Népújság, 1973. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-14 / 189. szám
Kincsünk és pondunk, a szabad idő Az égő gyújtózsinór r A negyedik ötéves tervben minden korábbinál nagyobb összeget fordítanak olyan termelő és nem termelő beruházásokra, amelyeket a szakemberek az infrastruktúra fogalomkörébe sorolnak. Tény, hogy nemzetközi összehasonlításban a beruházásokon belül hazánkban viszonylag még mindig alacsony az ilyesfajta befektetések aránya, bár az ebből származó hátrányok mind nyilvánvalóbbak. Az utakon való torlódás miatt hosszú órák mennek veszendőbe — s nemcsak a személyautók, hanem a teherszállító gépkocsik is szenvedői ennek. A lassú vonatok „megnyújtják” a távolságokat, az üdülőhelyi üzletek, éttermek zsúfoltsága nem egyszerűen bosszúság. hanem gazdasági veszteségek forrása is. Bűvös kör? Természetes folyamatként foghatjuk fel az úgynevezett társadalmi közös fogyasztás — a kommunális szolgáltatások, az oktatás, az egészségügy, az igazgatás, rend- és jogbiztonság stb. — szerepének növekedését s vele a kiadások emelkedését. Ugyanígy jogos igény az infrastruktúra egy részének integrációja is, hiszen — például — hiába a hazai erőfeszítések a viz tisztaságának megóvására, ha a szomszédos országokból a folyók erősen szeny- nyezve hozzák vizüket... Szükség van az együttműködésre a közlekedésben, a Hírközlésben úgyszintén, Kevesebből több Az eszközöket s az időt jobban hasznosítóvá, más szóval hatékonyabbá kell tenni a gazdasági munkát. Mert csökkent ugyan a munkaidő, de a termelés nem eshetett vissza, sőt növelése volt a kötelezettség. A hatékonyság, a szervezettség fokozása az egyedüli forrás, amelyből az infrastruktúra fejlesztése is táplálkozhat. Hétköznapibban: többet, értékesebbet kell munkánkkal előállítani ahhoz, hogy szabad időnk tartalmasabb, zavartalanabb lehessen. Amíg ez nem érvényesül maradéktalanul. addig föryimarad az a fonák helyzet, hogy a munkahelyén ímmel-ámmal ténykedő háborog a „cammogó” vonat, a szegényes áruválaszték, a szűkös strand, az étterem zsúfoltsága miatt. Holott valójában „tükörbe” nézett, s magát, hasonmásait láthatja benne. Számítások szerint 1985-re a keresők többsége — a munkanapok szabad idejét nem véve figyelembe —, esztendőnként 140—150 szabadnappal gazdálkodhat. (A vasár- és ünnepnapok, a szabadságidő növekedése, valamint a minden heti szabad szombat, azaz a negyvenórás munkahét bevezetése teszi ki ezt a tekintélyes időmennyi- séget.) Fokozza az igényeket az is, hogy folytatódik a varrásokba áramlás — egy évtized alatt hazánkban a városlakók száma több mint félmillióval gyarapodott —, s ez nemcsak a kommunális szükségletekre hat ki, hanem egyebek között a turizmusra is. A városi ember ugyanis már ma háromszor, négyszer annyit utazik — szigorúan a szabad idővel, s nem a hivatással összefüggő utazásokat tekintve —, mint a községekben lakó. Kibővített lista Igényeink a tervek, teendők listáját épp úgy bővítik, mint a kiadásokat. 1960-ban á nemzeti jövedelem 0,6 százalékát fordították népművelési kiadásokra, ma az arány egy százalék fölött van, azaz megkétszereződött, de mégis, kevés. Évente csupán a múzeumok 150 millió forinttal szerepelnek a költségvetési kiadásokban, a művelődési otthonok ennél is nagyobb összeggel, ám lelni-e olyan szakmabelit, alti elégedett ezzel? Esztendőnként 650—720 szépirodalmi mű jelenik meg, a televízió 2700 óra ; tiszta műsoridőn át sugároz, az országban 17 000 könyvtár Várja a látogatókat, megnőtt a szabadegyetemekre beiratkozottak száma a legutóbbi években... ám sajnos, mindössze 200 csónakház. 260 úszómedence áll rendelkezésre. kevés a sportlétesítmény... Folytathatjuk — Exportra „vizsgásnak9* as autóbuszok nagyot ugorva — azzal, mint a szabad idő növekedésének egyik lehetséges vetületévei, hogy öt év alatt tizenkétezerrel • nőtt az ittas botrányoko- zás. verekedés miatti szabálysértések. száma... Elkalandoztunk volna? Aligha. Ahogy korábban, most is azt kívántuk bizonyítani: minden lépésnek megvan a maga hatása, a láncban minden szem összefügg. Tervezés, tudatossá» Egy amerikai közgazdász és szociológus — Werner Z. Hirsch — égő gyújtózsinórhoz hasonlította a szabad idő növekedését, amelyről nem tudni, egymagában van-e, vagy bomba is rejlik a végén. Néhány váratlan, meglepetésszerű folyamat — mint például a nemzetközi turizmus irdatlan gyors növekedése a hatvanas évek második felében — már eddig is bekövetkezett, s nyilván, tartogat ilyeneket a jövendő is. Ám túlbecsüljük e lehetőségeinket, ha azt tartjuk: szocialista társadalmunkban igazán mód nyílik az élet e területének tervszerű befolyásolására, az egészségtelen jelenségek visszaszorítására, az egészségesek istápolására? Reális lehetőség ez. Nagyobb figyelem, sokrétűbb elemzes a közös tervekben, a jót, a hasznosat a kellemessel összekapcsoló tudatosság az egyéni elképzelésekben — ez az útja, eszköze annak, hogy ije nézzük gyanakodva az „égő gyújtózsinórt”, hanem azt lássak benne, ami. A technikai haladás, a társadalmi fejlődés törvényszerű velejárója a szabad idő növekedése. Nem öncél, hanem eszköz, lehetőség, forrás. A tartalmasabb, emberibb, minden tekintetben gazdagabb élethez. k Mészáros Ottó Az első munkahely Az üzemben túlnyomó- részt fiatalok dolgoznak. Egy-két éves szakmunkás a legtöbbjük, így nem nagyon különböznek töltik azok sem, akik a nyár elején még iskolapadból nézték a szakmát. Azok a fiatalok, akikkel beszélgettünk. csupán néhány hete kezelik szakemberként a szerszámot, a hegesztőpisztolyt, a munkadarabot. Pályakezdők. akik az élet első, igazi próbáit állják ki az első munkahelyen. — Szeretnék tanulni még — így kezdte válaszát Hollo György karosszérialakatos a Heves megyei Finommechanikai Vállalat autószervizében. — Négyessel végeztem a szakmunkásképzőt, most az érettségit kell letennem, azután majd eldől, hogyan tovább. A munka itt elég változatos. érdekes. Az sem mindegy, hogyan kezdi az ember az életet; de én többet akarok. Lassan mások is gyűltek körénk. hasonló korúak, olajos ruhában, olajos kézzel: szintén autószerelők, karosz- szérialakatosok. A téma mindannyiuk számára érdekes, a kérdések őket is sokat foglalkoztatják — Sokan végeztek legutóbb ebben a szakmában? — Csak ennél a vállalatnál több mint húszán; az új üzemben kell a munkaerő. Többen közülük más cégektől jöttek, ide az autójavítóba, mert itt jobb a munka, többet lehet tanulni a mesterségből — mondta a komlói Bartus András. — Itt, a szervizben valóban sokat lehet tanulni — erősítette Fúlöp József is — a motoroktól kezdve az alkatrészekig, mindent megismerhetünk, mindegyiken dolgozhatunk. Sokféle autótípussal találkozik az ember nap mint nap. — Vonzó persze a borravaló is... — Ne higgye, hogy olyan sok jön össze — vette át a szót Csank Zoltán. — A vállalat garanciális javításokat is végez, sok á vállalati kocsi, a munka nagyobbik részét ezek teszik ki. Nem jelentős a borravaló, le azt hiszem. nem is számolunk vele különösebbenlényeges .nkábtí, hogy jól megfizessenek. — A brigádokban idősebb szakmunkásokkal is együtt dolgoznak? — Igen. bár ez az üzem fiatal és a munkások többségé is néhány éve dolgozik csak a szakmában. A régebbiek különben szívesen segítenek; bár közös, brlgádbé- rezés van, de még nem fordult elő, hogy valahol is szót emeltek volna, ha mi gyakorlatlanságunk miatt nem teljesítettük a száz százalékot. Persze, igyekszünk is... — Kik végzik itt a legnehezebb munkát? — Azok. akik a terherau- tókkal foglalkoznak. A nagygépekkel többet kell bütykölni, de az órabérük is nagyobb, meg prémiumot is többet kapnak. Most az a rendszer, hogy nem változtatnak a beosztásokon: nem lehet egyszer teherautót, egyszer személyautót szerelni Ez kissé egyoldalú, bar az biztos, hogy az egyfajta munkát jobban be is gyakoroljuk. — A kezdők mindig tartanak kicsit a főnököktől. Szigorúak itt a vezetők? — Az üzemvezetővel nagyon jól kijövünk — mondták egyszerre többen is —. persze, vannak főnökök, akik nem ilyen szimpatikusak. Mi sem tetszünk mindenkinek egyformán. — Hogyan képzeli ei egy kezdő munkás? Először is úgy, hogy jó körülmények között, jól felszerelt üzemben dolgozzék — vette ál a szót a többiektől Csank Zoltán. — Ez itt megvan, hiszen új az üzem. bár a felszerelés több, korszerűbb is lehetne. Aztán ami számit, a jo munkatársak, akiktől lehet tanulni, és a pénz. A pénz az mindig lehetne több; azt hiszem, ilyenkor, fiatalon van rá a legnagyobb szükség, ha kezdő valaki. Ezért vagyunk türelmetlenebbek is a béremeléseknél. Tervezgetünk, hogy jó volna dolgozni, tanulni az NDK valantelyik gyárában, biztos, hogy sok új dologgal megismerkedhetnénk. Még mi sem tudjuk egészen biztosan, hogyan is tovább ... •k Az első munkahely az iskolapad után. Nem „kész emberek” még, akik végleg sínen érzik magukat, hiszen szinte gyerekek, 17 évesek még. Sok illúzióval, a valóság első benyomásaival, de biztonságérzettel, mert szakmájuk van, már munkások. Alapot szereztek ahhoz; hogy tovább lépjenek, még ha bizonytalankodnak is a következő lépésekben. Sok múlik a környezeten, hogyan alakítja egyéniségüket, s hogy az első munkahelyet hamar követi-e majd a második, harmadik.. Hekeli Sándor Háromszázezren a hazai ipari szövetkezetekben A legfrissebb adatok szerint napjainkban több mint 304 ezren dolgoznak a hazai ipari szövetkezetekben. A múlt évi statisztikákkal egybevetve kitűnik, hogy 1973- ban tovább csökkent a bedolgozók, s emelkedett a műszakiak és az adminisztratív munkakörben levők száma. Az iparba, az építőiparba és a szolgáltatóik: körébe sorolt szövetkezetek teljes termelése az év első hat hónapjában meghaladta a 16 milliárd forintot, ami 9 százalékkal múlja felül 1972. első félévének eredményét. Általában tovább is kedvező az ipari szövetkezetek választékát bővítő árukínálat, (MTI) •_ - í) A MERT (Minőségi Ellenőrző RT) szakemberei az IKA IVS-ban átvizsgálnak minden egyes exportautóbuszt, m'. lőtt elhagyja a gyár területét. A ménökök és technikus utópróbán vizsgálják a kormánymű, a fékberendezés m. ödését, az autóbusz úttartását, a motor üzembiztonságán ajszintjét, a sebességváltó minőségét. Csak teljesen hibát- an, esztétikailag is ' megfelelő buszok kaphatják meg a dERT bizonylatát. Jelenleg a Szovjetunió és Mongólia rézére szállítandó IKARUS 250 és 260 típusú autóbuszokat itesgaztatják. (MTl-fgtai Bara kíván feiu.1 Az első nap a csemegé- zésben. Olyan ez, mint valami lutri. Vagy örömet hoz, vagy csalódást. Nem is akadt egyetlen „bátor” ember sem a markazi Mátra Völgye Tsz vezetői közül, aki így vagy úgy véleményt mert volna mondani. Hogy mi lesz. majd csak hetek múlva derül ki, hajtogatták egyre. A szőlő mindig is csalfa leányzó volt: hitegette, biz- tatgatta az embereket, de egyik napról a másikra cserben is hagyta őket, ha ügy hozta a kedve. Az ősi törvény ma sem fordult másra itt, a Mátra alján, ezen az évszázados borvidéken. □ □ □ A piac. Az most a nagy úr, hangsúlyozta a főkönyvelő,' Gadó Ferenc. Ha van ára a csemegeszőlőnek, szedik, ha nincs, nem szedik. Évekkel ezelőtt „meghalt” az export. Kevesebbet adnak érte, mintha itthon értékesítik, ráadásul a munka is több a külföldre szánt gyümölccsel. Markazon már el is felejtették, hogy valaha szőlőt szállítottak a határokon túlra. Kutya dolog az ár is. Amikor valaki a Púit túlsó oldalán tartózkodik, azon jár az esze, mennyit kaphat a szőlőért. A pélt másik oldalán ennek az ellenkezője a fontos. Most is mi történt? Hétfőn f még 12 forintot ért el a szőlő felvásárlási ára, ke* nappal később már csak 3,50-et. Hatalmas változás ez, bosszantja, idegesíti a szövetkezetieket. Az elnök, Halasi János, nem is rejti véka alá á véleményét. Segít neki a főkönyvelő is, és gyorsan kiszámitjuk, hogy ennek » keresett gyümölcsnek a termesatése csak akkor hoz nyereséget, ha a termése meghaladja hektáronként az ötvenmázsás átlagot. Amikor a mennyiségről, a termőképességről beszélünk, már gyakrabban mond néhány adatot a szőlők helyi felelőse, Tóth József is. Ö sorolja, mi mindent adtak meg a tőkéknek, a hajtásoknak, a leveleknek, mennyire gondoskodtak a talaj tápanyagainak fenntartásáról, a gondos növényápolás mennyi fáradsággal járt együtt. Aztán elhangzik néhány adat. Tavaly hogyan értek el a több mint tizenöt hektáros táblán mintegy kilenc- venmázsás átlagot. Az idén a tőkéknek mintegy harminc/ százaléka hogyan pusztult el a kora tavaszi szeszélyes időjárás miatt. Végül kikötünk ott, hogy ebben az évben ugyan nem lesz annyi a szőlő, mint tavaly volt, de a megmaradt tőkék lényegében nem hoznak szégyent a szövetkezeti gazdákra. □ □ □ Többcsatornás értékesítés, hallom egyre-másra. Emö- gött az a nagyon egyszerű módszer húzódik meg, hogv a tsz nemcsak egyetlen partnert keresett magának. Még a nagvrédeiekkel is csináltak egyezséget — az is egy önálló „csatorna”. Aztán, ha az egyik csatornán nem folyik úgy az „üzlet”, ahogy azt a tsz érdeke megkívánja, akkor gyorsan üzembe helyezik a másikat. Magyarán: közvetlenül szállítanak szőlőt a fővárosi üzletekbe, adnak át a Szövterméknek is, de saját boltjaikat sem zárják ki ebből a gyümölcsből. Aztán marad még legvégső megoldásnak a szőlő kipréselése, barrA érlelése és helyben történő palacktfsása, üti csemegeszőlőnek nagyon leesik az ára, rajta hagyják a tőkén, majd amikor már teljesen beérett, leszüretelik és bor lesz belőle. A markazi bornak híre is van, tehát jól fizetnek érte. Hogy mikor melyik csatornát használják, az mindig az utolsó pillanatban dől el. Honnan jön a több forint... Ezen múlik minden. Megtörténhet, hogy a leszedett csemegét ugyan nem teszik félre, de akár napközben is beszüntethetik a cseinegézést, mert az ár olyat zuhan hirtelenjében. Szélsőséges a példa, de arra megfelel, hogy bizonyítsa: a szőlő mindig a kérdőjelek legerőteljesebbje. Ma is az időjárás a legfőbb meghatározója annak, milyen lesz a haszon a szőlőből. És szinte nem múlik el év anélkül, hogy valami meg ne dézsmálja a termést: ha ne.m lisztharmat, akkor a jég, ha az sem, akkor a sok csapadék a virágzás idején, vagy a nagy szárazság* a szemek növekedése Korában. Szóval: lutri. □ o □ Számításokat végzünk. Ha a szőlő kilójáért, 8.50-et kínálnak, akkor alig marad valami haszon rajta most. Köztudott, hogy a szövetkezeti gazdaságok csupán a szűkített önköltségét veszik figyelembe. Magyarán: lényegében a készkiadásokat. Pedig sok más tétel is befolyásolja még az előállítási árat. Népgazdasági érdek? Olyan követelmény ez. amely az alapja mindennek. De megteheti-e bármelyik üzem azt, hogy lemondjon a nyereségről, mert től< ezt várja el 'a nagy közös ség érdeke? Ismert a mon dás, hogy ki élt meg vahth a raíizete&bol, Hu tu üzemeknek nyereséget kell produkálniuk. Ezen belül lehetnek olyan termékek, amik semmit sem hoznak a konyhára, az igaz. De a tsz vezetőinek az év végén el kell számolniuk a tagság előtt. Ki teheti meg* közülük, hogy bejelentse: elvtársak, mi nem tudunk osztani semmit, mert erre is ráfizettünk, arra is, ezen sem lett hasznunk, azon sem. így van ez a szőlőnél is: csemegének értékesítsék-e, borszőlőnek adják-e el vagy préseljék ki és mustként kínálják, illetve: érleljék-e meg bornak? A piac ma már döntő tényező. A végkövetkeztetés tehát a pillanatnyi helyzet alapján: a 8,50-es felvásárlási áron alig van valami haszon a Csabagyöngyénél most. Persze, a pénz is kell. A csemegét nem mellőzhetik. □ □ □ Szólőszedés. Valamikor micsoda hangulata volt ennek a szónak. Hogyan fog hozzá ma a tsz-gazda ehhez a munkához? Mosolyognak a kérdésen. Munka ez, semmi más. Éppen olyan, mint a többi. Senki sem hatódik meg miatta. Nótára sem kerekedik csak azért, mert most az ollójával a fürtök szárát vágja ketté, hogy nyitott tenyerébe vegye a szőlőfürtöt. Racionálisabbak lettünk ? Mondják még az idősebbek, hogy a borban dal van. Akkor ennek a forrása mégiscsak a szőlőfürt lehet. G. Molnár Ferenc AmüsmGí itiXi. cUfötigstufi Hu kcító
