Népújság, 1973. július (24. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-13 / 162. szám
FILMFESZTIVÁL MOSZKVÁBAN Július 10-én nyílt meg és 23-ig tart a nyolc iáik moszkvai nemzetközi filmfesztivál. *4 világ egyik legtekintélyesebb filmművészeti seregszemle féri mintegy 35 ország vesz reszt. A nyolcadik nemzetközi filmfesztivál rendezőit az a törekvés vezérli — jelentette ki a fesztivált megelőző sajtókonferencián Filipp Jer- mas, a Goszkino elnöke —, hogy Európa, Ázsia, Afrika és Amerika országaiból a realista filmművészet legjelentősebb alkotásait hívják meg Moszkvába. A moszkvai fesztivál demokratikus tendenciáját bizonyítja, hogy a seregszemlén olyan országok is helyet kapnak, amelyeknek film- művészete még gyermekcipőben jár. így a hetedik fesztiválon az olyan fejlett filmgyártással rendelkező országok mellett, mint Franciaország, Olaszország, az Egyesült Államok; Japán, részt vett Algéria, Szíria, Tunisz, Szenegál, a Vietnami Demokratikus Köztársaság is, és többen közülük különféle díjakat is nyertek. A Kreml Kongresszusi Palotájában lezajló kulturális eseményen részt vesz Gina Lollobrigida is. (Telefoto — TASZSZ—MTI—KSJ Az előző fesztiválokon már bebizonyosodott, hogy e törekvések egybeesnek a haladó filmművészek szándékával, akik a nemzeti függetlenségért, a békéért, a szociális egyenlőségért vívott harcot ábrázoló filmjeikkel jelentkeznek a fesztiválra. Ha figyelembe vesszük, hogy az első nemzetközi filmfesztiválon, 1959-ben még csupán 45 ország képviseltette magát Moszkvában, a fejlődés nyilvánvaló. Nem osupán a moszkvai fesztiválon debütáló afrikai és ázsiai országok filmesei hálásak ezért a lehetőségért. A fejlett országok rendezői, színészei, producerei is elismeréssel nyugtázzák a fesztivál ilyen irányú törekvéseit, mert szélesíti látókörüket, gyarapítja ismereteiket a világ leglávolibb országainak filmművészetéről. „A moszkvai filmfesztivál lehetőséget ad arra, hogy megismerkedhessünk a legfiatalabb filmművészettel rendelkező országok filmjeivel, — mondotta Natmasa Kavakits japán filmrendező. — Itt ismerkedhettem meg Tunisz, Kambodzsa, Pakisztán, Kuba filmalkotásaival'’ „A moszkvai fesztiválon helyet kaphatnak azok a fiatal filmesek, akik nem juthatnak be a kereskedelmi célokat szolgáló fesztiválokra” — állapította meg Zdis- lav Ornatowsky, lengyel újságíró. „A moszkvai fesztivál legfőbb erénye, hogy mentes a kereskedői szellemtől, a rek- lámhajhászattól” — szögezte le Carlo Lidzani olasz rendező. Mi vonzza ezen túl is a világ filmeseit a moszkvai fesztiválra? Mindenekelőtt az a lehetőség, hogy megismerkedhetnek a haladó, szocialista filmművészet legjobb alkotásaival. Azok a filmek, amelyek az eddigi fesztiválon előkelő helyezést értek el, és a verseny programok nagy részét adják, az alkotó embert dicsőítik. Természetesen egy fesztivál tekintélye jelentős mértékben függ attól, sikerül-e felkeltenie a világ legrangosabb filmművészeinek érdeklődését. Moszkva e tekintetben sem marad el Cannes-tól, vagy Velencétől. Megfordultak már a szovjet fővárosban a filmművészet vezéregyéniségei, mint például Olaszországból Federico Fellini, Luchino Visconti, Michelangelo Antonioni. Az Egyesült Államokból King Vidor, Stanley Kremer, Sidney Pollack. Franciaországból Louis Malle, Robert Hossein, Claude Autant-La- ra, Lengyelországból Andrzej Wajda és Jerzy Kawale- rowicz. Számtalan fogadás, ankét, találkozó, kirándulás és sétahajózás járul hozzá a program sikeréhez. Találóan állapította meg Monica Vitti, a világhírű olasz filmcsillag: „Ügy érzem, Moszkva mindannyiunkat közelebb hoz egymáshoz” Nyikoláj Nazarov (APN—KS) Zágráb rit Prfrfnia után . . . Hangverseny a tóparton A széles asztalon rögtönzött kiállítás. Öles, zöld színű plakát, sárga betűkkel: Koncertna Dvorana Istra VOKALNl KONCERT. . . Mjesovitog pjevackog z bora iz Egera (Madarska) Diri- genti: dr. Valentin Kálmánt György Ocskay. .. A plakát mellett a zágrábi hangverseny két — magyar és hor- vát — nyelvű programja és a petrinjai nemzetközi kórusfesztivál ízléses műsorfüzete. Majd érdekes formájú, egy darabból kifaragott húros népi hangszer, nyakrészén fehérített bőrhuzatán zöld tintával rótt sorok: „Za us- pomenu od „Mosa Pijade” 23. VI. 73. Zagreb”. Végül nagyalakú égetett díszes cseréptál, díszes népi hímzések, szép varottasok társaságában. Mindezek a tárgyak, dokumentumok az egri Építők Kórusának sikereit jelzik. A másfél évtizedes út legemlékeztesebb állomását, a legfrissebb emlékeket. A kórus egy hetet töltött Jugoszláviában, Horvátország szép tájain — önálló hangversenyt- adtak, majd 11 kórus társaságában adtak számot zenei felkészültségükről. Ez az egy hét siker és diadalát volt az egriek számára. — A Mose Pijade együttessel, a jugoszláv építők szak- szervezetének zágrábi kórusával létesítettünk baráti kapcsolatot — mondja dr. Valentin Kálmán, az egri kórus karnagya. — Egy évvel ezlőtt kezdődött a dolog, több levelet váltottunk, majd idén. június elsején vendégül láttuk városunkban az együttest, s itt nagy sikerű hangversenyt adtak. Ezt a látogatást viszonoztuk aztán mi, Zágrábban. A zágrábi Dvorana Istrá- ban, a Száva parti város legszebb zenetermében lépett pódiumra az egri építők 60 tagú vegyeskara, együtt az Egri Szimfonikus Zenekarral. Egész estét betöltő, kétrészes programunkban. klasszikus műveket és a mai kórusirodalom remekeit szólaltatták meg. Minden előadott számot tomboló siker, vastaps kísért. Az egyes kórusműveket sorra ismételniük keltett. A forró hangulatra jellemző, hogy a hangverseny végén sem engedték el mindjárt szállásukra az egrieket: az Istra Dvirana előcsarnokában újra és újra elénekeltették velük a műsorban is hallott egyik horvát népdalt, s a kórussal együtt énekelt a közönség is. Minderről dokumentuma az egri kórusnak a Vjesnik c. zágrábi napilap, amely dicsérettel és elismeréssel írt produkciójukról. — Zágrábban prózai élményünk ii akadt — emlékezik vissza Öcskay György, a kórus segédkarnagya. — Részt vettünk a magyar egyetemisták Ady Endre körének összejövetelén,, ahová baráti beszélgetésre voltak hivatalosak a kórus vezetői. Ez a kör a magyarság haladó hagyományainak ápolásán, ébren tartásán munkálkodik. Kulturális tevékenységük — színjátszás, irodalmi színpadi előadások, felolvasások stb. — igen élénk. A fiatalok a kör tiszteletbeli tagjaivá fogadtak bennünket, s erről igazolványt is adtak. A zágrábi hangversenyt követően Petrinja volt az egri kórus útjának következő állomása. Petrinja, ez a 12 ezer lakosú kisváros adott otthont annak a nemzetközi kórusfesztiválnak, ahol az építők vegyeskara is szerepelt. Programúkban a mai magyar kórusirodalom — Kodály, _ Bárdos, Karai — darabjait szólaltatták meg. Hogy milyen sikerrel, arról két dolog is tanúskodik: a fesztivál+díj szép tárgyai és a barcelonai ..Katalónia” meghívása spanyolországi vendégszereplésre. Az Építők Kórusa ellátogatott a horvát természetvédelmi térületre. a szépséges plitvicei tavakhoz is. A csodálatos látvány énekre gyújtotta a lelkes embereket. Rögtönzött kis hangverseny- nyel rótták le csodálatukat. Természetesen lelkes hallgatóságuk is akadt. Angol turisták gratuláltak az egrieknek elragadtatottan. — A további tervek? . — Sok munka áll előttünk. A Mose Pijade együttes vezetőivel megállapodtunk abban, hogy rendszeresen találkozunk. Évenként felkeressük egymást, közösen hangversenyezünk. A Mose Pijade világot járt kórus, több önálló lemezük is megjelent már, s most Londonba készülnek vendégszereplésre. Sokat tanulhatunk módszereikből. tapasztalataikból. Legközvetlenebb feladatunk a kórus erősítése. Fiatalítani akarunk... Pataky Dezső Csökkentik a tanulók túlterhelését a dolgozók általános iskoláiban A dolgozók általános iskoláiban tanuló felnőttek túlterhelésének megszüntetésére a művelődésügyi miniszter utasítást adott ki. Nem vonatkozik az utasítás az alapismereti 1—2. tanfolyamokra (1—4. osztály), az 5—6. osztályra, továbbá a munkások szakmai továbbképzését és az általános iskolai végzettség megszerzését elősegítő tanfolyamokra. Az óraszám- és tananyagcsökkentésre tehát a dolgozók általános iskolájának 7. és 8. osztályában kerül sor Az utasítás értelmében at esti és a levelező tagozaton » szorgalmi idő tanévként egyaránt 32 hét lesz. Az esti tagozat évi összóraszáma 320- ra, a levelező tagozaté pedig 160-ra csökken. A tanítás és a tanulás során egyaránt arra kell törekedni, hogy a tananyagcsökkentéssel meghatározott úgynevezett törzsanyag elsajátítása, valamint a jártasságok, készségek és képességek kialakítása, fejlesztése az eddigieknél jobban előtérbe kerüljön. A lehetőségek az utasítás nyomán erre kedvezőbbek lesznek. Az óraszámcsökkentés az esti és a levelező tagozat 7. 8. osztályában lehetővé teszi, hogy egy-egy tanítási napon öt óránál ne legyen több a foglalkozás. Ennek betartását a hallgatók munka- és életkörülményei szükségessé is teszik. Az egyes tantárgyak óraszámán belül növekedik a gyakorlásra, az ösz- szefoglalásra és az ismétlésre fordítható idő aránya. A magyar nyelv és irodalom, valamint a számtan-mértan középponti szerepe továbbra is biztosított, a tantárgyak tartalma közi ti arányok — a lehetséges mértékben — a természettudományos tantárgyak javára változnak. A tananyagból elsősorban azok a részek maradnak ki, amelyek elsajátítása eddig ia problémát jelentett és melyeknek a jelentősége nem alapvető a képzés szempontjából Az utasítás szeptember 1* én hatályba lép (MTI) VARGA RUDOLF! Az élet egyszerű képlete A fiú, amióta eljött otthonról, még nem volt fodrásznál. Haja, mint két letört madárszárny, leért egészen a válláig. Szakálla is kinőtt. Feketén simultak a selymes szőrszálak csontos állára. A lány úgy tett, mintha gyűlölné a fiú sza- kállát. — Szúr, hagyjál! — mondta nevetve, ha a fiú megcsókolta az utcán, vagy a villamoson. Egyébként jól kijöttek egymással. Nyolc hónapja, egy házibulin ismerkedtek meg. Azóta élnek együtt. Pérsze, nem is volt az házibuli, mert S., a házigazda, aki összecsőditette az egész bandát, közben elakadt valahol az ócska motorjával és P.- vel, azzal a kislánnyal, akivel járt. Később a részletek felől több találgatás terjedt el. Állítólag az erdőben aludtak. S nem tudta beindítani a motort, közben az egész társaság összegyűlt lassacskán. S. szülei nem voltak otthon, egy hétre nyaralni mentek, így senki nem tudott bemenni a lakásba. Akik hamarabb érkeztek. topogtak egy ideig Émtö£ 1973. juiius 13» peutsk a folyosón, aztán leültek a lépcsőre. Az utánuk jövők pedig sorban lefelé. A feljárón már moccanni sem lehetett, annyian voltak. Fel nyolcra megtelt .a félemeleti lépcsőfeljáró. Aztán befutottak M.-ék is. M. és a két lány volt a házibulik kabalája. Sohasem hívta őket senki, mégis mindenütt ott voltak, ahol megszimatolták, hogy valami készül. M. az úthenger-szövegével egyhamar bejutott minden ajtón. A két kis csaj asszisztált neki rögtönzött mókáihoz. Nem lehetett nem szeretni őket. Azonnal jó hangulat lett, ha megjelentek. M. loboncos hajával, zsíros farmerjában, amit ha este levetett és odaállított az ágya mellé, a két nadrágszár, mint az oszlop, úgy állt a kosztól keményen. Amíg S. az erdő szélén javítgatta motorját, a csapat zúgolódni kezdett a bezárt ajtók előtt. Voltak, akik már spiccesen érkeztek. Mások felbontották a magukkal hozott üvegeket. Amikor elfogyott az összes ital, pénzt dobtak össze Kiderült, hogy több mint kétszáz forintjuk van. Kilenc óra előtt pár perccel két fiú leszaladt a közértbe, ahol már éppen a rolót* húzták lefelé. Hosz- szú könyörgés, siránkozás után kiadtak nekik egy láda sört és két üveg cseresznyepálinkát. Valahonnan egy táskamagnót is ke- ritettefr. taomboltexat kezdték. Fél tízkor már zengett az egész bérház, leginkább a házmester ordításától, aki azzal fenyegetőzött, hogy kihívja a rendőrséget, ha azonnal nem takarodnak el. Az ügyesebbek kitalálták, hogy íölmennek a lapos háztetőre, ahol találtak egy nagy kátránypapírt, amiből hatalmas játékrepülőgépet hajtogattak. Megrakták kaviccsal, és ledobták az utcára. Egy szemes lakó telefonált a rendőrségre. Az ut • ca apraja-nagyja ott farsangolt a lépcsőház előtt. Akik gern ismerték sz előzményeket, azt hitték, utcabál van, felkeltek az ágyból, s kisestélyibe öltözve jelentek meg az L. utca 18. szám előtt. Aztán a felháborodott tömeg kővel dobálta a botránykeltőket a tetőn. A gyengébbek dobásai következtében betört néhány második emeleti ablak, amit azonban mosolyogva fogadtak a lakástulajdonosok, és a „jó ügy érdekében tett dobás” címén elkönyvelték az Állami Biztosító számlájára. Mielőtt még a rendőrautó megjelent a ház előtt: — Gyere, menjünk innen! — mondta a lány, megfogva a dülöngélő fiú kezét. Kiérve a kapun, egy mellékutca felé húzta. Két utca között, egy tér piros padjára ültek le, mesz- sze az L. utcától. Amikor egy cirkáló riadóautó lelassított közelükben a lány magához húzta a fiú kócos f'r'ét, hozzábújt, mint a szerelmesek. Az autó továbbhajtott. Kis idő múlva a fiú cigarettát kotort elő. Rágyújtott. Nagyot slukkolt. A lány felé nyújtotta a parázsló rudacskát. — Klassz lány vagy — mondta. — Kösz, hogy el- hozteU onnan. — Hogy hívnak? — V.-nek. Téged? — D.-nek. Merre laksz? Elkísérlek. _ Kösz, messze lakom ... . — mondta a lány és a fiúra pillantott. Szelíd, szép szeme volt. A fiú lehajtotta a lejét. Észrevette a sebhelyet a lány kezén. — Mi az a forradás a jobb kezeden? — ké.dezte zavarában, hogy megtörje a csendet. — Egy hiányzó ujj emléke. A jobb kezemen hat ujj volt, úgy születtem. Egy fölösleges volt. Levágták. Néha fáj a helye. Akkor eszembe jut; én is olyan fölösleges vagyok, mint a hatodik ujjam volt. Nem is emlékszem rá, még nagyon kicsi voltam, mikor megműtötték. A fiú hirtelen felállt. Megrázta magát, mintha hangyabolyba ült volna. Kézen fogta a lányt. Találomra elindultak az alvó városban. Vonatfütty hallatszott egészen közelről. Az utcák egyre szűkültek. Egy kereszteződésnél megálltak. — Merre? — kérdezte a fiú. A lány fáradtan megvonta a vállát. Elindultak találomra, előre. Minél mesz- szebb kerültek a belvárostól, annál kisebbek, elha- nyagoltabbak lettek a házak. Hámló vakolat, bedőlt kerítések mindenfelé. A töltés oldalát magasra nőtt gaz, borította. Errefelé már a halvány utcai lámpák is elmaradoztak. A fiú ét a lány alig látott a koromsötétben. A csillagtalan égen nehéz esőfelhők úsztak. Sokáig néztek fölfelé hanyatt fekve. A lány csendesen átengedte testét a fiúnak. Kora hajnali harmat hullott rájuk. — Bárcsak esne — törte meg a csendet a lány. — Csendes, országos esi kéne... — Mikor kislány voltam, azt hittem, isten küldi az esőt... amikor sir, akkor esik, ha dörög, villámlik, akkor haragszik ránk, emberekre. Ha zengett az ég, én is sírtam. Féltem. Az idősebb testvéreim bőgőmasinának csúfoltak. — Nekem a nagyapám jelentette az istent — mondta a fiú. — Amikor mondták, hogy meghalt, nem akartam elhinni. Még gyerek voltam. Azóta nincs istenem. — De hinni akar az ember. Hinni valamiben, valakiben. Neked milyen a világnézeted? — Világnézetem? Hát az, hogy nézem a világot. Ennél tovább nem nagyon jutottam. Nézem és látom, tudom, milyennek kellene lennie. — Miért? Szerinted rost- szak az emberek? — Az* hiszem, a legrosz- szabb ember is tisztalelkr gyerek volt valaha. — Te is rossz vagy? (Folytatjuk)
