Népújság, 1973. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-22 / 195. szám
A „hét" a televízióban ... Műteremlátogatás Szentiványi Lajosnál ... mármint a naptári hét, a nem a különben is megérdemelten népszerű Hét, amely most mégiscsak méltán késztet kiegészítésre Jová- novics Miklós vasárnapi, a Népszabadságban megjelent, a televíziós egyéniségekről szóló érdekes cikkével kapcsolatban. Annak ellenére, hogy minden bizonnyal a cikk szerzője önmaga is tudott volna még egyéniségeket felsorolni, hadd soroljak legalább két nevet az ugyan nem túl népes — sehol a világon nem az! —, de szerencsére mégsem annyira kis létszámú névsorhoz. Gondolok Polgár Dénesre, aki egzakt precizitásával. a köznapilag értett „televíziós egyéniség’-től messze álló karakterével és Sugár Andrásra, aki kama- szos, intellektuális fellépésével joggal és okkal lett a televíziózok kedvence. Apropó: kedvenc. Arsene Lupin nem az. És a Süsü keselyű sem. Tudom, kell ahhoz valamiféle szemtelenség, hogy talán egy és fél Arsene megtekintése és két Süsü komor figyelemmel kisérése után és nyomán e sorok írója ' kijelentse: sem Monsieur Lupin, sem Mr. Keselyű Süsü nem lett televíziós egyéniség a magyar nézők számára. Következtetésem alapja a lehető legegyszerűbb, a legbiztosabb, s ilyen esetekben a legkevésbé félrevezető: be- szélnek-e róluk a felnőttek, a gyerekek? Nem beszélnek! Arsene Lupin úr és a repülő őrjárat kalandjai nem jelentenek beszéd- és vitatémát. Még senkit nem neveztek el például Arzénnak és Süsünek is legfeljebb a magyar etimológia régi, mint a televíziós történelem új hagyományai szerint. Sikert hozott azonban — s lám, itt nem az únos-unta- lan, úton-útféli fecsegés és csevegés az igazolás ehhez — a nyolcrészes sorozat a boldogságról. Egy riporter-szerkesztő, Pálfalvi Nándor, a más-más rendező és a kitűnő operatőri munka, Neumann László közreműködésével azt kereste a mindennapi emberek, mintakészítők, karosszéria lakatosok, csecsemő- gondozónők közreműködésével, hogy: mi is a boldogság? S lám, a kék madár nagyon is földön járó, nagyon is megfogható valami voit: szerszám. Közelebbről: a munka. Nem szólamszerűen, hanem belülről fakadóan és magától értetődően, nem a riporter szájaíze szerint, a szerkesztői elveknek megfelelően. de mégis a riporter és a néző szíve , és a szerkesztői elképzelés szerint, az alkotó ember gyönyörűségével vallottak a munkáról. Az alkotásról. Amely önmaga is boldogító és amely eszköz is egyben más boldogságók felé, más boldogító célok elérésére. Pátosz volt ezekben a filmekben, de nem volt található patetizmus, hangulat volt és nem hangulatcsiná- lás. Ügyes, okos, emberi sorozat volt: politikus! A hét vége, azazhogy az ünnepi műsor programjából a maga nemében kitűnően sikerült Paprika só és Darvas Lili „Egy óra, három arc” című filmjének ismétlésében is megrázó pillanatai mellett két produkcióról szeretnék szólni. Kellér Andor emlékműsora, Illés Endre szakavatott, ám kissé elnyújtott és vasárnap este helyenkint túlontúl irodal- miaskodónak ható méltatásával szolgálatot tett. Azzal, hogy bemutatta a tíz éve elhunyt író munkásságát, azzal, hogy elsősorban Gábor Miklós jóvoltából atmoszférát is kaptunk egyrészt Kellér írói, másrészt a Kellér megélte és megírta világból. A „jó” jelzővel azért kell fukarkodni, mert e világ és így az író prezentálása szerényebbre és kissé szürkére sikerült. Kedves, ügyes, célratörő és korunk „érzelmeire” hangolt volt az Ádám Ottó rendezte és alkalmazta Csiky Gergely-vígjáték. Való igaz: Csiky Gergely akár forrásmunka is lehetne a múlt századvég honi világának megismeréséhez, a hazai Kapitalizmus, a dzsentrivilág kialakulásának elemzéséhez. Ádám Ottó azonban nem .elemzett”, hanem játszott, sj ezt tették a színészek is: csöppnyi sóval, azazhogy romantikával, hogy valószerűvé váljék a Osiky-realizmus, s mindig annyi realizmussal, hogy kedvessé és átérezhető- vé váljék a ma embere számára a századforduló ro- manticizmusa. Sztankay István, Horváth József és Lon- tay Margit „tirásza” volt mindebben a legkövetkezetesebb, de a játék többi szereplői is jól illeszkedtek a rendező és az egykori szerző közösen alkotott világába. Gyurkó Géza A Képcsarnok Vállalat egri, Rudnay Gyuláról elnevezett termében holnap délután öt órakor nyílik meg Szent.iványi Lajos Kossuth- díjas, Érdemes Művész kiállítása. Ebből az alkalomból kerestem fel műtermében. A beszélgetés során meglepően könnyed válaszokat kaptam. Miért? Hallgassuk meg magát a művészt: — 12 éve, hogy fiatalokat tanítok a Képzőművészeti Főiskolán. Megszoktam közöttük, hogy a hozzám intézett kérdésekre a lehető legjobb válaszokat igyekezzem megadni. S mivel mintegy 30 éve foglalkozom a speciális szakterületemmel, így nem is okozhat a válaszadás nagy nehézséget. — Máris a közepébe vágtunk a tényeknek, a lényegnek. A mester — így szólítják már régen a tanítványai — 30 éve foglalkozik a különböző színelméletekkel és gyakorlattal. Mit tudna itt az olvasóknak két mondatban összefoglalva mondani? — A legfontosabb, s amit feltétlen tudni kell, hogy 'Tizian volt az első nagy kolorista, ő volt az, aki először felfedezte, hogy a színeknek intenzitásuk van, hogy meghatározott viszony van egyik s másik szín között. S míg Tizian csak felfedezte, Rembrandt volt az, aki először tökéletesen ki is használta ezt a viszonyt. Ezért fogadom el az elődök mondását: „Rembrandtot csak bámulni szabad. hozzá hasonlítani senkit nem lehet!” — Tizian, Rembrandt, kolo- rizmus. Ezt adja át a tanítványoknak is? — Most már „csak” ezt. De volt idő, amikor az Ipar- művészeti Főiskolán, sőt — csodálkozni fog — a Színművészeti Főiskolán is tanítottam. Itt a képek kompozí- ciós felépítését oktattam. En dolgoztam ki ennek az oktatásnak a tervét mozgóképre, egész képsorokra. S olyan tanítványok kerültek ki a kezem alól, mint Sára Sándor, Huszárik Zoltán. Nagyon izgalmas munka volt. — Ha már így visszafelé haladtunk az időben, engedjen mag még egy kérdést a kezdetről is. Mikor először lépett be a Főiskolára, nem mint1 oktató, hanem mint diák, kinek a növendéke lett? — Benkhard Ágost osztályán végeztem a Főiskolát, 1931—37 között. Bejártam más tanárokhoz is. Rudnay Gyula, Réti István, Csók István, Vaszary János korrektúráit is hallgattam, de igazi mesterem Benkhard maradt. Neki köszönhetem, hogy ilyen kolorista vált belőlem — Most már csak az van hátra, hogy elmondja a mester, hogy milyen kolorista is lett ő tulajdonképpen. Nekem könnyű; itt ülök a műteremben, a mester képei vesznek körül, itt érződik a képek hangulata. De mit mondhatunk el azoknak, Szentiványi Lajos: önarckép akik csak a megnyitó után láthatják a képeit? Derűs, optimista? / — Nem, nem vagyok optimista, de azt hiszem, hogy pesszimista sem. Van a képeimben valami megfontoltság — ezt nevezi ön, fiatal barátom, „életigenlés”-nek — s talán ez a természetes alkatom. Így születtek a képek az idén, s 30 évvel ezelőtt egyaránt. — Az ön élete tele volt nehézségekkel: betegsége, mely egész életén át elkíséri, a világháborúk, az ötvenes évek meg nem értései és sorolhatnám még a kisebb-na- gyobb gondokat, bajokat. Nem tette ez kicsit lehangolná, nem érződik ez képein? — Nem. Nem használok sötétebb színeket ma sem, mint a kezdet kezdetén. De erről az egri közönség is meggyőződhet. Hiszen a kiállításon jobbára idei kocáim lesznek bemutatva. melyeket tavasszal, egy súlyos betegségből felgyógyulva festettem. S a mellettük szereplő régi alkotások sem fognak élesen elkülönülni, azt hiszem, sem témáikban, sem színvilágban. — Igen. Tájképei, csendéletei, munkásai nem egy adott pillanat megörökítései. Időtlenebbek. De ezt már majd a közönség is eldöntheti. S később a kiállítás értékelésére meg mi is visszatérünk. Addig is köszöntjük a megnyitóünnepségre városunkba érkező művészt. Chikán Bálint Erdőjárás autóval... A motorizáció előretörésével mind több autós turista keresi fel az erdőket. A „vadkempingezők” sok kárt okoztak az erdők faállományában, ezért az erdőgazdaságok autós I táborozásra alkalmas helyeket jelöltek ki a Bükk-fennsíkon is, ahol a legtöbb autós turista megfordul. A mostani kétnapos ünnepen is több száz autós turista kereste fel a Bükk legszebb tájait. Képünkön: készül az ebéd a kijelölt parkírozó helyen. (MTl-foto) V. JEGOROV dokumentumregénye: (20.) Az akna nem robban Megoldódott a „sorompókérdés” Füzesabonyban A korszerűsített 3-as számú főútvonal több hetven elkerüli a községeket, így Füzesabonyt is. Az új útszakasz Füzesabony—Makiár között keresztezi az egri vasútvonalat. Ide fényjelző berendezést épne a községen áthaladó régi 3-as út sorompós átjáróját pedig egyszerűen megszüntették. Ennek a nagy forgalmú községi útnak a lezárása nagy felháborodást váltott ki a füzesabonyi és a szomszédos községek lakosai körében. Lapunkban két alkalommal is foglalkoztunk a sorompó lezárásával kapcsolatos jogos felháborodással. Végül is a sok utánajárásnak meglett az eredménye. A sorompót ismét felszerelték és az utat lezáró akadályokat eltávolították. Augusztus 15-én megindult a forgalom a régi hármas út vasúti kereszteződésében. A Szihalmi útról eltüntették a zsákutcatáblákat, ezzel megoldódott a füzesabonyi „sorompókérdés”. (szi get váry) 1973. augusztus 2<„ szerda Peszcov elgondolkodott, a válaszra várva Ivadék is hallgatott. — Úgy ... úgy ... — szólalt meg végül Peszcov elnyújtva a szavakat — A dolog valóban komoly és szükséges, másként nem kockáztatnád az életedet. Csakhogy te nem mehetsz be az üzembe, a csomagot magam helyezem el a vörösöknek. Tudom, hol a gyár érzékeny pontja. Azonkívül senkinek se jutna eszébe, hogy rum gyanakodjon. — Azt hiszem, igaza tan, Nyil Tyimofejevi.es. — Adj egy kis időt, alaposan meg kell rágni a dolgot. Soha nem vállalnám, el, ha nem éreznem: a vörösöknek hamarosan végük. Az előcsarnokból ismét lárma haliatszott. — Szünet van. Nem lenne jó. Ráesik, ha itt !Tinának téged Igaz, sokan járnak hozzám gazdasági ( ügyekben, de nem árt az óvatosság, — Így igaz, Nyíl bácsi. — Gyere vissza két-háro-m nap múlva, addig mindent átgondolok. Eltelt egy hét. Ivadék ismét elindult, hogy felkeresse a klubban Peszcovot, az aknát aktatáskában hozta magával. Enyhe remegését és rossz előérzetét gyorsan leküzdötte, de azért bátortalanul, vissza-visszatekintve haladt. Pontosan a klub előtt, az épület sarka mögül váratlanul két férfi épett hozzá és megragadta a karját. Ivadék elhajította a táskát. karjait kiszakítva az ölelésből egy pisztolyt kapott elő. Tudta, hogy lebukott, belelőtt a lábánál heverő aktatásKába. Azonnal lefegyverezték. Mialatt elszedték a revolverét, értei- lenül nézett a táskára. Az akna valamiért nem robbant fel. Nehéz szorítás fullasztotta a torkát. Megértette, hogy az aknat előre hatástalanították, őt pedig az orránál fogva vezették, Este Jakov, Kulijev társaságában, lekopogtatta a rejtjelzett rádióüzenetet a meghiúsult akcióról. .. Ivadék gyárbeli ismerőse árulónak bizonyult. Akkor fogták el az aknával együtt, amikor hozzá igyekezett. Megfelelő távolságból kísértem Ivadékot, láttam, amint a csekisták egy gépkocsihoz vezették. A beszállás pillanttát kihasználva Ivadék elővett egy méregampullát és a szájába vette. Allaverdi.” — Nem rossz fedőnév, egy istenség neve — jegyezte meg Kulijev, amikor Jakov átnyújtotta neki az üzenet utolsó sorait. — Nem véletlenül gondolták ki. A németek nagy reményeket fűznek hozzád. — A németek gyanakodni fognak, von Schönhausen ugyancsak bizalmatlan ember. — Bizonnyal megpróbálnak leellenőrizni. Jobbik eset, ha ezt Kazancev útján teszik. Ha másként próbálkoznak, nagyon résen kell lennünlj. Vendég az égből Eljött 1941 augusztusa. A város, a tengerre ereszkedő amfiteátrum felett a hőség- fii szinte megállt a levegő. A Kaspi-tenger felől már napok óta nem érKezett egyetlen enyhítő szellő sem. Jakov kinyitotta lakása minden ablakát, mégis nehezen vett lélegzetet. Ezek a napok eléggé megviselték. Romlott a közérzete, a frontról érkező hírek is keserítették. Ráadásul Ivadék lebukása óta Schönhausen is hallgat. Semmi megbízatás. Mit jelent rz — gyanúba keveredett? Fel kell adni a játékot? Egészségi állapota romlik. Ma különösen gyöngének érzi magát — éppen a*, orvost váry* Ehelyett a ppstás érkezik. Levél Ládától. Jakov kényelmesen végignyúlt a he- verőn, olvasni kezdett. Meleg hangú, kedves lev 11, Lida már számolgatja a napokat, ami a viszontlátásig hátra van. Szeptemberben visz- szatérhet a hazájába. Azt is megírta, hogy családját Moszkvából Novosziblrszkoe evakuáltak. Jakov gondolataiba mé- lyedt. Még egy hónap a találkozásig. Körülnézett a szobában: rendbe kellene tennie Lida érkezéséig. Bizony, csak a nagytakan tás segít. Az utóbbi hónapok eseményforgatagában teljesen elhanyagolta a lakást. A csengő hangja zökkentette ki gondolataiból. Jakov azt hitte, hogy a postás 'jött vissza, mert elfelejtette otthagyni az újságot. Csodálkozására azonban egy piros arcú, borotvált fejű, szemüveges férfit pillantott meg az ajtóban. Akárhogy is vizsgálgatta a jövevény arcvonásait, nem találta ismerősnek. — Nem ismer meg? — kérdezte a váratlan vendég. A behízelgő nang valóban ismerősnek tűnt, Jakov nyomban rájött a titok nyitjára. — Hodzsa Ali! Hogy került ide?: — Allah akarta, hogy ismét találkozzunk, agai Szer- gejev. Ügy alakultak a dolgok, hogy ideküldtek. — Ki küldte? — Egy az isten, egy a főnök, agai Szergejev — Üljön te, Hedzss Ali, meséljen. Leborotválta a haját, szemüveget tett fel — s már meg se ismertem. — Akad itt néhány ismerősöm. Nem szeretnem, ha értesülnének az érkezésemről. Jakov világosan látta: Hodzsa Alival ellenőrizteti Schönhausen, hogy igazak -e a jelentései. — Mit mondjak9 A Icgrosszabbon már Xúlvagyok — kezdte Hodzsa Ali és elhelyezkedett a heverőn. — öregkoromra ejtőernyővel kellett kiugranom. A határon most nehéz átjutni. Megmutatták az ejtőernyőt, hogy ismerkedjem vele., azután minden nao azt mondták: „Ma éjjel átdobunk. Próhaugrú ,*a nincs lehetőség.” Hiába könyörögtem Htekert őrnagynak, hogy a földön dobjanak át, azt mondta, nem kockáztathatunk semmit. — Akkor hát, ugrani kellett — mosolygott Szergejev, de a gondolatai máshol jártak. Mit jelenthet ennek az öreg rókának a megjelenése? ... Hodzsa Ali még a szemét Is lehunyta, úgy emlékezett vissza az átélt rettenetre. — Odavezettek a gép ajtajához, kinyitották, megcsapott a sötét hűvösség és hallom: „Ugorj!" Mit tegyek? Kiugrottam, s úgy éreztem, mintha kínzó álomban egy szakadékba zunannék. Vártam, hogy mikor veszítem el az eszméletemet. Azután megkönnyebbültem: kinyílt az ernyő:. De még földet érés után is több mint egy óráig tartott, amíg visszatért belém a lélek. — íme, egy igazi ejtőernyős! — Azt mer nem! Nincs olyan hatalom, amely , még egyszer arra kényszeríthet- ne, hogy Kiv.gorjak az >gból — Hogy él odaát Meckert úr? — Jól és forró üdvöZlétfiz k&iéis (Falutn.tjuk'i
