Népújság, 1973. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-05 / 182. szám
VáHanak közkinccsé a ió vezetési tapasztalatok Öt év alatt hatszoros termelési érték Szövetkezetünk területe részben a Duna—Tisza közi homokhátság, részben a jó minőségű bácskai homokos vályog, és vályogtalajon helyezkedik el. A 2440 hektár földterületünkből 1894 hold a szántó, 84 hektár a szőlő, 105 hektár a gyümölcsös. A többi erdő, rét, és legelő. A terület 68,2 százaléka gyenge minőségű homok és futóhomok. Első helyen a baromfi A művelési ágak kedvezőtlen aránya, a gyenge homokterületek túlsúlya, az összes terület 7,27 átlagos aranykorona értéke többé- kevésbé számszerűen is bizonyítják, hogy eléggé mostoha természeti adottságok között gazdálkodunk. Magasak a szállítási költségeink. Hiszen a legközelebbi vasútállomás 20 km-re, a takarmánykeverő üzemek 18—24 km távolságra vannak. Termelőszövetkezetünkben egy tagra több mint egy hektár szántó jut. Hagyományos növénytermesztéssel, s erre épített állattenyésztéssel a termelőszövetkezeti tagság egyre növekvő jövedelem- igényét nem tudtuk volna kielégíteni. 1967-ben a termelési hagyományok, a baromfitenyésztésben szerzett kedvező tapasztalatok, a vezetés szakképzettsége, a dolgozók begyakorlottsága, a női munkaerő foglalkoztatásának lehetősége, a természeti adottságok, amelyek az abraktakarmányok termelésének kedveztek, a rendelkezésünkre álló eszközök és a beruházás megtérülésének ideje, mind-mind a baromfi- ágazat fejlesztése mellett szóltak. Az állattenyésztés irányának megfelelően alakítottuk a növénytermesztés szerkezetét, amely így megfelelt mind a természeti viszonyoknak, mind pedig a teljes gépesítés feltételeinek. A korábbi 21 növényfélével szemben most mindössze kalászos gabonát, kukoricát és lucernát termesztünk. A kukorica a vetésterületből 60 százalékkal részesedik és vegyszeres gyomirtással nagyrészt monokultúrában termesztjük. Természeti adottságok A növénytermesztésben évről évre nagyobb mértékben alkalmazzuk a tudomány és technika vívmányait. A növénytermesztési főágazatra a csaknem teljes gépesítettség jellemző. A növénytermesztési ágazat szerkezete kedvező egész gazdaságunk szempontjából. A három fő növény gépesítéséhez megteremtette a lehetőséget: — az abraktakarmány termelése több mint háromszorosára nőtt és az évi 850— 900 vagon tápelőállításhoz szükséges abrakmennyiség megtermelését tette lehetővé, kedvező költségszint mellett; lehetőséget adott az állattenyésztés gyors ütemű fejlesztéséhez; az országos húsprogram megvalósításában való részvételben; jelentős kézi munkaerőt szabadított fel, így lehetségessé vált a munkaigényes állattenyésztés és a hozzá kapcsolódó segéd-, mellékés kiegészítő üzemágak erőteljes fejlesztése; összüzemi méretben hozzájárult a munkatermelékenység növeléséhez, a hatékonyság fokozásához. A szarvasmarha-tenyésztés visszaszorítása, a sertésállomány szintentartása, a juhászat fejlesztése és a baromfiállomány nagymértékű „felfuttatása” szorosan összefügg a termelőszövetkezel természeti adottságaival. A legelők (névleges legelők) szarvasmarhatartásra nem alkalmasak, s a szálas takarmányok szántóföldi termesztésével megközelítően sem lehetett volna annyi állati végterméket előállítani, mint a mostani termelésszerkezettel. A juhászat 4—5000 anyára történő fejlesztését viszont éppen a gyenge minőségű legelőterületekre, a kukorica melléktermékeire és bizonyos mértékben a baromfi- ágazatból származó mellék- termékekre (alomliszt) alapoztuk. A sertésnek, mint abrakfogyasztónak, a baromfi mellett azért van létjogosultsága a termelőszövetkezetünkben, mert a baromfi melléktermékek értékes fehérjetakarmányként szolgálnak a sertések számára. Erőfeszítések a feldolgozásra A baromfiágazat fejlesztése, nagy méretei, és a csaknem teljes vertikum kialakítása kedvezően hat a munka termelékenységére és a hatékonyságra. Törekvéseink arra irányulnak, hogy nyerstermék ne hagyja el az üzemet, az előkészítésből, vagy a feldolgozásból származó haszon nálunk maradjon. A természeti, közgazdasági és az üzemi viszonyoknak leginkább megfelelő termelésszerkezet fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni. Jelentőségét bizonyítják termelőszövetkezetünk termelési eredményei. A bruttó termelési érték az elmúlt 5 évben 20 millió forintról, 130 millió forintra, tehát több mint hatszorosára nőtt A saját üzemben megtermelt abraktakarmánnyal több mint 13 mázsa élőállatot vagy annak megfelelő állati terméket állítottunk elő a szántóterület egy hektárára vonatkoztatva. Egy adott termelésszerkezet megfelelő vezetést, illetve vezetésszervezetet igényel. A jó vezetés, illetve vezetői testülettel szembeni követelményeket nem kívánom felsorolni, ezzel az utóbbi időben örvendetesen sokat foglalkoznak a vezetés- elméleti publikációk. Két dolgot azonban szükségesnek tartok megemlíteni, ugyanis enélkül a vezetés soha nem lehet teljes. A felső szintű vezetőknek és az ő segítségükkel az egész vezető testületnek, ismerniök kell a gazdaságuk, s ezen belül az egyes üzemek, termelési egységek maximális teljesítő képességét és az ehhez szükséges feltételeket. Ez megfelelő előrelátást, több változatú tervek készítését igényli. Mi 1966-ban elkészítettük a termelőszövetkezet hosszú távú fejlesztési tervét, amelyet a változó közgazdasági viszonyoknak megfelelően, középtávú tervekben érvényesített kisebb módosításokkal valósítunk meg. A személyes példamutatást, mint vezetői erényt, naponta kell gyakorolnia annak a vezetőnek, aki jól akarja ellátni feladatát. Különösen érvényes ez a termelőszövetkezeti vezetőkre. Vegyük például a munkaidőt. Vajon meddig dolgoznak túlórában, munkaszüneti napokon vagy éjszakai műszakban a termelőszövetkezeti tagok, és milyen munkát végeznek, ha a vezetők nem tanúsítanak személyes példa- mutatást? Magas termeléksnység Termelőszövetkezetünk erősen szakosított. Ennek megfelelően a vezetés szervezetében az ágazati, a funkcionálisan központi vezetési rendszer érvényesül. Az ágazatok és szervezeti egységek vezetői az általuk irányított termelési egység sajátosságának megfelelő döntési jogkörrel rendelkeznek. Tág teret biztosítunk az olyan bátor ,— megalapozott — kezdeményezésnek, amely új, korszer* termelési eljárás és hatékony munkaszervezés bevezetését célozza. Minden ágazat központi irányszámok alapján elkészíti a költség-, a hozam- és az árbevételi tervét, majd felülvizsgálat után ez alapján gazdálkodik. Az ágazatok vezetői és dolgozói saját eredményeik arányában részesednek az év végi prémiumalapból. Az ágazatok prémiumát a dolgozók között munkatársaik közül választott bizottság osztja fel. Ügy a növénytermesztésben, mint az állattenyésztésben szigorú technológiai tervek szerint dolgoznak. Ennek jelentőségét bizonyítja a magas színvonalú munkatermelékenység. Például a baromfitelepeken és a keltetőben egy dolgozó nőre másfél millió forint értékű árutermelés jut, de jelentős az egy dolgozó tagra átlagosan jutó 350—370 ezer forintos bruttó termelési érték is. Minden hónapban a munkadíjfizetés után megtartjuk a központi termelési értekezletet. Ezt követik az ágazati termelési értekezletek. Ezek jó előkészítését szolgálja az üzemi híradó, amely tartalmazza a fontosabb vezetőségi határozatokat, a központi termelési értekezlet anyagát, és a termelőszövetkezetet érintő lényeges eseményeket. Az üzemi híradó segítségével tájékoztatjuk többek között» a tsz-tagokat az ágazatuk terv- előirányzatairól, és kikérjük a véleményüket, majd év közben a tervteljesítésről, valamint a költséggazdálkodásról számolunk be. Kell a szakismeret A kisparaszti gazdálkodós apáról fiúra szállt hagyományokból élt. A nagyüzemi módon gazdálkodó mezőgazdasági termelőszövetkezetek és azok vezetői, dolgozói nem élhetnek meg a hagyományokból, mert egyszerűen nincsenek hagyományaik. Az utóbbi 3—5 esztendőben, az új gazdaságirányítási rendszer életbe lépése óta sokat változott a termelőszövetkezeti életforma. A technikai fejlődés eredményei egyre több mezőgazdasági üzemben honosodnak meg. A továbbfejlődés lassú üteme sokszor a nem megfelelő személyi feltételeken múlik. A kivezető út: a szervezett tanulás, továbbképzés. Termelőszövetkezetünkben az oktatási bizottság sokat segített a szakvezetésnek. 1969-ben a broyler-telep és a keltetőál- lomás üzembe helyezése előtt 40 személlyel indította meg a betanított szakmunkás- képző tanfolyamot, amelyet 38-an eredményesen el is végeztek. 1972-ben 60 új, férfi és női dolgozóval újra szervezte ugyanezt a tanfolyamot,» ahol a ma es a jövő követelményeinek megfelelő oktatás folyik. Megszervezte a dolgozók általános iskolájának 7., 8. osztályát. Kidolgozta a vezetők ötéves továbbképzési tervét. Brigád- és középszintű vezetőink intézményes továbbképzésen vesznek részt. Babicz Ferenc a rémi Dózsa György Tsz főagronómusa AZ ELMÚLT évtizedben történt iparfejlesztés legszembetűnőbb módja a vidéki ipartelepítés volt, ami kettős célt szolgált: egyrészt a termelőerők tervszerűbb, egészségesebb területi elhelyezését, az ipar „Budapest- centríkusságának” mérsékelését; másrészt a kisebb városok, sőt a falvak szabad munkaerejének foglalkoztatását. E folyamat eredményeként jelentősen megnőtt az ország ipari termelésében, az iparilag korábban fejletlen területek szerepe, megoldódtak, vagy legalábbis enyhültek az érintett körzetekben a foglalkoztatási gondok, emelkedett a lakosság életszínvonala. Az új Ipartelepek jelentősen hozzájárultak a városok és a nagyközségek fejlődéséhez, a munkaerő pedig a városokba, Illetve a fejlettebb infrastruktúrával rendelkező településekre áramlott. Ezek a — vázlatosan áttekintett — eredmények azonban egyúttal bizonyos gon- • dókat is jelentettek. Az iparosítás szempontjából ügyes húzás volt (például Bács megyében), hogy a hatvanas évek elején erőteljesen fejlesztették a tanácsi ipart, majd az így létrehozott „ipari magokat” többnyire minisztériumi vállalatoknak adták át. A megoldás a telepítő vállalatok száméra sem volt rossz üzlet, mert nagyobb beruházás nélkül juthattak hozzá a fejlesztési lehetőségeket nyújtó kis üzemekhez. Viszont az efféle ipartelepítés többnyire az elavult technika konzerválását is jelentette, hiszen a sietősen szaporított tanácsi vállalatok általában a nagyüzemektől átvett kiöregedett gépekkel, berendezésekkel szerelték fel. AZ IPAROSÍTÁS során első számú szempont volt általában a létszám növelése, a foglalkoztatottság színvonalának emelése. Ahol szabad munkaerő volt oda telepítettek. Mindegy, hogy milyen ipart és mindegy volt, hogy má lesz a telepítés későbbi következménye. Mindezek persze erősen befolyásolták az ipartelepítés során létrehozott üzemek termelését, gazdaságosságát, termelékenységi eredményeit. A gondok egyre súlyosabbá váltak s ezért tavaly, a kormány is foglalkozott az ipartelepítés problémáival. Az akkori határozat értelmében a Munkaügy! Minisztérium most széles körű vizsgálatot végzett 189 vidéki ipartelepen, hogy kiderítsék; hogyan alakult az utóbbi 3—4 évben az ipari- és más telephelyek termelékenysége, illetve a munkaerő gazdaságos foglalkoztatása. A vizsgálatról készült jelentést a legutóbbi kormányülésen tárgyalták. A vizsgálat leglényegesebb megállapítása, hogy a telephelyek zöménéi az átlagosnál jobb szervezési és egyéb munkafeltételeket találtak. A könnyűipari vállalatok által telepített egységek felénél például már elérték, vagy megközelítették az anyavállalat termelékenységi színvonalát. A KGM-vál- lalatoknál ez az arány 77 százalék. Változatlanul gond azonban, hogy a telephelyeken még mindig nincs megfelelő szervező tevékenység, töbnyire azért, mert a telepítő vállalatok sorsukra hagyják a vidékre kihelyezett üzemeiket. Ennek következtében sokszor hiányzik az átgondolt fejlesztési program, a működtetett géppark elavult, gazdaságtalan a termékstruktúra, hiányzik a telep megfelelő önállósága, illetve az önelszámoló egységek kialakítása vontatottan halad, s mindezeket tetézi a szakemberhiány. A gazdaságos termékszerkezet kialakítása, a géppark modernizálása és az ezekhez hasonló bajok orvoslása persze nem csupán a vállalatok elhatározásán múlik. A tevékenységi kör bővítése minden esetben kisebb-na- gyobb fejlesztéseket, beruházásokat követel, s a vidéki telephelyek jó része bizony pénzszűkével bajlódik. A vizsgálatból leszűrhető egyik tanulság, hogy a telepítő vállalatoknak bizony sokkal többet kell törődniük vidéki termelő egységeikkel. De legalább ennyire fontos, a soron következő telepítések helyes megválasztása. JO NÉHÁNY vidéki ipartelep intő példa a telepítés god óla tavai foglalkozó vállalatok, intézmények számára: szabad-e pillanatnyi célok érdekében olyan megoldásokat alkalmazni, amelyek a jövőt teszik bizonytalanná? Vértes Csaba Négy évtized a fény szolgálatában Az asztalon hatalmas rózsacsokrok sorakoznak, s mire az egymást követő „küldöttségek” is eltávoznak már virágok borítják az iratkötegeket is. Az utolsó munkanapja ez az igazgatónak; az utolsó órák, amikor intézkedik, irányít, dönt, tanácskozik, leveleket lát el kézjegyével. — Szinte elképzelni is nehéz, s holnap biztosan nagyon rossz érzés lesz arra gondolni, hogy én már csali kívülről szemlélem ezt a vállalatot. Szinte az égés/ életem itt töltöttem el: több mint negyven évet. A munka mellett észre sem veszi az ember milyen gyorsan szalad az idő... Simon Antal, az Észak- magyarországi Áramszolgáltató Vállalat Egri Üzem- igazgatóságának igazgatója hosszú, nehéz szolgálat után kezdi el a nyugdíjas éveket. Végigélte, küzdötte azt a hőskorszakot, amelynek végén minden faluba, minden házba eljutott a fény, a pislákoló petróleumlámpákat felváltották a villanyégők. Forradalmi változást jelentett ez az emberek életében, s ami neki élete, munkája volt, számunkra mindaz már — történelem. — Négy polgári után 1931- ben inasnak álltam ahhoz a társasághoz, amelyik akkoriban a villamosítást elkezdte. Hort, C6ány, Ecséd vonalán ástam a gödröt az oszlopoknak. Aztán mikor fölszabadultam, 1933-ban, az Eger—Gyöngyös vidéki Villamossági RT-hez kerültem. Hosszú történet lenne mindent elmesélni; körzetszerelőként naponta 40 kilométert bicikliztem, dolgoztam Ostoroson, 9 évig laktam Mezőkeresztesen. Végigszenvedtük a háborút, amikor kincsnek számított a villamos energia. 44-ben én is csatlakoztam egy csoporthoz, amelyik a legkönnyebben helyreállítható barcikai hőerőműhöz épített 96 kilométeres vezetéket. Feszített tempóban, de sikerült gyorsan megépítenünk a vonalat: 1945. május I-én Egerben — ha csak tíz percre is — már kigyulladhattak a villanyégők. Pártmunkás volt, ő szervezte az első munkaversenyt, amelynek nyomán az egri áramszolgáltatók az országban elsőként elnyerték az élüzem címet. 1956 decemberétől — immár 17 esztendeje — igazgató az ÉMÁSZ egri üzemigazgatóságán. — A falvak lakói mindenütt nagy örömmel fogadtak bennünket. Szállásról, kosztról sokszor nem Is kellett gondoskodnunk, elláttak ők mindennel. Amikor aztán bekerült a házakba a villany, mindegyik faluban fény ünnepségeket rendeztek. Ezek az ünnepségek igazán felejthetetlenek voltak: a megnyitó szavaknál még petróleumlámpa égett, aztán az egyik szerelő odament a kapcsolóhoz és máris világos lett a nagyteremben, ahol ott szorongott az egész falu. Az öregek némelyike sírt örömében. Ezek talán a legszebb emlékeim ... A megye harmadik lett a villamosítás országos akciójában. 1960. májusára Mi- kófalván és Váraszón is befejeződött a munka; gondos kezek által szerelt vezetékek vitték a fényt adó energiát mindenfelé. Amerre elmentek, büszkén sorakozó villanyoszlopok maradtak utánuk. Segítettek a szomszéd megyék is. 40 borsodi községet kötöttek be az országos hálózatba. önmagáról, saját életéről kérdezem, de aztán szinte észrevétlenül mindig elkanyarodunk a témától. Elmondja. hogy négy-öt évenként megduplázódik az energiafogyasztás a megyében, új vezetékeket húznak a kiskörei vízi erőműtől, anyagellátási nehézségekkel küzdenek, rövidesen számítógépet helyeznek üzembe a vállalatnál az adminisztrációk megkönnyítésére. Ez az 6 élete. Ez volt négy évtized alatt, s biztosan ez lesz a pihenés éveiben is. A munkakönyvét csak egyszer látta — amikor újítani kellett. Egy hónap szabadságot kapott, mert mint mondják, a negyven esztendő alatt nem vett ki annyi szabadságot sem, ami tíz év után járna. Az általa irányított üzemigazgatóság néhány héttel ezelőtt szép jubileumot is ünnepelt: tizenötödször nyerték el az élüzem címet, eredményes, jó munkájukért. Akkor meghatott szavakkal mondta, örül, hogy méltóképpen sikerül a búcsúzás ... A nehézipar kiváló dolgozója, a Munka Érdemrend bronz fokozatának s a honvédelmi emlékéremnek birtokosa. — A városi pártbizottságon kértek, vállaljak társadalmi munkát, és hívtak a népi ellenőrzési bizottságba is. Otthon a kert ad munkát, ha ráérek, és persze szeretném gyakran meglátogatni a munkatársaimat. Azt hiszem, sok dolgom lesz... Hekeli Sándor 1973, augusztus 5., vasárnap A Minisztertanács tárgyalta... Az anyavállalatok „gyermekei”
