Népújság, 1973. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-02 / 179. szám
Fejlődésünk a számok tükrében r A KÖZPONTI Statisztikai Hivatal jelentése szerint az idei év első félévében a tervezettnél gyorsabban nőtt az ország ipari termelése. A szocialista ipar összesen 6,6 százalékkal termelt többet, mint. egy évvel korábban. Általában azok az ágazatok fejlődnek gyorsan, amelyek egy-egy jelentős programhoz kapcsolódnak. A fellendülést nagyban elősegítették az elmúlt hónapokban befejezett nagy beruházások, rekonstrukciók. Jelentős előrelépés történt megyénkben is, ahol a vi- sorotai G agarin Hőerőmű, illetve Thorez Külfejtéses Bánya beruházása a közeli múltban fejeződött be. Ve- lük együtt a szocialista ipar nálunk jóval meghaladta az országosan is kedvező fejlődési átlagot: összesen 19 százalékkal termelt többet megyénk ipara, mint a tavalyi első félévben. A statisztikai hivatal megyei igazgatóságán kapott adatok alapján, elmondhatjuk, hogy több vállalatunk gazdálkodásában kedvező fordulat történt. A selyp! azbesztce- ment-nyomócsőgyár 32 százalékkal növelte termelését, kevesebb selejt mellett, s igen örvendetes, hogy egyre -csökken az elfekvő készletük is. A Mátravidékl Kőbánya Vállalat 21 százalékos termelésnövekedés mellett a készlete csaknem a felével kevesebb, mint az év elején, s ez eredményezte, hogy a veszteséggel zárt év után már figyelemre méltó nyereséget értek el. Élelmiszeripárunk fejlődése is magasabb az országos átlagnál annak ellenére, hogy egyes cikkekből kevesebbet forgalmaztunk, mint tavaly ilyenkor. Takarmánykeverékből például 25 százalékkal, ^cigarettából pedig 12 százalékkal fogyott kevesebb. Minőségében kiválónak ígérkezik a zöldborsó, viszont a tavalyinál mintegy 11 százalékkal kevesebb konzervet tudnak készíteni. A paradicsomfeldolgozást előbb kezdik meg, mint az elmúlt évben és jó 30 százalékkal többre is számitanait a konzervgyáriak. , A TERMELÉKENY 9ÉG alakulása megyei iparunkban — a visontai bánya- és hőerőmű révén — valamivel jobb az országosnál. A termelés növekedése mintegy 83 százalékkal a termelékenység javulásából eredt. Mindenképpen figyelemre méltó viszont az, hogy ha leszámítj ült a két korszerű új létesítményt, a többi gazdálkodó egységnél már csupán 54 százalékban nőtt termelékenység révén a termelés. Mint ismeretes, az elvárás 80 százalék körüli. A megyei székhelyű vál- ■ falatok, szövetkezetek árbevétele ebben a félévben elérte a négymilliárd forintot, ez 611 millióval több a tavalyinál. Némileg csökkent a beruházások a mezőgazdaság és a belkereskedelem részesedése ebből az összegből. Az viszont jó eredménynek számít, hogy az export nagyobb arányban nőtt a termelésnél; a külkereskedelmi forgalmunk igen jó ütemben fejlődik. A foglalkoztatottságról és a bérekről a következőket mondják a számok: az iparban az alkalmazotti létszám 'még mindig gyorsabban nő a munkásokénál, a túlórák száma pedig valamivel kevesebb a tavalyinál. Az átlagbérek 8,3 százalékkal emelkedtek, a műszaki dolgozóknál ez a szám négy százalék. A legjobban egyébként a bányászatban nőtt a bérszínvonal, itt ugyanis a központi bérfejlesztésen kívül is emelték a közös alapból a fizetéseket. BANKI információk szerint a félévi készpénzkifizetés öt százalékkal több a tavalyinál, ebből 18 százalékkal nagyobb a társadalmi juttatások mértéke. Mindkét szám alatta van az országos átlagnak: ott a kifizetések hét százalékkal, a társadalmi juttatások 20 százalékkal emelkedtek. (bekell) Néprajz és gazdálkodás Hegyvidéki búzakísérlet Bodonyban Kevés olyan települése van hazánknak, ahol ma is annyira él a néphagyomány, mint a kis mátraalji községben, Bodonyban. Sok házban most is molnárkalácsot sütnek, naponta folklór kincsünk régiségeiből énekelnek és a néprajzi hagyományok egész sorát őrizték meg a ■XX. század emberének. Dolgos nép lakik ebben a völgybe ékelt apró faluban, ahol az embereknek évtizedek óta a föld, és az ezen termő gabona adta a megélhetési forrást. Nem is csoda tehát, hogy az ittlakó parasztokban ma is él a búza iránti tisztelet. A házakban esténként gyakran felcsendül egy-egy öreg ember szájából a régi idők aratásáról szóló emlék. — Sommások voltunk valamennyien — mondja a falu főutcájának egyik régi háza előtt álldogáló paraszt bácsi. — Ott fent azok a hegyoldalak, a dűlők — mutat a távolba —, azok adták itt a legjobb búzát. ,A dombokon, a lankás hegyvonulatok oldalában az éles lejtők miatt persze ma is nehezen dolgozik az ember és a gép. Tavaly például alig tízmázsás átlagtermést adott a fertődi búza. Ezen próbált segíteni a termelőszövetkezet új vezetősége. Az elnök, a bodonyi. születésű Farkas József javaslatára — ismerve e táj és a falu hagyományait — a korábbi alacsony terméseredmények ellenére továbbra is, a búza mellett döntöttek. De valahogy mégis másként láttak hozzá a gazdálkodáshoz, mint elődeik. Feltérképezték a határt, korszerű termelési módszereket dolgoztak ki, és ezen a vidéken eddig ' nem termelt búzafajtákat szereztek be. A bodonyi hegyoldalakon kísérlet kezdődött. 500 hektáros nagyüzemi tábládon és mellettük 23 hektár kis parcellákon. Szovjet Bezosztája. Rannája és Auróra, francia Moisspn, olasz Etaile és Li- bellula magvak kerültek a földbe. A bodonyiak az' őszi vetés pillanatától kalászérésig érdeklődéssel figyelték a napról napra szépen fejlődő gabonafajtákat. Érdeklődéssel szemlélték az egri járás szövetkezeti vezetői is a megváltozott bodonyi határt, az új búzafajtákkal ékesített táblákat. Sokan nem akarták elhinni, hogy mennyire átalakultak a gyenge talaj- adotfeágú domboldalak. A szövetkezetek vezetői ezek titkát keresték. Ezután következett a másik meglepetés. Bodonyban az idén a korábbi évekhez képest jóval hamarabb beértek a búzák és már július első napjaiban hozzáláttak az aratáshoz. Ahogy teltek a nappk, úgy gyűltek a tapasztalatok, az érdekes adatok és bejegyzések a főmezőgazdász füzetében. — Nagy az örömünk — mondja Koncz István, meri •*" az új fajták mind beváltották a hozzájuk fűzött reményeket. Bebizonyosodott, hogy intenzív búzákkal hegyvidéken is érdemes foglalkozni. ‘Nincs ennek nagyobb titka, csupán az, hogy sikerült kiválasztanunk az itteni viszonyoknak legjobb fajtákat. Azután kellően műtrágyáztunk, megszerveztük a növényvédelmet és a betakarítást. Egyszóval többet törődtünk ezekkel a növényekkel. — Mennyi az átlagtermés? — Hektáronként megközelíti a 28 mázsát. — Ez rekordnak számít? — Ilyen termés tudomásom szerint még nem volt Bodonyban. — Mely fajták bizonyultak a legjobbnak? — Főként a takarmánybúzák, a Moisson, a Lilbellula és az Etaile. — És a kenyérgabonák közül? — Különösen a Rannája. — Tulajdonképpen helyi kísérletről van szó? — Mi kezdetben annak szántuk, de a nagyüzemi és a mintaparcellás' adataink, vizsgálódásaink támpontul szolgálhatnak az egri járás más gazdaságaiban is a hegyvidéki búzatermesztéshez. eredményeik alapján a már meglevő fajták mellé ősszel két újabbat, a Martonvásári —2-t és szovjet Kavkázt is vetnek a bodonyi hegyoldalakon. Ez további kísérletet jelent, melynek eredményei újabb adatokat szolgáltatnák majd. Mindenesetre a kenyérnek való örvendetesen, egyre nagyobb területet hódít meg a régi hagyományokat őrző mátraalji tájon. A bodonyi példa alapján várható, hogy a hegyvidéki gabonatermesztés javítására másutt is hamarosan bevezetik az inter víz búzafajtákat. Wen hisz Károly Várják a cukorrépát megyénk gyáraiban A hatvani, felfújható raktár mellett épül a fémvázas, újabb nagy tároló. (Foto: Perl) Hagyományosan nagy • készülődés előzi meg az idén is d cukorgyári szezont. Jel-' lemző a munkákra, hogy megyénk két feldolgozó üzemében — Hatvanban és Selypen —, együttesen, több mint 80 millió forintot fordítanak a fenntartásra, fejlesztésre. Az összegből, Hatvanban — egyebek, mellett/ — három új szeletpréssel gyarapítják a berendezést, s négy zagysűrítőt készítenek. Selypen ugyanekkor egy, napi 10 vagonos kapacitású szeletszárítóval, három automata centrifugával és zsáktöltő berendezéssel korszerűsítik a gyárát. A leglátványosabb munka azonban kétségtelenül a hatvani új, szeletraktár építése — amit képünk is mutat. — A modern létesítmény a takarmányüzemi társulás beruházásaként valósul meg. A 800 vagon szárazanyag befogadására alkalmas tároló kivitelezéséhez a tavasszal kezdett a Heves megyei Állami Építőipari Vállalat, s már az idei szezonra végez is feladatával. A raktár fontos kiegészítője lesz a cukorgyári melléktermékeket hasznosító takarmányüzemnek, hasonlóképpen a már tavaly óta meglevő, felfújható tárolóhoz. Ami pedig a cukorrépát illeti: biztató hírek érkeznek a földekről. Jónak ígérkezik a termés, s ha a továbbiakban a növény megkapná a kellő napsütést, kedvezően emelkedhetne a cukorszázalék — a tavalyinál minden bizonnyal eredmény&sebb évre számíthatnának. Az idén is folytatják a répaátvétel korszerűsítését. A munka gyorsítására, könnyítésére további három vagonbuktatót helyeznek üzembe: Hajdúszoboszlón,' János- hidán és Kábán. S ezzel a két gyár körzetében már húszra emelkedik a modern , átvevőállomások számai A gyárakban ezekben a napokban az előkészületek utolsó „felvonása” kezdődik. Ügy tervezik, hogy augusztus második felében megtartják az üzempróbákat, s aztán, szeptember 6-ig Hatvanban és Selypen is hozzálátnak az idei„ cukorrépa feldolgozásához. (— ni) Árasztással mentik a Hortobágy mocsárvilágát Az első kézzel fogható jeT lei mutatkoznak már az idén annak a tervszerű termé- . szetvédelmi munkának, amelyet a hortobágyi Nemzeti Park és a vízügyi szakemberek az elmúlt év végén kezdtek a‘ pusztán a páratlan ritkaságé madárvilág megmentése érdekében. A nagyiványihoz közeleső kunkápolnási mocsár az elmúlt esztendők száraz, csapadékban rendkívül szegény időjárása következtében kezdett kiszáradni, pedig ez volt az átvonuló madarak legkedveltebb megállóhelye. A mocsár vizét a Tiszából vezető csatornák közvetítésével mesterségesen pótolták. s a nyár közepéig hárommillió köbméter vizet engedtek rá a területre. Ezzel nemcsak az eredeti állapotát kapta vissza a kunkápolnási mocsár, de a fészküket hagyott ritka madarak is visz- szatértek. A réti füles bagoly ott neveli három fiókáját, s ismét tanyát ütött a fekete szárnyú széki-csér, amelyet utoljára 1840-es években láttak a Hortobágy környéki, Tiszatsege határában. A Hortobágy másik különleges természetvédelmi területe a jusztus fekete-rét. Ennek a mocsarát is árasztással mentik meg. A szövetkezetben az idén tovább egyszerűsítettük a növénytermesztés szerkezetét. A kukorica mellett a búza így is központi növény marad. A kedvező kísérleti A Krím és Egerszalók A bban az időpontban, amikor a Krímben találkoztak a testvérpártok vezető titkárai, Egerszalókon is találkoztak a tanácstagok. Aki most azt hiszi, hogy gúnyolódni akarok és egy jó- poén kedvéért komolytalanra hangolom a krími találkozó jelentőségét és nevetség tárgyává teszek egy kis falu huszonegynéhány tagútes-- tületét — az téved. Ellehke-j zőleg. Éppen olyasféle töprengés nyomán kerültek papírra ezek a sorok, amelyek során a kis dolgok és a nagy ügyek, az egész és a rész, a világ és annak egyik kis pontja közötti összefüggés volt a meditáció témája. Mi köze lehet Egerszalók- nak Krímhez? Vagy Pélynek Brezsnyev amerikai útjához. Egernek például az ősszel újra kezdődő európai béke- konferenciához? Egerszalókon az iskola és a közrend volt a napirenden, meg a lejárt határidejű határozatok sorsa, még az „egyebek”. Krímben, a megjelent közlemény szerint ....... Kifejezésre juttatták azt. a z egyöntetű eltökéltségüket, hogy ebben az irányban fejlesztik (mármint az egyetemes béke biztosítása felé) a szocialista országok aktív együttműködését, megerősítették azt a készségüket, hogy elősegítik az európai biztonsági és együttműködési értekezlet sikerét." az utopéi helyen világszerte ismert és elismert politikusok tárgyalták a világ felvetetté napirendeket, Egerszalókon művezető az AFIT-ból, szövetkezeti elnök helyből, tsz- tag és ipari munkás,. iskola- igazgató, jobbára^ kétkezi munkás emberek vitatták a falu élete által felvetett problémákat. Ugyancsak eltökélt és talán megmosolyogni is való akarat kelletik tehát ahhoz,, hogy ezt a két eseményt, amelyet időben valóban semmi, térben azonban többezer kilométer és rangban, világot érintő súlyában a megmérhetetlen választ el egymástól, — együtt emlegessük. Pedig hát- minderről szó sincs. Mert az igazság a2, hogy a világ békéje, a' szocialista országok összehangolt cselekedetei „a nemzetközi küzdőtéren a szocializmus ügye és a béke megszilárdítása érdekében... ” nem valamiféle soha nem volt és nem lesz, elvont „politikai világban”, hanem e földön valósulnak meg. Valósulhatnak meg! Amíg hallgattam a beszámolókat a kis létszámú testület komoly figyelme köze- ' pette, akaratlanul is azt jegyeztem fel a noteszomba, hogy lám az élet a kis közösségek sejtjeiből és sejtjeiben zajlik, a kis testületek döntései cementezik össze keménnyé, biztossá a kisebb közösségek sorsát és dolgát. 8 ha jól és okosan döntenek a maguk kis ügy eiben mondjuk Egerszalókon, vagy a valamivel nagyobb közösségben, például Egerben, akkor van alap, amire az országos döntések épülhetnek. A jó országos döntések. És garancia is egyben, hogy a más szórend is igazság legyen: az országos döntések jók legyenek. Az országtól, hazánktól már lépést sem kell tennünk, hiszen már ott ás vagyunk: a szocialista országok ereje, e nagy közösség ereje az őket alkotó részek erején alapul. S ha gondolatban most visz- sza, — és végiggondoljuk e sajátos „erőrendszpr” építőköveit, mikrométerekben talán, de ott van ebben Egerszalók ülésező községi tanácsa, az Iskola, a tantestület élete és munkássága, a közrend és közbiztonság, ott vannak a tanács lejárt idejű határozatai és ott vannak az „egyebek” is, ott van a falu életének minden rezdülése.. Teljesen felesleges lenne és - illuzórikus is akár a Krímben, akár Genfben, vagy Helsinkiben tanácskozni egymással, vagy bárkivel, ha! a tanácskozók, a szocialista országok legfőbb vezetői és testületéi nem érezhetnek maguk mögött a döntési rendszerek végtelennek tűnő hálózatát, t a megszámlálhatatlan testületi döntésekben is kifejezésre jutó és egyetértő népakaratot. A munkás- osztály akaratát. A parasztikéi. A mérnökét es a pedagógusét. A háziasszonyét. A terhes kismamáét. Mindenkiét. Megmosolyogni való-e valóban a megállapítás: abban az időpontban. amikor a Krímben a pártok vezető titkárai találkoztak, akkor találkoztak Egérszalókon is a községi tanács tagjai? Megmosolyogni való, — hát persze, hogy az. De nem kinevetnivaló. Mosolyogni az érdekes igazságok, a sajátos összefüggések meg-, és feltalálásakor szoktunk, megelégedetten. Kinevetni akkor nevetünk ki valamit és valakit, ha ott keres összefüggést, ahol nem is lehet találni, — elégedetlenségükben. És ki tagadhatná, hogy Egerszalók sorsa összefüggésben van Krímmel és Helsinkivel és összefüggésben lesz Genf fel is majdan? A z egerszalóki tariács- ülésről egyébként közös közleményt nem adtak ki, s hogy volt ilyen tanácsülés, azt is csak e sorok írójának serénysége révén tudhatták meg azok, akik egyáltalán kíváncsiak erre. így hát Egerszalók tanácsának ülése aligha kerül be a történelemkönyvek • lapjaira, Dehát nem a történelemkönyvek írják az ember, hanem megfordítva, az emberek írják a történelemkönyvek lapjait. Gyurkő Géza ÍSU augusztus- ik, csütörtök
