Népújság, 1973. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-10 / 186. szám

Igazgató szabadságon... „Csak Heréden akartak megverni” Most lesz tizenöt esztende­je, hogy Szemán Béla iskola- igazgató Róasaszentmárton- ba került. A pályát persze nem itt kezdte, hiszen ma­gyar-ének szakon már 1951- ben diplomázott. De ebijen a községben torit igazán össze a pedagógiával, s az egyko­ri bányászközség volt az a hely, ahol társadalmi ér­deklődése, elkötelezettsége igazán kibontakozott. Gon­dolunk a színjátszó mozga­lomra, amelynek első pilla­nattól éltetője volt. A fúvós- zenekarra, ahol karmester­kedett. De Rózsaszentmár- tonhoz fűződik pártvezetősé­gi taggá válása, a TIT járási szervezeténél betöltött cso­portvezetői tiszte, takarék­szövetkezeti ellenőrködése, végezetül pedig a helyi ta­nács társadalmi elnöksége, amely székbe egyhangú biza­lommal került. Szinte elso­rolni sok, ami a magasra nőtt, mindig jókedvű ember vállán nyugszik. De hogy pa­naszkodna? Azt mondják a falubeliek, ilyesféle hangot nem hallottak tőle. A szolgálati lakás asztalá­nál, felesége társaságában ülünk le disputára. Őszintén szólva engem is érdekel, mi a csiholója a Szemén Bélát jellemző tágkörű érdeklődés­nek, s honnan merít hozzá erőt, energiát? — A komédiásvér születé­semtől kezdve bennem lüktet. Már gyermek­ként színészkedtem kü­lönböző egri iskolákban, s amikor szüleim akaratából mégis tanári pályára léptem, majd a Sopron megyei Ivá­non praktizálni kezdtem, el­ei dolgom volt, hogy az isko­lai munka mellett előadjuk falubeli fiatalokkal a János vitézt — mondja az igazgató, — Rózsában aztán folytat­tam. Gyerekekkel bemutat­tuk a teljes Háry Jánost. Még Farkas István, az Egri Szim­fonikusok karnagya is bese­gített. Aztán próza, operett váltotta egymást. S én szinte mindben játszottam. A Leányvásár különösen szí­vemhez nőtt, mert Anciká- val, a feleségemmel voltunk benne egy pár... Pártélet? Takarékszövetkezet? Isme­retterjesztő társulat? Taná­csi funkció? Ezek egymást követően léptek az életembe, így szép fokozatosan hozzá­edződtem a közügyekhez, a többletmunkához. Igaz, nem volt még olyan esztendő, hogy teljes szabadságomat kivehettem volna, de ez egy­általán nem izgat. A felelős­ségtudat, a tágabb közösség érdekeivel való azonosulás valami olyan állandó fűtött­séget ad az embernek, ami tfeledtet minden gondot, min­den törődést... Volt Szemán Béla életé­nek nehéz szakasza, aminek emlegetésénél azért felhőssé válik most a homloka. — Igen! Amikor felszá­molták a rózsái bányatele­pet, úgy éreztem rövid ideig, hogy kiszalad alólunk a föld. A falubeliek megindultak az ország különböző tájai felé munkát fogni, s vitték ma­gukkal gyerekeiket. így a szé­pen felfejlesztett iskola léte egyszeriben veszélybe került. Most is itt dolgozó kolle­gáimmal, Fáczán Jánossal, Nagy Lászlónéval, Jakab Istvánnal sokat tanakodtunk akkor, mi is legyen, merre fordítsuk magunk is a szekér rúdját? Hanem amikor a község vezetői, élén Bodó Antal titkárral, mind több helyi munkalehetőséget biz­tosítottak, s megállították az elvándorlást, újfent erőre kaptunk. S valamennyien azon voltunk, hogy megépül­jön ez a szép. új iskola. a tanulócsoportokhoz pedig szakmailag jól képzett neve­lők kerüljenek. Elmondha­tom, de le is kopogom. ná­lunk nincs már képesítés nél­küli tanerő. Ha volt, időköz­ben diplomát szerzett. S nö­vendékeinkkel sehol nem vallunk szégyent, akár to­vábbtanulnak. akár munká­ra szegődnek valamelyik WH3. augusztus 10., péntek üzemben, gazdaságnál... Hogy most, nyár derekán mi foglalkoztat? A napokban ülésezett végrehajtó bizott­ságunk. Erre jó felkészülni. Utánaérdeklődni a tárgya­lásra kerülő témának. Egyik szememet mindig rajta tar­tom a takarékszövetkezet épülő székházán, nehogy be­essen valami gerenda. Teg­nap egyik futballistánk áll'as- ügyében szaladgáltam, hogy megtartsuk a csapatnak. Egerben három napot töltöt­tem a TIT továbbképző tan­folyamán, egy hetet a megyei osztály oktatásán. Szeptem­berrel új tanterv, új rendtar­tás lép életünkbe, az idevá­gó anyagot is tanulmányoz­nom kellett. Aztán renoválás, festés az iskolában, a falu­ban pedig agitáció, hogy mind több takarékszövetke­zeti tagunk váltsa át száz- forintos részjegyét kétszázas­ra. Folytassam... ? Nem először járok Rózsa- szentmártonban. Korábban beszélgettem az igazgató be­osztott nevelőivel. Mind azt mondta, jól érzi magát a fa­luban, az iskolában. Gondo­lom, ez úgy is értelmezhető, hogy nincs baja Szemán Bé­lával. Vagyis, mint a húsz­tagú tantestület feje, becsü­lettel állja a sarat. Igazolni látszik ezt az a tény, hogy á pedagógusok közül egy a 30 éves, kettő a 20 éves, négy pedig a 10 esztendős törzs- gárdajelvény viselésére jogo­sult. Tehát ennyi időt „lehúz­tak” már a rózsái tanintézet­nél. De neki sincs rossz szava kollegáira. Ügy húznak, ahogyan a körülmények dik­tálják. Pluszmunkától, tár­sadalmi tettektől egyik sem irtózik. S abban is benne vannak, hogy olykor fehér asztalnál, vagy éppen a bo­rospincék táján, nyársalássa'i, nótázással együtt töltsék az időt. Nemrégen német új­ságírónőket láttak vendégül, a szövetkezeti elnök és a ta­nácstitkár pártfogásával. S Nemsokára megérkezett az orvos, civil ruhában, kö­peny nélkül. — Zeich úr, vizsgálja meg ezt az urat alaposan — mu­tatott Schönhausen Szerge- jevre — és dolgozza ki a ha­tásos gyógymódot, hogy visz- szanyerje az erejét,. Ha el­készült, hívjon fel, Heckert úr majd visszakíséri a ven­déget. Az orvos és Szergejev ki­mentek a szobából. — Megbeszélt mindent a doktorral? — Igen, excellenciás uram, ha Szergejev betegsé­ge igaznak bizonyul, az egy jó pont a japára. Ehhez már csak arról kell meggyőződ­nünk, hogy valóban élnek-e rokonai Németországban. Ügy gondolom, hamarosan táviratozhatunk , Berlinbe Szergejev beszervezéséről és a vele kapcsolatos terveink­ről Aligha találhatnánk al­kalmasabb rezidenst nála. Heékert szavai meggyőz­ték Schönhausent. — Valóban nincs rá bizo­nyítékunk. hogy Szergejev kettős játékot űz.. Kérem, hogy kellemesen teltek el a barátkozás órái, azok a ké­peslapok is tanúsítják, ame­lyek Haliéból érkeztek a na­pokban, — Éri arra mindig sokat adtam, hogy a munkatársi kapcsolaton túl emberi kö­zelségbe is kerüljek neve­lőimmel, s azok egymással! — mondja az igazgató. — Szerintem enélkül a pedagó­guspályán sem lehet igazán jót produkálni. Munka, munka, munka. Akárhogyan csűrjük-csavar- juk, ide kanyarodik vissza a beszélgetés fonala. Mikor nem, igazgat, mikor igazán magánember Szemán Béla? — Néhány napot felesé­gemmel, kislányommal Haj­dúszoboszlón töltöttem a közelmúltban. No, akkor minden hivatalt levetettem. S élhettem egyik szenvedé­lyemnek, a főzésnek. Sőt! Harmadik lettem a Délibáb Hotel szakácsversenyén. Ha­lászlével neveztem, aminek főzését még Sarudon tanul­tam meg. Nagyon ízlett a zsűrinek. Mi a sarudi halié titka? Sokféle halból készül, zöldséggel, Tisza-vízzel. — Ez az egyik hobby! — A másik? Bíráskodás ^ a futballpályán. Két éve veze­tek. — S milyen eredménnyel? — Egyszer akartak csak megverni. Heréden. Az utolsó percben állítólag lesgóllal egyenlítettek a vendégek. „ íme, egy igazgató. Szabad­ságon. Pihen, nyaral, de min­dig úgy, hogy valamelyik kezét a nagybetűvel írt „Élet” ütőerén tartja. Kicsit rabja hivatásának. De úgy, hogy örömet talál benne. Egyedül ilyen az igazgatók közül? Nem. Éppen ezért lá­togattuk meg. Éppen emiatt idéztük pályaállomásait, s a ma megannyi hétköznap­ját. Moldvay Győző értesítse Berlint, mi pedig folytatjuk az ellenőrzést. Most már a gyakorlati mun­kában kell kipróbálnunk öl Megcsendült a telefon. Schönhausen vette fel a kagylót. — Az orvos megállapítot­ta, hogy Szergejev, sebesü­lése után súlyos operáción esett át. Állapota alapján nem valószínű, hogy tagja valamilyen felderítő vagy elhárító szervezetnek. Sehönhausen néhány pil­lanatra elhallgatott, ujjaival játékosan megkocogtatta az asztalt: — Ez jó hír. Háború ese­tén nem hívják be a hadse­regbe. ott marad nekünk kellő helyen. Állítsa össze a berlini jelentést, és kísérje vissza a vendégünket. Heckert / távozása után Sehönhausen gondolataiba mélyedt. A probléma, amely Damoklész karjak int lé­nyegétté. ú ;y látszik rr. 1- dódott. Sí ilt végrehajta­nia Berlin utasítását az irá­ni terrorista- és diverzám- csoportok megszervezés azok már készen állnak a V. JBGOROV dokumentumregénye: (11.) D msgegyezés Men yasszonytánc- miniben A Heves megyei Boldogon Tóth Erzsébet és Sípos Béla a falu hagyományai szerint tartotta lakodalmát. Éjfél után elkezdődött a meny asszony tánc: a násznép régi boldogi népviseletben, a menyasszony miniben ropta a lakodalmi táncot. Képünkön: Gyűlnek a százasok. (MTI-foto: Kunkovács László — KS) Gazdag program a debreceni virágkarneválon Több mint hárommillió szál élő virágot használnak fel azoknak a kocsiknak a díszítésére, amelyek részt vesznek az idei debreceni nemzetközi virágkarneválon augusztus 20-án. Nyolcadik alkalommal rendezik meg az egész országban nagy érdek­lődéssel kísért virágdemonst­rációt, amelyen az idén hu­szonhárom vállalat es intéz­mény vesz részt. A felvonu­láson ott lesznek Debrecen két testvérvárosának, a bul­gáriai Sumennek és a len- / gyelországi Lublinnak kép­viselői is. Egész sor rendezvény kap­csolódik a nemzetközi deb­receni virágkameválhos. Egyebek között Csokonai- dalestet tartanak, „Tájak— virágok—emberek” címmel fotókiállítást rendeznek, a nagyerdei színpadon bemu­tatkoznak a kelet-magyaror­szági népi táncosok. bevetésre. Az emberek ki­választása sem okozott kü­lönösebb nehézséget. Iránban jócskán működ­tek különböző emigráns szervezetek, mint például az Orosz Általános Katona’ Szövetség, vagy a idsoro- szok, orosz nemzetiszocialis­ták, fehérgárdisták, ilyen­olyan szövetségei. Tagjaik között mindig lehetett talál­ni megfelelő személyt. De olyan szovjet embert beszer­vezni, aki a Kaukázuson tú­li területen élve, élvezi a helyi szervek bizalmát, s ké­pes az átdobott kémek és diverzánsok összefogására, irányítására — sokkalta bo­nyolultabb feladatot jelen­tett. Pedig a berlini központ minden levelében türelmet­lenül követelte Schönhau- sentől a probléma elintézé­sét. Ezért örült módfelett Sehönhausen Szergejevnek, akire rábízhatják ezt a fel­adatot. Amikor Szergejev ismét belépett, Sehönhausen úgy nézett rá. mint a megmentó- jére. Szakmai bizalmatlan­sága a kevéssé ismert em­ber iránt nyomtalanul szer­tefoszlott. — Foglaljon helyet, Szer­gejev úr — igyekezett hang­ját meleggé hangolni. Szergejev szótlanul leült. Látszott rajta, hogy megvi­selte az orvossal való be­szélgetés. A belépő Heckert is melléjük ült. — Szergejev úr, belgyó­gyászunk I véleménye szerint néhány hónapos kezelés után. nyoma sem marad a rossz" közérzetnek. Természetesen a későbbiekben is kímélni fogjuk az. egészségét. — Lehetséges. Schönhau- sen úr. hogy némi időt kap­jak a javaslat megfontolá­sára? — Ez ki van zárva. Még •na hallanom kell a véglege• válaszát. Szergejev megfontoltan mondta: — Német vagyok, igyek­szem legjobb tudásom sze ■ rint teljesíteni megbízatá­sukat. Hacsak az állapotom nem akadályoz meg benne. — Emiatt nyugodt lehet, Szergejev úr. Megkezdjük a gyógyítását, közben felké­szítjük a feladatára. Min­dent úgy szerveztünk meg, hogy a legkisebb gyanú se merülhessen fel főnökeiben. Az előkészületekre lakhe­lyén kerül sor. Heckert úr­nak ki kell bírnia ezt az időt, habár a lakása nem túl kényelmes. — . Sehönhausen kárörvendő pillantást vetett beosztottjára. — A rnegbíza- tást Bakuban kell teljesíte­nie. Találjon ki valamilyen ürügyet, hogy fél éven, de legalább egy ’esztendőn be­lül visszatérhessen oda. — Bármikor hivatkozha- tom a betegségemre. — Látja, a betegség hasz­nos is lehet — mosolygott Sehönhausen. — Bonyolult lesz a felké­szítés? — Ne tartson tőle. ön katonaember, bizonyos mér­tékig máris felkészültnek te­kinthető. Megtanítjuk a rá­dióadó kezelésére, a sifríro- zásra, s részletesen megtár­gyaljuk a feladatait. A töb­bi m.ár gyerekjáték ... 1 Szergejev egyetértőén bó­lintott. — Addig is írjon egy rö­vid jelentést az otthoni és az itteni ismerőseiről. Részlete­sen jellemezze azokat a személyeket, akiket vélemo. Anye szerint bevonhatunk u munkába. Vázolja le a ba- kui lakását, különösen a biz ■ tonság szempontjából. — A lakásom teljesen kü­lönálló, két bejárata van. Strauss és Baeh, Mozart, Liszt... Hatvani , zenélő udvar” Huszonöt lelkes, öntevé­keny muzsikus, fent a tiszta nyáresti égbolt. Ha ehhez a keringőkirály Strauss nevél, gazdag dallamvilágát adjuk: csak kellemes _ élmény kére kedhet. a dologból! így tör­tént ez Hatvanban is, a „ze­nélő udvar” második estjén, amikor a helyi MÁV-szalon- zenekar adott hangversenyt Ángyán Jenő vezényletével. Különösen a hervadhatatlan Kék Duna keringő aratott osztatlan sikert a hallgató­ság soraiban. De a többi mű — Bor, dal, asszony ... T°.- refere-polka! — előadásara sem lehet elmarasztaló sza­vunk. Ami nem jelent kriti­kátlanságot, hanem egyféle engedmény. Vagyis: szám­bavétele a helyi lehetősé­geknek, a vasutasszakszer- vezet rendelkezésére álló anyagi erőknek, valamint fi­gyelem arra, hogy nem kva­lifikált, hivatásos zenészem­berek ültek a pultok mögé, hanem nyugdíjasok, mester­emberek és diákok, akik szabad óráikat áldozzák fel az egyvttmuzsikálás, az ajándékozás kedvéért. Ilyen szemszögből nézve megbo­csáthatok tehát a ritmikai, hangzásbeli pontatlanságok s a drukk, amely erősen rá­nyomta bélyegét az est mű­sorára. A vasutasok programjáról szóló megjegyzésünkkel együtt említjük a Vörös­marty Művelődési Központ „zenélő udvarának” soron következő eseményét. Szom­baton a hatvani származá­sú fiatal zongorista, Balázs Ferenc lép pódiumra Bach, Mozart, Chopin, Liszt mű­veivel. — Nagyszerű. Végül örül­nénk, ha adna egy áttekin­tést a Szovjetunió politikai és gazdasági helyzetéről. — Von Sehönhausen úr, én nem vagyok se politikus, se közgazdász. Félek, hogy az értékelésemnek kevés hasznát veszik. — Csupán tényszerű anyagra gondoltunk, nem várunk melyebb elemzest — jegyezte meg Heckert. Sehönhausen helyeslőén bólintott. — Nézze, von Schönhau- sen úr, a bolsevikok azt mondják, hogy a második ötéves terv teljesítése nyo­mán alapjában felépült a szocializmus. A bonyolult nemzetközi helyzet és a bel­ső osztályharc ellenére va­lóban nagy sikereket értek el. Most már a harmadik ötéves terv második eszten­dejében tartanak — nem ke­vés sikerrel. Csak ilyen szel­lemben írhatok jellemzést, ha objektívak akarunk ma­radni. — Rendben van, de több tényt szeretnénk. Írjon rész­letesen a szovjet nép élet­színvonaláról — kérte Sehönhausen. — E téren sok a hiányos- ság, bár a múlthoz képest nagy az előrelépés. Rosszak, a lakásviszonyok, az alap­vető szükségleti cikkeket azonban meg lehet vásárol­ni. — Erről is részletesen ír­jon. A legfontosabb: kik az elégedetlenek, milyen ré­tegből tevődnek össze, szer­vezettek-e? — Ez bonyolult kérdés. Magam nem mozgok a kö­rükben. — Gondolkozzék csak. Nem lehet, hogy ne lenné­nek elégedetlenkedők. — Jól van, Herr von Sehönhausen. — Azt hiszem be is fe­jeztük. Kísérje haza Szer- jejev urat — fordult Hec- üerthez — és jöjjön vissza Szergejev kezet szorított Sehönhausennal és Heckeri társaságában elhagyta az irodát. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents