Népújság, 1973. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-04 / 181. szám

0 bagoly legyében Van-e érdekesebb annál, mint régi padlások naftalin szagú kacatjai kozott kutat­ni? Van bizony: bemenni az antikváriumba, és kézbe venni például az 1808-as or­szággyűlések jegyzőkönyvét. Az újonnan megnyílt egri antikváriumban számos ha­sonló érdekességgel lehet találkozni. Ott van például — ha azóta nem vették még meg — Tolnai Simon tollából A bűvészet 'könyve, régi nagy trükkök gyűjteményével. Helmeczy Mihály szerkesz­tésében látott napvilágot a hajdani Jelenkor című fo­lyóirat, amelynek számait kötetbe gyűjtve most az utó­kor őrzi. Ilyen címek szere­pelnek benne: „Politikai te­kintetben”, és: „A-két hon’s Külföldi Hírleveleiből”. Egyébként ötszáz forintba kerül. Az, új egri antikvárium első naptól kezdve belopta magát a megyeszékhely la­kóinak szívébe, érthető okokból. Van, aki meg akar szabadulni egy általa unal­masnak vélt könyvtől, s van. aki éppen azt a könyvet keresi. Az érdeklődés sokol­dalú. — Volt itt nemrégiben egy kislány. Könyvet keresett az aranyhörcsőgről... — mond­ta Kozma György, az antik­várium fiatal vezetője. — Sejtettem, hogy a szemben levő állatkereskedésből kap­ta az aranyhörcsögöt. Sajnos nem tudtam kielégíteni a kí­vánságát. — Chourtz Mahler-től van-e valami? — Nincs!!! Az antikvárium kilenc­venezer forintos készlettel nyitott ajtót a Széchenyi ut­cában. Az „alaptőkét” az or­szág más antikváriumai biz­tosították. Péidául az emlí­tett országgyűlési jegyző­könyv-gyűjteményt Győrből kapták. A kapcsolat termé­szetesen továbbra is megma­rad: valamely keresett könyv miatt leveleznek, s ha másik antikváriumban megvan, el­küldik. Most éppen a Kale­valát körözik. — Egyébként nemcsak a bennszülöttek kedvence az Tarzan gazdát cserél... antikvárium — mondta a boltvezető. — Nemrégiben betévedt ide néhány német turista, s találtak kedvükre való (német nyelvű) köny­vet. Ügy adták össze együtt rá a pénzt... Dumas-kötetet svédek vásároltak. Mindent összevetve, meglepően nagy a forgalom, felülmúlja a vá­rakozást. (Foto: Perl Márton) — Az eladók, vagy a vá­sárlók forgalma a nagyobb? — Ezt így nem lehet meg­határozni. Gyakran előfordul például, hogy behoznak egy könyvet, amely fél óra múl­va már új gazdára talál. Ügy lehetne megfogalmazni, hogy egészséges, kiegyensúlyozott a forgalom. — Az antikvárium milyen szempontok szerint vásárol? A krimi szórakoztató film, telt házak előtt pereg. Kül­sőségekkel vonzza és áltat­ja nézőit, akik talán nem is veszik észre, mennyi ötlet és szellemesség között lehet írói és művészi bakikat el­követni. Olykor egészen egy­szerű logikai csuszamokat. Távol álljon tőlünk, hogy a krimik látogatásáról bárkit is lebeszéljünk, mert ilyes­mi is kell a bágyadtabb ál­lapotú kánikulai agykérgek felélénkítésére, de azért nem árt, ha néhány részletét en­nek a filmnek is visszaidéz­zük. Ez » Belmondó francia félvilági figura, bábákat árulni érkezik, szabályos út­levéllel Athénba. Páncél- szekrényt nyit olyan műsze­rekkel. aminek a műszaki és pénzbeli értéke nem elha­nyagolható. Olyan tudással rendelkezik ez a bőrzekés, hanyag mozgású fickó, úgy kezeli ezt a komputeres, fú­rógépes, tucatnyi precíziós műszerrel ellátott kasszafú­ró masinát, hogy ez a tudás és ez a szerkezet feltétlenül biztosítana neki egy, az át­lagosnál jóval magasabb életmódot. De hát honnan is szerezte meg ezt a tudást, ki szabadalmaztatta ezt a szerkentyűt, ha létezik egyáltalán ilyen speciális célra ilyen \ szabadalom /■* Honnan tudta, hogy ide és csakis ide kell betömi? Ez­zel a masinával? Ez a Belmondó — gzsa. a filmben Azad. a csodafiú — már tízegynéhány éve, öt­éves korától hurcolgatja ma­gával egy elhalt atxamester kasszafúró leányát, de az szerelmes lesz egy fiúba. Amikor azonban ez a fiú viszontszereti a lányt és azt mondja Belmondónak, hogy „kopjon le”, ezek ketten, mármint a fiú és a Belmon­do megverekszenek, mire a lány mégvallja, hogy ő még­sem kérhette meg a Bel­mondó kezét. Lehet, hogy a lánynak ebben az egyben igaza Van. De hát a többi­ben? Ezek a kérdések — tessék elhinni — nem a mozi után •jutottak az eszembe, ha­nem ott mindjárt, a néző­téren, a legtöbbje még ak­kor ott, a nagy autós ker­getőzés végtelen vonulatá­ban. Mert ez az autós fut- kározás és akrobatika lehet alkalom kitűnő operatőri munka teljesítésére, de aki egy ötperces autóutat meg­tett volán, mellett, az tudja, hogy mindez bohókás kép­zelődés szülötte És ha mé<? bűnüldözéssel is volt való­ban a nézőnek dolga. ha távolról is, azt is tudta, hogv ez az egész mese egy köze­pes krimiíró szerény szelle­mi terméke. Mert — többek között — ki hiszi el. hogy ez az athé­ni nyomozó csak úgy, vélet­^ jin mism 6573. augusztus 4., szombat lenül szagot kap, mert egy világszínvonalon érkező kasszafúró, az éjszakai órák egyikében az orra elé sé­tál, szemtelen megjegyzése­ket tenni? Hogy sorozatban fedezetlenül hagyja magát, ivással traktálja mindenre elszánt ellenfeleit, s közben úgy lő, mint a tíz parancso­lat? És a finálé? Megismé­telve, más körítéssel, más filmekből, más személyek irányában használt megol­dással? Mintha azt monda­ná a film írója is, a rende­zője is, hogy ezért az egy­milliós értékért is kár volt mindezt végigcsinálni. De van mozi és van üzlet és van szórakozás! Henri Verneuil, a film rendezője rutinos ember. Tudja, hogy az érdeklődést a vékonyka mese ellenére éb­ren kell tartania. Ezért hát hosszan elidőzik részletek­nél, amik a krimi elsőrendű mondanivalója mögé és fö­lé nőnek. Néha a logika el­--------------------------,---------------------­l enére kiélezi a betörő és a nyomozó személyes párhar­cát. Végigetet egy olyan la­komát, és úgy, hogy évek múltán is emlegetni fogjuk. A fiatalabb korosztály ma­gasztalni fogja azt a luxust is, amelyét a rendező nai­vabb nézői ámítására hasz­nál légyfogó gyanánt. A még mindig bohókás- bolondos és a nők szerint még mindig bálványozható Belmondó mellett híres szí­nészek játszanak: Omár Sharif elegánsan és mégis könnyedén, az egyébként filmrendező Robert Hősein, a mindig kitűnő Renato Sal­vatore és a két csinibaba, nem mindig felöltözve: Ni­cole Calf an és Dyan Cannon. Claude Renoir — ha hinni' lehet nevének — apja szí­neit is jól ismerhette, plasz­tikusan és vonzóan tárja elénk Athén nagy részét, az öblök romantikáját és az üldözés változatos hadszín­terét. A filmnek a legnagyobb kérdőjele mégis az, ahogyan a betörő sorsában, az elhul­lottakban a film írója és rendezője igazságot szolgál­tat. Szokatlan és — égy ér­zem — veszedelmesen ha­mis is. (farkas) V. JEGOROV dokumentumregénye: (6.) Egy határsértőt elfognak — Mit tudunk az emlí­tett emberekről? — Csak néhány tájékozta­tó adatot kaptunk Moszkvá­ból — mondta Kulijev, és egy gépelt papírlapot húzott elő a dossziéból. „Hans Erich von Schön­hausen — olvasta hangosan Kulijev — előkelő nemesi családból származik. Már az első világháború előtt a né­met felderítésben szolgált Nvikoláj ezredes vezetése alatt; ez utóbbival távoli rokonságban állt, élvezte a protekcióját '3gv ike volt a nagy jövő előtt álló felderí­tő tiszteknek, sok jelentős ügyben vett részt. A har­mincas évek elején a felde­rítő szolgálat vezetőhelyet­tesi posztjára pályázott. Hit­ler hatalomra jutása után azonban Schönhausen remé­nyei megcsappantak. Cana- ris tengernagy, a kémszol­gálat 1935-ben kinevezett főnöke nem szenvedhette Schönhausent. és sürgősen elküldte őt a Perzsa-öböl partján fekvő egyik kis arab fejedelemségbe. Később, ro­koni kapcsolatai révén si­került átköltöznie Teherán­ba, de a Berlinbe vezető út zárva maradt előtte. Iráni tartózkodását terhesnek érezve gvakran emit nyugdíja --‘-isi szár-tékát • gyakorlati lépést — alt : tartva, hogy áthelyezik a harcoló csapatokhoz — nem tesz ennek érdekében. Sze­reti együgyüneJs tettetni ma­— A könyv érdekessége, esztétikai állapota és a ki­adás ..életkora” határozza meg elsősorbán az árát. Az 1945 utáni bolti áraknak kö­rülbelül a negyven százalékát kapja meg az eladó. A polcokon — dicséri ez a volt tulajdonosokat is! — elég jó állapotban levő köny­vek sorakoznak. Akad ter­mészetesen több egri érde­kesség is, közöttük például az egri önkéntes tűzoltó és mentő egyesület 25 éves tör­ténete 1874-től 1899-ig. Az utánpótlást nemcsak a beté­vedők spontán forgalma biztosítja. Felkeresik a kü­lönböző intézményeket, s ha akad valamilyen, az antikvá­rium számára érdekes kiad­vány valahol a láda mélyén, szívesen megveszik. — Ami a megyei jellegű kiadványokat illeti, örömmel fogadunk például helytörté­neti, családtörténeti munká­kat is. Az új egri antikvárium már az első héten bebizonyí­totta. hogy milyen szükség van rá: 15 ezer forintot fi­zettek ki a behozott könyve­kért. Hát még akkor mi lesz, amikor megkezdődik az új iskolai év. .. hiszen az an­tikvárium hagyományosan a diákok találkozó helye is. (kátai) gát, de ravasz és kegyetlen. Baráti kapcsolat fűzi von Eitel iráni német követhez, akinek a vezetése alatt dol­gozik. Barátságuk a har­mincas években, Párizsban kezdődött. Alapot teremtett ehhez közös vonzalmuk a Monmartre rossz hírű mula­tói iránt;” , — Szóval, ez a Schönhau­sen öreg róka — jegyezte meg Szergej Vlagyimirovics. ..Ottó Heckert — von Schönhausen legközelebbi beosztottja — egy müncheni gyáros fia. Heckert apjának 1933-ig közepes nagyságú sörfőző üzeme volt. A fasisz­ták hatalomra kerülése után gyorsan gazdagodott, üzemét jelentős gyárrá fejlesztette. Sokat segített ebben felesé­gének nővére, Lia Kugel, Himmler „élettársa". Jöve­delmező állami megrendelé­seket eszközölt számára, ezek hasznából bővítette a vállalatát. Ottó Heckert ro­hamosztagos növendékként különös kegyetlenséget ta­núsított a pogromokban, ma­gára terelve a főkolomposok figyelmét. Amikor Canaris apparátusát fiatal káderek­kel erősítették meg, Ottó Heckertet is odairányították. Bár képessége és energiája vitathatatlan, e munkára is eléggé felkészült.” Kopogtattak az ajtón, fia­tal férfi lépett a szobába dossziéval a hóna alatt. — Sürgős távirat — je­lentette. az asztalra téve egy gépelt papírlapot. — Rendben van, hagyja itt — mondta Rumjancev. A munkatárs kiment. Szer­gej Vlagyimirovics figyelme­sen elolvasta a távmonda- UM. , ___ T ársasélet Hajdan az ősember barlangban lakott családjával egyé- dül, elhagyatottan. Ha a távoli barlang lakói közeledtek, dü­hösen támadtak, vagy védekeztek. Sok-sok ezer ev múlva az emberek faluközössegeket alkottak, külön kis házaikban éltek. Ismét később — korunkban — kialakulnak a nagy emberi települések és a családok több szintes, sok emeletes házakban élik egymástól nem • elszigetelhető életüket. Itt tartunk most. Hajdan öt-hat községet is magába foglaló betonkolosszusok lakói vagyunk és élünk egymás mellett. Élünk, de hogyan? — Ki a szomszédod? — Fogalmam sincs. — Köszöntök? — Nem. Néha a férfi bólintani szokott... — Akkor ti, itt a kilenc emeletes házban nem is isme­ritek egymást? Mint akit megcsíp a darázs úgy csattan föl. — Ne őrjíts meg! Méghogy nem ismerjük egymást? Ide­figyelj. A fölöttünk levő éjfélekig veri az írógépet, a mel­lettünk levő „özvegy” ember rendszeresen hajnalig házibu­lizik, a két öreglány pincsi kutyákat tart és azok éjjelente egyszerűen felugatnak. Az öreg pesti nagybácsim, aki negyven esztendeje a Tutaj utcában lakik értetlenül les. — Miket beszéltek? Én negyven éve élek egy öreg bér­házban minden különösebb zökkenő nélkül. Ti pedig itt vidéken... — Mondja, Emil bácsi! A maguk házában, ott Pesten a Tutaj utca tizenháromban, nem bőgetik tizenegykor a televíziót, vagy a magnót? Az öreg a fejét rázza. — Kutyák sem ugatnak a feje fölött? Az öreg a homlokán mutatja, hogy én gipszes vagyok. — Es nem verik az írógépet, nem is zongoráznak éj­szaka? Emil bácsi mutatja, hogy toljam közelebb a cigarettái dobozt és adjak gyufát. Nagyot fúj maga elé és azt mondja: — Ti fiam még nem tanultátok meg a társas élet ÁBC- jét. Hogyis mondjam? Nem vált véretekké. Bejöttetek faluról, ahol én mint régi hajós, idegbajt kapót a kacsa há­pogásától, meg a pulyka rikácsolásától. Nektek ez volt a megszokott. Nekem tősgyökeres pestinek például az, idegen vi­lág. Nagyfröccsöt szeret iszogatni az öreg; ezért a sziíönos patronért nyúlok. — Ne fáradj! Ma tisztán kérem. Teleöntöm a poharát. — Hogyis mondta az előbb Emil bácsi? — Mondom meg kell tanulnotok! Véretekké kell, hogy váljon a társas élet. Tíz óra előtt én gépiesen elcsavarom a rádiót. Az éjszakai tv-előadást piánóban hallgatom. Reg­gel hat előtt nem jut eszembe szögelní... És azért kö­szönni szoktam a szomszédomnak is. Kicsit fura teremtés, de azért negyven év alatt olyan szépen megszoktuk egy­mást... Szalay István Uj filmek a képernyőn Augusztus filmműsora kellemes szórakozást ígér a tv-nézőknek. Ebben a hó­napban indul Országutak címmel egy új ötrészes NDK filmsorozat, amelynek ese­ményei a második világhá­ború előtt kezdődnek. A Kozincev-sorozatban a Hamlet és a Don Qui­jote után egy ugyancsak klasszikus (számba menő al­kotást vetítenek, a Shakss- peare-dráma nyomán készült Lear királyt. Magyarorszá­gon is megjelent és közked­velt' regény Harper Lee mű­ve, a Ne bántsátok a fekete ri­gót. Ennek a filmváltozatát ugyancsak a következő he­tekben láthatjuk Gregory . Peck-kel a főszerepben. — Mehtyi Dzsafarovics, Ashabadból jelentik, hogy letartóztattak egy határsér- töt. Hordozható rádióadót ta­láltak nála. Bevallotta, hogy a készüléket egy régi, né­met ügynöknek kellett volna átadnia Bakuban — vala­milyen Szerebrjakovnak, s őt is neki rendelték alá. — Lehetséges, hogy Leon Arkagyevics Szerebrjakov- ról, a mi tiszteletreméltó színházi rendezőnkről van szó? Régi cári tiszt. Az első világháborúban német fog­ságba esett. A húszas évek­ben tért haza német felesé­gével. — Lehet, hogy ő az, Meh­tyi Dzsafarovics. De csak le­het. Utasítani kell Ashabá- dot, küldesse hozzánk a ha­társértőt. Pontosan meg kell tudnunk, ki ez a Szerebrja- kov. A feladatot magára bízom. — Folytassam a beszámo­lót, Szérgej Vlagyimirovics? — Halasszuk későbbre — mondta Rumjancev az órá­jára pillantva — azonnal kezdődik a népbiztosság ér­tekezlete. Hagyja itt az anyagokat megpróbálok el­igazodni bennük. Itt van a javaslata a német kémtevé­kenység felszámolására/ — Az irattartóban megta­lálja a részletes tervezetet — válaszolta Kulijev és fel­állt a helyéről. — Helyes — és Rumjan­cev is felemelkedett. — Azt hallottam Mehtyi Dzsafaro­vics, maga gyűjti a perzsa miniatűröket. Nagyon sze­retném megnézni őket. — Szerény gyűjtemény, csak tizenöt darabból áll, igaz, elég régiek. — Ne csodálkozzék a ké­résemen, hiszen képzettsé­gem szerint műtörténész vagyok. S íme, már tíz esz­tendeje — Rumjandev elmo­solyodott —, hogy meghív­tak az OGPU-hoz, a külföl­di diplomatákat ellenőrző csoport szakértőjének. Ezek a diplomaták igyekeztek fel­vásárolni és külföldre csem­pészni hazánkból is a leg­értékesebb műtárgyakat. Az ellenőrzést a csekisták vé­gezték, akik kenyerespajtá­saim lettek. Munkaközben megtudtam néhány részle­tet, hogyan leplezték le a bűnösöket. Egyre jobban vonzott a csekisták munká­ja. Végül is elfogadtam a javaslatot: magam is beáll­tam a szervezetbe. Nem bántam meg. Találok rá al­kalmat, hogy azzal is fog­lalkozzam, amit tanultam. Szabad időmben könyvet írok Azerbajdzsán festésze­tének történetéről. Azt hi­szem, a perzsa miniatűrök megtekintése sem haszonta­lan számomra .. __ Bármikor örömmel lá­t om.__Szergej Vlagyimiro­vics — Köszönöm — mondta Rumjancev és kezet szorított Kuli jewel. 6Folytatjuk.} A betörés Francia — olasz film

Next

/
Thumbnails
Contents