Népújság, 1973. július (24. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-22 / 170. szám
AAAAAAAAAAAAAAA**AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAArty*AAAAAAAAAAAAAAAA> ...hogy megéri-e? Feltétlenül — mondja a kívülálló. Nem mindig — fogalmaz óvatosan és hangosan az érintett. Dehogyis éri meg — fogalmaz magában, akiről szó volt, vagy van. Megéri-e, hogy kellemetlen ügyeinket is a nyilvánosság bevonásával és az előtt intézzük el, híven a szocialista demokráciáról vallott felfogásunkhoz? Megéri-e, hogy minden bejelentésnek a végére járunk, a bejelentőket minden körülmények között megvédjük, híven a szocialista demokrácia erősítéséről vallott felfogásunkhoz? Megéri-e mindez, ha ügyeink, gondjaink nyílt feltárására, a bejelentések lelkiismeretes vizsgálata és e vizsgálatok egy részének keserűen igaz valósága miatt olyanok is tollat ragadnak, akiket nem a jó szándék vezet, hanem a rosszindulat, vagy legalábbis nem az alapos meggyőződés, hanem inkább a felburjánzott hév? Megéri-e? A termékeny talaj — sajnos —; nemcsak a telt kalásznak, a zöldellő haszonnövénynek kedvez, de jó talaj a dudvának is. Mindig akadtak emberek, akik ha csak hallottak is holmi szélzúgásról, már viharról lelkendeztek, de olyanok is fölös számmal akadták, akik maguk szerettek volna szellőből vihart korbácsolni. Ettől azonban az a „meteorológiai tény” mégis tény marad, hogy a szelek hozzák a májusi esőt is. A közelmúltban alkalmam nyűt többször is szót váltani a népi ellenőrzés aktivistáival, a szervezet vezetőivel. De nem csak tőlük, hanem valamikor pártvizsgálattal megbízott kommunistáktól, tegnapi, mai revizoroktól is hallottam, nem is egyszer: témavizsgálat, vagy a szokásos és előírt revizori ellenőrzés is mennyire felkorbácsolja a kancsal lelkek tintatartóit. Szó sincs bejelentésről, még kevésbé bármiféle gyanakvásról, csupán arról van szó például, hogy megvizsgálandó: miként lehetne egyszerűsíteni egy hivatal ügymenetét Mégis, a hivatal vezetőjét és még legalább nyolc embert leváltanak azonnal — a pletyka szerint. És, hogy ugyanennyit, de a vezetőt mindenképpen le is kell váltani, erről gyorsan útnak indulnak a névtelen levelek a vizsgálatot végzőkhöz. Vagy feljebb! És az évek óta gyanútlan szorgalommal, kisebb botlásoktól eltekintve eredményes lelkiismeretességgel és lelkiismerete miatt is eredményesen dolgozó hivatal- vezető, gyárigazgató, osztályvezető, vagy „csak” brigádvezető nein alszik néhány napot, vagy éppen hetet, fondorkodó gyanakvás kíséri egy ideig minden léptét és nyögve, verítékezve, mérgesen, de kitartó szorgalommal dolgozik a „brigád”, amely a bejelentés nyomán, az adott szinten vizsgálja a, bejelentő igazságát ... .... A kit különben ved a törvényi Akkor is, ha nincs igaza, de természetesen csak akkor, ha nem rosszhiszeműen tette meg bejelentését Nagy az emberi elme, sok titok tudója, de vajh’ lát- hat-e mélyebben az emberi lélekbe, hogy bízvást kimondhassa: ez jóindulat volt..., emez rosszindulat volt Jogos és okos hát a teljesen nyilvánvaló esetektől eltekintve persze —, hogy általában jóindulatnak tekintse a nem megalapozott bejelentést ia, Megéri-e? -H \, \ i :► ,I ^ Megéri-e, hogy néha; sajtócikkek affin; televíziós riport nyomán, egy rádiókommentárt kővetően valósággal áradatként induljanak meg a bejelentések. Azok is „bejelentsenek”, akik bátorságot merítettek a riportokból, hogy megvédhetik a maguk, vagy a kisebb-nagyobb közösségük érdekeit, és azok is írnak, akik csupán megfelelő atmoszférát vélnek kiszagolni egy kiagyalt politikai mikrohelyzetbőL S újból útnak indulnak a különböző szintű bizottságok, újból nem alszanak emberek, csipri-csupri ügyekre kell válaszolni, filléreken kell töprengenie annak, aki százmilliókkal felel a nép államának, percekkel számolnia, kinek a nap huszonnégy órája is kevés. — És — igenis! —, az esetek döntő többségében beigazolódik, hogy legrosszabb esetben is kisebb emberi hibák, vezetési ügyetlenségek, nem megdicsérendő, ám mégsem komoly szabálytalanságokon kívül a megvizsgált „személy”: becsületes ember! Ami volt. S ami egy ideig — a vizsgálat hosszától függően, hogy meddig —, legalábbis csak kétkedve volt. Megéri-e, hogy minden bejelentésnek a végére járunk, hogy kellemetlen ügyeinket is a nép okos gyülekezete előtt vitatjuk meg híven a szocialista demokrácia fejlesztéséről vallott felfogásunkhoz? Megéri! Nem olcsó ár éppen; az szent igaz. Mert egyetlen becsületes ember egyetlen méltatlanul felzaklatott perce is drága fizetség. Ám mégis azt kell mondani: megéri és nem is tehetünk mást. Csakis a széles nyilvánosság előtt, csakis a dolgozók mind teljesebb bevonásával léphetünk fel a valóban tiszta búzában burjánzó gaz ellen; mert csakis akkor van hitele a a szavunknak, hogy a becsületes ember becsületes, ha nem vagyunk restek kimondani a becstelenről, hogy: becstelen. Aki elhallgatja a gazembert, annak nem hiszik el a jó embert sem! „Köszönöm szépen e bölcs filozófiát...” — hallani vélem a megjegyzést keser-gúnyosan az olyanoktól, vagy olyanoktól, akik megjárták, vagy pontosabban, akikkel megjáratták a maguk kis canossá- ját. Mégsem mondhatok mást. És tudom: ők sem mondhatnak mást. A , tények volt keserűségét félre- nyelve, éppen mert becsületes emberek, ők sem mondanak mást. Tudom' ■WWW/vV v'AhV/AWAAA/vNAAAAAMAMMA/WVVWWWWWVWVWVV Nem pátriám és nem szülőhelyem, sohasem laktam itt, mégis szeretem. Amikor ennek a riportnak még csak gondolat-töredékeit hordoztam magamban, már akkor rokonszenves és kedves volt nekem. S ahogy az anyaggyűjtéssel telt mind több időm, ahogyan a napi gyaloglások sokasodtak, ahogyan egyre jobban megismertem, úgy nőft a szívemhez teljesen. LAJOSVÁROS ott kezdődik, ahol a Kerecsend irányából érkező, a Császártető fenyőfoltja, a kőlyuktetői pincesor mellett leereszkedő 25-ös út véget ér, s ahonnét a négysávos műúttá szélesedő Lenin út iramodik Eger házrengetegének. A városnegyedet ez a műút fűzi fel. Nagy itt a forgalom, egymást érik a járművek, állandó a motorzaj, a géplárma. Ám ha bármelyik kis mellékutcába kanyarodsz, mindjárt csöndesség, nyugalom vesz körül. Nyújtózkodó árnyas kertek, gyümölcsök terheitől roskadozó fák. A kertekben, ahová belátni, székekre rakva, elfektetett létrákra terítve párnák, dunyhák szellőzködnek, élednek a napon. A városok, városrészek kétarcúak, mint Janus, a római isten: egyik arc a múltba, másik a jövőbe tekint Lajosváros kendőzetlenül tárja fel mindkét arcát. A múltba néző: ráncos, öreg; barázdái a földutak az apró földszintes házak között, ahol gyom és bozót lel jó tanyát A másik: tündöklő, mint egymásra tekintő szeretők arca; mint gyermekének örvendező fiatal anya arca. — Engem figyelj! Engem figyelj!!! — követelőzik ez az arc. — Én vagyok a ma és én vagyok a jövő. A sok űj pontház, sávház, a magasépületek, az űj utak, az új gyárak, űj iskolák, a Köztársaság téri óvoda, a KlSZ-lakótelep, ez mind én vagyok. Lajosváros, Kanada. ZZ Ez a két név jelöli Eger e »legyedét, amely a Szénatémél elbontott vámháztól a város széléig terjed, az eger-füzes- abomyi vasút és a szőlőket érlelő dombsorok között. A városrész első nevét temploma védőszentjéről, Lajos királyról nyerte. De nem ám „az nyomorult Laos kirái’-ról, ki a mohácsi gyásztérről menekülőben a megáradt Csele- patakba belefulladt, de arról,- ki birodalmának határait három tenger partjáig vetette. A névadó magas kőszobra —■ irdatlan nagy kard, koronás fej dísz —■ a templom homlokzatáról tekint alá. Sanyarú idők ragasztották rá a másik nevet. Sokan menekültek az itteni szegénység elől az óceánon túlra. Közrejátszott a névadásban az is, hogy „nagyon messzire” esett ez a rész a városhoz, „olyan messzire, mint Kanada”. Erßnyi Márton nyugalmazott főlevéltáros mesélte nekem, hogy mikor gyerekkorában a vincellériskolába menesztette atyja valami dolog miatt, ő úgy készült az útra, élelemmel íeltarisznyázva, mintaki a vüág végére indul. Bőgős Jánosék pedig, akik 14 éve telepedtek meg a Kassai utcában, így emlékeztei;: vissza a nem is oly régi állapotokra: „Tanyára jöttünk mi ide akkor... ” Földtúró szegények, kapás parasztok lakhelye volt Lajosváros. Mostoha körülmények között, nagy-nagy elmaradottságban leiedzettek. Hullai Dániel, a városrész egyetlen cukrászmestere mondta: „Még a 30-as években sem volt iskolája az itteni gyerekeknek, gyalog jártunk a Deák Ferenc, a mai Lenin úti V-ös iskolába.” Egyetlen közoktatási intézmény létezett a negyedben, a vincellér-, illetve a faiskola, pontosabb nevén a Magyar kir. Szőlészeti és Borászati Szakiskola, a mai Mezőgazdasági Szakiskola elődje. A felszabadulást követő első tíz évben a kerületben lassú változásokat mérhettek. A második évtized statisztikai lajstromához már jóval nagyobb árkus kellett. És különösen nagy pezsdülést hoztak az utóbbi évek. A fejlődés egyszerűen kozmikus tempójú.- Több milliós költséggel, új tantermekkel bővítették az „öreg” általános iskolát és tornatermet is építettek. Korszerű, modern épületekkel gyarapodott a nagy jelentőségű szakiskola. TengerSok lakás készült, új üzemeli és intézmények, telepedtek meg a negyedben. Lajosváros ma a megyeszékhely legdinamikusabban fejlődő ipari negyedének számíthatja magát. Az • üzemek révén megváltozott a lakosság jövedelemforrása, s mert sok új ember költpzött ide az: új lakásokba, megváltozott a lakosság összetétele is. Nagyfokú társadalmi átrétegződés tanúi lehetünk: csökken a mezőgazdaságban dolgozók 'száma, az értelmiségiek és a munkások pedig egyre többen lesznek. MILYEN EMBEREK a la- josvárosiak? Szeretik-e lakóhelyüket, ragaszkodnak-e hozzá? Hétköznapjaikban mi az, ami szívderítő, örömet adó, s mi az, ami gondot jelent? „Az életviszonyokat, közérzetet kóstolgató beszélgetéseik” első színhelye a VILA- TL Korszerű és modern gyár. Múltja alig pár éves, jövője pedig felmérhetetlen. A KGST számítógép-programjának keretében jelentős feladat hárul a gyár kollektívájára. Már az idén 360 milliós tervet kell teljesíteniük, ez 50 százalékkal magasabb, mint amennyit a tavalyi terv megszabott A gyárnak 700 dolgozója van. Behozhatatlan előnnyel rendelkeznek: fiatalok. Az átlagéletkor mindössze 23 év. Illyés István, fiatal elektro- automatíkai mérnök kalauzol a tiszta, világos, pasztell- hangulatú csarnokokban. Lelkes ciceróne, avatott vezető. Csak néhány címszót mond az életrajzából: az egri iskolás évek után a Szovjetunióban végezte egyetemi tanulmányait Moszkvában szerzett diplomát és mellé csinos feleséget Pályafutását Egerben kezdte. Jó ideig tér-, melési főnök volt,, most pedig a főmérnök mellett műszaki titkár. Itt, Lajósvárosban laknák, egy gyermekük van és felesége is a gyárban dolgozik. —■ Elégedett? — Ami a gyárat itteni ■munkámat illeti, határozottan igent kell mondani. Más kérdésekben viszont türelmetlen vagyok. Csak néhány példa: e városrészben nincs, bölcsőde, megfelelő orvosi rendelő, könyvtár, szórakozóhely es hiányzik a szükséges szolgáltatások egész sora. Elkészült az új Patyolat-kombinát, 6 úgy hírlik, hogy nem csinálnak átvevőhelyet. Nagy gond a közlekedés, mivel az autóbuszok csak a Lenin úton járnak, a megálló pedig eléggé messze esik a gyártól. Gyalogolni — ez a periférián lakók sorsa! A busznak be kéne jönnie a gyár utcájába, ez sokat könnyítene a VXLATI, a BUBIV és a Full-szerviz dolgozóinak helyzetén. A csarnok egyik szerelőasztala mellett vékony- csontú fiatal nő. Kenyérgyári gépek elektromos vezérlő berendezésén dolgozik elmélyültem Lukács Gyuláné. Lajosvárosban született 25 éve. Érettségi után szegődött szakmára, itt tanult, s itt szabadult 1968-ban. A férje traktoros, van egy 4 éves kislányuk, rövidesen mindhárman csebokszári lakosok lesznek, az qttani lakótelepen igényeltek OTP-la- kást. Lukácsné havi 2000 forintot keres. Készségesen újságolja, hogy áprüisban tanácstaggá választották. Aztán egyszerre elkomorodik. — Kézhez kaptuk a 4 éves ciklusra kidolgozott fejlesztési tervet — mondja. — Ez a terv nem sokat ígér Lajosváros számára. Csak egy dologban vagyunk érdekeltek, amit a fejlesztési lajstrom konkrétan megnevez: a Eadrusz utca aszfaltburkolatot kap. Kevés, mert nagyon sok ebben a negyedben még a földút, s a Faiskola utca is merő sártengerré válik több helyen. Üj utak, járdák, vízvezetékek, csatornák kellenek, és sürgős fejlesztésre szot-ul a. kereskedelem. A SZOMSZÉDOS bútorgyár, a BUBIV kapujában kerékpárt . támasztó szőke fiúcska. Beszédbe elegyedünk s rögtön kiderül, hogy az egyik legifjabb lajosváros! munkáshoz van szerencsém. Ligetvári Istvánnak hívják. Tizennégy éves. A raktárén dolgozik, 5 forintos órabért kap. — Faipari szakmát tanulsz majd, s itt is maradsz? — tudakolom. — A csudát — mondja. — Én, pék leszek! — S ezen nincs mit csodálkozni. Arca naptól barnára sült kis cipó. Hároffnszázotven ember dolgozik a bútorgyárban. A munkások hatvan százaléka harminc éven aluli. Székeket, asztalokat gyártanak, s emellett különböző alkatrészeket. 1969-ben, még 31 millió forint volt az évi tervük; az idei terv pedig már 80 millió. — Erősen tapodrü kell a nyomkodót, ha azt akarjuk, hogy menjen a meló — mondja Varga József a ké- ményfamegmunkáló csarnok zajában. Tömör, sűrű ember. 1961 óta fás, szinte a gyárral egy időben költözött a La- josvárosba. Takaros családi házat épített a Kassai utcában. A lakásban hideg-meleg víz, szép: bútorok, háztartási gépek, rádió, televízió. Az egyik szobába új bútort vettek, a, másikba Varga József maga csinálta a berendezést, úgy hogy az asszony esküvőre kapott garnitúráját alakította át modernebbre. Sarokheverő, négyajtós szekrény, virágállvány, dohányzóasztal és két fotel teszi kellemes-kedvessé ezt a szobát A házhoz tartozik hatvan négyszögölnyi kert is. Ebben a kér fecskében az epertől a paradicsomig, a zöldségtől a gyümölcsig mindenből van egy kicsi. Itt dolgozgat munka után Varga József, itt talál magának menedéket csöndet nyugalmat, ha pihenni akar. Segít persze az asszonyának is — takarít, főzőcskéi, ebnosogat Az asszony ugyancsak bútorgyári munkás, 1963 óta dolgozik. Keresetük 4500—4900 forint között váltakozik. Két gyereket nevelnek, kisebbik fiuk nyolcéves, a nagyobb tizenegy. A lurkók fehér sapkás sportnapközisek, s jó az, hogy egész nap gondos felügyelet alatt vannak, mert itt nincs még egy nyavalyás játszótér se a gyerekeknek. Más gondok? Az ÁBC-áru- házban minden megvan, csak szűk a hely, nagy a zsúfoltság. Nemcsak a lajos- városiak, hanem a dolgozni idejárók is itt vásárolnak. Már reggel sokan álldogálnak a bolt előtt, várják, hogy kinyisson, s aztán indul a roham. Más üzletek is kellenének ide. például cipő- és ruhásat! bolt. LegszüKSúgeseDPnek tartja Varga József is a* orvosi rendelőt. Télen, ha késik a busz, vagy egy-egy járat kimarad, gyalog kell nekivágni a hosszú útnak, karban cipelve a beteg gyereket. Nagyon szükséges lenne itt a fodrászat, háztartási gépek javítása. És gondolhatnának végre azokra az emberekre is, akik munka után vagy esténként egy-egy pohár sört szeretnének inni. A benzinkúti presszó erre nem jó. Igaz, van a negyedben egy ócska kocsma is, de oda egy jobb érzésű ember nemigen megy be. Szóval, sok fehér folt van még Lajosváros térképén. A PORTRÉK sorát hadd zárja egy gyorsfénykép. La- josvárosi nagy család van ezen a képen, • Bőgős János családja, a Kassai utca -20-as számú házából. Bogos János és felesége jövőre lesznek harmincéves házasok, a város felszabadításáért vívott harc utolsó óráiban, mondták ki a valóban boldogító igent, Esküvő aknatűzben — ezzel a címmel írtam róluk riportot nyolc, évvel ezelőtt, felszabadulásunk 20. évfordulóján. Mi történt velük azóta, hogy utoljára beszélgettünk? A férj főellenőri rangban szolgál most is a vasútnál, vonatvezető. Harmincnégy éve dolgozik egy helyen, három év még és nyugdíjba megy. Ilona asszony . aranyos, kedves, s épp oly törékeny mint volt. Senki nem mondaná, aki nem ismeri, hogy öt gyermeknek adott életet. Arcának szépsége is a régi, szinte semmit nem öregedett. Pedig de sokat dolgozik, de hajtja magát, korán kel, későn fekszik, s amíg talpon van, meg nem áll, meg nem pihen. Tíz éve már, hogy téesz-tag, s tavaly is 18 ezer forint jövedelmet vitt haza. És a gyerekek? Éva férjhez ment, s három év után félben hagyta a közgazdasági egyetemet, mert jött a gyerek és aztán még egy. Most a Mezőgépnél dolgozik. János közlekedési technikumot végzett Szegeden, de nem lett belőle vasutas, a BM dolgozója. Tavaly nősült, s egy négyhónapos kislánya van. Tamás mezőgazdasági szakiskolát végzett, borász, Kompolton pincemester-helyettes. Zoltán most érettségizett a Malom utcai szakközépiskolában, az érettségi oklevele mellé esztergályos szakmunkás-bizonyítványt is kapott Gyurika az általános iskolának mondott búcsút, s ősszel: a Malom utcai szakközépiskolában tanul tovább, finommechanikai műszerész tagozaton. — Elégedettek? — Nagyon, nagyon! •— válaszol Hona asszony sietve, de határozottan. — Egy tanya volt Lajosváros, amikor idejöttünk lakni. Most már szép város vagyunk, de városi előnyök és feltételek nélküL Lajosváros népes városnegyed. A lakosság száma naprakészen nem mérhető, mert új és új emberek költöznek ide az új lakásokba. Hozzávetőleges becslés szerint hatezer körül jár a lélekszám. Aztán a dolgozni idejárók száma is rendkívül magas. Űj utakat, járdákat, villany- és vízvezetéket, csatornákat kell építeni- Különösen szükséges az egészségügyi és a kereskedelmi, a szolgáltatási hálózat fejlesztése, kiépítése, egyáltalában: a fehér foltok megszüntetése. Hatezer ember várja mindezt türeimetUJuiit Pataky Dezső riportja Ez itt Lajosváros! /
