Népújság, 1973. július (24. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-04 / 154. szám

Egyet akarni —. egyet cselekedni Épül a& olefinmű ' FEL ESZTENDŐ múlt el a Központi Bizottság 1972. no­vemberi állásfoglalása óta. A politikai munka előterében eddig a határozatok ismerte­tése, magyarázása állt. Az egész társadalmat átfogó pár­beszéd és eszmecsere azt bi­zonyítja, hogy a párt politi­kájának megítélésében szé­les körű egyetértés jellemzi közvéleményünket. A dolgo­zó tömegek tapasztalatai az összes alapvető kérdésben megegyeznek a Központi Bi­zottság következtetéseivel. Érthető módon a nézetazo­nosság a munkásosztálynál a legerőteljesebb. Ez így van rendjén, politikailag ez a legfontosabb. Most az a fő feladat, hogy a Központi Bizottság állás­foglalása alapján kialakult széles körű társadalmi egy­ség, nézetazonosság áthassa egész gyakorlati cselekvésün­ket. Ebből a szempontból különös jelentősége van a pártegységnek, amely a párt vezető szerepének legfonto­sabb eszmei, politikai, szer­vezeti feltétele. Pártunk politikáját meg­győződéssel képviselni csak úgy lehet, ha a politika gya­korlati megvalósítói eszmei­leg is szilárdak. Nem lehet­nek kétségek, nem engedhe­tő meg ingadozás például olyan alapvető kérdésekben, hogy: a munkásosztály a szo­cializmusért folyó harc min­den szakaszának vezető ere­je, a társadalmi haladás leg­főbb letéteményese; történel­mi hivatása valamennyi dol­gozó osztály és réteg harcá­nak vezetése. Továbbá, hogy a munkásosztálynak törté­nelmi hivatása teljesítéséhez forradalmi,, marxista—leni­nista pártra van szüksége, amely az osztály élcsapata és a szocialista építés vezető ereje. Ilyen alapvető kérdés az internacionalizmus, a meg­bonthatatlan egység' a szo­cialista- világrendszer orszá­gaival, különösen a Szovjet­unióval. A párt eszméivel való azo­nosulás. a világnézeti egység feltételezi a meg nem alkuvó, harcot a burzsoá és kispol­gári nézetek mindenfajta megnyilvánulásával szemben. Az eszmei harc. fontosságát a Központi Bizottság novem­beri állásfoglalása is aláhúz­za, különösen hangsúlyozza a határozott fellépést a kis­polgárság megnyilvánulásai ellen. E követelménynek csak úgy felelhetünk meg, ha rendszeresen fejlesztjük fel- készültségünket, ha kellő marxista—leninista eszmei fegyverzettel rendelkezünk. Ez nemcsak , a kispolgárság eileni harc feltétele, hanem különböző gyakorlati meg­nyilvánulásai , leküzdésének is. A PÁRTEGYSÉG koránt­sem merül ki az eszmei azo­nosulásban. Így az erre épü­lő politikai egység már bizo­nyos tekintetben szélesebb, tartalmazza az egyetértést a párt vezető és helyi szervei­nek határozataival, konkrét állásfoglalásaival, közvetlen gyakorlati lépéseivel. A párt­egység elve megköveteli, hogy a párt tagjai ilyen vo­natkozásban is egységes né- . zetet valljanak és ez hatá­rozza meg tevékenységü­ket. A párt politikája egy­séges egészet alkot abban a vonatkozásban is, hogy az együtt és egyidejűleg jelenti a vezető pártszervek és a he­lyi szervek határozatainak elfogadását és végrehajtását. Nem lehet olyan „munka- megosztás”, hogy valaki el­fogadja a központi határoza­tokat, de nem tartja magára nézve kötelezőnek a helyi szervek döntéseit. A kettő nem létezik egymástól füg­getlenül, amennyiben a helyi szervek . határozatai össz­hangban vannak a párt ál­talános politikájával. A PART eszmei és politi­kai egységéhez szervesen hozzátartozik szervezeti és cselekvési egysége. Nem elég­séges csupán az eszmei és nézetbeli azonosulás, annak csak úgy van értelme, ha konkrét tettekben, meghatá­rozott magatartásban és cse­lekvésben is kifejezésre jut. Minden párttag kötelessége, hogy a párt politikájának szellemében dolgozzon, kö­vetkezetesen szerezzen annak érvényt minden területen, mindig és mindenkor a párt politikáját képviselje. A-ki nem ezt teszi, végeredmény­ben megbontja a fegyelmet és szervezeti rendet Ez a kommunisták pártjában nem tűrhető meg. Senkit nem kö­teleznek arra, hogy párttag legyen, de aki ezt önként vállalja, annak vállalnia kell az ezzel járó kötelezettsége­ket. Akinek ez mégis ter­hes, az minden hátrányos következmény nékül kilép­het a pártból. Ha viszont ezt nem teszi és mint párttag megbontja a fegyelmet, vele szemben fegyelmileg szüksé­ges eljárni. Ennek hangsúlyozására azért is szükség van, mert objektív politikai szükséglet­té vált, hogy magasabb kö­vetelményeket támasszunk a párt tagjaival szemben. A la­zaság, a fegyelmezetlenség végső fokon politikai követ­kezetlenséghez, torzulásokhoz A gép - nem minden Megyénk ■ egyik vállalatá­nál mesélték a köznapi tör­ténetet. Hovatovább náluk is elodázhatatlan köveíelmény- nyé vált az erőteljesebb mű­szaki fejlesztés, a gépesítés, ami ellen voltaképpen senki sem tiltakozott. Aztán — mondhatni — áldozatot nem kímélve, lassan-lassan be is szereztek a szükséges felsze­relést. berendezést. Jó vásárt csináltak. Sike­rült valóban csupa .olyan esz­közt szerezniük, amelyek egész sor .munkát vettek át korábbi végzőiktől, az embe­rektől. Ügyesek, gyorsak — s ráadásul tetszetősök is vol­tak. Olyannyira, hogy a dol­gozók csak bámultak vala­mennyit. Csak nézték, csak nézték az okos. praktikus szcrsvíLmokat, egyszerűen nem tudtak betelni velük. S tulajdonképpen ez lett a hiba! Az emberek, akik szá­mára segítségül szánták a gépeket — azt hitték, hogy egyenesen helyettük jöttek. Teljesen felváltani őket min­denféle további munka alól Mondani sem kell, hogy a gépesítés így korántsem hoz­ta azt az eredményt, amit egyébként vártak tőle. S nem is hozhatta, mert a jobb teljesítményekhez szük­ség lett volna más formában vagy más területen tová'ob- 8» is az emberek munkájára. Sör idén: a helyzet tarthatat- ftnaa vált* sürgősen inlés­.kedni kellett a kedvezőbb változásokért. Gyors felmérések, elemzé­sek kezdődtek. Munka- és üzemszervezési elképzelések­ről folyt a szó naphosszat jó ideig, mígnem kialakult az új rend. A folytatás — természete­sen — már sokkal kedvezőbb képét mutatott, jóval örven- dcíesebb tapasztalatokkal szolgált. A vezetők homlo­kán elsimultak a ráncok, s mind bizakodóbbakká váltak. Számításaik rendre „bejöt­tek”, utóbb pedig igazán si­keres mérleget is vonhattak a vállalat munkájáról. Nem szaporítom tovább a szót, hiszen kézenfekvő a következtetés: az utóbbi igyekezetei jóval korábban kellett volna kezdeni a vál­lalatnál. A gépesítést meg kellett volna előznie egy ál­talános, pontos feladatterv kidolgozásának. Egy olyan új technológiának, amely minden tekintetben figyelem­be veszi a gépi segítséget, épít erre, s egy olyan kor­szerűbb „stratégiának”, ami. szerint a legjobban gazdál­kodhatnak az emberi erővel, szellemi potenciállal is. Az eset, sajnos nem egye­di. Találkozhatunk hasonló­val másutt is. Éppen ezért — szolgáljon figyelmeztető tanulságul: __________ . í— aü v ezethet, akadályozza a párt politikájának ' megvalósulá­sát, fékezi a szocialista épí­tést. Ezért a párttagokkal szemben megnövekedett kö­vetelmények teljesítése nem­csak szűkén vett pártügy, hanem széles társadalmi éy- dek is. Ilyen értelmű elvárá­sokat nap mint nap sok pár­ton kívüli' is megfogalmaz. Különösen élesen fogalma­zódnak meg ezek az igények olyanokkal szemben, akik valamilyen felelős poszton vezetői munkakört töltenek be. Az egységgel kapcsolatban felvetődik a viták lehető­ségének, szabályainak kérdé­se. Az egység nem zárja ki a vitát, sőt, feltételezi azt. Csak a demokratikus viták során kialakult döntésekese­tében lehet elvárni a meg­győződésen alapuló tényle­ges egységet. Pártunk álta­lában széles teret enged a vitáknak, s ezt a gyakorlat­ban mindenki tapasztalhatja. Ugyanakkor irányítja is azo­kat, hiszen más a szerepük a döntés előkészítésénél és megint más a végrehajtás időszakában. AZ TAPASZTALHATÓ je­lenleg, hógy a párt politiká­jának helyességét általában nem vitatják, viszont a párttagok is több problémát tesznek szóvá a végrehajtás­sal kapcsolatban. Éppen ezért a vita is olyan irányí­tottságot követel, ami a vég­rehajtás következetességét szolgálja. Miután a tenniva­lókat illetően döntés születik — mint ahogy ez történt a KB novemberi ülésén —, a párton belül csak arról vitáz­hatunk, hogyan lehet azt a legeredményesebben megva­lósítani. Ebben is ügyelve arra, hogy a viták nemodáz­hatják el a már megérett cselekvést. Egyet akarni és együtt cselekedni a Központi Bizottság állásfoglalása szel­lemében — ez most a legfon­tosabb pártunk minden szer­vezetében, a társadalmi irá­nyítás minden szintjén. Rákos Imre 27 vállalat közös munkájával építik Leninv árosban a 250 ezer tonna etilév kapaci­tású blefinművet. Jelenleg a berendezések szerelésénél tartanak. Az olefinmű Üzemszerű termelése 1975. el?}ér,, inán' meg. Kdünkön: az évülő alcímű. (MTI-foto — Erezi K. Gyula — ÍCS.) (tUtuIg kocsma, különös „őstermelők”.« Piaci reggel Új-Hatvanban Reggel öt óra. A nap las­san emeli fejét. S ahogyan egyre feljebb lép a horizon­ton, úgy népesül az új-hat­vani piac. Előbb egy fej­kendős fiatalasszony jön ke­rékpárra akasztott nagy ko­sarakkal. bennük friss kaia- rábé. Aztán gépkocsi áll meg az útszélen, hogy piros cse­resznyével, málnával. teli ládákat emelten,ki hátsó fe­léből a vezető. Hét óra kö­rül teljes a nyüzsgés. Péntek lévén legalább ötvenen fel­vonultak a környék kister­melőiből, hogy kertjük, tel­kük különböző zöldségeit, gyümölcsét, olykor aprójó­szágát kínálják a fogyasz­tóknak. Üzemel persze a „guruló kocsma” is! A pá­linka szagára csapatokban vonulnak pultjához a szesz­testvérek, akiket kevéssé ér­dekel az uborka, az új­krumpli árának alakulása, sokkal inkább örülnek an­nak, hogy negyedosztalyon jutnak a napi „betevőhöz”. □ □ □ Gyors sétát tartunk az asztalsorok között, kíváncsi­an arra, mit és milyen áron kapnak ma az űj-hatvani háziasszonyok ? Vesszőkasban szép, ropo­gósnak tűnő cseresznye, a későbben érő fajtából. Ki­lenc forintra tartja gazdája De amikor a két nagy sza­tyorral éi-kező fiatalasszony tíz kilóra jelenti be igényét, nyolc forinttal számol neki. Odébb két állással idős bá­csika tesz-vesz a pulton. Előtte fejes káposzta, há- remforíntos kilónkénti ár­táblával. Meg közepes mi­nőségű uborka, amit hat fo­rintra tart. Az autós férfi feleségénél tizenhat forint a haatvüs, na=yszj>-mú málna,« mire hozzá érkezünk, az utolsó kilót méri egy kis­lány kosarába. Nem is talá­lunk többet ezen a piacon a finom gyümölcsből. Sok viszont az úikrumpli. Ebből az apróbb fajtát négy forin­tért, a szebbet egyik árus­nál hétért, másiknál hatért kínálják. Sokan'veszik körül a föld­mű vesszövetkezet bódéját, ahol élő baromlit, kakast árulnak. Szép, jólfejlett jó­szágok. Nem sok kilójukért a huszonnégy forint. Így aztán hamarosan kiürül a stand. □ □ □ A piaci forgatagban né­hány különös „őstermelővel” is összetalálkozunk. Cigá­nyok. Egymástól illő távol­ságra fogtak placcót, s előt­tük halombah a frissen sze­dett zöldborsó. Hat forintjá­val mérik. De amikor az áru eredete felől faggatom az egyiket, eléggé mosdat- lan szájjal küld melegebb éghajlat alá. _ Kóréin, én névről isme­rek már minden kisterme­lőt, aki csak ide hozza áru­ját. Epeket még sohasem láttam.' Vadidegenek. Talán nem is hatvaniak. Persze, hogy nem beszélnek a borsó eredetéről, hiszen úgy, „bal­kézről” szerzik — jegyzi meg csendesen piaci kalau­zom. aki sok-sok éve a vá­rosnál szolgál ellenőri mi­nőségben. — Űjabban egyre több ilyen figura tűnik jel nálunk. Mindig más arcok. De az új rendelkezések ér­telmében nem kérhetjük szá­mon tőlük a felhozott áru eredetét! Megszűnt az öster- atekii igazolvány. S kér­d ésben egyedül a rendőrség tehet valamit. Ügy hallom, a városi tanács legutóbbi ülésén kapitányunk kilátás­ba is helyezte, "hogy kör­mükre néznek az „alkalmi” árusoknak! □ □ □ Szóba elegyedünk néhány termelővel. Régi piacosok. Van olyan, amelyik tíz esz­tendeje idejár. Friss zöld­séggel, gyümölccsel igyek­szik javítani a városrész el­látását. Leróják minden al­kalommal a helypénzt, ami négyzetméterenként két fo­rint, élő baromfi párjánál három, s várják a kuncsaf­tot. Persze, nem ebből élnek. A piac csak mellékes. Ki­egészíti a férj vagy szülő jövedelmét, besegít a ház­tartásba. Van egy panaszuk. S jo­gos a sérelem. A „guruló kocsma” lehetetlenné teszi a higiéniát. Jóformán egész nap nyitva tart, idekaptak már a környék szeszkazán­jai, ezek aztán italközi ál­lapotukban nem törődnek azzal, hogy piacon vannak. A -kerület egyszái utcagon­dozója hiába sepri fel nap­jában a placcot, reggelre megint bűzlik a tér. No per­sze, mert a csapszékhez nincs illemhely. Előfordult, hogy egy-egy kapatos alakot hajnalban az árusítópultok- rol kellett ieszoiítani. Ott aludtak ki részegségekét. Elképzelhető, mit hagytak maguk ijtán! □ □ □ — A teendő? Vagy nem tűnt ez még fel hivatalos embernek? Mit tett a ta­nács? És mit a KÖJÁL? A kereskedelmi csoport munkatársai kedvező válasz- szal szolgáltak kérdésünk­re. Megtudtuk, hogy első­sorban egészségügyi, vala­mint közrendi indokokra, s az idevágó rendelkezésekre hivatkozva, egy hónappal ez­előtt megvonta % „guruló kocsma”1 működési engedé­lyét a városi tanács az üze­meltető vendéglátó vállalat­tól. A határozat, fellebezés folytán, most került a felet­tes hatóság elé. Ha ott ha­sonló álláspontra helyez­kednek e kérdésben, akkor közmegelégedésre fog ren­deződni az új-hatvani piac szégyenfoltjának gondja, helyzete. Vagyis eltűnik a négykerekű bódéskoesí. s aki italra szomjazik, megy a mérésekbe, vendéglőkbe. Öt­száz méteres körben négy van belőlük. Csak egy kis tüvelmette- hát, kedves új-hatvani pia- cozók, háziasszonyok! Moidvay. Gy9s§

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents