Népújság, 1973. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-10 / 186. szám

Igazgató szabadságon...

„Csak Heréden akartak megverni”

Most lesz tizenöt esztendeje, hogy Szemán Béla iskola- igazgató Róasaszentmárton- ba került. A pályát persze nem itt kezdte, hiszen magyar-ének szakon már 1951- ben diplomázott. De ebijen a községben torit igazán össze a pedagógiával, s az egykori bányászközség volt az a hely, ahol társadalmi érdeklődése, elkötelezettsége igazán kibontakozott. Gondolunk a színjátszó mozgalomra, amelynek első pillanattól éltetője volt. A fúvós- zenekarra, ahol karmesterkedett. De Rózsaszentmár- tonhoz fűződik pártvezetőségi taggá válása, a TIT járási szervezeténél betöltött csoportvezetői tiszte, takarékszövetkezeti ellenőrködése, végezetül pedig a helyi tanács társadalmi elnöksége, amely székbe egyhangú bizalommal került. Szinte elsorolni sok, ami a magasra nőtt, mindig jókedvű ember vállán nyugszik. De hogy panaszkodna? Azt mondják a falubeliek, ilyesféle hangot nem hallottak tőle.

A szolgálati lakás asztalánál, felesége társaságában ülünk le disputára. Őszintén szólva engem is érdekel, mi a csiholója a Szemén Bélát jellemző tágkörű érdeklődésnek, s honnan merít hozzá erőt, energiát?

— A komédiásvér születésemtől kezdve bennem lüktet. Már gyermekként színészkedtem különböző egri iskolákban, s amikor szüleim akaratából mégis tanári pályára léptem, majd a Sopron megyei Ivánon praktizálni kezdtem, elei dolgom volt, hogy az iskolai munka mellett előadjuk falubeli fiatalokkal a János vitézt — mondja az igazgató, — Rózsában aztán folytattam. Gyerekekkel bemutattuk a teljes Háry Jánost. Még Farkas István, az Egri Szimfonikusok karnagya is besegített. Aztán próza, operett váltotta egymást. S én szinte mindben játszottam. A Leányvásár különösen szívemhez nőtt, mert Anciká- val, a feleségemmel voltunk benne egy pár... Pártélet? Takarékszövetkezet? Ismeretterjesztő társulat? Tanácsi funkció? Ezek egymást követően léptek az életembe, így szép fokozatosan hozzáedződtem a közügyekhez, a többletmunkához. Igaz, nem volt még olyan esztendő, hogy teljes szabadságomat kivehettem volna, de ez egyáltalán nem izgat. A felelősségtudat, a tágabb közösség érdekeivel való azonosulás valami olyan állandó fűtöttséget ad az embernek, ami tfeledtet minden gondot, minden törődést...

Volt Szemán Béla életének nehéz szakasza, aminek emlegetésénél azért felhőssé válik most a homloka.

— Igen! Amikor felszámolták a rózsái bányatelepet, úgy éreztem rövid ideig, hogy kiszalad alólunk a föld. A falubeliek megindultak az ország különböző tájai felé munkát fogni, s vitték magukkal gyerekeiket. így a szépen felfejlesztett iskola léte egyszeriben veszélybe került. Most is itt dolgozó kollegáimmal, Fáczán Jánossal, Nagy Lászlónéval, Jakab Istvánnal sokat tanakodtunk akkor, mi is legyen, merre fordítsuk magunk is a szekér rúdját? Hanem amikor a község vezetői, élén Bodó Antal titkárral, mind több helyi munkalehetőséget biztosítottak, s megállították az elvándorlást, újfent erőre kaptunk. S valamennyien azon voltunk, hogy megépüljön ez a szép. új iskola. a tanulócsoportokhoz pedig szakmailag jól képzett nevelők kerüljenek. Elmondhatom, de le is kopogom. nálunk nincs már képesítés nélküli tanerő. Ha volt, időközben diplomát szerzett. S növendékeinkkel sehol nem vallunk szégyent, akár továbbtanulnak. akár munkára szegődnek valamelyik

WH3. augusztus 10., péntek

üzemben, gazdaságnál... Hogy most, nyár derekán mi foglalkoztat? A napokban ülésezett végrehajtó bizottságunk. Erre jó felkészülni. Utánaérdeklődni a tárgyalásra kerülő témának. Egyik szememet mindig rajta tartom a takarékszövetkezet épülő székházán, nehogy beessen valami gerenda. Tegnap egyik futballistánk áll'as- ügyében szaladgáltam, hogy megtartsuk a csapatnak. Egerben három napot töltöttem a TIT továbbképző tanfolyamán, egy hetet a megyei osztály oktatásán. Szeptemberrel új tanterv, új rendtartás lép életünkbe, az idevágó anyagot is tanulmányoznom kellett. Aztán renoválás, festés az iskolában, a faluban pedig agitáció, hogy mind több takarékszövetkezeti tagunk váltsa át száz- forintos részjegyét kétszázasra. Folytassam... ?

Nem először járok Rózsa- szentmártonban. Korábban beszélgettem az igazgató beosztott nevelőivel. Mind azt mondta, jól érzi magát a faluban, az iskolában. Gondolom, ez úgy is értelmezhető, hogy nincs baja Szemán Bélával. Vagyis, mint a húsztagú tantestület feje, becsülettel állja a sarat. Igazolni látszik ezt az a tény, hogy á pedagógusok közül egy a 30 éves, kettő a 20 éves, négy pedig a 10 esztendős törzs- gárdajelvény viselésére jogosult. Tehát ennyi időt „lehúztak” már a rózsái tanintézetnél.

De neki sincs rossz szava kollegáira. Ügy húznak, ahogyan a körülmények diktálják. Pluszmunkától, társadalmi tettektől egyik sem irtózik. S abban is benne vannak, hogy olykor fehér asztalnál, vagy éppen a borospincék táján, nyársalássa'i, nótázással együtt töltsék az időt. Nemrégen német újságírónőket láttak vendégül, a szövetkezeti elnök és a tanácstitkár pártfogásával. S

Nemsokára megérkezett az orvos, civil ruhában, köpeny nélkül.

— Zeich úr, vizsgálja meg ezt az urat alaposan — mutatott Schönhausen Szerge- jevre — és dolgozza ki a hatásos gyógymódot, hogy visz- szanyerje az erejét,. Ha elkészült, hívjon fel, Heckert úr majd visszakíséri a vendéget.

Az orvos és Szergejev kimentek a szobából.

— Megbeszélt mindent a doktorral?

— Igen, excellenciás uram, ha Szergejev betegsége igaznak bizonyul, az egy jó pont a japára. Ehhez már csak arról kell meggyőződnünk, hogy valóban élnek-e rokonai Németországban. Ügy gondolom, hamarosan táviratozhatunk , Berlinbe Szergejev beszervezéséről és a vele kapcsolatos terveinkről Aligha találhatnánk alkalmasabb rezidenst nála.

Heékert szavai meggyőzték Schönhausent.

— Valóban nincs rá bizonyítékunk. hogy Szergejev kettős játékot űz.. Kérem,

hogy kellemesen teltek el a barátkozás órái, azok a képeslapok is tanúsítják, amelyek Haliéból érkeztek a napokban,

— Éri arra mindig sokat adtam, hogy a munkatársi kapcsolaton túl emberi közelségbe is kerüljek nevelőimmel, s azok egymással! — mondja az igazgató. — Szerintem enélkül a pedagóguspályán sem lehet igazán jót produkálni.

Munka, munka, munka. Akárhogyan csűrjük-csavar- juk, ide kanyarodik vissza a beszélgetés fonala. Mikor nem, igazgat, mikor igazán magánember Szemán Béla?

— Néhány napot feleségemmel, kislányommal Hajdúszoboszlón töltöttem a közelmúltban. No, akkor minden hivatalt levetettem. S élhettem egyik szenvedélyemnek, a főzésnek. Sőt! Harmadik lettem a Délibáb Hotel szakácsversenyén. Halászlével neveztem, aminek főzését még Sarudon tanultam meg. Nagyon ízlett a zsűrinek. Mi a sarudi halié titka? Sokféle halból készül, zöldséggel, Tisza-vízzel.

— Ez az egyik hobby!

— A másik? Bíráskodás ^ a futballpályán. Két éve vezetek.

— S milyen eredménnyel?

— Egyszer akartak csak megverni. Heréden. Az utolsó percben állítólag lesgóllal egyenlítettek a vendégek. „

íme, egy igazgató. Szabadságon. Pihen, nyaral, de mindig úgy, hogy valamelyik kezét a nagybetűvel írt „Élet” ütőerén tartja. Kicsit rabja hivatásának. De úgy, hogy örömet talál benne.

Egyedül ilyen az igazgatók közül? Nem. Éppen ezért látogattuk meg. Éppen emiatt idéztük pályaállomásait, s a ma megannyi hétköznapját.

Moldvay Győző

értesítse Berlint, mi pedig folytatjuk az ellenőrzést. Most már a gyakorlati munkában kell kipróbálnunk öl

Megcsendült a telefon. Schönhausen vette fel a kagylót.

— Az orvos megállapította, hogy Szergejev, sebesülése után súlyos operáción esett át. Állapota alapján nem valószínű, hogy tagja valamilyen felderítő vagy elhárító szervezetnek.

Sehönhausen néhány pillanatra elhallgatott, ujjaival játékosan megkocogtatta az asztalt:

— Ez jó hír. Háború esetén nem hívják be a hadseregbe. ott marad nekünk kellő helyen. Állítsa össze a berlini jelentést, és kísérje vissza a vendégünket.

Heckert / távozása után Sehönhausen gondolataiba mélyedt. A probléma, amely Damoklész karjak int lényegétté. ú ;y látszik rr. 1- dódott. Sí ilt végrehajtania Berlin utasítását az iráni terrorista- és diverzám- csoportok megszervezés azok már készen állnak a

V. JBGOROV dokumentumregénye:

(11.) D msgegyezés

Men yasszonytánc- miniben

A Heves megyei Boldogon Tóth Erzsébet és Sípos Béla a falu hagyományai szerint tartotta lakodalmát. Éjfél után elkezdődött a meny asszony tánc: a násznép régi boldogi népviseletben, a menyasszony miniben ropta a lakodalmi táncot.

Képünkön: Gyűlnek a százasok.

(MTI-foto: Kunkovács László — KS)

Gazdag program a debreceni virágkarneválon

Több mint hárommillió szál élő virágot használnak fel azoknak a kocsiknak a díszítésére, amelyek részt vesznek az idei debreceni nemzetközi virágkarneválon augusztus 20-án. Nyolcadik alkalommal rendezik meg az egész országban nagy érdeklődéssel kísért virágdemonstrációt, amelyen az idén huszonhárom vállalat es intézmény vesz részt. A felvonuláson ott lesznek Debrecen

két testvérvárosának, a bulgáriai Sumennek és a len- / gyelországi Lublinnak képviselői is.

Egész sor rendezvény kapcsolódik a nemzetközi debreceni virágkameválhos. Egyebek között Csokonai- dalestet tartanak, „Tájak— virágok—emberek” címmel fotókiállítást rendeznek, a nagyerdei színpadon bemutatkoznak a kelet-magyarországi népi táncosok.

bevetésre. Az emberek kiválasztása sem okozott különösebb nehézséget.

Iránban jócskán működtek különböző emigráns szervezetek, mint például az Orosz Általános Katona’ Szövetség, vagy a idsoro- szok, orosz nemzetiszocialisták, fehérgárdisták, ilyenolyan szövetségei. Tagjaik között mindig lehetett találni megfelelő személyt. De olyan szovjet embert beszervezni, aki a Kaukázuson túli területen élve, élvezi a helyi szervek bizalmát, s képes az átdobott kémek és diverzánsok összefogására, irányítására — sokkalta bonyolultabb feladatot jelentett. Pedig a berlini központ minden levelében türelmetlenül követelte Schönhau- sentől a probléma elintézését. Ezért örült módfelett Sehönhausen Szergejevnek, akire rábízhatják ezt a feladatot.

Amikor Szergejev ismét belépett, Sehönhausen úgy nézett rá. mint a megmentó- jére. Szakmai bizalmatlansága a kevéssé ismert ember iránt nyomtalanul szertefoszlott.

— Foglaljon helyet, Szergejev úr — igyekezett hangját meleggé hangolni.

Szergejev szótlanul leült. Látszott rajta, hogy megviselte az orvossal való beszélgetés. A belépő Heckert is melléjük ült.

— Szergejev úr, belgyógyászunk I véleménye szerint néhány hónapos kezelés után. nyoma sem marad a rossz" közérzetnek. Természetesen a későbbiekben is kímélni fogjuk az. egészségét.

— Lehetséges. Schönhau- sen úr. hogy némi időt kapjak a javaslat megfontolására?

— Ez ki van zárva. Még •na hallanom kell a véglege• válaszát.

Szergejev megfontoltan

mondta:

— Német vagyok, igyekszem legjobb tudásom sze ■ rint teljesíteni megbízatásukat. Hacsak az állapotom

nem akadályoz meg benne.

— Emiatt nyugodt lehet, Szergejev úr. Megkezdjük a gyógyítását, közben felkészítjük a feladatára. Mindent úgy szerveztünk meg, hogy a legkisebb gyanú se merülhessen fel főnökeiben. Az előkészületekre lakhelyén kerül sor. Heckert úrnak ki kell bírnia ezt az időt, habár a lakása nem túl kényelmes. — . Sehönhausen kárörvendő pillantást vetett beosztottjára. — A rnegbíza- tást Bakuban kell teljesítenie. Találjon ki valamilyen ürügyet, hogy fél éven, de legalább egy ’esztendőn belül visszatérhessen oda.

— Bármikor hivatkozha- tom a betegségemre.

— Látja, a betegség hasznos is lehet — mosolygott Sehönhausen.

— Bonyolult lesz a felkészítés?

— Ne tartson tőle. ön katonaember, bizonyos mértékig máris felkészültnek tekinthető. Megtanítjuk a rádióadó kezelésére, a sifríro- zásra, s részletesen megtárgyaljuk a feladatait. A többi m.ár gyerekjáték ...

1 Szergejev egyetértőén bólintott.

— Addig is írjon egy rövid jelentést az otthoni és az itteni ismerőseiről. Részletesen jellemezze azokat a személyeket, akiket vélemo.

Anye szerint bevonhatunk u

munkába. Vázolja le a ba- kui lakását, különösen a biz ■ tonság szempontjából.

— A lakásom teljesen különálló, két bejárata van.

Strauss és Baeh, Mozart, Liszt...

Hatvani

, zenélő udvar”

Huszonöt lelkes, öntevékeny muzsikus, fent a tiszta nyáresti égbolt. Ha ehhez a keringőkirály Strauss nevél, gazdag dallamvilágát adjuk: csak kellemes _ élmény kére kedhet. a dologból! így történt ez Hatvanban is, a „zenélő udvar” második estjén, amikor a helyi MÁV-szalon- zenekar adott hangversenyt Ángyán Jenő vezényletével. Különösen a hervadhatatlan Kék Duna keringő aratott osztatlan sikert a hallgatóság soraiban. De a többi mű — Bor, dal, asszony ... T°.- refere-polka! — előadásara sem lehet elmarasztaló szavunk. Ami nem jelent kritikátlanságot, hanem egyféle engedmény. Vagyis: számbavétele a helyi lehetőségeknek, a vasutasszakszer- vezet rendelkezésére álló anyagi erőknek, valamint figyelem arra, hogy nem kvalifikált, hivatásos zenészemberek ültek a pultok mögé, hanem nyugdíjasok, mesteremberek és diákok, akik szabad óráikat áldozzák fel az egyvttmuzsikálás, az ajándékozás kedvéért. Ilyen szemszögből nézve megbocsáthatok tehát a ritmikai, hangzásbeli pontatlanságok s a drukk, amely erősen rányomta bélyegét az est műsorára.

A vasutasok programjáról szóló megjegyzésünkkel

együtt említjük a Vörösmarty Művelődési Központ „zenélő udvarának” soron következő eseményét. Szombaton a hatvani származású fiatal zongorista, Balázs Ferenc lép pódiumra Bach, Mozart, Chopin, Liszt műveivel.

— Nagyszerű. Végül örülnénk, ha adna egy áttekintést a Szovjetunió politikai és gazdasági helyzetéről.

— Von Sehönhausen úr, én nem vagyok se politikus, se közgazdász. Félek, hogy az értékelésemnek kevés hasznát veszik.

— Csupán tényszerű anyagra gondoltunk, nem várunk melyebb elemzest — jegyezte meg Heckert.

Sehönhausen helyeslőén bólintott.

— Nézze, von Schönhau- sen úr, a bolsevikok azt mondják, hogy a második ötéves terv teljesítése nyomán alapjában felépült a szocializmus. A bonyolult nemzetközi helyzet és a belső osztályharc ellenére valóban nagy sikereket értek el. Most már a harmadik ötéves terv második esztendejében tartanak — nem kevés sikerrel. Csak ilyen szellemben írhatok jellemzést, ha objektívak akarunk maradni.

— Rendben van, de több tényt szeretnénk. Írjon részletesen a szovjet nép életszínvonaláról — kérte Sehönhausen.

— E téren sok a hiányos- ság, bár a múlthoz képest nagy az előrelépés. Rosszak, a lakásviszonyok, az alapvető szükségleti cikkeket azonban meg lehet vásárolni.

— Erről is részletesen írjon. A legfontosabb: kik az elégedetlenek, milyen rétegből tevődnek össze, szervezettek-e?

— Ez bonyolult kérdés. Magam nem mozgok a körükben.

— Gondolkozzék csak. Nem lehet, hogy ne lennének elégedetlenkedők.

— Jól van, Herr von Sehönhausen.

— Azt hiszem be is fejeztük. Kísérje haza Szer- jejev urat — fordult Hec- üerthez — és jöjjön vissza

Szergejev kezet szorított Sehönhausennal és Heckeri társaságában elhagyta az irodát. (Folytatjuk.)