Népújság, 1973. július (24. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-15 / 164. szám
Van-e tanyarendszer Heves megyében...? Egy nyári vállalkozás sikere Gimnáziumba készülő hatvani szakmunkások &A történelmileg kialakult tanyarendszer erőszakos felszámolása ellentétes az egyéni és a közösségi érdekkel is. Csak előrelátó tervezéssel és a sajátos helyzetet figyelembe vevő központi támogatással tudjuk csökkenteni a tanyaviJág jelenlegi hatásait...” (Részlet az MSZMP X. kongresszusának jegyzőkönyvéből). A tanyák különleges települések, amelyekből különösen az Alföldön, ma is sok ezer van. Ha tanyákról esik szó, akkor többen a régi petróleumlámpás, nádfedeles tanyákra gondolnak. Pedig azóta már sok minden megváltozott. Ha már villany van a tanyán — kérdezik mostanában — az már „tanyaszocializmus”? Tulajdonkeppen meddig tanya a tanya? Ha már televízió világít a házakban, hűtőszekrény zümmög a konyhákban, akkor ez az ideális, csendes lakóhely a tudományos-technikai forradalom korszakában? Átformálódó külterületek Egy bizonyos, a következő évtizedek átformálják a falu után a tanyák, a külterületi települések arculatát is. Hogy mi lesz kétezerben a tanyákon, mennyien élnek ott, azt egyelőre csak feltételezhetjük. De hogy milyen és mekkora változások következnek be akár egy évtized alatt, azt befolyásolhatjuk, sok tényező tudatos alkalmazásával pedig irányíthatjuk is. A tanyák kialakulását nem lehet egy konkrét időponthoz kötni, de még egy nemzeti sorsfordulóhoz sem. Kiépülésükkel kapcsolatban Erdei Ferenc, a nemrég elhunyt akadémikus és politikus megállapítja, hogy „.. .a magyar tanyák egészében véve .. .egy messze visszanyúló, különleges történeti fejlődésnek az eredményei...”. A magyar tanyavilág fejlődéstörténetéhez hozzátartozik, hogy többségük néhány emberöltővel ez- . előtt is csak szállást jelentett, ahol, tanyázni lehet a sürgetőbb. munkák ^idején, Élni, 'Talíhi pedig a zárt településen, .'ahol az állandó háztartást vezetik, ahol az öregek és a gyerekek egész esztendőben ott laknak. A magyar tanya Erdei Ferenc szavaival „termőhelyi mezőgazdasági üzem volt, időtakarékos gazdálkodási forma”. Ma úgy is mondhatnánk, hogy „privát munkás- szállás”, ellátva a privát munka minden lehetséges feltételével, de az emberi igények kielégítésének legszükségesebbjeivel. A tanya tehát szükségszerűségből lett ideiglenesen lakott hely, ahol nyáron többet, télen kevesebbet vagy egyáltalán nem is laktak. Ezzel együtt járt, hogy a parasztok nagy részének városi, falusi telke, háza volt, amitől nem akart elszakadni. A feljegyzések szerint: a felszabadulás előtt, Magyar- országon több mint másfél millió ember élt tanyákon. Az 1970-es népszámláláskor az ország 10,3 millió lakosából 860 ezer ember élt külterületi lakott helyen, szórványtelepüléseken, illetve tanyákon. Ebből több mint fél millióan az alföldi tanyákon. Legalacsonyabb * az országban! De mi a helyzet Heves me- gyeben? A felmérések szerint megyénk külterületi lakott helyeinek száma, illetve népessége, Magyarország 19 megyéjéhez viszonyítva, a legalacsonyabb. 414 külterületi lakóhelyen, illetve tanyán 8918-an élnek, amely a megye össznépességéhez képest, mindössze 2,3 százalék. A külterületi lakóhelyek sajátos, az ipari, de főként mezőgazdasági üzemekben dolgozók zárt rendszerű egységét alkotják. így keletkezett például a Szúcs-bányatelepi vagy a gyöngyösoroszi, a pe- töfibányai, a siroki Mátravi- déki Fémművek körül kiala© 1973. július 15.. vasárnap kult, zárt külterületi lakótelep. Üjabban pedig a kiskörei vízlépcső szomszédságában, illetve Heréd határában, a Mátravidéki Hőerőmű külterületi lakótelepei. Az ott élő emberek többnyire ezeknek az ipari üzemeknek a vonzás- körzetébe tartoznak, oda járnak dolgozni és megfelelő lakással rendelkeznek. Megyénkben a külterületeken élő lakosság csaknem harminc százaléka mezőgazdasággal foglalkozik. Ezek egy része a régi uradalmi központokban — például Szederkénypusztán, Párádon, Alkaron, az Ecséd melletti Fáy- tnnyán — él, amelyek helyén kiépültek a nagyüzemi mezőgazdaság tanyaközpontjai. A mezőgazdaság kollektivizálását a tanyák alapvetően nem akadályozták, de a tér- melőszövetkeaetekbe való tömörülés sem változtatta meg a tanyai településhálózatot. A nagyüzemi mezőgazdaság megteremtésével megszűnt a tanyás gazdálkodási rendszer, a tanyás települési rendszer azonban megmaradt. A tanya lakóhely funkció ja tehát fő funkcióvá vált, gazdasági értéke viszont háztáji méretekre zsugorodott össze. Heves «legyében 2572 külterületi lakóépület van, amelyek közül 81 négy, illetve öt lakást magába foglaló épülettömb. 1645 lakásban van villany, a többiben viszont nincs áramszolgáltatás. Alig több mint ötszáz házban van csak vízvezeték, más épületekben udvari ásott kutakból* szerzik be a lakók napi víz- szükségletüket. A külterületi házak építőanyaga nagyrészt vályog, modem tetőszerkezettel. Az utóbbi tíz évben közel négyszáz új lakás épült, valamennyi téglából. Ezek különösen az ipari üzemek környékén kialakult külterületi településeken. A külterületi lakóhelyek jellegzetessége megyénkben az, hogy többnyire közel, 5—8 kilométer távolságra helyezkednék el a központi településektől: elsősorban Gyöngyöstől, Hatvantól és Hevestől, Villamosítás, kedvezőtlen útviszonyok A városi iparba eljutó vagy a mezőgazdasági nagyüzemben dolgozó tanyai ember is szeretne a XX. század eredményeiből maga körül látni, minél többet használni. A változó munkakörülmények a városi és a falusi életfeltételek javulása új igényeket támaszt tanyán is. A hatvanas évek közepétől, amikor már a szövetkezetek nagy része megerősödött, építeni, gépesíteni kezdtek a tanyákon is. A villamosítást a tanyai lakosság a legfontosabbnak tartja. Ennek nyomán terjednek a háztartási gépek és több helyen a televízió, rádió és az elektromos meghajtású kisgépek, mint a daráló, villanyfűrész vagy a háztáji fejőgép, vagy a tanyai házakban a saját vízellátás is. Az ipar és a mezőgazdaság intenzív fejlődésével a külterületen élő lakosok csökkenése ma már országos jelenség. A törekvő fiatalok nagy része szakmát tanul és beköltözik a községekbe vagy a városokba. Üj környezethez szoknak, szórakozási, művelődési igényeiket a tanya már nem elégíti ki. Ahol a közlekedési feltételek nem javulnak, ott a legkisebb a külterületi lakóhelyek száma. Ezek ellenére is főleg az idősebbek szívesen élnek ma is tanyán, amely elsősorban a gazdasági, érzelmi kötődéssel és az évtizedek során kialakult életmóddal magyarázható. A statisztikák szerint évente egy százalék a külterületi, tanyai csökkenés. Lassú, átmeneti folyamatról van tehát szó, amely sok vajúdással és ■küzdelemmel jár. Mentesz Károly Akik niostanában a hét néhány estéjén bekukkantanak a Vörösmarty Művelődési Központ klubtermeibe, kicsit szokatlan látványba ütköznek. Az egyébként hangulatos, délszaki növényekkel díszes helyiségekben nem a réx csattog, s nem a televízió hinti szerte hűvös fényét, hanem jegyzetfüzetek, iskoláskönyvek fölé hajló .fiatalok lovagolják meg a székeket, figyelik az eligazító tanári szót. — Reményen felül sikerült legújabb vállalkozásunk, a gimnáziumi előkészítő( tanfolyam, amelyre 58 most végzett szakmunkás jött hozzánk — nyújt gyors felvilágosítást Majláti Györgyné igazgatónő. — A különböző munkahelyekről verbuválódott gárda két osztályra oszlik, s összesen ötven tanórát vesz biológiából, történelemből,* amelyek különbözeti tárgyak a Bajza Gimnáziumban. Két nyugdíjas tanár, Lang- koffer Lászlóné és Gedeon Béla foglalkozik velük, s egyelőre elégedettek a fiatalok munkakedvével. Hogy mi késztette ezeket a fiatalokat arra, hogy szakmájuk mellett nyári előkészítőre, majd a gimnázium harmadik osztályának esti tagozatára járjanak? Fehér Gábor, az ikladi műszergyár esztergályosa például világéletében kedvelte a jó könyveket, az irodalmat. Ebben járatos is. De szeretné tovább bővíteni ismereteit Fizikára, matematikára, nyelvekre gondol, amelyeknek magasabb fokú ismerete nélkül egyszerűen nem érzi jól magát az élet mai sodrában. Lichy András tervei túlfutnak már a gimnáziumon. Ha sikerrel veszi : a közbülső akadályokat főiskolán akarja folytatni a tanulást. Hasonlóképpen gondolkodik Madarász Ferenc, Kozgonyi István, Vígh Dezső, meg a többi ötven, akiknek nevét most nem sorolhatjuk feL Miért itt, s miért nem valamelyik középiskolában kapott otthont a kéthónapos előkészítő tanfolyam? A művelődési központ igazgatónőjétől erre szintén választ kaptunk. — Az ötlet nem hatvani! Mi legfeljebb elsőként csatlakoztunk a megyei művelődési központ kezdeményezéséhez, éspedig abból indulva ki, hogy a klubszerű környezet, a megszokott iskolai felszerelések hiánya lélektanilag hat a fiatalokra. Vonzóbbá teszi az egész vStlatkozást ügy tűnik, bevált a feltételezés. A félidőn lassan túljutunk, de nincs lemorzsolódás az előkészítőben. Továbbiakban megtudtuk, hogy a fiatal szakmunkásoknak igen kevés anyagi áldozatukba kerül a kéthónapos nyári tanulás, a gimnázium harmadik osztályába jutás lehetősége. Kétszáz forint a „tandíj”, valamint hetven forintot fizettek a gimnázium első és második osztályának anyagát összefoglaló könyvekért. Az előkészítő tanfolyamra figyelmet fordít a Bajza Gimnázium igazgatósága is. Németi Gábor igazgatóhelyettes Ígéretet tett, hogy nem csak szakmai tanácsadással segítik az újszerű kul- túrházi vállalkozást, hanem a megfelelő szemléltetőeszközöket szintén a tanfolyam vezetőinek rendelkezésére» bocsátják. : Ahogy halljak, ezzel az akcióval nem' áll meg a Vörösmarty Művelődési Központ azon az úton, amelyre a munkásképzés kiszélesítése, hatékonyságának növelése végett lépett. Mar most toborozzák a hatvani fiatalokat és idősebbeket az általános iskola ötödik-hatodik osztályába, amelynek hasonló rendszerű munkája szeptemberben indul. Jövő esztendőben pedig írástudatlanok részére kívánnak klubszerű. oktatást szervezni. Mindkét elgondolásról örömest hírt adunk, s kívánjuk, valósuljanak meg úgy, mint a mostani gimnáziumi előkészítő tanfolyam. (moldvay) Recski hímzőasszonyok Ha Párizsban a Place Pigal- le-on a férfiak utánafordulnak egy különleges tunikában libegő hölgynek: meglehet, hogy a recski keresztszemes hímzés hívta föl a figyelmüket. Ha München vagy Hamburg dámái megállnak valamelyik fényes kirakat előtt, elképzelhető, hogy a palóc laposhímzéssel ékes, húzott ujjú blúz az oka. Ha Tokió nemrég megnyílt magyar éttermében bográcsgulyást vacsorázik egy szamurájutód, előfordulhat, hogy a csípős ízeknél nagyobb gyönyörűséget lel a csipkekockás szövésű abrosz és szalvéta áttört mintáiban, borsóka-szegélyében. — Itt készül nálunk mindez — teríti elénk a szebbnél szebb hímzett kelméket Szabó Erzsébet, a Hevesi Háziipari Szövetkezet recski részlegének helyettes vezetője. — Pontosabban a szövés a hevesiek keze munkája, a kivarrást végzi a mát- raballai és derecskéi asszonyok, lányok is tagjai a szövetkezetnek. — Lányok inkább, vagy asszonyok? — Hát igen, ez a kérdés a népi díszítőművészet elevenébe vág. Munkatársainknak legalalább nyolcvan százaléka hatvan éven felüli. A fiataloknak nincs már türelmük az aprólékossághoz, figyelemhez, amit a hímzés szigorúan megkövetel. Pedig közismert, hogy ország- és világszerte újra nagy a kereslet a folklór-motívumokkal díszített ruhák iránt. 160 ezer forint értékű hímzés a részlegünk harmadik negyedévi megrendelése, jobbára export, de a belföldi piacra is jut belőle bőven. Farkas Jánosnénak és a háza verandáján öltögető Varrogatás a verandán. (Farkas Jánosné, Sárvári Andrásné és Holló Imréné). (Foto: Tóth Gizella) két másik hímzőasszonynak az a véleménye, hogy szép a szövetkezet bevételi terve, még szebb a néprajzosok és a riporterek érdeklődése, de az sem lenne megvetendő, ha szaporábban térülne forinttá a mű munkája. — A normákat, ami szerint fizetnek bennünket, még az ötvenes évek elején állapították meg — csóválja a fejét Holló Imréné. — Három, nagy esetben öt forintot kerestünk óránként, ha átszámítjuk órabérbe a fizetést. — 1600—1800 forint volt eddig a havi rekord, most a tavaszon, amikor a japánoknak csináltunk ötszáz térítőt és ezer szalvétát, de akkor tizenkét órán át nemigen tettük ám le a tűt. Nézze meg ezt a subrikás futót, van vele vagy hét nyolc nap dolgom, aztán mit kapok érte? Kétszázötven forintot! — teszi hozzá Farkas Jánosr.é. — Nem tudnátok ti már ezt abbahagyni, hiába jár a szátok — fortyan rájuk sebesen Róza néni, özvegy Sárvári Andrásné. — Engem még tizennégy esztendős koromban fogott Varrásra Vall kisasszony, Vall Erzsébet, a tanítóné. Hej, de sokszor rá- csapdosott a körmömre, amíg «került lelehímeau az első kendőt. Alig vártam, hogy vége legyen, de akkorra úgy megszerettem, hogy most már abba fájdul bele az ujjam, ha egy nap nem fogok vele tűt. Róza néni elmúlt nyolcvan éves. Szemüveg nélkül hímez, könnyű járású, kékeres keze már magától tudja, merre kell bújdosnia a színes fonalnak. Egy-egy ritka szép ingre visszaemlékezvén, vidám lakodalmakat idéz. föl, ravaszkásan meséli, hogy még a házuk zsindelyét is ő varrtaimért annyi megrendelése volt fiatal menyecske korábban, hogy kitelt az árából a tetőcserép is. — Biz’ isten, gyerekem, — nevet föl a sokat megért emberek bölcs derűjével, — kivarrnám én már a saját szemfödelemet is valami jófajta sátorlepedőből, ha nem sajnálnám a fáradságot a föld alá. Maradjon csak minden idefönt, hátha még utánam is megcsudálja valaki. ^ < Csak egy pillanatra borong el, aztán újra kezdi pajkos történeteit. Aki hallgatja napszálltáig, figyeli a keze nyomán kibomló virágokat, hímzőrámára feszített vászonnak látja az eget, palóc motívumoknak a felderengő csillagokat. mi Jegyzetfüzetek, iskolakönyvek a pádon, figyelem az arcokon, (Foto; Burányi Károly) FOGLALKOZÁS KÖZBEN.
