Népújság, 1973. június (24. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-13 / 136. szám

Ahogy a munkások látják .. . ÜDÜLÉS Sokan keresnek nyuga! - mal. felüdülést kellemes kör­nyezetben — vizek mellett erdős, hegyes vidékeden. A dolgozóknak alkotmányunk biztosítja az üdüléshez való jogot A jog — lehetőség. A lehetőség határai pedig meg­szabottak!'" Nem jut minden­kinek üdülőjegy. Sok a vára­kozás. nagy a sorban állás, a1 tolongás. Az üzemek víkend- házai, a bérelt szobák csak keveset enyhítenek ezen a helyzeten. Különösen a több gyerekes munkáscsaládok, ritkán részesedhetnek a? üdülés örömeiben. Kivált a Balaton partján, nyáron. 2/3-as üdülőjegyet (két szülő, három gyerek) csupán 3—4 darabot kap a megye. A 2 4-es (két szülő, négy gye­rek) olyan ritka, mint a fe­liér holló. Utoljára tavaly kapott Heves ilyen jegyet, egyetlen darabot. Hogyan látják az üdülés problémáit a munkapadok mellől? — erre voltunk kí­váncsiak Eger két vasasüze­mében. a Vt/CSI-ben és a vasöntöd ében. ZSÁKBAMACSKA — BORÍTÉKBAN Kormos .Jánossal a VÖCSI tmk-mühelyében. egy morgó marógép mellett ismerked­tem össze. Megöszült, csontos, sovány férfi. Ö a közismert „tété", a gyár társadalombiz­tosítási tanácsának elnöke. — Üdülési felelősünk már év elején feljegyzi az igény­lőket, aztán összeül a négy­tagú albizottság es megvizs­gálja: ki mikor volt üdülni, ki érdemli meg az üdülője­gyet legjobban? Nagyon ne-, héz a döntés, hiszen 40—50 család kéri a nyári üdülést. Háromszorta több a remény­kedő, mint amennyi jegyünk van. Baj az is, hogy azt a kevés jegyet se az igények­hez adják. Korábban még csak-csak volt valami kis demokratizmus a szakmának juttatott jegyek elosztásában, mostanra azonban már ez is elkopott. Azelőtt úgy történt a dolog, hogy' összegyűltünk szakszervezetünk „magasabb egységénél” az SZMT-szék- házban egy erősebb hangú „ki­kiáltó” sorra felolvasta mi­lyen üdülőjegyeket kínálnak, mi meg hallgattunk vagy kia­báltunk, veszekedtünk. Nem mondom, gyakran olyan volt a hangulat, mint valami zsib­vásáron vagy árverésen, de ami történt, az nyilvánosan történt. Most másként megy minden: van egy öttagú bi­zottság, bei/akják egy borí­tékba a jegyeket. aztán üzennek, hogy menjünk ér­te. „Tessék, ez a tiétek! Eszi­tek, nem eszitek, nem kaptok mást... ” Szerencse, hogy jó kapcsolatunk van a Bervá- val.. Sírokkal és a KAIJV-vel, aztán csereberélünk, kölcsö­nösen kisegítjük egymást. 2/3-as jegyekhez azonban még így se juthatunk. Van egv kétszobás faházunk Ti­szafüreden. két bérelt szoba Csopakon és lehet üdülni fa­házas kempingben a balaton- szabadi Sóstón. Hatszáz mun­kásunknak ez bizony kevés. Nagyon kevés... „ÖSSZE KELL HOZNI A NADRÄGSZlJAT!” Forgó László a gyár 40 éves esztergályosa. Tizenhárom évet dolgozott a Bervábán. ez idő alatt egyszer se jutott üdülőjegyhe?. Itt a VÖCSi- ben még csak az ötödik esz­tendőt tölti, s most készül második üdülésére. — Tizennnégy forint az órabérem, feleségem kerese­te havi 1400. Van két gyere­künk, a kisebbik 6 éves, a > nagyobb most végezte a he­tedik osztályt. Csopakon nya­ral a család, ez négyünknek két hétre 1274 forint, plusz az utazás. Ez bizony nem olcsó mulatság. Fél évig gyűjtöt­tük a pénzt, hogy ez a két hét a miénk legyen. Hadd te­gyem hozzá, hogy az idén kaptunk szövetkezeti lakást és azért is le kellett gombol­ni 21 ezer forintot. Nagyon előre kell néznünk és össze­húzni a nadrágszíjat. ha úgy akarunk élni, ahogy azt a 'mindennapok diktálják... .......HA AZ OTP K ÖLCSÖNT AD!” Miskolczi József szerelő-la­katos. 1954-ben állították ki a munkakönyvét, azóta há­romszor volt üdülni. 2700 fo­rint a fizetése. Felesége a dohánygyárban 1800 forintot keres. Két gyereket nevelnek. A gyerekek életkora: öt és tíz év. — Most másodszor megy a családunk csopaki üdülésre. A fizetésből nem mehetnénk, csak úgy. Aztán szülők sin­csenek, akik segítenének. Nincs tőke a hátunk mögött. Miből telik hát üdülésre? Az élelem a legdrágább, s leg­jobban a hasunkon tudjuk kikalapálni a pénzt. Vagy OTP-kölcsönt vesz fel az ember és nyögdécseli áz adósságot utána egy évig. Én nem szégyellem a munkát, mert szükség van a mellé­kesre is. Most négy napig dolgoztam kőműves mel­lett. .. „NÁLUNK A GYEREKEK IS SPOROLNAK!” Vojtekovszki Lajos 38 éves, s ebből 15 esztendő telt el itt, a gyárban. Makiárról jár be mindennap. Az esztergá­lyosok csoportvezetője. Há­romezer forint a fizetése, eh­hez tesz még az asszony is havi ezret. Van egy 13 éves fiuk és egy 9 éves kislá­nyuk. \ — Kötve vagyunk a gyere­kekhez. Csak akkor gondol­hatunk családi üdülésre, ami­kor nyári szünet Van az isko­lában. Az idén mi négyen Ti­szafüredre készülünk. Ismer­jük a helyet, tetszik nekünk. A régi strand helyén van a gyár faházikója, közmüvesít- ve, villannyal, szépen beren­dezetten. Főzni magunknak kell. Ezt a szerepet egy hét­re én vállalorp. Csendes, nyu­godt a hely. Közel a víz, fü­rödni, pihenni tud az ember. Aki egyszer is járt a füredi házban, odakívánkozik min­den nyáron. Közösen gyűjt­jük össze mindig az 'üdülés­re szükséges pénzt. Havonta IMRE lAMió: KE? CV NVOtt HÓNAP/ 150—200 forintot teszünk fél­re. Nálunk meg a gyerekek is spórolnak, abból, amit a nagyszülőktől vagy a roko­noktól kapnak. így van iga­zán értéke és becsülete a közös nyaralásnak... EMBEREK A SZÁZALÉKOK MÖGÖTT A vasöntöde szakszervezeti titkára, Harmosi István, bi­zonyító adatokat citál arra, hogyan részesednek a dolgo­zók az üdülés lehetőségeiből. 1970-ben a fizikai dolgozók 72 saázaléka, 1971-ben 75 és a múlt évben a 87,5 százalé­ka élt az üdüléshez biztosí­tott jogával. Még beszéde­sebbek ezek az adatok, ha azt is megmondjuk, hogy 150 ember dolgozik itt. — Bérelt szobáink vánnak Balatonbogláron, ahol egy­szerre 10 ember nyaralhat. Van egy víkendházunk Sik- főkúton, érre az utóbbi 3 év­bén összesen 32 ezer forintot fordítottunk. Négy ember fér el itt és hűtőszekrény, rádió, televízió, hősugárzó stb. szolgálja a pihenők kényel­mét, szórakozását. A fizetség ezért csak jelképes — napi 5 forint személyenként. Heves megyében hét és fél ezer ember üdül évente ked­vezményesen. Ez a szám ösz- szességében igen tekintélyes, jelentős. A részletekben azonban nem lehet nem érez­ni a hibát. Egyik legnagyobb hiba, hogy a SZOT csak igen minimális üdülési lehetősé­get biztosít a főidényre, jú­liusra és augusztusra. A má-, sik hiba: a szűk lehetősége­ken belül sem gondolnak eléggé a több gyermekes, csa­ládi üdültetésre. Ez pedf'g a munkáscsaládok orra előtt zár.ia be az üdülők kapuját, hiszen a kevesebb jövedelem­ből is ők nevelik elsősorban a több gyereket. A helyzet javítására keresni kell a jobb megoldást 1 „fent”. Ugyanakkor érezhetőbb, na­gyobb segítséget kell nyúj­tani a dolgozóknak üdülési jogok élvezésére az üzemek­ben is — lent. Miden Mlegeredménp:>el)b könyvhete QMmm 1 »73. június 13., Mérd*. 28. Azt várta volna, hogy Kapelláró mikor tart­ja fel mind a két kezét. De erre hiába várt. Kapellárót nem olyan fából faragták. Csak most derült ki ’társai előtt, hogy milyen kevésre becsüli az épségét, az életét. Talán mert nagyon buta volt ehhez, de az is lehet, túlontúl okos. A lényeg — Bika számára mindenesetre — az volt, hogy küzdött. Küzdött akkor is, amikor tűzkarikák táncoltak már a szeme előtt. amikor rádöb­bent, hogy talán nem is sze­reti annyira azt a lányt. Hi­valkodott az állhatatosságá­val, holott nyilvánvaló volt, hogy itt és most a győztes nem ő lesz. — Hát ezt akartad? — lihegte az arcába Bika. — Te ócska tétül Mit gondolsz te, milyen anya szült engem? Kicsi, amikor meglátta, hogy Kapelláró immár vég­érvényesen a földre került, Pataky Dessó s Bika azt csinál vele, amit akar, elkezdett szaladni. Ott benn, a másik épületben Ma­rika erre a futásra figyelt fel. Már hazafelé készült, dudolós este hívta, A lányok friss énekével köszönt el et­től a hétköznaptól, amely egy az életéből. Az esti ran­devút már el is felejtette egy vállrándítással térve na­pirendre felette; ugyan már! Talál ő másmilyen Ferit, is, ha épp randevúzni akar, nem ilyen börtöntölteléket. Lát­szik az arcszínén, hogy be van zárva. Sápadt, nyűtt arc. Csak. a szem«l* lobogó bar­na szeme. Nem, azt nem le­het csak úgy egyszerűen el­felejteni. Tiszta a szeme és szomorú. Miért csukhatták le? Lopott? ölt? Nem, nem akart rá gondolni. Bánja is ő, javítóba került és kész. Sose lesz az ilyenből rendes ember. Aki egyszer a sárban hempergett... Be kellett vallania, ő nem ilyennek képzelte a bűnözőket. Azok­nak kiül az arcukra a go­noszság. Hiába akarnak jók lenni, elhúzódik tőlük, aki­re rávetik a szemüket. Igen ez biztosan így van, szemet vetett rá. Valami elkezdő­dött, ez ellen hiába is tilta­kozik. Csak a folytatás ma­rad el. Talán a legjobbkor jött az a másik, az a vadfe­kete. Nem lenne jó vele sö­tétben összetalálkozni. Csó­kolni azt tudhat. Milyen le­het a csókja? Haragudoíi magára ezért a kérdésért, s ugyanakkor borzongás futott át rajta. Jaj, C6ak ne lenné­nek olyan unalmasak a hely­béli fiúk. Aki számítana va­lamit, elment, odavan, e’ járó lett, hetenként, kéth tenként járnak haza, akku. aztán, ha egyáltalán pillan­tásra méltatnak valakit a lányok közül, adj uramisten, Az idei ünnepi könyvhét a könyvkiadás és az olvaso , kultúra évről évre ismétlő­dő seregszemléi között a legeredményesebb volt. A könyvterjesztő vállalatok gyorsfelmérésének számada­tai — az Állami Könyvter­jesztő Budapesten 22 millió forintos forgalmat, a Művelt Nép Könyvterjesztő a könyvhét hat napján 10.5 millió forintos forgalmat re­gisztrált — kedvező képei, festenek könyvkiadásunk eredményeiről, olvasáskul- túránk színvonaláról. Minek tudható be a könyv iránti felfokozott érdeklődés, ho­gyan lehet értékelni az elért eredményeket? — erre vála­szolt a Magyar Távirati Iro­da munkatársának Sarlós László, a Magyar Könyv­kiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének elnöke és Drucker Tibor főtitkár. — A nemzetközi könyvév magyar programjának meg­valósítása összefogásra kész­tetett a művelődés minden területének dolgozóit. A kö­zös munkához csatlakozva az országos, a megyei és az üzemi lapok, az irodalmi fo­lyóiratok és különösen a rádió minden korábbinál nagyobb mértékben vette ki részét a könyv és az olvasás népszerűsítéséből, az olva­sóvá nevelésből. — Ha a budapesti forgal­mat tekintjük, ineg kell ál­lapítani, hogy a hatalmas felfutás elsősorban a perem- kerületekben és az üzemek­ben történt nagyobb vásár­lásnak köszönhető. Az idei könyvhéten megnövekedett a vidék érdeklődése is. Ebben óriási szerepet játszik a könyv ünnepének támogatá­sa a megyei és a városi párt- és állami vezetés részéről. — Ez a minden korábbinál szorosabb összefogás nagy­szerű eredményeket hozott. Baranya megyében a tavalyi 442.000 forintos forgalom­mal szemben az idén 885.000 forintért vásároltak, Hajdú-Bihar megyében 386.000-ről 847:000-re Borsod­ban 597.000-ről 1,306.000-re, Vas megyében 253.000-rő! 467.000 forintra emelkedett az ünnepi könyvhét forgal­ma. Ötszáz üzemi vásárt rendeztek vidéken, s 250 ut­cai árusítóhelyen kínálták a könyvheti újdonságokat., — Idén először az Általá­nos Fogyasztási Szövetkeze­tek Országos Szövetsége is de rögtön. Sírhat utánuk, aki sírni tud még, hamar fölteszik az i-re a pontot, viszi őket a vonat, legköze­lebb pedig már meg se na­gyon látják. Ez a Feri is ilyen? Többet kellene tudni róla. De érdemes? Mindegy, nincs randevú. Nem kell mindjárt elŐ6zörre odáig jutni. Felöltözve és útraké- szen az ablakból, mielőtt be­csukta volna, arrafelé nézett, rendezett megnyitó ünnep­séget, s hogy mennyivel ösz- szefogottabb volt szervezé­sük, azt bizonyítja például Orosháza. Dabas, Kiskunfél­egyháza és Bicske 30 száza­lékkal emelkedő könyvvásár­lása. A könyvhét egyik szép hagyománya a könyv kivo­nulása az utcára, a könyv­sátrakba Az e múlt év si­kerei nyomán az idén több sátorból álló könyvutcákat, könyvtereket hozlak , létre kétszer annyi vidéki város­ban, s ezek osztatlan sikert arattak. A kitűnő tapasztala­tok indokolják, hogy minél több vidéki városban — s ahoi erre lehetőség van, a budapesti kerületekben is — létrehozzanak ilyeneket, el­sősorban rendezvények, szín­helyéül szolgáló könyvtárak és művelődési otthonok kö­zelében. — Megvalósult az a cé­lunk is, hogy a nemzetiségi területeken az ott lakók anyanyelvén kiadott kötetek is megtalálhatók legyenek a sátrakban, s ismét megje­lentek — az utóbbi évek ha­gyományaihoz híven — azok a kiadók, amelyek a szom­szédos szocialista országok­ban magyar nyelvű könyv­kiadással is foglalkoznak. (MTI) Egri nyár 73 Az Egri Szimfonikusok hangversenyéről Az Egri Szimfonikusok hétfőn este adtak' hangver­senyt az Egri nyár ’73 kere­tében első alkalommal, a Megyei Művelődési Központ dísztermében. Az eredeti terv szerint a műsornak a sétálóudvarban, a belváros egyik érdekes pontján kellett volna lefolynia, de az idő­járás a délutáni órákban a rendezőket óvatosságra in­tette. A hangverseny számai könnyed nyári hangulatot akartak ébreszteni a közön­ségben, derűt, önfeledtséget. A tánc, az eleven mozgás uralta a ritmusokat, a dalla­mokban a báj és a vidám­ság uralkodott. így aztán nem véletlen, hogy az olasz és spanyol hatások, a karne­váli hangulat, a korzó zson­gása adta a fő motívumot nekünk, a modern világ ro­hanó embereinek, akik már azt se tudjuk, mi is volt az a korzó, az a vidám, az a virágos, az a selyemsusogá- sos. ahol a puccos dámak udvaroltattak maguknak. Csajkovszkij Viragkerin- göje nyitotta meg a koncer­tet, majd három tétel követ­kezett a Hattyúk tavából. Mátra Spanvo) szerenádja most is sikerszám volt épp­úgy, mint Fischer kompozí­ciója. az Alpoktól délre. Gershwin Kék rapszódiá­ja más tőről fakadt, mint a fenti zenedarabok. Talán azért is került bele ebbe a műsorba, hogy helyet bizto­sítson egy kitűnő fiatal pia­nistának, a jelenleg Mün­chenben élő, ösztöndíjas Holló Anna-Máriának. Ha a hangverseny egyéb részei inkább a szórakoztatás je­gyében és ■ érdekében sora­koztak fel. ez a Kék rapszó­dia bepillantást engedett egy nekünk szokatlan érzésvi­lágba, a zenei' fogalmazás olyan stílusába, ahol nem tudni, hol végződik a csil­logó bravúr és hol kezdődik a fájdalmas vallomás. Egy életérzés kap Gershwinnél művészi formát, amelynek okait, határait nem ismerjük közelről, csak annyit tudunk róla, amennyit a hangok egymás közti feszültségéből és harmóniájából fel lehet fogni. Ezt az életérzésben idegen, szokatlan és mégis olyan magával sodró rapszó­diát szólaltatta meg Holló Anna-Mária és az Egri Szimfonikusok. A művésznő energikus játéka, a tempe­ramentumon is uralkodó fe­gyelem, az érzékeny ritmus- változások, a kitűnő kapcso­lat a zongora és a zenekar között — a forró siker ma­gyarázata. Az Egri Szimfonikusok el­ső nyár esti hangversenyét a szép számú közönség há­lás tapssal köszönte meg. A zenetörténeti bevezetőt Kollár Endre mondotta el. (farkas) % .'VVVV-v'VNA/V\A^/N/VVV\Az*VA WVWWWN Marika önkéntelenül sza­ladni kezdett Kicsivel együtt, a verekedők felé. — Valami kötszert. Leg­alább egy fehér rongydara­bot hozzon. Baj van. kisasz- szony. Nagy baj történt. Mi lesz velünk, jaj nekünk möst már. A küzdelem, mire odaér­ték, mór véget ért. Kés ak­kor támogatta labra Ka pel­ahol a fiúk' azóta már bizo­nyára nagyot haladtak a munkával. Az első, amit meglátott, Kicsi futása volt, az a kétségbeesett ' szaladás. A kislány kilépett az ajtón. Amint a fiú meglátta, üvölt­kiáltozott felé; — Tessék jönni! Tessék szaladni! Vérzik! Kapelláró vérzik! Nem tud a lábára állni! Segítség!!! Megölik KapelláróU lárót Bika az arcát törölget- té. Morgóit. Földagadt szája szélén eltozult a mosolygás, hogy Marikát meglátta, aki rá se nézett. Kiesi segített Késnek. Nagy nehezen a kút felé vonszolták Kapel­lárót, nem is volt teljese ‘ magánál a fiú. A kútnái v' gyázva leültették, hátával vizeshordónak támasztva. Csúnyán elbántak vele. Nem bírta volna a kezét fölemel­ni. Kés vizet húzott. Kicsin most látszott, meny­nyire az anyja mellett len­ne a helye. Sírt. Marika megmártofta a vízben a törülközőt, óvatosan csavart rajta egyet. Anyás mozdulattal kezdte letöröl­ni Kapelláró piszkos-poros sebeit. Jó simogatással ha­jolt fölé, torkában a rémü­let szorításával, mégis vala­mi végtelen türelmű nyuga­lommal, mire azután Kapel­láró lassan fölnyitotta a sze­mét. Amint Marikát meg­látta, fájdalma mélységeiből áhítat sugárzott rá a szőke­ségre, a kék szemekre, te­kintetében hálával és j-östel- kedéssel, olyan felismeré­sekkel, amelyeknek szenve­dés, az áruk. Nem tudták még, ahhoz túl fiatalok vol­tak, hogy az élet már ilyen. Nagy ütéseket kell kibírni ahhoz, hogy a simogatás ér­tékét fölfogja az ember, és illően megköszönje, nem a szavaival, hanem az életé­vel annak, aki ezt a simoga- tást úgy adja. mint lénye értelmét, szavak nélkül is mindegyre érthetőbben, az­zal az érett jósággal, amit csak a szerelmesek oszthat­nak meg egymással. — Eljössz velem, amerre én járok? — kérdezte Ka­pelláró. — Eljövök — hagyta rá Marika a szánakozás forró­ságával, — Érted kellett ve­rekedni. — Tudom. — De ha akarod, én min­dennap verekszek érted. — Tudom. — Kiszabadulok ám nein lkára. Nem ak t 'em sszat senknel: írok. — Tudom. —Igazán tudod. — Igazán. Ve§s. I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents