Népújság, 1973. július (24. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-17 / 165. szám
IM: ' Z'L tfw m MŰSOROK 8.20 0.00 0.35 10.05 10.31 11.30 11.38 12.20 12.35 13.41 13.56 14.08 15.10 15.25 15.38 15.48 16.05 16.31 17.05 17.30 18.00 18.30 39.25 20.25 20.53 22.30 23.00 23.14 0.10 KOSSUTH Barokk muzsika. Harsan a kürtszói Népi zene. Kaünóti-versek. Ravel: A gyermek és a varázslat. Fúvószene. Mi és a nemzeti múlt. Ki nyer ma? Melódiakoktél. Törvénykönyv. Kóruspóoium. Mesejáték. A lengyel kultúra hete. Kamarazene. Könnyűzene. Petői i-kalenüárium. A lengyel kultúra hete. Áriák. Bartók nyomában. Angyalföld, 1373. Könnyűzenei híradó. A Szabó család. Egy rádiós naplójából. Müsziv vagy szívátültetés? A lengyel kultúra hete. Händel operáiból. Novalis: Himnuszok az éjszákéhoz. Nóták. Zabaleta hárfázik. PETŐFI 8.05 Sybill. Operettrészletek. 3.03 Kamarazene. 9.53 Könyvek, tájak, emberek. 12.03 Szimfonikus zene. Randevú kettőtől — hatig ... 18.10 Olvasólámpa. 18.25 Chopiú-keringők. 18.55 Könnyűzene. 19.13 Bukósisak. Rádiődráma, 20.28 Hét pofon. Musical. V. rész. 21.08 Nőről — nőknek. 21.38 Népdalcsokor. 22.20 Varsói slágerkoktél. 23.15 Századunk zenéjéből. Szolnoki Rádió Alföldi krónika. A jászapáti ÁFÉSZ kórusa énekel. Tallózás üzemi lapokban. Könnyűzene, Heti jegyzet. Szerkesztik a hallgatók. Közben: Táborról táborra. T MAGYAR 17.23 Hírek. 17.30 Fiatal előadók műsora. 18.00 Papírsárkány. 18.40 Radar. 19.15 Esti mese. 19.30 Tv-híradó, 20.00 A tv kívánságműsora. 21.30 Kicsoda? Micsoda7 22.15 Tv-híradó. POZSONYI 16.35 Telesport. 19.00 és 21.40 Híradó. 20.00 Arthur Becker. NDK tv- film. 22.00 2000. év . . . a közeljövő. A „sötétség országa... r Uj felfedezések a morvaországi karsztban EGRI VÖRÖS CSILLAG (Telefon: 22-33.) Fél 4 órakor Vakmerőség Szovjet kalandfilm. Fél 3 és este 8 órakor Az Ar.droméda törzs Színes, szinkronizált amerikai film. EGRI BRÖDY (Telefon: 14-07) Fél 4, fél 6 és fél 8 órakor A gátlástalanság lovagja Színes, szinkronizált angol film vígjáték EGRI KERTMOZI Este 8 órakor Lila ákác Színes magyar film. GYÖNGYÖSI PUSKIN Délután fél 4 órakor A fekete farkas Este háromnegyed 6 órakor Menekülés. I—II. rész GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Fél 4 órakor Szent Péter esernyője Fél 6 és fél 8 órakor Személyiségcsere GYÖNGYÖSI KERTMOZI Az utolsó, völgy HATVANI VÖRÖS CSILLAG Brútus akció HATVANI KOSSUTH Lány a szabadcsapatban t HEVES Harmadik nekifutás FÜZESABONY A kegyelet pillanata PÉTERVÁSARA Csak rá kell nézni Egerben: 19 órától szerda reggel 7 óráig, a Bajcsy-Zsi- linszky utcai rendelőben. (Telefon. 11-10.) Rendelés gyermekek részére is. "Gyöngyösön- 19 órától szerda reggel ? óráig a Jókai utca *j „ szám . alatti rendelőben. (Te- S*ít»n: 117-27.) Csehszlovákiában a barlangkutatók idei világkongresszusán (augusztus 31-től szeptember 18-ig Olmücben) mintegy 1200 külföldi és 200 hazai -barlangkutató tanácskozik majd. A csehszlovák karsztvidékeken teendő kirándulások csúcspontja minden bizonnyal a morvaországi karsztban nemrég felfedezett föld alatti, térségek megtekintése lesz. A „sötétség országában” ez a terjedelmes labirintus még számos titkot rejt — annak ellenére, hogy az első merész emberek már 250 évvel ezelőtt (1723-ban) lemerészkedtek ide. A morvaországi karszt, melynek hosz- szát 25 kilométerre becsülik, Bmótól északra terül el, 100 négyzetkilométeren. A „titkok kapuja” a 138 méter mély- Macocha-szakadék. A népi mondák szerint itt tanyáznak a sárkányok... Több mint száz éven át az expedíciók fő célja az volt, hogy e „rémes” szakadék alján megtalálják a barlangokból kivezető utat. Jelentékenyebb sikert csupán ebben az évszázadban ért el Karel Abszolon professzor, aki társaival együtt 1901-től rendszeresen „leszállt” a Macochába. Az ötödik expedíció alkalmával, 1909-ben felfedezte a Punk- va-barlangot, amelyen keresztül száraz lábbal lehet elérni a szakadék alját. A kutatás második szakaszában — 1920-ban — először a Punkva nevű kis folyó föld alatti medrét fedezték fel, 1933-ban pedig a szakadék alja 'már „száraz úton” is hozzáférhetővé vált. A morvaországi karsztban az eddigi legfontosabb felfedezések sorozata 1964 Szilveszter éjszakáján kezdődött el, amikor is egy csehszlovák amatőr barlangkutatócsoport elérte a másik föld alatti folyót — a Fehér vizet — és megállapította folyási irányát. Később, egy 30 méteres akna kimélyítése után, a kutatók szabad üreghez értek, innen 1969. januárjában tágas térségekbe' ásták magukat keresztül, ahol 115 méter mélységben a föld felszíne alatt folyik a Fehér víz. A felfedezők az egy kilométer hosszúságban húzódó és cseppkődíszítés es folyómederből képződött barlangot „Amatőr-barlahg- nak” nevezték el.v A további behatolást az ismeretlenbe a2 úgynevezett szifon akadályozta, egy olyan hely, ahol a víz mentén haladni nem lehet és ahol a sziklák mélyen a víz alá hatolnak. Az akadálvt először a búvárok győzték le. Átúsztak a szifonon — mögötte nagy barlánglabirintust fedeztek fel. Ennek felderítése közben 1970. augusztus 29-én két barlang- kutató tragikus körülmények között meghalt. A brnói Csehszlovák Tudományos Akadémia Földrajzi Intézete vezetése alatt folytatott 7további kutatások első célja az volt, hogy biztosítsák a szifonon túl levő barlangok biztonságos elérését. A szakértők úgy határoztak: megpróbálják a szifonból kiszivattyúzni a vizet. hogy kikeressék a legalkalmasabb helyet egy új bejárat kiépítésére. „1972. december 11-én, 22 órakor helyezték működésbe a szivattyúi és másnap 8.10 órakor a szifon már üres volt. Csatla- koztém a^ kutatókhoz. amikor a legrövidebb időn belül be kellett mérni az új út áttörési he- lyét. 10.36 órakor elkezdjük a leszállást. Nem érzek szédülést. Nyolc- tiz méternél tovább ugyanis nem lehet látni. Ha megcsúsznál, gyorsan tó,maszkod) a falnak a hátaddal — mondották nekem. Nyálkás és kanyargós nyíláson haladok lefelé, mint a tobogánon. Ez gyorsan megy. Most talpra állhatok — mind a négyre. Ha* jól lehajtom a hátamat, két lábon is haladhatok. Az iszapban felcsillannak az első cseppkövek és már az Amatőr- 1 barlangban vagyok. Elérem a szifont — tovább már csak hasán csúszva haladhatok. A szifon folyosóba szélesedik, ahol már egyenesen is állhatok. Vidáman gázolok a sekély patakban. Ez a Fehér víz. Kavics, homok, iszap, a főfolyosóból. az árvízfolyosóba térünk be. Nyolc kilométeres menetelés után belépünk egy drágakövekkel kirakott kápolnába — legalábbis úgy néz ki a szemünk elé táruló szinpompa. Hófehér falak, padló és mennyezet. Opálbarna, zöld és aranyfényben tündöklő alabástrom oszlop. Lábánál azúr tó, terül el. Mindenki hallgat, Térdepelünk, sisakkal a kezünkben, mohón isszuk a tavacska vizét,” A Csehszlovák Tudományos Akadémia Földrajzi Intézetének dolgozói már több mint 3000 órát töltöttek a szifon mögötti barlanglabirintusban és összesen tizenöt kilométeres távolságban végeztek itt k\>- tatási munkálatokat. A. tervek szerint a feltárt föld alatti kincseket 1980- ban teszik majd hozzáférhetővé a közönség számára. Csekély hét év múlva a turisták megcsodálhatják majd azokat a megvilágított cseppköveket, amelyekhez bátor férfiak negyed évezreden át törték az utat. A barlangkutató világ- kongresszus résztvevői már ebben az évben megtekinthetik az új felfedezéseket a morvaországi karsztban. JEVGENYIJ SATYKO: Háromszázan a barátság útján Nyárfák Lenin szülővárosául Magyar vendégek a csebokszári aggregátorgyár űj nagycsarnokában. Azt hiszem, a barátságét minden résztvevője sokat tud mesélni a Szovjetunióban eltöltött 12 nap élményeiről. Jártunk vidéken, láttunk falvakat, napról napra terebélyesedő új városrészeket, részt vettünk hajókirándulásokon, ellátogattunk ipari üzemekbe, kolhozokba. Amikor Moszkvában újra találkoztak a különböző városokból érkezett csoportok, lelkendezve számoltak be egymásnak a sok látnivalóról, nevezetességről. Akik Pszkovban jártak, a ma is működő kolostorról tartottak ismertetést, akik pedig Nov- gorodban, azok a történelmi város régi emlékeiről. Az egri Finomszerelvénygyár csoportja Csebokszáriban töltött el négy napot, számukra az aggregátorgyáriakkal való találkozás lesz felejthetetlen. ★ Csebokszárit, mint sok más nagyvárost, egészen le a tengerig, a Volga táplálja, i s alakítja mind szebbé, mind nagyobbá. A szélesen hömpölygő folyam, melyről any- nyi költő, író megemlékezett már. valóban „Volga anyácskája” az ott lakó embereknek. Ezen a festői vidéken a természet szépségét csodálva lépten-nyomon találkozhattunk annak a nagy munkának eredményeivel is, amelyekkel a csuvasok és a többi nép életkörülményeit akarják még tovább javítani. A környék szinte teljesen átalakul az emberi kéz nyomán. Csebokszáriban nagy építkezéseket láttunk; az üzemekkel, gyárakkal együtt gomba módra gyarapodnak az új lakótelepek. Az épülő traktorgyár. — méreteiről több beszámoló szólt már — szinte egymagában is ipari központtá tehetné a 300 ezer lakosú várost, de mellette ott vannak még a textilüzemek és a több mint tízezer dolgozót foglalkoztató aggregátorgyár. Ez utóbbit állandóan bővítik; jártunk a nemrég felépült új csarnokban, ahová most telepítik a gépeket. Az üzem öntödéjét a Szovjetunióban is a legnagyobbak között tartják számon, s az elektromos fűtésű kemencék számunkra igazán szenzációt jelentettek. ★ A villamosenergia pótlására a város határában hatalmas vízi erőmű épül. A Volgán emelkedő gátak egy része már elkészült, s a tizedik ötéves terv végére, amikor a beruházás befejeződik, csaknem 16 méterrel emelkedik a vízszint a város felőli oldalon. Elönti maid az olyan távoli jövőben. Nagy erőfeszítéseket, lendületet kíván ez a munka, melynek nyomán még szebb lesz az élet a Volga partján; az emberekkel, munkásokkal való találkozásaink meggyőztek bennünket arról, hogy vállalják ezeket az erőfeszítéseiket. ★ Sok élménnyel gazdagodva ültünk újra a Magyarország felé induló vonatra. Az Expressz utazási irodának és szovjet társánák, a Szput- nyiknak — kitűnően szervezték a programokat — nem volt nehéz dolga: min'denütt szívélyes, őszintén baráti fogadtatásban volt részünk, önmagában is biztosíték arra, hogy jól érezzük magunkat. Csomagjainkban sok ajándék, amelyeket régi és új, barátainktól kaptunk. Az Uljánovszkból, Lenin szülő- váró:-ából ér' ezc't csooort A nagypapa, a csípő és a szerke A fiatal író. írt egy novellát: „Jegor könnyes szemmel olvasta a táviratot: „NAGYAPA MEGHALT STOP GYERE EL A TEMETESRE STOP NASZTYA NÉNI.” Jegor nem bírta tovább és felzokogott. Bal oldalt a mellében szárást érzett, nehezére esett lélegzetet vennie. Közönyös tekintetet vetve fiatal felesége széles csípőjébe, apatikusav gondolta: „Mire jó ez most? És váratlanul hüppögni kezdett: — Eh, nagyapó, miért tetted? Hová tűntél? A szerző elvitte a novellát a szerkesztőségbe. A szerkesztő elolvasta és felsóhajtott: — Markáns írás. Van karaktere ... De nem érződik belőle, hogy az élet legyőzi a halált. Dolgozza át egy kicsit a temetést, ‘Ä könynyek nem illenek az elbeszélés általános férfias stílusához. A ;,bal oldalt szúrást érzett” szükségtelen célzás. A széles csípő’ meg valahogy kilóg az elbeszélésből. Próbálja meg tompítani ezt a részt. A szerző hazavitte a novelláját. és a kritika figyelembevételével átdolgozta: ★ „Jegor a . boldogságtól könnyes szemmel olvasta a táviratot: „N AGY APA MAJDNEM MEGHALT STOP GYERE LEHET HOGY MÉGIS LESZ TEMETÉS STOP NASZTYA NÉNI.” „Jegor nem bírta tovább, de azért nem fakadt sírva. Jobb oldalt a mellében szúrást érzett, nehezére esett lélegzetet vennie, de azért könnyebben lélegzett, mint máskor. Közönyös tekintetet vetett felesége keskeny csípőjére, és boldogan hüp- pögte: — Él] sokáig, nagyapó!" ★ A szerkesztő elolvasta a novellát és azt mondta: — Érdekes, friss írás. , „Jobb oldalt szúrást érzett" \ — ez jobb, mint „baloldalt", • de még mindig nem égé- • szén jó. A halált pedig ne- ■ vetségessé kell tenni. És a. csípővel is baj van. Azt' ajánlom, tüntesse el! A szerző újból átírta a; novellát, aztán elvitte a szerkesztőségbe a végső változatot: „Jegor arcára kiült a széles mosoly, amint olvasta a táviratot: „NAGYAPA ERŐS EGÉSZSÉGES STOP TEMETÉS NEM LESZ STOP; GYERE EL AZ ARANYLAKODALOMRA STOP NASZTYA NÉNI.” Jegor nem bírta tovább és felkacagott. A nevetéstől; szúrni kezdett az oldala, de ; nem a bal oldalon, sem a jobb oldalon, hanem középen. Közönyös tekintetet vetett fiatal felesége se nem széles, se nem keskeny közönséges csípőjére, és azt gondolta. — Eh, nagyapó, neked kéne az én helyemen lenni!..." Fordította: Zahemszky László Egy történelmi nevezetesség Moszkvából: a városnézés során ellátogattunk a cári családok nőtagjainak tartózkodási helyére, a hires Novogyevicsij kolostorba is. alacsonyabban fekvő középső részt, s az ott levő régi településekből modern, minden igényt kielégítő, új lakótelepekre költöznek majd a csebokszári ak. Egyik vendéglátónk, Valerij Szapolzsnyikov. a területi Komszomol-bizott- ság titkára, szállodába érkezésünkkor az előcsarnokban egy nagy tablóra hívta fel a figyelmet; „Ha hét év múlva jönnek ide, akkor már ez a városkép fogadja a vendégeket” — mondta. A rajzon szelíd tóparti ligetek — valóságos tengerré szélesedik majd a város határában a folyó —, sokemeletes toronyházak a sugárutak mentén. Ilyen lesz a Moszkvától ezer Kilométerre keletre fskvő csuvas főváros a nem is egyik tagja, Csermák János erdészeti szakközépiskolai tanár táskájában különleges ajándék lapult; száz apró, nemesített nyárfahajtás. A Lenin szülőháza előtti Béke és barátság parkból származik a küldemény, az ujjnyi fácskák nylonzacskóba csomagolva utaztak ezer kilómétereket. s itthon először az erdészet csemetekertjében védett helyen erősödnek. Onnan ültetik ki őket; barátságunk élő jelképeit. Hekeli Sándor 1373. július 17., kedd I
