Népújság, 1973. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-09 / 185. szám
Tanácstalan tanácskozások gkl „ itó mondat egy terme- / lési tanácskozáson: *Kérem, hogy a felszólalásában mindenki legyen tömör, hogy hamar végezhessünk.” Ugyanennek az ösz- szejö vetetnek eiaodói záró- mondata: „Köszönöm, hogy kibírták a másfél órát __” A z alaphangot megütő bevezetés és a maliciózus zárómondat önmagában is sejteti, hogy ez a tanácskozás az egymástól alig különböző rutinösszejövetelek során gyarapította. Pedig abban mindenki egyetért, hogy a rendszeres időközönként megtartandó termelési tanácskozások az üzemi demokrácia gyakorlásának legfontosabb eszközei, fórumai közé tartoznak. De akörül sincs túlzott vita, hogy ezek a tanácskozások az évek során sok helyen annyira ellaposodtak, hogy aligha tölthetik be az eredetileg meghatározott funkciójukat, amelyet a kormány és a SZOT 1001/65. sz. határozatában így fogalmaztak meg: ”.a tennivalók ismertetésének és megvitatásának, a szocialista vezetési módszereknek és az üzemi demokratizmus érvényesítésének fontos fórumai a termelési tanácskozások.” Mi az oka annak, hogy a termelési tanácskozások, saz üzemi demokrácia érvényesítésére, gyakorlására hivatott egyéb fórumok helyenként rosszul működnek, nem felelnek meg a követelményeknek? Talán az emberek, a munkások és alkalmazottak érdektelensége? A közelmúltban, egy nagy élelmiszeripari vállalat üzemszociológusai, több mint húsz termelési tanácskozást elemeztek, s első megállapításuk az volt, hogy a szükségesnél jóval kisebb érdeklődés kíséri ezeket az összejöveteleket, aki csak teheti, kibújik a megjelenés alól. De ez is csak okozat, s köny- nyen belátható, hogy senki sem megy szívesen olyan ta- náí*skozásrá, ahol többnyire üres szócsépléssel töltik az időt. Az említett vizsgálat egyik lényeges megállapítása, a termelési tanácskozásokon rendszerint különböző nyelveken beszélnek a vezetők és a munkások. Vagyis: az előadok és hozzászólók. Aki valóban tájékozódni akar és figyelemmel kíséri a, beszámolókat, az teljes képet kap az üzem helyzetéről, de — s ez rendre bebizonyosodik majd minden tanácskozáson —, az emberek nem mennek ilyen „nyitott fülekkel” ezekre a megbeszélésekre. A vállalat általános gazdasági helyzetének, statisztikai adathalmazokkal teletűzdelt értékelésére, éppen a szűkebb munkacsoportok összejövetelei látszanak a legalkalmatlanabb helynek. S voltaképpen groteszk dolog, hogy amíg az előadók a vállalati élet nagyobb, álatlánosabb összefüggéseibe engednek bepillantást, addig a hallgatóságot egészen más dolgok, a közvetlen munkahely gondjai, eredményei, feladatai érdeklik. Kíváncsiságuk azonban rendre kielégítetlen marad, s mert másról van szó, az emberek többsége inkább hallgat, nem nyilvánít véleményt. Érthető módon, hiszen a lakatos, vagy a szövőnő aligha ért. teszem azt, a vállalati üzletpolitikához, s nemigen érdeklődik a fejlesztési stratégia számára felfoghatatlan összefüggései iránt. Persze,' nem kell ahhoz feltétlenül szervezett fórumokat teremteni, hogy egy műhely, vagy adminisztratív osztály dolgozói választ kapjanak kérdéseikre, hogy aktívan közreműködhessenek saját munkahelyük életének alakításában. Ehhez azonban információk kellenének, az emberek folyamatos tájékoztatására lenne szükség. S éppen ez hiányzik! Nem azért, mintha a munkahelyi vezetők titkolódznának, vagy nem tartanák arra érdemeseknek a beosztottaikat, hogy a munkahely gondját-baját, megoldandó problémáit megosszák velük. Bármilyen furcsa: gyakran maguk a munkahelyi vezetők is tájékozatlanok. Gondoljunk csak a művezetők évek óta ismételgetett panaszaira: többet szeretnének tudni, jobban be akarnak kapcsolódni a vállalat irányításába, mert csak 163000 sertés* és 13000 szarvasmarha-férőhelyet adtak át az első félévben Megélénkült az érdeklődés az állattartási létesítmények építése iránt, meggyorsult az áthúzódó beruházások befejezése — erről tájékoztatták a /MÉM illetékesei az MTI munkatársát. Idén az első félévben az istálló- és hizlaldaépítési program megvalósulása folyamatosabb, zavartalanabb volt, mint az elmúlt években. Számos, egy-két évvel ezelőtt megkezdett beruházás fejeződött be. A létesítmények korszerűek, és berendezéseik lenetővé teszik a magas színvonalú intenzív állattartást. Az év első hat hónapjában 13 034 szarvasmarha-férőhelyet adtak át az országban, ami jó eredménynek számít, már csak azért is, mert időarányosan — az egész évi 20 000-res férőhely-növekedéshez képest — több létesítmény készült el, mint amennyire Számítottak. A több mint 13 000 szarvas- marhának döntő részben új, korszerű telepeken biztosítottak elhelyezést, s a férőhelyeknek csak kisebb része készült el az istállórekonstrukciós program keretében. A szakemberek arra számítanak, hogy a második félévben gyorsítják majd meg a gazdaságok a régi épületek felújítását, miután a fél . évvel ezelőtt megjelent, 50 százalékos állami támogatást biztosító rendeletet gondosan tanulmányozták, és ennek . ismeretében összeállították a kiviteli terveket. Ily módon több ezer állat számára teremtenek korszerű elhelyezési lehetőségeket. A sertéstelepi férőhelyek száma 163 000-rel bővült az első félévben. A legtöbb helyen szintén új, szakosított telepet adtak át. Egy-egy ilyen létesítményben 4000— 7000 állat számára van hely. Ezek a telepek évente egyenként 7200—12 600 mázsa sertéshúst adnak az országnak. A létesítményekben biztosították a r- állategészségügyi feltételeket, és jórészt gépekre „biztáK” az állattartási munkákat. Az új állattartó telepeket fokozatosan- „népesítik1’ be, a gazdaságok egy része forgóeszközhitei igénybevételével vásárol állatokat. A MÉM illetékesei szerint a szarvasmarha-tenyésztés fellendítésére hozott kormányhatározat óta érezhetően megnőtt az érdeklődés az istállóépítés iránt. Különösen örvendetesnek tartják, hogy a kedvezőtlen adottsa - gú mezőgazdasági üzemek — az előjelek szerint — nagymértékben kivannak élni az elkülönített támogatás kedvezményével. Az élénkülésre jellemző, hogy az év első hat hónapjában 7000— 8000 szarvasmarha -férőhely beruházási orogramja indult rneg. Sokfelé most készültek el az új tervek a létesítmények felújítására, illetve új istállók építésére. (MTI) ily módon kapcsolhatják be a munkásokat is. Ugyanez áll a műszaki és adminisztratív részlegek vezetőire is. Magyarán: a demokratikus módszerek érvényesítésével már a vezetők körében is bajok vannak. A termelési tanácskozásokat elemző kutatók például megállapították, hogy az összejövetelek rendszerint a legfontosabb kérdésekben válnak tanácstalanná. Többnyire azért, mert a jelenlevő vezetők — informáltságuk, vagy döntési hatáskörük korlátái miatt — csak névleg tudják képviselni a vállalat vezetőségét, saját magukat csak közvetítőnek érzik a munkások és a felső vezetés között. Ily módon szükségszerűen a „süketek párbeszédéhez” hasonlítanak a tanácskozások. Pedig minden alkalom — legyen az termelési tanácskozás, vagy egyéb, az üzemi demokrácia érvényesítésére alkalmas fórum, kiváló lehetőség lenne arra, hogy fontos döntések előtt felmérjék a lehetséges alternatívák közvéleményre gyakorolt hatását. Azokon a munkahelyeken lehet valóban demokratikus légkörről beszélni, ahol eleve eldöntött tények helyett, nyitott, még megoldatlan kérdésekkel is a dolgozók elé állnak, nem azért, hogy végül is a beosztottak döntsenek lényeges, vállalat- gazdasági kérdésekben, hanem, hogy véleményük, reagálásuk ismeretében még alaposabban, még körültekintőbben tudjanak, a vezetők dönteni, A demokratikus módszerek alkalmazása nem yalamiféle politikai kényszer, hanem nagyon is célravezető irányítási eszköz, aminek mellőzése egy sor fontos, a reális döntéshez nélkülözhetetlen információtól fosztja meg a vezetőket. V. Cs. Sxieptemheriol űf felügyelet Hol tanulhatnak a kereskedelmi dolgozók? Tizenkétezer ember dolgozik megyénk kereskedelma hálózatában. A forgalom az élelmiszer- és iparcikkboltokban évente 40 százalékkal nő, de a vendéglátás fejlődése is meghaladja a harminc százalékot. Tudvalevő, hogy a kibővített, korszerűsített üzletekben sem helyettesíthetik, legföljebb körmyíthetik a gépek az ember munkáját, így a folyamatos szakember-utánpótlásra minden kereskedelmi vállalatnak, szövetkezetnék szüksége van. Évente mintegy ötszáz kereskedővel kell több a pultok mellett. Mint azt a megyei tanács kereskedelmi osztályán Bakos Gyula személyzeti és oktatási főelőadótól megtudtuk, a szükséges létszám rendelkezésre is áll minden esztendőben, sőt a kereskedelmi szakmunkásképzőbe az idei tanévre csaknem kétszer annyian jelentkeztek, mint amennyi tanulót felvehettek. A baj csupán ott van, hogy tulajdonképpen azért sem vehetnek fel sok jelentkezőt, mert a kereskedelemnek egyelőre nincs iskolája. A szakmunkásképző három évfolyamán 1200- an tanulnak, a kereskedelmi szakközépiskolában évente két osztály végez, s a levelező tagozatú kereskedelmi és vendéglátóipari szak- középiskolában is összejön két tanév alatt egy osztály. Ennyi embert kell mozgatni egyik oktatási intézményből a másikba, a délutánra bérelt — kikönyörgö.tt — tantermekbe. i Szigorúbb követelmények A kereskedelmi dolgozók egynegyede szakképzetlen; tavaly született egy rendelet, amely szigorúbban előírja, hogy még a szabad- kasszás egységeknél is iskolázott szakembereknek keli dolgozniuk. Ennek nyomán szerveznek tanfolyamokat, ahol munkaidő után tanulhatnak a dolgozók és szakképesítést szerezhetnek. Akik a negyvenedik életévüket betöltötték, nem kötelezhetők szakmunkásvizsgára, de részükre is tartanak úgynevezett betanító tanfolyamokat: az idén szeptembertől kihelyezetten, járásonként 100 órás továbbképzésen vesznek részt az idősebbek, a Belkereskedelmi Továbbképző Intézet tantervé alapján. Találkozhatunk a kereskedőképzés különféle formáiban megyei kezdeményezéssel is, a zöldség- és gyümölcsboltokban eladók részére például az iskola a SZÖVTERMÉK-kei közösen tartott továbbképzéseket. Ha mindezek mellé még odaszámítjuk az előírás szerint folyamatos üzletvezetői, Doit- vezetői továbbképzéseket, s a felnőttoktatás egyéb formáit, nem kell külön hangsúlyozni mennyire hiányzik egy olyan intézmény, ahol helyet kaphatnának. Megosztoznak a gondokon A szakember-utánpótlás biztosításánál nem elhanyagolható szempont, hogy a foglalkoztatottak között lassan már 70—-30 százalékosa nemek aránya, természetesen a nők javára. A szülési szabadságon, gyermekgondozási segélyen levők helyét is be kell tölteni; tehát nem elég ha az iskola csak a fejlesztés igényeinek megfelelően képez tanulókat. Ugyanakkor — bér az utóbbi időben mintha lassulna b.t, elvándorlás — számolni kell a munkaerőmozgással is. A fiatalok, akik családot lapítanak már nem szívesen vállalnak vasárnapi műszakokat, rendkívüli nyitva tartást, és hasonló pótmanxá- kat, inkább elmennek. Ez tehát a „lecke” az illetékeseknek. ezeket a gondokat kell legalább enyhíteni. Hiszen az sem mindegy, milyen színvonalú a képzés, hogyan készítik tel a kereskedelemben mind nagyobb követelmény elé kerülő dolgozókat Megnyugtatónak ígérkezik, hogy az oktatás felügyeletét az új tanévben a kereskedelmi osztályok mellett már átveszik a művelődésügyi osztályok: ez különösen azért jó, mert megszűnik az áldatlan terembérleti rendszer, a kilincselés, helyiségek után. A művelődésügynek a saját intézményeiben keil heiyel biztosítani — a szeptembertől már saját — kereskedelmi iskolának. Persze helyiség a jövőben sem lesz több. örvendetes a szakoKtatói rendszer kiszélesítése: a boltok némelyikében gyakorlati terveket alakítanak ki, ahol a hét egy-egy délelőttjén szakoktató irányításával gyakorolhatják a mesterség fortélyait a tanulók. 'Népszerűek a „tanulóboltok” is. Érdemes lenne jobban támogatni az egyre színvonalasabb kereskedelmi szakemberképzést. Megérdemelnének legalább egy délutáni iskolát. (hekeh) Javaslat variálhatóbb konyhabútorelemekre Az Épületasztalos és Faipari Vállalat több mint tíz éve készít beépített típus- konyhabútort, de az 1965-ben végréhajtott gyártási és formai korszerűsítés óta lényeHalász a füredi hídnál. A többiek már délben átadták a szövetkezet haiátve- vőjének az aznapi zsákmányt, s betértek egy nagy- fröccsre, korsó sörre a poroszlói halászcsárdába. Mester Lajos poroszlói halászt még kint értük a Tisza-par- ton,' a füredi nagyhíd mellett. — Itt van az én halászterületem, a hídtól lefelé, a folyó alsó szakaszán, egészen a Jana-íokig, Ez olyan négy kilométernyi hosszú szakasz. Jó terep. Legalábbis éveken át az volt... — ÉS most? — Nem nagyon dicsérhetem. .. — Kevesebb lett a hal? — Az nemigen, de az én varsáimat ebben az évben valahogy nagyon elkerülik. Csak egy adatot mondok: tavaly májusban, egy hónap alatt több halat fogtam, mint ebben az évben hét hónap alatt, — Mi lehet az oka? — Lassabban toiyik a Tisza, mióta Kiskörénél duz- zasztják. A varsának meg eppen a gyors folyásban veszi hasznát a halász. Valósággal belesodródnak a halak. Fogtam is tavaly szépeket. Hétkilós volt a legkisebb, s még 24 kilós is került egyszer. Szép, nagy hax- csa volt.. . — Mmtt milyeneket fogott? — Az egész nem sok. Hat kilogramm. Van benne két nagyobb ponty, néhány apró keszeg. Azelőtt az ilyeneket visszadobtam a folyóba. — Bs a kereset?, — Ma ennyit fogtam Mester Lajos. — Nem sok — Az átvételi ár hatvan százaléka illeti meg a halászt. Ma körülbelül 60—70 forintot kerestem... Mester Lajos lassan fél évszázada jár ki a Tiszára Az apja is halász volt. Reggel 6 órakor ül rendszerint a csónakba, hogy körbeevezze az éjszakára kitett varsáit, kimerítse belőlük a pórul járt halakat. Egy ideig fia is lejárt vele a folyóra, d< 24 éves korában úgy döntött hogy inkább elmegy ba nyásznak. El is ment. Jelen leg is bányász Nagybátony- ban. — Én nem tudtam megválni a Tiszától. Nincs is panaszom rá most sem. A munka is könnyebb, egyszerűbb lett. valamivel az utóbbi mutatja napi zsákmányát válaszolja Novák János. (Foto: Perl Márton) években. Azelőtt kenderből készült varsák voltak, s minden délben ki kellett szedni szárítani. Aztán este visszarakni a folyóba. Most perionból készült varsákat vásárolt a szövetkezetünk. Ezt csak akkor szedjük ki, ha át akarjuk helyezni. Mester Lajos is befejezi a munkát. Szerény zsákmányát a merítőhálóból átrakja Novák János, füredi halász biz- atására a zsákba. — Adja le itt a Tisza-par- ti halászcsárdánknak, Lajos bátyám. Hadd egyenek a betérő vendégek friss halat. Holnap • már én is jövők a híd felső szakaszára. Reméljük, több szerencsénk lesz... LKtiudi) gében a bútorok mérete, szerkezete, formája nem változott. A bútorok alapmérete egységesen 55x55 centiméter, s csak ennek többszörösével lehet kialakítani a szekrénysort. Ezek az egységnyi méretek azonban nem nyújtanak olyan tág variációra lehetőséget, hogy valamennyi építéstechnológiájú és alap- területű konyhában elhelyezhessék. Ezért az ötödik ötéves tervben készítendő beépített konyhaelemekről szóló tanulmányban a Tervezésfejlesztési és Tipuster- vező Intézet elemezte a jelenlegi helyzetet és javaslatot tett — a távlati fejlesztés első lépéseként — a variálhatóbb típus-konyhaelemek méretére. A javaslatban már figyelembe vették a különféle konyhai készülékek, tűzhelyek, hűtőszekrények nemzetközi szabványait is, hogy ezeket a háztartási gépeket könnyen elhelyezhessék a beépített konyhabútorban. Így az elemsort magas szekrénnyel kívánják kiegészíteni, a kisebb háztartási gépek tárolására. A korábbinál sokkal nagyobb, rugalmasabb variációt lehet elérni 30, 45, 60, 90, 120 és 150 centiméter széles bútorelemekkel, mert ezzel a megoldással 55 helyett 15 centiméter lesz az az egységnyi távolság, amelynek többszörösével a beépített bútor igazodhat a konyha méretéhez. Az egyik legközelebbi cél, hogy egy helyett kétmedencés mosogatót szereljenek be az asztalmagasságú szekrénybe, mert ez a megoldás jobban megfelel a nyersanyagtisztítás, mosás kettős feladatának. Ezenkívül a bútorelemek tárolási lehetőségeit kihúzható polcokkal, ajtólapra akasztott tároló rekeszekkel kívánják növelni, s ezzel hozzájárulni ahhoz, hogy a konyhában könnyebben tarthassanak rendet a háziasszonyok, s több edényt, háztartási eszközt helyezhessenek el. (MTI) 19IS. augusztus 3„ csütörtök i
