Népújság, 1973. július (24. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-26 / 173. szám

Társadalmi juttatások és az életszínvonal f REGI FELISMERÉS, hogy • társadalmi juttatásoknak t aemcsak szociális jelentősé­ge és hatása van, hanem ; közvetlenül befolyásolják a j gazdasági fejlődés ütemét, í Nyilvánvaló, hogy azokban I az országokban, ahol a la­kosság egészségügyi, kultu­rális — ideértve a szakkép­zést is — színvonala magas, '. ott lényegesen gyorsabb üte­mű fejlődésre képesek, mint azokban az országokban, ahol ez a színvonal az át­laghoz képest alacsonyabb. Másrészt: a társadalmi futtatások rendszere, az élet­színvonal alapvetően befo­lyásoló jövedelempolitika szemszögéből sem tekinthető másodlagosnak. A szocialis­ta jövedelempolitika ugyan­is nem merülhet ki a mun­ka szerinti elosztás elvének alkalmazásában. Szociálpoli­tikai meggondolásokat is ér­vényesíteni kell és ezt szol­gálják különösképpen a pénzbeli társadalmi juttatá­sok (például a családi pót­lék, a táppénz, a gyermek-, gondozási segély, a nyugdíj), de az úgynevezett közvetett, nem pénzben nyújtott jut­tatások is. A szociálpolitika tehát alapvető része az egész jö­vedelempolitikának, s ha az egész rendszer jól illeszke­dik a társadalmi-gazdasági életbe, akkor a szociálpoli­tika számottevően gyorsít­hatja az ország fejlődését. (Például: a gazdaságilag ak­tív személyek általános élet­nívója attól is függ, hogy az állam milyen mértékben já­rul hozzá a gyermekek és az idős korúak eltartásához. Az életszínvonal pedig köz­vetlenül is befolyásolja az emberek munkaképességét, produktivitását.) A STATISZTIKAI ADA­TOK elemzése — de a ké­zenfekvő, mindenki által is­mert tények is — egyértel­műen bizonyítják, hogy ha­zánkban a társadalmi juttar tások aránya nemzetközi vi­szonylatban is magas, sőt: vannak juttatások (például a gyei-mekgondozási segély) amelyek a legfejlettebb ipa­ri államokban is. Ismeretle­nek. Az embernek már-már az az érzése, hogy államunk, anyagi lehetőségeit megha­ladó mértékben vállalja a társadalmi juttatásokat, ugyanakkor a lakosságnak újra és újra magyarázni, bi­zonyítani kell, hogy ezeket — közkeletű és közhelysze­rű kifejezéssel élve — a „borítékon kívüli” összege­ket épp úgy figyelembe kell venni az életszínvonal meg-. ítélésénél, mint a havonta kifizetett béreket, éppúgy részei az életszínvonal növe­kedésének, mint például az időről-időre végrehajtott béremelések. A szakemberek jól tudják: ez a jelenség — tudniillik, hogy az emberek nem mél­tányolják kellőképpen a tár­sadalmi juttatásokra fordí­tott hatalmas összegeket — nemcsak és nem elsősorban esetleges szűk látókörűséggel magyai'ázható, hanem a tár­sadalmi juttatások rendsze­rének néhány lényeges prob­lémájával, a rendszeren be­lül található aránytalansá­gokkal, bizonyos ellentmon­dásokkal is. Az összes juttatásoknak 46 százaléka a pénzben fi­zetett, közvetlen juttatás. A nagyobb részt képviselő nem pénzbeli juttatásokat való­ságos értéküknél kisebb megbecsülésben részesíti a közvélemény. Pedig ezek közé tartozik az oktatás­ügy, az egészségügyi ellátás, hogy csak a legnagyobb összegeket felemésztő köz­vetett juttatásokat említ­sem. Csak a társadalombiz­tosítási kiadások összege már 1970-ben, több mint 30 milliárd forint volt, s ebből mindössze 5,5 milliárd fo­rint terheli a biztosította­kat. Minderről hajlamosak vagyunk megfeledkezni, s talán érthető is, hiszen a társadalmi juttatások gya­korlatában vannak olyan torzulások, amelyek némi magyarázatot adnak arra is, hogy miért részesítjük előny­ben a pénzben fizetett jut­tatásokat. Egy, két évvel korábbi felmérés szerint, üzemétkez­tetésben részesül a gyárak és intézmények dolgozóinak 25 százaléka, kedvezményes üdültetésben csak 5 száza­lék. A bölcsődéskorú gyer­mekeknek alig 10 százalé­kát, az óvodáskorúaknak is csak a felét lehet gyermek- intézményekben elhelyezni. (Persze itt számításba kell venni, hogy jelenleg 200 ezer körül van azoknak a száma, akik a gyermekgon­dozási segélyt veszik igény­be.) AZ aranytalansagok egyúttal jelentős jövede­lemaránytalanságokat is okoznak. Több nagy válla­latnál végzett reprezentatív vizsgálat bizonyítja, hogy dolgozóik 60 százalékának juttatásai nem haladtait meg munkabérük 10 százalékát sem, a dolgozók 10 százalé­kánál pedig a juttatások ér­téke a bérek 70 százaléká­nál is magasabb volt. Mind­ez egyértelműen utal arra. hogy a társadalmi juttatások rendszerét felül kellene vizs­gálni, de mindenekelőtt ki kellene dolgozni e juttatá­sokra vonatkozó új, szociál­is gazdaságpolitikai célrend­szert. A témához tartozik — s erről részletesen szó van az Országos Műszaki Fejleszté­si Bizottság egyik tanulmá­nyában is —, hogy nálunk bizonyos szolgáltatásokhoz kizárólag társadalmi juttatás formájában lehet hozzá jut­ni és nincs mód azok meg­vásárlására. S miután a sza­natóriumi ellátást, a nap­közit. a gyógyüdülőt rész­ben, vagy teljesen költség­vetési forrásokból finanszí­rozzák, az e célokra fordít­ható összegek nem növelhe­tők tetszés szeript, az intéz­mények igénybevétele szigo­rú feltételekhez kötött. E rendszernek ' a fenntartása — pontosabban az átlagos­nál nagyobb jövedelmű ré­tegnek ilyen jellegű többlet- fogyasztásának mesterséges korlátozása — hosszabb tá­von tekintve, társadalmilag és gazdaságilag sem tűnik indokoltnak. Arról nem is beszélve, hogy a „fogyasztó” választási lehetőségeinek ki- terjesztése politikailag és gazdaságilag is csak kedve- i ző lehet. Azt alighanem mondanom sem kell. hogy a fizetett szolgáltatásokra va­ló részleges áttérés nem szo­ríthatja háttérbe az eddigi ingyenes, vagy kedvezmé­nyes szolgáltatásokat. A TÁRSADALMI juttatá­sok rendszerének alapjai több mint két évtizeddel ez­előtt alakultak ki, de köz­ben megváltozott a gazda­sági környezet, megváltoz­tak a jövedelmi viszonyok és arányok is. Felismert tény, hogy egyes juttatási formák ma már elavultak, másokra a jelenleginél is több pénzt kellene költeni. Az arányok, a szerkezet mó­dosítására lenne szükség ah­hoz. hogy a juttatások vál­tozatlanul megfeleljenek a bevezetőben említett — és gazdasági, társadalmi éle­tünk szempontjából rendkí­vül fontos — követelmé­nyeknek. Vertes Csaba Változások Esercsehiben Gép nélkül könnyebb? Megyénkben már csupán egyetlen mélyművelésű szén­bányát találunk, s a környék­ben sorra kimerült aknák után erről is azt kezdték mondani: nincs nagy jövője. Különösen, amikor a nehéz fejtési feltételek, a nagy munkaerővándorlás nyomán az elmúlt években ugyancsak nehéz helyzet alakult itt ki. Ám, akik jól ismerték. s tudták milyen kincs rejtőzik még a föld alatt Csehi kör­nyékén, nem mondtak le a bányáról. Egymást követték a kísérletek, új eljárásokkal, gépesítéssel. Nyugatnémet gyártmányú széngyalút vit­tek a frontra — egyedüli volt az országban —, hogy nagy teljesítményével kihúzza a csávából a terveivel elma­radt bányát. Ez a kísérlet sem sikerült; a gyalu nem tudott, megbirkózni a kemény szénfallal, el kellett szállíta­ni a nagy értékű gépet. Ezek­ben a hónapokban bizony ne­héz munkájuk volt á veze­tőknek, s a fejtésen dolgozó bányászoknak egyaránt. De az utóbbi időben ismét ked­vező változásokról hallhat­tunk; úgy tűnik, mind mun­kaerő, mind teljesítmény te­kintetében kezdenek helyükre kerülni a dolgok Egercsehi- ben. Sok a jelentkező Mi is történt tehát? Papp János bánya vezető és Simon Sándor főmérnök véleménye szerint* még ez az esztendő is „birkózással” telik el, mert a moétani munkahelyek vize­sek, gyakran összeszűkülnek, sokat kéll küszködni a fejtés­sel. De ezeket befejezve jobb körülmények várjak majd a frontokon dolgozókat: a dél-nyugati harántvágatban ugyanis, ahová jövőre tele­pülnek a csapatok, a követ­kező hónapokban már elvég­zik a víztelenítést. — A bánya jövőjét-a terv­szerű feltáró munlta biztosít­ja. Sikerült-e ezt összhangba hozni a termeléssel? — A feltárási tervünket az első félévben némileg még túl is teljesítettük — vála­szolta Simon Sándor. — E té­ren nincs problémánk s ez annak is köszönhető, hogy az — Ez itt mind dinnye — mutat az előttünk elterülő, szinte beláthatatlan táblára Fülöp Pál, a hevesi Rákóczi Termelőszövetkezet párttit­kára. — Mennyi az idei dinnye- földterületük? — Ötszázötven hektár, . vagyis több mint 1000 hold. Sőt — mondja Gulyás 'Sán­dor, a termelőszövetkezet el­nöke. — Ügy is érzékeltet­hetjük az idei dinnye-meny- nyiséget: több mint 1000 va­gon termésre számítunk ... — Hogyan indult a sze­zon? — Ezekben a napokban, alig egy hete kezdtük meg a görögdinnye szedését. A sárga valamivel korábban kezdett érni. Az első napok­ban 40—50 mázsát. szállítot­tak el a felvásárló partne­reink a piacra, Egerbe. Gyöngyösre, Miskolcra és a fővárosba. — Melyik cég a legna­gyobb partnerük? — A HUNGAROFRUCT. Velük 500 vagonos szerző­dést kötöttünk az idén. A másik 3t)0 vagon részben megyénk, másrészt Borsod megye és a főváros piacai­ra kerül. A HUNGARO­FRUCT ugyanis exportra vá­sárol. Kint a földeken, a Semjéni dűlőben járunk. Itt is ott is dinnyekupacok emelkednek ki a sűrű indák közül. Szor­gos kezek, szakértő szemek vizsgálják a kedvelt nyári gyümölcsöt, hogy megérett-e, érdemes-e leszakítani. Most kezdődött a szezon, de máris nagy a forgalom a határban, a dinnyeföldeken. — A meleg, az elmúlt napok forró napsütése gyor- «&£. erlgUo .és érleli a tuny­Hevesi határjárás; Dinnye, dinnye, dinnye ... nyét — mondja Nagy Sán­dor csányi dinnyés, aki im­már negyedik éve szegődött Hevesre. — Itt negyedik éve dol­gozom, de a dinnyés szak­mában. mióta az eszemet tu­dom. Annak idején ugyan­is, amikor én gyermek vol­tam, a szülök mindig ma­gukkal vittek bennünket a dinnyeföldre. Segítettünk mi is, arhiben csak tudtunk, s így hamar beletanultunk. Miközben a felnőttek, a rokonok (akik minden diny- nyeszüretkor beállnak segí­teni). az indák között se­rénykednek . előbukkan a kunyhó környékéről Nagy Sándor 10 éves szőke fiacs­kája. Karéj dinnyét maj- szolgat. — Hát te dinnyés le­szel-e? — Nem. Gépkocsivezető — válaszolja határozottan. — Én is gépkocsivezető vagyok „civilben”, amikor elmúlik a dinnyeszezon — mondja az apa. — A sütő­iparnál dolgozom Gyöngyö­sön. A fiamnak valahogy az a foglalkozásom szimpatiku- sabb. Talán jobb is. hiszen ennyi kockázatot nem köny- nyű vállalni, mint amennyit a dinnyésnek vállalnia kell. Volt már olyan esztendő is, amikor fuccsba ment a munkám eredménye ... — Es ilyenkor? — Ilyenkor a dinnyés ösz­-szccfromagol. - és törölheti ä szemét mind a két öklé­vel ... — A mostani év, a termés mivel kecsegtet? — Eddig nincs panaszunk. Ez a Korai Kincs valóban kincs. Hamarabb is érik, mint a Sugár Bébi, meg igénytelenebb, kevésbé érzé­keny az időjárás viszontag­ságaival szemben. Ugyan­akkor a hoztam is szinte a másfélszerese, mint a Su­gár Bébijé... — Mennyi? — 260 mázsára is felmegy hektáronként, amíg a Bébi­ből nagyon jó. ha 174 má­zsát el tudunk érni. Nagy Sándor 15' hektáron vállalta a hevesi Rákóczi Termelőszövetkezetben az idén is a részes művelést. Az egész területet Korai Kinccsel ültette be. Tavaly sem csalódott ebben az új íajtábán. — Van már ennél újabb fajtánk is — mondják a ter­melőszövetkezet vezetői. — Húsz holdon most folyik a kísérlet egy új hibriddel. „H—2" a neve. — És a tulajdonságai? — Kistestű, kettő—három kilogrammos görögdinnye. Ezek iránt nagyobb a kül­földi kereslet, mert ezeket lehet a legpraktikusabban csomagolni, szállítani, sőt a hűtőszekrényben tárolni is Ezenkívül ízletesebb és ko­rábbi érésű, mint a többi iyM- aatáp Mm nálunk is' a hozzáfűzött re­ményeket, az még ezután derüL ki. fi. dinnye a fő terméke a heve'si zöldségkertészetnek, de emellett nem jelentékte­len a paradicsom, paprika, borsó és uborka területük sem. Az idén különösen szép terméskilátás mutatkozik paradicsomból; úgy néz ki, hogy a 380—430 mázsát is el­érik hektáronként. És mind­ezt 170 hektárnyi területen. A paprikából ültettek mint­egy 86 hektárt, s már lát­szanak a sorai a másodve­tésként földbe juttatott 20 hektárnyi uborkának. 12 hektár karfiolnak, káposztá­nak. Borsót is, vetettek a már learatott, fölszántott te­rületen 20 hektárt. Ezek iránt a késő őszi primőrök iráVit is komoly az érdeklő­dés. Hevesen — a közös gaz­daság tagjainak, szakembe­reinek és vezetőinek dicsé­retére legyen mondva —, ebben az évben is szép eredmények születtek és mutatkoznak a nagyüzemi zöldségtáblákon. A vasútállomásról elindul­tak az első dinnyés vago­nok, s néhány nap múlva egész szerelvények, vonatok szállítják tova innen a leg­kedveltebb nyári gyümöl­csünket. utóbbi időben teljesen meg­szűntek a létszámgondok, sőt már ott tartunk, hogy vissza kell utasítani a munkára je­lentkezőket. Ilyenkor nyári idényben korábban mindig az volt a baj, hogy a szabad­ságok miatt sokszor alig ju­tott ember a frontokra. Most nem így állunk, s ez bíztató az őszi szezoniciőre is. Lesz elég munkáskéz a fejtésein. — Ez a bérrendezésnek köszönhető? — Az elmúlt félévhez vi­szonyítva átlagosan 13,3 szá­zalékkal emelkedett a bér­szint. Ez biztosan nagy ösz­tönző erő, s a bérrendezésre szükség is volt ahhoz, hogy előreléphessünk. A vájárok átlagbére ebben - a félévben már megközelítette a négy­ezer forintot. — Persze annak idején a gépekkel való kínlódás is sok ebernek vette el a ked­vét; nem tudták teljesíteni a tervüket, kisebb volt a fize­tés és bizony a kevesebbért is nagyon meg kellett harcolni. A gépesítés nem könnyű do­log Csehiben. Tanultunk be­lőle, s új berendezéseket, ez­után csak óvatosan, alapos előkészítés után vásárolunk. Körülbelül három , év múlva az északi mezőn egyébként módunk lesz majd komo­lyabb műszaki fejlesztésre, nagyobb gépek alkalmazású­ra. „Apró" szervezési intézkedések Persze amíg a gépesítés el­kezdődhet, addig is lehet ten­ni a lendületesebb munka ér­dekében. Ezt bizonyítják az elmúlt hónapokban végre­hajtott szervezési intézkedé­sek is. amelyek, lerövidítet­te az üzemidőt, több mun­kafolyamatot ésszerűsítettek. A főmérnök — aki egyébként a múlt év decemberében ke­rült erre a posztra — már korábbi munkahelyén, h vállalati központban is fog­lalkozott az üzemidó jobb ki­használásával; ezt most a gyakorlatban próbálhatta ki. — Először a leszállás rend­jét szerveztük át, hogy lerö­vidítsük az üzemnél töltött időt. Eredmény: míg koráb­ban 35—40 perc ajatt történt a ki- és beszállás, ez most 20—25 perc alatt lebony^lo- dilí. Egész apró dolgokon változtattunk. Például, míg eddig a felvonó kasnalc csak egyik oldalán szálltak lei az emberek, most mind a kel­tőn. Míg a szerszámokat ed­dig a végállomáson kapták, azokat most már az indulás­nál megszabott idő alatt. En­nek folytatásaként módosítot­tuk az autóbuszok menet­rendjét is, és a 20 perc, amit nyertünk tisztán az otthoni szabadidőt gyarapítja. — Hamar megszokták a dolgozók az új rendszert? — Két hét után már nem okozott problémát senkinek. Igaz, szigorúbban is vettük az időbeosztást, á réndet, elő­fordult néhány esetben pré­mium elvonás is. De a jó munka feltételeit mindig- igyekszünk biztosítani s ez végül is csak a bányászoknak jó. A főmérnök a félévi mér­leg készítésekor tájékozódás­képpen rangsorolta a vállalat öt bányáját. Egercsehi pilla­natnyilag harmadik a sor- ■ban. S a jelek arra mutatnak, még előbbre is kerülhet... Hekeli Sándor Géppróbák az Ózdi Kohászat új üzemében felesi Az Ózdi Kohászati Üze­mekben befejezték a 386 mil­lió forintos költséggel létre­hozott folyamatos acélöntő­műben a gépek szerelését és megkezdték a berendezések kipróbálását. Az új üzemben évente 325 ezer tonna acél­ból öntenek majd közép­méretű bugákat. A berende­zések az NSZK-beli Sohloe- mann cég tervei alapján Csehszlovákiában készültek, é szerelést magyar szakem­berek végezték el. A próba­öntések július végén kezdőd­nek meg. Képünkön: Próbálják a kristályosító berendezést. (MTl-foto: Erezi K. Gyula felv.) Mmmsis o 1973. július Sö., csütörtök

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents