Népújság, 1973. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-19 / 194. szám

Négyen Kápolnáról Négyen beszélnek saját szakmájukról. Arról, hogy saját részterületükön, mi­lyen gondokkal találkoznak nap mint nap. Annak ellené­re, hogy a beszélgetők nem foglalkoznak mással, csak saját szakmájukkal, mégis minden ponton kapcsolód­nak községük egészének éle­téhez. ★ — Mit is tudnék mondani a faluról? — kérdezi szinte önmagát Majláth Irén, Ká­polna község tanács-titkár­nője. Még nem olyan sokat. Három hónapja vagyok csak itt, a választások óta. Addig Kompolton voltam a tanács­nál, de azt most összevon­ták közigazgatásilag Kállai, egy tanács alakult. Tudja, az a két község teljesen össze­épült, de Kápolna és Kom­polt is egymásba épült már egy helyen. A kápolnai Dan- kó térről indul ki a kompolti Lenin utca. A három községnek már elkészült a közös rendezési terve is. Igaz, dátum még nem szerepel rajta, de hát úgyis ez lesz ennek a három falunak'a sorsa. A rendezési terv területie­ket biztosít a jövőbeni ipar- telepítés számára. A fejlesz­tési terv nemigen érinti Ká­polnát. A központ ugyanis nem itt lesz, hanem Kompol­ton. ★ Dr. Földi István körzeti orvos: — Hét éve vagyok itt a fa­luban. Kazincbarcikáról ke­rültem ide. Akkor még Kom­polton nem volt rendelés, heti két alkalommal kijár­tam oda is. Később ott új körzet alakult, körzeti or­vos került a rendelőbe, én maradtam itthon, Tófalut kaptam Kápolna mellé. — Naponta általában 60— 80 betegem van, négyszer- ötször hívnak ki házhoz. Tilosban járnak Boldogon A napokban gépkocsink közel fél óráig körözött Bol­dogon, mivel a főútvonalról leágazó utcák elejére táb­lákat helyeztek el. A táb­lák mindennemű gépjármű behajtását megtiltják az utcák mindkét végéről. A község lakosai — ta­nácstalanságunkat látva —, felvilágosítottak, hogy nyu­godtan behajthatunk, mert minden gépkocsivezető ezt teszi. így hát, vállalva a szabálytalanság következ­ményeit, mi is behajtot­tunk a tilosba. Itt aztán újabb meglepe­tésben volt részünk. Az ut­cákban ugyanis ott parkí­roztak a személy- és teher­gépkocsik, sőt még egy vontató is vígan elpöfögött az utca sarkán álló táblák mellett, figyelmen kívül hagyva azok tiltó mivoltát. Érdeklődésünkre megtud­tuk, hogy a helyi tanács az utakat akarja megvédeni a táblákkal. A faluban is mind több a magánautó és motorkerékpár és senki nem hajlandó a főútvona­lon hagyni járművét és ha­zagyalogolni esetleg a falu végére. Most már csak az a kér­dés, miért rakták ki a drá­ga pénzen megvásárolt táb­lákat, ha arra mindenki fittyet hány. De ha a la­kosság betartaná a tilalmat és gépjárművel nem hajta­na az utcákba, akkor mi­nek az utca, miért költenek rá pénzt. Reméljük, a helyi tanács fontolóra veszi és intézke­déseket tesz. hogy a község gépjármű-tulajdonosai ne a tilosban járjanak. Van per­sze még egyszerűbb megol­dás is. a falu végén kiten­ni a táblát, hogy a községbe „Behajtani tilos". (Sz. L.) JTÖL augusztus 19« vasárnap Amióta itt vagyak, kevesebb lett a gyomorpanasz és az epés megbetegedés. Ezeket általában a rossz és rend- szertelen étkezés váltotta ki. Járványos betegség nem fordul elő — az influenzát kivéve — a legtöbben öreg­kori panaszokkal keresnek fél. Kétségtelen, hogy öreg falu. Balesetek közül magasan vezet a hármas út statiszti­kája. Hetente általában két- három baleset történik, rend­szerint gyorshajtás miatt. A 3-as szép szélesen fut be a községbe, a gépkocsivezetők elfelejtenek lassítani. A köz­ségben sok a biciklis, ebből van a legtöbb baj, no meg az iskolai-óvodai átjárók is van­nak a műúton. — Talán elmondhatom, hogy jó betegeim vannak. Ezt úgy értem, hogy segítik a munkám, illetve segítenek magukon. Rendszeresen be­járnak ellenőrzésre, vérnyo­másmérésre, a diétákat be­tartják. Egy viszont kétség­telen, elég sok az italozó em­ber, emiatt nem egy családi probléma akadt már. Az el­vonókúrára beküldöttek saj­nos általában visszaesnek. ★ Farkas József ÄET5SZ-el­nök: — A község lakosságának nagyon sokat jelentett a kö­zelmúltban felépült és meg­nyílt új ÁBC-áruház. Ez sokat javított az áruellátá­son. Az üzlet havonta körül­belül egymillió forintot for­galmaz. Bútoráruházunk a környék egyik legjobb üzle­te. Egyszerre 20—22 szobát tudunk bemutatni. Az embe­rek szívesen vásárolnak ná­lunk. Az áruház évi forgal­ma harmincmillió forint Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ezt nem mind a kápol­naiak költik bútorra. Idejár­nak vásárolni Eger környé­kéről, Hevesről, de még a Jászságból is. — Szövetkezetünk nem­csak Kápolnát látja eü, ha­nem a környék hét községé­nek mintegy tizennégyezer lakosát is. Igyekszünk alkal­mazkodni a változó igények­hez, bevezettünk egy új szolgáltatást is, a gázt in­gyen szállítjuk házhoz. — Nagyon fontosnak tart­juk a lakosság zöldségellátá­sát. Megpróbáltunk javítani a helyzeten. A háztáji ter­melőknek fél áron adtuk a fóliát. Az eredmény már az idén jelentkezett, sokkal több zöldséget forgalmaz tunk mint tavaly. Mi már ré­gen kilóra adtuk a paprikát, amikor még darabja két-há- rom forintba került Pesten. ★ Bencsura Ferenc tsz-elnök: — Nagyon nehéz volt ez az esztendő. A hónapokig tartó aszály után olyankor esett az eső, amikor a legtöbbet ár­tott az aratásnak. Mégis azt mondhatjuk el, hogy tíz év alatt ilyen jó termés még soha nem volt gabonákból mint most. De kell is, hiszen a termelőszövetkezetnek 415 tagja van. Ez elég magas szám az 1700 kápolnai lakos­hoz. Fontos, hogy megtalál­ják az emberek a szániítá- sukat a termelőszövetkezet­ben, hiszen a környéken annyi az ipari munkalehető­ség. Hogy mást ne említsek, itt van a szomszédunkban a dohánykutató. Finom mun­ka, kötött munkaidő, szabad szombattal. Nehéz nekünk versenyezni. A termelőszö­vetkezetben az átlagéletkor 55 év. Fiatalok, ha jönnek a tsz-be, akkor vagy lakatos­nak jelentkeznek, vagy gép­kezelőnek, gyalogmunkás, fogatos nincs. Pedik ők még nagyon fontosak a mai ter­melésben. — Igaz, jó a földünk, igyekszünk jól gazdálkodni. Az egy dolgozóra tagra jutó évi átlag 22 740 forint, nem rossz, de állandóan ott le­beg a vezetőség feje felett a gond, hogy ezt tartani és ha lehet, emelni kellen évről év­re. — Most van egy elképze­lésünk. A benzinkút mögött, közvetlenül a 3-as út mel­let, a sóderbányák vizéből egy összefüggő öt hektár te­rületű víztárolót szeretnénk létesíteni. Ez nemcsak öntö­zésre lenne alkalmas, ha­nem csónakázásra, horgá­szásra, kempingezésre. Kör­nyezete szép, a Tárnától csak egy gát választja el, erdő ve­szi körül. Ha ez sikerül, ak­kor a környék egyik leg­szebb helye lenne ez a tó, ötven méterre a hármas út- tóL — Legalább Kápolnának is lesz egy olyan létesítmé­nye, amiért érdemes lesz idejárni, a hazaiaknak pedig nem kell kilométereket utaz­niuk, hogy víz mellett tölt­sék a hét végét Sz. A. 24 eaber ke’vett dolgozik A MÁV gyöngyösi Kitérő­gyártó Üzemében az idén is nagy összegeket fordítanak műszaki fejlesztésre. Külö­nösen a sorozatgyártrásnál — az úgynevezett geo-iemeze- ket és geo-szorítólemezeket gyártó műhelyekben —, ja­vítják a termelékenységet új, nagy teljesítményű gépek üzembe helyezésével. Nem­rég érkezett Kujbisevből egy 630 tonnás présgép, amely a geo-lemezeket lyukasztja, da­rabolja majd. A darabolást eddig Ozdon végezték, s on­nan érkeztek a vasúti sínek tartozékaiként szolgáló le­mezek a kitérőgyárba, ahol egy öreg gépen lyukasztották őket. Az új gép azzal, hogy mindkét műveletet elvégzi, 24 ember helyett dolgozik, mindössze 2—3 munkás szük­séges a működtetéséhez. A gyár jelenlegi legnagyobb présgépét 2,5 millió forint­ért vásárolták. Még ebben az évben üzem­be helyezik a hegesztőtelep új létesítményét, a sín­egyengető gépet is, amely a hegesztett sínek „farradá- sait” tünteti el. Ez eddig szintén nehéz fizikai mun­kának számított. Kotroczó István: Augusztus, SUGAR ISTVÁN: Merényiéi „Prága hóhéra’9 ellen 1942-ben (6.) A leszámolás 1942. június 12-án valósá­gos hadművelet keretében sok száz SS-katona vette kö­rül a templomot, melynek föld alatti kriptájában talál­tak menedéket Jan Kübis és Jozef Gabcik, valamint négy ismeretlen nevű cseh üldö­zött hazafi. A menekültek a templom­ban fogadták a németek ak­cióját, s azon melegében erős fegyvertűzzel viszonozták ablakaiból és tornyaiból tá­madásukat. Több órás tűz­harc bontakozott ki az SS- legények és a cseh hazafiak között. Mivel azonban a ná­cik nem tudták, hogy mi­lyen számban vannak a templomban a menekültek, egyelőre még nem intéztek rohamot a szenthely ellen. Adatok vannak arra is, hogy a német hatóságoknak már az a barbárság is fel­merült a gondolatában, hogy biztonságképpen, no meg példamutatkásként, az egész templomot a levegőbe röpí­tik. Erre azonban nem ke­rült sor, mert a cseh. haza­fiaknak lassan-lassan kifo­gyóbán volt a lőszerük, s végső menedékként, a templom kritptájába vették be magukat. De még onnan is ki-kitüzeltek egy-egy so­rozat erejéig. Nagy eseményre készül­nek a közlekedés munkásai. A Dunától keletre eső me­gyék vállalatainak dolgozói augusztus végén találkoznak egymással, hogy együtt ün­nepeljék szakszervezetük megalakulásának jubileu­mát. Húszezer embert lát­nak vendégül egy napon át Debrecenben. A Közlekedési Dolgozók Szakszervezetének első előd­je 1898 augusztusában ala­kult fuvarosok, teherszállí­tók szervezkedéséből. Sztráj­kok, bérharcok jelezték út­jukat a megalakulás utáni évtizedekben, s a szervezet­hez is mind többen csatla­koztak: 75 év után a KSZDSZ-nek 150 ezer tagja van. ★ — Én 1947-ben léptem be a szakszervezetbe — mondja Furszki Sándor, a VOLÁN 4-es számú vállalat szak- szervezeti bizottságának megbízott titkára. — A fel- szabadulás után 48-ban ala­kultak a szabad szakszerve­zetek, majd 1950-ben egye­sítették őket a mai néven. Azóta aztán töretlen a fej­lődés. Igaz, nem kevés harc árán, de fokozatosan felszá­moltuk azokat az áldatlan munkakörülményeket, ame­lyek nálunk a gépjárműve­zetőknél voltak. Elgondol­hatja, itt Egerben is milyen nehéz volt a tíz, egymástól távol eső kis kócerájban, amíg a központi telep fel nem épült. Én akkor gépko­csit vezettem; nemegyszer négyszáz órás havi teljesít­ménnyel. De azt hiszem már mindenki tudja, hogy janu­ártól 210 óránál hosszabb időt nem lehet gépkocsin töl­teni egy hónapban. Ez elő­írás lett, személyenként el­lenőrzik majd. A pénzük annyi lesz, mint amikor Há­romszáz órái. dolgozta^ de a Hetvenöt éve kezdődött... munkaidőt kötelezően csök­kenteni kell. — Hogyan pótoljuk ezt majd munkaerővel? Hát eb­ben is „ott a keze” a szak- szervezetnek, körülbelül száz új segéd-gépkocsivezető ok­tatását szervezzük meg. Az ősztől tanulnak, januártól pedig már munkába állnak. A tanulási idő alatt fize­tést biztosítunk nekik; fél­millióba kerül az egész. El­értük, hogy a gépkocsiveze­tők is szakmunkások legye­nek, az ő. képesítésük már szintén szakmának számít. — Van beszámolni valónk egyéb dolgokról is: az idén saját erőből és a tröszt se­gítségével egy igen régi gondunkat oldjuk meg; az ősszel kezdünk új szállás, fürdő, pihenő építéséhez itt az egri központi telepen, hatmillió forintért. Több százezer forintos beruházást jelentenek Kálban, Gyön­gyösön, Hatvanban a vasút­állomásokon levő saját szo­ciális létesítményeink is, fel­újítjuk, korszerűsítjük eket. Ha a szakszervezet életéről, munkájáról kell beszélnem, csak ezt mondhatom el, ezek a legjelentősebb dolgok, ezekért vitatkozunk, dolgo­zunk. Itt van például a nők­kel kapcsolatos, munkát könnyítő határozatok egész sora: a nődolgozók részére kiharcoltuk a szabad szom­batot. Nem kis nehézségek­kel járt ez, hiszen még min­dig kevés á létszám az uta­zó forgalmiaknál. ★ Frankó Mátyás, a válla­lat főmérnöke: — Augusztus 31-én ér vé­get az újítási negyedév. Ed­dig mégsem került így elő­térbe az újítások ügye, de az idén a szokásosnál na­gyobb gondot fordítottunk rá. Megérte, mert már csak­nem annyi újitást adtak be, mint tavaly az egész évben, pedig akkor is az elsők kö­zött voltunk. A szocialista brigádokat külön jutalmaz­zuk, de egyéni versenyt is hirdettünk és a legjobbak szintén jutalmakat kapnak. Természetesen az újítási dí­jakon felül. Még az értéke­lés nem kezdődött el, a hó­nap végéig biztosan sokan lentkeznek. — Egy sor új tam folyam, továbbképzés kezdődik az ősszel. A szakmunkásokat fizetésemeléssel ösztönözzük, hogy részt vegyenek a to­vábbképzéseken, akik pedig nem végezték el a nyolc ál­talánost, szeptemberben őket is beiskolázzuk. *■ Kovács János, a három­ezer dolgozót foglalkoztató megyei vállalat szakszerve­zeti bizottságának titkára egy ideje betegség miatt kényszerül pihenőre. Utoljá­ra azon az ünnepségen ta­lálkoztunk, ahol a vállalat megkapta a KSZDSZ főtit­kárának dicsérő oklevelét. Akkor neki is elismerésben volt része, az egri városi tanácstól kapott jutalmat társadalmi munka szervezé­sért. — A hatvanas évek elején alakultak az első szocialis­ta brigádok. Azokra bármi­kor, bármilyen helyzetben lehetett számítani. Akkori­ban rakodásokat szerveztünk az ünnepnapokon, nűszakok után, mert kevés volt a munkáskéz. Jöttek mindig szép számmal, pedig kez­detbe» társadalmi munkar ként vehettük csak számba a teljesítéseket. Az utóbbi években a város szépítésé­ben vettünk részt, körülbe­lül 1500 ember dolgozott a parkrendezéseknél, faülteté­seknél. Minden egyes akció­nál ott voltak a dolgozók közül legalább százötvenen. Persze volt gondunk a sa­ját telepünkre is: az admi­nisztrátorok például kikap­csolódásképpen a kerítést festették. — Miről lehetne még be­szélni? Sikerült telket sze­reznünk Zamárdiban, kis faházakat •építettünk rá. Tíz napra száz forintért egy-egy családé mindegyik faház. főzni lehet, a felszerelés megvan hozzá. Csereüdülte­tésre a berlini Autotransz- szal kötöttünk megállapo­dást. Az ősszel a szakszer­vezeti központ barátságvo­natán többen utaznak a mi vállalatunktól is a Szovjet­unióba: Ferenc Sándor ék. Hajdú Istvánék, Erdélyi Jó­zsefek. Jutalomszabadságot kapnak, s csak a zsebpén­züket kell fizetniük. — Mindenképpen szeret­nék eljutni erre a debrece­ni, jubileumi találkozóra. Jó lenne ezután minden évben megrendezni egy ilyen ünr népségét. Gondoskodnak saját nyug­díjasaikról, patronálnak szo­ciális otthonokat. Sorohii le­hetne a példákat még to­vább, s nem is szükséges hozzájuk kommentárt fűzni. Akik ezekben részt vesznek, utódaik a régi harcos szer­vezetek megalakítóinak. Nem méltatlan utódok... , Hekeii Sándos A harc keménységét ml sem jellemzi jobban, mint­hogy nem kevesebb, mint nyolc órán át tartott a tűz­harc a náci SS-legények és a védekezésbe szorult cseh ha­zafiak között. Ekkor jutottak az SS ki­rendelt parancsnokai arra az ördögi gondolatra, hogy víz­zel árasztják el a templom kriptáját, hogy mint az ür­géket öntsék ki a hazafiakat. Hamarosan tűzoltófecskert- dőket vezényeltek a helvszín- re, s vastag sugárban nyom­ták a vizet a szivattyúk a kripta üregébe. A menekülők számára nem maradt más megoldás, mint­hogy a biztonsági tartalék­ként megőrzött néhány töl­ténnyel önkezükkel vessenek véget hős életüknek. Mind­erre azonban csak altkor ke­rült már sor — akkor dör­dültek el a kriota üregében utoljára a fegyverek —, ami­kor a vízszint már egészen az ajkukig ért... Jan Kubis és Jozef Gabcik tette bebizonyította a német fasiszták számára azt, hogy a megszállott népek legjobb­jai életük feláldozása árán is mindenkor készek a hatal­mas, führeri Harmadik Bi­rodalommal való kímélet­lenül elszánt szembeszállás­ra Furcsa epilóg-us Joggal merülhet fel a ked­ves olvasóban a kérdés: va­jon mi lett Karel Curda sorsa? A nácik az árulót nem fi­zették meg, mert az Ígért 20 millió cseh koronából „csak” 5 millió ütötte a markát. De ezzel mit sem törődve, a Prá­gában működő Gestapo szol­gálatába szegődött. Csehszlo­vákia felszabadulása után azonban kézre került a cseh nép hitvány árulója és 1945- ben a prágai népbíróság ha­lálra ítélte, és méltó bünte­tésként ki is végezte Karel Curdát. Egyébként hasonló lett a sorsa Reinhard Heydrich számysegédjének — a liquidálási akció teljhatalmú vezetőjének —, Karl Her­mann Franknak is. S az eseménynek, de a történelemnek is egy furcsa fintoraként, a véres kezű prágai hóhér, Reinhardt Heydrich SS-Obergruppen- führer özvegye ma tisztes nyugdíjat élvez

Next

/
Thumbnails
Contents