Népújság, 1973. július (24. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-05 / 155. szám
/ Gon dől/unk egy régi városrészre Az egri „Sánc” története A kelet felől városunk fölé emelkedő kedves halmok egyikén, az Almagyar-dom- bdn az utóbbi időkben nagy építkezések folytak A Leányka utcában az egri tanárképző főiskola leánykollégiuma tanszékek létesültek, velük szemben a Leányka utca város felőli oldalán, valamint a Ceoey Éva utca és az Egri csillagok útja mentén korszerű, jó lakóhazak sorai emelkednek bizonyítva, hogy ezen a neiyen Egernek egy új, mozgalmas városrésze alakúi ki. Igen élénk lesz itt az élet, és annál jobban feltűnik, hogy a szomszédságban régi, zegzugos kis utcák tekeregnek, öreg házacskák néznek az ott ballagó járókelőkre. A város egyik érdekes múltú „fertálya” ez az utóbbi csendes környék, amely bár a település egyik legszebb helyén fekszik, mégis alig ismerik, még a hosézú ideje itteniek, az egri lakosok sem! Tegyünk tehát egy rövid sétát erre, mondjunk el néhány részletet az Itt elfutott múltból! Az egri várban a XI. századi templom körül nemcsak a püspök és a káptalan lakóházai állottak, hanem — amint ezt a legújabb feltárások is igazolják — a püspöki udvarhoz tartozó szolgaszemélyzet és a kézműves jobbágyok is itt települtek le. Ez a terület azonban nem tette lehetővé a nagyobb arányú terjeszkedést, és ezért a vár szomszédságában, a várdomb keleti lejtőjén (a mai Sánc helyén!) újabb telep alakult ki, amelyről már azt is tudtuk, hogy pelébánia-temploma 1332—1337 körül az arra emelkedő „Eger hegyfoki Szt.f ’éter prépostsági egyház” volt. A település élete a XIV. század feléig, végéig még elég nyugalmas lehetett. Azonban ekkor az országban kitört belső háborúskodások, továbbá a harci fegyverek tökéletesedése elengedhetetlenné tették az 1404—1430 évek-_ oen a kelet felőli „külső vár” kiépítését, aminek következtében arra a „polgári élet” lassanként megszűnt. (Utóbb egyébként a. huszárságot helyezték el ott, nagyobb területet igénylő istállóival. Ekkor kapta a Külső-vár a „Huszárvár” nevet is.) Ám lassan tovább futottak az évek, és 1596-ban Eger vára az idegen várőrség árulása következtében török kézre kerüli. Ezután emlékezett meg Evlija Cselebi, az ltíüő körül nálunk járt török „világutazó” a bennünket most különösen érdeklő vár-részről imigyen. „...A magaslat előtt áll a Német-vár (így hívták akkor a kelet felőli Külső-várat) —, amely igen erős... Itt van az Álem-i serif ásárni — (magyarul: a szent zászló temploma, egyébként az úgylátszik megmaradt, — de bizonyára átalakított — azejótti Szent Péter egyház) — és ezt a dsámit azért nevezik így, mert amikor III. Mohamed szultán e varat elfoglalta, a próféta dicsőséges zászlaját kezébe fogván, a szent zászlóról egy bojt leszakadt. A szent zászlónak ez a darabja a dsámi- ban aranyos zászlóra van feltűzve. .. E írenk várban a janicsár odúkon és a dsámin kívül még tíz ház is van... ” A török uralom alól 1687- ben szabadult fel Eger. Sajnos a Külső-várunk sorsa csakhamar tragikusra fordult. A XVIII. század elején a bécsi katonai főparancsnokság — félve á „rebellis” magyaroktól — elrendelte a magyarországi várak nagy részének lerombolását. Nálunk Nicolas Dumont-francia származású hadmérnök tervei alapján és személyes irányításával 1702. március 1-én kezdték meg a pusztítást. Teljesen eltűnt akkor a jelenlegi Sánc-negyted helyén állott Külső-vár, valószínűen az ottani épületekkel együtt. Rákóczi szabadságharcát követően mégis gyorsan megindult Eger fejlődése. Ekkor történt,’hogy Zinzendorf várRichard Buggy New York-l rendőrnyomozó megunta a futkározást a bűnözők után, elhatározta hat, hogy változtat munkamódszerén: nem ö szalad a bűnözök után, hanem azok őutána. Elképzeléseit meg is valósította, mégpedig nem kis sikerrel: a 29 éves rendőr egy év leforgása alatt 40 rablót, zsebtolvajt és' utcai garázdálkodót tartóztatott le. Buggy nagyon egyszerűen valósította meg tervét. Csinos hölgyeknek, vagy idős úrnak, esetleg vastag pénztárcája külföldinek, vagy épparancsnok 1715-ben kitisz- títatta a régi vársáncot, majd ő es utódai 1718—1740 között, adórpentességet ígérve, sok vagyontalan embernek adtak engedélyt a sánc környékén való letelepedésre, így alakult ki azután lassan a Sánc nevű külváros. Kezdetben az első telepesek itt a várparancsnok hatáskörébe tartoztak és a kassai császári kamarának fizették az adót. A század közepén azonban a területet Barkóczy püspök mint régebbi egyházi birtokot visszaigényelte, és 1752 után azt váltság ellenében meg is kapta. A feljegyzések szerint ezekben az években a várfalak alapjai és a kőtörmelék-halmok itl- ott még láthatók voltak... A XVIII. század folyamán a Sáncnak nevezett részen megindultak ugyan az építkezések, de a haladás bizony lassú lehetett. így II. József 1787. évi népszámlálása idején is ott csupán a házak száma 72, a lélekszám mindösz- sze 373 volt, míg ugyanebben az időben például az egri Hatvani-hóstyán 810 ház állott, és ott 4904 lakos talált otthonra. „ íg Valóban csendesen szuny- nyad ma is a kis városrész az Almagyaj" dombján. Régi időkről álmodik, és az iránta érdeklődőknek az elmúlt korokról mesél. Ha pedig a későbbiekben — a szomszédsághoz hasonlóan — ide is egyszer majd újabb élet költözik, akkor sem árt, ha a történetet sokan ismerik, hiszen ez csak hozzá fog járulni a lakóhely megbecsüléséhez, szeretetehez! penségget részegen hazafelé tántorgó embernek álcázta magát. A nagyváros rossz hírű negyedeiben várakozott áldozataira. Rendszerint nem is sokáig kellett sztnész- kednie, mert csaknem minden esetben sikerült valakit lépre csalni. Egy év alatt csupán egy alkalommal járt pórul: egy garázdálkodó gyorsabbnak bizonyult, mint őH sikerült megmenekülnie, ő pedig koponyatöréssel néhány hétig nyomta az ágyat, de hát az ilyen kockázatok a hivatással járnak. Harc a medvékkel A 26 eves belgrádi Szpa- szője V IT ASZ drámai küzdelmet vívott három barnamedvével, miután a fiatalember beleesett a keC- recükbe a fölötte levő étteremből. A felső képen: Az étterem vendégei több széket dobtak a ketrecbe, hogy VITASZ segítségére legyenek. Az alsó képen: VITASZ a kórházi ágyon. A küzdelemben 36 sebet ejtettek rajta a medvék. (Telefoto — MTI külföldi képszolgálat): EGY MEZŐGAZDASÁGI termelőszövetkezet építési részlegének tagjai, vasbetongerendákat rakodtak. Az egyik munkás hirtelen rosz- szullétről panaszkodott, bal szemében erős szúrást érzett. A kórházban megállapították: a gerendák emelésével megerőltette magát, bal szemét súlyos bevérzés miatt el kellett távolítani. Tíz hónapig kórházi kezelés alatt állott, majd baleseti járadékot állapítottak meg részére. A kezelésével, segélyezésével, és a havi járadék folyósításával járó költségek visszatérítéséért a SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatóságának megyei igazgatósága a tsz ellen fizetési meghagyást bocsátott ki. Ennek hatályon kívüli helyezéséért a szövetkezet pert indított. A megyei bíróság a keresetnek helyt adott Törvényességi óvásra az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé került, amely a megyei bíróság ítéletét megváltoztatva, a keresetet elutasítottak. Határozatában mindenekelőtt azt tisztázta, hogy bár a megyei Hevesy Sándor Aki után futnak a bűnözők Kapcsolatok és házasság Az értelmiségi fiatalok körében Az ipari fejlettség bizonyos szintjén túljutott tár- sadalmakban mindenütt jelentkezik az ellentét a fiatalok biológiai és nemi éré- sének meggyorsulása és a — számukra kívánatos — nyugodt és rendszeres szexuális élet anyagi-egziszten- cális feltételeinek késői kialakulása között. Ez az ellentét talán egyetlen rétegnél sem okoz akkora feszültséget, miht az egyetemre járó vagy pályakezdő értelmiségieknél. Érthetően, hiszen a közép- és felsőfokú iskolák, egyetemek elvégzése következtében ez a réteg 6—8 évvel később válik önálló keresővé, mintáz ipari szakmákban, vagy a mezőgazdaságban dolgozó fiatalság. Hogyan hatott és hat a fent 'ismertetett ellentmondás értelmiségi ifjúságunk viselkedésére? Mi a lényege a változásnak, amely — nem utolsósorban ennek az ellentmondásnak a hatására — az értelmiségi fiatalok kapcsolataiban, viselkedésében létrejött? — Ezekről a kérdésekről formálódtak meg a feleletek abban a beszélgetésben, amelyet a cikk szerzője Lőcsei Pál szociológussal, az MTA Szociológiai Kutatóintézetének munkatársával folytatott. — A változás lényege — hangzott a válasz — a nagyobb szabadságban van:a szerelmi élet, a szexuális fö.Nmüsm 5STJ. Julius 5„ csütörtök élet, a párválasztás, a pár- kapcsolódás nagyobb szabadságában. A nemek közötti viszonynak talán nincs is olyan területe, ahol ez a megnövekedett szabadság kisebb-nagyobb mértékben ne éreztetné hatását. — Az értelmiségi fiatalok ma sokkal szabadabban ismerkednek, fesztelenebbül barátkoznak egymással. Ez egyaránt vonatkozik a fiúkra és a lányokra. Ha egy diáklány utcán, villamoson, kirándulóhelyen, saját kezdeményezésére megismerkedik egy fiúval, ez manapság sokkal kevesebb előítéletet vált« ki, és szélesebb körű jóváhagyást kap a felnőttektől, mint 30 vagy 60 évvel ezelőtt. — Az egyetemre járó és a már pályakezdő értelmiségi fiatalok sokkal önállóbban döntenek házastársuk megválasztásáról, és házasságuk időpontjáról is, mint régen. Nem arról van szó, hogy a szülői ellenőrzés, a család befolyása a párválasztás tekintetében megszűnt volna. Ez képtelenség lenne, különösen azoknak az egyetemistáknak, pályakezdő értelmiségieknek az esetében, akik számára házasságuk, otthonalapításuk anyagi feltételeit teljes egészében, vagy túlnyomórészt szüleik teremtik meg. A szabadság lényege itt a fiatalok döntési jogának elismerése. Napjainkba» egyre ritkábban fordul elő, hogy a szülő saját választását megpróbálja ráerőszakolni gyermekére. Néhány évtizeddel ezelőtt viszont az ilyen kísérletek és a velük járó tragédiák még elég gyakoriak voltak. — Az a kérdés, hogyan él az értelmiségi fiatalság megnövekedett szabadságával? — Az összkép erről meglehetősen tarka. Ígéretes, biztató jelenségek és nyugtalanító tünetek keverednek benne. Örvendetesnek tartom például azt a természetességet, nyíltságot és őszinteséget, amely a mai értelmiségi fiatalok, diákfiúk és diáklányok kapcsolatait áthatja. Jó dolog, hogy ennél a rétegnél a kapcsolatok egyszerűbben, praktikusabban, kevesebb szenvelgés és képmutatás közepette. kevesebb rossz konvenciótól ternelten valósulnak meg, mint a mi fiatalságunk idején. — Ugyanakkor értelmiségi fiatalok körében is gyakran találkozik az ember megdöbbentő tudatlansággal: például a gyermekgondozás, a terhesség, vagy a fogamzásgátlás elemi ismereteinek a hiányával. — Emellett az összképet azért is nehéz értékelni, mert az értelmiségi fiatalság is több rétegű, erősen differenciált, ennek megfelelően különféle a reagálása is e kapcsolatok változására. Szamos külföldi, ea. néhány hazai felmérés bizonyítja, hogy az értelmiségi fiatalok, különösen az egyetemet végzettek, vagy végzők később hozzák létre első szexuális kapcsolatukat, mint a munkásfiatalok. 1971-ben magam is részt vettem egy hazai szexológiai felmérésben. A vizsgálatot az egyik budapesti egyetemi kollégiumban végeztem, amelynek lakói túlnyomó- részt sokgyermekes vidéki családokból származtak. Az eredmény, a fiúk tekintetében egészen meglepő volt. A vizsgált 20—24 éves egyetemista diákfiúk 60 százaléka még egyáltalán nem éit szexuális életet. — Ez az arányszám persze nem általánosan jellemző. De sok mindent elárul a túlterhelésről, a lekötöttség időtartamáról és intenzitásáról, a belső feszültségről. amivel az egyetemi tanulmányok, a vizsgák szellemiidegrendszeri megpróbáltatásai együtt járnak, E tényezőknek bizonyára fontos szerepük van a kapcsolatok elkezdésének késleltetésében. — Hasonló tendenciát mutat az egyetemisták és a diplomás értelmiségiek házasodási korátlaga is. Miközben a munkás- és parasztfiúk zöme 22—23 éves korban, a lányok 19—20 évesen kötik első házasságukat — a diplomás fiatalok, különöse» a férfiak túlnyomó Döntött a Legfelsőbb Bíróság bíróság tény megáll ap i tá sa helyes, mégis egy döntően fontos szempontot nem vett figyelembe.' Az igazságügyi szakértő szerint egy vasgerenda súlya 345 kilogramm, amit négyen emeltek; egy személyre tehát több mint 86 kilogramm súly jutott. Ez meghaladja az anyagmozgatási balesetelhárító és óvó- rendszabályban megengedett súlyhatárt. , — A tsz mulasztása az volt — hangzik tovább a határozat —, hogy a munkát irányító alkalmazottja nem követelte meg, hogy a dolgozók a gerendákat segédeszközzel emeljék. Ezzel megszegte az előírást, amely szerint a munka irányítójának kötelessége a biztonságos munka végzésére vonatkozó szabályokat betartani, a balesetek megelőzésében tevékenyen részt venni. EGY BÁNYÁSZT nyolc évvel ezelőtt halálos üzemi baleset ért. özvegye és árvája részére a társadalombiztosítási szervek havi járadékot állapítottak meg, ezenkívül a bíróság a vállalatot is járadék többsége, csak az egyetem, vagy a főiskola elvégzése után, 24—25 éves korban, vagy ennél is később házasodik. Az erős hivatásszere- tettöl és ambíciótól vezetett egyetemisták ugyanis nem szívesen osztanák meg magukat a tanulás és a házasság, a felkészülés és az otthonépítés feladatai között. Ami pedig magánéletük megalapozását illeti, meggyőződésem, hogy a jó házasságnak, a családi harmóniának nem feltétele, hogy az egyetemi évek alatt házasodjanak. — Ha már, itt tartunk, mi a feltétele a jó házasságnak? — Talán az, hogy mindazok az értékek, örömök, javak, élmények, amelyeket a házasfelek egymásnak nyújtanak. legalább nagyjából egyensúlyban legyenek. A házasság — és ez érvényes a diákok, értelmiségiek házasságára is — addig jó, amíg a partnerek által nyújtott, legkülönbözőbb értékek: érzelmi. és intellektuális, szexuális és esztétikai, gazdasági es társadalmi értékek — nem külön-külön, hanem összességükben egyensúlyban vannak. És akkor kezd romlani a házasság, amikor ez az egyensúly megbillen, s az egyik vagy másik fél kezdi megrövidí tettnek. kihasználtnak érezni magát. — De hová lett ebből a teóriából a szerelem? _ Benne van ... mert a s zerelem nem .más, mint a házasfelek által egymás számára nyújtott értékeknek ez a bizonyos egyensúlya. Az egyensúly maga a szerelem. Szomraky Sándor * fizetésére kötelezte. Nemrég az özvegy — megromlott egészségi állapotára ’ hivatkozva — a járásbíróságtól a vállalat által fizetett összeg felemelését kérte. Ezt az in- -dokot a bíróság alaptalannak találta és a keresetet elutasította. Az ítélet ellen emelt törvényességi óvásnak a Legfelsőbb Bíróság helyt adott. — A járásbíróság ítélete annyiban helyes — mondta ki a Legfelsőbb Bíróság —, hogy az özvegy egészségi állapota a vállalat által folyósított járadék felemelését nem indokolja. A bíróságnak azonban hivatalból kötelessége a feleket tájékoztatni, milyen jogok illetik meg őket. A bányász özvegye például járadéka felemelését azon az alapon kérheti, hogy a férje halála óta eltelt nyolc év alatt az elhunyt munkakörében dolgozók bére nyilvánvalóan emelkedett. Amennyiben tehát férjét nem éri halálos üzemi baleset, ő is nagyobb fizetést kap. A tájékoztatási kötelezettség elmulasztása miatt a Legfelsőbb Bíróság a járásbíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és utasította, hogy a fentiekre az özvegy figyelmét hívja fel. EGY VIDÉKI vállalat betanított munkásának forgókéses műanyagőrlő gépe eltö- mődött. Mialatt a villanyszerelő a hőkioldó automatát vizsgálta, a munkás benyúlt a gépbe, hogy a benne levő hulladékot kiszedje. A villanyszerelő ezt nem ^yette észre, a gépet megindította, a forgókés a munkás kezét súlyosan összeroncsolta. A gyógykezeltetéssel kapcsolatos költségek visszafizetésére a SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatóságának megyei igazgatósága a vállalat ellen fizetési meghagyást bocsátott ki. Ennek hatályon kívül helyezéséért a vállalat szintén pert indított. Keresetében arra hivatkozott: a balesetet kizárólag a sérült vigyázatlansága. illetve óvórendsza» bály-sértő magatartása okos« ta, tehát a történtekért nem felelős. Az alsófokú bíróságok ezt a védekezést elfogadták. a vállalatot a megtérítési kötelezettség alól mentesítették. • A legfőbb ügyésznek a jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvásának a Legfelsőbb Bíróság helyt adott, az alsófokú ítéleteket hatályon kívül helyezte és a keresetet elutasította. Határozatában mindenekelőtt kifejtette, hogy a történtekért nemcsak .a sérült, hanem a vállalat is felelős. Ezt azzal indokolta, hogy ha valamely baleset következtében nemcsak a dolgozó, hanem a munkáltató, illetve annak a megbízottja is óvórendszabály-mulasztással közrehatott, a vállalat a felelősség alól nem mentesülhet. Hajdú Endre
