Népújság, 1973. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-04 / 181. szám
Munkahelyi ismeret tulajdonosi tudat anekdotának tünö történet: a nyugdíjba vonuló portás meghatódottan átvette az ajándékokat, kezet fogott a rögtönzött ünnepség résztvevőivel, és mielőtt elbúcsúzott volna, zavartan megkérdezte, hogy kérhetne-e valamit. Szerette volna megnézni az üzemet, a műhelyeket. Még sohasem látta belülről azt a gyárat, amelyiknek másfél évtizedig őrizte a kapuját. S hányán vannak még olyanok, akik éveken át könyvelik az üzembe érkező anyagokat, de nem látták a gyártást, számolják a teljesítményeket és béreket, de nem voltak azok között,' akiknek a neveit és keresetét rendszeresen a papírra róják. Sok munkás keveset tud arról, hogy a keze munkája hová kerül, mennyiért tudják eladni, s mit mondanak róla a vevők. A szomszéd műhelyről olykor-olykor még csali tudnak valamit, de az iroda életéről jóformán semmit. Igaz, személy szerint ettől látszólag nem lesznek szegényebbek. Ám a társadalom valójában szegényebb marad, ha a közösség tagjai szűkebb környezetükbe zárkózva élnek, dolgoznak egymás mellett, és csak mechanikusan, saját helyük, szerepük ismerete nélkül teljesítik a társadalmi munkamegosztásban kapott feladatokat. Az állampolgár nem tudhatja sajátjának az országot, ha nem érzi magáénak a sokkal szűkebb környezetét, azt a vállalatot, szövetkezetét, községet, amelyikben él és dolgozik. Az ország szeretete, a hazafiság csak az üzemi és lakóhelyi mikrovilág ismeretére, szeretetére épülhet. Csakhogy a tulajdonosi tudat nem automatikusan fejlődik ki az emberekben. Ahhoz ösztönzésként kedvet, érdeklődést kell kelteni bennük, hogy szívesen ismerkedjenek a munka- és lakóhely életével, jövőjével, problémáival. Ismerjék meg a gyár gazdasági helyzetét, műszaki és anyagellátási gondjait. Mindezek hatását megtalálják ugyan a maguk szűkebb világában is, mert érzik a gépük mellett, érzik a keresetükön. De menynyire más, ha mindennek az összefüggéseit, okait is tudják! Ha ők is elmondhatják az észrevételeiket, vitatkozhatnak a különbőz» terveken, elképzeléseken és lehetőségeken. HA AZ EMBER azt tapasztalja, hogy egy döntés megszületése előtt az ő véleményét is mérlegelték, akkor máris íélig-meddig sajátjának érzi- az ügyet, mert személy szerint valami köze volt a végleges álláspont kialakításához. Aki közreműködőnek t tekintheti önmagát az a határozat értő magyarázója, a közös feladat népszerűsítője lesz. S eközben önmaga is megváltozik, mert a nagyobb közösséget érintő problémákhoz fűződő személyes kapcsolata kialakítja a feltételes reflexét arra, hegy a saját munkája mellett az egész üzem tevékenységét vizsgálja, rendszeresen egy tágabb horizont problémáin töprengjen, vállalati, társadalmi méretekben gondolkodjon. Így alakul ki a szocialista demokrácia termelésben és közéletben egyaránt aktív /munkása. Persze, kettőn múlik a vásár. Ha a munkás is és a vezető is akut ja, akkor köny- nyen megismerhetik, megérthetik egymás problémáit. Csupán akkor vari baj, ha az ipari, vagy mezőgazdasá gi dolgozóban ébredezik az • érdeklődés, de a kimondott vagy jelzett kérdéseire nem kap választ, vagy ha kap, azt nem érti. Jól ismert üzemi tájkép: egy-egy vállalati munkaértekezleten sokan szundikálnak Nemcsak a fáradtságtól és a melegtől, hanem azoktól az álmosítóan zsongó szürke szavaktól is, amelyekkel el- tedarják a formális beszámolókat. A valójában érde- tes, az embereknek személy szerint is húsbavágó pénzügyi és műszaki problémák gyakran olyan szakzsargonban hangzanak el. — töméntelen adattal megspékelve, — mintha nem is magyarul beszélne az előadó. TMem a legszerencsésebb módszer az sem, ha a dolgozók tájékoztatása kizárólag 2—300 személyes gyűlésekre korlátozódik. A nagy nyilvánosság előtt sokan nem szólalnak meg, s nem is mindenki juthat szóhoz. Ezért nemrégiben egy vasipari üzem és egy tsz főkönyvelője új módszerrel kísérletezett. Mindketten sorra járták az üzemegységeket, ahol tömören ismertettél^ a vállalat helyzetét, s azután elemezni kezdték a meglátogatott üzemegység munkájának pénzügyi jellemzőit, a selejt, a bér, az állásidő, a rezsi költségeit. Ebből olyan parázs vita keveredett, hogy a főkönyvelők alig győzték jegyezni a sok észrevételt az önköltségcsökkentés lehetőségeiről. Másnap volt mit mondaniuk a műszaki kollegáiknak, akik ugyan majdnem minden nap ottjártak az üzemben, de a megszokás már eltompította kritikai érzéküket. GONDOLATKÖRÜNK csattanójának tartogattuk az öreg portás történetének végét. Nyugdíjasként ő is megismerte a gyárat. S az egyik kerítés menti műhelyben, ahol az apró alkatrészeket gyártják, megkérdezte, hogy miért az új lemezekből vágják. darabolják, amikor egy 'másik üzem tízszer ekkorá- nyi hulladék darabokat küld az olvasztóba. 0 naponta látta ezt a portán, de akkor kellő ismeret híján nem segíthetett. Ha későn is, most ezt megtehette, tevékeny köze lehetett a kollektíva munkájához, amelynek eredményét az ilyen „hétköznapi” tettek százai, ezrei alakítják. Rátkai J. István Heves megyében három • • Öntözési előrejelző szolgálat rik. A laboratórium munkatársai az egyik állomáson a talaj nedvességtartalmát mé(Laczó József felv.) Kedvezőek a terméskilátások Huszonkét százalékkal több műtrágyát használtak fel a termelők az első félévben A nyárt- és az őszi beta- karítású növények országszerte kedvező terméskiállításait a szakemberek részben annak tulajdonítják, hogy a mezőgazdasági termelők az év első hat hónapjában még egyetlen évben sem használtak fel annyi műtrágyát és növényvédőszert, mint idén januártól június végéig. 1973. első félévében — az elmúlt év azonos időszakához képest — az AGROTRÖSZT Vállalatai 22 százalékkal több műtrágyát hoztak forgalomba, ami azt jelenti, hogy hat hónap alatt 2,8 millió tonna talajerőpótló anyagot adtak el. A legnagyobb volt az érdeklődés a nitrogén műtrágya iránt, ebből 1,4 millió tonna fogyott, a tavalyinál jobb volt az ellátás foszfor és kálium műtrágyából is. A vegyianyagok elősegítették a gabona fejlődését és — amint az a nyári határszemléken máris lemérhető — a kukorica növekedésére is igen jó hatással voltak. A mindéin eddiginél jobb műtrágyázással párosuló növényvédelem is megtette a magáét a terméseredmények javítására. Bár a kora tavaszi hónapokban késtek az esők, emiatt a növényvédőszerek nem oldódtak fel és így hatásukat sem fejthették ki, a szakemberek mégis úgy találják, hogy az ismételt vegyszerezés hatására aránylag gyommentesek és egészségesek a növények. Rovarirtó és gombaölő szerekből az igényeket kielégítették, s több mint 10 százalékkal több növényvedőszert adtak el hat hónap alatt, mint egy évvel korábban. Néhány készítményből hiány van; a lisztharmat elleni védekezéshez a termelők hiába keresik a tőkés importból származó kolloid kén készítményeket, ezekből nincs elegendő. Ezeket azonban jól helyettesíti a hazai gyármányú Fundazol, amelyből minden igényt kielégítenek az AGROKER Vállalatok. A KÖJÉL hazai gyártású rovarölő&zerek ' kisebb tételekben való forgalmazását nem engedélyezi, — ezeket a vegyi anyagokat csak a nagyüzemekben lehet felhasználni, — ezért a késedelem most más típusú, folyékony készítmények forgalomba hozatalát tervezik. Ezekkel tökéletesen helyettesíteni tudják majd a háztáji termelők a kiskereskedelmi forgalomba hozatalra nem engedélyezett vegyszereket. A gazdaságok a korábbinál több műtrágyaszöró . gépet . vásároltak. Az év első hat hónapjában több mint ezer berendezést adtak el az AGROKER telepek. A másik típusú az NDK-ból importált műtrágyaszóró adapterből ném volt elégendő a raktárakban, ezért a Hódmezővásárhelyi MEZŐGÉP vállalat kialakított egy újabb berendezést, amely tehergépkocsihoz szerelhető, s ugyanolyan munkára, használható fel, mint az NDK-beli gép. Ennek a műtrágyaszóró adapternek a szállítását a vállalat a negyedik negyedévben kezdi meg. (MTI) Az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság Borsod és Heves megyében az országban egyedülálló izotópos talajnedvesség-mérő hálózatot épített ki annak érdekében, hogy a gazdaságoknak öntözéssel kapcsolatos adatokat szolgáltasson Talajtaniig egy-egy nagyobb tájegységet alapul véve, tiz állomást hoztak létre; Borsod megyében hetet, Heves megyében hármat, Verpeléten. Tarnamérán és Nagyréde községben. A mérőállomásokon kialakították a talaj r vízszint észlelő kutakat és az izotópos mérésre alkalmas fúrólyukakat. A méréseket a műszaki tervezési osztály talajmechanikai laboratóriuma végzi. Ehhez rendelkezésünkre áll az úgynevezett izotópszonda, amelyben cézium 137-es gamma sugárforrás van. A szondafejben van elhelyezve a Geiger—Müller számláló és az elektromos előerősítő, ahonnan a jelzések kábelen jutnak el- a számláló berendezéshez. Mivel ez a munka sugárveszélyes, a berendezés kezelőit filmdoziméterrel látták el, amely a szervezetre ható besugárzás mértékét méri és az adatokat tárolja. Az ‘ első kísérleti méréseket két héttel ezelőtt végezték el. A napokban került sor a -második méréssorozatra, ami azt jelenti, hogy már megindult a folyamatos adatszolgáltatás. A mérések alapján meg tudják adni a talajnedvesség-tartalom értékét tíz centiméterenként, a talajvízszint-változást a föld felszínétől számított öt méter mélységig és az úgynevezett hézag-térfogat százalékában a telítettség mértékét, amiből következtetni lehet a talaj optimális nedvességtartalmára. A legfontosabb azonban az az adat, hogy az adott területen mennyi a vízhiány milliméterben, és hogy hektáronként mennyi szükséges a vízhiány pótlására; mennyi vizet kell az adott időpontban az öntözésre felhasználni. A verpeléti állomás augusztus elsején mért adatai alapján például megállapítható, hogy ezen a területen az elmúlt tíz napban a talaj felső tíz centiméteres rétegében a nedvességtartalom nem, változott, de lejjebb, a 20 és 50 centiméter közötti rétegben 8 százalékkal növekedett. Ebben a térségben 50 centiméteres mélységig az »optimális víztartalomhoz viszonyított vízhiány 65 milliméter, tehát hektá- rontként legalább 650 köbméter víz szükséges az öntözéshez. , A talajmechanikai laboratórium az említett méréseket az öntözési idényben tíz naponként hajtja végre szeptember 30-ig. Az adatok az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság mezőgazda- sági és vízhasznosítási osztályán a gazdaságok rendelkezésére állnak. Nemcsak tájegységenként, hanem növényféleségenként is meg tudják adni, hogy az adott időszakban milyen mérvű öntözés szükséges Oravec Janót Második félidő... I hatvani Építőipari Szövetkezetben — Bevallom, amikor idei termelési tervünket készítettük, s az kétmillió forinttal a tayalyi felett volt, kicsit hazár díroztaml Tulajdonképpen négy szocialista brigádra, s a közöttük folyó versengésre gondoltam mindig. Arra, hogy ezeknek a küzdelméből jónak, többnek kell születnie. Nem nagy üzem a miénk, alig százhatvan különböző szakipari munkás fogja meg minden nap s dolog végét, őket a ncgy brigád magával ragadhatja. Futballnyelven szólva a második félidőben járunk már, és ahogyan nézem az eredményeket, eddig minden bevágott. Ha továbbra is ebben az ütemben, ebben a szervezettségben folyik nálunk a munka, még az emelt 27 millió forintot is meghaladjuk az esztendő végére... ® • • Munkaverseny, félidő után. Éspedig várakozáson felüli termelési sikerekkel. Talán nem érdektelen, ha közelebbről szemügyre vesszük azokat a /szocialista brigádokat, s azokat a munkákat, amelyek a hatvani Építőipari Ktsz vezetőinek, közöttük Kopa Lajos elnöknek az álmaihoz közelebb, segítették az üzemet. Szó ami szó; az utóbbi években az anyaváros nem kényeztette el megrendeléseivel a szövetkezetét. Szinte kiszorultak Hatvanból; Tervüket mégis rendre teljesítették, mégpedig olyan formában, hogy a határon túl vállaltak építkezéseket. Embert kenyér nélkül nem hagyunk, megfogunk mindent. ami kezünk ügyébe kerül. Ez volt a jelszó. Építettek is Csepelen olyan áruházát, hogy még a televízió is lefilmezte. Ott voltak különleges pavilonjukkal a pesti „könyvhéten”. Lőrinciben ABC-üzletet emeltek. S e, pillanatban is legalább hatfelé futnak a gépkocsik minden reggel a központból, megrakva munkahelyekre induló kőművesekkel, lakatosokkal, belső építőkkel. • • • S ahogyan ez lenni szokott, a „vidéki” sikerek nyomán felfigyelt az Építőipari Ktsz-re a gazda, azaz Hatvan városa is. Mi több, úgy állanak pillanatnyilag, hogyha a kisujjukat nem mozdítják. „boltkötés” végett, akkor is kitart 1914 végéig u mostanáig elvállalt városi munka. Amit tehát az asztalosok Petőfí-brigádja, a lakatosok Gábor. Áron csapata, avagy Juhász József festői, Dávid András tekercselői példás fegyelemmel, jó közösségi szellemben mostoha termelési viszonyok között korábban végeztek, im-' már érleli gyümölcsét. Érleli? De még hogy! Amikor központjukban jártunk, orrunk előtt mentek el a MÉSZÖV képviselői, akik jövő évtől kezdve folyamatosan 40—50 társasház építését kívánják a hatvani szövetkezetre bízni. S mellette ott a Háziipari Szövetkezet 6 milliós üzem- haza, valamint a posta másik 6 milliós beruházása — a Herédi útfélen levő járműtelep —, amelyekkel 1974 végéig el kell a szövetkezetnek készülnie. S akkor még nem említettünk olyan kisebb beruházásokat, mint az OTP épületének átalakítása, vagy Lőrinci nagyközség új postahivatala! • • • Petőfi, Gábor Áron, Munkácsy, Jedlik Ányos. Az' ő nevüket viseli a négy. szocialista brigád, a szövetkezet négy hajtómotorja. Versenyfelelősük pedig- Kálmán György, akinek egyéb kötelessége mellett arra is van gondja, hogy a küzdés szellemét üzemen belül szítsa, tüzelje. Kitűnő fórum és lehetőség erre a szövetkezet vitaköre, amely a városi párt- bizottság által kidolgozott tematika szerint végzi eszmei, politikai nevelőmunkáját. Különösen Békés György könyvtárigazgatót látják szívesen maguk között a versengő szocialista brigádok tagjai. Pillanatok alatt jó hangulatot teremt közvetlen stílusával. Az egyes problémakörök bátor boncolgatása révén pedig odahat, hogy mind több szövetkezeti tag kezdi otthonosan érezni magát a politikában, s döbben rá. hogy jövőjének formálása egyedül rajta múlik. A közügyek iránt való érdeklődésén, a közösségi problémákkal' történő azonosulásán. Persze nem lenné rossz, ha anyagi ösztönzés tekintetében több lehetősége lenne a vezetőségnek. Főleg, ha a jobb, a pontosabb munkál külön honorálhatnák. Azért az átlagos évi 27 ezer forint kereset sem kutya! m 9 • Még egy dolgot meg kell említenünk, ha már a termelési sikerekről, illetve a verseny hatásáról esik szó közöttünk. Ez pedig a jó munkahelyi közérzet, vagy ahogyan az elnök említette: familiáris viszony, hangulat. Hangulat? Több ennél. A százhatvan kétkezi munkásból harmincat valóságos családi kötelék tűz egymáshoz, ami mindennél többet jelent a belső konfliktusok rendezése. tisztázása, a törzsgárdaáHomány kialakítása tekintetében. Az öreg asztalos, Paraszt Jani bácsi így hozta be villanyszerelő fiát az üzembe. A két Búzás-gyerek apjukkal alkot élenjáró kőműves- brigádot^ Godó is kettő van a szövetkezetben! Az apa asztalos, a fia kőműves. Másként tapadnak az ilyen emberek a közösséghez, más indíttatású a ragaszkodásuk. Ők hipp-hopp alkalmi munkákért, ha' háromszorosan fizetik is. nem hagyják cserben a közösséget, nem fordítanak hátat társaiknak. Ellenben mindenkor példaként állnak a többi előtt. Ilyen tapasztalatért is érdemes volt meglátogatnunk a hatvani Építőipari Ktsz új telephelyét, s szót váltanunk vezetőkkel, vezetettekkel egyaránt. (moldvay) :. 1923. augusztus 4„ szómba®
