Népújság, 1973. július (24. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-08 / 158. szám
H szegedi szabadtéri jófeM elolészOletei Július 20. és augusztus 20. között rendezik meg az idei szegedi szabadtéri játékokat, Ez idő alatt hét bemutatót tartanak és a nézők tizenhét este gyönyörködhetnek kiváló magyar és külföldi művészek előadásában. A Dóm téren már javában festik a János vitéz díszleteit. (MTI-foto — Tóth Béla) Szunnyadó terhek... Lovarda a Szalajka-völgy kapujában SZILVÁSVÁRAD, a. Szalajka-völgy, a vadregényes Bükk-hegység legszebb része. Erdőkkel, sűrű bozótokkal benőtt magas hegyei, barlangjai, tiszta vizű forrásai, patakjai, hűs, zöld, jó levegőjű völgyei, kemény mészkősziklákkal pompázó fennsíkjai a hamisítatlan vad természet semmivel sem pótolható élményét nyújtják a nagy számú hazai turistán kívül egyre több külföldi vendégnek, kirándulónak is. Szilvásváradra mintegy két évtized óta nemcsak a lenyűgöző gyors megújulást, igazi kikapcsolódást jelentő természeti kincsek vonzzák a turistákat, hanem az állami gazdaság világhírű lipicai lovai is. Évekkel ezelőtt már voltak nemzetközi lovasnapok is Szilvásváradon, mint afféle kezdeti próbálkozások. Az érdeklődés túlszárnyalta a reményeket, de a bemutatók tárgyi feltételei, a vendégfogadás elengedhetetlen kellékei mind a mai napig hiányoznak, sok kívánnivalót hagynak maguk után az egyébként szépen fejlődő, csinosodó Szilvásváradon. Kovács Mihály, az állami gazdaság igazgatója lelkes, szinte megszállott szorgalmazója hosszú évek óta egy nemzetközi szintű lovaspálya megépítésének. Az elgondolást a megye vezetői, vezető testületéi is támogatják, s ennek megfelelően még 1970- ben elkészült a Heves megyei Tanácsi Tervező Vállalatnál a lovaspálya és a kapcsolódó létesítmények tanulmányterve. Egy példánya — nagy becsben, szépen összehajtogatva —, ott szunnyad a Szilvásvárad! Állami Gazdaság irattárában.-Felütve a keményfedelű dossziét, a precíz műszaki rajzok, leírások, a tervezési program és az igazgató bizakodó szavai nyomán megelevenedik egy szép terv, amely ma még szinte csak ábrándozásnak tűnik. A Szalajka-völgy bejáratánál, az aszfaltút jobb oldalán helyezkedik majd el a lovaspálya, a bal oldalán pedig egy hagy méretű csóna- kázó-horgászótó. A leendő lovarda helyén ma futball- pálya és fatelep található. Ezek sem tűnnek el. A sportpálya beleilleszkedik, kissé „áthelyezve” a tervezési terület más pontjára, s természetesen korszerűbb változatban. Az erdei vasút induló állomása is megmarad, hiszen egy-egy bemutató után százak és ezrek indulnak majd a völgy kincseket rejtegető belsejébe, a vízeséshez, az erdészeti szabadtéri múzeumba, az istállós- kői ősemberbarlanghoz, a pisztrángtenyésztő telep megtekintésére. MILYEN LESZ a lovaspálya? A terv szerint lesz egy nyitott, mintegy tízezer nézőt befogadó bemutató pálya, valamint egy 18x24 méteres fedett lovarda, amelyben télen is 320 néző gyönyörködhet a bécsi spanyol iskolq színvonalához hasonló bemutatókban. (Azt, hogy a szilvásváradi lóállomány, a hazai hajtők és lovasok képesek egy nemzetközi színvonalú lovarda fenntartására, maguk a bécsi szakértők állapították meg!) A nyitott bemutatópályáij háromezer ülőhely, dísztribün, s a rézsűkön kiképzett közel hétezer állóhely, kővel burkolt széles sétányok, presszó, turistaszálló („LO- TEL”) és egy bemelegítő pálya megépítését tervezik. A zárt lovarda is szerves kapcsolatban lesz a vendéglátóipari egységgel, s az élősövényből készítendő kerítésen kívül épül majd meg az autóparkoló. A tanulmánytervből még nem készült kivitelezési terv, s a jelek szerint a tervek megvalósulása még várat magára. Nem vitás, sok pénzbe kerül a kivitelezés — 1970-es költségszámítás szerint is több mint 17 millióba a csónakázótó nélkül —, de mégsem lenne jó, ha évekig szunnyadnának tovább e tervek. Ha nem is egyszerre, lépcsőzetesen — a rendelkezésre álló anyagiak szerint —, szinte máris el lehetne kezdeni a kivitelezést. Ugyanis — amint az állami gazdaság igazgatója vélekedik —, viszonylag kevés pénzből elkészíthető a nyitott bemutatópálya s a kerítés. Ezután megindulhatna Legalább szezonálisan a bemutató, s ebből jelentős bevételek születnének, amelyeket a tervben szereplő többi létesítmény megvalósítására fordíthatnák... A SZILVASVARADI lovarda megvalósításának gondolatát időszerűvé teszik az egyre fokozódó turistaigények, s az a körülmény, hogy időközben a Mát*a-Bükk üdülőterület rendezéséről szóló kormányhatározat, nemzetközi szerepkörű idegenforgalmi településsé nyil- •vánította Szilvásváradot és a Szalajka-völgyet. Faludi Sándor Kétszázötven diák ú| otthona Gyöngyösön Nem új a téma, sokat szerepelt a korábbi tanácsüléseken is: a középiskolás diákoknak megfelelő otthont kell építeni Gyöngyösön, hogy korszerű keretek között tudjanak lakni és felkészülni a választott pályára az iskolai foglalkozáson túl. Talán furcsán hat, de elég sokáig folyt a vita azon, hová építtessék fel a kollégiumot. Sokféle szempont alapján kellett mérlegelni. Végül sikerült a legkedvezőbbnek tűnő megoldást megtalálni. És most már a megvalósítás útján halad az új kollégium ügye. o o o o A 250 diák ott lakik majd a szakközépiskola szomszédságában. Szinte teljesen a szakközépiskola telkén épül meg a kollégium. Ennék nagyon sok előnye van, nem is csak a pénzügyek oldaláról, hanem nevelési, pedagógiai szempontok szerint is. Gondoljuk el: adva van a nagy udvar, a különböző sportpályák sora, a jelentős méretű, különböző versenyek és labdajátékok megtartására alkalmas tornacsarnok a szakközépiskolában, de adva van ugyanitt egy áor szaktárgyi előadó, laboratórium, műhely és minden egyéb, ami a tanítóst-oktatást szolgálja. Óriási előny ez a fiataloknak is, a tanároknak is. De a már meglévő közművekre rá lehet kapcsolni a kollégiumi hálózatot is. Nagyon súlyos pénzösszegeket lehet így megtakarítani az építkezés során. Az sem mellékes, hogy a kollégium így a város belső területén helyezkedik el, tehát a diákoknak nem kell az iskolába járással sok időt vesztegetniük; akár a gimnáziumba, akár a mezőgazdasági technikumba igyekeznek. A szakközépiskolások pedig „helyben maradhatnak”. Említsük meg, hogy az ötletet dr. Sereg József vetette fel az egyik tanácsülésen. A város vezetői ennek nyomán kezdtek vizsgálódni, majd tá- mogatólag terjesztették elő javaslat formájában az ügyet a testületi ülésen. A döntés így született meg. o o o o Nincs a diákoknak helyük a városban. Pedig ez nem kis gond Gyöngyösön. Gondoljuk el, hogy a középiskolásoknak majdnem a fele vidékről jár be naponta. Mennyi fáradság, mennyi elfecsérelt idő ez. Tíz százalékuk magánháznál helyezkedett el azoknak, akiket felvettek a környékről a város valamelyik középiskolájába. Csak valamivel több azoknak a száma ennél, akik szerencséseknek mondhatják magukat, mert a kollégium fogadta be őket. Ez a mostani kollégium semmi más, mint egy régi ferences kolostor. Az épület kívülről nagyon szép, nagyon hangulatos, a maga barokk komorságával együtt. Az egykori kis cellák azonban aligha tudnak megfelelő keretet nyújtani a tizenéves fiataloknaík akár a tanuláshoz, akár a szórakozáshoz, akár a pihenéshez. Nem beszélve arról a zsúfoltságról, ami található ezekben a szűkre méretezett szobácskákban. Nyomasztó a félhomály is az ódon falak között, ahogy a nedvesség is külön teher, mert az utólag beépített vízvezeték nem tudott hirtelenjében korszerű körülményeket teremteni az öles falak környékén. Az évszázados kövek teleszívták már magukat vízzel, a rosszul működő mosdók pedig csak fokozták a dohosság érzetét. A zárt udvar is inkább tetszik börtön- térnek, semmint a vidám hancúrozás és a felszabadult, fiatalos jókedv forrásának. A meglévő kollégium mindennek mondható, csak kollégiumnak nem, ebben a régi ferencrendi kolostorban. 0 O O © , összesen több mint tizenhétmilliót kell /fordítani a kollégium megteremtésére. Ebből az építkezés majdnem tizennégymilliót emészt fél. A műszaki terveket még az idén november végéig elkészítik. A jövő év márciusában kezdik meg az építkezést, aminek a befejezése a terv szerint 1975. május 31. Az épület háromemeletes lesz, alagútzsaluzatos eljárással készül. A földszinten helyezik el a konyhát, az éttermet, a társalgót, az irodát. Az emeleteken 250 diák fér el a szobákban, kényelmesen, zsúfoltság nélkül, korszerű módon. Biztosra vehető, hogy a Thán K. u. 1. száma alatt található új kollégium nagyon sokat segít majd a Gyöngyös környékéről származó fiatalok felkészítésében, választott hivatásukra való előkészítésben, végső fokon egy tágasabb vonzatú környezet jogos érdekeinek hasznos szolgálatában. Az erre a célra fordított milliók így vagy úgy, esetleg áttételesen: megtérülnek majd. G. Molnár Ferenc AFIT—ÁB megállapodás Egyszerűsítik a kárrendezést Á gépjármű kárrendezéssel kapcsolatos szolgáltatások fejlesztésére kötött együttműködési megállapodás az Autófenntartó Ipari Tröszt és az Állami Biztosító. A szerződés értelmében a kárrendezés gyorsítására az Állami Biztosító helyi kárfelvevő irodákat állít fel az AFIT vállalatainál, ahol a szervizek dolgozókkal együtt — műszerekkel, vizsgáló aknákkal, emelőkkel stb. jól felszerelt — vizsgálóállomásokat bocsátanak az ÁB szakértőinek rendelkezésére. Az Állami Biztosító a kárfizetés egyszerűsítésére az AFIT-nál beváltható hitelleveleket ad ki, amelyek alapján a kárfelvételi helyen, vagy bármelyik AFIT-vállalatnál megrendelhető a sérült gépkocsi javítása. Az első ÁB—AFIT kárfelmérő állomás július 15-én kezdi működését Budapesten. Ezenkívül több helyen szerveznek már vidéken is ÁB— AFIT közös kárfelvevő helyeket. mn, július 8., satórnag KISS DÉNES: Hajójegy Amerikába — Ezek szerint születhettem volna Amerikában is?! — anyám rám néz s hirtelen nem érti, mi az, ami engemet annyira mélyen érintett. Nézek vissza rá. Hasonlítunk mi egymásra... ? — gondoltam hirtelen. Néhány hónapja ismerkedünk. A fiú interjút készít az anyjával, hogy megismerje ... Furcsa. Látom, hogy végre bólint. — Igen, fiam. Anyám szavai közül világított elő a hajójegy. Váratlanul kellett elképzelnem a papírlapok sápadtságát. Ö talán sose gondolt arra, ami bennem képeket hasítgatott egymásra. Belső tájakon fel- magaslottak a Sziklás-hegység csúcsai, a lábamig ívelt a Mississippi nagy kanyarja, s hullámai érintették a talpamat. Valahol megvillant az öt tó kéksége, s fülemben hallottam a nagy vízesés moraját. Megborzongtam. — Nem értem azt a hajójegyet! — mondtam kiáltva. — Megküldte a nagybátyánk, apánk bátyja, hogy menjünk utánuk Amerikába ... Mit nem értesz ezen? — mondta anyám és megigazította nyakán a kötést — Nehéz idők voltak. Sokan kimentek akkoriban a mi falunkból, Alsórajkról is... Megállj csak! Ha jól emlékszem, huszonkettőben vagy huszonháromban lehetett... — ráncok játszottak a homlokán. — HÚÚ..1 fújtam megkönnyebbülten ... Unnék már ötven éve!... És mi lett a hajójeggyel? Nem válaszoltam azonnal. Elindult a szanatórium kertjének ösvényén, ahol meg- megálltunk séta közben. Betegsége, több mint fél éve, a fővároshoz kötötte. Túl volt már három műtéten. Egész életemben sem beszélgettem vele annyit, mint a látogatásokon. Kérdéseket gyűjtöttem össze, aztán a válaszait leírtam. Először furcsállta a dolgot, de hamar megszokta. Kék füzetemben szaporodtak a teleírt lapok. Arról már elég sokat megtudtam, hogy mit tud a világról, a földrészekről, történelemről, népekről? De arra is kíváncsi voltam, hogyan élt gyerekkorában, hogyan akart boldog lenni? Egyúttal a saját kölyök-arcomat, a vele töltött csonka nyarak heteit is kerestem. Együtt bolygattuk meg az emlékek rétegeit. Az átforduló szavak közül került napfényre a hajójegy is. — Mi lett? — fordult felém, szemüvege vastag lencséjének tükrén elkenődött a táj. — Nem is tudom. — Miért nem mentek ki, ha itt nem boldogultak? — Ezt se tudom. Csak arra emlékszem, hogy anyánk már nem élt és dologidő volt. Talán apánk félt, nem mert nekivágni a nagy Amerikának, négy gyerekkel. Én tizenkét-tizenhárom éves térhettem. De mondom, dologidő volt. Igen, dologidő. Milyen fizép-éfr, jellemző sző. Én még sose használtam ezt a kifejező összetételt... De anyámnak mindig „dologidő” volt. A kukoricasorok többször is körülérnék a földet, nalaiban. Engem nagyszü- leim neveltek, távol anyámtól, másik faluban. Csak néhány hetet töltöttem vele. De jól látom ma is mozdulatait. Az ablakon félhomály. Kint az udvaron ... ó, az is mások udvara volt.. ! kapa pendül. Most veszi ki a vályúból, ahol egész éjszaka amit megkapált felesben, de inkább csak harmadosban. Annyi földjük nem volt. hogy abból megéljenek. A sose látott hajójegyet hirtelen ragyogás vette körül. A mi régi hajnalaink. — Azokra a hajnalokra emlékszik? Rám nézett és nem szólt. Nekj sokkal több koránkelésre kell emlékeznie, mint nekem. Hát persze. Nem is értheti mit kérdezek. • — Hajnalokra .. ? rám emelte tekintetét, de túl nézett rajtam. Én aligha foglalok el &ok helyet az ő hajázott, hogy a nyele Beleda- godjon a vas szorításába. Aztán jön be és Sürget engem is. Hallom a harminc éves szavakat „Iparkodjunk, fiam ... !” — Igen, a régi hajnalokra. A paprikás túróra... — hirtelen előjött annak is az íze... Közbevágott: — Hagyd ezt! — nem néz rám. — Jó, hagyom ... Pedig azóta sem ettem olyan jóízű paprikás túrót! — mondtam és ujjaimon megéreztem a ruhába csavart, fűbe helyezett bögre hűvösét is.-Előjöttek a fa tövénél, ahol hű- söltem, s ahonnét anyám kapáló mozdulatait figyeltem, a kifürkészhetetlen útjaikat járó hangyák. Éles bennem az a látvány; amikor találkoznak, megállnak, megtapogatják egymást, mint amikor az emberek kezet fognak, egymás vállára vernek... Igen, előjönnek a hangyák is a hajójegy nyomán. A szanatórium épületei nagy kertben állták a fák közötti tisztásokon, beton- szigeteken a zöld tengerben. A sétaúton mindenütt padok várták a betegeket. Kis rönkpadra ültünk le. Látni lehetett a budai hegyeket, de én egyre csak a hajójegyre gondoltam aznap. Sehogy se tudtam elképzelni, hogy milyen lehetett akkor egy hajójegy, ami Amerikába szólt? Azt se tudom, ma milyen. De azt tudom, hogy százezrek utolsó reménye volt az a kis papír és hullámveréséé sorsuknak lett végső mentővitorlája át az óceánon vagy, ha úgy tetszik: megadási fehér zászlója. Együtt úszott minden azon az emlékhajón, ahol a sose látott hajójegy világított. A kapa hajnali koccanása, a füvek élén szikrázó harmat csillagvilága, a korai napfelkelték öntudatlan öröme. Hiszen a hajnal már úton talált bennünket azokban a nyarakban. — Ezt a hajójegyet is leírod? — fordult felém anyám. — Miért ne írnám le? — kezemben megállt a toll, hiszen már megszokta, hogy mindenféléket kérdezek és leírom a válaszait. folytatás következik,) \
