Népújság, 1973. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-07 / 183. szám

Galgóczi Erzsébet tévéjá­tékában, novsllisztikus esz­közökkel, az asözonyi szívre annyira jellemző pasztell­színekkel festi meg Jani alakját. Alig túl a kamasz­koron, nyomdai kifutóként kerül ez a gyerek a nagy idő sodrásába, a Tanács- köztársaság hónapjaiban. Lelkesedett, hitt.. elhitte osz­tálya, Angyalföld igazát és nem cso(da; ha hősnek kép­zelte magát, ö nem a kard­ját toldotta meg ezekben a napokban, hanem a meséit és ez lett a veszte. Galgóczi Erzsébet lírai hangvétele veszi körül ezt a fiút, anyásán babusgatja és nem engedi, hogy bárhol is a maga lábán álljon, csatába menjen magáért. Mire az író küldené őt verekedni, már késő. Az erők, amik közé az írónő állította ezt a rokon­szenves gyerekembert, túl­nőnek rajta — nemcsak a történelemben, de a tévéjá­tékban is. A tévébemondó elárulta, hogy Kabay Barna ezzel a rendezésével diplomázott. Serintünk tehetségesen és felkészülten. Az írói elkép­zelés és megfogalmazás bi­zonyára sugallta neki azt a megoldást, hogy állóképek, régi híradók, ismert forra­dalmi plakátok montázsával vezesse be a rövid történe­tet,' amely végül is a sira­lomházban fejeződik be. Minden dramaturgiailag megfoghatót megmozdított annak érdekében, hogy Jani sorsa izgalmas, fordulatos le­gyen. Miből lehet egy ilyen hős köré történetet csinálni? A nyomdászfiú iránt vonzódik a nagypolgári származású festőnő, meg is akarja men­teni. összefogna Prókayval, a nyomozást vezető tiszttel, de annál azért tisztessége­sebb, hogy annak ajánlatát elfogadja. A tárgyalás a törvényszé­ken szinte kínálja a nagy csattanót, azt a kibontást, amelyben nyilvánvalóvá vá­lik a képtelen -állítás Jani hazugságáról: ő ugyanis nem ölhetett meg senkit, mert a kérdéses napon senki nem támadta meg semmiféle mó­don a pártházat. Lélektanilag bizonyos mértékig indokolt csak, hogy a nem nagy színvonalú jogi csűrés-csavaróstól felforr az Angyalföldről idecsöppent Jani vére is kifakad, végze­tes eredményre jutva átkoz­za azt a rendszert és azokat, akik a forradalom híveinek ügyét bűnözésnek minősítik. Ezt a tárgyalást írói és rendezői oldalról meg kellett volna erősíteni és akkor sú­lyosabb csattanóként hatott volna az a képsor, ahogyan a tárgyalóterem kikent-ki fent közönsége akar lincselő igazságot szolgáltatni, a bíró helyett. Paudits Béla Jani alakjá­ban az írói elképzelést való­sította meg. Ruttkay ■Éva és Darvas Iván a játék legérté­kesebb kockáit töltötték meg jellemformáló készségükkel. Gobi Hilda az anya nagyon sematikus szerepében alig adhatott valamit. Bálint András kétféle feladatot is ellátott, s bár kibeszélt a képből, a közönségnek a meggyőzés okából, el tudta fogadtatni a forradalom új ságíró-típusát. Csíkos Gábor Csernikje csak villanás, jel­zés volt a bőrkabátot viselő forradalmárokról. Bónis Gyula, mint vezető­operatőr a bevezető-mon­tázzsal hangulatot teremtett egy líraivá sikerült tévéjá­tékhoz. (farkas) Nemzetiségi nap Nógrádon Hetedszer rendezték meg vasárnap a Nógrád megyei Nógrád községben a már ha­gyományos nemzetiségi na­pot. A környező dombok, az ősi Nógrád vár romjai húsz A modern életforma egészségügyi veszélyei A civilizációval járó mo­dern életforma egészségügyi veszélyeket is rejt magában: a meggyorsult életritmus, az üzemek fokozódó zajszintje, a növekvő utcai lárma első­sorban az idegrendszert ter­heli — mondják az egész­ségügyi szakemberek. A ki­merült idegrendszer élénkí­tésére elfogyasztott fekete­kávé, a sok cigaretta, a ser­kentő és nyugtató tabletta — nemegyszer az alkohol — egyaránt rombolja az egész­séges szervezetet. Napjaink­ban mind gyakrabban sorol­ják a civilizációs ártalmak közé a helytelen táplálko­zást és annak legáltaláno­sabb hazai következményét, a túltápláltságot. Egybehang­zó orvosi vélemény, hogy a zsíros ételek is fokozzák az érelmeszesedés veszélyét. Ugyancsak káros lehet a tésztafélék és az édességek túlzott fogyasztása. Az ér­rendszer elmeszesedését a magas vérnyomás is előse­gíti. így válik a helytelen táplálkozással is fokozható hipertónia az említett ár­talmakkal együtt századunk egyik legjellegzetesebb be­tegségének, a szívinfarktus­nak kockázati tényezőjévé. A kifejlődött szívinfarktus a szívizom kisebb-nagyobb területeken keletkező elhalá­sa. Ez általában úgy jön lét­re, hogy a szívet ellátó ko­szorúér egyik ágában vér­rög keletkezik, amely elzár­ja a vér és ezáltal a szívizom oxigénellátásának útját. Az elmeszesedett erek csők nö­velik a vérrögképződés ve­szélyét. Az infarktus tüne­te hirtelen jelentkező, igen heves mellkasi fájdalom, amely legtöbbször a bal kar­ba, a bal vállba sugárzik át, és a betegben a megsemmi­sülés érzését kelti. Nehéz légzés, hideg verejték, néha ájulás kíséri az infarktus okozta heveny életveszélyes állapotot. Az átvészelt infarktus utón nem mindegy, hogy a beteg a továbbiakban milyen élet­módot folytat. Ezzel kapcso­latban érdemes megszívlelni néhány orvosi tanácsot. El­sőrendű fontosságú a fel- gyógyulást követően szakíta­ni a korábbi életmóddal: pél­dául elhagyni a dohány­zást, áz alkoholt A mérték­tartó munka, a szabad idő okos kihasználása — orvosi irányítással — lehetőséget nyújt a szervezet folyamatos regenerálódására. (MTI) népi együttes soknyelvű, vi­dám dalolását visszhangoz­ták. A község sporttelepén délután megrendezett fel­vonuláson és nagygyűlésen a nemzetiségi szövetségek képviselői köszöntötték a Nógrád megyében és az or szág más vidékein élő nem­zetiségek képviselőinek sok ezres tömegét. Az ünnepsé­get követő nemzetiségi nép- művészeti fesztiválon a Nógrád megyei szlovák és német nemzetiségi együtte­seken kívül fellépett a nem­zetiségi szövetségek közpon­ti népi együttese, a tatabá­nyai együttes, a pilisvörösvá- ri nemzetiségi tánccsoport, a pomázi ifjúsági zenekar, két, Szlovákiából itt vendégeske­dő népi együttes. Bemutatta műsorát a Nógrád megyei cigányegyüttes is. A hetedik nógrádi nemzetiségi találko­zót szabadtéri bál tetőzte be. ‘ Jöttek, láttak, győztek. Fellépésük előtt alig 48 órá­val érkeztek Szegedre az Ukrán Állami Táncegyüttes tagjai, mindössze egy teljes napjuk maradt az előkészü­letekre, díszletállító, világí­tási próbákra, a táncosok át- mozgatására. Péntek este már be is mutatták nagy­szabású műsorukat a szabad­téri játékok közönségének. A társulat igazolta jó hírét, az ukrán nép életéből elle­sett képekkel, a szovjet együttesekre általában jel­lemző akrobatikus elemek­kel, temperamentumos tán­Jlláris ? Nem lehet! Tiltakozom. Minden idegszálam bér-, zenkedik ellene. Még nem volt nyár sem, és a gyöngyösi nőiruhaüz-1 let kirakatában már ott' kínálja magát néhány me­leg bunda. Hát már itt tartanánk? . Fantasztikus, hogyan f rohan az idő. De — ennyi- i re? (—ár) f caikkal nagy közönségsikert arattak. A programjukban egyetlen orosz tánc mellett eredeti ukrán folklór anya­got dolgoztak fel az együttes koreográfusai, a Tropotyánka Kárpáton túli néptáncot, a Kézimunkázó nők ukrán körtánc, a Csúszó-mászó tré­fás kozáktánc, a Zaporozse- ciek című számuk pedig Bogdán Hmelnyickij hetman csapatának harci játékait elevenítette meg. A premier előtt rövid in­terjút kértünk Pável Virsz- kij művészeti vezetőtől, a Szovjetunió népművészétől, az Állami és Sevcsenko-dí- jas neves szakembertől, aki az együttes magyarországi műsorát állította össze: — Legjobb számainkat hoztuk el. Tíz hónapja jár­tunk az Egyesült Államok­ban, immár harmadszor, jó kapcsolataink vannak az amerikaiakkal, ismét meghí­vást kaptunk, s lassan ad­minisztrációs nehézségeink lesznek, alig győzzük a tur­nék egyeztetését. Los Ange­lesben és a New York-i Met- ropolitanban ugyanezzel a műsorral szerepeltünk. Uk­rán tematikát állítottunk össze, repertoárunkra jel­(Foto: Enyedi Zoltán) lemzően. Természetesen folk­lórelemekből, az ukrán nép életéből, de számainkat úgy komponáltuk meg, hogy mindenki számára közérthe- tőek legyenek Akad dara­bunk, melyet másfél évtize­de már műsoron tartunk, érj természetesen újak is, hiszen az évek során állandóan frissítjük repertoárunkat. Ezért hoztuk el magunkkal első magyarországi utunkra Balogh Klárát, ungvári ven­dégkoreográfusunkat, aki jól' beszél magyarul, segít­ségünkre lesz az itteni együt­tesekkel tervezett találkozá­soknál, a magyarországi folk­lórelemek feljegyzésében. Balogh Klára koreografálta jelenlegi programunk egyik számát is kárpátukrajnai néptáncokból, s a turné után az ő közreműködésével ál­lítunk be néhány magyar néptáncot is új műsorunk­ba. Az 1951-ben alakult Uk­rán Állami Táncegyüttes 110 tagú társulata a két szege­di fellépés után még a győri víziszinpadon, s a budapesti margitszigeti szabadtérin szerepel még az elkövetkező napokban. Nikolényi István 0 tMwmm 19.73. augusztus 7., kedd V. JEGOROV dokumentumregény« „Keressen kapcsolatot Szergeievvel” A szobában Schönhausen sokáig nem szólalt meg. Heckerteh töprengett, akit fiatalsága és gyors karrier­je miatt ugyancsak irigyelt. Azt is tudta, hogy előmene­tele érdekében bármilyen al­jasságra képes. Harmincéves korára elérte az őrnagyi rangot és előkelő beosztást kapott az Abwehrben. Az öreg teljesen elfelejtette, hogy o maga is hasonló pá­lyát futott be. Schönhausen tulajdonkép­pen tartott segítőtársától. Mindenki tudta, hogy Hee- kert feleségének testvére, a népszerű színésznő, Lia Ku­gel — Himmler szeretője, s hogy Heckert Himmlar tá­mogatását élvezi. Heckert ma felhívta Schönhausent, s jelentette, hogy sürgős ügybein kell be­szélnie vele. Az öreg éppen a nyaralójába készült, úgy döntött, hogy útközben be­néz Heckerthez. Az ugyan­is nem járt be a követség­re, hiszen „kereskedőként" tartózkodott Iránban. A csöndet egy belépő inas zavarta meg, gyümölccsel megrakott asztalkát gurított be. — Jöjjön Heckert úr, mégis csak jobb lesz a me­dencénél. Ott hűvösebb van. „Bogaras az öreg” — gon­dolta Heckert, de készsége­sen sietett ajtót nyitná és kiszólt a háziszolgának, hogy vigyen a medencéhez asztalt és karosszéket. Ami­kor az eltávolodott, Schön- hausen megkönnyebbülten felsóhajtott. — Ki nem állhatom a szolgákat — ők a kémelhá­rítás szemei és fülei. Hiszen tudja, mennyien érdeklőd­nek utánunk. A helyi szol­gálat ugyancsak kíváncsi lenne rá, miről beszélget­tünk — mondta. Heckert legyintett a kezé­vel és a tárgyra tért. — Ismertetni kívánom Róka jelentését azzal az orosszal kapcsolatban, aki nemrég érkezett a szovjet kereskedelmi képviseletre — és Heckert elmesélte, ho­gyan kapta rajta Hodzsa Ali Szergejevet, amint német újságot olvasott. — Érdekes történet, na­gyon érdekes. Kétségtelen, hogy nyomós oka lehet el­titkolni a német nyelvtudást. Nos, ezt mindenképpen fel kell használnunk. — Schön- hausen a medence fölé ha­jolt, markával vizet merí­tett, majd lassan visszacsur­gatta. — Maga teljesen meg­bízik az ügynökében? — Felétlenül, táborno­kom. — Hagyjuk a hivatalos hangot. Az nem fordult meg a fejében, hogy ez az öreg róka az oroszoknak is fe­cseg rólunk, némi haszon reményében ? — Kizárt dolog — mond­ta Heckert indulatosan — Hodzsa Ali túl sokat veszí­tett Oroszországban, amikor be kellett zárnia az irodá­ját. Gyűlöli a bolsevikok at. Különben is: ha senkiben sem bízunk, nem érhetünk el eredményt. — Sajnálom, de a mi munkánk alapvető szabálya, hogy a legkipróbált a hó em­berben se bízz meg! Ez esetben is ellenőriznünk kell a jelentést. Meg kell ismerkednie személyesen ez­zel a Szergejevvel — vala­miféle semleges talajon. — Ehhez idő. kell. — Nem számít! A sietség mindig hibára vezet. Elné­zem ezt a mai fiatalságot — mennyire türelmetlen! Maga tucjja, hogyan dolgoztunk az első világháború után. A hírszerző szolgálatot eszünk ágában sem volt felszámol­ni, hiába írta elő a béke­szerződés. Vállaltuk a fel­adatot, a töméntelen mun­kát, felkészülni, hogy ismét talpra álljunk. Pénzünk ke­vés volt, vacak kis szőrme­kereskedők szerepét játszot­tűk, mert rejtőzködnünk kellett a saját hazánkban is, de óvatosan, lépésről-lépés- re közeledtünk a célhoz. Pontosan tudtuk, hogy ilyen tempóban nem számítha­tunk gyors eredményre, de ha elsietjük a dolgot, min­dent elveszítünk. — Ráesz­mélve, hogy az emlékek mezejére tévedt, s hogy ' a házigazda nem is figyel rá, Schönhausen felemelkedett a helyéről és a kalapjáért nyúlt. — Keressen kapcso­latot Szergejevvel 1 A kerti kapu becsukódott utána. Von Schönhausen még az első világháború előtt került a hírszerző szolgálathoz. Sok országban élt rövi- debb-hosszabb ideig, jól el­sajátított néhány európai nyelvet és kiemelkedő ta­pasztalatra tett szert a fel­derítő munkában. Volt azonban egy gyön­géje : erős hajlama a visz- szaemlékezésore. Szeretett le­ülni beosztott, fiatalabb hír­szerzői közé, hogy hosszasan ecsetelje saját történeteit. Erről az ártatlan kinézetű öregről kevesen gondolták, hogy embert is ölt. Különös élvezettel, a legnagyobb ti­tokban időnként elmesélte, hogy az első világháború idején — egy semleges or­szágban — vonatfülkéjében megölte a belga futárt, s megszerezte fontos doku­mentumokat tartalmazó tás­káját. Ezt a történetet azon­ban csak őszinteségi rohama leghevesebb pontján hallhat­ták tőle. Von Schönhausen, inkább azt a látszatot keltette ma­gáról, hogy munkájában a humanista módszerek híve. Kollégái, akik a rohamosz- tagosok soraiból rekrutálód- tak, igyekeztek tanulni tő­le, gyakran kérték a taná­csát, de alapjában régimó­dinak, valahogy korszerűt­lennek tartották főnöküket. Az öreg arisztokrata vi­szont e burzsoá-csemetéket tartotta méltatlannak ma­gához, lenézte, átmeneti je­lenségként könyvelte el őket. így tekintett Heckert- re is, a bajor sörfőző fiára. Ottó Heckert féleannyi idős volt, mint főnöke, de a hóhérmunka tapasztalatá­ban alig maradt el mögötte. (Folytatjuk.) Bizonyíték nélkül Ukrán n épí á n ebe Szegeden

Next

/
Thumbnails
Contents