Népújság, 1973. július (24. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-04 / 154. szám

Jegyzetek az hűli-bál Pressefest — 1973 Az eső senkit sem zavart... szállt a dal, ropták a táncot. MALOMKŐ A film angol címe: A sze­relem érintése — sokkal ta­lálóbb, mint ez a súlyos ma­gyar fogalom, amely akkor mond igazán semmit, ami­kor a néző kijön a moziból. A tilm hőse filozófiából • doktorál. Nem azért, mert az Londonban egy nőnek sikk, hanem azért, mert a fábiánus szocialista nézetű szülők, nagy emberbaráti és társadalompolitikai elveik megvalósítása közben így nevelték, vagy így nem ne­velték őt. Rosamund tehát magányos, él a lakásban, amelyet itthagytak neki szü­lei, amikor Afrikába mentek jó tenni az afrikai népekkel. Ebben a nagy lakásban és ebben a még nagyobb ma­gányban akadnak barátai, akikhez nem tartozik annyi­ra, hogy feleségül menjen bármelyikhez, vagy annyira sem. hogy szerelmi partnert találjon bennük. Ebben a nagypolgári nyüzsgésben így marad egyedül ez a komoly és egyenes jellem, akihez egy pillanatra csak becsöp­pen a tévé-bemondó, a ma­ga , üreske, unatkozó, fiatal, még nem romlott, de spléen- es életével. Innen a terhes­ség, a társadalmi probléma, a gyermek, a barátok súlya, a most mgr nagyobb magá­nyé, amelyben nem könnyű önmagunknak megmaradni és elképzeléseinket megva­lósítani, ha az egy éjszaka a szerelem érintése. Ez a főhős, ez a Rosa­mund szerény, határozott és igényes önmagával szemben. És milyen erős! A film zá­rójelenete magyaráz meg mindent; szerintünk az egész film ezért az egy jelenetért izgalmas. Megint egy éjsza­kai pillanatra és véletlenül találkozik Rosamund a be­mondóval, felhívja őt, meg­mutatja neki a betegen fek­vő kislányt, és eközben fi­gyeli, mekkora hatást vált ki ez a látvány a fiatalemberből, aki éppen most tudja meg, hogy Rosamund nincs férj­nél, lányanya, akivel az utóbbi időkben — amióta ó egyszer a lakásban fennjárt — többek között „ez” is tör­tént. És mert a férfiben Angol film semmi nem mozdul meg. sem a vér, sem az érdeklő­dés nem hajtja a döntő és várt kérdés felé, a lány- anyának nincs ereje ahhoz, felpattintsa a férfi előtt az apai felelősség titkát. Minek is tenné? A szemérem, az emberismeret, a jellem meg­óvja őt hogy ezt a baklö­vést önmaga ellen elköves­se. Elsősorban a forgatókönyv nagyszerű mondatait kell di­csérnünk. Margaret Drabble komoly írónő, bizonyára élet­rajzi adataiból táplálkozik ez a történet, annyira be­lülről látja a figurákat. A főhősnőt annyira a legmeg- hittebb gondolatainál kapja rajta, hogy ez nem lehet véletlen, vagy csak az írói elképzelés műve. És az csak külön nyere­ség, hogy , ehhez a karakter­szerephez akad egy Sandy Dennis, aki hallatlan finom­sággal az arcán, mondatai­ban mindig a legegyszerűbb hangsúlyokat használva vé­di meg magát, adja ki sze- retetét, érzelmeit, gondolata­it. Játékában nyoma sincs a sztári allűröknek, pedig si­kerrel és dicsőséggel meg­járta már a Broadway-t. Esendő embert alakít, aki éppen azért tud erős lenni, mert ismerj esendőségének, céljainak, emberiségének al­só és felső határait. Nem száll önmaga alá. Woris Husszein, a rende­ző, amint nevéből is kicseng, nem angol. De ismeri ezt a társadalmat és azt a magas rangú igényt, ahogyan eb­ben a társadalomban egye­sek az előítélet ellenére élni szeretnének. A kitűnő szereplők egész sora vonul fel itt: lan McKellen, Michael Coles, John Standing, Eleanor Bron természetes mozgásukkal, az eszközte-i^nség pedantériájá­val veszik körül a körükből magasra kiemelkedő Sandy Dennist. Művészi mércéje és at­moszférája oiiatt feltétlenül több ez a t'iim egy könnyű nyári szórakozásnál. ff. a.) Testvérlapunk, tt haliéi Freiheit 20. évfordulóját ün­nepelte. A kétnapos, sót hoz- zátehetném háromnapos ün­nepségsorozat után így szá­moltak be a lap hasábjain: „150 ezren ünnepelték a Frei­heit 20. sajtóünnepségén.’’ S ebben a számban — magam is tanú vagyok rá — nem volt túlzás. Az újság fél­milliós olvasótáborából bőven kitelt. A Pressefest — sajtóün­nepség — messze eltér a mi fogalmainktól. Ha lehetne egyáltalán ezt a kifejezést használni egy szocialista év­fordulóra, olyan, mint egy városi méreteket öltő búcsú. Nem hiányoznak a lacikony­hák, a csokoládét, cukrot áruló sátrak, s természetesen nem a ringlispil, a tombola, a különböző ügyesség- és erőmérő játékok. Az egész kétnapos, non­stop műsorral szervezett ün­nepség bizonyította, hogy a halleiak igazán sajátjuknak érzik újságjukat. Sőt, nem­csak a halleiak. Erre egy kedves kis történet is bi­zonyságul szolgál. Vasárnap a délutáni órák­ban ott ácsorogtam a Thál- mann-Platzon várva a villa­mosra, amely a kultúrparlc- ba szállítottak az érdeklődő­ket. Egy kedves néni lépett hozzám, s irgalmatlanul per­(Befejező rész.) — Min gondolkozol? Miért nem szólsz? El akarsz hagyni te is? Ica hajolt föléje, arcát für­készve. Gondolatolvasó? In­kább csak a viselkedés szte­reotipiája. Hiszen mindig ezt kérdi. A legrosszabbat, a legrosszabbkor, hogy hazud­ni kelljen. — Hogy is jut eszedbe? — El akarsz hagyni! Meg­érzem én, mert nem szeretsz, de egyszer meg is jósolták, hogy szerencsétlen leszek vi­lágéletemben. És ez a levél Is, azonnal tudtam, hogy bajt hoz, mert kitől is kapnék én levelet... — Ha nem egyenesen a Szent Antaltól. Mert minden zagyvaságot és babonát a fe­jedbe veszel. — Nem babona. Te talán még nem láttál átkot betelje­sedni? Mert én már láttam, és boszorkányt is, és én is megtanultam áíkot monda­ni. Mert az nem babona... — A buta fejed. .. Ha ne­kem nem hiszel, kérdezd csa:< meg a papokat. Majd meg­mondják, hogy mi a babona, és hogy a pokolba kerülsz, ha hiszel benne, érted? Ott majd az ördögök főznek egy nagy katlanban, és háromágú vas- villával nyomnak a forr') olajba, mint egy lángost. Ak­kor majd gondolkozhatsz. éiMamw tgnS. július 4., szerda gő nyelven kérdezett 'vala­mit Értetlenségem láttán ki­csit lassítva megismételte, s ekkor jöttem rá: arra kíván­csi, melyik villamossal jut ki Hallé-Üjvárosba, a műsorok színhelyére. Néhány perc múlva egyetértésre jutva, kö­zösen kalauzoltuk egymást,r A villamoson még elmondta, hogy egy közeli városkában él, húsz éve előfizető és most kedve támadt beutazni a Pressefest kedvéért Haliéba. A lap munkatársai számta­lan ötlettel rendezték meg a műsorokat.' Az előesten szí­nes, pergő műsor volt az egyik színházban, válogatot- tan a legjobb előadókkal, az NDK kedvenc táncdaléneke- seivel, s utána két napig Halié minden szabadtéri szín­padán — négy van — reg­geltől estig tartó műsoron találkozhattak a vendégek a legjobb hivatásos táncdal- énekesekkel, beat-együtte- sekkel, s a legjobb amatőr tánc- és kultúr csoportokkal. Ezt a találkozást az olva­sókkal még az esősre fordu­ló időjárás sem zavarta. Tar­ka esernyőerdö alatt álldo­gáltak türelmesen, tapsoltak, nevettek, szórakoztak. A pergő műsorok közben mindig jött valami meglepe­hogy az-e a jobb, vagy pedig, ha engeded, hogy a bosszúál­ló Szent Antal a fejedre ejt­sen egy féltéglát. Gerzson feltápászkodott a díványról, és a cipője után kotort a karosszék alá. Kö­rülfolyta a női panaszkodás, a vádak és önvádak hullám­verése. miközben fájós ’lábát dörzsölgette, már nem is hallotta a maga sorsát átko­zó Ica duijuzsolását, hogy ne­ki mindig ilyesmibe kell ke­verednie. És ez a csökönyös­ség rosszabb volt, mintha együgyü öregasszony módján Szent Antaltól várja, hogy húzza ki neki a lottószámo­kat. De az elképzelt öregasz- szonyok képe ettől elevenné változott, • mintha maga a Szent világosította volna meg elméjét, öregasszonyok buk­kantak fel emlékeiben, egy mesebeli, sokkupolás temp­lom képe a vakító napfény­ben, szeszélyesen kanyargó, csúcsíves árkádok alatt pá- váskodó kirakatok. és pál­mák. ciprusok valahol, egy tágas Udvaron... — Hát ide figyelj! Gerzson előhalászta belső zsebéből a papírt, és Ica, hiá­ba kapott utána, mert össze­gyűrte és a' galacsint felmu­tatta két ujja között. — Én teszek itt. csodát! Hókusz-pókusz. ' csiribi-csiri- bá, volt — nincs! A galacsin eltűnt. — Majd mesélék én neked, hogy megnyugodj végre, er­ről a Szent Antalról. Van en­nek Hadovában. vagyis. Pá- duában egy akkora templa­tes is, mely tulajdonképpen azt tükrözte, hogy a lap munkatársai együtt élnek az olvasókkal. A színházban például két m üsorszám közt köszöntöt­ték a halléigk büszkeségét, Cornelia Endert, az új úszó­csillagot — távollétében — s az ünnepségen részt vevő edzőjét. Köszöntötték azt a brigádot is, amely fennállása óta éppen azokban a napók­ban fejezte be a( húszezredik lakás végső munkálatait. Kint a kultúrparkban pe­dig a lapot köszöntötték az olvasók, s a népi milícia díszegysége. A tomboláról külön is kell beszélnünk. Halié megye 150 különböző üzeme saját gyárt­mányaiból adta össze a nye­reménytárgyakat. A babako­csigyár kis gyermekkocsijától a kozmetikai gyár mosósze­réig mindent. Több tízezer jegy fogyott el, amelyek egy részével nyerni lehetett. Ez a tombola 25 ezer márkával járult hozzá a vietnami szo­lidaritási alap növeléséhez. Hatalmas tábortűzzel ért véget a kétnapos ünnep, amellyel a 20 éves Freiheit köszöntötte of vasóit, s az ol­vasók köszöntöttek a Frei- heite t. Deák Rózsi ma, hogy olyat te még nem láttál, de én jártam ott, és a templomban akkora síremlé­ke, mint egy emeletes ház, fényes márványból, meg bronzból, és egész nap körül­veszik az öregasszonyok és imádkozva, a kezükkel a márványt simogatják, ahol a Szent koporsóját gondolják, és a lépcsőn még ott a man­kó, amit valami gyógyult be­teg dobhatott el, ha ugyan nem a papok készítették oda. és szerteszét a bajba jutottak fényképei a lépcsőn és korlá­ton, hogy a csodatevő össze ne tévessze a rászorulókat., Es millió gyertya lobog. .. Hált szerinted egy ilyen szent ember azzal szórakozik, holta után hétszáz évvel, hogy Filmek a eannes-i fesztiválról A filmátvétel hírei Tizenegy filmet vásárolt a cannes-i filmfesztiválon járt magyar filmátvételi kül­döttség. Ibsen művének an­gol filmváltozata a Babaház. A világhírű rendező, Joseph Losey világhírű színészeket szerepeltet: Jane Fondát, és Trevor Howardot láthatja a közönség. Színes, szélesvász­nú amerikai filmdráma a fesztivál megosztott nagydí­jának egyik nyertes alkotá­sa, a két modern „hobó” története: a Madárijesztő. Ugyancsak színes amerikai filmdráma a Jeremy című szerelmi történet. Nyolc különböző nemzeti­ségű rendező közös filmje a müncheni olimpiáról az „így látták nyolcán” című ameri­kai dokumentumfilm. Egy film forgatásának hétköz­napjaiba vezet el Francois Truffaut alkotása, az ' „Éj­szaka, amerikai módra” cí­mű színes francia—olasz film. A zsűri különdíját kapta Claude Goretta tár­sadalmi szatírája: a Meghí­vás című színes> svájci film. Egy fiatal pap a főhőse az Aldo Francia rendezte szí­nes chilei társadalmi drá­mának, Az imádság már nem elég-nek. A történet 1968-ban játszódik, ami­kor az éles osztályharcban a pap a forradalmárok olda­lára áll. Különös hangulatú, színes spanyol társadalmi dráma az Anna és a farkasok- cí­mű film. A nálunk már be­mutatott Olsen és bandája balkezes hőseinek újabb mu­latságos kalandjait láthat­ják a nézők az „Olsen és bandájának nagy fogása” , című színes dán bűnügyi vígjátékban. Az „Ö, Jona­than” című színes nyugat­német vígjáték igénytelen történet, főszerepét — kitű­nő alakítással Heinz Rüh- mann játssza. Angol társa­dalmi dráma a Bérelhető ember című film. „Jf közve­títő” után ez az újabb' Hart- ley-regénv filmváltozata, a húszas években játszódó szerelmi történet — rende­zője Alan Bridges, fősze­replői: Sarah Miles és Ro­bert Shaw. (MTI) minden kis földi , hülyén bosszút álljon? •Ica megállt a fésülködés- ben. és tükörképe fúriaként meredt Gerzsopra. — Még nem volt elég? En­gem akarsz te azzal fűzni, hogy Olaszban... — Olaszországban... mond­tam már. — Olaszban. .. lófráltál a feleségeddel, engem meg itt­hon a fene evett... — Légy szives, és ne üvölts, mert összeszalad a fél ház. —1Bánom is én a házat, ne­kem már úgyis mindegy, mert. én öngyilkos leszek, igenis az leszek... Megint veszekedtek, kia­bálva és fojtott hangon, or­dítva és suttogva, csapkodva, ki-berohangálva és Gerzson érezte, amint gyűlik benne a düh. még egy perc, és hülyé­re veri ezt a szerencsétlen kis ribancot, aki nélkül két hétig se bírná ki, de vele két óra is több a soknál. Ica most a konyhából szájait, a hamutartót súrolta a vízcsap­nál, hogy a bagószag se ér- I ződjék, mert itt még cigaret­tázni se lehet nyugodtan, és Gerzson kirohant a körfolyo­sóra, le az utcára, ez még két nagy frásznál is keményebb pofon Icának. Nem beszéltek meg semmit, . könyöröghet majd három nap múlva, hogy találkozzanak, és ha nem, és mindennek vége, hát annál jobb. Az utcai lámpák hidegen villogtak a hókupacok felett, sokáig kellett melegíteni a motort, míg végre lassan ne­kilódult a Zasztava, éppen abban a pillanatban, mikor Ica felbukkant a kapuban. — Agyő, drágám, jössz te még az én utcámba — de ezt csak gondolta Gerzson, amint a járdán szaladó Ica elmaradt mögötte. Még elcsúszik a sze­rencsétlen. .. De azért nem fordult visz- sza. Megígérte, hogy nyolc előtt otthon lesz. Ma nincs sétakocsikázás! Az autóban hideg volt, egy láthatatlan résen befülyült a csontrepesztő szél, Gerzson menet közben ráncigálta a maga alá gyűrt kabátot, fél kézzel cigaretta után kotorá­szott a zsebében, az öngyúj­tót kereste, de csak egy kis papírgalacsin akadt mindun­talan a kezébe. Az a nyam­vadt öngyújtó jól elkujtor- gott. Icánál maradt volna? Egyre mélyebben túrkált utána, aztán mikor a fékbe taposott... csikorgás, kürtvo- nyítás, reflektorok, egy ce­mentszállító kocsi behemót orra állt az oldalánál.... de honnan került ide... egy mil­liméteren múlt, hogy elcsúsz­tak egymás mellett... egy Volga meg hátulról.az is madjnem belerohant... Emberek ugráltak ki a ko­csikból. — Az anyádat. ,. és a büdös micsodába. a mar­ha fejedet... a tiédet, te ál­lat. ., a süketnéma nénikéd- nek... — Már ő is a jege6 úton állt, és mivel szerencsé­sen nem történt semmi, hát elszabadultak az indulatok. Ordítozva körülnézegették a kocsikat, sehol egy karcolás. Visszamásztak az ülésbe, aj­tók csapkodtak, felmorajlot- tak a motorok, a két monst­rum kocsi rükvercelt, és " ő kikecnhergett közülük. A hányingertől éppen csak anv- nyi ereje volt, hogy az indí­tót és a gázt benyomja. Egy hajszálon múlt, hogy a két nagy dög ripittyává nem morzsolta Gurult még pár métert, az­tán beállította a kocsit két hóbucka közé. Az összefüggés majdnem világos. De ilyen nincs, és nem szabad erre gondolni, őrültség, nincs semmiféle kapcsolat. „Egy férfi, aki egyszer megszakította a lán­cot... ” Levegőt! Lehúzta a slusszkulcsot, becsapta maga mögött az ajtót. Tántorgott a gyengeségtől, így nem vezet­het tovább. Minden porciká- ja remegett a hidegtől és az előbbi rémülettől, még min­dig a cigarettáját kereste, de csak a galacsin akadt a kezé­be. Kibontotta. Az Ica papír­ja volt, még ez is, a pokolba vele! Megcélozta az első csa­tornarácsot, hallotta, amint egy láthatatlan patak zubog a mélységben. Nem sikerült egyenesen a nyílásba talál­nia, kmég egy pöccentés a ci­pőjével, a gömböcöt elnyelte a mélység. Gerzson elindult gyalog. Nagyokat szippantott a kris­tályosán törékeny levegőből, lábánál a kanális majdnem dallamosan zengett, belső re­megése lassan elcsitult, a ma­gasból friss áramlás érte az arcát. Felpillantott. Fenn, az üres végtelenben — nagyon-nagyon távol — tisztán, személytelenül ra­gyogtak a csillagok. DESSEWFFY LÁSZLÓ: LÁNCOK

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents