Népújság, 1973. július (24. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-10 / 159. szám
1 igen nehez teher lenne e vég' zó* gárda többsége számára. Csak azt tudnám, hogy honnan a mai fiatal színész' gárda lefiatalabbjaiban a századfordulói giccsiáda irán ti oly nagy érdeklődé«? Az oroszlánt pediglen nem adom! Erről arról: röviden MINT LÁTNI FOGJAK, dicsekvésnek soványka, amire hivatkozni akarok: voltam mar kamerák előtt a televízióban véleményt mondani. Az egy időben vitatott, mégis népszerű Teiscsetepaté egyik adása keretében lett volna al- ■ ka:inam többek között kifejteni ama nézetemet. miszerint bármilyen felhorkanta dolog is, de a televízió elsősorban és alapvetően nem a szórakozás — az is persze — és a szórakoztatás eszköze. A televízió alapvetően politikai eszköz, a tudatformálás, a köznevelés, az igazi népművelés fegyvere. Amelynek természetesen éppen emiatt halálos kórsága az unalom! Az adásvezető — miután mindezt kellő gyorsan az idő hiánya, és kellő lelkesedéssel a meggyőződésem miatt elhadartam — az ada6 után közölte velem, hogy sajnos éppen e gondolataim elmondása közben adáskiesés volt. Nos, eppen ezen a fátumon tűnődtem pénteken a képernyő előtt, amikor zeneileg nem éppen kiművelt fülem és látványra mindig éhes szemem előtt Ravel Bolerója csendült fel és pergett le a televízióban. A müvet — a kitűnően naiv és a kellő határig értetten Vitray Tamás segítségével — Lehel Györgxj .ismertette és vezényelte a ■Magyar Állami Hangverseny- zenekar élén. A legtöményebb ismeret- terjesztés volt ez. S egyben izgalmas, a zenei alkotás minden „izét'’ felvillantó, a magamfajta félbott'ülű számára kapunyitó bepillantás volt a zene világának vara-' zsos, de nem elvarázsolt világába. A „Tv-bérlet” keretében bemutatott zenei alkotás, a muzsika szépsége és bemutatás nem szájbarágó, de ihletett szóbeli értelmezése, lám lehetőséget adott e sorok írójának, hogy az egykori élőszó helyett írásban most ismételje meg azt, amit elmondani akart. Hogy az közhely? Minden bizonnyal. De néha nem árt a közhelyeket sem megismételni. * ________ S hakespeare „Szentivánéji álom" Zubolya követelődzik igy derűs, mindent magának akaró nagy lelkesedéssel: „ ... Ide nekem az oroszlánt is!...” Minden szerepet. Amit csak el lehet játszani. Mert igen nagy ám Zuboly akarása, kedve és lelkesedése. Mint amilyen nagy volt a kedv a Színház és Filmművészeti Főiskola végző színinövendékeinek pénteki bemutatkozásán. Ám végignézve az alig egy órás műsort, ■ valahogyan az az érzésem támadt, hogy játékban néhá- nyuk számára a házi macska is lebírhatatlan fenevadat jelentene, rendezésben és műsorválasztásban pedig egy kitömött oroszlánkölyök is Július végén műszaki átadás Határidő előtt kész Eger új iskolája A megyeszékhely épülő északi lakótelepének minden bizonnyal egyik büszkesége lesz az új 16 tantermes általános iskola, amelyet szeptemberben már birtokukba vehetnek a gyermekek. A Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat dolgozói ugyanis — lapunk vasárnapi számának 3. oldalán egy képaláírásban tévesen állami építőipari vállalatot írtunk —, határidő előtt, augusztusra már átadják az új létesítményt. Tavaly májusban kapták a megbízást az építők az iskola és a hozzá tartozó 300 személyes ebédlő kivitelezésére, a tervek szerint hagyományos építési eljárással. Ez, tudvalevő, jóval hosszabb időt kíván mint az új technológiák; a mintegy húsz tyónapos építési időt azonban á tanácsi építőknek sikerült alaposan lerövidíteniük, s így lehetőség nyílt a szeptemberi tanévkezdésre, sőt bőven lesz idő a teljes berendezkedésre is. Jelenleg rfiár a belső szerelés befejező munkálatainál tartanak, néhány tanteremben már diákokra várva állnak az iskolapadok is. A tornaterem alkalmas lesz versenysportokra, különlegessége a kísérletként alkalmazott habszivacs alátétű padlóburkolat; esztétikusabb és a sportorvosok véleménye szerint jobban védi a gyermekek egészségét, mint a hagyományos. Julii.', végén megkezdődik a műszaki átadás, ennek minden teltételét biztosították. Egy. még aprócska gond, s nem az építőkön múlik, a távfűtéshez nincs még energia. BemélhetőleB, mire szükség lesz rá, ez sem lesz akadálya a zavartalan tanulásnak . ... Hamis dolog a képernyő nem mindig azt mutatja, amil szeretnénk. Egy közepes semmiből például színpadon, kellő mestenségbell tudással, még lehet egy közepes valamit csinálni. Ugyanezt képernyőre vinni, — önleleplezés. A Nemzeti Színház „Neveletlenek” című színműve, amelyet Barry England írt és Marton Endre rendezett színpadra, — ezt a megállapítást látszik igazolni. A kétrészes színmű nemes szándékú, de ma már közhelynek számító alapgondolatával, előre kiszámítható fordulataival, arra még alkalmas lehet, hogy jó színészekkel, egv jó rendező látványos színészmozgatásával és megfelelő szcenikával két és fél óra Időtöltést adjon a nézőknek, — a színház nézőterén. A képernyő leleplez. A képernyőn a színpadra tervezett színészi játék, a színészvezetés nem jut érvényre, a színpadképek monotonok és szürkék, a figurák jelleme — már amennyire egyáltalán van, vagy volt nekik — még inkább papírosízűvé válik. A képernyőn lehet játszani. A képernyővel nem! Egy jó színész még a legtöményebb giccset is el tudja adni. Egy igazi színész úgy adja el, mintha a giccs felszíne alatt voltaképpen megfontolandó gondolatok húzódnának meg. Belmondo, aki saját bevallása szerint — elismerés és megbecsülés érte — a szórakoztatást tartja legfőbb művészi hitvallásának, mégis több annál, mint amennyit, önmagáról tart és mond. Nem a képernyőn bemutatott immáron lassan évtizedes film igazolja ezt, de sok már, magyar mozikban láthatott filmje is. A „Kedves csirkefogó”, ha egyszer „sl- kapja” azt a lehetőséget, amely egyéniségéhez legközelebb áll, igazi színészből — mert ő az — nagy színésszé fog válni Gyurkó Géza Megkezdődött E;.erben a h ím . uw z«. tagozatú nyári egyetem Vasárnap délután — az ' egri Egészségügyi Szakiskola nagytermében — rendezték a filmművészeti tagozatú nyári egyetem megnyitó ünnepségét. A rendezvényen — többek között —, megjelent Mihályi Gyula, a hte- gyei pártbizottság osztályvezető-helyettese, Pók Lajos, a Heves megyei Moziüzemi Vállalat igazgatója. A francia hallgatókat — kulturális szakembereket, tanárokat, a magyar film barátait — Juhász Tamás, a TIT Heves megyei Szervezetének titkára köszöntötte, majd a vendéglátó város üdvözletét Kocsis Sándor, az egri városi tanács elnökhelyettese tolmácsolta. A hallgatók nevében Paul Róbert, a Francia—Magyar Társaság képviselője kért szót. Köszönetét mondott a hiszen — mint mondták —, iránytűt kaplak az. elígazo- , dáshoz, a magyar filmvilág sajnos gond.; a inak. sikereinek megértéséhez. Erre bizony szükség is leáz! hiszen július 21-ig 1 naponta kt'1-há- rom alkotással ismerkednek meg, s találkoznak a magyar filmrendezőkkel, köztük Bacsó Péterrel, Máriássy Félixszel, Szabó Istvánnal, Jancsó Miklóssal, Bán Róberttal. . A megnyitó után beszélgettünk Paul Rob.erttel, aki a film régi szerelmese, s éveli el ■■:. '■ :,wi i :i nva ■ gyár filmgyártás alkotásai iránt. — Hogy is kezdődött? — Francia szakos tanár vagyok, kezdetben Párizsban, később Nizzában tani-' tottam. Már 1918—19-ben láttam a híradófilmeket, Kovács Andris a magyar filmművészetről beszél... fogadtatásért, a gonddal ösz- szeállított, tartalmas ' programért Ezután Kovács András filmrendező tartott nagy érdeklődéssel kísért előadást a magyar valóság és a magyar film kapcsolatáról, amelyet élénk vita követett, A tájékoztató megnyerte minden hallgató tetszését, azóta nem tudok szabadulni e sajátos művészet hatásától. Ismerem a háború előtti magyar filmeket iá Igaz, zöme valóban limonádeizű'aí- kotás, ■ de akad egv-két emlékezetes mű is. amelyre ma is érdemes felfigyelni. Kétségtelen, hogy a felszabadulás -jelentett igazi élőfeié- pést. Láttam a Valahol Európábant, a Körhintát, a Talpalatnyi földet. Ezek már valóban- művészi alkotások. — Mit tart a magyar film legnagyobb értékének? —• Politikai hitvallását, azt, hogy a valósághoz kötődik. nagyon is reális problémákat vetett és vet fel, olyan kérdéseket boncolgat, bátran, amelyek emberek százezreit foglalkoztatják. Csak így lehet sokaknak szóló, hitelés művészetet produkálni. — Francia vendég szájából kissé meglepő értelmezés ... — Kétségtelen, de én már 1937 óta tagja vagyok a Francia Kommunista Pártnak, s azelőtt is évekig dolgoztam aktivistaként. Ugye, így már érthető? — Mikor és hol ismerkedett meg a magyar filmekkel? — Sokáig voltam elnöke a francia filmklubok szövetségének. Így jutottam el az 1967-es nizzai filmfesztiválra, ott láttam — többek közt —, a Tízezer napot, a Sodrásban í, a Magyar Ugaront. Áznia többször jártam Magyarországon. találkoztam, barátságot kötettem neves rendezőikkel, ,a Hungarofilm képviselőivel, s most azért jöttem Egerbe. hogy még többet tudjak meg filmgyár■ •,ükről, még jobban megismernem legrangosabb alkotásaikat. t (pécsi) IJ^snsn ofí »'s IS S3, július í«U keáá KISS DENES: Hajójegy Amerikába — Minek ezt leírni? —- szemüvegében újra láttam a budai hegyek kicsinyített, torz képét. — Amiért a többit. — Ezt mégse kéne ... — Miért? — erősebb hangon kérdeztem, hát nem érti, hogy engem kiforgatott az a kis papír? — gondoltam. — Miért? Miért? — kissé ingerült lett. Láttam, hogy elrontottam a dolgot. Gyors, kapkodó kérdéseimre csaknem mindig visszahúzódott csöndjei mögé. Száját konokul összeszorította, elfordult. Istenem, gondoltam, akár a hároméves lányom! Csak köztük hatvan év íve áll láthatatlanul. A két part, a két ismerős mozdulat. Köztük feszül az idő hídja. Egyenes, magas homloka lelett fehér, kórházi kendő. Tudtam, fordítani kell a szón., ha azt akarom, hogy újra beszédes kedve legyen. A szokásos, . tucatkérdéseim közül kerestem egyet, — Mit gondol, hány lakosa lehet Magyarországnak? — kérdeztem, mert úgy látszik, ez a kérdés kimaradt. Ügy tűnt, az ilyen kérdéseket szereti. Néhány napja elmagyaráztam neki, hogyan működik a benzinmotor. Nem tudta. De nem szégyellte, figyelmesen hallgatott. Szerettem ezért! Hiszen tudom, sok ötven-hat- van éves asszony, de talán férfi is él ebben az országban, akik nem tudnak hasonló, mindennapi dolgokat. —, Hány ...? — nézett rám újra. kis tűnődés után. — Hát látod, tuti nem tu— Budapestnek? — Az} se, fiam. — Mégis, mit gondol? — Mit? Hm, talán millió. — Kettő! — mondtam — Magyarországnak meg tiz. — Annyi lenne? —megint játékba kezdtek homlokán a ráncok. — Igen... Itt körülöttünk a közelben, egyetlen fővárosnak sincs ennyi lakosa — tettem hozzá. Ezt, mintha kis büszkeséggel vette volna tudomásul. — Nincs? Nahát, ezt se hittem volna — fölállt a pádról, újra sétálni ,, kezdtünk. Hagytam a csöndet. Ha derűs volt, hallgatásaiból később mindig kincseket ástak elő a szavak. Talán, hogy békülékenységét is jelezze, ő hozta szóba a hajójegyet. — Hiszen talán nekivágjunk volna a nagy útnak, Amerikának, de apánk beteges volt. Huszonnégyben meg is halt. — Hány éves korában? — ötvennyolc volt szegény. — Maga pedig tizennégy lehetett, ugye? — Ha jól számoltál... Igen, tizennégy-tizenöt évesen már teljesen árva volt. négy testvérével együtt. Talán ő is erre gondolt. Beburkolózott a köpenyébe, mintha szél támadt volna, pedig szép, langyos idő volt. — Ott Alsórajkon. saját házuk volt? — azért kérdeztem ezt. mert anyámék Tőrjén laktak több albérletben is, csaknem tíz éven át. Ott született a húgom is. Akkoriba»- vékonyan tedesakázott, pince fölötti, be- íűthetetlen „szobában” laktak. — Hát milyen lett volna? ... Tömésház volt, akár a nagyapádéké Pacsán, de a sajátunk! — mintha szemrehányóan nézett volna rám. —Jó, jó — csitítottám. — Csak azért kérdeztem, mert Tűr jén ... — Az más volt! — vágott közbe. — Szóval, ezért hu- zakodsz annyit azzal a vacak hajójeggyel?! s — Nem, nem. Dehogyis... dadogni tudtam csak. mint akit rajtakaptak valami szégyenletes dolgon. — Igazán nem. — Nem voltunk mi azért olyan szegények!... A fene azt a hajójegyet, minek is szóltam róla! — rántott a szemüvegén, igazgatta a kendő alatt, mintha lecsúszott volna a füléről, pedig nem volt azzal semmi baj. Üjra némán sétáltunk, ki-ki őrölte a maga hallgatását. Ennyit tudtam meg arról a soha fel nem használt hajójegyről. Nem tudom, hogy a pénzhez jutott nagybácsi küldte-e, vagy valami toborzó iroda. Az bizonyos, hogy az óceánon túli rokon soha többé nem jelentkezet;. Eltűnt,- nyomtalanul, mint. annyi tízezer kivándorló. De az az igazság, hogy a sose látott hajójegy utólag még most is borzongat. Arra kell gondolnom, kévésén múlott, hogy nem az Egye- • sült Államok vagy Kanada lett a szülőhazám...! Én akkor mi lennék? Amerikai vasv amerikai magyar? Mi- ijten nyelven beszélnék? Talán tudnék va- lamit'magyarul, de a szülőföldem mégis tan a Huron vagy az Ontario, tó ’ vidéke lenne. Kanadai vágy más amerikai táj vonzana vissza, há elutaznék valahova. Mert valami gyökérhez ragaszkodik az ember. Utérta nyúlnak a föld alól as! Mégis furcsa meg- / tudni, hogy az öt tő egyike . lenne a Balato- * nőm, a Missouri vagy a Mackenzi a Dunám... ' — Csak a hajójegyről ne kérdezz! — intett le egy későbbi beszélgetés kezdetén anyám, amint elővettem a füzetet. Többször nem került szóba. Bár elhatároztam, visszatérek rá alkalom- adtán, mert nem hagy nyugton a gondolat, — Ahogy akarja, nem kérdezem — válaszoltam hát, pedig abban a pillanatban olyan érzés fogott- el, mintha utólag ‘tudnék arról, hogy életveszélyben voltam! A képzelet ontotta a képeket. Mi lett vólna, ha/ ' a még nem létezd sorsom át- nngat . az Atlanti-óceánon'’ Talán sose látom a nyugalmat árasztó zalai dombokai., a méltóságos zelídgeszte- nyéseket. Nem úgy járnék a Dunához, ehhez a mind piszkosabb színű folyamhoz, mint régi, kedves ismerős-, hoz s nem. úgy várnám a Balaton megpillantását, mint «Alarm ajándékot. Nem ismerném Arany, Petőfi, Ady, József Attila csodáját, Vörösmarty komor sorait: „Hazádnak rendületlenül.. — Hát akkor beszéljünk másról — mondtam anyámnak. de egyre csak látom azoknak a papírlapoknak a sápadtságét, érzem a múlt idejű fenyegetettségei. Radnóti is eszmbe jut: „Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit .jelent, / nekem szülőhazám ...” És így Van jól, te vacak, sosem volt hajójegy! örülök, hogy nem íz én sorsom hajóján lettél vitorla. Erre gondolok és mintha megnyugodnék. — Gyógyuljon meg minél előbb! — intek vissza búcsúzóul anyámnak, aki eljött a szanatórium kapujáig, < ■ a vasrácsok közül néz ül,inam. Holnapután újra jövök, jönnöm kell — gondolom, mert ahogy újra v r r ezek, már olyan távolinak tűnik törékeny alakié a kerítés mögött, mintha vadban köztünk volna az oeeatt,.. _ , ___' A imagycT P™., francia saemmal Megkezdődött Egerben a fífm<Y>üvt- .../ tagozatú nvári »vetem Paul Robert filmélményeit idézi... (Foto: Puskás Anikó)
