Népújság, 1973. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-02 / 179. szám

Baráti találkozó A Krím-félsziget festői környezetében kétnapos baráti találkozót tartottak nyolc szocialista or­szág kommunista- és munkáspártjának vezetői. Korunk természetes követelménye, hogy a közös célokért küzdő, azonos társadalmi rendszert építő, szoros szövetségi együttműködésben levő országok vezetői időről időre áttekintsék a nemzetközi helyzetet és a szocialista kö­zösség belső helyzetét, termékeny eszmecserét folytassa­nak. Így történt ez most is, csaknem pontosan egy esz­tendővel a tavaly július végén, ugyancsak a Krímben lezajlott találkozó után. A pártvezetők szinte minden protokolláris külsőségektől mentesen, a munka érdemi részére összpontosíthatták erőfeszítéseiket. Az eltelt esztendő, amint a közös közlemény is megállapítja, jelentős eredményeket hozott, s a szocia­lista közösséghez tartozó államok békeszerető politikájá­nak térhódítását, befolyás-növekedését mutatta. A nem­zetközi fejlemények felgyorsult ütemét tükrözi, hogy teljes mértékben, vagy jórészben sikerült rendezni né­hány olyan súlyos válságot és konfliktushelyzetet, ame­lyek hosszú időn keresztül sok gondot okoztak. A köz­zétett okmány valósággal távirati stílusban utal azokra a tényekre, amelyeknek jelentőségét aligha kell bizony­gatnunk: véget ért a vietnami háború; a Német Demok­ratikus Köztársaság nemzetközi jogi elismerést nyert; rendeződtek Csehszlovákia és a Német Szövetségi Köz­társaság kapcsolatai; jelentősen javult a szocialista Kuba nemzetközi helyzete; a kelet-nyugati csúcstalálkozók so­rozatában Brezsnyev amerikai útja során aláírták a Szovjetunió és az Egyesült Államok egyezményét a nuk­leáris háború elhárításáról; Helsinkiben megkezdődött az európai biztonsági és együttműködési értekezlet tanács­kozássorozata. Ezek a kézzelfogható enyhülési eredmények arra ve­zettek, hogy az emberiség nagyobb bizakodással és de­rűlátással tekinthet a jövő elé. Csakhogy a felsorolás, akármilyen kellemesen hangzik ez a lista, önmagában nem elegendő —, éppen a követendő magatartás érde­kében, válaszolni kellett a „miért”-re is. A pozitív irányzatok azért törhettek maguknak utat a nemzetközi életben, mert az , erőviszonyok megváltoztak a szocialista közösség, a béke és haladás erőinek javára, mert a szo­cialista békeprogram lépésről- lépésre hátraszorította és elszigetelte, a feszültség bajnokait, a hidegháború még jócskán létező híveit. Utalhatunk arra a nagy hatású, gyakorlati békeprogramra, amelyet a Szovjetunió Kom­munista Pártjának XXIV. kongresszusa fogalmazott meg, s amely a szocialista közösség következetes elvi politi­kája, rugalmas kezdeményezései következtében most van ' kiteljesedóben. A helyzetértékelés, valamint a megtett út felmérése mellett, a pártvezetők találkozójának közleménye a so­ron következő teendőkre is kitér. Ha be akarjuk fejezni ezt a nagy munkát, hogy Európa a béke kontinense le­gyen, akkor folytatni kell a kontinensünk problémáival foglalkozó tárgyalássorozatokat, sőt befejező lépésként a legmagasabb szinten, egy Európa-csúcson lenne elő­nyös összegezni a megállapodásokat. Az enyhülés öve­zeteit azonban az egész földgolyóra ki kell terjeszteni, s a Krímben tanácskozó pártvezetők ezért újra hang­súlyozták messzemenő internacionalista szolidaritásukat a viétnami néppel, támogatásukról biztosították a VDK és a DIFK követeléseit a párizsi egyezmények maradék­talan megvalósulása érdekében. Rendezni kell a kiéle­zett közel-keleti helyzetet is, méghozzá az izraeli csa­patok kivonásával a megszállt arab területekről. Tisz­teletben kell tartani e térség államainak és népeinek törvényes jogait, beleértve a Palesztinái arab nép füg­getlenségét. A közlemény jogosan hívja fel a figyelmet az állandó éberség szükségességére, hiszen á világon továbbra is léteznek olyan erők, amelyek nem a nem­zetközi enyhülés, hanem a feszültség, s a kapcsolatok megrontása szellemében tevékenykednek. A baráti találkozó témái között fontos helyet foglalt el a szocialista gazdasági integráció komplex program­jának végrehajtása, s ezzel összefüggésben a KGST te­vékenységének további tökéletesítése is. Ha úgy tetszik a szocialista országok belső kérdéséről van szó, mégis hozzátehetjük: a szocialista építés meggyorsulása, az újabb sikerek világpolitikai tényezőt is jelentenek. A szocialista közösség állandó erősödése egyúttal a béke elemi érdekét képezi, a békeprogram további valóra váltásának jelentős eszköze és feltétele. A bonyolult nemzetközi viszonyok közepette biz­tos iránytű, jó eligazodás a viszonylag nem nagy terjedelmű, de sokat mondó közlemény, amely a pártvezetők értékelését tartalmazza 1973. nyarán a vi­lág és Európa állapotáról... (—V KGST árszakértői tanácskozás Budapesten VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Budapesten szerdán meg­kezdődött a KGST -országok árbizottsági szakértőinek ta­nácskozása. Megvitatják a részt vevő országok ársta- < tisztikarának rendszerét, _ a jelenleg érvényben levő ár- szintmérési módszereket, va­lamint az árstatisztikai ered­mények felhasználásának és továbbfejlesztésének főbb irányait. A szakértői értekezleten a szeptemberben Lengyelor­szágban rendezendő KGST árbizottságelnöki tanácsko­zást is előkészítik. Péter Janes külügyminiszter búcsúláto­gatáson fogadta Hoang Cuon- got, a Vietnami Demokrati­kus Köztársaság nagyköve­tét, Moustafa Ahmed Moukh- tc:n, « az Egyiptomi Arab Köztársaság nagykövetét és Carl&o Gámirt, Spanyolor­szág konzuli és kereskedel­mi képviseletének vezetőjét, akik a közeljövőben végleg elutaznak Magyarországról, . AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANÁCS NAPILAPJA XXIV. évfolyam, 179. szám 1973. augusztus 2., csütörtök Kádár hazaérkezett Szovjetunióból Kádár János a Ferihegyen. (MTI-foto — Vigovszky F. felv. — KS) Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára, aki a szocialista orszá­gok kommunista és munkás­pártjai vezetőinek’’ a Krím- féslszigeten július 30—31-én tartott találkozóján vett részt, szerdán . délelőtt hazaérke­zett. Fogadására a Ferihegyi repülőtéren megjelentek Biszku Béla és Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, a Köz­ponti Bizottság titkárai, Pé­ter János külügyminiszter, Benkei András belügyminisz­ter, Gyenes András és Kato­na István, a Központi Bizott­ság osztályveaétői. Jelen volt B. D. Sevikip, a budapesti szovjet nagykövetség ideig­lenes ügyvivője. (MTI) Walter Ulbricht végakaratából folytatódik a VIT Csendes dél-amerikaiak Munkatársunk telex-tudósítása Már a fesztivál megnyitá­sakor is érezhető volt, hogy Dél-Amerika ezúttal nem azért jött elsősorban a világ ifjúság városába, hogy tán­caival, dalaival vonzza maga köré a fiatalokat. Latin- Amerika küldöttei most azt tűzték ki célul, hogy baráto­kat és harcostársakat szerez­zenek ahhoz a küzdelemhez, amelyet odahaza az ezerkani és ezerarcú monopolista ér­dekek ellen vívnak. Ezek a rokonszenves chilei fiatalok a legkülönbözőbb módon, teherszállító hajókon, banánrakományok tetején azért keltek át a tengeren, hogy a chilei demokrácia, a sok nehézséggel küzdő Népi Egység kormánya mellé so­rakoztassák fel a közvéle­ményt. Kétségtelenül ők a fesztivál legcsendesebb, leg- fegyelmezettebb küldöttei. A latin-amerikai szolidari­tási gyűlésre éppen abban a pillanatban érkezett meg Dean Read, a világhírű ame- . rikai filmszínész, amikor a menet a Terptow park sza­badtéri színpada elé kanya­rodott. Ez a momentum, me­lyet a televíziós kamerák, filmfelvevőgépek garmadái örökítettek meg, persze egy­általán nem volt véletlen, a haladó gondolkodású művé­szek, a szovjet küldöttség je­les képviselői, a szocialista országok fiataljainak feltű­nően nagyszámú részvétele, mind azt bizonyítja, hogy figyelem Latin-Ameríka .felé fordult. A világ ifjúsága tud­ja, hogy most együttesen A VIT forgatagában. Lelkesen ünnepelték a X. VIT chilei küldötteit. A latin-amerikai ország népét es ifjúságát szolidaritási nap keretében köszöntöttek. h»,.;-. _ _ _ , (jNßpujsag-telefoto — UPL—MTl—KSí kel! okos és komoly szóval segítő szándékkal megtartat ni a jövő kontinensén ma­gasba emelt társadalmi ha­ladás zászlaját. Szerdán Berlinben- ülést tartott a X. Világifjúsági Ta­lálkozó nemzetközi előkészítő bizottságának állandó bizott­sága, amely fogadta a Né­met Szocialista Egysegpárt Központi Bizottságának kül­döttségét, amelyet Hermann Axen, a politikai bizottság tagja, a kb titkára vezetett. Herman Axen átnyújtotta a Walter Ulbricht haláláról zóló közieménél a bizottság­nak. Ezzel összefüggésben ájékoztatta a bizottságot az elhunytnak arról a kívánsá­gáról, hogy a fesztivált, amely olyan nagyszerűen és hatáso­san kezdődött, eredményesen, fejezzék be még abban az esetben is, ha vele a legrosz- szabb történnék. Szigetbe András Elhunyt yfirioiil BERLIN Az NSZEP Központi Bi­zottsága, az NDK Államta­nácsa, minisztertanácsa, a népi kamara elnöksége és a nemzeti front országos taná­csának elnöksége mély fáj­dalommal tudatja, hogy Walter Ulbricht elvtárs, az NSZEP KB PB tagja, az NDK államtanácsának elnö­ke szerdán, 1973. augusztus elsején 12.55 órakor elhunyt. Walter Ulbricht 1893. jú­nius 30-án született Lipcsé­ben, munkáscsaládból. Ere­deti foglalkozása műbútor­asztalos volt. Egészen fiata­lon, 1912-ben lett az SPD tagja, s azóta — tehát 19 éves korától fogva — halá­láig pártmunkás, hivatásos forradalmár volt. Már az első világháború idején kétszer tartóztatták te a császári Németország ha­tóságai forradalmi, háború­ellenes akciókban való rész­vétel miatt. Amikor Kari Liebknechttei és Rosa Lu­xemburggal az élen kiala­kult a forradalmi szocialis­ták Spartakus-csoportja, Walter Ulbricht azonnal csatlakozott hozzá. A Német Kommunista Pártnak megalakulása (1918. december 30—31.) óta tagja volt. Dolgozott míht kom­munista újságíró, területi párttitkár, s 1923-ban a párt központi bizottságának tag­jai sorúba választották 1946 óta megszakítás nél­kül a Német Szocialista Egységpárt Politikai Bizott­ságának tagja, s az NDK 1949 októberében történt megalakulása után ugyan­csak megszakítás nélkül a népi kamara képviselője volt. 1949-től 1960-ig az NDK miniszterclnök-hely ullese. 1950 óla az NSZEP első tit­kára volt. Wilhelm Pieck köztársasági elnök halála után, 1960 szeptemberében az államtanács elnökévé, azaz a Német Demokratikus Köz­társaság államfőjévé válasz­tották, s ezt a tisztséget ha­láláig betöltötte. 1971 áprilisában korára, való tekintettel lemondott az NSZEP első titkári tisztsé­géről, de azóta is a part politikai bizottságának tag­ja maradt. Halálával nagy veszteség érte a Német Demokratikus Köztársasagot, a nemzetkö­zi munkásmozgalmat és az egész haladó emberiséget.

Next

/
Thumbnails
Contents