Népújság, 1973. július (24. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-20 / 168. szám
Foglalkozása: htb Mini közvélemény-kutatást tartottam dolgozó nőtársaim között a háziasszonyokról. „Ez is foglalkozás? Él otthon a négy fal között, akár nagy- anyáim. Eltartott. Tulajdonképpen Magyarországon ők élnek a legkényelmesebben, sehol a rohanás, akkor kelnek és fekszenek, amikor jólesik nekik, s különben is, mit is tudnak csinálni a háztartásban egész nap? És természetesen nekik van igazán idejük a gyerekekhez, ámbár láttam én már háziasszonynak utcán csavargó gyerekét. Ok élnek az élet naposabb oldalán .. Körülbelül ezeket a Válaszokat kaptam. A „dolgozó” emberek szerint így élnék azok, akiknek személyi igazolványának foglalkozási rovatában, ez a három betű áll: htb De, ha az ő válaszukat összesíteném, bátran írhatnám a foglalkozási rovatba, ha ugyan lenne erre elegendő hely, a következőket: ház- ási alkalmazott, nevelőnő ajka, mosónő és szoba./, szakácsnő és napszámos a kert, vagy a háztáji rendben tartására. Valóban, hogyan élnek ma a háziasszonyok? Hogy szépen fejezzem ki magam: hogyan él ma a ház asszonya? Sokkal találkoztam már, falun és városon élővel egyaránt. Csak hármat választottam ki közülük, mindhárman tipikus példái felfogásuk és életmódjuk képviselőinek. B. Imrénével, egy Eger környéki kis falu lakójával, a kórházban hozott össze jó sorom. Szomszédos ágyon feküdtem, közösen álltuk a kivizsgálás millió gyötrelmét és az ilyesmi nagyon Összefűzi az embert. Várakozva, két röntgen közt, vagy este, amikor a szem belefárad a fehér fal nézegetésébe, meg nem is esik jói a kényszerű pihenés, kicsit jobban megnyílnak a szívek, őszintébbé válnak a szavak. Ö így mesélt magáról ezeken a végtelennek tűnő kórházi estéken: Harmincöt éves vagyok. Egy fiam van, és az a mindenem. Ide jár Egerbe a középiskolába. Szakközépiskolába, teszi hozzá, mintegy jelezve a tanulmány rangját. A férjem gépkocsivezető. Átcsavarogja az egész életet. Ne úgy értse a csavargást, mert ahogy lehet, rohan haza. Csak ilyen a munkája. Ma itt van, holnap a megye másik végén. Csak azt tu- dpm, hogy mikor megy el, de hogy mikor ér haza, azt soha. Én otthon vagyok. Hogy mondják? Igen: háztartásbeli. Nem maga az első, aki megkérdezte tőlem, hogy jó-e ez így nekem? Hogy nem lenne-e kedvem dolgozni? Sn már megpróbáltam. A szomszéd faluban csináltak egy kis üzemet Felvettek. Egy hónapig dolgoztam. Akár hiszi, akár nem. mind a hárman lefogytunk egy hónap alatt. Nekem mindig fájt a fejem attól a rettenetes zúgástól, meg a szagtól. Amikor meg hazamentem, nem tudtam, hová kapjak először. Az ebédet főzzem, vagy a lakásban csináljak egy kis rendet, De ott volt a jószág Is. a kertben meg derékig ért a gaz. És az még csak istenes volt, amikor délelőttös voltam. Ügy ahogy, estig csak rendbe hoztam mindent. De amikor délutános lettem ... A fiam mindennap duzzogott, hogy „anyu, semmi sincs kész”. A férjemről meg jobb nem beszélni. Hazajött este hét, nyolc órakor, nem volt, aki odakészítse a mosdóvizet, aki elébe tegye a meleg ételt. Ne gondolja az uramról, hogy kényeskedik, de akit hajnaltól estig ráz a kocsi, annak igaza van. Egy hónap múlva azt mondta: Na, édes anyám, vagy te hagyod ott az üzemet, vagy én hagyok itt mindent. Én nyugalmat akarok. Azt hiszem, kitalálja magától is, hogy én hagytam ott az üzemet. Kezdtem otthon elölről. Kedden nagymosás, mert a mi falunkban kedd a nagymosás napja, szerdán vasalok, péntekre marad a nagytakarítás. És közben végzem a sok apró munkát, a házban meg a ház körül. Este, mire hazajön a férjem, kész a vacsora. Azóta újra nyugalom van nálunk. És tudja, azért én is hozok pénzt a házhoz. A kertből, a jószágból mindig kerül valami. És ne higgye, hogy engem semmi nem érdekel, Az asszonyokkal minden csütörtökön beutazunk Egerbe, mert nem lehet mindentől elszakadva élni ... Sokszor ültünk egymás mellett még a hajdani nö- tanácsi értekezletek idején Sz. Páinéval. Fején mindig ott volt a gondosan megkötött barnd kendő. Parasztasz- szony — városról. Származása és érzései mindig is visz- szahúzták a faluba, de a férjét követte sok esztendővel ezelőtt, mint ringó derekú kontyos fiatalasszony. Követte a férjét a nagyanyjától tanult alázattal, mert azt mondták neki. édes lányom, az asszony köteles a férje után menni. És ilyen maradt Bözsi néném — ahogy magunk közt is neveztük — azóta is. Haladt az új móddal, de hógy milyen árat adott érte, azt csak kevesen tudtuk. Kevesen, akiket néha vendégül látott, s akikkel a lakás négy fala közt őszintébb lett. Olyankor félig lázadozva, félig belenyugodva sorolta soreát. Tudjátok, hogy nem köny- nyű nekem. Mert én tudom ugyan, hol a helyem, de mindent úgy kell csinálnom, hogy itthon semminek híja ne legyen. A férjem nehéz természetű ember. Amit ő mond, annak úgy kell lennie. Este, amikor hazajön itt pissz se lehet. A lányokat is úgy nevelte. Tudjátok, három lányunk van. A legnagyobb asszony, kettő még itthon. Én ugyan igyekszem egy kicsit kedvezni nekik, hogy az apjuk ne lássa. Egyszer éppen ott üldögéltem nála a konyhában, valami befőzéssel bajlódott, amikor kijött a lánya a szobából. Arcán az álom piros- sága, hangjában az apja erőszakossága csengett: Anya! Tiszta a kék kombiném? Most szárad, fiam, tudod, hogy beteg voltam a múlt héten. Attól még kimoshatta volna, így a lány, s morcosán emlegetve — lacsapva a fedőket, nézte, mi lesz az ebéd, aztán szó nélkül visz- szament a szobába. Bözsi néném mentegette is azonnal, éjszakás volt. S érezve, hogy még sincs valami rendjén. még hozzátette: ő mégiscsak dolgozik szegénykém, én meg csak itthon vagyok egész nap Hát ki kell egy kicsit szolgálni. És szolgálja őket, önként vállalva mindent. mint egy hűséges házi cseléd. De nem is jó ez a hasonlat, mert a háztartási alkalmazottaknak jár a szabadnap és, a pihenés, Bözsi nénémnek meg nem. Ha volna számomra ilyen, hogy „háziasszonyideál”, akkor V. Lajosnét tartanám annak. Az én szememben 6 testesít; meg a modem háziasszonyt. Néha találkozom vele, élve azzal a kedves biztatással: Ha nagyon fáradt vagy és egy kicsit pihenni akarsz, gyere fel hozzám, főzök egy kávét, s ha akarod, beszélgetünk, ha akarod, nyugodtan hallgatunk. És valóban, ha felvet hozzá a véletlen, mindig nyugalmat találok. Háziasszonyi „felem” csodálja, s amióta többször beszélgettünk, az embert is tisztelem benne. — Mit csinálsz, hogy nálad mindig minden a helyén van? — faggattam egyszer. Sorolni kezdte: Heggel felkelek, megcsinálom a reggelit mindenkinek, amikor elmentek, leszaladok bevásárolni, fölteszem az ebédet, s míg fő, addig kitakarítok. Nem nagy a lakás, gépeim is vannak, megvagyok vele egy- kettő. Közben megcsinálom a kisebb mosást, ha kell, vasalok. Ebéd után gyorsan elmosogatok, s délután, mire hazajön az uram. átöltözöm, csinosan várom. Ügy intézek mindent, hogy mire ő hazajön, nekem már csak az a dolgom legyen, hogy vele törődjek, meg a gyerekkel. Közöttük oszlik meg az életem. Hogy igazán tartalmas-e? Tűnődve nézett maga elé, amikor valahogy sikerült megfogalmaznom ezt az igazán nem tapintatos kérdést. Nem olyan egyszerű ez a dolog. Mikor férjhez mentem, én is dolgoztam. Jó beosztásom volt, és jó fizetésem. Akkor maradtam otthon, amikor a gyerek megszületett. Először csak azért, mert nem volt bölcsőde, aztán azért, mert a férjem is ezt kívánta Nem szóban, kiolvastam a megjegyzéseiből: hogy „de jó, hogy itthon vagy, anyám. Egészen más dolog így hazajönni”. Tulajdonképpen akkor értettem meg igazán, hogy ez így jó, amikor kitüntetést kapott. Hazajött és ezekkel a szavakkal tette elém: „Azt hiszem, anyám, ha te nem volnál itthon mellettem, ha egész nap nem azzal a tudattal dolgoznék, hogy akármikor hazaléphetek és otthon talállak, sohasem értem volna el ennyit”, Ügy érzem, ennél őszintébben még soha el nem ismerték, hogy a férj eredményeiben a feleségnek is lehetnek érdemei, és ne hidd, hogy teljesen elszakadok az élettől, segítek az iskolában, elintézem, amit rám bíznak, néha kicsit sokat is bíznak rám azzal, hogy én úgyis ráérek. A férjem — mások mondják — jó vezető. A fiam kitűnő tanuló. Az ő kettőjük eredménye kárpótol azért, hogy talán mégis kimaradok az életből. íme, három asszony Életüket műveltségük foka és férjük beosztása szerint másképp alakítgatják ugyan, de társadalmi megbecsülést egyformán csak annyit kapnak, amennyi férjük „dicsőségéből” é6 társadalmi rangjukból rájuk hull. Amikor statisztika készül, ilyen elnevezés alatt szerepelnek: munkaképes, nem dolgozó nők. Személyi igazolványuk foglalkozási rovatában csak ez áll: htb. Amikor elérik az 55 évet, számukra nem ítélnek meg nyugdíjat, mert a háztartás, a férj ellátása, a gyermekek nevelése nálunk nem számít termelő, mérhető munkának. Deák Rózsi VIT — magyar módra Nem szükséges — a pénztárcáról most nem beszélünk! — külföldre utazni, hogy a Világifjúsági Találkozó hangulatát az ember eredetiben rögzítse emlékeinek kódszalagjára. Egyébként is: hogyan fémének el Berlinben mindazok, akik kíváncsiak a VIT-re? Az ötletes6ég azonban segített. Mini-VIT-nek is nevezik a rendezvényeket, ahol a magyar fiatalok e találkozó jegyében bonyolítják le színes rendezvényeiket, s még sehol sem találkoztam a feladat kipipálását követő megkönnyebbült sóhajjal: ezen is túl vagyunk ... Senki nincs túl. Ez az év a VIT jegyében zajlik. Olyan rendezvények színhelye volt a megye is, amelyek méltán vonzották a fiatalokat. Versenyek, vetélkedők, erő és tudás összemérése, politikai munka. A legjobbak vesznek részt a KISZ felsőtár- kányi vezetőképző táborában a VIT-jutalomtáborozá- son. Program van bőven: a pihenéstől az előadásokig, a hancúrozástól a szervezett erőösszemérésekig. Mindezt Ambrus József, a megyei KISZ-bizottság munkatársa, a tábor parancsnoka mondotta el. Száz fiatal érkezett ide. Rigó András, az apci Qualitál Vállalat alapszerví KISZ-titkára egy a sok közül, aki jutalomként kapta ezt a táborozási lehetőséget. — Igyekeztünk mi is valamit az asztalra tenni a VIT-tel kapcsolatban — mondotta. — Kommunista műszakokat tartottunk például, amelyek összegét a VIT-alapra fizettük be. Körülbelül 30 ezer forintról volt szó. Ugyanakkor élménybeszámolók, vetélkedők és más, érdekes rendezvények színhelye volt a vállalat KISZ-klubja. (Egyelőre ideiglenes klubról van szó!...) Ajándékot is küldünk a megyei delegációval: alumíniumból öntött munkásőr- domborművet. Arany Edit, a gyöngyösi Ruházati Ipari Vállalat KISZ- titkára ugyancsak a VIT- műszakokat említi. E munka — társadalmi munka! — nemcsak a mozgalmat, hanem a termelést is segítette! A befolyt 12 ezer forintnyi összeg ugyancsak a VIT-alapot gazdagította. Árva József, a MEZŐGÉP egri gyáregységének dolgozója arról beszélt, hogy ez a táborozási program valóban megfelel egy „mini” VIT- nek, hiszen nemcsak a találkozóval kapcsolatos emlékekről, játékokról, előadásokról van szó, hanem találkoztak külföldi — közöttük csuvas — fiatalokkal is. — Ügy vélem, odakint Berlinben is ilyen lesz a hangulat. — A fesztivál: ünnep — mondotta Ambrus József. — A mi rendezvényünk az ünnepre való készülést ötvözi az éves mozgalmi feladatokkal. Ahogy a hangulatot és az aktivitást nézem, itthon is, odakint is sikerre számíthatunk. fc. (J. 1973. július 20., péntek VARGA RUDOLF: Nagyapám meséiből... Négykézlábra ereszkedve Tereli a disznókat az elektromos villával. Ha ki akarnak ugrani, bele az áramot a piszkos pofájukba! Harapnak. Sikítanak. Odapiszkol- nak. — Itt döglök meg! — mondja magában Berti. Fáradtan jár benne a vér. Hajlong. Csikorgatja a tógát. ... munka közben jön meg a halálvágy. Halna meg boldogan. Lenni teher, nem lenni nyugalom. Szíve eszeveszetten veri bordáit. Csontjai jaj vés zekéinek. Mind a tíz körme letört az első műszak alatt... Másnap észrevette: van néhány görcsös karó a vályúk mellet. Felfogott egyet és csépelte a csordát. Megfogta erre a karját egy alacsony, félszemű ember. Vas a szorítása. Arca csupa ivük, himlőhely. Mellén a szőr közt vérnyomok. — Nem szabad verni az állatokat! Tilos! — Hát a ounkók? — Verjed őket. de ne mindig. Az más — mondja. Az árammal pofonvágott malacot kifordítják a vályúból. Láncot hurkolnak a hátsó lábára. Felküldik csigán az emeletre. Egyet-kettőt ráng még az áramtól az állat. Csurog a nyála. Máskülönben szépen leng tölfe- lés. Mintha a mai'- n'< ■ mennyország iba nem Furcsa terem;és az t. m- Hamar belejön mrvVn műn kába. Két nap múlva rnár nézeget maga körül Berti. Rangalja az ajtót. Rángatózik. mint egy epilepsziás. Az egyik disznó egyszer csak valósággal kirepül a karámból, annyira nyomják hátulról a többiek. Neki Berti kezének. Beleharap. Tompán csattan a fájdalom kilúgozott agyában. Menni kell — gondolja. Támolyogva elindul. Lába hibbant mintákat rajzol a mocskos vérbe. Keresztültántorog gyors termein az iszonyatnak. Láb . .. lábak. Csönd. Ragacsos, sűrű csönd. Csönd előtti csönd. Skarlátcseppek a betonszinű kövön. Szeme pillájának ereszén piros pókok. Elnyúlik a piszokban. — Hagyjatok! Fel ne emeljetek — kiáltja. A szavaknak nincs színe. Időtlen idő a pár perc; amíg ájul- lan fekszik. Felnéz a tövises fénybe. Hunyorog. Látja saját, elnyűtt testének tükrét. Arcán alázat, megaláztatás ... Piszok erősek a disznók. A kisebbek még csak-csak. Fülönfogja őket az ember és odavágja, mint a taknvot, hogy visítani is elfelejtenek. De a nagy kanok két-há-om mázsásak. Mint a rlnocéro- szok. rohannak a világnak, mint őrült tankok. Leléceini nem tudnak, mert be van kerítve az a rész, ahol Berti dolgozik. Csökös kötözi az elkábított disznók lábára a láncot. Néha alig van ideje felkapni a bunkót, hogy le- p ráfontó varia* :v rss'á’'1ie->V'n állnak pro berek. Csökös elé ha iák a szökevényt. Q egy ütéssel végez vele. Mióla Berii kezeli a vasajtót, ötször annyi disznó lép olajra, mint előtte. Pedig néha akkorát csap az orrukra, rögtön megindul sűrű vérük. Csökös dühöng. Ügy néz Berti re, mint az anyja gyilkosára. Csökös alacsony rrác. Olyan széles a válla, mint két másiknak. Fülei gyürötlét. Ajánlatos vele jóba lenni. Jó haver. Mindennap hoz egy üveg pálinkát. Másnak is ad belőle. Azt mondja egyik nap Bertinek: — Máma rossz passzban vagyok. Ha kiengedsz egyet, elvágom a torkod! Ö-vében ott a kés... Egykét óráig nincs baj. Fáj mindkét karja Bertinek. Hajtja magát az emberi teljesítőképesség határáig. A némaság Iszonyú hatalma az övé. Egymás után rohannak a disznók visítva a vasajtónak. Nem fogom a sorsot tek. Hasonlít a kőbányában dolgozó rabokra. Szemei kicsik, véresek, mint a disznóké. Szereti kínozni az állatokat. Hasba rúgja őket ólomnehéz csizmájával. Övében kés van. Állam óan élesíti. hegyesíti. Odamegy a köszörűhöz Vizet önt a vá- lyatba. Megforgatja a követ. Rányomja a szikrázó pengét. Kipróbálja, éles-e? Levágja valamelyik disznó fű* hizlalni, kiszolgálni — gondolja. Az ember társa a törvény. A törvény forog. Megfoghatatlan. Az ember társa a törvény. Röpdösnek a legyek. Kis légcsavarjaikkal a legrosz- szabb helyekre is eljutnak. Berti szemébe, arcába szállnak. Szája körül mindig hemzseg vagy tíz. Egy óriási kan. kihasználva percnyi figyelmetlenségét, kiugrik. Majdnem a Csökös nyakába. A rettenetes arc egy villanásnyira Bertire mered. Ez annyit jelent; az anyád hétszentségét! Bertj visszanéz. Beáll a sarokba. Meg se mozdul. Majd idejön Csökös, ha akar valamit — gondolja. — Még tíz másodperc és leszúr. Tébolyult bátorság hatalmasodik el rajta. Arcizma sem rezdül. Csökös felemeli a bunkót. Azzal csap le. Az se jobb. Nem biz a betyár... — gondolja Berti. Felborítja a köszörűt. Letörik egyik lába. Megvan tíz kiló is. Farkasszemet néznek. Csökös ledobja a bunkót. — A disznót üsd, kispofám, ha olyan nagy vagány vagy! — kiáltja. A disznó az más. Disznót még sosem ütött le Bertl, Fölemeli a bunkót. Hullaszi- nű az arca. Az egyedüllét ekcémája viszketni kezd testén. Jó bunkó. Vékony nyelű. A feje meg mint két féltégla. Bertl áll a sarokban: Az emberek nekizavarjál? a vadkant. Tartja feje fölött a bunkót. Az állat nem akar jönni. Verik mindnyájan. Még jobban megvadul. Rohanni kezd. Villámlik az orrlyuka. Bődületes nagy állat. Berti szorítja a dorongot. Megfeszíti minden izmát. öt méter... kettő... most! A bunkó szinte beleáll a kan fejébe. A rázkódás felfut Bertl agyáig. Tompa ütést érez. A disznó fúj egyet. Orrán szivárog a vér. Mereven áll, aztán remegni kezd mind a négy lába. Hirtelen összerogyik. Kiszáll belőle a pára. Hárman húzzák a futószalagig. Csokis ráköti lábára a láncot. Küldi felfelé a bölléreknek: (Vége.) Gitár és énekszó... Így lesz a VIT-en is! (Foto: Puskás Anikó)
