Népújság, 1973. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-07 / 183. szám

Uj technika, régi ember V „Szőlőművelés" - vesszőszőrettel. s © Dolgozik a kultivátor a T A technika holnapjának előrelátása és megtervezése korunk példátlanul bonyo­lult feladata. Ha arra uta­lunk, hogy a gyár, amelynek alapkövét mostanában he­lyezzük el, 2000-ben is ter­mel — következésképpen: nagyjában-egészében ma kell eldöntenünk, mit és mennyit termeljen az ezred­fordulót követően —, akkor hozzávetőleg felmérhető a feladat roppant bonyolultsá­ga. Teljesebbé akkor válik a technika prognosztizálásának és tervezésének elképesztő akadályversenye, ha tudomá­sul vesszük, hogy — a törté­nelem tanúsága szerint — itt nem lehet szó egyszerű mennyiségi gyarapodásról, használhatatlan módszer len­ne tehát, ha a mai színvona­lat, a mai fejlődést emelke­dő grafikonvonallal meg­hosszabbítanánk 2000-ig. • A technika mindig minősé­gi változásokkal, a teljes át­alakulás csomópontjain ha­ladva fejlődik, amelynek út­ját, akárcsak egy évtizedre előre is, roppant nehéz ki- raj zolni. Mégis: a technika prog­nosztizálása játszi könnyű- ségűnek látszik az ember holnapjának problémaözöné- hez képest. S ebben nincs semmi túlzás: az ember, mint a technikai változások alkotója és e változások kö­vetkezményeinek alanya a fejlődés első számú tényező­jévé lépett elő. Nem árt bi­zonyítékként utalnunk egy tudományos dolgozat megál­lapítására: az Országos Mű­szaki Fejlesztési Bizottság keretében készítették el „A tudományos-technikai hala­dás meggyorsításának főbb társadalmi előfeltételei” cí­mű tanulmányt, amely a ha­zai körülmények áttekintésé­re alapozva állapítja meg: „A technikai fejlődéssel pár­huzamosan, a technika al­kalmazásának magasabb szintjén egyre fokozódik az emberi tényezők szerepe. Ezek jelentősége egy adott magas technikai szinten (automatizált termelési fo­lyamat), meghaladja a mű­szaki tényezők közvetlen be- j folyását a munka termelé­kenységének fokozására... A hazai ipar napjainkban lé­pett be abba a fejlődési pe­riódusba, amikor a termelő- tevékenység hatékonyságá­nak fokozásához döntő lehet az emberi tényezők vizsgála­ta és érvényesítése”. Hazánkban; napjainkban megközelítőleg már egymil­lió gépjármüvet tartanak nyilván — s számuk, mint észrevehető, egyre növek­szik. Mind több gondot, fel­adatot jelent ez, a tökéletes forgalom biztosítása szünte­lenül újabb erőfeszítéseket, a korábbinál jobb módsze­reket követel Hiszen nem lehet közömbös, hogy mi­lyen a közlekedés, a motor- kerékpárt, az autót, vagy ép­penséggel a vontatót hogyan és mire használják. Ha va­lahol szükség van a rend­re, országutainkon, lakott területeinken feltétlenül! Az állami, ágazati irányí­tás, ellenőrzés hatékonyabba teteíere nemrégiben tettek ismét figyelmet érdemlő in­tézkedést: Heves és Zala megyékben, a közúti igaz­gatóságok szervezetén belül — kísérleti jelleggel -— új, önálló egységeket, közleke­désfelügyeleti osztályokat alakítottak. Egy országos in­tézmény, a KPM Autófel­ügyelet hatáskörét decentra­lizálták ezzel, s hadd tegyük hozzá mindjárt, hogy: rend­kívül logikusan. Azzal ugyanis, hogy a — kísérlet­képpen még csak két — köz­úti igazgatóság útigazgatási, hatósági, építtetői és fenntar­tási feladatait a gépjármű­felügyeleti teendőkkel is ki­egészítették, voltaképpen komplexebbé tették a mun­kát, jelentősen növelték e szervezetek helyi szerepét. S minden bizonnyal meg is lesz az eredménye, mivel helyből könnyebb áttekinte­ni a területet, egy-egy me­gyében rugalmasabban lehet dolgozni. _____ _ _ _ F ontos hozzátennünk eh­hez azt is, hogy a technikai és az emberi tényezők fejlő­dési sebessége között mindig volt és ma is van bizonyos fáziseltolódás. Könnyű belát­ni, hogy a műszaki-technikai újdonságok, a korszakos je­lentőségű változások, mint megannyi jövőbe hatoló ék törnek előre, s az embernek fokozatosan alkalmazkodnia kell a megújuló körülmé­nyekhez, alkalmazkodnia termelőként, fogyasztóként, s nem kevésbé a technológia további alakítójaként. Ha már kimondtuk nap­jaink gazdasági-társacfalmi átalakulásának, közelebbről: a gazdaságszerkezet folya­matos korszerűsítésének kulcsszavát — al alkalmaz­kodóképességet —, akkor időzzünk is itt egy darabig. A fogalmat immár a mai gyakorlat elemeire bontva, azt tapasztaljuk, hogy alap­jában véve az „új technika — régi ember” eredendő konf­liktusának feloldásáról van szó; ezt fejezi ki az alkal­mazkodóképesség. Közelebb­ről nézve egész sor roppant jelentőségű társadalmi fel­adat megoldását feltételezi ez a fogalom. Azt például, hogy a szakmunkásképzés­ben mindinkább át kell tér­nünk a szűk specializáltság­ból az univerzális ismeretek terjesztésére, azért mert hi­szen, ha a géppel, a techni­kával együtt az ember hol­napját is prognosztizáljuk, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy a szakmaváltás, a tel­jes tevékienységcsere a jövő­ben egy-egy nemzedék életé­ben természetessé, sőt, ismét­lődővé válik. Régi ember — ezt a jelzőt használtuk az előbb az űj és az avuló dialektikus pár­harcára utalva, ám most hoz­zátehetjük: az ember termé­szetesen abban is különbözik a géptől, hogy szakismeretei­nek „avulása” mindig a gyor­Nagyarányú rekonstruk­ciós munkálatokat tervez­nek a feinémeti fűrésztele­pen. Ennek első lépéséként új porelszívó tárolót építet­tek fél, s egy elektromos trágyamarkoló gépet he­lyezték üzembe. Júliusban befejezték a készáru tér tel­jes rekonstrukcióját. így a fel­dolgozott faanyagot már ol- dalvállás targoncával szállít­Az átruházott hatáskörben — természetesen a KPM Au­tóközlekedési Főosztállyal egyetértésben — megyénk­ben tehát ezután a KPM Egri Közúti Igazgatóságának közlekedésfelügyeleti osztá­lya végzi á sokrétű feladatot. Vagyis: a gépjárművek mű­szaki vizsgálatát, hatósági vizsgáinak szervezését, prog­ramozását és végrehajtását, a közúti személy- es áru­szállítás, a teherfuvarozás, a megyén áthaladó nemzetközi áruszállítás illetve a lakos­sági szolgáltatás — gépjár­műjavítás — ellenőrzését. S ennek során — ha bírságo­lási joga nincs is —, az ész­lelt szabálytalanság esetén, nyilvánvalóan minden eset­ben feljelentést tehet az in­tézkedésre illetékes szervek­nek. Mint Berecz Istvántól, a KPM Egri Közúti Igazgató­sága vezetőjétől és Miricz József osztályvezetőtől meg­tudtuk: Heves megyében — Egerben — július elsejétől dolgozik az új szervezet. Munkájára pedig jellemző, hogy már az első hónapban — amikor egyébként a fel­adat átvételéből természete­sen sok más tennivaló is adódott — 1200 vizsgálatot végzett három városunkban. Zömmel pozitív eredmény­nyel A műszaki vizsgák ta­pasztalatai azonban mégis elgondolkodtatóak, hiszen jó néhányan még mindig a szemfényvesztésben remény­kedtek. Több gépjármüvet is remekül „kiglancoltak”, így akarván elterelni a figyelmet az egyébként fellelhető ki­sabb megújulás kiinduló­pontja, ösztönzője lehet. Ezt a készséget, belső igényt ter­mészetesen korunkban vég­képp nem szabad a szemé­lyiség magánügyévé minősí­teni; ez a társadalom felada­ta, méghozzá első számú, leg­fontosabb feladata. Olyany- nyira az, hogy az alkalmaz­kodóképesség intézményes fejlesztése (képzéssel, to­vábbképzéssel, szemléletfor­málással, anyagi- és erkölcsi ösztönzéssel), a jövőt legalább annyira előkészíti, mint a ma elhatározott nagyberuházá­sok. Mi több: a szakértők vi­lágszerte egyetértenek ab­ban, hogy a legkifizetődőbb, legnélkülönözhetetlenebb be­fektetés korszakunkban az „emberi tőke” gyarapítása. Mindvégig voltaképpen jö­vő időben fogalmaztunk, a technika és az ember hol­napját, harmonikus egymás­ra találásuk feltételeit kör­vonalazva, ám most bízvást hozzátehetjük: mindez tel­jességgel érvényes jelen idő­ben is. A negyedik ötéves terv legfontosabb célja: a hatékonyság növelése min­denekelőtt a gazdaságszerke­zet, s ezen belül a vállalati termékszerkezet korszerűsí­tésével, megújításával. Ez nem jelent kevesebbet: mint azt, hogy a gazdálkodásban, a technikában erőteljesen gyorsul az új és a régi ver­senye, más szóval: új termé­kek, technológiák lépnek a kiszorított avultabbak helyé­re — új ismereteket, olykor teljes szakmai cserét köve­telve. Ily módon a beruházá­sokkal, a licencvásárlások­kal, általáBan: a fejlődés műszaki-technikai oldalával legalább egyenrangú — ha nem fontosabb — tényező: mind alkalmasabbá tenni az embert arra, hogy vezérelje és kövesse ezt a megújulást! Vkíbori András jäk a készáruterbe, és-inag­lyázzák is. A további tervek szerint 1976-tól kerül sor a fűrész^ telep csarnokéinak korszerű­sítésére, amellyel elsősor­ban az elavult technológián változtatnak. A csarnok re­konstrukciója után az évi 40 ezer helyett 70 ezer köb­méter fát dolgozhatnak feL sebb-nagyobb hibákról. Má­sok szemrebbenés nélkül előálltak kopott gumikkal is, mintha ez mellékes lenne a biztonságos közlekedésben. Nem kevésbé „érdekes” az is, hogy például csupán a július 16—18. között tartott forgalmi ellenőrzések alkal­mával megvizsgált 475 gép­járműből csak 291 felelt meg a követelményeknek, míg 184-nél valamilyen rendelle­nességet találtak. A szabály­talanságok fele a menetok­mánnyal kapcsolatos. Hu­szonnyolc esetben jogtalanul használták a járművet — többnyire a „szolgáltatók”. Rendeltetéstől eltérő haszná­latot ugyanekkor tíznél ál­lapítottak meg. Furcsa, hogy: szintén az előbbiek kö­rében. A legmeglepőbb azon­ban kétségtelenül az a pi­maszság volt, amit az egyik falusi agronómus mutatott: nem kevesebb mint négy esztendő óta használta mo­torkerékpárját — jogosít­vány nélkül. Ezalatt két jár­művet is elnyűtt, ám fékte­len szenvedélyében eszébe sem jutott, hogy megszerez­ze a szükséges okmányt. Mondani sem kell, hogy: természetesen azonnal „le­vették” kedvencéről. A figyelmeztetések, fel­jelentések mellett aztán nyilvánvalóan nem maradt el a szigorúbb felelősségre vonás sem. A rendőrség egy híján 100 esetben alkalma­zott bírságot, nyolc gépjár­műnek bevonta hatósági jel­zéseit. kettőt pedig érvénye­sítő vizsgára rendelt bet Amikor Andomaktályáról Mezőkövesdre menet felka­nyarodik az út a falu fölöt­ti dombokra, az ismeretlen utazó a műút szélén szépen zöldellő, gondosan művelt „szőlőlugasokat” pillant meg. Első látszatra könnyen azt hiheti, hogy valami kü­lönleges szőlőfajtával talál­kozott, s meglepetés csak altkor éri igazán, ha mond­juk szüret táján egy fürt szőlőt is szakítani szeretne a különleges lugasokról: nyoma sincs a sűrű levelek között a fürtöknek. Ezek a tőkék ugyanis vadalanyok: — Nálunk decemberben kezdődik a „szüret” — mondja Szuromi József, az Ültetvénytermelő és Szapo­rító Vállalat andomaktályai telepének vezetője, mivel­hogy e különlegesnek tűnő, mintegy 60 hektárnyi vad- alany ültetvény az övéké. — Ez a szüret nálunk azt jelenti, hogy a levelek el­hullta után valamennyi tő­kéről tőben levágjuk avesz- szőket, s azoíkat bent, fű­tött helyiségben dolgozzuk fel. Egy-egy tőkén 8—12 szál 6 méter hosszú vessző te­rem, amelyeket feldarabolva nyerjük az alanyvesszőket. A telepvezetőtől megtud­juk, hogy egy-egy 6 méte­res szálat általában 10—12 felé darabolnak fel. Így évente 6—8 millió alany­vesszőt vesznek át tőlük az oltványneveléssel foglalkozó gazdaságok, közöttük a nagy- rédei, az abasárá és a mar- kazi termelőszövetkezet, ahol vadalanyaikat különböző szőlőfajtáikkal beoltják, s kiültetik. Az így megfogant BÄR még néhány hét vá­laszt el a cukorkampány kezdetétől, a Mátravidéki Cukorgyár hatvani gyárában mégis dolgos hétköznapokat élnek. A nagy múltú gyár megkopott épületsorai mellé betört az új. A nemrég fel­épített modem üzemcsarnok­ban ugyanis már működnek a gépek. Termel a takar­mánykeverő üzem, ahol Ure- betin hizlaló takarmányt gyártanak. Az érvényesítő, illetve a hároméves időszaki műszaki vizsgára egyébként változat­lanul — a postán kapható egységnyomtatványok alap­ján — kell jelentkezni, to­vábbra is a megadott cí­men. S mint , megtudtuk még: egyelőre három váro­sunkban történik a vizsga, terv van azonban arra, hogy szélesítik a kört, esetleg például Hevesen is módot te­remtenek a helyi ellenőrzés­re. Ugyanekkor a program­ban szerepel még, hogy a motorkerékpárokat mind­járt az árusító üzletekben, amolyan házi vizsgán ellen­őrzik, ha a boltban, áruház­ban az ehhez szükséges technikai feltételeket bizto­sítani tudják. A műszaki vizsgák tökéle­tes feltételei többnyire azon­ban — sajnos — egyelőre még az említett ellenőrzőhe­lyeken is hiányzanak. Éppen ezért, a legfontosabb feladat a kellő műszerezettség meg­teremtése, előbb az egri, majd a gyöngyösi korszerű vizsgabázis kialakítása. Jelenleg öt főállású és 15 megbízásos dolgozó végzi az új, közlekedésfelügyeleti osztály munkáját, ami ter­mészetesen segítséget igé­nyel más szervek részéről is, hiszen enélkül kevésbé számíthatnának igazi, jó eredményekre. Olyanokra, amelyet a Heves és Zala megyei kísérleteket figyelő KPM vár, hogy idővel má­sutt is bevgzethesse a helyi ellenőrzést a* Gyónj Gyula vesszőkből lesz az oltvány, amely iránt — a megnöve­kedett szőlőtelepítési kedv miatt — belföldön és kül­földön egyaránt igen nagy a kereslet. A telepen most — kaccso- lás idején — mintegy négy­száz lány és asszony dolgo­zik. Legtöbbjük szünidős diák, de van 100—120 fel­nőtt -is közöttük, akik szá­mára az idén már folya­matosan munkát biztosíta­nak. — Nálunk csak ilyenkor, június-júliusban, aztán de­cembertől márciusig van szükség a lányok, asszonyok Az üzem a gyár körzeté­ben létrehozott egyszerű tár­sulás eredménye. A Mátra­vidéki Cukorgyárak tavasz- szal 37 gazdasággal ötezer hektáron kötöttek szerződést, Heves, Nógrád, Hajdú-Bi- har, Szolnok és Pest me­gyékben a cukorrépa-ter­mesztés komplex gépesítésé­re és a cukorgyári mellék- termékek iparszerű feldolgo­zására. A társulás az eddigi tapasztalatok szerint kedve­zően működik A cukorgyári felügyelők megkezdték a földeken a termésbecslést és megállapították, hogy a ko­rábbi évekhez képest sokkal jobb eredményekre van kilá­tás. Kell a répa a cukor- gyártáshoz, a répaszelet pe­dig a takarmányüzem mű­ködtetéséhez. Annál is in­kább, mert szeptembertől a tervek szerint naponta már 200 tonna takarmányt készítenek. Nem csoda tehát, ha a cukorgyár minden tá­mogatást megad a szövetke­zeteknek, hogy a termést idő­ben és veszteségmentesen be­takaríthassák. Közismert, hogy a cukor­répa melléktermékei jól hasznosítható takarmányt adnak. A leveles répafej például frissen, vagy szilás- ként, a cukorgyári nedves répaszelet friss állapotban, vagy silózva takarmányoz- ható. A szárított répaszeletet általában egyéb, koncentrált takarmányok kísérőjeként használják. A melasz viszont ízesíti a gyenge minőségű takarmányokat. AZ UTÓBBI években a szarvasmarhatartásban és -hizlalásban végbemenő ro­hamos technikai fejlődés ha­tásaként a takarmánybázis mindinkább a gazdaságban megtermelt tömeg- és abrak­takarmányok felé tolódik. Emellett tért hódítanak a speciális összetételű tápok is. Nos, ilyen az Urebetin, ame­lyet a hatvani üzemben ké­szítenek, A kaposvári Me­zőgazdasági Főiskola kutató- csoportja dolgozta ki ennek gyártását. A fehérjedús ke­veréktakarmány tulajdon­képpen melaszból, szárított répaszeletből és karbamid- ból áll, melyet az etetés so­rán természetes fehérjé­ket tartalmazó anyagokkal egesateaek lei. ___________ v adalanylugasok között. (Foto: Perl Márton) munkájára — mondja Szu­romi József telepvezető. — Azonban most úgy állapod­tunk meg a Heves megyei SZÖVTERMÉK-kel, hogy a szüretig átveszik idénymun­kásainkat gyümölcs- és zöld­ségválogatásra, szüretre ide a szomszédba, az andornak- tályai termelőszövetkezet nagyüzemi szőlőtábláiba jön­nek dolgozni, aztán újra a SZÖVTERMÉK-nek lesz szüksége rájuk decemberig, így szinte egész évben mun­kát tudunk együttesen biz­tosítani dolgozóinknak, amely kölcsönös előnyökkel jár... (í. s.) A tapasztalatok máris ked­vezőek. A Mátravidéki Cu­korgyárak hatvani gyárában készített Urebetinnel takar- mányoznak a Füzesabonyi Állami Gazdaságban és - a nagyfügedi Dózsa Termelő- szövetkezetben. Mindkét gazdaság tagja a cukorgyár által létrehozott társulásnak. Füzesabonyban a megfigye­lések szerint napi 2,2—2,4 kiló Urebetin etetésével ha­vonta 34.—41 kilót gyarapod­tak a hízómarhák, A takar­mányozási költség pedig egy kiló súlygyarapodáshoz nem érte el a 17 forintot. Nagy- fügeden az Urebetin beveze­tésével egész reformot haj­tottak végre az állatte­nyésztésben. Szakosították a szarvasmarha-tenyésztést és rátértek a hízómarha-ne­velésre. A napi átlagos súly- gyarapodás Nagyfügeden 1300—1600 gramm volt és a hizlalást időszak mintegy 3— 4 hónappal lerövidült. A ta­pasztalatok szerint így jobb a férőhely-kihasználás és csökken az állattartás takar­mányozási költsége is. Az Urebetin alkalmazása előse­gíti, sőt, meg is kívánja — az iparszerű, kötetlen tartás­ra való áttérést, mellyel csök­ken az állatgondozás mun­kaerő-szükséglete. Az első eredmények tehát figyelemre méltóak. Hat­vanban a cukoripari fehérje- pótló takarmánygyártás megszervezésével a társuló közös gazdaságok, a cukor­ipar és végső soron a nép­gazdaság érdekei messzeme­nően találkoznak. A FEHERJEHIÄNY a ma gyár mezőgazdaságnak évről évre súlyos gondokat okoz. A nagyrészt importból szár­mazó fehérjetakarmányok magas ára közvetlenül érinti a gazdaságokat. Ilyen körül­mények között tehát a tár­sult mezőgazdasági üzemek­nek hasznos, a korszerű ta­karmányozási technológiába jól beilleszthető, olcsó, fe­hérjepótló takarmányokhoz jutnak... (mentusz)- 9858. augusztus 7., ke«?« Kísérleti fcozlekisfeüipM megyénkén Fejlesztik a fűrészüzemet Cukorgyári melléktermékekből — takarmány Hogyan válik eredményessé egy társulás ?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents