Népújság, 1973. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-05 / 182. szám
Festegető kömlőiek Szécsi Menyhért és állandó kritikusa: a felesége — bal oldali képünk. Csáti Jóhás Gőg Józsefnek. (Jobb oldali képünk.) Világosítsd a tónust — magyarázza (Foto: Perl) Időről időre hírt kapunk a komlói „naiv festőkről”. Mennyire naivak? Mennyire festők? — Nehéz lenne egyetlen látogatás alapján eldönteni, erre különben is jobb alkalomnak ígérkezik csoportos bemutatójuk, amelyet augusztus végére terveznek. De maga a tény, hogy egy háromezemyi lélekszámú községben él egy tucatnyi ember, aki szabad idejében szenvedélyesen fes- teget: mindenképp érdekes. — Hogyan kerültek kapcsolatba a művészettel? Milyen élményt ad számukra a festés? — Erre voltunk inkább kíváncsiak, amikor néhányukhoz bekopogtunk. Menyus bácsi a Galériában Szécsi Menyhért 78 éves, szikár-, egyenes taxtású parasztember. „Szemében ott bujkál a vágy a mindenség lefestésére” — jellemezte Madarász Károly sarud! fiatalember, aki legutóbb levélben hívta föl rá figyelmünket. — Ott bújkál ám a nehézség — dörmög szemérmes önérzettel Menyus bácsi. — Annyi az igazság, hogy gyerekkorom óta szeretem plaj- básszal, festékkel megőrizni, amit magam körül látok. Mert a szó elröpül, az írás meg a kép marad, legalábbis egy darabig. A műtermül szolgáló kamrába tessékel, ahol a csöpögő szalonna és a dédnagy- anya keshedt, varrottas köd- mönénék társaságában képek csüngnek a falról. A festőállványt helyettesítő gyúródeszkán még nedves tájkép: Menyus bácsi az imént tette le a „tehenszőr- bül” saját kezőleg eszkábált ecseteket. — Lássa, ez itt Kossuth és Görgey, ahogy a világosi fegyverletételről vitatkoznak — magyarázza. — Tavaly kiállították a Nemzeti Galériában a magyar naív művészek gyűjteményes tárlatán. Amott egy galíciai csata, ahol én is rohamoztam, nagy bánatomra, még az első háborúban. Sajnálom, hogy a legjobbakat nem láthatja. Petőfiről kért képet tőlem az Irodalmi Múzeum, megfestettem a halálát egy erdélyi tudóstól kapott források alapján, de hogy ne csak úgy gyalogúban menjen, még az arcképét és Szendrey Júliáét is elkészítettem. Képéi kevéssé egységesek. Ha kíváncsi szemére, ösztönösen ügyes kezére hagyatkozik, részletmegfigyelésben. gazdag, üde színhatású képek sikerednek. Sajnos, giccses levelezőlapokat is másol, amik aztán az ere detin is túltesznek. De fontosabb benne az, hogy életkedve egyenlő a festőkedvével. Életkedve pedig töretlen. Góg és van Gogh Góg József, ha afféle történelmi tablón y festené meg 1973. augusztus 5.a vasárnap életét, jellegzetes, dokumentumokat láthatnánk az utóbbi évtizedekről. Kispesti proletárgyerekként villany- szerelést tanul. A Dóm men ti harcokban súlyos sebeket kap. Kömlőn bújkál a háború végéig mint szökött katona, itt ismeri meg feleségét. A felszabadulás után azonnal beáll Pesten az újjászerveződő rendőrséghez, majd a parlamenti őrség tagja, később parancsnoka lesz. 52-ben kémkedés gyanúja miatt leszerelik, majd 56-ban rehabilitálják, kínálják vissza tiszta rangját, de nem vállalja. Inkább házajön Kömlőre. A helyi vízmű kezelője, kiváló dolgozó. Tizenegy esztendeje megbecsült parancsnoka a község önkéntes rendőrségének. — Nemrég, már túl az öt- venen kezdtem el festeget- ni. Kömlő munkás csendje és a szép látvány megörökítésének vágya gyógyított ki évekig tartó keserűségemből. De nagyon kezdő tanuló vagyok én még a.pik- túrában. — Kik a mesterei? — Van Gogh — mély tisztelettel ejti ki a nevet. — Már csak azért is, mert szintén Góg vagyok — teszi Reggel óta zuhogott az eső, mintha dézsából öntötték volna, Saergejevnek el kellett halasztania a találkozást Lidával. Jakov Vaszil- jevics időnként .kitekintve az ablakon ingerülten járkált a szobájában. A szomszédban idegtépő lárma tombolt. Az eső elől az egész gyereksereg tető alá menekült, s a legzajosabb játékokat eszelte ki. ' A lárma hirtelen elcsendesedett: a házigazdához ven- 'dég érkezett. Szergejev leült a kaross/ékbe, kezébe vett egy újságot, de még mielőtt olvasni kezdett volna, kopogtattak, s választ sem várva Hodzsa Ali toppant be. Szergejev az ágyra hajítva az újságot igyekezett eltakarni a párnájával, de a művelet nem sikerült. Apúshozzá elmosolyodva. — A gyakorlatban Csáti elvtárs irányít. Főkönyv, paletta, stúdió Csáti Jónás, a Május 1. Tsz főkönyvelője nagyot nevet: — Na hiszen! Sokra viszi Góg Jóska, ha tőlem tanul. Én tipikus vasárnapi festő vagyok, az is csak hosszú szünet után, amióta egyesültek a szövetkezeteink. t— És mi volt a szünet előtt? — A háború alatt tűntem föl Szigetszentmiklósori, de szerencsére nem fedeztek föl. A feltűnést az keltette, hogy a kubikos munkásszállásunk illemhelyére odakanyarítot- tam szénnel Hitler és Horthy karikatúráját. Nagy nyomozás volt, hajszál híján lebuktam. A rajzolgató kubikos aztán később a pártfeladatok és a szövetkezet tornyosuló gondjai közepette nemigen ért rá képzőművészeti hajlamai ápolgatására. Pedig egy tíz esztendő előtti festménye — rozsdálló őszi erdő, impresszionista modorban — arra vall, hogy ráálltak uj- jai az ecsetfogásra, amikor újra próbálkozott. Azóta gyakrabban nyúl a palettához. A régi Kömlő mozgalmas hetipiacait, a paújság áruló módon kilátszott alóla. Hodzsa Ali kihívóan félredobta a párnát és kiterítette a berlini, fasiszta újság, a Völkischer Beobachter legfrissebb számát. — Nocsak, mintha arról akart volna meggyőzni, hogy egyetlen európai nyelvet sem. ismeri Bizonyára szerénységből tette. Szergejev felállt, kikapta Hodzsa Ali kezéből az újságot és összegyűrve a matrac alá rejtette. — Remélem, köztünk marad — mondta idegesen. — Csak nem titok, agai Szergejev? — Egyszerűen nem akarom, hogy megtudják. — A német nép — nagy nép, nem szégyen, ha valaki faszt! munka egyszerű jeleneteit idézi, dús gyümölcsökből csendéletet épít, határozott kompozíciós és szín- erzékkel. — Rajtunk kívül akikkel találkozott, többen is feste- getnek a faluban. Naivak? Nem naivak? Mindenfélék. Gál József a tsz növénytermesztő brigádjában dolgozik, Neufeld József az építő- brigádunk vezetője,, a fiatal Bartus Zoltán kovács, Bárdos István viszont az általános iskola igazgatója. A festészet szeretete egyikből sem hiányzott. Valami szakkör vagy stúdióféleség létrehozásán töprengünk, ahol szakmai irányítást kaphatnánk. — Van ennek valami akadálya? — Ügy tűnik, egyre kevesebb. Jurányi István rajztanár elvállalta a szakkörvezetést, alkalmas helyiség pedig van a művelődési házban, s talán az anyagi támogatást is meg tudjuk szerezni. ★ A tervezett szakkör jó ügyet szolgálna. Keményen dolgozó, szépségre sóvárgó embereket kalauzolhatna még mélyebben átélt, értékes élményekhez, és erősen hozzájárulhatna ahhoz is, hogy hagyománnyá legyen Kömlőm a képzőművészet szeretete, MSZ) ismert a nyelvét. Különben, aki Allah kegyelméből több nyelvet is beszél, csak megnő a környezete szemében... — Ez általában igaz, de az adott esetben néhány körülmény. .. — Ezt nem értem. Meg vagyok győződve, hogy például Gyemidov úr, vagy Li- gyija kisasszony örülne a felfedezésnek. — Közel sem. Ellenkezőleg: nagy veszély fenyegetne. Lehet, hogy állást kellene változtatnom, — A megmentő hazugság jobb az igazságnál, mondják nálunk — Hodzsa Ali nem tudott ellenállni a közbeszólás csábításának. — Úgy érzem, maga közel áll hozzám. Remélem, bizhatom a diszkréciójában. — Miért is fecsegném el, ha egyszer megkér az ellenkezőjére? Allah a tanúm: nem kívánok Icellemetlensé- get öltözni. Szergejev zavartan hallgatott, Hodzsa Ali jónak látta, ha fordít a beszélgetés meneten. — Hogy tetszik a lakás? — Megfelelne, de túlságosan zajos. A gyerekektől... — Szegény ember — gazdag gyermekáldás. Á házigazdának öt lánya és hat fia van — a legidősebb is csak tizenegy éves. Nem könnyű elcsendesíteni az aprónép séget. Agai Szergejev, here sek magának egy másik lakást. Hodzsa AU — még egyszer megígérve, hogy szerez másik lakást — elbúcsúzott. Másnap este ismét megjelent. Azt javasolta: költözzön az. ő házába. Szergejev beleegyezett. Hodzsa Ali európai típusú kétemeletes háza a Firdauszi utcában állt. As első emeletet o foglalta (7.) Egy titok kipattan na kicsinek bizonyult, az Több mini „brigád-vállalás''. . . (Tudósítónktól): VAN A, VISONTAI külfejtése« bánya 6-os üzemében két szocialista brigád. Az egyiket „Új mechanizmus” -nak hívják, a másikat Dobó Istvánról nevezték ei. Tagjai az anyagosztály és a raktárrészleg dolgozói. A munkában,' önképzésben mindig is versengtek még brigádon belül is, most meg szeretetben igyekeznek túl- tenni egymáson. Nemes, szép vetélkedő. Részt vesznek benne vala- liányan. Gyógyszer, sok-sok régi lelki sérülést orvosló ez a szeretet, családot, rokonokat pótló két gyermek számára. Dallos András brigádvezető a múlt év tavaszán járt először az egri gyermekvárosban. Az igazgató, egy csendes, szőke fiúcskára, Kobzi Ferire hívta fel a figyelmét. A következő vasárnapokon már több brigádtársával látogatta meg újdonsült kis barátját, s amikor „kitört” a nyári vakáció, boldogan hozták haza a brigád fiát. Valósággal versengtek a gyerekért, nehéz volt igazságot tenni: mikor kihez megy nyaralni. A „Dobó”- beliek is bekapcsolódtak a kisfiú nyaraltatásába, olyan színes is lett ez az öt hét, mint egy kaleidoszkóp. Balaton, Mátra, Dunakanyar, Zsóri... Legkedvesebb időtöltése mégis a markazi-tavi horgászás volt. Mondják, hogy régen fogott botot ilyen szerencsés kéz... VOLT MIT MESÉLNIE, amikor visszatért Egerbe. Főleg húgocskájának, a kis Zitának beszélt sokat. És nemcsak élményekkel volt tele. Nem eresztették ám el üres kézzel a kedves brigád- beli új szülők. Sok szép holmit vásároltak neki, s búcsúzóul a zsebébe csúsztattak egy ezer forintos ta-. karékbetétkönyvet is. Zita fényes szemmel hallgatta kis bátyját, s mikor legközelebb jöttek a visontai látogatók -— ő is odabátor- kodott hozzájuk És egyszerire természetessé vált, hogy most már két gyereke van a két brigádnak. Jó is lesz — örültek neki —, legalább a szünidőben sem kell elvál- niok egymástól. Így aztán ezen a nyáron már együtt érkezett vakációzni a két testvér. Hanem a programjuk, az ugyancsak különböző. Feri ezúttal — saját kérésére — a munka izéve! ismerkedik: levélhordó a 6-os üzemben. Napi hatvan forint a keresete, a délután persze a kirándulásé, horgászásé. Ottjártunk- kor éppen Gyöngyösön Pelle Györgynénél lakoti, együtt jártak' ki reggelente busz- szal Visontára. Zitát Domoszlón, az éppen „soros" szülőknél. Bőgős 1st- vánék'iUÍl látogattuk meg. Tóth Lajos brigádtag szürke Wartburgján magunkkal vittük Ferit is. Meredek, ma- kadámköves. kaptatókon kapaszkodtunk fél a plébánia melletti szőlőbe, ahol a csupa szeplős, kedves arcú nyolcéves kis Zita énekkel, verssel tartotta a serényen dolgozó családot. Bátyját megpillantva elszaladt, s pár perc múlva nagy. édes sző- lőfürtökkei megrakodva tért vissza hozzá. Jókedvűek, felszabadultak voltak ketten, s jó volt látni, milyen őszinte örömmel gyönyörködnek bennük Bőgősék és kísérőim ... Sokat beszélgettünk erről az „akcióról” — nagyon is indokolt itt az idézőjel! — Bódi Józseffel, az anyagosztály vezetőjével. Elmondta, hogy mit érez a legszebbnek ebben az egészben. Azt, ahogyan a kezdeti határozatból, brigádfelajánlásból, „vállalási pontból” észrevétlenül, valami egészen más lett. Elmélyült, nagy szavak nélküli, a két gyerekért az év minden napján felelősséget érző, maguknak a brigádtagoknak is nagyon sok örömet jelentő szeretet. És ez a folyamat azért is bizonyítja, hogy ezeknek a szocialista brigádoknak hármas célkitűzésében nemcsak odabiggyesztett, hangzatos szóvirág az a harmadik ... HOGY MINDERRŐL beszéltek — nem dicsekvésből tették. Az „Új mechanizmus” meg a „Dobó István”-beliek velünk együtt — gondolatébresztőnek szánják ezt az: .írást. A Thorezben rajtuk kívül még hetven szocialista brigád van — a gyermekvárosban pedig rengeteg, sze- retetre vágyó gyerek. T. Mányi Judit el, a másodikat rendszeresen kiadta. Hodzsa Ali bevezette Szergejevet a bal szárnyon fekvő, kétszobás lakásba. A berendezésre nem lehetett panasz, ágyneműtől a ruhakeféig minden rendelkezésére állt. Szergejevnék tetszett az új lakás, de tekintete a szomszédos helyiségre nyíló ajtóra tévedt. Kérdőn nézett Hodzsa Alira. Az elértette a pillantását, nevetve mondta: — Ne aggódjék, agai Szergejev, nincs gyerek a lakásban. Teljesen üres. Mindig egyedülállónak adom ki. Szergejev. végül is megnyugodott. Arra gondolt: Hodzsa Alinak sem érdeke, hogy megszegje a szavát. Az országút a Sahreza su- gárútból ágazik le. Ez az út vezet az Elbrusz előhegyeihez, melyek csúcsait a legmelegebb nyárban is hó borítja. A hegynyúlvány lábánál, tömötten zöldellő kör nyezetben egy üdülőtelep rejtőzik. Nem messze a Sahreza és az országút kereszteződésétől, magas palánkkerítéssel övezett magányos villa áll. Falai újszerű, hideg-szürke téglából épültek; a felszín alatt hűvös pince húzódott, perzselő napokon enyhülést nyújtva a házigazdának. A villa északi részéhez nyitott terasz kapcsolódott, melyről néhány lépcsőfok futott le. Az udvar közepén úszómedence hívogatott zöld vízével. A névtábla tanúsága szerint a villa Ottó Heckert német kereskedőé volt. A gazda — magas, erős felépítésű, szőke férfi, könnyű öltönyben, hófehér ingben, fényes nyakkendővel — a teraszon járkált, idegesen gyűrögetett egy-egy letépett platánlevelet. Megszólalt a csengő. Az iráni szolga előugrott a konyhából, futva igyekezett kaput nyitni. Mélyen meghajolva félreállt, beengedve von Schönhausent. Az öreg hangosan szuszogott. Bő, kínai nyersselyem öltönyében a szokásosnál is kövérebbnek látszott. Heckert a vendég elé sietett. — Örömmel látom, excellencies uram. — Az az átkozott gépkocsi kibírhatatlanul áthevült, le- vegőt sem leap benne az ember — mondta von Schönhau sen, száimakalapjával legyezve az arcát. Heckert fölsegítette a teraszra Egy szolga kerekes asztalkát tóit be gyümölcscsel, hűsítő italokkal — Foglaljon helyet excel- lenciád — kínálta a házigazda. Schönhausen egyhelyben topogott és jelentőségteljesen rápillantott a közelben álldogáló szolgára. — Talán a dolgozószoba~ ba? ... — javasolta Heckert, látva, hogy főnöke nem kíván a teraszon maradni. (Folytatjuk) >h<> rfßl V. JEGOROV dokumentumregénye:
