Népújság, 1973. július (24. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-28 / 175. szám

\ Az egri járási ÍVEB eiapirendjén: West Side Story ß mezőgazda­ságban dolgozó nők heiyze e Pénteken . élelőti Egerben a járási hivatal kistanács­termében Kovács Ferenc já­rási-városi NEB-élnök veze­tésével tartotta ülését gz Eg­ri Járási Városi Népi Ellen­őri zési Bizottság. Az ülé­sen megjelent Hartmann István, a Heves megyei Né­pi Ellenőrzés; Bizottság el­nökhelyettese is. Elsőként megvitatták a mezőgazdasági nagyüzemek­ben dolgozó nők helyzeté­nek vizsgálatáról készült összefoglaló jelentést, amely­ben körvonalazták, hogy a termelőszövetkezetekben mi­lyenek a nők foglalkoztatá­sának feltételei, anyagi és szociális körülményei, szak­mai képzésük lehetőségei, valamint azt, hogy betart­ják-e a nők védelmére vo­natkozó rendelkezéseket, s milyenek az egyedülálló csa­ládos és gyermekes anyák helyzetének körülményei. A továbbiakban elfogad­ták a magán mészégető kis­iparosok I tevékenységének vizsgálatához készült prog­ramot, s azt az intézkedési tervet, amely a járási-váro­sa NEB munkájának to­vábbfejlesztéséről készült. A fiimen New York sze­génynegyede elevenedik meg. sivárságával, hordalé­kaival együtt. Itt1 nemcsak az utca; szemétre, arra a vegyes zsibongásra gondo­lunk, amely a zsúfolt nagy­várost füledtté teszi. Az em­beri hordalék, a tettek, a szenvedélyek,/amikkel ezek a grundos és semmirekellő fiatalemberek talán önhibá­jukon kívül elvadulva élik vadóc életüket, értéktelen­ségüket., ijesztő. Ebbe az utcai, Verekedés, bitangolós.1 semmit nem tisz­telő, cinikus elvadultságba érkezik meg a szerelem. És milyen veszélyesen ? Épp úgy, mint annak idején, Ve­ronában, Rómeó és Júliánál. Itt is a két ellentábor ér­dekellentétei éleződnek at­tól. hogy Tony első pillan­tásra beleszeret Mariába. Az alapszituáció veszedel­mesen hasonlít Shakespeare csodálatos költeményének el­képesztően fennkölt költői anyagára. E« mégsem után­zat! Költészet ez, magas fo­kon. És ne tessék ezt okvet­lenkedésnek venni, ezen a filmen az igazi költészet a zene. Bernstein. így rövi­den, Leonard és minden egyéb nélkül. Ez a késre menő grundos csapat, ön­magában nem lehetne évti­I zede tartó világsiker, csak azért, mert égető társadalmi problémákat leplezetlenül megvall. Még azért sem különösen, mert a látvány­Egy saj tótá j ékoztató ürügyén... , AUGUSZTUS 10-e és 20-a között, nagyszabású ipari és mezőgazdasági kiállítás meg­rendezésére kerül sor Bé­késcsabán. A kiállítás célja: bemutatni azt a fejlődési, amelyet a megye ipara és mezőgazdasága az elmúlt harminc esztendő alatt el­ért, s bemutatni a megye he­lyét a népgazdaságban. Mindezt külön is időszerűvé tette a nagyipar államosításá­nak 25. évfordulója, s annak is kerek 25 éve, hogy meg­tették az első lépéseket Bé­kés megyében a mezőgazda­ság szocialista átszervezésé­re. A kiállítás előkészületei­ről sajtótájékoztatón szá­molt be a megyei tanács ál­talános elnökhelyettese, Csa­tári Béla. Elmondotta, hogy a kiállí­tást 2000 négyzetméternyi fe­dett és 10 ezer négyzetméter­nyi szabad területen rende­zik, s már eddig 74 ipari, és 31 mezőgazdasági kiállító je­lentkezett a megye állami és szövetkezeti üzemeiből. A kiállítás ideje alatt egész sor szakmai bemutató szín­helye lesz Békés megye. Pél­dául nyolc megye szakem­bereinek részvételével ez alatt az idő alatt szervezik meg a szarvasmarha-te- pyésztési, tájjelegű bemuta­tót, melynek előadója dr. Soós Gábor miniszterhe­lyettes lesz. KÜLÖN IS említésre mél­tó, hogy ezekben a napokban Békéscsaba lesz a házigazdá­ja. a XI. Nemzetiségi Feszti­válnak. mely immár hagyo­mányossá vált. s ilyen mi­nőségben vendégül látja az ország nemzetiségi vidékei­nek művészeti és kultúrcso- portjait. És még két érdekesség: a MÁV 33 százalékos utazási kedvezményt biztosít az or­szág minden területéről ide­utazóknak. a Lottó Igazgató­ság pedig itt tartja meg. a kiállítás ideje alatt, 32. heti sorsolását. Reprezentatívnak. nagy­szabásúnak és érdekesnek ígérkezik.ez a kiállítás, mely­hez hasonlót korábban Szege­den, a közelmúltban Pécsen QjiwmM Uta. iitlius si&aaibalt ­rendeztek. A kiállítás mintegy másfél milliós költ-1 ségét az előzetes számítások szerint a bevétélekből fedezik, de jelentős a szervezésben részt vevő intézmények hoz­zájárulása is. A sajtótájékoztatón el­hangzottak nyomán felvető­dik az a gondolat, vajon a mi megyénk nem lehetne-e hasonló vállalkozások szín­tere? Időszerűvé tenné, — ter­mészetesen megfelelő és alapos felkészülés után — eredményeink bemutatását az is, hogy 1974 őszén ünnep­li megyénk felszabadulásá­nak 30. évfordulóját. Azt pe­dig, hogy Heves megyének is lenne helye a tájjellegű ki­állítások rendezői között, in­dokolja 6zőlőkultúrája. mely kiemelkedő az észak-ma­gyarországi mezőgazdasági vidéken. A Békés megyei előkészü­letek ismeretében talán itt sem megvalósíthatatlan olyan nagymértékű társadalmi megmozdulás, mint Békéscsa­bán. Bizopyos, hogy gazdasá­gi és társadalmi szerveink, tömegszervezeteink hozzájá­rulnának megyénk alaposan megváltozott gazdasági, tár­sadalmi és politikai arculatá­nak bemutatásához Békéscsabán mintegy 40 ezer résztvevőre számítanak. Vajon, egy hasonló tájjelle­gű kiállítás, — melyre a MÁV is utazási kedvezményt ad, — mennyi látogatót von- zana Egerbe, ahová minden kiállítás nélkül is a belföl­diek tízezrei látogatnak el evente? Egv ilyen nagyszabású ki­állítás megrendezése, termé­szetesen nem hetek, hanem hónapok feladata. Hosszú előkészítő munkára, az erők és a lehetőségek alapos fel­mérésére van szükség. Nem utolsó sorban az illetékes mi­nisztériumokat is. még a ki­állítást megelőző évben tájé­koztatni kell ilyen kezdemé­nyezésekről. Ezért jelez­nénk már most, — a Békés ' megyei sajtótájékoztató ürü­gyén — hogy talán érdemes lenne foglalkozni nálunk is hasonló gondolatokkal. A TOVÁBBI fejlődést te­kintve sokat jelenthetne egy ilyen formájú felmérése an- ngk meddig jutottunk el há­rom évtized leforgása alatt itt Heves meayéoea. Amerikai film . nuk már-níár az akrobati­kába felvonuló részét olyan színészek teljesítik, akik énekein és alakítani is tud­nak. És bár itt elsősorban a / nekilendült es , minden er­kölcsi gátlástól mente« fia­talságról van szó —1 ha ve­rekedni kell —, mégsem en­nek a heves és gőgös utcai fiatalságnak a varázsa lepi meg a nézőt. Bernstein és csaknem kizárólag Berns­tein. Ami ebben a filmre vitt musical-ben költészet, az a zenében van. azokban a remekül hangszerelt dal­lamokban, amelyek egybe­tartják ezt az alkotást. A film egyetemes történeté­nek titkot eláruló és való­ban ritka pillanata ez a West Side Story: megint egyszer nyilvánvalóvá vált, hogy a filmen nem a képi megfogalmazás az egyetlen, izárólagos cél és hatásle- etőség és minden más csak ennek alárendelten érvé­nyesülhet, hanem lehetséges az is, mint ebben az eset­ben, hogy a nagyszerű ze­ne hat leginkább a nézőre, a hallgatóra és aztán, má­sodlagosan kápráztatja el a sok tánc, az a sok bravúr, amit mozgásban ezek a fia­tal művészek elénkszórnak. (Lehet, hogy ebben az erős hatásban az a tény is lu­das, hogy a Story zenéjét évtizede jól ismerjük, hall­gatjuk és a kép csak most jutott el hozzánk.) Bernstein zenéje elhiteti velünk, a nézővel, a hallga­tóval, hogy ebben az utcai világban, ezek között a tén­fergők, grundosok, naplo- pók, megbízhatatlanok és le­vegőben röpködök között a legtisztább érzések is talajt találhatnak. Vagy hogy egyáltalán megszülethetnek! Riff és Bernardó barátai egymásról elmondják társa­dalmi és erkölcsi hovatar­tozásukat, azt is, hogy szü­leik bűneinek eleven és ve­szedelmes bizonyítékai ők, a New York-i alvilág szá­mára pyedesztináltan és ne­velődve. Szinte nem is tud­juk elképzelni a vadság és a kergetőzés viharzása köz­ben, mikor és hogyan tud­nak a dolgok itt addig sze­lídülni, hogy kibontakozhas- sék a pillanat, amelyért mindenki élni akar és sze­ret: s egyszercsak megszó­lal ez a néger és mexikói és egyéb népi gyökerekből táp­lálkozó szimfonikus zene, hátára vévg az ember) han­got és sodor, visz előre fezok felé az álmok felé, amiket a filmbéli szerelmesek is dédelgetnek, magunk is megélni szeretnénk. Nem betétek ezek a dallamok és a színpadi mű életre. ser­kentésére írottak, hanem egy zárt folyamat, amely any- nyira parancsoló és teljes egész, hogy az egész Sioryt csak a zene1 anyag teljes filmrevitelével volt szabad és érdemes közkinccsé ten­ni. Ezen a tényen az sem változtat, nogy Tony és Maria találkozása az ütkö­zet után, a megrázkódtatás, a da(lra fakadás, minden lé­lektani kivárás és indokolás nélkül történik. Jegyezzük fel a musical­nek, mint műfajnak nagy kitűnőségeit: a! forgatóköny­vet Arthur Laurents és Je­rome Robbins darabjából Ernest Lehman írta, míg a filmet Robert Wise és Jero­me Robbins rendezte. Az operatőri munka Dániel Fapp nevéhez fűződik. Ezek­nek az embereknek a szak­tudása kiváló képsorokhoz' vezetett: as; egész történet egy feszesen egységes, zárt, a zenével mindenütt össze­hangolt koreográfia. Nem­csak a táncokra gondolunk, hanem az egyes szereplők megjelenésére, színre lépésé­re is, egészen a rendőr had­nagyig: kimért, pontos, szo­lid pantomimia. Ha a ren­dezőt röviden dicsérni akar­nánk, azt állítanánk csak róla. hogv kitűnő együttest hozott össze és ezt az együt­test úgy kezelte, hogy nem volt főszereplő és mellék­alak: a maga pillanatait mindenki premier plan-ból és premier plan-ban kapta. A főbb szerepeket Natalie Wood. Russ Tamblyn, George Chakiris, Rita Mo­reno és Richard Beymer játsszák. A mű világsike/, Berns­tein miatt. És érdekes, hogy nincs maradéktalan élmény mégsem: a sok vadság és el­szántság közben az a pesti grund jutott eszünkbe, ahol azok a Pál utcai fiúk, köz­tük nemecsek — így, kis n-nel — ke-rgették az álmo­kat. Pedig itt a zene is szólt és mekkora! (farkas) A. RICHORDSON: Akárhány rátermett fickót maga köré gyűjthet az em­ber, ha ezer dollárt ígér nekik egy hétre. Nekem is sikerült: Chicagóból a 'leg­jobbak közül is a legjobbak- kal tétiem vissza. Tudásuk és tapasztalatuk 'annyi volt, hogy a Bogart-filmek forga­tókönyvírói is megirigyelhet­ték. Mind a tíz éppen ele­get ült, hogy megtanulja a leckét és a nélkülözhetetlen óvatossággal felvértezze ma­gát. Átlagos életkoruk har­minchárom év volt, átlagos magasságuk 180 centi, átla­gos testsúlyuk 90 kiló. Az ötletemről már beszámoltam nekik, de a részletek ismer­tetését későbbre hagytam. Morgan Cityben a vállala­tom raktárába vittem őket. — Ebben a városban eqy ember kezében van minden játékbarlang, az egész ka bíz tószer-kereskedelem és az egész prostitúció. Tehát nem lesz sok bajunk vele. Annál kevésbé, mert az újonnan megválasztott polgármester hadat üzent a bűnözésnek. Az emberünk meglapult egy kicsit, akarja látni, mi lesz a fenyegetőzésből. Meg kell ragadnunk az alkalmat, s főleg gyorsan kell cseleked­nünk. . Miután előadtam az el­képzelésemet, öt csoportra osztottam fel őket, magamat hagytam aranytartaléknak. Attól nem tartottam, hogy átvernek, mert legalább olyan dörzsölt voltam, mint bármelyikük, ráadásul az ar­com egyenesen ijesztő, hála a háborúban szerzett sebek­nek. Soha nem volt' közöm az alvilághoz, amelynek most a meghódítására készültem, de okát sem láttam, hogy a vállalkozás ne sikerüljön. Szóval, az embereim ket­tesével szétszéledtek. én meg hazamentem. Lábujjhegyen lopakodtam be a hálószobá­ba, nehogy fölébresszem Margie-t. Szegénykém, any- nyira belefáradt az életbe! Na, most már könnyebb lesz: a fiunk megnősült, a két lány egyetemre jár. Másnap reggel megkezdő­dött a vállalkozás. Az egyik csoport rábukkant Jed Ben­son rejtekhelyére, s már ro­hantam is oda, segíteni. Cadyt a portán hagytam, Brancó' pedig magammal vittem az emeletre. Nem té­továztunk: két rúgással be­törtük az ajtót, és Bensont úgyszólván álmában leptük meg. Ordibálni kezdett, de miután a hajánál fogva ki- ráncigáltam a szalonba, le­higgadt. Ehhez az is hozzá­segített r.yi'vän, hnav Bran­co ; közben ififegyverezte Az igazság mellett Csúcsforgalom a főutcán. Emberek sietnek, gépkocsik toriódnak, lékek csikorognak A Skoda óvatosan hálád, ami­kor hirtelen egy koppanás, egy jajgatás. — Nézzük ezt az őrültet! Elütött egy gyereket... A skodás leáll, kiugrik a kocsiból és a gyerekhez siet. A csődület egyre nagyobb, többen az öklüket rázzák. — Megérdemli a börtönt! Biztos ittas és... A (gyerek felugrik, de a térde vérzik, sápadt az ijed­ségtől. — Miért ugrottál a kocsi elé? A srác a vállát vonogatja, majd a barátjára mutat, aki már az út másik oldalán áll. — 0 integetett! Hívott, hogy menjek gyorsan. Az emberek körülállják a kocsit, a gyereket Hangos megjegyzéseket tesznek, részeg, disznózzák az autóst. Va­laki a szemtanúk közül közbeszól: — Emberek! Ne marháskodjanak, emberek! Ez a ko­csivezető nem hibás! Egy másodpercre elcsitul a moraj, majd elemi erővel Újra feltör a kiabálás. — Micsoda? Méghogy nem hibás? Meg kell őrülni! Valaki elüt egy gyereket és annak mentséget keresünk. Az autós is zavart, nézegeti a behorpadt sárhányót. A gyerek az orrát piszkálja. — Ez az igazság! Nem értik? A vezető nem hibás. Szól­janak hát! Látták mások is, hogy a gyerek ugrott a kocsi elé. Miért hallgatnak? Maga, maga kérem! Itt állt mellet­tem a zebra előtt, .amikor az eset történt. Az ötven körüli férfi felcsattan. — Csak engem ne keverjen bele semmibe! Én nem láttam semmit! Később hátra szól: — Majd bolond leszek hurcoltatni magam egy h-ülve autós miatt... Rendőr érkezik. Gyorsan széttessékeli a népet, de a gyűrű újra bezárul. Odamegy, megnézi a gyermeket, ba­rackot nyom a fejére. — Fogyasztott szeszt? — Nem kérem. — Fújjon a szondába! — Milyen gyorsan haladt? — Csúcsforgalom van. Olyan harminc, negyven körül. — Hibásnak érzi magát? — Nem kérem. Bárki elütötte volna. Újra zúgás. — Még azt mondja a rendőrnek, hogy nem hibás! Bör­tönbe az ilyennél! A szemtanú újra előáll. — Rendőr elvtárs én láttam, mi láttuk. Csak ők nem mernek szólni. Nem merik megmondani az igazságot! A rendőr végighallgatja, majd intézkedik: — Az ember egy kortyot sem ivott, óvatosan hajtott, a gyerek ugrott a kocsi elé. Kérem oszoljanak széjjel, a gép­kocsi indulhat tovább . .. A szemtanú mielőtt elmegy a rendőrhöz fordul: — Őrmester elvtárs! Ez hajmeresztő. Az emberek gyá­vák. Nem mernek kiállni az igazság mellett. A rendőr nem válaszol csak tiszteleg és kezét nyújtja a szemtanúnak ... Szalay István egyetlen testőrét, aki — hogy úgy mondjam — ébertelen- nek bizonyult. — Mi... mit akartok? — dadogta Benson. — Mindent — nyugtattam meg. Csörögni kezdett a tele­fon, Bensont keresték. — Nem ér rá. Miről van szó? i — Itt van nálam két ma- nusz, az% mondják, hogy többet nem dolgozom Ben- sonnak. — Úgy vani Mától kezdve ■új gazdád van, és huszonöt százalékkal többet kapsz. A többi emberem ugyan­ilyen jó munkát végzett — nem győztem felvenni a kagylót. A kérdés azonos volt, a válaszom úgyszintén. Branco sem tétlenkedett: miközben én telefonálgat­tam, ő megkereste a széfet. Bensont kilógattuk egy ki­csit az ablakon s máris kö­pött. Két bőröndbe becso­magoltuk a pénzt meg az üzleti könyveket (Benson sem tudott mindent fejben tartani, s ez jó volt). Aztán a testőrt szerződtettem, Bensontól pedig érzékeny búcsút vettem. — Dögölj meg! — szűrte ki a fogai kjözött. — Szívből kívánom, hogy az új polgár- ■mester tisztítsa meg a vá­rost az ilyen söpredéktől. — Én meg tanácsolom, hogy hordd el magad, és be ne tedd a lábad Morgan City be. Azon a héten be is fejez­tük a vállalkozást. A fiúk bejárták a játékbarlangokat, megkerestek mi1- len kábító­szerkereskedőt ég prostituál­tat, és szépen megmagya­rázták, hogy új gazdájuk van, és ezentúl minden üz­let rajta keresztül bonyoló­dik 1«, „ _____T.,_______ A kkor összehívtam a tár­saságok- Kifizettem fejen­ként ezer dollárt, ráadásul mindegyiknek adtam egy- egy repülőjegyet Chicagóig. A lelkűkre kötöttem, hogy többé ne jöjjenek Morgan Citybe, és érzékeny búcsút vettem tőlük. Ott voltam az új polgár- mester beiktatásán, s persze a feleségem is, aki úgyszól­ván a főszerepet játszotta a választási hadjáratban, s most valósággal sugárzott az örömtől, hogy jelöltje győ­zött. Az ünnepség után szemé­lyesen fölkerestem a pol­gármestert. Kezet fogott ve­lem, megveregette a vállam, egyszóval roppant szívélye­sen fogadott. — És mondd, Jtogy sike­rült ilyen szépen magad kö­ré gyűjtened ezt a sok csir­kefogót? — kérdezte. — Nagyon egyszerűen. Kö­zöltem velük, hogy új gaz­dájuk van és hogy szép fi­zetésemelést kapnak. — Ej, ha tudnák, hogy a szép élet csak néhány napig tart! Nemsokára tudatjuk velük, hogy mindenkit meg­figyelés alatt tartunk, és aki kapálózni merészel, azt rög­tön letartóztatjuk. Megtisz­títom én ezt a Várost a bű­nözéstől! Szavai határozottak vol­tak s ugyanolyan megnyug­tatóak és bizalomgerjesztő- ek, mint a háborúban, ami­kor a parancsnokom volt. — Nem is tudom, mit csi­náltam volna nélküled — jegyezte meg szerényen. — Ugyan, kérlek, semmi­ség az egész. Kinek tettem volna meg, ha nem a have­romnak — válaszoltam még azeréíijiebbüík _ __________

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents