Népújság, 1973. június (24. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-13 / 136. szám

Méltóbban a várakozáshoz Megszünnek-e a hibák az egri tégla- és cserépgyárban? f Mint minden új létesít* ! tnény születését, érthetően ! nagy várakozás előzte meg ! az egri, Homok utcai mo- I dern cserépgyár eiőkészüle- I tét is. A városban és a me­gye más részein egyaránt ér­deklődött még az is, aki kü­lönben távol áll a szakmá­tól, mert a mintegy százmil­lió forintos beruházásra — egyszerűen oda kellett fi­gyelni. Egyrészt a tetemes pénzösszeg sorsa izgatta az embereket — jó helyre ke­rülnek-e végső soron közös forintjaink? — másrészt az eredményt várták kíván­csian. Ezek után — mondani sem kell, hogy sokak számára valósággal hideg zuhanyként hatottak a szállingózó hírek: a próbaüzem korántsem hoz­ta azokat az eredményeket, amelyeket egyébként remél- tele: Tetézte a bosszúságu­kat, hogy ugyanekkor a kö­zös portán levő téglagyár is „lerobbant'’: testvérei között tavaly egész évben „aláren­delt szerepet” játszott a vállalatnál. Még az időköz­ben módosított tervvel szemben is másfél miliió téglával maradt adósa a népgazdaságnak. A helyzet hovatovább tarthatatlanná vált — végül is új vezetők kerültek a gyár élére. Csaknem fél esztendő telt el azóta, a régi történetre csupán azért kérdeztünk rá, amiatt néztünk a száraz té­nyek, a rideg valóság mögé, hogy jobban eligazodjunk, a mában, látogatásunk alkal­mával inkább a jelenről pró­báltunk tájékozódni, * a jö­vőről .érdeklődtünk. Kapóra jött, hogy éppen Egerben tartózkodott az Észak-magyarországi Tégta­és Cserépipari Vállalat ter­melési osztályvezetője, Ká­kái József is, aki készséggel adott tájékoztatást a „pár­tatlan ember” szerepében. — Kétségtelen, hogy a cserépgyár elég nehezen „rázódik be a régi kerékvá­gásba” — mondta. — Igaz azonban az is, hogy egy-egy új beruházás téljes sikeré­hez idő kell. Jellemző erre, hogy tavaly, még a próba­üzem. befejezésével, szeptem­ber végén is valami 50 szá­zalékos teljesítménnyel dol­gozott a gyár, pedig elvileg csaknem minden rendben volt. S a legnagyobb igyeke­zet ellenére is, ma sem „hoz" többet az ígért kapa­citás háromnegyedénél. Tü­relem, kitartás kell egy ilyen létesítmény „bejáratásához”. Más persze az, hogy tavaly azért előbbre léphettek vol­S miközben belemerül­tünk az érdekes beszélgetés­be, kiderült, hogy a tavalyi hibáknak sok összetevőjük volt. Bár a külföldi partne­rek általában kifogástalanul teljesítették megbízásaikat, leszállították, felszerelték, munkába állították berende­zéseiket, több hazai alvállal- kozó is csalódást bkozotí. Később küldte a gépeket, vagy éppen hibásan, úgy. hogy nem egy esetben jelen­tős javításra, sőt konstruk­ciós változtatásra is szükség volt. Annak ellenére, hogy a fizikai munka számottevő felszámolásával kecsegtetett a nagy beruházás, még most is — amikor jócskán benne vagyunk már az időben! — a lag-meglepSbb helyeken van. szükség az emberi erő­re. „Szerencsére” ez jelen­leg már nem okoz olyan gondot, mint tavaly, amikor Nem dicsekvésképpen mondják... Az ŐJssakai váltást szállí­tó gépkocsik már kigördültek a visontai külfejtéses üzem felolvasójának kapuján. Vi­dám nevetés, néhol hangos kurjongatás tört át a moto­rok zaján. Vo-na János, a szenesek szocialista brigádvezetője ve­szi a szót. — Ä legtöbbje évtizedek óta bányász. Kenyere a mun­ka és a jókedv. — Akinek kenyere, az jól is végzi. Hallottam, hogy Vona János kényes a brigád jó hírnevére, és a vállalt kötelesség teljesítésére is. — Múlt év októbere óta elsők vagyunk a szenelésben. Ha kell, fehéren feketével bizonyítom. — TudjfJz ezt mások is? Már mint a vezetők? — Hallottak róla, mert gyűléseken elmondtuk. A januári termelési tanácsko­záson hivatalosan is ver-, senyre hívtuk a többi szakot. Sándor József, termelésirá­nyító az utolsó szavakra lép hozzánk, de azonnal bizo­nyít. — Restellj ük mondogatni, mert lennének olyanok, akik dicsekvésnek gondolnák. Egy ilyen üzemben a munka nem lehet öncélú, ezt nem is mondjuk és nem is akarjuk. Néha persze olyan is előfor­dul, hogy a nagy igyekvésbe hiba csúszik. Beszélgetésünket a szala­gok indulása, a munka, a műszak kezdése fejezi be. Talán az első igazi nyárias- nak mondott éjszaka ez a mostani. Enyhe levegő, ra­gyogó csillagok és akácvirág­illat a falu felől. — Ilyen éjszakán több száz méterről meghallja az ember, ha megáll a szállító­szalag — jegyzi meg Tóth János villamos telepkezelő az Sz—2-es szalagfejnél. — És akkor...? — Akkor rohanni kell, hogy csak úgy repül az em­ber után a kabát. Főleg, ha wHlamoshibából áll, hämey Jóska bácsi, a villamos gép mester „harap” a mulasztás- J ra. — Maga is a szenes bri­gádhoz tartozik? —■ Természetesen. — Mit tud a brigádjuk termelési eredményeiről? — Az első helyen állunk. Ezt tudja mindenki a bri­gádban. Azt is tudjuk, meny­nyit termel a többi szak. Utó végre is versenyben ál­lunk. Távolabb a reflektorok fé­nyében kotrógép merítéksora marja a szenet. — Az ott a HM—4-es kot­rógép ... — szólal meg a sza­lag mellett Pilinyi János la­katos, és nehéz szerszámos- táskáját lassan a földre en­gedi. — Merre tart. . ? — A szalagokat vizsgálom végig, nehogy kiesés legyen valami apró hibából. Fontos ez, mert nálunk a tonna a miatyánk, meg az üdvözlégy is. — És sok a tonna? — Október óta első helyen állunk a szakok között. Tudják, hogy aktív cse­lekvő részesei egy olyan bo­nyolult mechanizmusnak, amelyet úgy hívnak, hogy: termelés. A másik igazság pedig, hogy egy olyan üzem­résznél, ahol a termelési terveket teljesítik, nem is beszélhetünk rossz brigádról, csak jóról, vagy jobbról. A jobb pedig azt jelenti, hogy a rendelkezésre álló perce­ket gazdaságosabban hasz­nálják ki. Reggel van, vége a mű­szaknak. A nap már a Ga­garin Hőerőmű hűtőtornyai­nak felső pereméig kapasz­kodott. Az emberek, arcán finom szénpor, az átvirrasz­tott éjszaka fáradtsága és derű látszik. Igazi munkás­emberek, akik dacolva az időjárás és a föld váratlan szeszélyeivel, létrehozták, üzemeltetik az ország leg­nagyobb bányaüzemét. fafflczrfc János hihetetlenül nagy volt a lét­számmozgás, s ráadásul a meglévők mindegyikére sem lehetett számítani. Szinte napirenden voltak az igazo­latlan hiányzások, sokan ha­dilábon álltak a fegyelem­mel. A beruházásból fakadt hibákat csak tetézte, hogy a vezetőség nem tudta ösz- szetartani a gárdát, sok 'mindent elnézett a vétkesek­nek. Amikor pedig a h.ely- zet magaslatára ’ próbált emelkedni — egyszerűen megfeledkezett például a szomszédos téglagyárról. Az idén határozott jelei mutatkoznak már a fejlődés­nek: fokozódik a termelés és javul a minőség a cserép­gyárban. Ez Hitóbbit bizo­nyítja a Tégla- és Cserép- ipari Központi Laborato­rium napokban kiállított igazolása is. miszerint a Ho­mok Utcai termékek mind a hat próbát kitűnően állták. Az elfogadható cserepekben 84 százalékos az I. osztá­lyú termékek részaránya, ami Horváth Róbert gyárve­zető és Kókai József a vál­lalat központjának osztályve­zetője szerint: nem rossz. Nem lehetnek elégedettek azonban ma sem a selejtszá­zalékkal. Ideális esetben ugyanis csak tíz lehetne, itt viszont a türelmesen enge­dett 15-nel is magasabb még! _ Kemencetechnológiai t éma ez. sajnos — magya­rázta gondterhelten a gyár­vezető. — A kemence meg­felelő, folyamatos kiszol­gálása esetén kétségkívül kedvezőbbek tennének az eredmények. Ezért, már gon­doskodtunk is az ütemesebb termelés biztosításáról, több tartalékunkat igyekszünk jobban kihasználni. Bár meg ma sem mondható tökéle­tesnek a tmk-részlegunk. kétségkívül sókat erősödött, s a korábbi, esetenkénti ja­vítás, végre kezd igazi terv­szerű, megelőző karbantar­tássá válni. Éppen a .napok­ban vezettük be a heti egy. teljes műszakot a hibák megelőzésére, a berendezés rendbetételére. Reméljük, hogy meglesz a sikere, rövi­desen eltüntethetjük a be­ruházási hiányosságokat is, s rátérhetünk a simább út­ra. Jólesett hallani, hogy „egyenesben van’L mar a téglagyár is, s a felevet adósság nélkül zárhatja. Ör­vendetes , hogy mindkét üzemben megszűnt az egész­ség te len létszámmozgás használt a néhány, példás figyelmeztetés’ — az embe- rek megállapodtak, megnyu- j godtak. egyre jobban meg-: szokják a rendet. Kezd erő­södni a gárda. Az ujabba.i között sem ritkaság mar, hogy egész családok dolgoz-1 nak együtt, s a kétezer ot- venkjlöméteres utazást val­lalva is nap nap után meg- [ jelennek munkahelyeiken és becsülettel végzik feladatai­kat. A vállalati központban és a gyárban egyaránt biza­kodnak. Nekik legyen igazuk! Gyóni Gyula 3 csányi tanya­világban Áprilisban, amikor a ta­nácsválasztás volt, közel két­száz parasztember voksolt jelöltjeire a csányi tanyavi­déken. Ha gyerekeiket hoz­závesszük, a hatvan tanyá­ban legalább négyszázan él­nek. Ki törődik velük? Gondjaikkal.' örömeikkel ? Leginkább a termelőszövet­kezet, amelyben mindmáig dolgoznak, vagy nyugdiját él­vezik. , Persze, nehéz éveken gá­zolt át a közös gazdaság, mi­re összeszedte magát. S a múltért kicsit ezek a tanya­siak is felelősek. Befelé for­dultak inkább, mintsem az összetartozás szálait szövö­gették volna. Előbbvaló volt a tehén, az ólban rívó ma­lac, meg a háztáji vetemé- ~nyes az ósszeszántott határ­nál; ahol fejlettebb, nagy­üzemi módszerekkel indult a munka. Elárvultak a veze­tők, nem akadt, akikbe át­plántálják megváltó tervei­ket. Hogy azokba is csúszott hiba ? Ott kellett volna lenni mögöttük, figyelmeztető szó­val ... D D □ Bordás Ferenc az ilyenék közé tartozott. Közel ötven holddal iratkozott fel a csá­nyi termelőszövetkezet ala­kulásakor. S olyan lombos, fás, gazdasági épületekkel ellátott tanyája volt, amilyen kevés akadt a Pethes-soron. Most is meg lehet nézni, no­ha a hetvenediket tapossa, s mindössze 100 / forint a nyugbére, amit a feleségevei élvez. — Amíg jut egészség, exi­gent ne féltsen senki! Van egy tehenem, a tej literjét 5 forintjával a tanyából el­viszik. Baromfit nevelünk. S tavaly is vállaltunk a szö­vetkezettől egy hold papri­kát vészes művelésre. Csak abból húszezret raktunk zsebre. Ne mozduljak el in­nen, ha nem így volt-! Nádtetős, frissen meszelt épületek, élénk kék festék­kel elhúzva. Ferenc bácsi vi­zet ..fakaszt” a gémeskut- nál, felesége .indul, hogy a juharfák hűvösében legelé­sző jószágot vályúhoz csalo­gassa. Közben jegyzi meg Tóth Péter, a szövetkezet el­nöke, hogy ez a tanyatele­pülés évente legalább 1500 hízót ad a népgazdaságnak: Velünk van Tiliczky József képviselő, aki gondosan je­gyez minden adatot. Folyik az országos tanyavita, talán lesz ez ügyben néhány sza- 1 va az itt szerzett tapasztala­tok nyomán. Megnézzük még az üresen ásító borospincét, amely a kiöregedett szőlőtőkék után sír. Majd a tisztaszobában ülünk le rövid időre, Rá­kóczi Ferenc olajnyomatának társaságában. Kíváncsi va­gyok, mi sajog' a két öreg­ben? — Elsőbb az a hat kilo­méter, ami a falutól elvá­laszt! Mivelhogy nincs tisz­tességes utunk- üt csak a bi­cikli járja, mert ló, fogat ré­gen a múlté. S hát a vil­lany, meg az-egészséges ivó­víz.’.. Tudják, hogy ez a hatvan tanya milyen bázisa lehetne a közös gazdaság­nak? □ □ □ Nehezen válók meg ettől a tanyától, meg az öregek­től. S a kontraszt, ami Pet­ites Géza otthonában fogad, engem igazol, Szives szóval, pálinkával traktál, de aho­gyan körbetekintek az udva­ron, kicsit összeszorul a szívem. Asszonyért, rendet parancsoló nőszemélyért ki­ált minden. A széttúrt trá­gyadomb. a felseperetlen házeleje, az istálló levert va­kolata. — Minek ide asszony? — harsogja a megrögzött agg­legény. — Csak hogy kerül­gessem, meg, szekálását. hall­gassam? Amilyen anyám volt. olvan nő úgysem szü­letik. Egészen nem vetem meg őket, jut még nekem menyecske most is! Pedig a hatvanat súrolom ..... Mosollyal nyugtázzuk a vénlegényes kérdést, aztán Géza bácsi örök hobbyjára terelődik a szó. A naploírás- ra! _ Mióta csinálom? Már n em is emlékszem ponto­san. De ha akarják meg­mondom, milyen volt l»»9- március 12-én reggel 6-kor a hőmérséklet, hányat halt két évvel később az anya­kocám. kit vitt be tavalyelőtt a falusi doktorhoz Pista bá­csi a termelőszövetkezet be­teghordó szekerén, s melyik hónapban hull a legtöbb és leghevesebb csapadék? Nem bolondság ez, kérem. En mindig ezekhez o-z észlele- telthez igazodom a követke­ző esztendőkben a kis ta­nyatelkemen, veteményes­ben és a' jószágoknál egy­aránt! Ű □ □ Míg az istenverte monos­tori úton tovább igyekszünk, Juhász Árpád főagronomus- nak van némi megjegyezni­valója Géza bácsiról. Ma­szek az öreg. Jo par eve, talán oktalanul, kitettek a szűrét -a közösből. De senki­nek egy rossz szava nem le­het róla. Az idén is beadott már egy ötmázsás bikát az államnak, s talán negjyen hízó felnevelésére vállalko­zott. Ami még papírra kí­vánkozik: búcsúzóban olyas­féle húrokat pengetett Géza bácsi, hogy jövőre talán mar itt sem találjuk. Beköltözik a faluba, s ha számít rá a közös, újra nekirugaszko­dik. Időközben megérkeztünk egy újabb portára, ahol csi­nos fiatalasszony áll egy dinnyetábla szélében. Piros­zöld kockás szoknya, kék pu­lóver feszül testén, arca és keze nápégette, Kónya Pál- né. Apjával-anvjával tizen­egy hold földet vállaltak művelésre a szövetkezettől. Ennek majdnem fele dinnye, a többi paprika, paradicsom, uborka. Fiát itt takaros ta­nya nincs, csak gazzal, nád­dal fedett kunyhó, ami nem a legkényelmesebb. Március­tól őszig kihúzni, becsületé­re válik bárkinek. Hát még Konyánénak, aki csak szülei miatt vállalta ezt az életet. — Szerettem volna tovább­tanulni. Hídvégi igazgató bá­csi biztatott is, mondván, hogy jól fog az eszem. De hat nein engedett a föld. Apámék vittek magukkal, ta­vasztól az országot jártuk, hol ide, hol oda szerződtünk. Első esztendő, hogy itthon próbálkozunk. Rettentő pri­mitív ez az élet. Egyetlen szórakozás a táskarádió, vagy hét végén egy mozi a -falu­ban. Ha felveszik óvodába Gyöngyit, a kislányomat, el­megyek gyárba dolgozni... □ □ □ A termelőszövetkezet iro­dájában rendezgetjük a dél­után tapasztalatait. Van mit felmérnie a képviselőnek, a járási hivatal osztályvezető­jének, s természetesen az új­ságírónak, aki krónikásként csatlakozott a határjárók­hoz. Véleménykülönbség nem­igen akad! Elsősorban a monostori út 4—5 kilométe­res szakaszát kell valami­lyen módon, akár kölcsön­nel rendbe hozatni. Nem csupán a csányi tanyatele­pülés jó négyszáz lako­sát viszi. közelebb a faluhoz', a civilizációhoz, hanem éven­te 300 vagon zöldáru gyors beszállítása függ e beruhá­zástól. Tapogatózni érdemes továbbá olyan irányban, hogy az ottlakók némi hoz­zájárulásával villany jusson a tanyákba. S ha artézi kút fúrására nem jut pénz. na­ponta induljon egy-két laj­tos kocsi Csányból, a ház­tartások ■ vízszükségletének biztosítására. Különösen nyáridőben nagy ennek a fontossága, mert a környező gabonatáblákról, kukoricá­sokból is a coli-fertőzött, ásott tanyai kutakhoz jár sok-sok munkásember szomj­oltó italért. Summa summárum: ha valahol, Csányban érdemes áldozni, költeni a kis tanya- rendszerre! Természetesen a gyümölcsözőség határáig. .Vem a nosztalgia, nem az itt élők személyes érdeke, Bor­dás Feri bácsi bölcs megál­lapítása mondatja ezt ve­lünk, hanem az élet törvény- szerűsége, amely legtöbbször érintkezik a matematikával. Az pedig nem csal! Moldvay Győző MmFűtnn A i«m. június Rl„ Pűuúé

Next

/
Thumbnails
Contents