csak rajta Mester József múlik, hogy mit produkál. Az oktató-nevelő munka mellett szeretnék kutatóte­vékenységet is folytatni. Erre is lehetőség adódik falun, hiszen a szakkönyveket könyvtárközi kölcsönzéssel megkapom vagy megvehetem —- tervez Mária. Jóska is fahiparí^, csak egy kikötése van: — Lehetőleg városkozel- ben szeretnék élni, dolgozni. Nem azért, mert ma ez a sikk, hanem úgy érzem, csak így tarthatok szoros kapcso­latot képzőművész meste­reimmel, s leendő alkotótár­saimmal. S talán a gyere­keknek is úgy tudok többet nyújtani. □ □ □ így lesz-e később? ők bi­zonygatják, hogy így szeret­nék. Méghozzá azzal a le­bilincselő fiatalos lendület­tel, amelyben, nehéz két­kedni. Igaz, négy év hosszú idő, még akkor is, ha az ifjúság más mértékkel méri. Ma erről korai meditálni. Majd négy év múltán, ami­kor találkozunk egy újabb beszélgetésre. Ebben maradtunk, Pécsi Istváfi Huzavona az egri jegyiroda körül EVEKKEL EZELŐTT kör­bejárt egy ironikus szólás, amely a lusta építkezéseket magyarázta. Azért megy ná­lunk lassan az építkezés, — mondották •—, mert ha van homok, akkor nincs víz, ha pedig víz van, a homok hiányzik, s ha alkalmasint van mind a kettő, akkor pe­dig egész biztos, hogy a ve­der hiányában áll a munka. Vagy éppen csúsztatnak... Annak idején jót nevet­tünk ezen az okoskodáson, éreztük, sőt tapasztaltuk is: sok benne az igazság. Sőt volt időszak, amikor nem­csak az építkezésekre értet­tük ezt a magyarázatot. Mindez persze lényegében már a múlté. De azért előfordul, hogy használnunk kell a jelen időt... Bizonyára emlékezik még a kedves olvasó azokra a cikkekre, nyilatkozatokra, amelyek az egri jegyiroda megszervezését sürgették. Abban az időben teljes volt az egyetértés: kell, szüksé­ges egy közönségszervező iro­da Egerben. Ezt a véleményt hangoztatta több alkalommal is a színház igazgatója, de hasonló elképzelésekkel fog­lalkozott a mozi és művelő­dési ház is. A város es a me­gye kulturális életéinek ve­zetői pedig lelkesen támogat­ták az életre való ötletet A megvalósítás elé csupán egyetlen — de nagyon lénye­ges — akadály gördült: nem volt hely... Igaz, 1968-ban megszűnt a Széchenyi utcai gyógyszer- tár, az üzlethelyiség mégis ki­használatlanul maradt, mert a patika értékes műemlék- berendezését nem tudták el­szállítani. Mert nem volt ho­vá. .. Pedig nagyon kellett volna ez a belvárosi üzlet­helyiség, hiszen itt akarták megnyitni Eger város közön­ségszervező irodáját. ELKÉPZELÉS VAN, nem hiányzik hozzá a pénz sem, — mondották — csak vinnék I már onnét azt a régi patikát. | Bizony, lassan vitték. Hosz- szú évek teltek el, még vég­re-valahár a ez év márciusá­ban- nagy üggyel-bajjal el­szállították a ritka értékű be­rendezést. A jegyirodának kiszemelt üzlethelyiség tehát felszabadult. A korábbi nyilatkozatok alapján joggal vártuk, hogy a kulturális intézmények és vállalatok pénzzel, tervvel egyformán felkészülnek a he­lyiség elfoglalására, s rövid időn belül megnyílik a kul­túrát és a közönséget egyfor­mán szolgáló iroda. Nem ez történt. Kiderült, ugyanis most, hogy van helyiség, hiányzik a „víz”, de úgy néz ki, még a „veder” -is. Azaz, nincs pénz, s az évek során megkopott az elképzelés is. Ügy tűnik, most már a szín­háznak sem olyan fontos a közönségszervező iroda, de nem lelkesedik annyira a művelődési ház, á TIT, a mo­ziüzemi vállalat és a többi intézmény sem. így március­tól teljesen üresen vár gaz­dára egy üzlethelyiség, még­pedig nem is akárhol: Eger legforgalmasabb pontján. Többről van itt szó, mint egy üzlethelyiség körül ki­alakult huzavonáról. Történe­tesen arról, hogy a kulturális intézmények- és vállalatok’ Egerben nem tudnak közös nevezőre jutni egy viszony­lag egyszerű ügyben. Nem tudják összeegyezteni érde­keiket, s ily módon, akarva vagy akaratlanul, rossz pél­da t mutatnak az együttműkö­désre. Nem beszélve arról a vitathatalan tényről, hogy az idegenforgalmáról közismert megyeszékhelyen nagyon is szükséges a közönségszervező iroda, egy olyan helyiség, ahol részletes információt kaphat az érdeklődő és ' je­gyet is válthat, ha akar, színházba, moziba, hangver­senyre és más kulturális ren­dezvényre. Jóllehet mindehhez pénz kell. De még ennél is döntőbb az elhatározás. IVlert tapasz­talatból tudjuk, hogy ahol jó és hasznos ötlét születik, ott összejön a pénzügyi fedezet is. A közönség várja a koráb­ban megígért propagandairo­dát. Ehhez a várakozáshoa kellene igazítani a döntést. ES A5£ időt is... Márkusa László Bélapátfalvi műkedvelők — lengyeiarsiági vendégszereplésen Egy kedves meghívásnak eleget téve: a beszkideki épí­tők ünnepére, szombatom Lengyelországba utazott a Cement- és Mészművek kul­turális delegációja. Az or­szágos vállalat dolgozói szep­tember 15—19. között az opolei cementművek vendég­szeretetét élvezik. A látogatás megyei érde­kessége, hogy a delegációban több bélapátfalvi van, s a vállalatot két művészeti ág­ban is a gyár műkedvelői képviselik. A szakma leg­utóbbi vetélkedőjén ugyanis első díjat nyertek, s ennek to­vábbi jutalma — az ígéret szerint — külföldi szereplés, A Cement- és Mészművek Bélapátfalvi Gyárából így Bikki Oszkár táncdalokkal jelentkezik, a népizenekar — Burányi Gusztáv, Burányi Ig­nác, Baranyi Oszkár és Danó Lajos — pedig magyar mu­zsikává! lép fel a lengyel fesztiválon. í HÁMORI ANDRASs Á hölgyet csak nézni szabad (Befejező rész) Tessék, tessék! Itt lát­ható Anne Girardouet, alias Gál Éva, kimondottan egyedi darab! A bútorok el­adok, a hölgyet csak nézni szabad! Tessék, csak tes­sék! ... Demjénnek most különö­sen tetszett a lány. Nem először látta így, mégis mindannyiszor valami új, addig még soha nem ismert részletet fedezett fel rajta. Pillantása hosszan elidőzött kicsiny, de formás mellein, ahogy meg-megrezdültek — cipószelés közben. És mi­lyen otthonosan mozog min­denütt — kalandoztak to­vább a fiú gondolatai —, ahol csak együtt töltenek néhány órát. A kényelmet­len baráti szívességek, a házmesterek vizsla pillantá­sai, a „kétórás kéglik”, ví- kendház Csillaghegyen, hű­vösvölgyi játszótér, mégany- nyi nyugtalan-szerelmes perc ködös színhelyei, egymás után villantak elé. Éva csinosan elrendezett dekoritlemezen tálalta a szendvicseket. Ügyesen a fiú mellé csúsztatta a tálcát és az ágyra kuporodott. Ferenc és Éva törökülés­ben ültek a szeles, narancs- színű heverőn és jóízűen far latoztak. A fiú teli szájjal magyarázott. — __nézd, két éven be­l ül meglesz a lakás és akkor összeházasodhatunk. Azt hi­szem, megférünk majd egy­mással ... — Két gyerekünk lesz! Vagy esetleg három? — Hm, elég lesz 'cettő i* sm harapott Demiéa agyba­talmasat —... egy fiú, meg egy kislány. A nappalit úgy fogjuk berendezni, hogy kö­zépen térelválasztót csiná­lok, telis-tele könyvekkel... — Mi legyen a nevük? — vágott közbe Éva. — Majd eldöntjük! Szó­val, az ablak alá csak nö­vényt teszünk és beljebb kezdődik a dohányzógami- túra... zett Demjénre. — Én is szok­tam álmodozni és... — ... és most elrontottad a játékomat! Éva a heverő mellé gug­golt és fejét a fiú lábára hajtotta. Inkább kérlelve, mint vigasztalva szólalt meg: — Ne haragudj, de most hagyjuk abba ... Én félek... — Ugyan mitől félsz? — A játék végétől. Ami­— A kisfiú Adam lesz, a kislány meg Éva! — Persze, persze ... Te, mit gondolsz, milyen színűre fessük a falakat?... — Dem- jén megtörölte a kezét. — Vagy vegyünk tapétát? A lány lecsúszott a heve- rőről. — Mi az, nem válaszolsz? — kérdezte Ferenc. — Válaszolnék, csak... — ,.. csak? — Tulajdonképpen látnom kellene azt a lakást... — Éva elbizonytalanodva Hó­kor ráébredsz, hogy megint csak álmodoztál! Amikor ké­ső éjjel kísérsz haza... Demjén ingerülten rántott a vállán. — Fantasztikus, hogy néha milyen józan tudsz lenni! — Ez csak azért van — egye­nesedett ki Éva — mert a helyedbe tudom magam kép­zelni ... — Na, ne nevettess! És ilyenkor mit érzel? — Azt, hogy nagyon sze­retlek. <■» igeiéi — grimaszolt a­fiú. — Akkor az előbb Sí beszélt a gyerekekről? Tolást én?! — Igazad van. Nem kel­lett volna! Én sem vagyok következetes, de ez nem za­var annyira engem, mint té­ged. Te teljesen beleéled magad, aztán rágódsz ezen cs minden egyes „játék” után keserűbb leszel! Demjén felpattant a heve- rőről. — Tehetek róla? Igen, keserűbb leszek! De nézz körbe! — mutatott a köröt­tük kiállított bútorokra. — Ezeket a bútorokat mind mások veszik meg, nem én! Én nem vehetem meg, nincs hova vinni őket... Erted?t — Ne csináld a cirkuszt — hűtötte a lány — ezen nem. érdemes bosszankodnod, hi­szen ... — Miért nem? Hát nem én rendezem be minden hó­napban ezt a __, ezt, a zsib­v ásárt? Nem én tartok, lak- berendezési tanácsadást? Rö­he?.' „Talán azt a garnitúrát ajánlanám a leedves vevő figyelmébe! Vagy inkább azt a variát óhajtja?” Nem, ez egyszerűen kész röhej! Demjén hadonászott még egy keveset, majd tehetetle­nül ledőlt az ágyra. Csend lett. Éva letörte» rámolta össze a maradékot Már nem szólt semmit, is­merte Ferencet. Aztán az összegyűrt takarót fázó moz­dulattal’ magára terítette. Demjén ivott egy korty vodkát, a maradékot Évának nyújtotta. Rágyújtott, a füs­töt hosszan maga elé fújta. Később eloltotta a hangulat­lámpát és megsímogatta a lányt. Odasétált az egyik kirakatüveghez és felengedte a fényvédőt. A kis tér majdnem kihalt volt, csak az autóparkoló­nál csókolóaott egy szerel» mespár„ / ioa3 ha /

Next

/
Thumbnails
Contents