Népújság, 1973. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-29 / 201. szám
ŐSZI csücs iül índen ősz nehéz. ■ * mindig az a legnehe- aebb, ami előttünk van. Előttünk? Nem túlzás az a mindenkire kiterjedő többes szám? Hiszen mi közünk nekünk — munkásoknak, főkönyvelőknek, állatgondozóknak, technológusoknak s a többieknek — az árufuvarozás, a szállítás őszi csúcs- forgalmához? Forma szerint nem sok. Valójában rengeteg. Letépünk, átfordítunk egy naptárlapot, s a közlekedési vállalatok havi 24—25 millió tonnás átlagteljesítménye egyszeriben 27,3-re ugrik. „Csak” azért, mert szeptember van. A következő hónapban még erre a mennyiségre is rátesznek néhány lapáttal; további félmillió tonnát. Tavaly legalábbis így történt. Mi lesz az idén? A Központi Szállítási Tanács prognózisa szerint — s ami ennél is fontosabb: a teendőket pontosan rögzítő fölkészülési terve szerint is — majdnem vala-i mennyi mezőgazdasági termékből többet kell rendeltetési helyére juttatni, mint 1972-ben. Holott akkor, szeptembertől a vasút havonta tízmillió, a közúti fuvarozás pedig 15 millió tonna árut vitt, hozott. Hyénkor ősszel összejön minden. Még tart a gabona mozgatása, de már kezdetét veszi a cukorrépa-szállítás... A termelési kedv hirtelen növekedése például tavaly 900 000 tonnával gyarapította a földolgozandó répát. Hasonló váratlan, de a népgazdaság számára kellemes meglepetések mind gyakrabban adódnak — szembetűnő például, milyen rohamosan nagyobbodik évről évre a megtermelt kukorica mennyisége —, s bár természetesen nem minden mezőgazdasági terményt raknak vagonokba, gépkocsikra, az árutömeg duzzad. Mert ősszel összejön minden. A műtrágyából i6 ilyenkor kell a legtöbb — 1972-ben, a harmadik negyedévben 1,2 millió tonnával részesedett a vasút forgalmából —, a faipar és a bányák is ilyenkor igénylik a temérdek szállítóeszközt... Csúcs van. Megszüntetni képtelenség, hiszen a gazdasági élet természetéből és az évszakok váltakozásából fakad bizonyos szakaszosság. A korábbiaknál jobban, szervezettebben lebonyolítani ezt a csúcsot azonban nemcsak lehetséges, hanem egyenesen szükséges. Közérdekből, hiszen valamennyiünk vagyona az, ami időben célhoz ér, s az is, ami hányódik, netán a szállításra sokáig várva, tönkremegy. A szállítók sokat tehetnek ezért. A szállíttatok, a fogadók sem kevesebbet. S felelősségüket a szüntelenül gyarapodó áru- mennyiség nem enyhíti, sőt tetézi. Hiszen a gazdasági növekedés természetes kísérője a több — s ami nem mellékes, a kényesebb, értékesebb — termék. Ami egyenlő a több szállítani valóval. S akkor még nem szóltunk a gyáron, mezőgazdasági üzemen belüli fuvarozásról! Bíztató tényekben; ami az eszközök korszerűsödését illeti, nincs hiány. Ebben az évben 195 kilométer hosszúságú vágányt építenék át — majdnem másfél milliárd forint csak ez —, a nagy teherbírású 6Ínek, a 22 új villanymozdony, 59 Diesel-mozdony, több mint két és fél ezer négytengelyes, nagy rakterületű teherkocsi mindmind részese az őszi csúcs minél zavartalanabb lebonyolításának. Ahogy a mező- gazdasági szállítási bizottság terve is, egyebek között a „szőlős megyék” gépkocsi- parkjának növelésére átcsoportosítással, szüret idején... Üj rakodógépek munkába állítása s így tovább. Ez azonban önmagában nem elég. Az eszközök csak szervezetten fölhasználva teljesíthetik minél jobb eredménynyel dolgukat. A gépkocsinak mindegy, hogy üresen fut, de a vállalatnak, a népgazdaságnak aligha közömbös. Ahogy a mozdonyok után kapcsolt kocsik száma, szállítóterük kihasználása, rendeltetése sem. A szombati, vasárnapi rakodásról már annyi szó esett, s mégis, rengeteg a tennivaló, mert újra meg újra észlelhető megtorpanás. .. Igaz, a közelmúltban létrejött egy tárcaközi operatív bizottság, éppen az idei, erősen megnövekedett szállítási feladatokra való tekintettel. Ez a bizottság azonban nem mehet el mindenhová, nem tekinthet bele mindenütt a szállítási naplókba, menetlevelekbe. Szervez a maga körében. Ezt kell tennie azoknak is, .akik ugyan nem tagjai semmiféle operatív bizottságnak, „csak” forgalmi szolgálattevők, menetirányítók, forgalmi diszpécserek, vállalati szállítási előadók... S azoknak is, akik partnerei ezeknek az embereknek, akár mint feladók, akár mint címzettek. Az év első felében három százalékkal növekedett a tavalyihoz mérten a szállított áruk mennyisége. Az őszi csúcs e léptéket jóval meghaladja; nem lesz köny- nyű megbirkózni vele. Nagy hiba lenne szem elől téveszteni: a zavar, a késedelem, a fennakadás nem azért baj, mert a vasút, a közúti fuvarozó vállalat „nem teljesíti így a tervet”. A baj ilyenkor az, hogy a gazdasági élet egyik vagy másik területe sínyli, szenvedi a késedelmes szállítás -következményeit. A baj ilyenkor az, hogy valamennyien károsodunk, mert valaki, vagy valakik nem teljesítették kötelességüket, nem tettek meg becsülettel mindent, ami módjukban állt volna. E zért kap megkülönböztetett hangsúlyt az őszi csúcs idején az a kifejezés, hogy együttműködés. KÉRDÉS: Jelenleg minden száz fizikai munkát végző no közül mindössze 14 rendelkezik szakmával. Hogyan alakulhatott nálunk ilyen kedvezőtlenül a szakképzett nők aránya? VÁLASZ: Magyarországon az utóbbi két évtizedben a keresők száma egymillióval, ezen belül a dolgozó nők száma kilencszázezerrel növekedett. A nők munkavállalása minden népgazdasági ágban jelentős volt: legnagyobb arányú az iparban, az építőiparban és a kereskedelemben. Korábban a mezőgazdaságban és a háztartásban dolgozó nők e nagyarányú munkába lépése eredményezte, hogy a munkavállalók 42 százaléka nő, ami egyúttal azt is jelenti, hogy a munkaképes korú nők foglalkoztatása már közel esik a lehetőségek felső határához. A nők létszámnövekedése túlnyomórészt a szakképzetlen munkaerőt igénylő területeken történt. Ez a körülmény a nők továbbképzésének fontosságára hívja fel a figyelmet. Jelentősen növekedett viszont a szakmunkásképzésben részt vevő lányok aránya. A szakmai megoszlás azonban arra mutat, hogy a leányok változatlanul a hagyományos női szakmák iránt mutatnak érdeklődést. A leánytanulók 80 százaléka a kereskedelmi és vendéglátóipari, valamint a könnyűipari szakmákat választja. KÉRDÉS: A pályairányítás javítása jó irányba terelheti-e a fiatal nők szakmaválasztását? VÁLASZ: Igen. Sokat segíthetnek az iskolai pálya- választási felelősök, az osztályfőnökök, a pályaválasztási tanácsadó intézetek, ha időben felhívják a figyelmet olyan, nem hagyományos női szakmákra is, amelyekre — különösen vidéken — a szülők, ismeretek hiányában esetleg nem is gondolnak, vagy amelyektől ma még idegenkednek. Szakma- tanulásukat elősegítené, ha többen jelentkeznének az elektrotechnika, a híradás- technika, a posta, a programozás, a papírfeldolgozás, a bőrdíszműves,. a porcelán- festő és a kerámikus szakmákra. E területen nagy igény van a női munkaerőre. Sokat jelentene, ha a vállalatok az üzemeken belüli munkamegosztásban nagyobb mértékben vennék figyelembe a nők adottságait és mind több munkakört tennének szabaddá és elfogadhatóvá számukra. Ha ez megvalósul, a nők bátrabban mernek majd választani nem hagyományos női munkaterületeket is. KÉRDÉS: A Munkaügyi Minisztérium milyen intézkedéseket tett a nők szakképzése érdekében; hogyan alakul a leányok kollégiumi elhelyezése? VÁLASZ: Tavaly széles körű felmérést végeztünk a nők szakképzésének helyzetéről, s a tapasztalatok alapján a megtett és tervezett intézkedések közül a következőket említem meg: A pályairányítási tanácsadók kiemelten foglalkoznak a leányok részére javasolt ötvenhárom szakma propagálásával. A szakmunkás-, képzés felvételi létszámának tervezése során 30 százalékra növeltük a leányok arányát. A megyei tanácsok munkaügyi osztályai lehetőséget kapták arra is, hogy az ipari szakmákban felvételüket a kiadott keretszámokon felül emelhetik. A kollégiumi ellátottság növelése érdekében leányok részére alakítottunk át 500 férőhelyet nyolc városban. Ezen túl, a IV. ötéves terv során, 1820 leánykollégiumi férőhely épül. A „szakmunkásképzési alapot" az idén osztottuk fel először. A vállalatoknál országosan 254 millió forint szolgálja a szakmunkásképzés feltételeinek javítását. A felhasználásra vonatkozó utasításunk kiemeli a leányok oktatási feltételeinek megteremtését, javítását, fejlesztését. KÉRDÉS: A vállalatoknak kötelezően el kell-e készíteniük a nők szakképzésének, illetve továbbképzésének tervezetét, vagy belátásukra bízzák, hogy tesznek-e valamit? VÁLASZ: Az ágazati minisztériumokat kormányhatározat kötelezi, hogy az irányításuk alá tartozó vállalatokat utasítsák a továbbképzési tervek kidolgozásában d nők arányának növelésére. Tapasztalataink szerint egyre több történik a munkásnők szakmai képzéses továbbképzése érdekében. Erről iegutóbb a könnyűipari miniszterasszonynak nők helyzetével foglalkozó beszámolójából is meggyőződhettünk. Az eredmények fokozása azonban megkívánja a társadalmi és állami szervek, a vállalatok és -szövetkezetek további. következetes és összehangol i munkáját. KÉRDÉS: A Minisztertanács a közelmúltban a munkaügyi miniszter előterjesztése alapján fontos határozatokat hozott a nők szakmai képzéséről és továbbképzéséről. Mi ennek a lényege? VÁLASZ: A Minisztertanács megállapította, hogy bár a nők foglalkoztatottsága gyorsan növekedett, a női szakmunkások aránya lényegében változatlan maradt. Viszont jelentős mértékben nőtt a betanított és segédmunkás nők aránya, (10,4, illetve 10 százalékkal). Nyilvánvaló, hogy ez a helyzet nem állandósítható. A Minisztertanács ezért a következőkben jelölte meg a főbb tennivalókat: A továbbtanulni szándékozó leányok száma lehetővé, a népgazdaság szakmunkásigénye pedig szükségessé teszi fokozottabb bekapcsolásukat a szakképzésbe. Ennek megfelelően tovább kell fejleszteni körükben a pályaválasztási tanácsadást. Az eddigieknél nagyobb gondot kell fordítani a felnőtt korú nők szakmunkásképzésére is. A ■továbbképzés útján el kell érni azt is, hogy a nők helye a társadalmi munka- megosztásban kedvezőbb legyen. Miután a nők — különösen a családosok— nem rendelkeznek annyi szabad idővel, hogy a munka mellett könnyűszerrel tanuljanak, olyan állami és vállalati intézkedésekkel kell segítségükre sietni, mint például a továbbtanulási kedvezmények újraszabályozása, vagy a nők elfoglaltságához igazodó oktatási formálj alkalmazása. A Minisztertanács határozata lényegében az 1970. évi nőpolitikái határozatok végrehajtását szorgalmazza a nők szakmai képzése és továbbképzése terén. (K. É.) Egyetemi doktori cíin a politikai tudományokban A művelődésügyi miniszter utasítása értelmében az MSZMP Politikai Főiskolája a jövőben a politikai tudományokból egyetemi doktori címet adományozhat. A címet az nyerheti el, aki politikailag és erkölcsileg kifogástalan magatartást tanúsít, továbbá a politikai főiskolán, illetve más belföldi vagy külföldi egyetemen (egyetemi jellegű főiskolám) egyetemi oklevelet szerzett és a politikai főiskolán megszerezhető végzettséghez szükséges tanulmányi anyag elsajátításánál magasabb fokú tárgyismerettel, valamint a tudományos kutatás módszerében való jártassággal rendelkezik. Mindezt a tudományos munka módszerének alkalmazásával készített, legalább részben önálló Kutatáson alapuló doktori értekezés benyújtásával, valamint a doktori szigorlat letételével kell bizonyítani. Mnmm C* 137 i augusztus 39., usr/g« Tegnap délelőtt Egerben Szabó József, a Vetőmagtermeltető Vállalat Északmagyarországi Alközpontjának vezetője és Nagy István főmérnök tájékoztatót tartott arról, hogy a vállalat miképpen készült fel az őszi szezonra, milyennek ígérkezik a vetőmagellátás. A tájékoztatón részt vett Horváth István, a megyei pártbizottság munkatársa is. Szabó József elmondotta, hogy a vállalat kellő időben felmérte a gazdaságok igényeit, ugyanakkor fajtabemutatókkal, tapasztalatcserékkel is igyekezett segítséget nyújtani a kellő fajták kiválasztásához. A megye gazdaságainak búzavetőmagigénye 322 vagon. A vállalat “ ennél jóval nagyobb Igényt is ki tudna elégíteni, hiszen mind a korai, mind a középkorai és a középkésői fajtákból kellő mennyiségű vetőmag áll rendelkezésre. Ugyanez mondható el az őszi árpáról és a Triticale- ról is. A tájékoztatón kiemelt hangsúlyt kapott a vetőmag- felújítás. Megyénkben az idén a kalászosok átlagtermése hektáronként 30 mázsa körül alakul. Az eredmény önmagában nem rossz, de az máris látható, hogy például a búzából a megyei átlagtermés mintegy 4—4.5 mázsával kevesebb lesz az országos átlagnál. AZ elmúlt esztendőben a nagyüzemek mintegy 50 százalékban újították fel a vetőmagot, s ez is hozzájárult ahhoz, hogy ez a lemaradás nem lett még nagyobb. A mostani felmérések viszont azt bizonyítják, hogy az üzemek csupán 32 százalékban akarják felújítani a búzavetőmagot. Ez mindenképpen kevésnek mondható. Általában olyan tapasztalatok vannak, hogy az élenjáró pzemek minden évben felújított vetőmaggal dolgoznak, s átlagterméseik ezért is jók. A gyengébb üzemek azonban korántsem fordítanak nagy gondot a minőségi vetőmag alkalmazására. Az üzemek magatartása azért is elgondolkoztató, mert egyrészt a jó minőségű vetőmag költsége — ha az összes ráfordítást figyelembe vesz- szük — nem sokkal magasabb, mint amit az üzemek maguk állítanak elő, másrészt bizonyított tény, hogy az egy szaporulati fokkal magasabb vetőmag 3—4 mázsával többet terem hektáronként. Egy-egy mezőgazdasági üzem tehát több százezer forintot veszít, ha gyengébb minőségű vetőmagot használ. Szóba került a tájékoztatón a szerződéses fegyelem kérdése is. Az aratás után nem egy üzem visszamondja a szerződést, saját terméséből állítja elő a vetőmagot. Ugyanakkor csupán negyed, vagy ötöd szaporulati fokú vetőmagot tud előállítani, s így „lemond” a nagyobb termésről. Az újabb szovjet búzafajtákat elemezve elhangzott, hogy beváltották a hozzájuk fűzött reményeket. Ugyanakkor a szakemberek felhívták a figyelmet arra, hogy egyetlen gazdaságnak sem lehet hasznos, ha csupán egyféle búzát termeszt. A biztonságos termesztés legalább három fajtát megkíván, nem beszélve arról, hogy több fajtánál az aratási munkákat is jobban lehet ütemezni. A tájékoztatót összegezve azt lehet megállapítani, hogy a szükséges őszi vetőmagvak mennyiségben és fajtaösszetételben kellően . biztosítottak, s vetőmaghiány nem gátolja majd az őszi munkákat, ikonom Mészáros Ottó •• Üzemszerűen termel as új bútorgyár Megkezdődött az üzemszerű termelés Székesfehérvár legújabb üzemében, a Bútoripari Vállalat bútorgyárában. A korszerű félautomata gépsorokon évente mintegy 200 millió forint értékben készülnek a színes fólia bevonatú bútorok. A Skála bútorcsalád gyártásával az üzem korábbi termelését megnégyszerezi. népünkön: uúiorslksirészek készülnek a félautomata gépsoron. (MTl-Joto: Jaszal Csaba íelv.) S Öt kérdés a nők szakképzéséről és a tennivalókról Válaszol: Nagy Imre munkaügyi miniszterhelyettes Négy-öt mázsával nagyobb termés Elegendő van az őszi vetőmagvakból
