Népújság, 1973. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-19 / 194. szám

Dohányszüret Törik a dohányt a verpeléti Dózsa Tsz dohányföldjein. A termelés átlagosnak Ígérkezik, eddig több mint 500 mázsa dohánylevelet szedtek le. (Foto: Perl) Nyitás novemberben ? Új szövetkezeti áruház Egerben Az egri piactéren tavaly kezdődött el a város egyet­len szövetkezeti áruházának alapozási munkálata. Azóta a deszkapalánkokkal körül­vett építési területen ki­emelkedett a vasvázszerke­zettel épülő háromszintes épület. A piaci vásárlók ér­deklődéssel szemlélik és kér­dezgetik, vajon mi lesz az új impozáns épület? Érdek­lődésünkre Marosi István, a leendő új szövetkezeti áru­ház igazgatója adott választ. — öt szövetkezet — Pá­rád, Domoszló, Pétervására, Csány és Tamalelesz — tár­sulásával új áruház épül, a lakosság és a városba érke­zők jobb ellátására. A befe­jezés előtt álló áruház há­rom szintjén — egy-egy szint 600 négyzetméter lesz — úgyszólván mindent meg­találnak a vásárlók. A földszinten kap helyet a csemege és élelmiszer. El­sősorban mindennapos szük­ségleti áruk találhatók majd itt. Az első emeleten iparcikk- árukat helyeznek el, műsza­ki áruk mellett üveg, por­celán, edény, háztartási és vegyi cikkek is megtalálha­tók lesznek.' Ugyancsak ezen a szinten helyezik el a pa­pír, írószer, a sport- és hangszerek mellett a mű­anyag árúkat is. Céljuk, hogy egy-egy cikkfajtából széles választékban válogat­hassanak a vásárlók. A má­sodik emeleten ruházati cik­keket találnak az érdeklő­dők. Itt fő cikk lesz a cipő, amelyet nagyrészt a kisipari szövetkezetektől szereznek be. A város üzleti ellátottsá­gát nagymértékben növelő szövetkezeti áruház építésé­re 30 millió forintot fordí­tottak. Az építkezés megkez­dését hátráltatta, hogy a területről különböző műhe­lyeket, lakóházakat kellett szanálni. Megnyitása után 8 milliós készletben válogat­hatnak a város lakosai. Az építkezés befejezéséhez közeledik és amennyiben a Gyöngyösi Állami Építőipari Vállalat dolgozói is így akar­ják — novemberben új áru­házzal gazdagodik a megye- székhely. Szabó Lajos Váljanak közkinccsé a jó vezetési tapasztalatok A kukorica lekerült a dombról Minden út Rómába ve­zet. .. Ez az évezredes — immár — közhely lehetne a mottója sokrétű tevékenysé­günk céljának. Mert a szö­vetkezetben a munkánkat sokféleképpen szervezhetjük, különböző megoldásokat al­kalmazhatunk, de a végcélja mindennek — a termelés fejlesztésével, a jobb gazdál­kodással — a tagok jövedelmi színvonalának, jólétének nö­velése. Azt szinte már szükségte­len is hangsúlyozni, hogy ez nem üzemi öncél, mivelhogy elérése népgazdasági szük­ségleteknek — az adott gaz­daságtól elvárt színvonalon történő — kielégítésével le­hetséges. Ez így van rend­jén. . Az adott üzem pedig — nem kevés van Ilyen — egy kedvezőtleh adottságú közös gazdaság a bükkösdi Rákóczi Termelőszövetkezet. Földjeink 9 aranykorona értékűek, 2770 hektár közös terület átlagában. Az ala­csony aranykorona értékben nem is annyira a föld termő- képessége fejeződik ki, ha­nem inkább a tagoltság, eró­ziónak kitett domborzat, a költségesebb művelhetőség, az erdők közé ékelődött ked­vezőtlen mikroklfmájú szán­tók, és a művelési ágak je­lenlegi aránya, amelyet álla­mi segítség híján, saját erő­ből mind ez ideig, nem sike­rült megváltoztatni. Ez még az elkövetkező évek prog­ramja. A normális gépi költséggel művelhető területek, a talaj- viszonyoknak megfelelően alkalmazott agrotechnikai módszerekkel jóval maga­sabb termést adnak több esztendő átlagában, mint amilyen az aranykorona ér­tékük után várható lenne. Ez is bizonyítja, hogy első­sorban nem a földminőség a kedvezőtlen adottság forrása, mert ezen célszerű haszná­lattal, megfelelően alkalma­zott agrotechnikával évről évre javítani lehet. Kedvező változások A művelési ágak szerkeze­te, amely a kisüzemi gazdál­kodás kereteinek és módsze­reinek tökéletesen megfelelt évtizedeken át — hiszen azért is alakultak így — a nagyüzemi ok- és célszerű földhasználat legfőbb gátja lett. Az 1972. évi zártkert-ren- dezés enyhített a helyzeten, de a táblákat alkotó terüle­tek átváltoztatása — vízren­dezéssel és komplex meliorá­cióval egybekötve — a meg­felelő művelési ágba, több évet vesz igénybe. Ez a munka állami segítséggel — a tervek szerint — 1974 év­ben kezdődik, így ez már be­látható közelségben van. Addig is a kínálkozó le­hetőségeket kihasználva, év­ről évre — az agrotechnika . javításán túl —, kedvező ha­tású változtatásokra töreked­tünk a termelésszerkezetben, a vetésszerkezetben, a mun­kaszervezésben. Ezzel mér­sékeltük a kedvezőtlen adott­ság jövédelemcsökkentő ha­tásait és előkészítettük a megvalósítandó művelési ág rendezését, komplex melio­rációt és a jövőbeni terme­lésstruktúrát. Fontosnak bizonyult a vál­toztatások sorrendisége. El­sősorban a termelésszerke­zetben hajtottunk végre egy­szerűsítéseket az egy csapás­ra át nem formálható körül­mények figyelembevételével. Tekintettel voltunk a műsza­ki fejlesztés és foglalkozta-- tási igény összhangjára is. Ehhez igazítottuk az épület-, gépi és technológiai beruhá­zás programját is. Vetésszerkezet és talajvédelem A termelésszerkezeten be­lül a vetésszerkezet egysze­rűsítésénél célul tűztük ki azt is, hogy minél inkább megakadályozzuk a csapadék lefolyása okozta talajpusztu­lást és ezzel megvalósítsuk az elemi talajvédelmet. A területünk fele, mintegy 800 hektár fennsíkos, enyhe déli lejtéssel. A másik fele erősen dombos tömbökből áll, melyek sok helyen Il­lő százalékos lejtőkbe fut­nak le. Az 50—100 héktárós tömböket, erdők szigetelik el egymástól. Ez a jelenlegi szántóterület képe. A talajvédelem szempont­jain kívül a jelenlegi terme­lői árakat és állami kedvez­ményeket számba véve, a le­hetséges megoldások közül a következő 5 kultúrás terület­hasznosítást ítéljük meg a legjövedelmezőbbnek: kuko- risa (közös 000 ha, háztáji 100 ha) 700 hektár, gabona (őszi 350 ha, tavaszi 50 ha) 400 hektár, ipari növény (bonsó 50 ha, repce 70 ha) 120 hektár, pillangós (takar­mány 200 ha, mag 50 ha) 250 Négyszemközt a győztessel Hetedmagával nyelte a port, tűrte a záport, szen­vedte a júliusi nap hevét a kombájn „nyergében” Árki János. Hetedmagával, s több mint három héten át. Még­pedig látástól vakulásig. — Megérte? — Egymagám levágtam 113 vagonnyi búzát, árpát, s megnyertem a vezetőség ál­tal kiírt versenyt. Persze, hogy megérte. No, nem csu­pán a dicsőség miatt. Ha­nem pénzjutalom is üti mar­kunkat! — Azt hallottam, lemon­dott az elsőnek járó három­ezer forintról, s javasolta, a jutalmakat osszák hét egyen­lő részre. Miért? mm Egyformán szívtuk a port, részesüljünk egyformán a prémiumból is. Ezért...! Halk szavú, apró termetű ember a kombájn bűvölője. Fején barna svájcisapka, testén olajos munkakabát, elnyűtt cajgnadrág. Első pil­lantásra senki sem hinné róla, mire volt képes. Pedig nem is traktoristának ké­szült — Kőművesszakmát tanul­tam! Csak amikor zsebem­ben volt a segédlevél, s in­dulni kellett volna távoli munkahelyekre, építkezések­re, akkor nyilallt belém va- Vgai. Elhagyni Hatvant? Ahol születtem, felcsepered­tem? Idehagyni apámékat? Az ismerős utcákat, háza­kat? Én ezt nem tudom csi­nálni ... Na, akkor vándliz- tam át erre a pályára, s szegődtem el a hatvani gép­állomásra traktoristának. Persze, előbb tanfolyamot kellett végeznem. De az si­került ... A gépeket min­dig szerettem. Ha odafigyel az ember, kiérzi még a lel­kűket is ... Szóval, otthagy­tam a fiatalként vállalt szakmát. És másikba tanul­tam. Negyvenegy éves va­gyok. Ebből idestova húszat gépekkel töltöttem. S nem bántam meg a cserét. Gépállomás. Cukorgyári célgazdaság. A hatvani szö­vetkezetek egyesülése után pedig a „Lenin”. És mindig a traktorok, kombájnok, kü­lönböző mezőgazdasági gé­pek. Meg a szabad levegő, a természet. Tavaly óta már szerelőként, kényelmes mű­helyben tölthetné napjait, így is szól alkalmaztatása. Mégsem nyugszik. — Nem szeretem én a négy falat, csak otthon, a család körében. Televízió mellett, vagy újságot, köny­vet olvasgatva. Ahogy lehet, futok a határba. Silózok, ap­rómagvakat csépiek, s kotn- bájnozok. Mikor minek az ideje jön el. Nincs rosszabb, mint mikor a zorduló idő beszorít a műhelybe ... Meg kint jobb a kereset. Tizen­öt forint órabér. Bent tizen­egy. Nagy különbség.. . Igaz, nem szolgálnak úgy ki, mint hajdan, a gépállomások ide­jében. Mert akkor gépkeze­lő, segédvezető, vízhordó tüsténkedett körülöttem. Mégis inkább ez, mintsem piszmogni, bütykölni fedél alatt.^ Mondom, a táblában, valamilyen masina ülésén érzem jól magamat. S gon­dolom, más is így van ezzel, ha ráízeledik egy szakmára' Házuk a Sallai utcában. Árki János minden hajnalon innen indul munkába. Ott­hon hagyja feleségét, aki a háztartást látja el. S két gyermekét. Marika ipari ta­nuló a konzervgyárban. Jan­csi most megy nyolcadik általánosba. A lakás kényel­mes. Mindenkinek jut benne meghitt zug. Aki filmet, ze­nét szeret, odaülhet a tele­vízióhoz. Az írott szó bará­tai a könyvespolc elé telep­szenek. — Hét esztendeje gyűjtöm a könyveket — mondja a kombájnos. — Azóta szapo rodtak így meg. FAőször gyerekek miatt vettem. Máj rájuk kaptam én is! Tudj: mit bírok nagyon? Az indiá- nos, meg a kalózos történe teket... Marika, Jancsi egé­szen mások. Rájuk sok min­den ragadt az iskolában, ezért gazdagszik a gyűjte­mény Mikszáthtal, Móricz­cal, Gárdonyival, meg né­hány verseskötettel! _ Marika tehát szakmun­kás lesz. S Jancsi? — Majd meglátjuk. Én irodakukacnak semmiképpen nem szánom. Azt hiszem, ő is valami hasonló helyen köt ki, mint az apja. A hatvani Lenin TermelŐ- ;zövetkezet most tartotta küldöttgyűlését, amely egy­beesett az alkotmány ün­neplésével. Az aktus kereté­ben négyen kaptak Kiváló dolgozó kitüntetést, s közöt­tük találni Árki Jánost. Nem érdemtelenül... Moldva? Győző hektár, egynyári tömegta­karmány 100 hektár. A kukorica teljes területe a 6Ík fekvésű táblákat foglal­ja el; 80 százalékban mono­kultúrában. A többi négy nö­vény pedig a dombos (he­gyes) részeken váltva egy­mást az év nagy részében fedi a talajt, amely önmagá­ban is jelentős védelmet nyújt az eróziós károk ellen. Nem utolsó szempont az erdők miatt az sem, hogy e növények vadkárérzékeny­sége kisebb. Hátrányt jelenthetne vi­szont abból a szempontból, hogy így gabonából például kiugróan magas termésered­ményt elérni nem tudtunk, hiszen a legrosszabb minősé­• •• gű és a legnehezebben be­takarítható táblába vetjük évről évre. Hogy mégis kö­zepesnek mondható hektá­ronkénti 28—30 mázsa körü­li termést takarítunk be több év átlagában, annak egyik oka a kedvező hatású előnövény. Növekvő hozamok A fent leírt szempontok szerint megvalósított nö­vényátrendezés és vetésszer­kezet egyszerűsítés igen je­lentős bruttótermelés-növeke- dést és költségszint javulást hozott. Két egymást követő három év átlagát összehasonlítva szembetűnő a növekedés: E négy kultúránál az egyszerűsítés folytán némi területváltozás is beállott. A kukorica területe növekedett a búza rovására. Ez a válto­zás kedvezően hatott mind a bruttó termelés, mind a jö­vedelem növekedésére. A növények átrendezése pedig a kétféle domborzati adott­ságú területen egészen szem­betűnő eredménnyel járt. Azzal, hogy a kukorica le­került a dombról, a termő­terület növekedése ellenére is 61 százalékkal nagyobb hozammal fizet. Nőtt az át­lagtermés búzából is, így a mintegy 25 százalékos terü­letcsökkenés mellett az össz­termésmennyiség lényegében változatlan. A termelésszerkezet másik fő eleme az állattenyésztés. Ebben az ágazatban néhány évvel ezelőtt még négy ál­latfajt — szarvasmarhát, ser­tést, juhot, baromfit — tar­tottunk. És nemcsak a szer­ződéses árak színvonala miatt volt mind a négy gaz­daságtalan. Elméletileg is le­hetetlen, hogy egy hasonló adottságú és területű tsz- ben mind a négy állatfajból fenn lehessen tartani gazda­ságos mennyiséget. Azért 1968-ban a sertést és barom­fit, 1972-ben pedig a juhot is felszámoltuk. Minden ren­delkezésre álló eszközzel — tekintettel adottságainkra —, a szarvasmarha-ágazatot fej­lesztettük. Munkaszervezés a tehenészetben Három év alatt (1969— 1972) egy 332 férőhelyes sza­kosított tehenészeti telepet építettünk. Sajnos, a kivite­lezés közbeni anyagár-emel­kedések miatt a támogatás mértéke 70 százalékkal ke­vesebb lett, a bekerülési költség a tervezett fölé emel­kedett. Külön telepen — intenzív használatra berendezett le­gelőn — helyeztük el a nö- vendéküszőket a választástól egészen héthónapos vem- hességig. Egy harmadik te­lepen hizlaljuk a marhákat A munkatermelékenység növelése és a tartási módban rejlő lehetőségek kihasználá­sa érdekében — a teheneken kívül — minden szarvas- marha számára szabadtartá- sos feltételeket teremtettünk. A növendék- és hízóállatok­ból hagyományos zárt tartás mellett egy gondozóra 25— 30 jutott, a szabadtartásra való áttérés után egy gondo­zó 100—120 jószágot Is ellát. Az itatásos borjúnevelésnél 50—70 állattal foglalkozik egy ember. Ha beszámítjuk az időszakos trágyakihordás költségeit is, a munka ter­melékenysége 170 százalék­kal javult. A súlyfelvétel hí­zómarhánál 15 százalékkal (1200—1300 gramm napon­ként), növendékmarhánál 20 százalékkal (800—900 gramm naponként), több mint a ha­gyományos takarmányozás­sal. Az átállás tehát a munka­folyamaid ssysssrősítése mellett többlethozammal pá­rosult. A másik nagy előny, hogy ezekben az ágazatokban a dolgozók munkaidő-beosz­tása nem tér el a más ágaza­tokban szokásostól. A tehenészeti telepen a munkafolyamatokat aprólé­kosan feltérképeztük és azok végzését munkacsapatokra bontva szerveztük meg. A te­lep jószágállománya 330 te­hén és 7 hónap feletti vem­hes üsző, valamint 100—140 szopós (10 napig) és Itatásos borjú. Az adódó munkákat 20 ember végzi el két erő­gép segítségével. Mások fog­lalkoznak a fejéssel, ápolás­sal, mások a takarmányelő- készítéssel, a trágyaeltávolí­tással, mások az etetéssel, az almozással stb. A munkafolyamatokat egy telepvezető irányítja és rajta kívül egy erre függetlenített állatorvos-szaksegéd szervezi a megelőző állategészségügyi teendőket, végzi az inszemi- nálást, levezeti a nehéz ellé- seket és elvégzi az utókeze­léseket. Díjazás végtermék után A munkadíjazás módja: teljes végtermék utáni da­rabbér. A tehenészetben min­den liter 3,6 százalékos zsír- tartalmú tej utón 50 fillért számolunk el és ezt az össze­get valamennyi dolgozó kö­zött differenciáltan osztjuk fel. A borjúnevelésben a nettó súlygyarapodás után kilogrammonként 1,50 forin­tot fizetünk. A telepvezető és állategész­ségügyi dolgozó alapmunka- díja a lehetséges munkadíj­nak mintegy a 60—70 száza­lékáig fix; ezen határ fölé az előállított végtermékek, a borjú felnevelési százalék és a két borjazós között eltelt idő csökkenésének arányá­ban emelkedhet. A ®i munkaszervezésünk nagy előnye, hogy a bonyo­lult munkafolyamatok ele­meikre bontva leegyszarű- södnek, és az állandóan azt végző szakmunkás napról napra jobban begyakorolja azokat. De mindezzel még­sem jár együtt a futószalag unalma és fásultsága, mert a munka mindenre reagáló élő­szervezetekkel kapcsolatos. Tapasztalatunk szerint te­hát a termelőszövetkezetek­ben is, az adottságokra ala­pozott termelésszerkezet mel­lett hatékonyak a korszerűbb üzem- és munkaszervezési módszerek. Több közös gaz­daság sikertelen próbálkozá­sa Is ezt bizonyítja, hiszen a kedvezőtlen adottságok miatt nő a kockázat. Mi az üzem- és munkaszervezés korszerű­sítését állandó feladatnak tartjuk. Gergely László a bükkösdi Rákóczi Tsz főagronómusa 1973. augusztus 19„ vasáru*? 1966—1968 1969—1971 növ »/„-a Kukorica 32,1 q/ha 51,8 q/ha 61 % Búza 22,4 28,— 25 Lucerna 24,— 50,4 110 Borsó 13,4 17,— 27

Next

/
Thumbnails
Contents