Népújság, 1973. július (24. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-28 / 175. szám
\ EMBEREK ARATNAK K étségtelen: a gabona- betakarítás, az aratás s Rádió, a TV, a napilapok rendszeresen visszatérő témája. Megnyugtató beszámolókat hallhatunk, olvashatunk arról, hogy a tavaszi aggodalom ellenére jó a termés, áz elképzelt ütemnél is jobban halad a munka, ha nem is kifogástalan, de kielégítő az alkatrészellátás, a terményfelvásárlás, az üzemanyag utánpótlás. Jó dolog ez, de aki évtizedek óta figyeli ezt a témát, mégis bizonyos hiányérzettel teszi le a napilapokat. Az aratás kapcsán ugyanis alig, vagy egyáltalán nem esik szó a munkát végző émberről. A tünet magyarázata kézenfekvő és több oka van. Ezek közül kétségkívül legfontosabb, hogy míg korábban az aratáshoz valóságos népmozgósítás volt szükséges, addig ma határonkint, közvetlenül legfeljebb néhány tucat ember elfoglaltsága ez a tevékenység. Legalább ilyen jelentőségű, hogy korábban az aratást mindig nagy kérdőjelek kísérték. Mennyi termett és azt vajon sikerül-e időben, szolid veszteséggel betakarítani? És ha betakarították, mennyi kerül állami raktárakba a termésből? Ami központi készletbe kerül, elegendő lesz-e az újig, vagyis megtermett-e népünk kenyere? Ilyen kérdőjelek ma már alig akadnak. Bizonyosak lehetünk abban, hogy a megtermett szemet — hacsak valami különleges természeti katasztrófa nem következik — betakarítják, kielégítő minőségben raktárakba gyűjtik. És ez bőségesen fedezi egyébként is csökkenő kenyérszükségletünket. Talán ezért is beszélünk keveset az emberről. Pedig az aratás minden gépesítése ellenére ma is az emberek egyre nagyobb felelősséggel járó munkája. Ha a teljes folyamatot nézzük, nem is kevés emberé. Dolgoznak a kómbájnosok, a szállítók, szükség esetén a szárítók; embereknek ad munkát a tarlók letakarítá- sa, a szalma biztonságba helyezése a szem átvétele és tárolása, valamint a gépek karbantartása is. Mindezt elnökök és igazgatók, mérnökök és birgádvezetők népes gárdája hangolja össze, irányítja. Nem kevés munka az aratás és ma sem könnyű. Aki víkkendre vagy szabadságra utazik, meghökkenve szemléli, hogy micsoda porfelhőben dolgozzák magukat előre a kombájnok. Aki éppen a vízparton hűsöl, nem ritkán gondol arra, milyen nehéz lehet most rekkenő hőségben egy gép nyergébe ülni, vagy az egyébként is meleg szárítóüzemben dolgozni. Viszonylag új kísérőjelenség, hogy az aratás nem csupán pnegfeszíjetk fizikai munkát, de erős idegfeszültséget is jelent a résztvevők számára. Szinte felfalják a gabonát a /hatalmas Kolasz- kombájnok, órák alatt tüntetik el a tarlót a szuperteljesítményű Kirovec traktorok. Egy-egy ilyen gép azonban súlyos százezrekbe, nem egyszer milliónál is több forintba kerül. Akinek kezébe a gépet adták, - szüntelenül érzi a felelősséget, micsodá vágyont bízott a kezére a közösség, micsoda kiesés származhat abból, ha gépe akárcsak néhány órára is leáll. Nem kisebb az idegi terhelés a gazdaságok másik csoportjában sem, ahol még nem a legmodernebb gépek végzik a munkát.. A tegnapi kombájnok meglehetősen elhasználódottak, a hagyományos traktorok száma csak kevés helyen optimális. Az alkatrészellátás jó ugyan, de nem annyira, hogy percek alatt lehetne cserélni az eltörött darabot. Hajszálra számították ki majd mindenütt a kapacitást, valóban látástól vakulásig tartó .munka, személyes odaadás szükséges ahhoz, hogy az elképzelések valóra váljanak. A vezetőket viszont az teszi próbára, hogy a modern aratás seregnyi „fogaskerék" tökéletes illeszkedését kívánja. Leáll a kombájn, ha nem jön a szállító traktor, nem jöhet a traktor, ha a száríótüzem kapacitása nem bírja, illetve várni kell, ha fennakadt az átvétel. Egyszerre minden láncszemre figyelni, az adódó problémákat úgy kijavítani, hogy a baj ne gyűrűzön tovább, végsőkig próbára teszi még a gyakorlott organizátor képességeit is. Gépek falják fel a lábon álló gabonát, gépele viszik a termést, jórészt gépek szip- p^ntják-fújják tárolóhelyére is a szemet. Mégis emberek munkája ez. Embereké, akik a gépeket működtetik, akiknek ez a hivatásuk, akiket ezért fizetnek. Embereké, akiket ma már megkülönböztetett figyelemmel látnak el. Nem beszélünk már aratási pálinkáról, inkább co- ca-coláról, amit kivisznek a tarlóra, nem fogalom az aratási szalonna, de jellemző az esetleg naponként kétszeri főtt étel, ami szervezetten jut el a vezetőfülkékig. Alak aratnak, a betakarításban résztvesznelc, mégsem egyszerűen pénzért dolgozó emberek. Tevékenységük több figyelmet, több társadalmi elismerést igényel. Vegyük észre necsak a mázsákat és hektárokat, de a porfelhőket, és a megfeszült idegeket is, necsak tárgyi/ dol- logként beszéljünk az aratásról, de ejtsünk szót az emberek személyes, odaadó helytállásáról, egyáltalán az emberről, mint személyről. M egérdemlik. Kevesebben vannak, de felelősségük nagyobb. Munkájuk biztonságosabb, de eredménye több, mint valaha volt. F. B. Gyöngyös: kompresszorgyártó bázis A közelmúltban örömmel jelentette lapunk is „szőkébb hazánk’’, pontosabban Gyöngyös újabb sikerét: a Heves megyei Vas- és Fémipari Vállalat kompresszorai ezüstérmet szereztek az idei pécsi vásáron, a Dél-Du- nántúl rangos, nemzetközi termékfesztiválján. Kétségkívül ez talán a legnagyobb elismerése eddig a gyöngyösiek gyártmányainak — de a kompresz- szorokról nem most hallunk először. A profil kialakítása ugyanis még Révekkel 'ezelőtt megkezdődött a Mátra alji városban, , s fejlődéséről mind gyakrabban esik szó azóta. Különösen ebben az esztendőben emlegetik, miután ezidőre sikerült már valóságos kompresszorgyár- tó-bázist teremteni a tanácsi Cégnél, amit a szakmában országszerte komolyan jegyeznek. Az eredményekről, a törekvésekről Veres Albin igazgatóval és Szendrei László főmérnökkel beszélgettünk a napokban. Mint elmondták: útkeresésük során, a többi mellett csupán egyetlen próbálkozásuk volt a kompresszor, s akkor még nem is fűztek hozzá túlzott reményeket. Aztán egyszeriben mégis egyre nagyobb fantáziát kezdtek látni benne, s jobban „ráálltak a témára, mind lelkesebben foglalkoztak vele. Ügy, hogy egy idő múltán már 11 fajta gép készült műhelyeikben. Ám: jóból is megárt a sok. S e régi mondás igazságát Gyöngyösön sem volt nehéz felismerni. Az ilyenféle széles választék biztosítása túlzott erőfeszítéseket követelt, meglehetősen nagy költséggel járt. Éppen ezért, feltétlenül gazdaságosabb megoldás után kellett nézni. így később már ez foglalkoztatta az erősödő műszaki gárdát. Igyekezetüket siker koronázta. Napjainkban. már mindössze három főcsoportot gyártanak — de a hasonló alkatrészekből ugyanA közelmúltban a Heves megyei Népi Ellenőrzési Bizottság megvizsgálta a mező- gazdasági nagyüzemek munka- és egészségvédelmi helyzetét, továbbá a közös gazdaságok szociális ellátottságát. A mezőgazdaság műszála, technikai fejlődésével ugyanis növekedett a veszélyek forrása az üzemekben-. Vajon ezek megakadályozására arányosan növekedtek-e a munka- és' egészségvédelmi kiadások? Megteremtik-e a mezőgazdaságban a biztonságos munkavégzés feltételeit? KORSZERŰ TECHNIKA — NAGYOBB VESZÉLYFORRÁS A vizsgálat — melyről vaskos, több mint 30 oldalas jegyzőkönyv készült —' 12 termelőszövetkezet és két állami gazdaság munkavédelmi helyzetét elemei. Megállapítja, hogy a felmérés általánosságban jól reprezentálja a megye valamennyi mezőgazdasági nagyüzemének munka- és egészségügyi helyzetét. A termelőszövetkezetek megalakulásuk óta fokozatosan, évről évre létrehozták a nagyüzemi termelés legfontosabb technikai feltételeit Jelentős erő- és munka- gépparkot vásároltak, állat- tenyésztő telepeket építettek. Az évek során a közös gazdaságok tevékenysége az alapvető növénytermesztés és állattenyésztés mellett építőipari vállalkozással, és 'általános mezőgazdasági gépjavítással is bővült, A gazdálkodásban előtérbe kerültek a kompién• gépsorok, sőt, újabban a zárt technológiáit is terjednek. Általánossá vált a különböző, nagy hatóanyagú növényvédő szerek alkalmazása is. A szövetkezetek az elmúlt két év alatt csaknem 40 százalékkal több növényvédő szert használtak lat a termeléshez, Ezek közül EB-dosszié Műszaki forradalom és balesetvédelem a mezőgazdaságban több erős méreg volt. A technika robbanásszerű bevonulása a mezőgazdaságba, az üzemekben dolgozóknak uj munkakörülményeket és munkahelyeket alakított ki, amelyek viszont nagyon sok veszélyforrást is rejtenek magukban. A korszerű gépek és a szakosított. telepek mellett még sok helyütt — és ez általában jellemző — nem csekély számú a régi, elhasználódott gép, az* elöregedett állattartó telep, a korszerűtlen gépjavító műhely sémi Ezek átalakítása a tapasztalatok szerint nem javít aí helyzeten, s nem biztosítja ® dolgozóknak az egészségeq munkakörülményeket. ELAVULT GÉPEK ES ÉPÜLETEK A termelőszövetkezetekben — mint azt a vizsgálat meg- állaptíja — a munka- és egészségvédelem technikai színvonala szoros összefüggésben van a telepek, a műhelyek üzembe helyezésének idejével és a gépelt, gépsorok elhasználódásával. A régi állattartó telepeken hiányoznak az öltözők, a mosdok. Ennek következménye, hogy az ilyen helyeken dolgozók nagy része utcai ruhában tartózkodik munkahelyén, és legfeljebb arra ölti fel az élőin fehér köpenyt. Hasonló a helyzet a korábban épült gépjavító műhelyekkel is, ahol legjobb esetben csak az öltözőszekrény és kézmosási lehetőség biztosit ott. Rossz körülmények között dolgoznak a traktorosok is, akik öltöző híjai) munkaruhájukban, mennek haza, sok esetben még akkor is, ha aznap abban a ruhában mérgező növényvédő, vagy gombaölő szerrel dolgoztak. A megvizsgált termelőszövetkezetekben közel 450 traktorból 114 már teljesen elhasználódott, különösen a kedvezőtlen termőhelyi adottságú gazdaságokban. Az egr i járás termelőszövetkezeteiben újabban a hagyományos géppark meggyorsított cseréjével, a domborzati viszonyoknak legmegfelelőbb és kevésbé veszélyes erőgépek beszerzésére törekszenek- A gumikerekes traktorokat lánctalpasokkal váltják fel. Az állami gazdaságokban? a növénytermesztés gépesítése, az állattenyésztő telepek, a javítóműhelyek, munka- és egészségvédelme sokkal jobban szervezett és korszerűbb, mint a termelő- szövetkezetekben. Az állami gazdaságokban ugyanis kevesebb a korszerűtlen, elavult állattenyésztő telep, a szükségépületekben elhelyezett gépjavító műhely. A növényvédelemben részt vevőket pedig rendszeres orvosi ellénörzésben részesítik és ellátják őket védőruhákkal, felszerelésekkel. HIÁNYOS VÉDELMI MUNKATERVEK A termelőszövetkezetekben problémát jelent az is, hogy nyálon a határban dolgozók nem kapnak rendszeresen friss ivóvizet. Hiányoznak az időjárás viszontagságaitól védő helyiségek is, ahol a termelőszövetkezeti tagok rendszerei* ctkastetess és pihenése biztosítva tenne. A szövetkezetekben általában hiányosak a munkavédelmi tervek. A vizsgált gazdaságok közql 60 százaléka megfelelő pénzügyi előirányzat nélkül készítette el ezeket. így nem lehet tökéletesen megállapítani. hogy milyen anyagi erőforrások kellenének ahhoz, hogy a jelenleg- tapasztalható munka- és egészségvédelmi hiányosságokat felszámolhassák. A biztonsági szemlék nagyobb részét is csak, a nyári betakarításra korlátozzák, és többnyire ezekről is hiányos jegyzőkönyveket készítenek a szövetkezetekben. Bár a múlt évben csökkent a közös gazdaságokban a balesetek száma, mégis növekedett az egy balesetre jutó munkanapkiesés. Ez elgondolkodtató annál is inkább, mert a baleseteket zömmel a munka- és egészségvédelmi berendezések hiányossága, a védőfelszerelések használatának mellőzése, a munka- szervezési hiányosságok és a dolgozók szakképzetlensége okozta. A Heves megyei Népi Ellenőrzési Bizottság a vizsgálat alapjan javasolta, hogy a szövetkezetek vezetői ezután jobban vizsgálják felül a munkavédelmi szabályokat. Nagyobb gondot fordítsanak a balesetek megelőzésére, a balesetvédelmi . oktatásokra. Jobb üzem- és munkaszervezéssel, illetve hatékiioyabb ellenőrzéssel elérhetik, hogy a jövőben kevesebb baleset legyen a mezőgazdaságban Mtnluúuf Kától; akk«r nem kevesebb mint '18 különböző gép variálható a három régebbi típus mellett. 'Röviden: egyszerűbb, olcsóbb munkával is fenntartották. sót jelentősen bővítették korábbi kínálatukat. A sokáig ~ szinte ismeretlen kis vidéki vállalat „Léggép - márka alatt forgalomba hozott termékei valósággal' fogalommá vájtak! S hogy ez utóbbi. mennVi- re igaz, bizonyítják a jó nevű megrendelők, akik közül csupán néhányat említettek a cég vezetői találkozásunk alkalmával. A leg- nagyobbakból a Gépipari Termelőeszköz Kereskedelmi Vállalatot, a NIKEX-et. aztán például az Egyesüli Ízbeérni. <je , tagadhatatlanul segít a pécsi bemutatkozás ás. S örvendetes, hogy abe. földi érdeklődésen kívül jelentkezett már az első ky- fnolyabb külhoni partner i versenytárgyalások utc • ’ Egyiptom döntött a vállal ■ • mellett. Ugyanekkor más országokba elküldött ajánlataikra is várják a választ. s őszintén szóivá sokai: remélnek a szeptemberi moszkvai kiállításon való szereplésüktől. Tagadhatát.lanul bizakodnak. S ehhez nemcsak a nö vekvő megrendelések miatt van alapjuk, hanem az egyre többet \ akaró, mind többet mutató gárda miatt is. A műszakiak valóban szívA rajzból kompresszor születik. zót, a Gagarin Hőerőművet, a Dunai Vasműt, s az öntödei, húsipari, konzervipari, bútoripari vállalatok mellett a Magyar Hajó- és Darugyárat, amely hajóiba építi be a gyöngyösiek kompresszorait. Érdekes, hogy állandó partner lett az AG- ROTRÖSZT, méghozzá j olyannyira, hogy ezentúl kizárólag a Heves megyei Vas- és Fémipari Vállalattól kívánja beszerezni a szükséges gépeket, s már a jövő évi igényét is közölte. Eddig mintegy 3,5 ezer kompresszor készült Gyöngyösön — csupán az idei terv 570:’ — s napjainkban már 35 millió forintos a profil. Olyan értékű, mint az új gazdaságirányítási rendszert megelőző idő teljes vállalati termelése. Nemcsak kiterebélyesedett tehát, hanem egyenesen dominál a cég munkájában. Olyannyira meghatározza a programot, hogy példáuji a ma összesen 70 millió forintos termelési értékkel dolgozó vállalat, a IV. ötéves tervidőszak végére célul tűzött bűvös 100 millió ( elérésében is döntően a kompresszor-profilra alapoz. Ügy mondták Gyöngyösön, hogy aíf idén, lényegében a tavalyi, szegedi vásáron szétplántált hírük kezd ügyüknek tekintik a komp- resszorgyártást: azon kívül, hogy megteremtették a gépcsaládot, további tökéletesítésükről, fejlesztésükről sem feledkeznek meg. Hogy csupán egyet említsünk igyekezetükből: megszületett már a vezérlő automatika ötlete, s így még az idén automatikusán működtethető változata is lesz a kompresszoroknak. Megjelenik a prototípus, amit aztán akár jövőre, követhet a sorozat- gyártás. Napirenden tartják a vállalatnál a szakképzést, a szakmunkások továbbképzését is. s így a műhelyekben. .üzemekben egyre több hozzáértő társra találnak a műszakiak, a rajzasztalokon született tervek, rajzok mind tökéletesebb formában öltenek testet. Valamikor — még nem is olyan régen — legfeljebb szőlőjéről, kitűnő boráról emlegették a Mátra alji várost. Aztán megismerték iparáról, vasúti váltóberendezéseiről, kitérőiről, tranzisztorairól. diódáiról. Most. pedig, lám, már ügyes kompresz- 'szorai is hírét viszik, snap nap után öregbítik a nevét. Változó korunk egyik — nagyon is természetes — eredménye ez. Gyónj Gyula Jó termés, sok zöldborsókonzen A termelőknek idén jól fizetett a zöldborsó, 'kedvező volt a termés és a feldolgozó ipar nagy tételeket vett át. A konzervgyárakban is elégedettek az átvett áru meny- nyiségével és minőségével. A zöldborsó konzei*vipari idénye a gyárakbna befejeződött. Mintegy íj5 000 tonna zöldborsószemet vettek át a termelőktől1, 7000 tonnával többet, mint az elmúlt évben. Mindez azt jelenti, hogy hozzávetőleg 100 000 tonna zöldborsókonzervet készítenek a gyárakban, s a tavalyinál több kerül az he. A gazdaságok 1973-ban több mint 12 000 hektáron termeltek «zöldborsót, a konzervipar megrendelésére. A gyáraknak 103 termelőpartnerük van, ezek a gazdaságok a konzervipari zöldborsó-alapanyag több mint felét biztosították. A gazdaságokban gépekkel gyorsították meg a munkát — részben ez a magyarázata a jó minőségnek. Mmm Q 1973. július 32.. szombat
