Népújság, 1973. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-05 / 182. szám
Pafaky Dezső riportja Emlékek a malomból Előttem jó hatvanas férfi, sok gürctől soványra száradva, sokfajta félelemben megpárolva. Kezében csutakra koptatott nyírfaseprő, avval veri a port a zsebken- dőnyi udvaron. — Hogy vagyunk...? — Így La! — mutat körül 8z almaxa alól. Odaülünk az árnyékba, beszélgetünk és hallgatunk. Savanykás meggylé tüzesíti régi kedvünk és dalolunk is, olyanformán akadozva, mint egy vén gramofon. Lovat fogunk a zöldre*- festett kiskocsiba, búzát viszünk az apátfalvi gőzmalomba. Kérleljük a lisztes molnárt, őrölje meg a búzánkat, mert a rózsánkat már úgyis más ölelgeti. Ló, zöld kocsi — ezt sokat elismételgeti az öreg. Pedig ennek a sovány rokonnak lova nem volt soha. Két szürke szamár húzta a. festetten lőcsös szekerét. A nótából a malom, a lisztes molnár meg pár zsáknyi búza igaz. Vittük azt a pár zsákot a bélapátfalvi malomba, Címer úrhoz, aki lisztes volt és kövér, huncut az őrletükhöz, ám jóságos és figyelmes indulatú a gyermekekhez. A gyerekeknek nagy karéjt vágatott a foszlós kerek kenyérből, amit a malomban tartott, aztán nézte, hogyan falják, majszolják jóízű harapásokkal. A kenyér mellé csemegének olajpogácsát adott. A kendermagból, a napraforgóból sajtolt pogácsák ízére még most is emlékszem. Sokszor megfordultam az apát falvi malomban. Nyári cséplésék után, hajnali sötétségben vágtunk neki az útnak, s volt, hogy csak az alkonyat vezérelt haza bennünket. A nagy országút verett, köves útján olykor egész karavánná verődött ö^sze a sok rossz kerekű, nyékergő-nyikorgó búzás szekér. Az úton a zsákok közé bújva aludtam, friss patakvizzel mosakodtam. S hogy a malomba értünk, erőt vett rajtam valami furcsa varázslat, valami türelmetlen elevenség: ott lenni mindenütt, látni mindent! „Ln molnár leszek..,!” — mondtam Címer úrnak, nehogy eszébe jusson elkülder ni maga mellől a kíváncsi labatlankodót. És így órákig nézhettem az őrlőgépek ablakain át a búzaszemek játékát, a hengerekre zuhogó liszt kavargását. A selypi Zsófia ■ malomban — ahová ez a régi emlék indított — ugyancsak az idő elsuhanásában megért emlékeket szemelgetek. Idős gépek között idős molnárok beszélik életüket: Gorcsa Kálmán főmolnár, Kis Antal almolnár és Ködmön Vilmos igazgató. — Apám is főmolnár volt — emlékezik Gorcsa Kálmán — ötven esztendőt szolgált a malomkövek, őrlőhengerek mellett. Én 15 éves koromban álltam melléje inasnak a Kisjenő nevű erdélyi falucska malmában. Semmiképp nem akarta, hogy az ő útját járjam. Azt mondta keserű mérgében, hogy inkább felakaszt. Próbált rábeszélni, legyek talán szabó, mert ollót és vasalót könnyebb venni az emberfiának, mint egy malmot. Nekem azonban nem használt semmi intelem, molnár lettem. Eddig negyven esztendőt szolgáltam a szakmában, s a liszttől még a hajam is megfehéredett. Hasonló sorsot mond Ködmön Vilmos is, aki a lisztC^.Mwmäß 1973. augusztus 5., vasárnap porból került az igazgatói székbe: — Bükkszenterzsébeti vagyok, az ottani Kovács-féle malomban volt főmolnár az én apám. Már hatéves szaladó gyerekként bejártára hozzá és figyelgettem, mifajta varázslatot űz, hogy a búzából lisztet csinál. Az apám keze alatt lettem inas, pedig ő kőművest akart fa- ragtatni belőlem. Most már a harminchatodik esztendőmet nyűvi a malom. Végigcsináltam az államosítást, a család és a napi munka mellett esténként tanultam, érettségiztem, vezető lettem. Jó darabig a hajdani tanító- mestereimnek is felettese voltam. Sók kisebb állomás után nyolcadik esztendeje igazgatom a Zsófiát. Kis Antal még fiatalem- bemek számít, hiszen mindössze 34 éves. A molnár szakmában azonban már ő is a veteránok közé sorolható. — Lassan-lassan húsz éve élek a lisztben, s ezt az időt egy helyen, a Zsófiában szolgáltam. Itt tanultam a szakmát is. Aztán nekidu- ráltam magam és elvégeztem a gimnáziumot. Most majd szakmai ismeretekből kell tennem! magasabb fokú vizsgát, azután technikusi minősítést adnák. Hosszú évtizedeket töltöttek a szakmában, nem szűkölködnek a tapasztalatokban. Olyanok ők, mint egy vaskos könyv, melynek sárguló lapjaira mindent felírt az idő, ami az emberről és a munkájáról szóra érdemes. Ismerkedek a malommal, együtt járjuk be a több emeletes, hatalmas épületeket. Teherlift visz fel bennünket az 52 méter magas siló betontornyainak tetejére. Hetven-nyolcvan vagon búzát tárolnak a tornyok egy-egy cellájában. Hosszabban időzünk abban az épületben, ahol a búzát őrlik. Gyalog járjuk az emeleteket. Csövek, üveghengerek, deszkacsatomák rengetege mindenütt, amerre nézek. És minden zugot betölt a meleg, egészséges búzaliszt illata. Ködmön Vilmos sorra kínyitogatja az őrlőgépek ablakait. Gyűjt egy marokkal a durvára vágott búzaszemekből, vizsgálgatja, majd odaszól a főmolnárnak, hogy „jól van, minden rendben”. Gorcsa Kálmán ránt egyet csontszíhű köpenye elején, mintha csak azt mondaná a mozdulata: „Mit csodálkozol, mi nem is csinálhatjuk rosszul!” Pedig csinálhatnák. Hisz nem ósdi, hanem kimondottan ősi gépekkel dolgoznak. A teljesebb rekonstrukcióra hiába várnak, a műszála fejlesztés is döcög. Csak a nagysiló, ami új itt, a többi berendezés, épület öreg, régi. És szakembergondja is van a malomnak. Öregszik, fogyatkozik a szakma. A Zsófiában azonban nem sokat panaszkodnak. Kalauzaim a taposó, a visszaön- tős és a „madzagos” malomról beszélnek. Arról, hogy hány mázsa gabonát hányszor kellett emelgetniük, cipelni, felönteni, lapátolni. Erre a munkára nem volt gép, csak emberi erő. Aki hajdan molnár akart lenni, annak bizony nehéz embernek kellett lennie, erősnek, mint a súlyemelőknek. Most, ahogy Kis Antal állítja, aggyal kell a mol- nárnák dolgozni, a nehéz munka mégis csak a gépeké. Az egyik emeleten Gorcsa Kálmán megállítja menetünket, s a padlóra mutat: — Az öreg malom padlója még nem is olyan régen szép fényes, lakkozott volt, piros szőnyegekkel és virágokkal. Volt idegük hogy flancoljanak, uraskod- janak, hiszen napi öt vagon búzát őröltek csali. Mi ennek a háromszorosát adjuk, ugyanazzal gépparkkal, kevesebb emberrel. Egyetlen órában több, mint félmillió a termelési érték. Modem lisztcsomagoló automatánk másodpercenként dob ki magából egy egykilós zacskó finom lisztéi. A Zsófiának 100 dolgozója van, s idén 1300 vagon búzát őrlenek. Milyen a szakembergárda, hogy áll az utánpótlás? — Erősen fogyatkozunk. Szakmunkásképző és szak- középiskola várja a fiatalokat, s van a szakmának egy külön tanmalom is, ahol megtanulhatják, gyakorlatban elsajátíthatják a munka minden műveletét. A felnőttek továbbképző tanfolyamokon lehetnek szakmunkások. Nekünk 21 molnárra lenne szükségünk és be kell érnünk 15-tel. Sajnos, alig van vagy egyáltalán nincs jelentkező a fiatalok közül. e— Mi az oka? u — A selypi medencében a különböző üzemek, gyárak szívják fel az új munkaerőt. A szülők nem hajlanak arra, hogy a gyermekük távol legyenek tőlük (a malomipari szakképzés helye Székesfehérvár), inkább a vörösmajori intézetbe adják, s ott tanulnak valamilyen szakmát. ... Búcsúzősnál még egy utolsó kérdés a molnárokhoz: mi kötötte őket ennyi időn át a szakmához? Gorcsa Kálmán főmolnár: — Mindig szerettem a jó kenyeret. A jó „ kenyérhez pedig jó liszt kell, s nincs nagyobb öröm, mint jólisz• tét őrölni. , Ködmön Vilmos igazgató: — Erős szeretet kell ehhez a szakmához. Én, akár az életemet, úgy szeretem a malmot. Kis Antal almolnar-. — Szeretem nézni, amikor valaki jóízűen harapja a kenyeret, zsömlét, kiflit. Én sokat éheztem a háború idején, mert akkor voltam apró gyerek és nem volt elég kenyerünk. Azt akarom, hogy mindig legyen elég kenyér, éhezés pedig ne Legyen ... Miért, és kiket foglalkoztatnak mellék-, illetve másodállásokban, s a kifizetett összegek arányban vannak-e az elvégzett munkával? Milyen a különböző megbízatások törvényessége, adminisztrációja, s mekkora összegeket fizetnek ki egy- egy vállalkozásra, megbízatásra? E kérdésekre az elmúlt évben harmincnégy gazdasági egységnél, intézménynél, szövetkezetben .kerestek választ megyénk népi ellenőrei. Lakossági bejelentések alapján az Országos Fajta és Termeléstechnikai Minősítő Intézet Kompoltj Fajtakísérleti Állomás — nem azonos a kompolti Növénytermesztési és Talajvédelmi Kutató Intézettel —, vezetői pechére, Kompoltra is ellátogattak a népi ellenőrök, s mint kiderült: volt mit halászniok a zavarosban. Ugyanis már az első ellenőrzés alkalmával kiderült, hogy dr, Mikita József, az intézet vezetője és Vizer Lajos könyvelő sorozatosan visszaéltek beosztásukkal, megkárosították a társadalmi tulajdont, különböző manipulációkkal munka nélkül jutottak jelentős jövedelemhez. Mindezek ismeretében is sokáig úgy tűnt azonban — mindössze pénzbüntetést és írásbeli fegyelmit kaptak —, hogy különösebb felelősség- revonás nélkül sikerül meg- úszniok a törvénytelenségeket. Egy újabb népi ellenőrzési' vizsgálat azonban nemcsak hogy nem hagyta „elaltatni” az ügyet, hanem további súlyos törvény- sértő ügyek is napvilágra kerültek. Mellékállásból 231 ezer forint Ismerjük meg előbb dr. Mikita módszereit, partnereit, trükkjeinek, kísérletezéseinek eredményeit. Néhány példa a már vastag dossziévá dagadt jegyzőkönyvekből: A dr. Mikita névnek minden bizonnyal jó csengése lehetett Kompolton, és környékén, különben aligha foglalkoztatták volna szaktanácsadói mellékállásban a jánoshidai Vörös Hajnal, a jászladányi Haladás — Szolnok megye —, a szihalmi Rimamente, a füzesabonyi Petőfi és a makiári Lenin Termelőszövetkezetben. Hogy tanácsai mennyi hasznot jelentettek a szövetkezeteknek azt ma még nehéz megmondani, arról viszont már pontos számok vannak, hogy 1909. és 1971. között az említett termelőszövetkezetektől dr. Mikita nem kevesebb, mint 231438,80 forin- tott vett fel. ötletes volt különben a módszere is: az engedély nélkül vállalt feladatok egy részét beosztottjaival végeztette el, az érte kapott pénzt viszont szigorúan visszakérte, s a többségét egyedül vágta zsebre. Előfordult olyan eset is, hogy utasította beosztottjait — V. Kálmánt, T. Lászlót — különböző összegek felvételére. Az említett személyek dr. Mikita utasítására vettek át a rnezőszemerei Dózsa Termelőszövetkezettől 9268, a szihalmi Rimamente Tsz- től pedig 5856 forintot. A pénzt természetesen egy fillérig „átutalták” főnöküknek. Szaktanácsadói minőségben foglalkozott dr. Mikita a tanácsaival ellátott szövetkezetekben megtermesztett búza és árpa vetőmag értékesítésével is. Ebben a munkájában sokáig Mészáros János, a Jászberényi Járási Tanács mezőgazdasági osztályának volt főagronómusa segítette, aki csak a szihalmi Rimamente és a füzesabonyi Petőfi Termelőszövetkezettől 16 456 forintot vett fel a fémzárolt és nemesített vetőmag „értékesítése” címén. A Kompolti Fajtakísérleti Állomás bizonylatai között találtak rá a népi ellenőrök egy 3600 forintról szóló számlára is, amelyet Nagy Ferenc gyöngyösi lakos írt alá. Mint a vizsgálat kiderítette: az aláírás hamisítvány. A csizmát is a beosztottak húzták le a lábáról Szokásaihoz tartozott dr. Mikitának az is, hogy lakását, autóját szintén a beosztottakkal — Sz. Gábor, S. Béláné, V. Kálmán —, ta- karíttatta, ápoltatta, kertjét, bérelt földjét szintén az állomás gépeivel műveltette. Súlyosan visszaélve beosztásával különböző fiktív és érvénytelen számlákat állíttatott ki, a három év alatt jogtalanul kifizetett összeg nem kevesebb, mint 104 443,50 forint. A pénz felvevői között egyik nagykorú gyermekének neve is szerepel. Az állomás bizonylati rendjét pénzügyi fegyelmét mellőzve, gyakran vásárolt és értékesített különböző vetőmagokat is, s az üzletek során szerzett pénzt az állomás pecsétjével „futtatta át” a pénztáron. Az Országos Vetőmag Felügyelőségre küldik ezekben a napokban a mezőgazdasági nagyüzemek az idei gabonatermés mintáit, elemzésre. minősítésre. Megállapították, hogy a jövő évi terméshez szükséges vetőmag minősége jobb a tavalyinál, a magok egészségesek, kevésbé szennyezettek, és hektoliter súlyuk, valamint más minőségi mutatószámúk is kedvezőbben alakult. A termelőszövetkezetek egy része mintegy 50—60 ezer hektáros területen idén maga termelte meg az őszi Vetéshez szükséges magot, Ugyancsak az 5 ötlete volt a Szüvásváradi Állami Gazdasággal „kötött” lóvásár is. Mint a vizsgálat kiderítette, az állomásnak nincs is szüksége a négylábú paripákra. Ha az állomáson nem is tudtak hasznosítani a lovakat, dr. Mikita annál gyakrabban „lovagolt ki” a területre, s megtérvén ellenőrző kőrútjairól minden esetben parancsszóval húzatta le lábáról a sáros csizmát. Ugyanis — ahogyan a dolgozók a vizsgálat során elmondották —, a csizma le- húzatása is régi szokásai közé tartozott dr. Miivitának. Értékesítette az állomás dolgozói által termesztett növényeket is, sőt egyidőben még bort is „forgalmazott”. Természetesen mindezt nem szívességből tette. üzleteit mindig úgy . bonyolítgatta, hogy megfelelő haszna legyen rajta. A kísérleti állomás dolgozói, a felügyeleti szerv vezetői közül senki sem tudta, senki sem ismerte dr. Mikita törvénytelenségeit? — teheti fel bárki a jogos kérdést. Valamennyien tudták, valamennyien ismerték, szólni azonban senki sem mert, mert ahogyan a dolgozók elmondották: dr. Mikita nagyon kemény ember, nem szerette, ha visszakérdeztek, nem szerette, ha kifogásolták döntését, intézkedéseit. Ráadásul hűséges társai is voltak az intézetben, például Vizer Lajos könyvelő, akinek nemcsak joga, de kötelessége is lett volna figyelmeztetni Mikitát és megakadályozni az általa elkövetett szabálytalanságokat. Ö azonban nem ezt tette. Élvezve főnöke bizalmát, maga is részt vett — például az illetményföld megváltása címén kifizetett összegek megállapításában — Mikita különböző manipulációiban. A társadalmi tulajdon, a rend, a törvény védelme helyett így ő is cinkostársává vált dr. Mikitának. A korsó végül is eltöx-ött. A többszöri népi ellenőri vizsgálat alapján az Országos Mezőgazdasági Fajtakísérleti Intézet igazgatója végül is rászánta magát — ha nehezen is tette —, és azonnali hatállyal elbocsátotta dr. Mikita Józsefet és Vizer Lajost. Ezzel az ügy azonban még nem ért véget. Megyénk igazságügyi szervei is bekapcsolódtak az elkövetett szabálytalanságok, törvénysértések pontos, részletes feltárásába, így dr. Mikita Józsefnek és társainak a törvény előtt is felelniök kell tetteikért. Hiába szaladgáltak, illetve szaladgálnak különböző szervekhez: a felelősségre vonást nem kerülhetik el. De van mit tanulni az ügyből az Országos Mezőgazdasági Fajtakísérleti Intézet vezetőinek is... A szaporítóanyagot a felügyelőség megyei hivatalai térítésmentesen vizsgálják. A felügyelőség munkatársai 117 ezer hektár , őszi búza szaporító területet vizsgáltak meg az elmúlt hetekben. A vizsgálatok szerint vetőmag-szaporító gazdaságokban a búzatermés több mint 90 százalékát felhasználhatják az őszi vetéseknél. De arra számítanak, hogy a laboratóriumi elemzéseknél ez az .arány még javul, ugyanis a lábon álló gabonát még az aszályos időjárás idején ellenőrizték, s azóta a kedvezőre fordult időjárás jótékonyan hatotta vetőmag minőségére, (MTI) Koós József Munkában az Országos Vetőmag Felügyelőség A korsó végül is eltörött... Gorcsa Kálmán és Köd m3 a Vilmos egy öreg őrlőgép előtt. __ (Foto; Perl Márton)
