Népújság, 1973. július (24. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-08 / 158. szám
Váljanak közkinccsé a jó vezetési tapasztalatok Alkalmazkodunk a technika fejlődéséhez A tétavértesi Aranykalász Termelőszövetkezetben jelenleg 4731 hektár földön — ebből 3424 hektár a szántó, 808 hektár a legelő, 281 hektár az erdő, a többi szőlő, gyümölcsös, nádas stb. — 1392 tag gazdálkodik. Közülük 512 nyugdíjas, illetve járadékos. A földterület és a létszám ilyen aránya a mi szövetkezetünkben állandó gondot jelent. A megfelelő színvonalú személyes jövedelem biztosítása szorosan összefügg a foglalkoztatottsággal. A termelőszövetkezetnek mindenekelőtt a vezetésszervezetét akarjuk bemutatni fejlődésében úgy, hogy a 13 éves működése során bekövetkezett változásokat érzékeltessük. Meggyőződésünk, hogy a vezetésszervezet nem lehet önkényesen megválasztott rendszer, hanem a mindenkori feladatoknak, műszaki, technikai állapotnak megfelelő forma. Megítélésünk szerint nincs egyedüli jó rendszer, illetve helyes szervezet. Ezt olyan tényezők, mint a gazdaság tagoltsága, útviszonya, talajtípusa, termelés- és vetésszerkezete, technikai fejlettsége és nem utolsósorban a rendelkezésre álló szakembergárda, annak képzettsége, gyakorlata, mind-mind erősen befolyásolják, A „hagyományostól” — az újig Ha visszatekintünk a kezdeti, 1960-as esztendőre, azt mondhatjuk, hogy a létavér- tesl Aranykalász Tsz vezetésszervezete nem tért el a „ha- gyományos”-tól. Törvényes rendelkezések írták elő a különböző formákat, de a tapasztalatok hiányában nem is igen lehetett volna mást csinálni. Az alakulás évében a fő cél az volt; minden föld be legyen vetve, megmunkálva és teremjen. Ebből adódóan 15 —20 féle növényt is termeltünk aszerint, hogy milyen vetőmagot lehetett kapni. Később a következő új problémák jelentkeztek: 1. A növénytermesztő egységek száma csökkent, de megjelent az üzemágon belük a gépműhely és a saját traktorosbrigád, 2. Üzemággá lépett elő az állattenyésztés, vezetője azonos státuszba került a főagronó- mussal. 3. Jelentősen bővült a terményraktározás, de egyidejűleg létre kellett hozni a gépalkatrész., és az építőanyag-raktári. 4. A főagronómus. főállattenyésztő, főkönyvelő és az üzemgazdász a saját munka- területén beiül elnökhelyettesi jogkört kapott. Az új gazdaságirányítási rendszer bevezetése, a bővülő technikai bázis, a még fokozottabb építési beruházás, a kémiai anyagok általános alkalmazása és a bizonyos fokú szakosodás új vezetési forma megteremtését követelte. Indokolta az. átszervezést az is, hogy a közgazdasági tisztánlátás pontosabb, naprakész. adminisztrációt követelt és ezzel együtt a munkahelyeken is nagyobb vezetői felelősséget, pontosságot kívánt. A szövetkezet vezetésszervezete ezért nagyjából két részre tagolódott. Az egyik a termelési rész, a másik a közgazdasági. Talán harmadikként lehet megemlíteni együttesen az olyan beosztásokat, amelyek törvény szerint közvetlenül az elnöknek vannak alárendelve, mint például személyügyi előadó, tűzvédelmi. egészségügyi, WiKionságíechnikai előadó, «mnö ellenőr, A két fő munkaterület között nehéz a világos elhatárolás, és nehéz a jó kapcsolattartás is. A tervszerű kapcsolat megteremtésében jelentős szerepe van az üzemgazdásznak, illetve az egész üzemgazdasági csoportnak Belső és külső kerület A munkaszervezetünkre a következő a jellemző. A növénytermesztés munkaszervezete két nagy egységre bomlik: a belső és a külső kerületre. Amint az elnevezésből is kitűnik, ez a megosztás földrajzi helyzetünknek megfelelő, mivel a belső kerület a lakóhelyhez közelebbi, a külső kerület a lakóhelytől távolabbi területekből áll. Szövetkezetünk területe hosszúkás alakú, majdnem csíkszerű. A község viszont a terület közepén van. A távolabbi területek megművelése így a korábbi időben sok problémát jelentett. A távolabb dolgozók az utazással több időt vesztettek, mint a közelebb dolgozók. A jelenlegi szervezés mellett a belső kerületben kaptak helyet a munkaigényes növények, a dohány, burgonya, váltónövényként a búza egy része, és a háztáji földek. Így azok a növények, amelyek most még sok kézi munkát igényelnek, mind a lakóhely közelében vannak. Ez nagy előny mind a tagoknak, mind az üzemnek. A tag nem tölti úton a munkaideje nagy részét és a „töredék” napokat is jól ki tudja használni stb. Ebből a szövetkezetnek még több az előnye. Például nem kell nagy távolságra szállítani személyeket, tömbösíteni lehet az egyes növények vetésterületét, nem okoz nagy gondot a zölddohány, burgonya, háztáji kukorica szállítása stb. A belső körön belül az egyes növények vetésterülete három növénytermesztő brigád között a taglétszám arányában van felosztva. A gépi munkákat együttesen, míg a kézi munkákat brigádok szerint végzik. A növénytermesztés másik nagy területe a külső terület, amely erősen koncentrált és specializált egység. Ennek fő terméke a kukorica és kevés búza. 3000 kát. holdon 1 kerületvezető és 1 üzemeltető technikus irányítja 20 ember magas fokon gépesített munkáját. Elsősorban a talaj- és betakarítási munkák elvégzése a feladatuk. A tömeges szállítást a központi szállítóbrigád végzi gépkocsikkal. A állattenyésztés tagozódása Az állattenyésztés munka- szervezete általában a fajok szerint tagozódik és alkot egy-egy állandó dolgozókkal működő, munkaszervezeti egységet. Az egyes állatfajok koncentráltan egy-egy majorban helyezkednek el. A szarvasmarhák elhelyezése a hasznosítás szerjnt is tagozódik. A tehenészeti telepen csak tehenek és borjak, míg a másik telepen a növendékek és a hízók vannak. Mintegy összekötő kapocsként tevékenykedik a növénytermesztés és állattenyésztés között a takarmá- nyos üzem. A növénytermesztéstől átveszi az alapanyagokat a feldolgozás, átalakítás, keVerés után kiszolgálja vele az állattenyésztést. Ennek az üzemnek is állandó munkásgárdája van. Természetesen ma a szövetkezetünk már nem az, mint amilyen a megalakulás utáni években volt. A tsz nem egyszerűen munkát adó szántó-vető üzemé a falunak, hanem jól összeforrott társadalmi közösség is. Kialakult a nagyüzemnek megfelelő állandó vezetés, az emberek, a tagok egyre inkább magukénak vallják a szövetkezetei. Az ilyen szellem kialakításában nagy szerepe van a jövedelemelosztás rendszerének. A jó jövedelemelosztási rendszer eredményesebb munkára serkent.' Szövetkezetünk kezdettől fogva törekedett egy olyan termelési és jövedelemelosztási terv kidolgozására, amely a személyes jövedelemben meglevő bizonytalanságot minimálisra csökkenti. Jövedelem a végtermék után 1967 tavaszán vezetőségünk kidolgozta — a családi művelés meghagyása mellett —, a végtermék utáni jövedelem- elosztás rendszerét. Ennek lényege az, hogy a családi művelésré elvállalt kézikapás növények után a betakarított végtermék mennyisége és minősége, végső soron a tsz-tag által megtermelt érték után történik a munkaegység-jóváírás. Év közben az írásban rögzített „jövedelemelosztási terv” alapján — a megművelt terület után — munkaegység-előleget írunk jóvá. A jövedelemelosztás és elszámolás rendszere valamennyi kézikapás művelésű növényi kultúránál — burgonya, dohány, torma — azonos. A munkateljesítmények és termelési eredmények alapján jóváírt munkaegységek után a tagoknak jóváírjuk az alap-munkaegységértéket, amely a tervezett múnkaegy- ségérték 80 százaléka. Az ennek alapján járó előleg kifizetése rendszeresen, havonta történik. Zárszámadáskor fizetjük ki egy összegben a munkaegységérték-kiegészítést, a tervezett munkaegység 20 százaléka után. járó összeget. Jogosultak a tagok bizonyos feltételek mellett a nyugdíjarányos korpótlékra is. A jövedelemrészesedés e harmadik elemét 1970-ben vezettük be szövetkezetünkben. E módszer kidolgozásakor abból indultunk ki, hogy a jövedelemelosztási rendszerünk minden esetben a közvetlen munkavégzést, a termelői tevékenységet honorálta és általunk lényegesnek ítélt szempontokra nem volt tekintettel. Így például nem vette figyelembe, hogy az illető termelőszövetkezeti tag hány éve dolgozik a szövetkezetben. Ez pedig igen lényeges. Ugyanis a termelőszövetkezeti tagok a ledolgozott évek arányában járultak hozzá munkájukkal a közös vagyon létrehozásához. Hiányosságnak éreztük azt is, hogy a korábbi elosztási rendszerünk nem számolt azzal, hogy a fizikai munkát végző dolgozók munkateljesítménye bizonyos kor elérése után általában csökken. Ezért közgyűlésünk úgy döntött, hogy minden nyugdíj - esztendő után a munkaegy- ségérték-kiegészítésnek any- nyiszor 2 százaléka illeti meg a termelőszövetkezeti tagot, ahány nyugdíjévé van. Néhány jellemző — de a termelőszövetkezeti tagok életét és a korszerű gazdálkodást mindenképpen nagymértékben befolyásoló — nálunk alkalmazott módszerekkel kapcsdlatbani tapasztalatról szóltunk. Vezetési, szervezési rendszerünket nem tekintjük véglegesnek és örök érvényűnek. Módszereinknek szüntelenül igazodniuk kell a változó élethez. Juhász István elnök Jenei Sándor elnökhelyettes Borsó a konzervgyárnak Z: liánhoz közel eső területéről folyamatosan szállítják 3 zöldborsót a Hatvani Konzervgyárba. Képünkön: a zuhogó esőben is menetrendszerűen takarítják be a levágott zöldborsót a Gödöllői Agrártudományi Egyetem területéről. (MTl-foto — Kunkovács László) Számítógép nélkül is... Meglehetősen régóta napirenden _ szerepel hazánkban is a munka- és üzemszervezés, ám, mint olykor a tapasztalatok bizonyítják, nem lehet elégszer emlegetni, hangsúlyozni. Fotosságával ugyanis még ennyi idő után is, sok helyütt ma sincsennek tisztában, más elfoglaltságra való hivatkozással gyakran félreteszik e feladatot. Aztán néha, egyszerűen megfeledkeznek róla. Vagy szüntelenül beszélned ugyan a feladatról, de valójában szinte azt sem tudják, hogy mihez is kezdjenek. Más esetben mindjárt a komputerekre, számítógépekre gondolnak, ultramodern műszerekről, drága berendezésekről álmodoznak — vagy éppen hiányukról keseregnek. S talán eszükbe sem jut, hogy néha hallatlanul egyszerű módszerekkel, olcsó eszközökkel is változtathatnak a rendetlenségen, az eddigivel összehasonlíthatatlan nul gazdaságosabbá tehetik a termelést. Csupán szét kell nézni szű- kebb „házuk táján”! Ha ezt tennék legelőször — minden bizonnyal, különösebb megerőltetés nélkül is meglepő „felfedezések” birtokába jutnának, s ezek a felismerések úgyszólván önTakarmány-„gyár Viszneken A VISZNEKI szarvasmarhát manapság nemcsak Heves megyében ismerik erőteljes külleméről, húsáról és tejéről, hanem több év óta külföldön is. Elsősorban Olaszországban, ahová a TERIM- PEX útján évente 400—600 szarvasmarhát exportálnak a visznekiek. A községben kialakult állattenyésztői hagyományt messzemenően folytatják a Béke Termelőszövetkezetben is, ahol ma szinte a legfontosabb termelési ág a szarvasmarha-tenyésztés. Ezt bizonyítják a számadatok is. Tavaly például az egy hektárra jutó húsmennyiség elérte a három mázsát, amely az országos átlagnak csaknem kétszerese. A hústermelés mellett ugyancsak kimagasló eredményt értek el a tejtermelésben is. Az egy tehénre jutó fejési átlag megközelíti a napi 15 litert. Az intenzív szarvasmarhatenyésztés az elmúlt évben lö millió forint bevételt eredményezett a közös gazdaságnak, amely a szövetkezett össztermelésének mintegy 60 százaléka volt A Miniszter- tanács által meghirdeteti nagy jelentőségű szarvasmarha- és sertésprogramba' bekapcsolódva az utóbbi két évben Viszneken is megindult a szakosodás. Az ösztönző közgazdasági szabályozókat, valamint a helyi adottságot figyelembe véve készítették el a gazdaság üzem- és munkaszervezési tervét, amely az állattenyésztés további fejlesztésére és az azt kiszolgáló növénytermesztésre épül. TERV SZERINT elkészült a közös gazdaság szakosított szarvasmarha- és sertéstelepe. A növénytermesztésben pedig több mint ezer hektáron a gépesített takarmány-/ félék: lucerna, kukorica és őszi árpa termesztése került középpontba. Az állattenyésztést kiszolgáló takarmányok feldolgozására nemrég új üzemet létesítettek. A szövetkezet kezdeményezésére a TERIMPEX-szel együttműködve a központi majorban, a szakosított telepek szomszédságában láttak hozzá a' új üzem építéséhez, ahová az angol IALINDA-cég szállította és szerelte fel a takarmányszárító és -Őrlő gépeket. Az új feldolgozó üzem, amely valóságos kis gyár, nemrég megkezdte próbatermelését. Érdekessége, hogy- a hagyományos növényi eredetű takarmányokon kívül, elsősorban állati eredetű anyagokat — csontot, vért, tollat — dolgoz fel takarmánynak, és ezzel a módszerrel magas fehérje-, keményítő- és vitamintartalmú csont- és hallisztet nyernek. A visznek) takarmányüzem az első Magyarországon, ahol az állatforgalmi és húsipari vállalatok, valamint konzervipar melléktermékeit dolgozzák fel takoCT-nÁnvnak. Ezeket a biológiailag , értékes melléktermékeket ugyani* korábban egyáltalán nem hasznosították takarmányozási célokra hazánkban. A gépsorok segítségével előbb szárítják, majd őrlik a nyersanyagokat, azután pedig zsákolják a már kész takarmányokat. A szövetkezetben előállított csont- és hallisztet főként sertésekkel etetik. A megfigyelések szerint egy kiló súlygyarapodást alig több mint három kiló állati eredetű takarmány etetésével érték el. A takarmányfeldolgozó üzemet a szárító- és örlőgé- peken kívül az idén újabb gépekkel, autóklávval, főző- üzemmel az automata zsáko- lóval egészítik ki, amelyeket ugyancsak az angol IALIN- DA-cég szerelői helyeznek majd üzembe. Ezzel a viszne- ki takarmány-„gyár"’, mint bemutató modellüzem műkő dik majd Magyarországon. A SZÖVETKEZETBEN tehát megteremtették a szakosodás feltételeit, amely a közös gazdaság középtávú fejlesztési tervének fontos része. A IV. ötéves terv hátralevő részében a hatékonyabb termelést valósítják meg az export hízömarha- és szakosított sertéstenyésztéssel. a zárt rendszerű knkorica- termesztéssel. valamint az iparszerű takarmányfeldolgozással. így kerül folyamatos kapcsolatba az állattenyésztés és az azt kiszolgáló növénytermesztés a viszneki közös gazdaságban. Men túsz Károly } maguktól kínálnák a megoldást, a célravezetőbb módszert. Ez utóbbit bizonyítja például a gyöngyösi járás egyik üzemében szerzett — nem is olyan régi — tapasztalatok sora is. Anélkül, hogy a széleskörű felmérés részleteibe merülnénk, csupán ízelítőül említünk egyet, s mást e vizsgálatokból és intézkedésekből. Mintegy tanulságként, még inkább ösztönzésül — mások számára. Amint hallottuk: egy öttagú brigád munkanapját „fényképezték” az üzemben. Mondhatni: csak úgy találomra. Röviden: bepillantottak egy kis csoport műszakjába, s megnézték, hogy a dolgozók vajon mivel töltik az idejüket. Az eredmény megdöbbentő volt. ötüknél, összesen 740 perc volt az, amely alatt a szakik semmiféle munkát nem végeztek. S bármilyen furcsának is tűnik — nem volt ebben semmi csoda. Nyugodtan megtörténhetett az, eset. A munkahelyen ugyanis egyszerűen elnézték a sok csellengést, gyakori volt a zavar az anyagellátásban, az embereknek nem volt meghatározott és számonkért programja, teljesítménye. Mondani sem kell, hogy rendkívül könnyű volt segíteni a bajon — számítógép nélkül is. Egy kicsit nagyobb felelősséggel rend lett egykettőre, sokkal értékesebbé váltak a műszakok'. Az üzem egy másik területén az anyagmozgatás okozott sok gondot. Ésszerűtlen, s meglehetősen költséges volt A megoldásért szerencsére itt sem kellett a szomszédba menni. Valakinek ugyanis eszébe jutott, hogy például alkalmazhatnák maguk is i azokat a rakodólapokat, amelyeket egyébként már régóta készítenek mások számára, s amelyeket a megrendelők eredményesen használnak. Targonca is akadna hozzájuk, hiszen a belep egyéb területein úgysincsennek kihasználva eléggé... Aztán az ötletet tett követte. Ördöngösség? Egyáltalán nem az. Ha valóban nyitott szemmel járunk munkahe- lyinken, ha tényleg komolyan törődünk a fontos, központi határozattal, ha nemcsak akarunk, hanem cselekszünk is: kétségtelenül nagyot léphetünk előbbre. f Szükségtelen ezúton Is hangsúlyozni, hogy mennyi lehetőség van előttünk, országszerte mekkora a kihasználatlan tartalék, mi minden rejlik az annyit emlegetett munka- és üzemszervezésben. Tegyünk hát az eddiginél többet az ügy érdekében. Ingyen közös a feladat. Az enyém, a tiéd, az övé. A miénk! Gy Gy. Mmm,x;v -to. SOT W-1’ n 1973. július 8„ vasárnap
