Népújság, 1973. július (24. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-26 / 173. szám
Két hónapos vizsgálat Művelődéspolitikai célok és a valóság Művelődéspolitika Heves megyében Bevezetőben néhány szemléltető adaf : a két hónapos vizsgálatot tizenhárom főosztály végezte, reszt vett, benne. 70 szakember, ellátogattak 27 óvodába, 50 általános iskolába. 27 középiskolába, és 90 művelődési intézménybe. tízek a számok is igazolják, hogy az 1973. március, április hónapjában a művelődésügyi minisztérium általános Heves megyei felügyeleti vizsgálata milyen mélységű és szélességű volt. A számok egyúttal azonban a téma fontosságát is illusztrálják: a vizsgálat célja ugyanis annak megállapítása volt, hogy megyénkben — különösen néhány alapvető kérdésben — hogyan valósítják meg a központi művelődéspolitikai célokat, a Központi Bizottság közoktatásról szóló júliusi határozatát, és hogy általában milyen tendenciák érvényesülnek e területen. A vizsgálat alapvetően a közoktatás, közművelődés és a gazdálkodás problematikáját érintette, és a vizsgálat anyagát, mint ezt már lapunkban is közöltük, a megyei tanács végrehajtó bizottsága részleteiben is megtárgyalta. Elöljáróban is már megállapítható, hogy a vizsgálat rendkívül hasznos volt, nemcsak a helyi szervek munkájának értékelését, feladatainak körvonalazását, de a minisztérium elvi-, gyakorlati tevékenységét érintően is. Hiszen egy oldalról a vizsgálat során kellő megvilágításba kerüit a különböző művelődési szervek, ezen belül is a megyei tanács művelődés- ügyi osztályának tevékenysége, más oldalról a minisztérium a gyakorlati munka során is mélyebb tájékozódáshoz jutott a reális valóság jobb megismerésében. Mit is állapított azonban meg a vizsgálat? Vizsgálta az óvodai ellátást, az áltulánoe iskolák helyzetét, a megye középiskolai ellátottságát. a gyermekvédelem, az oktatási intézmények munkaerő gazdálkodási problematikáját, a pedagógusok élet- és munka- körülményeit. De jelentős teret kapott a vizsgálódás keretein belül a művelődési otthon, a könyvtári-, és a múzeumi hálózat helyzetének vizsgálata, sőt a levéltár tevékenysége is. Cikkünkben nem térünk ki erre, de tételesen vizsgálták a minisztérium szakemeberei a gazdálkodás kérdéseit és közvetlenül a megyei művelődésügyi osztály tevékenységét, és kapcsolat rendszerét is. A rendkívül mély, sokoldalú. de bonyolultságában is rendszeres és elemző vizsgálat megállapításai közül jó néhány különösen alkalmas arra, hogy a szakmai körökön túl a szélesebb nyilvánosság elé kerüljön: az átlag olvaso számára is érdekes konzekvenciák kerültek előtérbe. Az óvodai ellátás fejlődésében például örvendetes eredményeket értek el a megyében, \ már ami az óvodába járók arányát illeti: ez 59 százalék. Kedvezőtlen azonban, hogy ez a szint is csak azI óvodák zsúfoltságának növelésére volt elérhető, s különösen a városokban és a hevesi járásban már egészségtelenül zsúfoltak ezek az intézmények. Több óvodában 150—170 százalékos férőhely kihasználással nemcsak a gyermekellátás romlott, hanem már a biztonságuk is veszélyeztelett. Megállapította azt is a vizsgálat, hogy bár kiemelkedő a gyermekek iskola' iránti érdeklődésének felkeltése a megye óvodáiban, nem kielégítő sok helyütt a gyermekcsoportok fegyelemre, anyanyelvi tisztaságra való nevelése. Az általános iskolák helyzetét vizsgálva megállapítható. hogy itt is egyenletes a fejlődés és a megye cél- tudatos törekvését dicséri a * szakrendszerű oktatás országosnál magasabb aránya. Súlyos gond azonban a járulékos helyiségek hiánya, hiszen a 161 általános iskola közül 111-ben nincs tornaterem, 60-ban nincs műhely, 59-nek nincs könyvtára, — hogy csak néhány adatot említsünk a megállapítás illusztrálására. Gondot okoz, hogy a tanulmányi helyzet nem kielégítő az általános iskolákban: sok az osztályzat- ián tanuló, nagy a lemorzsolódás, a tanévvésztés. Az általános iskola nyolc osztályát 14 éves korig csak a tanulók 81 százaléka végzi el, és az első osztályt eredménytelenül végzők száma is meghaladja a 10 százalékot. Ezzel kapcsolatban általános az az álláspont, hogy a megye általános iskoláiban tovább kell erősíteni a pedagógiai munkát, de javítani kell az oktatás-, nevelés feltételein is. Hozzájárulna e feladatok megoldásához a napköziotthoni hálózat jelentős ütemű fejlesztése is, hiszen a megye városaiban olyan a lemaradás e fontos hálózat növelésében, hogy azt behozni csak jelentős erőfeszítések árán lehetséges. A megye középiskolai ellátottsága megközelíti az • országos szintet, és különösen örvendetes, hogy a szakközépiskolai hálózat kialakításában nemcsak jó együttműködés, de kedvező munkamegosztás is kialakult a szomszédos megyékkel. Helyes lenne azonban az iskolahálózat fejlesztése során a viszonylag ldslétszámú szakok koncentrálására, és a gimnáziummal közös igazgatási szakközépiskolák számának csökkentésére. A munkaerőgazdálkodás, a pedagógusok élet-, és munkakörülményei mind eredményesebbnek mondható az elmúlt években, mindez együtt hozzájárult például ahhoz, hogy a községekben javult a pedagógus ellátottság. A vizsgálat megállapította, hogy kulturális ellátottság szempontjából Heves megye országos szinten a középtájon foglal helyet egy esetlegesen felállítható rangsorban. Mindemellett nem. kielégítő a járási művelődési otthon- hálózat színvonala és általá'- ban is — mint erre már a Népújság is utalt korábbi cikkében — jelentős gondot okoz a művelődési otthonok személyi- és tárgyi feltételeinek hiányossága. A könyvtári hálózat hasonlóan az országos helyzethez megyénkben is kiépült, és a tanácsi könyvtárak állományát figyelembe véve, az ezer lakosra eső kötetszám például meghaladja az országos átlagot. De a városok munkáslakta külterületeiben és a legtöbb lakótelepen csak alacsony színvonalú ..szolgáltatások” alkalmas fiókkönyvtárak dolgoznak és ráadásul még a beszerzési keretek elégtelensége, a könyvtárosok többségének szakképzetlensége miatt a könyvtárak könyvállománya is sok kívánni valót hagy maga után. Egy rövid cikk keretében , éppen csak érinteni. sőt néhány kérdésben még érinteni sem tudtuk e rendkívül jelentős vizsgálat minden megállapítását. Az a tény azonban, hogy a vizsgálat a művelődésügyi osztály munkáját pozitívan, a megye köziművelődésében. oktatási életében dolgozó szakemberek munkáját elismerően Ítélte meg és hogy minden nehézség ellenére a fejlődés általános tendenciája előre mutat, — ez egyik legörvendetesebb ténye a Heves megyében lefolytatott művelődéspolitikai vizsgálódásnak. Gyurkó Géza Tyutcsev halálának századik évfordulójára Tyutcsev lírája jelentós helyet foglal el az orosz költészetben Gazdag gondolatvilága, mély érzése, formaművészete időt álló érték, s kincse az egész világirodalomnak. 1803-ban született, s még nem volt kilencéves, amikor Napóleon betört Oroszországba s a család kénytelen volt Jaroszlávlba menekülni. Ez az esemény nagy hatást tett rá, s talán éppen a honvédő háború eseményei lobbantották lángra lelkében a forró hazaszeretetei, amely költészetéből sugárzik. Házitanítója — Sz. J. Raics — hatására érdeklődése a klasszikus költészet felé fordul, s már 12 éves korában ódát ír Horatius stílusában. 1819-ben beiratkozott a moszkvai egyetem Irodalmi fakultására, majd annak elvégzése után 1822- ben külügyi szolgálatba lépett. Tökéletes európai műveltsége mellett is mindvégig orosz lélekkel érzett, s verseiben is sokszor megcsendül a részvét az orosz nép, az orosz paraszt iránt, még akkor is, ha a külön- utat járó Oroszország állapota számára is talány: Oroszországot, ész, nem érted; Méter, sing sose méri fel: külön úton jár ott az élet — Oroszországban hinni kell! Külszolgálata során főként Münchenben tartózkodott. Komolyan tanulmányozta a német irodalmat, Goethének, Schillernek és Heinének több versét lefordította oroszra, de a francia szellem közelebb állt hozzá. Állandóan figyelemmel kísérte a francia politikai eseményeket, s az 1830-as júliusi forradalmat helyesen úgy értékelte, mint „egy forradalmi korszak kezdetét Európában”. A szabadabb nyugat-európai légkör nem kerülte el figyelmét. Oroszországban; töltve szabadságát, felháborodva nyilatkozott az arak- csejevi rendszerről. „Oroszország csupa hivatal és ka-, szárnya, minden a rang és a korbács körül forog” — mondotta. Ellentmondásosságát azonban szemléletesen bizonyítja, hogy a dekabristákat nem értette meg, felkelésüket elítélte. 1844-ben Tyutcsev visszatért Pétervárra, ahol a külügyminisztérium sajtóosztályának főcenzori tisztét töltötte be. Mint cenzor nem volt gátlója a haladásnak, „díszőrséget állt a gondolat mellett”. I. Miklós cár uralkodásának utolsó évei és a krími háború feltárták előtte a kormánykörök „ostobaságát és aljasságát”. Meggyűlölte az üres és köny- nyelmű pétervári társaságot, s élesen bírálta a bürokratikus önkényuralmi rendszert. Ekkor már Oroszország szerte ismert költő. Nyekraszov a legnagyobb költő;'' tehetségek közé sorolja, Turgenyev szintén nagy tisztelője. 1873. július 27-én halt meg Carszkoje Szelóban. Forma- és témaválasztása nem változatos, de megsem vádolható egyoldalúsággal. Egy és ugyanazt a tárgyat mindig másként ábrázolja. Árnyalatokkal dolgozik, a külsóséges, rikító hatásokat kerüli. Mint művész nyugodt, biztos és mértéktartó. Versei a gondolat és forma, egységét mutatják. A szimbolizmus orosz hívei megpróbálták maguknak kisajátítani a költőt. Talán ebből táplálkozott az a téves felfogás, ameiy hosszú időn keresztül tartotta magát, hogy Tyutcsev a „tiszta. művészet” képviselője. Verseiben gyakorta visszatérő téma a bánat és a fájdalom motívuma. Hangjával megelőzte a nyugati dekadenseket, de távol állt a szimbolizmus filozófiájától is, s az orosz költészet legjobb hagyományait követte. A forradalmi demokraták- közül Nyekraszov és Dobról jubov szenvbeszálUak a reakcióval Tyutcsevért. Az utóbbi rámutatott arra, hogy Tyutcsevben „forró szenvedély, kemény energia és mély gondolat” lakik, amely éppen úgy reagál a „társadalmi és erkölcsi kérdésekre, mint a természeti jelenségekre”. Számára a valóság nem elvont, ködös, hozzáférhetetlen valami, költői látásmódja realisztikus. A szovjet irodalom méltán tartja alkotásait értékes örökségnek. Lengyel Zoltán Hatiiani KISZ-fiatalok a kolozsvári Mátyás-szobornál. Julius csütörtök Az erikl álmodozó Minden faluban akadnak csodabogarak, filozófusok. Ilyen különcnek számított Erikben Petrosz-keri. Felépítette légvárait, s azok rgndre összeomlottak az érdes élet csapásaitól. Amikor egy-egy álma szétfosz- lott, jól látszott, hogy Petrosz-keri szeme meglelik szomorúsággal. Először jó harminc esztendeje tévedtem e faluba. Petrosz-keri még fiatal volt, de már átélte a nagy csalódást. ' Parcellájára szép gyümölcsöst varázsolt, de nem volt hajlandó körülövezni kerítéssel. „Gonosz-gazdagok már nincsenek, az enyéim az enyémet nem bántják” — gondolta Petrosz-keri. S valóban, amíg a fiatal fács- kák növekedtek, egy ujjal sem nyúlt hozzájuk senki. Végre a kert termőre fordult. Akkor ütött be a baj. Egyszer a kertjébe menve. Petrosz-kerj teljesen lecsu- pasztva ' találta kedvenc gyümölcsfáit, Raddasul a toszLEONYID GURUNC: togatók, kíméletlen pusztítást végezve, letördelték a fák ágait is. Jól emlékszem Petrosz- keri összehúzott szemöldökére, bánatos-töprengő tekintetére. Ügy adódott, hogy sok esztendő múltán ismét Erikbe vetett a sorsom. Mindén ismerősnek tűnt: ugyanazok a földek, hajlatok, ugyanaz a gólya a gyors, köveken- zuhogó hegyi folyó partján, mint régen. Alaposan körülnéztem. Nem, nem minden a régi itt. A dűlőutak mentén körték aranylottak. halovány fényben égtek a pelyhes őszibarackok, és senki sem őrizte őket. Sehol egy kerítés, vagy tüskés bokorsövény. És senki nem lép az őrizetlen gyümölcsösbe, avatatlan kéz nem ér az ágakhoz. Hirtelen megláttam öreg barátomat — Petro«/,-kerít. Szembe iott yeJ#m a> mosolygott. Arcvonásaiban minden ott gyűrűzött: az átélt kudarcok szomorúsága, a teljesült remények öröme. Vagy csak álmomban jelentél meg, kedves eriki álmodozóm ? Hegyi történet A birkanyáj lefelé ereszkedett a hegyről, a nyári legelőről, a téli pihenőhelyre. Félúton az öreg pásztor felfedezte, hogy eltűnt a legjobb, legidősebb kutyája. — Karabas! — szólította a kutyát. A visszhang messze, a hegyek oldaláról zuhant ja mélybe, de az állat nem került elő. „Bizonyára kimúlt” — gondolta a juhász. Á hegyi, kutya, ha ráérez a végre, elmegy a gazdájától, hogy ne szomorítsa. Néhány nap múlva a pásztor felvette volna a nemezt köpenyét, de nem találta. Lehet, hogy ottmaradt a nyári legelőn. Kora tavasszal a nyájat ismét felhajtotta a hegyi mezőre. Azonnal észrevette a köpenyét, mellette — az elveszett Karabast. Mindent megértett: a kutya ottmaradt, őrizte a köpenyt. Körben a fű összetaposva, lerágva senyvedt, s néhány isten tudja honnan szerzett csont fényesedett. Az eb sovány volt — bőre a csontjára feszült — szőre szennyes-szürke csomókban meredt a külvilágra. — Karabas! — szinte ugrott felé az öreg pásztor, egy darab húst elővéve a táskájából. De a kutya nem fogadta el sem a húst, sem a gyöngédséget. Idegenül vicsorítva sárga fogaival, farkát maga alá húzva elment, egyre távolodott, vissza sem fordulva a szólításra Karabas nem tudta megbocsátani gazdája feledé- kenységét. (Folytatjuk.) Havas Ervin fordítása Hatvani fiatalok kalandozása A KISZ Hatvan városi bizottsága először szervezett külföldi társasutazást a mozgalomban élenjáró fiatalok részére, s mindjárt negyven leányról, fiúról kellett gondoskodnia a túrát lebonyolító Expressz irodának. — Erdélyi utazásunk sok szép élménnyel, hasznos tapasztalattal zárult. Viszonylag rövid Idő, alig egy hét állt rendelkezésünkre, de romániai útikalauzunk, Rafiái Péter Jóvoltából ezalatt is megismerkedhettek a hatvani fiatalok Kolozsvár. Marosvásárhely, Székelyudvarhely, Déva, Torda természeti szépségeivel, műemlékekben gazdag tájaival — mondotta a csoport hazatérte után Juhász Ferenc, a KlSZ-bizott- ság titkára. — Meglátogattuk Kolozsváron Mátyás király szülőházát, a messze földön híres botanikus kertet, jártunk a Tordai-hasa- dékban, megmásztuk Kőműves Kelemen balladából ismert várának falait, láttuk a Marosvásárhelyen épülő új magyar színház modern épületét, s Farkaslakán elhelyeztük vadvirágosolcrunkat a kiváló író, Tamási Áron sírján. Fogadtatásunk mindenütt szívélyes, baráti volt, s ellátásunkat is kifogástalanul oldotta meg a romániai testvériroda. Élményekkel megrakodva tért vissza a Duna Cipőgyárban dolgozó Mezei Mária, Nagy Júlia, a konzervgyári Papp Erzsébet, Rónaszéki Gábor éppen úgy, mint Juhász István, a vasútállomás forgalmistája, vagy pedig Baraúyi Károly, aki az Ingatlankezelő Vállalatnál dolgozik, s elmaradhatatlan fényképezőgépét, filmfelvevőjét ezúttal is magával vitte. — Utunk tapasztalatait egyébként rövidesen közösen megvitatjuk — folytatta beszámolóját Juhász Ferenc. — Ezen a találkozón levetítjük a színes diákat, a mintegy harminc percnyi keskeny- filmszalagot, s döntünk arról is, hogy folytassuk a kezdeményezést, ml legyen a következő esztendő úticélja í
