Népújság, 1973. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-05 / 182. szám
... hogyan lehetne és egyáltalán lehetne-e jobbítani oktatási rendünket és jobbá okítani az oktatott tananyagot? Mert olvasva és az információ egyéb rendszerein figyelemmel kísérve e két terület utóbbi évekre szóló és további évekre előre jelző eseményeit, egyértelműen megállapíthatja a neveléssel, tanítással nem foglalkozó laikus, hogy e téren legalábbis zajos zsongás tapasztalható a művelődésügy berkeiben. S ebből a zsongásból még az is kihallja, hogy valami van, volt és lesz készülőben, aki csak gyakorló szülő és nem gyakorlott nevelő, aki pedagógiai és pszichológiát ugyan soha nem tanult, de megtanulta azt, hogyha valamiről sokat beszélnek, nos, azt nem ok nélkül teszik. S miután jómagam is sokkal inkább a gyakorló szülő, mint a gyakorlott nevelők kategóriájába tarto- zandónak ítéltetem, okkal tűnődhettem el a kérdésen: hogyan lehetne és egyáltalán lehetne-e jobbítani oktatási rendünket és jobbá okítani az oktatott tananyagot? Mert a következő megállapítás tényként hangoztatott, s miután tényként hangoztatott, okom sincs abban kételkedni. Nevezetesen: a régi oktatási rend, nem volt jó, a tananyag nem volt megfelelő. Nem volt jó természetesen az az oktatási rend és az a tanagyag, amelyből még az én fejembe is csepegtettek gyermekkorom iskolába hajló idejének hajnalán. Ki merné állítani, hpgy a felszabadulás előtti oktatás, nevelés és,tananyag jó lett volna? Senki! Igaz ugyan, hogy Horthyék ellenére, a lehetőségek nem tág keretei között, azért számos helyen előfordult, olyan pedagógus, aki tudott és ákart is becsülettel és becsületet tanítani. S elsősorban az ő érdemük, hogy a ma idősebb generációja mégsem tök- kelütötten került ki az életbe, — de én még belekóstoltam a rossz oktatási rend ízeibe is. El vele! A ma harminc éveseit is rosszul tanítottuk. Nem rosszra, azt nem, de rosszul, azt igen. Így kellett ennek lenni, gondolom, mert ha nem így lett volna, nem lett volna szükség, hogy a ma harmincéveseinek tananyagát és oktatási modelljét átalakítsák, a ma huszonévesei számára. Hogy azok jól és helyesen tanuljanak a jó és helyes tananyagból a jó és helyes oktatási rend keretei között. Át is alakítottuk annak rendje és módja szerint, hogy a mai huszonévesek, amikor tizenévesek voltak, jobban és korszerűbben tanuljanak, mint azok a harmincévesek, akik előttük voltak tíz évvel azelőtt tizenévesek. Igaz ugyan, hogy a mai harmincévesek és a harmincegynéhány évesek között is akad néhány tudós, mérnök, orvos, mezőgazdász, jó szakmunkás és jó pedagógus, de az is igaz, hogy mégsem volt jó az oktatási rend és a tananyag. Mert, ha jó lett volna, akkor most nem lenne zsongás, zajlás a tanügyi berkekben az okítás jobbítása tárgyában. Ez nyilvánvaló. Sőt az is igaz, hogy a mai huszonévesek között is akad szép számmal, aki... de mégis igaz az is, hogy az oktatási rend és a tananyag... De ne nyújtsuk az ügyet: jobbítani és okítani kell a tananyagot és az oktatási rendet. Itt tartottam töprengésemben, amikor valami megdöbbentett. Egy rádöbbenés döbbentett meg, olyannyira, hogy egy 'pillanatra csüggedni kezdtem és úgy ítéltem meg a jövő perspektíváját, mely ítélet méltatlan egyébként az ember örök optimizmusához. Pesszimistán tehát! A megdöbbentő rádöbbenés pedig a következő volt. Ha nem volt jó az az oktatási rend és forma és tartalom, amelyben felerészben a felszabadulás előtt, és az se, amelyben felerészben utána engem oktattak; továbbá, ha nem állta ki a megítélés mércéjét és az elismerés próbáját az az oktatási rend és tananyag, amelyben a mai harmincasok, valamint az sem, mely a mai huszonévesek szellemi világát volt hivatva kialakítani akkor a helyzet reménytelen. Mert hogyan tudjak én, a negyvenes, te a harmincas, s ő a huszonéves egy új, jó tananyagot és oktatási rendszert kidolgozni, — ha mi mind rosszul voltunk oktatva' Érthető'» Bennünket rosszul neveltek és rostul is tanítottak, mi egyszerűen azt sem tudjuk, hogy mit kellene kidolgozni, s ha tudnánk sem tudnánk kidolgozni, mert mi rossz oktatási rendszerek között nem ió tananyagot tanultunk meg. Magyarul: buták maradtunk kérem. Bevallom őszintén, a helyzetet eléggé reménytelennek látom. Csak egy kiút van. Egy keskeny kis sugárka ez a szomorú reménytelenség sötét barlangijába: hátha... mégse... és nem mindenki és nem mindenkit és nem mindenkor oktatott és taníttatott rosszul. Ha akad egy-két igaz ember, aki okos és kitanult és meg tudja csinálni a reformot... Ebben bízom, mert mondottam magamnak: ember oktass, taníts és bízva bízzál ÄA<^AAAAAAA/>/>AAAAAAAAA^AA/VN/\AAAAAAAAAiA/\AAAAAAAi^^VVVVWWVW\AAJ Két esztendeje tart a kegyetlen szárazság Afrika jelentős részén. Immáron „jellegzetes” sztyeppi táj valahol Afrikában. (Foto: L’ Humanité Dimanche) ifjú nemzedék teljesebb kulturális és szellemi fejlődésének előmozdítására, nem is szólva az anyagi ellátás színvonalának emeléséről. <^AAAy^A/vVVVVV.AyrvaMv^^/VVV^A^VVVV MEZEI ANDRÁS: Mindenkoron Vlagyimir Juzsin: Bacchus és a szovjet •l7« r r ifjúság A kábítószer és az alkoholizmus elterjedése sok országban vált ki borúlátó nyilatkozatokat az orvosok, a szociológusok és az államférfiak körében. Sokszor felvetik a kérdést, mi a helyzet e téren a Szovjetunióban? Elöljáróban le kell szögeznünk, hogy az alábbiakban nem esik szó a kábjtószer rabjairól, mivel ilyenek a Szovjetunióban nincsenek. De hogyan állunk Bacchussal? „Szesztilalom V* Ilyen törvény természetesen nincs sem a fiatalok, sem az idősebb nemzedék számára, kivéve a 18 éven aluliakat. A törvény szigorúan bünteti azt, aki a kiskorúaknak alkoholt szolgál fel. Naív dolog volna azt hinni, hogy baráti összejöveteleken a fiatalok limonádéval koccintanak, amikor az üzletekben nagy a bor és a tömény italok választéka. íratlan „szesztilalomról” azért beszélhetünk, s ez az ifjúság egy jelentős részének, az egyetemistáknak köszönhető. A nyári szünetekben a szovjet egyetemi és a főiskolai hallgatók is önkéntes ifjúsági építőtáborokba utaznak. A nagy építkezéseken dolgozó diákközösségek önkormányzattal rendelkeznek. A diákbrigádok fegyelme, lelkesedése azon a tudaton alapszik, hogy az ország számára fontos teendők megoldásából veszik ki részüket. Erkölcsi kódexük egyik sarkallatos pontja lett a szeszes italok mellőzése. Azt, aki ez ellen vét, kizárják maguk közül. Kevesen, kockáztatják társaik bizalmának elvesztését. Távol álljon tőlünk, hogy a szovjet egyetemistákat valamiféle aszkétáknak tekintsük, akik nem ismerik „az elet örömeit”, csak a tudománynak és a társadalmi munkának élnek. Azt sem állítjuk, hogy a diákok számára mindig és mindenütt tabu a szeszes ital. Természetesen nem erről van szó. Elképzelni is nehéz lenne, hogy a születésnapok, a diákünnepek, vagy a baráti programok a borászat termékeinek teljes mellőzésével zajlanak le. Ilyen esetben inkább hagyományról — g tegyük hozzá, nem is a legrosszabbrái van szó, s nem arról, hogy problémáikat az italba fojtsák, vagy éppen alkoholisták lennének. S még egy dolog: a szovjet egyetemista meglehetősen elfoglalt ember. Minden harmadik hallgató tagja a tudományos diákköröknek, ifjúsági .tervezőirodáknak, csaknem > mindénv;diák:' részt vesz amatőr együttesékben, vagy sportol Bacchus isten egy-egy hódolója természetesen (s ezt maga is érzi), teher, idegen az egész diákközösségben, amelynek meglehetősen sokféle a szórakoztató, s egyben hasznos elfoglaltsága. Senecának igaza van A nyugati szociológusok szerint sok ország ifjúsága a kábítószerekben és az alkoholban keres menekülést a holnap létbizonytalansága, a vonzó ideálok hiánya és az apátia elől, vagy éppen a különféleképpen- megnyilvá nuló diszkrimináció elől. A szovjet állam megalakulásának első napjaitól sokféle intézkedést tett és tesz az Miért keresnének feledést az alkoholban a szovjet ország ifjú polgárai, amikor nincs munkanélküliség, faji, nemzetiségi és vallási hovatartozástól függetlenül mindenkinek joga van a tanuláshoz, s mindenki az általa választott szakmában helyezkedhet el. Vagy talán az idősebb nemzedék bizalmatlan irántuk? Az ifjúság az idősebbekkel egyenjogú félként vesz részt az ország ügyeinek intézésében. Az autonóm köztársaságok államhatalmi szerveiben és a helyi tanácsokban minden negyedik képviselő, vagy tag 30 évesnél fiatalabb. A szovjet állam nagy figyelmet fordít az ifjúság pihenésének megszervezésére. Aligha válik szenvedélyes alkoholistává az a 45 millió fiatal, aki rendszeresen sportol a számtalan egyesületben, klubban. Ha a szenvedélyes természetbarátokat is ide számítjuk, a sportolók száma ennél sokkal több. A fiataloknak több mint 3 ezer 'stadion, körülbelül 45 ezer sportcsarnok, csaknem félmillió sport- és labdarúgó- pálya áll — ingyen — rendelkezésükre. Vitathatatlan, hogy az alkoholizmus alapvető szociális gyökereinek hiánya persze nem jelenti azt, hogy megszűntek' az egyéni bajok is. Ezzel sajnos még találkozunk. L S Mikor az ostobák ledobták > a toronyból a madarat $ hogy zuhanjon akár a kő } lenn a tajtékzó agarak i mindenkoron az volt a | szép £ ha egy vérengzés elmaradt < kinyílt a szárny a kőből is S és fennmaradt és | fennmaradt s TL l Szárnyak újra hívlak í madár nak s Dáliámból sajgó hazámnak ? minden sivárság körzete s angyalok repülőtere ? 111. i Madár repül a kő zuhan $ a szabadságnak ege van > a vak törvényt mert ismeri \ szárnyai ala rendeli > a kő zuhan madár repül > a végtelen átlelkesül | mert értelemmel mérhető > lehúz emel az egy erő < egy cm u ageciat einari- tására (szerelmi csalódás, közeli hozzátartozó elvesztése stb.) az egyeüen. amit tehetünk, az idöDen megnyilvánuló részvét, figyelmesség, segítség. Ilyen esetekben, mint még annak idején Seneca megjegyezte, az erkölcsösség legfőbb feltétele — az a törekvés, hogy erkölcsös legyen az ember. S ez a gát óvja meg a szovjet ifjúságot attól, hogy megtegye az alkoholizmushoz vezető erkölcstelen lépósfc a szabadságnak ege van a szabadságnak szárnya van a kő zuhan madár repül beteljesül beteljesül TV. Megszüli jobb és balkezét a hegedű a mesterét a viselőjét a palást akár a harag Ezsajást £AAAAAAAAAAA/vAAAAAAAAAAAAAAAAA>
