Népújság, 1973. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-05 / 182. szám
Napi százezer litert is feldolgoznak Sok vagy kevés a tej ? Manapság, amikor a tej kerül szóba, sokan a borra hivatkoznak. Valamikor a hatvanas évek elején kiugróan magas bortermés volt ®z országban, ugyanakkor nem volt elég hordó, pince s a nagy termés legalább annyi gondot, mint örömet okozott. Tréfásan most a tejről mondogatják, hogy nemcsak inni jut belőle, hanem lassan' a szó szoros értelmében „tejben, vajban, fü- rödhetünk”. Valóban ennyi tej lenne? A szarvasmarha-program meghirdetése óta örvendetesen emelkedett országosan,, de megyénkben is az állomány. Az elmúlt esztendő első negyedéhez képest az ország szarvasmarha-állománya mintegy 60 ezerrel-növekedett, ebből a- tehénállomány mintegy 30 ezerrel. t Megyénkben hasonló a ten- I dencia, ez év márciusában I közel 62, ezer szarvasmarha ! volt a ínezőgázdasági üzemekben és a háztájiban, mintegy kétezerrel több, ,. mint egy évvel korábban. A számok örvendetesek , kü- , Ionosén, ha azt is hozzátesz- szük, hogy a száj- és köröm- " fájás járvány számos gazdaságban okozott károkat. ; A kormányprogram megjelenése óta nem hosszú idő telt el, de máris érezhető a hatás, az üzemek szívesen és egyre szívesebben tartják a szarvasmarhát. A tehénállomány növekedésével és minőségi cseréjével pedig egyenes arányban nő a tejtermelés is. Nem túlzott az az igény, hogy a mezőgazdasági üzemekben a mostani 2500 liter- , ről 2800—2900 literre emel- , kedjen az egy tehénre jutó ; tejtermelés a tervidőszak végére. S ha csupán 300 literes ! növekedést veszünk alapul, [.elekor is több, mint 4 .millió á- -----------------------l iter tejjel termelnek többet a nagyüzemek megyénkben két év múlva, mint jelenleg. A jövő azonban még ennél is többet kíván. Közgazdasági elemzések alapján azt lehet elmondani, hogy jelenleg 3000 liter körül rentábilis a termelés. Jelenleg — de nem sokáig. Sárközi József, az egri tejüzem vezetője arról beszél, hogy a tejipar álláspontja egyértelmű és világos, minden litert fel kell vásárolni. A nemrégiben átadott új üzemben most 80 ezer litert dolgoznak fel naponta, de felmehetnek százezer literig is. Hogy a növekvő feladatnak eleget tudjanak tenni, már most szóba került, hogy jövőre vagy azután negyven vagy hatvanezer literes tejsiló épül az üzemben. A felvásárlással eddig különösebb probléma nem volt, még azokból a községekből is megveszik a tejet, ahol csupán negyven-ötven liter gyűlik össze naponta. — S hogy érzi a fogyasztó, a vásárló, hogy több a tej? — Egész sor intézkedést tettünk. Ellátási körzetünkben három község kivételével minden nap szállítunk mindenhová tejet és tejterméket. Legkésőbb reggel hét órakor mindenhol ott van az áru. Érdemes megemlíteni, hogy az ellátási körzet 75— 80 községet, két várost s összesen mintegy 500 árudát jelent. A napi ellátás tehát nem kis gondot jelent Tejből és tejtermékből tehát több van. Bővül a választék is, rövidesen megje- nik a negyedkilöß csomagolású túró s szeptembertől a kefir is. A vásárló a boltban azonban nem mindig érzi a választék bővülését. Elővesszük az augusztus 1-i listát, hogy mit kínál eladásra az egri tejüzem. Csupán sajtból 65(!) félét számoltunk össze. Többek között olyat is, mint a Sasadi fűszeres, a Vadász, a Köményes, a Mustáros stb. — Választék van — mondja a tejüzem vezetője, — a kereskedelem ennek ellenére csupán tíz-tizenötféle sajtot igényel tőlünk. Csak egy-két bolt, mint az egri Dobó téri Csemege törekszik arra, hogy újdonságokkal is megismertesse a vásárlót. A közelmúltban két. kereskedelmi instruktort alkalmaztunk, hogy az árudák is jobban megismerjék, mi kapható nálunk. Az egri üzem ugyanis nem csupán saját termékeit árusítja, mint például a sajtok bő választéka is bizonyítja. Hazánkban az egy főre jutó évi tejfogyasztás nem mondható magasnak. Több tejet isznak a csehek, a szlovákok, a németek, a lengyelek, nem beszélve a dánokról vagy a svédekről. A több tej tehát nem azt jelenti, hogy sok van, ihatnánk többet, ehetnénk több tejterméket. Ehhez azonban a kereskedelemnek is meg kell tenni a kellő intézkedéseket. Mert kevés a hűtő, nincs kellő propaganda és a szigorú készletgazdálkodási!) miatt hó végén, hó elején alig lehet sajthoz, egyéb tejtermékhez jutni. Másrészt — mert van — bővíteni kell az üzletekben is a választékot. Miért együk ugyanázt, mint tíz éve, ha mást is kínál a tejipar? A sok tej tehát nem Is olyan sok. Annyi tény, hogy a „felfutás” nem megy minden zökkenő nélkül. De ha még nagyobb összhang alakul ki az érintettek között, könnyebbé lehet tenni a tej „útját”. S a kormány- program alapján ez kötelessége is mindenkinek. Kapóst Levente AZ ÉLELMISZEREK TÖBBSÉGE KIFOGASTALAN, KORSZERŰBBEK A RUHAANYAGOK, SOK A PANASZ A CITágas a me%őtárkányi határ. A szem messze ellát a hatalmas lucernaföldön, hiszen 400 hektár nem kis terület. Különösen végeláthatatlannak tűnik az alföldi tájon. A gépek azonban nem fáradnak el, győzik a kaszálást, immár harmadszor az idén. A fűkaszával levágott lucernát — mint képünkön látható —, ugyancsak gépi úton, rendsodróval „terelik” rendbe, s azután kis boglyákba gyűjtik össze. Jó eredmények születtek Mezőtárkányban a lucernaföldön is: 60 mázsa a hektáronkénti átlag. Jobb oldali képünk tanúsága szerint egymás után érkeznek a Jeges- dűlőből a Rákóczi tanya melletti szérűskertbe a vendégoldalas lovaskocsik. Hordják a lucernát, alapozzák az újabb kazlat. Nem könnyű a „vellá- zas”, s bizony precíz szakértelemre van szükség a kazalrakáshoz is. (Jobbra.) (Foto: Perl Márton) Ellenőrizte a KERMI Tüzelési gomjok Lőrinciben Szocialista szerződés segíti a korszerűsítést A KERMI hz első félévben több mint 900 fővárosi és vidéki boltban ellenőrizte a fogyasztási cikkek minőségét. Ezúttal is feltártak sok szabálytalanságot, ugyanakkor az ipar korszerűsödése nyomán kedvező tendenciákat is tapasztaltak. Lényegesen javult például a ruházati méteráruk minősége. Sok korszerű, hurkolt kelme, szintetikus szálas ruhaszövet került forgalomba. Általában a méteráruk ellen jóval kevesebb most a panasz, mint korábban. Kiemelkedően jónak értékeli a KERMI a Richards Finomposztógyár egyes jersey- termékeit, s , első osztályú a pamutszövetek többsége is, mint például a Norma, Kornélia, Jola, Georgina, az Ábel inganyag, a bébi flauen, a fibrella szövet, de igen jó minőségű a triprint selyemszövet is. Más a helyzet a cipőfronton, ahol továbbra is 'sok a jogos panasz. Az ellenőrzés alkalmával a budapesti IV, és XV. kerület boltjaiban minden második megvizsgált cipőnek volt valami hibája. Némelyiknél a durva eldol- gozás, másutt a helytelen kéregmagasság, a számozásnak még nem felelő méret, vagy éppen a hullámzó talpbélés vonta magára az ellenőrök figyelmét. A bútorok minőségében a könnyűipari rekonstrukció még csak részlegesen hozott kedvező változást. A legtöbb hibát, a kisüzemek bú- toraibah találták, némelyik kisüzemben vagy szövetkezetnél gyártott bútor legfeljebb a 25—30 évvel ezelőtti igényeket elégíthette ki, ma már elfogadhatatlanok. Az élelmiszerek túlnyomó többsége megfelelt a köve- f el m é n y e knek. Kifo g ástala n a liszt, ífez étkezési .dara, a kenyér minősége viszont igen változó. A vizsgált minták szerint Budapesten a legjobb kenyeret a Czabán Samu utcai és a Hungária körúti üzemekben sütik. A félbarna kenyér általában jó minőségű. A zsemle, a kifli és a kalács minősége szinte megfelelő, azonban itt is gyakran van panaszra ok a kelleténél kisebb súly miatt. Túlzottan kicsi zsemlét szállítottak a kereskedelemnek például a Tatabányai Sütőipari Vállalat és a Fővárosi Sütőipart Vállalat 3-as számú üzeme. A csokoládé-áruk minősége javult, a dobozos desz- szertekkel most már kevésbé lépik túl a szavatossági időt. Az olcsóbb kekszek minősége változatlanul gyenge, viszont kiváló minőségű az alufóliába csomagolt Albert keksz. Megfelelő a teasütemények és a töltött ostyák minősége. Az élelmiszerek közül főként a húsipari készítményekre sok a panasz. A párisi gyakran üreges, a virsli fakó és töredezett, a főtt-füstölt kolbászokban túlzottan sok a porcos, inas rész és nem egyszer puha zsiradékokat is belekevernek. Ezért a füstölt kolbászok több tételének árusítását megtiltották. A gyulai módra készült kolbász minősége ugyancsak nem kielégítő. Jó viszont a téli szalámi, a csemege szalámi és erősen javult a főtt és nyers füstölt húsok, szalonnák minősége. A vizsgálatok nyomán a KERMI az első félévben több mint 900 esetben tiltotta meg vagy kötötte meghatározott-feltételekhez, például a hibák kijavításához, más osztályba soroláshoz, a nem megfelelő minőségűf ?; méhek árusítását, (MTI) Mint korábbról már ismeretes: az ecsédi külszíni bánya megszüntetésének bejelentése válaszút elé állította o Mátravidékl Hőerőművel. Az, hogy a közeli lignitre a továbbiakban már nem lehel számítani, feltétlenül más tüzelőanyag bevezetését követelte Lőrinciben. Mindenekelőtt felvetődött a megoldás lehetőségei között valamiféle távolabbi szénb?- szerzés, aztán pedig a korszerűbb szénhidrogének, elsősorban az olaj felhasználása. S miközben a témáról beszélgettek, tanácskoztak, megszülettek a javaslatok is, amelyeket később előterjesztettek a főhatóságnak. A Mátraalji Szénbányák által jelzett időpont pedig rohamosan közeledett, s mind határozottabb cselekvésre sürgette a lőrincieket. Érezték, hogy nem várhatnak teljesen a főhatóság válaszáig, igv — ha úgy tetszik: „a saját szakállukra” — csendben hozzákezdtek a munkához, megtették az első „lépéseket”. Átalakították a különben már kiselejtezésre ítélt II. számú, rostélytüzelésű kazánt, „házon belül” elvégezték az elkerülhetetlen korszerűsítést. Megérzésük — helyesnek bizonyult. Két év múltán ugyanis a minisztérium is arra az álláspontra helyezkedett, hogy Lőrinciben igenis, az olajtüzelés bevezetése látszik célszerűnek. s ennek megvalósítására meg is adta az engedélyt 1971 augusztusában. A. lőrinciek számára tehát eddig öem telt haszontalanul az idő, rugalmasságuk következtében bizonyos előnyre tettek szert. Ám mi történt ezután? Ami ilyenkor általában történni szokott: hozzáláttak a hivatalos tervezéshez, a program kidolgozásához, előkészítették majd megkötötték a kivitelezési szerződéseket. S ezalatt persze újabb hónapok teltek el. Ügy. hogy végűlis csak 1972-ben indulhatott az „igazi” munka. Az ecsédi bánya bezárását közvetlenül megelőző esztendőben. Mondani sem kell, hogy az izgalom a tetőfokra hágott, hiszen már elég kevés idő volt’ hátra. A kivitelezők azonban megnyugtatták az idegeskedőket. Azt ígérték, hogy 1972. végére befejezik a második —•. a IV. számú porszéntüzelésű — kazán átalakítását is. S annyira meggyőzően mondták ezt, hogy — ha kicsit merésznek tűnt is — bízni kellett benne. Az említett kazánátálakí- tással azonban — még ma sem végeztek, noha több mint félesztendő telt el a vállalt határidő óta. Sőt — mint Balázs Pál, az erőmű pártbizottságának titkára be- ,szelte a napokban történi látogatásunk alkalmával sajnos még e hónapban sem számíthatna» rá.' A kazánt legfeljebb szeptemberit) használhatják. Észrevehetően lelassult időközben a program végrehajtása. S ez nemcsak a IV. x, számú kazán munkáin látszik, hanem az egyéb fel- • adatokon is. Nem 2 legör- vendetesfcbb felismerés, hiszen mindaddig, amíg a tű- zeléskorszerűsítés akadozik, kénytelenek kitartani a szén mellett — amit viszont, meglehetősen drága fuvarköltségen a nógrádi, borsodi, sőt a dunántúli bányákból hoznak. Érthető, ha a program körüli huzavona nyugtalanítja a lőrincieket, kiváltképpen a legjobban érdekelt kazánüzem! dolgozókat, s mind komolyabban foglalkoztatja az alapszervezet vezetőit, a vállalati pártbizottságot. Hónapok óta fáradoznak a kedvezőbb helyzet megteremtésén, a munka gyorsításán. A már több fórumot is megjárt ügyet június végétől pedig a kivitelezésben leginkább érdekeltek, a Mátravidéki Hőerőmű Vállalat, az Erőmű Javító és Karbantartó Vállalat, valamint a Hőtechnikai Vállalat között létrejött szocialista szerződéssel próbálják segíteni. A vállalások értelmében: kölcsönösen támogatják egymást a következő időszakban, úgy hogy legkésőbb 1976. közepére teljesen végezzenek a feladattal. Az egyezségről ma már tudnak a lőrinci erőmű valamennyi munkahelyén, s így ehhez igazodik a brigádok felajánlása, Már is mutatkozik valami javulás. Amellett, hogy befejezéshez közeledik végre a már említett újabb kazán átalakítása, készülnek a csatlakozó olajtartályok is. Egyet már használnak, túl- ii-óottak további kettő nagyobb munkáin is, s alapozzák a negyedik, kétezer köbméteres tárolót. Az eredeti program alapján pedig beütemezték a többi kazán korszerűsítését is. Lőrinciben mégis nehezen oszlanak a. gondok. Bizonytalanná teszi a munkát, fékezi az igyekezetei, hogy a Magyar Villamos Művek csak „adagolva" közli az újabb részfeladatokai. ennélfogva pedig a kivitelezők ma sem látnak tisztán, képtelenek olyan folyamatosan dolgozni, tervezni, mintsem az kívánatos lenne a fontos program megvalósításához. Kétségtelen, hogy a lőrinci témában, a régebbi, a hagyományos széntüzelés, vagy a korszerűbb olajfelhasználás közötti választásban is elsősorban a népgazdaság lehetőségei, igényei a mérvadók. A tüzelőberendezések átalakítása meglehetősen költséges, minden bizonnyal nem történhet egyik napról a másikra. Az olajtüzelés bevezetése azonban már — mint utaltunk a Nehézipari Minisztérium engedélyére — régen eldöntött tény. S, hogy ennek ellenére mégis, egyetlen kazán munkái is több, mint másfél esztendeig húzódnak — enyhén szólva: túlzás. Nem csoda hát, ha az erőműben idegeskednek! Az említett szocialista szerződés önmagában legfeljebb reményt adhat a tüzelésit orszerűsítés gyorsítására, az igazi biztosíték azonban csakis a Magyar Villamos Művek határozottabb állásfoglalása, intézkedése, együttműködése lehet. Lőrinciben csupán a teljes összhang megteremtésével csökkenhetnek a gondok. Gyóűi Gyula 1973. augusztus a., vasárnap Lucernabetakarítás
