Népújság, 1973. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-12 / 188. szám

A BUBIY egri gyárában BERVAI ÜDÍTŐK Az emberek és gépek minőségi cseréjén a sor Újsághír: , az egri Fi­nomszerelvénygyár tanács­termében újítási ankétra került sor, ahol Kerekes Lajos és Stefan Emil a Kiváló újító kitüntetés ezüst fokozatát kapta .. Azt hiszem, senkinek sem kell kommentálni, hogy mi­lyen tulajdonságok jellemzik például a hajóskapitányt, a pilótát, a bányászt, vagy az ápolónőt... De milyen ember egy újító, akit — ez talán közismert — az ötleteiért ju­talmaztak, kitüntettek? Ahogy elindultam a velük megbeszélt találkozóra, arra gondoltam: a vasas szakma két „öreg rókájával” készítek majd riportot. Az elképzelé­semen azonban meglehetősen rövid idő alatt változtatnom kellett, mert a két jelző kö­zül csak az első — a vasas szakma — állta meg a helyét. Az egri Finomszerelvény- gyár két ezüst jelvényen újí­tója ugyanis izig-vérig — mai fiatal..• A hajtóerő: az alkotói kedv Félreértés ne essék Eger nagyüzemének nemcsak két újítója van. Ellenkezőleg, évente száznál is több. S mint Nagy László, a központi fejlesztési osztályvezető meg­említette, a többségük fiatal. Valamennyiüket az új, az eddiginél modernebb, gazda­ságosabb termelőeszközök; megbízhatóbb alkatrészek tervezésének és kivitelezésé­nek a vágya sarkallja. Ennek tudható be egyebek között, hogy a Finomszerelvénygyár- ban évente több mint száz újítási javaslatot vizsgálnak meg a szakértő zsűri tagjai. Ha az utolsó öt év átlagát nézzük, kiderül, hogy a ja­vaslatok 40—45 százalékát már be is vezették. Az el­múlt évben például 102 újí­tást fogadtak el. Ez a gyár­nak hat és fél millió forintos megtakarítást jelent. Hat és fél millió. Ennyit él­ez az alkotói kedv. Közte a két -fiatal szakember sok-sok ötlete,.. Egy gondolat újabbakat szül A gyártószalagról egymás után kerülnek le a kész ter­mékek. Az anyagmozgatók a meósok keze alá rakják va­lamennyit. S akkor kiderül, hogy egyik-másik termékkel baj van. Sok például a selej­tes csapágytárcsa a komp­resszoroknál. Mit lehetne Hervad a Mátra Sárgulnak a hársfák Színesedik a Mátra, a mintegy százezer hektárnyi erdőövezetben az idén szin­te példátlanul korán kezdő­dött az őszi hervadás. A lát­ványos színváltozást az au­gusztusi erős hőingadozas váltotta ki. Az utóbbi há­rom napon mintegy 20—25 fokos hőmérsékletváltozást kellett elviselniük a növé­nyeknek: a hét eleji 30—35 fokos kánikula után az el­múlt egy-két éjszaka több helyen tíz fok alá süllyedt a hőmérő higanyszála, A parádi völgyben és Eger kör­nyékén a gesztenyefák le­veleit valósággal megper­zselték a hűvös éjszakák. A Mátrában a zöld lombok kö­zött rozsda színű foltok tar­kítják az erdőt. Erősen meg­viselte az időjárás az erdei hársfák lombjait is. A nyár­fák és az akácok több he­lyen sárga ruhát öltöttek. Érdekes módon az erdő szín- változása az alacsonyabb hegyvidékeken tapasztalha­tó, ahol a hőmérséklet-inga­dozás erősebb. A. hegyek te­tejű' még mindenhol üdezöld. tJAlÜ tenni ellene? Mindenki töri a fejét, s akkor valakinél megszületik egy gondolat, arneiyben már van valami fantázia. Az említett esetnél Kere­kes Lajosnak támadt egy öt­lete, amely .aztán újabbakat szült. S azóta egyre kevesebb és kevesebb kompresszort je­lez hibásnak a meó. — Néha csupán egy apró változtatásra van szükség, s megoldódik a probléma. Az említett esetben például a csapágytárcsák perselyezésé- vel sikerült a minimálisra csökkenteni a selejtet, ami egy 70 ezres szériánál, ennyit gyártunk ugyanis jelenleg, alig jelent néhány darabot — idézte az eseményeket. Kerekes Lajos ezután még három javaslatot tett a szak- zsűri elé, s valamennyiből el­fogadott újítás lett. Megol­dotta az olajtöltő készülék pontatlan adagolásával kap­csolatot problémát, hatvan százalékos anyagmegtakarí­tást ért el a hűtőkompresszo­rok alaplemezének gyártásá­nál, s végül sok millió forin­tot nyertek azzal, hogy kidol­gozták házilag az automata termékellenőrző berendezést. Ennek a vizsgálóasztalnak a beállítása előtt csupán 180 kompresszor ellenőrzésére voltak képesek a meósok egy műszak alatt* azóta csaknem 800 darabot. Nos, mindezt egy-egy gon­dolat, munka közben kipat­tant ötlet eredményeként va­lósult meg. S ezek az ötletek 1 millió 315 ezer forintot ér­nek, ebből Kerekes Lajos ér­deme 804 ezer Jorintnyi -meg- takarítás. Két újítás — 500 ezer forint nyereség A másik fiatal ^.ezüstös”, Stefán Emil két jelentősebb - újítás kidolgozásában volt az ötletadó. Az eredmény 1 mil­lió 117 ezer forintos megta­karítás anyagban, munkában, bérben. Stefán Emilt ebből a vállalati nyereségből több Százhat esztendeje. 1867- ben született. S ahelyett, hogy ráncosodna, szuvasodnának fogai, mindmáig izmosodik, terebélyesedik. Szinte szétfe­szíti a reá szabott ruhát. Gyermekéveire csupán egy öreg ' „kávédaráló” emlékez­tet, amelyet napjában ezren körülcsoSálnak, hiszen első volt ezen a vonalon. Na és ta­lálni még néhány elavult épü­letet is a sínek mentén a hős­korból. Ezeket megkímélték az 1944-es szőnyegbombózá- sok, s őrzi mostanáig a szük­ség. A leírtakból nyilván sejti az olvasó, hogy nem matu­zsálemi életkort megért em­berfiáról, hanem Hatvan vas­útállomásáról esett szó ed­dig. S továbbiakban is azt szemrevételezzük: hogyan ét, hogyan pergeti éveit, heteit, napjait az ország egyik leg­nagyobb és legforgalmasabb csomópontja? S mit lat meg belső világából, különböző szerveinek harmonikus együttműködéséből, apróbb- nagyobb betegségeiből a lá­togató? Aki lehet egyszerű utas, Pestre indultában. Avagy újságíró, olyasféle tö­rekvésekkel, hogy a felszín alá lásson. SZORÍT, DE NEM FAJ Kezdjük talán néhány fon­tos, lényegbe vágó adattal’. Mint például az utasforgalom vagy az áruszállítás. Szinte nem hisz az ember a fülé­nek, amikor Kijácz József ál­lomásfőnök kapásból idézi, hogy egyetlen év alatt há­rommillió utas szállt le és fel különböző személyvonatok­ról Hatvanban, S tavaly, gél­mini 500 ezer forint „terheli’’. — Az egyik újítás az olaj­kályhák egyik alkatrészével, az olajszabályzó p orvédöle- mezével kapcsolatos. Ennek a résznek a gyártása eddig meglehetősen hosszú és ne­héz folyamat volt. Addig gondolkodtunk, számoltunk, mértünk, amíg megtaláltuk a megoldást. Ez az úgynevezett szitanyomásos módszer lett. amelynek a segítségével egy­szerűbb a gyártás, másrészt jelentős az anyagmegtakarí­tás. Főleg ha azt nézzük, hogy ebből az alkatrészből évente 450—500 ezer darabot készítünk — mondta. — A másik jelentősebb újításom a kompresszortengely gyártásá­val függ össze. Eddig ková­csolt kivitelben készült, sok munkát igényelt és mégis sok volt közülük a selejtes. Mi csaknem egy évig kísérletez­tünk, amíg megszületett az új termelési módszer: előre­sajtolt termékként kerül ez az alkatrész az üzembe. Egyik előnye ennek, hogy a régi 10—15 ezer darabos ter­melést 30—40 ezerre tudtuk emelni havonta jó üzemi légkör és támogatás ötlet és jó gondolat. Ennyi kellene csupán az újítások­hoz? Egyáltalán nem, mert a jó üzemi légkör és az, anya­gi támogatás, a biztató szó nélkül keveset ér a legjobb ötlet is. A Finomszerelvény- gyárban mindez adott. Sőt, kevésnek is tartják, mert mint Nagy László utalt rá, új formákat keresnek a tá­mogatásra, az újítók dotálá­sára, s a javaslattól a beve­zetésig tartó idő minimálisra 'csökkentésére. Mindez ugyan­is közös érdeke egyéni és -népgazdasági, amiért az új utat megkeresni -valóban-ér­demes. Tudnak-e vajon .mrndfertól a -bervai újítók? — Természetesen. S örü­lünk az újítókkal való gon­dos foglalkozásnak. Ugyanis megint van egy -s.ar.-jp ötle­tünk^. Szilvás István 1 Százhat esztendős örökifjú dául húszmillió tonna árut szortírozott és menesztett to­vább a forgalmi személyzet, amelynek soraiban olyan ki­próbált, harcedzett vasúti lisztek szolgálnak, mint Fe­hér III. József és Juhász La­jos. Akik kenyerük javát itt ették meg, a MÁV-nál. Van olyan nap. hogy Száz személyvonatot, s hatvan-heí- ven tehart kell fogadniuk, ami óriási felelősség. Mivel mindmáig nem sikerült pó­tolni a pályaudvar háborúban megsemmisült elektro-dina- mikus biztosító berendezéséi, s a váltás kézi erővel törté­nik. A forgalmistákon kívül kiknek köszönhető még, hogy az utóbbi éveket komolyabb üzemzavar, koeódás nélkül úszta meg a zsúfolt állomás'' Kovács Kálmán, a vasúti pártszervezet csúcstitkára a váltóőrök — Pásztor Mihály, Bánfai József, Tóth József, Franko. József — fegyelme­zett, lelkiismeretes munkáját említi első helyen. Ők már a két háború között is itt szol­gáltak, .s kezük alatt nőtt fel az utánpótlás. Napjában tízezer utas és 5U—60 ezer tonna áru. Ügy tűnik, túlnőtte a forgalom az állomás lehetőségeit. ^ ' A vezetők megnyugtatnak: szőrit, de nem fáj. S ez mar nagy dolog. Ki lehet húzni azt a néhány ével, ami a ko­rábban tervezett, 600 mill kis rekonstrukció megoldásáig hátra van. ÁRUVÉDELEM ES TRANZIT Ki lehet húzni. S ki is húz­zak a hatvani vasutasok. Erre bárki mérget vehet. Már ceak MI ÜJSAG a „déli vége­ken”. hogyan élnek, dolgoz­nak, s vajon milyen tervek foglalkoztatják az embereket Eger fiatal iparnegyedében? A kérdéssel ezúttal a Bu­dapesti Bútoripari Vállalat J- BUBIV — VII. számú gyárát kerestük fel, s Mag­vasi Flórián igazgatótól, Sze- msrédi János főmérnöktől és Bárdos László szb-titkártól érdeklődtünk. Mint elmondták — s meg­győződhettünk róla később magunk is — a „második élgtét” élő gyár, a vadonat­új üzem, időközben felnőtté vált, megerősödött. Ha az iparágban nem is annyira, az országos vállalaton belül feltétlenül mind nagyobb a súlya, a szerepe. Az idén. a tavalyinál kereken tízzel több, már 82 millió forintos termelésre vállalkozhatott. Tizenhat féle asztalt s vagy tíz fajta széket vett a prog­ramjába. Ülőbútorainak szá­mát az elmúlt évhez képest megnégyszerezi, s így az esz­tendő végéig nem kevesebb, mint nyolcvanezrei szállít belőlük a partnereknek. Kö­zöttük a külföldieknek, a Szovjetunióba, újabban pe­dig Lengyelországba is. Szó van arról, hogy — éppen a napokban — további új vál­tozatokat mutatnak be az ér­deklődő szakembereknek, s így jövőre még inkább bőví­tik a székek választékát. A nagy vállalaton belüli szakosodás tapasztalatai ked­vezőek, úgy érzik, hogy jó kooperációs társai lettek a testvérgyáraknak, s az egri­eknek segítő más partnerek — az egercsehi ktsz, a tar- nazsadányi tsz, a nagykun­sági és a mátrai erdőgazda­ság — is gyümölcsözően működnek közre a siker ér­dekében. Sőt, a mátraiakkal még jobb együttműködés van kilátásban. AZ ÜZEMÉPÍTÉS lénye­gében befejeződött, egy idő óta már csak a géppark fel- frissítésén — az ideiglenesen használt régebbi gépek újak­kal. korszerűbbekkel való felcserélésén — fáradoznak. Praktikus, nagy teljesítmé­nyű berendezések használó,- ta a cél, s ezek hatása már azért is állítom, mert a ro­hamosan növekvő forgalom és igénybevétel ellenére jó néhány biztató jelenséggel ta­lálkozni a pályaudvaron. Itt van például a Hatvani István vezette vasútőrség, amelynek elsőrendű felada­ta a teherszállítmányok vé­delme. Nos, évek óta nem történt helyi eredetű fosztoga­tás. ami egyedülálló az igaz­gatóság területén. Ám Zurics István, Wlaksa Mihály, Kis István és társaik, egyik évről a másikra. 60 százalékkal csökkentették a ,,kiszűrt” te­herkocsik számát is! Ami annyit jelent, hogy alig csú­szik be az állomásra olyan vagon, amelyrtek ólomzára hiányzik, s növelné a cso­mópont felelősségét. Mi utazik e vagonokban? Minden elképzelhető porté­ka. Ami azonban feltűnő: az utóbbi egy-két évben igen megnőtt a pályaudvar tran­zitforgalma. Soós Károly fő­tanácsos ezt a KGST-orszá- gok mind harmonikusabb gazdasági kapcsolatával, s a növő kapitalista piaccal ma­gyarázza. Nem ritka például az olyan záhonyi szerelvény, amelyen 200 Zsiguli érkezik. Az észak-dél közötti teher­forgalmat pedig az jellemzi, hogy Skandináviából napon­ta fogadnak a Balkánra irá­nyuló, géppel, vegyszerrel megrakott vagonsort. Onnan meg élelmiszer utazik a fenti népeknek. NÉHÁNY SZEPLŐ E forgalomhoz persze hoz­zásegíti a pályaudvart az a villamosítási program, amely két szakaszban, 1954 ée 3 “ki között valósult meg, 6 a- die­is érződik. Az üzemben alig látni fizikai munkát, meg­erőltető feladat pedig talán már nincs is. Rendkívül ör­vendetes a központi porel­szívás, ami régi kívánságot teljesített, s még kedvezőbbé tette a mindennapi munka- körülményeket. . A feltételek további javí­tásáért — legközelebb a szo­ciális létesítmények bővíté­se, tökéletesítése következik. Már készek a tervek a mint­egy négymillió . forintos újabb beruházásra, s meg­kezdődtek a tárgyalások a kivitelezőkkel is. S miközben az új környe­zethez szoktatják magukat, új munkakörülményeket ala­kítanak ki, fokozatosan ki­cserélik a régebbi gépeket — átalakulnak az emberek is. Egyre többen végzik el a gyár házi tanfolyamát, ame­lyen általános ismereteket szereznek a friss belépők, s nem egészen egy év alatt olyan tudásra tesznek szert, amellyel az üzem bármely területén megállhatják a he­lyüket. Így nő, erősödik szüntelenül a szakgárda, s úgy válik képessé egyre többre, hogy időnként még tovább képezi magát. Rend­szeres ma már a speciális területek dolgozóinak — a művezetőknek, gépmesterek­nek vagy például a minő­ségellenőröknek — a köz­ponti oktatása, tapasztalat- cseréje, s ennek észrevehe­tően mind nagyobb a hasz­na a gyárban és a vállalat­nál egyaránt. Többen a faipari techni­kum egri tagozatán folyfat­A megállapodások, enge­délyezések után már hozzá­fogtak az új forgalmi rend előkészítéséhez Eger belvá­rosában. A városi tanács es a KPM Egri Közúti Igazga­tósága közösen végzi a munkát: már megrendelték a világító és fényvisszaverő jelzőtáblákat, dolgoznak az útszegély-módosításokon, s ják tanulmányaikat — má­sok pedig talán éppen eh­hez próbálják rövidesen • megteremteni a ma még hi­ányzó alapokat. A gyárban ugyanis a soron következő legfontosabb feladatok egyi­kévé vált az általános isko­la hiányzó osztályainak mi­előbbi pótlása. Sajnos, nem kevesebb, mint 140 még azoknak a száma, akik nem fejezték be az általánost, s e dolgozók közel fele 35 éven aluli. A szakszervezet moz­gósít most a cél érdekében, s a szocialista brigádok pat­ronálják a mozgalmat — re­mélhetően sikerrel. Nagyon bíznak abban, hogy legalább a fiatalabb korosztály hajlik a jó szóra, s főleg saját ér­dekében befejezi alapfokú tanulmányait. Elfoglalt emberek a bú­torgyáriak is, de — mint ahogy például, a társadalmi munkára is tudnak néha időt szakítani, képesek ál­dozatot hozni a közösségért (jellemző erre, hogy az első kérő szóra elvállalták a Nagyváradi úti, épülő, száz személyes új óvoda összes asztalának, székének ingye­nes elkészítését, s még to­vábbi 25—30 ezer forintos se­gítséget adtak!) minden bi­zonnyal jut idő majd a tanu­lásra is, egy kis áldozatot hoznak magukért is. NOS, így élnek, dolgoznak, terveznek hát a BUBIV eg­ri gyárában. Az emberek és gépek minőségi cseréjén a sor. S ez válasznak. — nem is kevés! Gyón! Gyola több helyen útfelújítást vé­geznek az elkövetkező hetek­ben. Az átállás körülbelül egymillió forintba kerül; az új jelzőberendezések felállí­tása után átfestik az utakat, s ezt követően kerül „taka­ró” a régi jelzőtáblákra. Erre előreláthatóan szeptember végén kerül son. selesítéssel együtt, 15 száza­lékra csökkentette a füstös, nehézkes gőzvontatást. Nem adunk sok időt, végleg el­tűnnek Hatvanból a kormos, dohogó masinák. Pardon. Ne kiáltsuk el! A néma, lánccal körülvett, mu­zeális értékű 20.01-es gépen kívül egy másik, nyilván so­káig itt ontja még a füstöt, szennyezi a levegőt. Arról a mozdonyról írunk, amely las­san húsz éve az első vágá­nyon árválkodik. Kicsit félre­tolva, kicsit megtagadva. De igen hasznosan. Amikor ugyanis 1955-ben megépült a felvételi» csarnok, várókkal, restivel, hivatalokkal, elfeled­tek hozzá hőközpontot tervez­ni. Fűteni viszont kellett. !gy előbb kályhával próbálkoz­tak, majd radiátort szereltek a különböző helyiségekbe, s ezek gőzfűtését biztosítja az örökké pipáló „Truman”. Nem a vendéglátóipari szempontok figyelembevé­telével alakították ki annak­idején az új épület restijét sem A pályatestektől mesz- szire esik. Elektromos háló­zata kezdetleges. Nem bírja a korszerű konyhai és táro­ló-, hűtőgépeket. Emiatt'kel­lett ez év tavaszán jóformán teljesen bezárni az Utasellá­tó Vállalat egységeit, - ko­moly renoválást végrehajta­ni. Most már azonban meg­újult minden. S a havonta egymillió forintot forgalma­zó, reggel 4-től este 10-ig nyitott söntésben, étterem­ben ismét felszolgálják a kedvelt Utas-tálat, Csiba Csaba főszakács egyéb kü­lönlegességeit, a cukrászatból pedig jut sütemény a nagy várócsarnokban felszerelt, automatákba is. Utóbbiak nem régen szolgálnak, de a legtöbb bosszúságot okozzák Péter Lászlóné üzletvezetőnek. Éretlen, vandál alakok gyak­ran bénítják meg a njgofs&r tét. Sőt, olyan is előfordult, hogy felgyújtották papír­pohár tárolóját. A SEGÍT AZ UTAS ‘ Mindezen gondok közepet­te, s dacolva a mostoha technikai, tárgyi feltételek­kel, a hatvani pályaudvar vezetői igyekeznek kulturál- tabbá tenni az utazást. E célból vezettetve bocsátottak ki nemrég közvélemény-ku­tató íveket, s kértek ötle­tet, tanácsot a Hatvanba lá­togatóktól \ Ahogy hallom, nem is eredménytelen ül. Mert akadt bar néhány bi­zarr gondolat, utópisztikus kívánság, találtak bőven olyan elképzelést a. válaszla­pokon, amelyek megfonto- landók, s talán rövidesen már kényelmünket szolgál­ják a MÁV vonalain. Ezek­hez tartozik, hogy a „nem dohányzó” fülkék mintájá­ra rendszeresítsen a vasút „zenés kocsit” szerelvényein, amelybe a muzsikát, ricsajt kedvelő ifjabbak szánhatná­nak táskarádiókkal, magnók­kal. Annak megvalósításához azonban kevés reményt fű­zök, hogy minden fülkét étel­ital automatával szereljenek fel. S belülről kezelhető ab­laktisztítógép segítené az utast jobb kitekintéshez, az elsuhanó táj teljesebb élveze­téhez. Vagy ki tudja! Nem elég­szer bizonyított az ember, elme, mennyire leleményes? Moldvay Győző bMiL -augusztus IS., vasáráé# í j i'orgaEmi rend szeptember végétől

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents