Népújság, 1973. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-12 / 188. szám
) dáliának közkinccsé a jő vezetési tapasztalatok *----------------------------------- 1 --------N ehéz volt a holtpontról elmozdulni A fóti Vörösmarty Tsz 1960- ban alakult és 3600 kát. holdon gazdálkodik. Földjeink aranykorona értéke nem éri el a nyoicat, gazdaságunkat kedvezőtlen adottságúnak minősítik. A főváros közelsége a szövetkezet részére egyrészt előnyös, másrészt hátrányos. 1967-ig szinte minden évben mérleghiányos volt a gazdaság. Legmélyebbre 1966-ban került, amikor a mérleghiány összege a dotáció ellenére 4 millió forint volt. Én március 15. óta vagyok a tsz elnöke. A sok rossz év miatt egy jellegtelen termelésszerkezetű, de- moralizálódott tagokból álló . szövetkezet élére kerültem. Nem volt 1967-től sem egyenes és felfelé ívelő az út, A holtpontról nehezen lehetett elmozdulni. Mindez számomra sok álmatlan éjszakát okozott. Ma viszont állami támogatás és termelési bankhitel nélkül — saját erőből —, képesek vagyunk megállni saját lábunkon. Sokat mond az is. hogy 1966- ban a tsz termelési értéke 8 millió 770 ezer forint volt, 1971-ben pedig már 36 millió 690 ezer forint. Ugyanebben az időszakban a tsz tiszta vagyona 10,5 millió forintról 34,6 millió forintra emelkedett. A következő tényezőket tudnám megjelölni, amelyek az elért eredményekhez vezettek : A tsz vezetőinek és dolgozóinak megváltozott szemlélete, gondolkodása. Megszilárdult a munkafegyelem. Ösztönzően alakítottuk ki az érdekeltségi viszonyokat. Kölcsönös bizalom jött létre a tagság és vezetők között. Megszüntettük a tagok és alkalmazottak, a dolgozók, vezetők és az egyes munkahelyek között a belső feszültséget. Megvalósítottuk a kollektív vezetést. Az üzem- és munkaszervezést előtérbe állítottuk. Sokat segítettek a tapasztalatcserék is. Céltudatos vezetés F A gondolkodás és a szemlélet megváltozásához nagyban hozzájárult a céltudatos vezetés. Nálunk a vezetők döntéseit megbízható adatok alapján történő elemzőmunka előzi meg. Én a vezetőkkel szemben nagy követelményt támasztok, véleményem szerint a gazdálkodás eredményessége, illetve eredménytelensége 60—70 százalékban a vezetőtől, és 40 százalékban az egyéb feltételektől függ. A vezetőnek példaképnek is kell lennie a beosztottak előtt. Számomra a legnagyobb feladat a vezetők megválasztása volt. Több év telt el addig, amíg szövetkezetünkben kialakult egy egységes haladó gondolkodású vezetőgárda. A vezetők körében teremtett rend egyben maga után vonta a fegyelem megszilárdulását az egész gazdaságban. Szövetkezetünkben is a legfontosabb döntési fórum a közgyűlés. Elértük azt is, hogy a tsz-vezetőség nagy tekintélyű testület lett, mely havonta, rendszeresen munkaterv szerint ülésezik. A vte- zetőség tagjai előre írásos anyagot kapnak a napirenden szereplő témákról. Ezzel a tanácskozás színvonala, eredményessége ugrásszerűen megjavult. A hozott határozatokat a határidő lejárta után sorra vesszük és ellenőrizzük a végrehajtás módját.. Bevált, nálunk a heti vezetői megbeszélések új stílusa is. Ezeknek megszűnt a parancskiadás jellegük. Ehelyett a résztvevők beszámolnak a saját területükön történtekről és vázolják a tennivalókat. Ezután a kérdések következnek, majd vita és végül a megállapodás. A vezetői megbeszélésen részt- vesznek a főágazatvezetők, párttitkár, főkönyvelő és az elnökhelyettes. A vezetői megbeszélésen a teendők kollektív módon kerülnek elfogadásra, így reálisabbak, mintha egy ember esetlege" hangulati tényezők hatására határozott volna. Amióta jz a fórum is tevékenykedik. azóta csökkent a vezetés hibaszázaléka. A tájékozottság előnyei J Megjavítottuk a vezetők tájékoztatását. Ebből a szempontból említésre méltó, hogy az érdekelt vezetők részére a statisztikus heti jelentést állít össze a fontosabb gazdasági, termelési folyamatokról. Az üzemgazdasági csoport pedig havonta készít az egész gazdaságra kiterjedő, részletes elemzést. Ez lehetővé teszi, hogy tendenciájukban vizsgáljuk a gazdaság eredményeinek alakulását. Minden vezető megkapja a tervvel összehasonlított tényadatokat, így a vezetők ismerik területük helyzetét. Ha bármilyen lemaradás, eltolódás mutatkozik, időben intézkedni tudnak. A vezetői megbeszélésekhez hasonlóan hetenként tartanak eligazítást a fent említett vezetők, a hozzájuk beosztottak részére. A fizikai dolgozókkal rendszeresen tartunk termelési tanácskozásokat, a mezőgazdaságban idényszerűen, a kiegészítő ipari ágazatokban negyedévenként. Ezek jelentős részén magam is résztve- szek, de más fontos beosztású vezető minden körülmények között. A tanácskozásokon sokféle téma szóba kerül. Ezek egy része előre eltervezett, de a tagok bármit szóvátehetnek. Ennek köszönhető, hogy a vezetés közvetlen kapcsolatba került a dolgozókkal. A jó munkahelyi közérzetre vall, hogy a viszonylag alacsony jövedelmek ellenére is állandósult a dolgozó létszám. Nincs bérfeszültség a különböző munka- területen dolgozók között. Meghatározott elvek alapján, egyformán ítélünk meg mindenkit. 4 Megkönnyíti a vezetés dolgát, ha az elvek mindenki által ismertek, valahogy így minden olyan természetessé válik. A jogok és a kötelezettségek egyértelműen érvényesülnek. Érvényesített Nálunk tehát főágazati, ágazati rendszer van. Az egyes ágazatok vezetői speciálisan képzett vezetők. Említést érdemel az a tapasztalatom, hogy amíg nem az egyes ágazatok vezetőit teltük felelőssé az esetleges hibákért — alig léptünk előre. Most a hozzám beosztott vezetők felelősek mindazon hibákért, amelyek az ő területükön keletkeznek, függetlenül attól, hogy ki követte el azokat. Amióta ez az elv érvényesül, azóta ugrásszerűen javult a fegyelem és emelkedett a munka színvonala. Nálunk szinte kicserélődött a vezetés az elmúlt hat , é' * alatt. Többen alacsonyabb beosztásban kezdtek itt dolgozni és így kerültek előbbre. Magam sokat adok a fiatalok nevelésére, hiszen az egész vezetésünk fiatal. Ezért is honosodnak meg nálunk viszonylag gyorsan a korszerű termelési, gazdálkodási módszerek. Termelőszövetkezetünk 40 millió forint költséggel gazdálkodik. Mi pontosan meghatároztuk az utalványozói? körét. Egy-egy jogosult átlagban 4 millió forintot költ, számukra kötelezővé tettük, hogy aláírásuk elé mindig írják oda a kontír számot. Tehát ahány utalványozói aláírás, annyi számnak kell megjelennie a bizonylatokon. Ezzel a költségelemzést sokkal pontosabbá tettük. Pénzfizetés, vásárlás csak főkönyvelői aláírással történhet. A vásárlásokat előre meg kell tervezni. Amennyi ben a vásárlás az éves terv költségfelhasználásával arányos, úgy a főkönyvelő minden további nélkül engedélyezi. Viszont az előre nem tervezett vásárlásokat indokolni kell. Ha bővül a termelés, esetleg újabb tervet szükséges készíteni. Ez az egyszerű módszer ugrásszerű költségmegtakarítást hozott. Mivel a vezetés figyelme az eredményre összpontosul, a pazarlás megszüntetése az eredményekben mutatkozik. Erkölcsi és anyagi elismerés Gazdálkodásunkban nagy szerepet játszik a kiemelkedő teljesítmény erkölcsi és anyagi elismerése. Szövetkezetünk prémiumfeltételeit évente a közgyűlés fogadja el, amelyeket évközben nem lehet módosítani. Szabályozóink túlnyomó többsége állandó, több évre érvényes, így a kitűzött célokra való ösztönzés, a gazdaság minden dolgozója előtt ismert. Nálunk bevált az, hógy az alkalmazotti munkaviszonyban állók általában a tagok részére egyébként megállapítható prémiumnak csak a 75 százalékát kaphatják. A vezetőség e szabály alól indokolt esetben — egyéni elbírálás alapján — kivételt tehet. Az ágazatokon kívül dolgozó üzemi vezetők — elnök, főkönyvelő, jogtanácsos, köz- gazdasági csoportvezető stb. — prémiumát az egész termelőszövetkezet eredményes gazdálkodása határozza meg. Az ágazatba sorolt főágazati üzemi vezetők prémiuma 70 százalékos mértékben az általuk vezetett főágazat, 30 százalékos mértékben az egész szövetkezet gazdálkodási eredményétől függ. A termelési ágazatok függetlenített vezetői prémiumukat 70 százalékban a saját ágazatuk, 30 százalékban a termelési főágazatuk gazdálkodási eredménye szerint kapják. A fizikai dolgozók prémiumának 50 százaléka a főágazatuk, 50 százaléka pedig az egész gazdaság gazdálkodási eredményéhez van kapcsolva. A tervek túlteljesítésekor a tervezett nyereségtömeg 1 százalékos növekedése, valamint a költség- és bérszint 1—1 százalékos csökkenése további 5—5 százalékos prémiumemelkedést eredményez. Viszont ugyanezeknek a mutatóknak 1—1 százalékos romlása, 5—5 százalékos prémiumcsökkenéssel jár. Szerintem a vezetésre bárhol, bármikor alkalmazható receptek, dogmák nincsenek, viszont a vezetés egyre inkább tudományos ismereteket kívánó szakmává válik. Szükségesnek tartanám a speciális tsz-vezetőképzést, mely a szakmai képzésen túl a pszichológiát, pedagógiát s mindazt a tudományágat felölelné, amelyekben való jártasságra ma egy korszerű mezőgazdasági nagyüzem vezetőjének szüksége van. Kovács Árpád a fóti Vörösmarty Tsz elnöke Szélmalom Qorozsman Az Országos Műemléki Felügyelőség döntéseként újra felépitik a híres kiskundorozsmai szélmalmot. A messze földön híres szélmalom 1974. középén már üzemképes állapotban várja a látogatóit. (MTI foto — Kozak Albertj Kincsünk és gondunk a szabad idő Közös keringő Üssük fel az 1972-ben megjelent „Magyarország” útikönyvet a 271. oldalon, s azt olvashatjuk: „A hagyomány szerint itt élt a Toldi szerelmében említett pokoljáró Tar Lőrinc, a középkori kóborlo- vagvilág regényes alakja...” Hol élt? A Mátra nyugati lejtőjén fekvő Tar községben. Miért érdemes elmenni Nagycenkre? (Itt áll a Széchenyi család kastélya.) Melyik község lapul az 515 méter magas Kopasz-hegy tövében? (Tokaj.) Nem utazási ki mit tudót kívánunk játszani az olvasóval, pusztán parányi gyöngyöt emeltünk ki abból a kincsestálból, amely hazánk szépségeit, érdekességeit, jeles helyeit tárja elénk. Az utazás, az ország- és világjárás ma tömegmozgalom. A szabad idő egy része ma egyenlő az utazással. Vezet a július Merre, s mennyien indulunk útnak? 1966-ban 953 000 magyar ment külföldre — hárommillió idegen érkezett hazánkba —, 1972-ben 1 366 000 volt a világjárók száma, s 6 386 000 látogató érkezett hozzánk. A magyar turistái? legtöbbjének útiránya Csehszlovákia, Jugoszlávia és Románia, de például. Ausztriában is 102 000 járt belőlük 1972-ben. Újkori népvándorlás — mondják a szakemberek. Igaz. Hiszen a szezonban egyetlen hónap alatt — júliusban — 250 000, majd augusztusban 240 000 magyar állampolgár ment külföldre. Ami érdekesség: az utazási irodák forgalma ugyan tíz év alatt az ötszörösére növekedett, de a magyar turisták többsége maszek alapon kívánja fölfedezni az ismeretlent, újra megcsodálni az ismertet. És idehaza? Az országon belüli turistás- kodás adatai sem szerényeo- bek. Igaz, az öt év alatt fölépült 44 szálloda, a tíz év alatt 13 ezerrel gyarapodott szállodai helyek kevésbé csalogatják a közepes és kis jövedelműeket, mert, mi tagadás, drágák. A szállodákbán tavaly — s ebből vonjuk le a hivatalos kiküldetéseket! — 1,2 millió hazánkfia szállt meg, de átlagosan csak két napot — 2,4 millió vendégnapot töltött ott. Az egyéb szálláshelyeken viszont — s itt már igazi turisták, országjárók lelhetők —, ahová a turistaszállások, kempingek, nyaralóházak és a fizetővendéglátás tartozik, 1,3 millióan fordultak meg, ám 7,4 millió vendégnapot töltöttek ott. Nem nehéz kiszámítani, mi, melyik forma dominál, azaz a fejlesztésnél mit kell előtérbe tolni. Mert igaz, hogy ezeknek a szálláshelyeknek a száma — itt jóval szerényebbek a beruházási költségek, mint a szállodáknál — egy évtized alatt tízezerrel, az egyszerre befogadható személyeké 84 ezerrel növekedett, de a Balaton mellett, más nagy forgalmú területeken, sűrűn hiába kopogtat a „bennszülött”, nem nyer bebocsáttatást. A külföldiek ezeknek a helyeknek a jó részét is lefoglalták. (A Balaton mellett például hatvan százalékát.) Holott a törzsvendégek tábora mégiscsak azokból alakulhat ki s erősödhet, akik itthon vannak. s akik egész évi szabad idejük legértékesebb. mert Zár, amely nem kulcsra jár A rózsaszentmártoni vízcsapok szombaton „rekedtek be”, meglehetős bonyodalmat okozva a háromezer lelkes község családi otthonaiban. A községi vízmű villamossági berendezésének megrongálódása okozott ilyen skandalumot, s a Hevés megyei Vízmű Vállalat hatvani telepének szakemberei természetesen már másnap reggel a helyszínen voltak, hogy elhárítsák a bajt. Igen ám! Csakhogy a szivattyúházat működtető villamos berendezés megjavítása az ÉMÁSZ Jobbágyiban lévő egységénél; monopóliuma. Mindennemű „rózsái” elektromossági gond megoldása őhozzá tartozik. S hiábavaló volt a hatvani „vizesek” egésznapos futkosasa, mintha csak kőfalnak mentek volna. Semmi fül, semmi emberség semmi megmozdulás. így ment ez hétfői délelőtt is, noha lelkűket kiadták a Vízmű szakemberei, hogy főzési, tisztálkodási le hetőséghez juttassák Rózsaszentmártont. És mi húzódott a háromnapos szomjúság mögött? Nem tetszenek elhinni! Üzleti számítás Vagy fogalmazhatunk úgy is: zsarolás. Ott voltunk „inkognitóban” a hétfő délutáni alkudozáson. A hatvani „vizes” majdnem térdre ereszkedve könyörgött a telepvezetőnek, hogy küldjön ki szakembereket Rózsába, s javíttassa m~ a hibás transzformátort. A mokány, fekete bajuszú magyar szerződést követelt. Éves szerződést a karbantartásra. Vagyis húszezer forintot az alkalmi ötszáz helyett. Akkor lesz szerelő, lesz villany. S lesz víz. Mit tehetett a szerencsétlen, minthogy ígért és produkált. S háromszori módosítás után — ez újabb fél nap! — létrejött a szerződés. Azt hiszik, ezzel vége a tortúrának? Ugyan. Lejárt a munkaidő, a szerelők újfent nem indulhatnak Rózsába. Hacsak... És itt jóságosán felcsillant a feketebaj- szú szeme: Hacsak a túlórákat nem fizeti „zsebből" a hatvani eég! Nem csúrjük-csavarjuk tovább. Fizette Zsebből. Amiért talán meeüti valaki a bokáját. De keddre lett végre víz. Fellélegezhettek a rózsaiak. Csak mi lettünk mélységesen szomorúak, mélységesen kiábrándultak. Dehát mit tegyünk? Elnyúhetetlen optimizmusunk, gyermeki naivitásunk azt sugallja mindig, hogy valahányunk lelkének mélyén ott a jóság, a tisztaság, az emberség. Csak kulcs kell hozzá. De, hogy ez a zár forintra járjon.. .?! (m. gy.) összefüggő vészét, a szabadságukat szeleinek értelmesen, pihenve, a megszokott környezettől eltávolodva eltölteA szerencsések ök azok, akik valamilyen formában kedvezményes oe- utalóhoz jutottak, kevés pénzért megfelelő vagy éppen jó körülmények között pihenhetnek. Egyszerre 85 000 főnek van erre lehetősége az ország 1700 üdülőjében, s egy év alatt — a szezon jelleget nem feledve, s azt sem, hogy sajnos, az üdülők jó része nem is alkalmas teljes esztendőn át használatra — 900 ezren jutnak üdülőjegyhez, tízmillió napot töltve el. Közülük a legtöbben a Balaton déli partján fordulnak meg, mert az itteni üdülők a legnagyobbak: egy-egy turnusban 33 000 vendéget fogadhatnak. A további rangsor: a Balaton másik partja es a Mátra. S miként sáfárkodnak azok szabadságukkal, egyéb szabad idejükkel, akik négy kerékre ülhetnek? 1972-ben a megkérdezett autótulajdonosok 70 százaléka tett nagyobb hazai turistautat — ebben a hét végi kiruccanások nem szerepelnek! —, s száz autós közül 30 külföldre is elmont kocsijával. Nem kétszerkettő 1955-ben mindössze kétezer magángépkocsi futott hazánkban. 1960-ban 18 500, idén április 30-án, már 335 000. 1975- re 600 000, 1980-ra egymillió gépkocsival számolnak a szakemberek. Évente egy gépkocsi átlagosan 13 000 kilométert tesz meg, s e teljesítmény 80 százaléka szórakozási, turisztikai célokat szolgál Szorozzuk be egymi'lióvál... Aligha kétszerkettő belátni, megtervezni, miféle változásokkal jár a motorizáció; Eddig eldugott, de valami érdekességet kínáló falvak valóak elérhetővé, am egy-egy étterem konyhája, befogadóképessége igazodik-e majd ehhez? Hol a benzinkút, ahol tankolni lehet? (A legutóbbi két évben 150 benzinkút létesült, 1975-ig további 140-et állítanak fel, de a kiszolgálás előreláthatóan nem lesz fennakadásmentes.) Utak, forgalmi csomópontok, éttermek.. . s ez maroknyi, csak utazással, a szabad nő eltöltésének a legjellegzetesebb, s- ma tegal’aláno- sabb formájával összefüggő teendőkből. S persze, jó né- ■ hány marokkal tartogatnak cselekedni va’ó: más területek szintén, ahal ugyancsak a lehetőségek előtt járnak az igények. Mészáros Ottó 1973, augusztus 13., vasárnap
