Népújság, 1973. június (24. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-10 / 134. szám

*■**■*■■*■■** ***-*■*-*ií*ri*i*n*n*irnirn*nnr«>iri<‘HVirui.i^Aji. Mire költeném ? Annyi bizonyos, hogy nem vadásztanya fönntartá­sára, nem reprezentatív vacsorára, vagy éppen hor- gászkiránd olásra. Nem mintha effélére esetenkint nőm volna szükség. Csakhogy semmiképpen sem a kulturális költség- vetés terhére 1 Egyes tsz-ekben, kisebb-nagyobb vidéki gyárak­ban, üzemekben, sajnos, mintha más véleményen vol­nának, Legalábbis erre vallanak a népi ellenőrzés vizsgálatai. A minduntalan visszatérő refrén: a kul­turális kiadások címszó alatt elszámolt összegek egy részének, az ég világon semmi köze a kultúrához. A vadásztanya, a horgászás szerencsére szélsőséges példa. Az ünnepi rendezvény, alkalomadtán vacsorá­val egybekötve, már nem ennyire egyedülálló. Igaz, ostobaság volna mechanikusan kifogásolni: miért volt rájuk szükség? Statisztika alapján nem lehet eldönte­ni, hasznosak-e, vagy sem. Hiszen egy színvonalas elő­adást követő együttlét kitűnő alkalom lehet a látot­tak megvitatására, gondolatébresztő eszmecserére, ta­lán egy kicsit a közösségteremtésre is. Segíthet kiala­kítani azokat a csoportokat, amelyek a helyi kulturális élet gócaivá válhatnak. Alapos azonban a gyanúm, hogy a kulturális költ­ségvetés vacsorái között akadnak másfélék is. Mellet­tük úgy szokás érvelni: „az embereknek kézzel fog- hatóan érezniük kell, kaptak valamit abból, amiért egyébként ők dolgoztak.” Ugyanezt szokás "fölhozni a különböző ingyenes, vagy kedvezményes kirándu­lások, országjárások mellett Ezekben nemhogy ki­vetnivaló nincs, hanem inkább pártfogásra érdeme­sek. Föltéve, persze, hogy mindazokkal a lehetősé­gekkel élnek, amelyekre mód nyűik. Azaz nemcsak egy idejen tájjal, hanem ennek a tájnak a múltjával- jelenével, kulturális emlékeivel, múzeumaival, s más értékeivel is megismerkednek. Lehetőleg nem felüle­tesen, nem kutyafuttában. Az ismerkedés akkor hasz­nos, ha készülünk rá. Akár egy könyv elolvasásával, akár legalább egy prospektus föllapozásával. De el tu­dok képzelni diavetítéssel Ulusztrált előadást vagy irodami műsort is, amely kedvet ébreszt egy-egy meg­ismerésre érdemes vidék szellemi értékei iránt S ha már a kirándulásoknál tartunk: nem gars- sósság mondatja velem, hogy semmiképpen nem szer­veznék ingyenkirándulást Senkinek sem adnék in­gyenjegyet se színházba, se moziba. Általában sem­mit adnék ingyen. Akkor sem, ha netán bőven futná a részesedési alapból Azért nem, mert minden­kivel meg kell értetni: a kultúra nem ajándék! Nem lehet „készen kapni”, hanem kinek-kinek áldoznia is kell érte valamit Anyagilag éppúgy, mint szellsr müeg. Itt érdemes szót ejteni arról ia, end szintén gyak-i raa kísért: a kulturális költségvetést a legtöbb helyen valamiféle sajátos ünnepélyesség lengi körüL Mintha kultúrára mindenekelőtt az ünnepnapokon volna szük­ség, Meg kell, persze, ünnepelni április 4-ét, május elsejét, augusztus 20-át, november 7-éfc. Kézenfekvő, hogy legyen ilyenkor ünnepi műsor, ünnepi vetélke­dő stb. De legalább ennyire magától értetődőnek kel­lene lennie annak is, hogy az ünneplés nem mehet a hétköznapi munka rovására. A szóban forgó ünnepek szellemével mélységesen ellentétes, ha épp az ő ne­vükben vonják el a pénzt a köznapi kulturális kiadá­sok előL Ahol egész évben silány a szellemi élet, ott senkit sem lehet „kárpótolni” semmiféle reprezenta­tív ünnepi műsorral. Ahol nincs pénz a könyvtár, az ismeretterjesztés és társai számára, ott inkább visz- szatetsző, mintsem elismerésre érdemes az ünnep- lősdi. Azon sem árt töprengeni, hogy a különböző kul­turális napok, művészeti hetek rendezvényeire áldo­zott anyagiak kellőképp kamatoznak-e. Ezt tudniillik szintén képtelenség „fönt” eldönteni. A vizsgálatok adatai csupán azt jelzik, hogy a köznapi kulturális kiadásokra az anyagiaknak mindössze egyharmada jut. Alighanem fölösleges bizonygatni: a fönnmaradó kétharmad részt olyasmire költik, amire minden bi­zonnyal kevesebb is elég volna. Azt hiszem, az elosztás ésszerűbb arányainak ki­alakítására van szükség. Nemcsak az ünnepek és hét­köznapok tekintetében. Hasonlóképp kérdéses, hogy például egy szövetkezet, vagy egy vállalat könyvtárra, ismeretterjesztésre, amatőr művészeti csoportjaira anyagi eszközeinek hányád részét áldozza? Egyálta­lán költsön-é ilyesmire? Vagy induljon ki abból, hogy könyvtár minden helységben van, menjen oda, aki olvasni akar? S a művelődési házak ajtaja is mindenki előtt nyitva álL A vállalati-szövetkezeti pénzből inkább olyasfélét kell biztosítani az embe­reknek, amire egyébként nem volna mód. Ennek a gondolatmenetnek az Achilles-sarka: az utóbbi években — a gazdaságirányítás rendszerének megváltoztatása után —, a vállalatok és szövetkezetek sokkal több pénz fölött rendelkeznek, mint azelőtt. Sokkal nagyobb tehát a kulturális felelősségük is. Hi­szen az állami költségvetés kulturális része lényegében változatlanul maradt. Több jut ugyan kultúrára, ez a többlet azonban a gazdaságosan dolgozó intézmé­nyeknél képződik. Tőlük függ, hogy miként gazdál­kodnak vele. Azaz szűkebb környezetük kulturális gazdáivá válnak-e, vagy sem. Fölösleges tovább folytatni. Ennyiből is kitetszik, 1 hogy a kultúrára szánt anyagiak hatásos hasznosítá­sa fölöttébb nehéz feladat. Szinte mindenütt másképp kell felelni a kérdésre: mire költsük? Attól függően, hogy a szellemi élet melyik területének fejlesztésére érdemes elsősorban áldozni. Mert egyáltalán nem mindegy, hogy a szóban forgó forintok valóban gazda­gabbá teszik-e az embereket.. VESZPRÉMI MIKLÓS *AAAA#VVV\AAAAAAAAAAAAAZsAZVVVVVVVVVVVVVVVXAAAAAAZxAAAAAAAA/VVVXAA Hóráskönyv, ötszáz évvel ezelőttrőL Még füledbe» a főutca zsivaja, a gépkocsik ideg­borzoló robaja, még félig fi­gyelsz mindenre, akárcsak máskor, még napi gondjaid, megszokott zsörtölődéseid rendezgetted elviselhetőbb sorrendbe Aztán benyitsz, áthangolva a megkopott, de mindig jó rutinmondatokra. S akkor megtorpansz. Fellazul az időrend, órád mutatói mintha vitustáncba kezdenének, szeszélyesen futva, de nem előre, ahogy megszoktad, hanoii sisss®- |elé> « BMÍitba, Látod Mikes Kelemen ÖS&- gadt tekintetét, hallod % tenger moraját Rodostóban. Előtted a szikár Dante, aki tekintetével egy világot mért fel, s a teremtők biztonsá­gával írta a Divina Comme­dia sorait, Miskolczi László írópultja fölé hajol, s festi a keresztre feszített Krisz­tust, mit sem 6ejve arról. Valahol, egy flandriai mű­helyben imádságoskönyv, livre d“ heures készül, a francia királyi udvar meg­rendelésére. A mester dol­gozik, mert élnie keli vala­miből, dehogy gondcá arra, hogy művész, majdhogy ak­kora, mint az itáliai piktv.ro, nagyjai, A hóras könyv né­hány évszázaddal később az egyik Montrazat sarj kezé­ben. Monsieur Pierre forgat­ja az imakönyvet, gáláns ka­landjaira, s Voltaire úrra gondol. Elmarad a peniten- cia. A Montrazat fiú nézi a könyvet, dehogy törődik már az imádsággal, inkább az is­meretlen piktorra emlékezik, aki bizony belefeledkezett egy-egy világi arcba, a fran­cia föld tavaszi varázsába. Csak úgy harsog az élet­öröm a bibliai jelenetek hát­tereként. Pierre úr sikamlós pásztorhistóriáinak emlékeit ízlelgeti, s kezdi megértem az ismeretlen alkotó vágyait. Találkozol egy tömzsi, nagy bajuszú úrral, Toldy Ferenccel, az irodalomtörté­nésszel, aki lapozgatja a Miskolczi kódexet, s nern tud szabadulni a kép lát­ványától. Krisztus szenvedő arcán a földi ember kínja, Máriáén emberi fájdalom. Mindez 1394-ben, amikor még híre sem volt magyar piktúrának Megirigyelhetné kora bármelyé olasz festő­je. Toldy elragadtatott so­rokat ír: „Könyvkincse Egert tudományos tekintetben ha­zánk egyik első városává avatja. „Aztán ismét Toldy lép eléd, kezében Mikes, Ke­lemen híres leveleinek kéz­iratával. ö, aki értékrendet teremtett kora irodalmában, képtelen bánni a pénzzel. Is­mét megszorult, s eladta Bartakovics érseknek a Tö­rökországi leveleket, gyűjte­ménye legértékesebb darab­játi . . ....................... C soportkép: zsenikkel, tudorokkal Látogatás az Egri Főegyházmegyei Könyvtárban Melyik, B5ese! 'kereskedőé lehetett ez az apró számve­vőkönyv? A dátum: 1701, Rákóczi hadai még nem bontottak zászlót Lőcse vá­ros büszke polgára időt ta­karított meg ezzel az ősi Jo­garléccel”. Felül és oldali számok, szorzók és szorzan- dók. Mennyi is 4-szer 485? Lapozd feL, s néhány má­sodperc alatt megkapod a választ Ritkaság ez a kis könyv: szakértők szerint nincs párja a világ egyet­len könyvtárában sem, Giovanni Servaüe jó érzé­kű tudor volt alighogy ke-' zébe került Dante mester Commédiája, mindjárt lefor­dította latinra, méghozzá úgy, hogy nem maradt adós a magyarázatokkal sem. Ar­ra gondolt hogy a jövőt tu­dósítsa? Ha igen, úgy jól számított: művét három kó­dex őrzi másolatban, két csonka: az egyik a londoni Britisch Múzeumban, a má­sik Vatikánban. Az egri pél­dány teljes, ma is olvassák- forgatják az irodalomtörté­net búvárai. A betűk csal­nak, hívogatnak, igéznek a halhatatlanság hipnotikus erejével. Évszázadok múltak el, népek, hadvezérek nevét felejtette el a história, ám Servalle kézirata felett mint­ha nyomtalanul tűnt volna az idd. Sokan próbálhatták. Hogy használt-e: ki tudja? Ha időd van, megismer­kedhetsz az egri Joó János szerkesztő-kiadóval, aki 1838-ban nagy fába vágta ,a fejszét: Hetilapok címmel újságot indított, azért, hogy a technikai haladásról, a tudományok fejlődéséről tu­dósítson, hogy tájékozott iparosembereket neveljen, terjessze a műtudományt Pedánsan magyaráz, most éppen a gőzmozdonyőkrÓL „a gőzkocsik egyedül vontatók, melyek több után- saok fűzött kocsikat tova szállítanak”. Mondja tovább lelkesen, nem is sejtve, hogy odakinn, túl az ablakon mór a hu­szadik, a technika százada dübörög. Amott egy püspök, gróf Esterházy Károly, a tudo­mány megszállottja, 1973., december 23-án a megnyitó beszédet tartja pedáns lati­nossággal A könyvekről be­szél a könyvtárt emlegeti a tudomány tárházát, tizenhat­ezer ritka értékű kiadvány otthonát. Este, otthon, a palotában, levelet ír, megbízottéinak Bécsbe, s Európa nagyváro­saiba. Az utasítás egyértel­mű: vásároljanak meg min­den ritka, minden értékes munkát. Talán eszébe sem jut, hogy mindez az ő érde­me, az ő vagyonának zöme úszott él a könyvekre, mert hiszi: övéké a halhatatlan­ság. Neki lett igaza, mert Jö­hettek nehéz évtizedek, el­telhetett 220 év, a korában is híres bibliotéka folyvást gyarapodott Ma már ötven­ezer kötet otthona, s itt őriznek harmincöt kódexet és kilencvenhárom ősnyom­tatványt Hol vannak már a nyom­dászok, a büszke Velence, a Serenisszima polgárai, akik­nek keze nyomát őrzi a Coasiliai medica 1497-es ki­adása? S a kirurgusok, akik akkor diagnosztáltak belőle, hogy a patríciusok kínjain, betegségén enyhítsenek? Poruk sincs, de a könyv, a ma már ritkaságnak szá­mító ősnyomtatvány maradt, orvosi tanácsok tömegével. Mit is rejtenek a latin nyel­vű mondatok? Az egyik fe­jezet címe: A fogak beteg­ségéről. íme egy jó tanács fogfájás ellen: „Vegyél kevés ópiumot, kézzel melegítsd meg hogy meglágyuljon, mint a viasz, s nyomd a fá­jó log köréj^ A‘ Állsz a hatalmas terem­ben, lenyűgöz az időtlenség, szinte életre kelnek a sze zők, hogy hitet tegyenek betű, a gondolat halhatat lansága mellett. Zsenik, tudorok, mecénások csoport­képen. Már-már elhinnéd, hogy mindez ■ nem fantáziád játéka, de kinn, túl az aj­tón, rádöbbensz a valóságra. Órád i mutatói a megszokott ritmusban lépdelnek. Előre. Jobban figyelsz mindenre, ke\ esebbet bíbelődsz zsör- tölődéseidd:' még rutinmon­dataidon is szórakozol, friss iróniával. Ezt akarták, ezt az ajándé­kot: zsenik, tudorok, mecé­nások .., Pécsi István ÚJ KÖNYVEK Útmutató a szervezéshez — Időszerű kérdések és válaszok SZÉP KIÁLLÍTÁSÚ, tes­tes, tartalmas kötetet jelen- ; tetett meg a Corvina Ki- adó, André Chastel francia ; művészettörténész munká- ; jaként, „Itália művészete” címmel. A neves, nemzet­közileg szaktekintélyként ; ismert szerző átfogó, tö­mör, s ilyen értelemben tel- ; jes képet ad témájáról, bár művészet alatt a festésze- ; ; tét, szobrászatot, építészetet: érti csupán. Körvonalazza ; Itália ókori szerepét a kul­túra akkori világtérképén, majd a Karoling kori; Olaszországot mutatja be,; hogy azután nagy terhet; szenteljen a román és bi- ; zánci időszaknak, a góti­kának, a reneszánsznak, a barokknak, s vizsgálódását; a huszadik század modern irányzataival zárja le. A ; kézikönyvként is felfogható ; művet 423 fekete-fehér: kép illusztrálja. UGYANCSAK kézi­könyvként használható két további újdonság is, az ; egyik a Kossuth, a másik a Medicina Könyvkiadónál látott napvilágot Előbbi ,A szervezés időszerű kér- ; dései” lényegében logikus ; kiegészítője a korábban közreadott „Az üzem- és munkaszervezésről” című kötetnek. A mostani munka amelyet dr. Ladó László szerkesztett s szerzői kol­lektíva írt —, a többi kö­zött olyan témákkal 'fog­lalkozik, mint kik végezzék : a szervezést, a célok és módszerék meghatározása, a munkavégzés egyes ele­meinek megismerése és vizsgálata, a folyamatszer­vezés menete. A Medicina szerzői,; Nagy Józsefné és dr. So­mogyi Lászlóné a máj- epe ; és vesebetegek diétás ét­rendjéről, az ételek elkészí­tési módjáról írnak. A „Be­tegeink házi diétája” tér- : mészetesen széles körű vizs­gálatokra és próbákra ala- ; pozódik, a közölt menük anyagának beszerzése a há­ziasszonyoknak nem okoz ; sülön gondot KILENC tanulmányt; fog össze a „Gazdasági éle­tünk időszerű kérdései”. A Kossuth friss kiadványát Fáczányi Ödön szerkesztet- ;e, s bevallott célja, hogy lépszerűen szóljon azokról i bonyolult gazdasági és közgazdasági folyamatokról, : amelyek napjainkban ha­zánkban végbemennek. Az ; átfogó, bevezető tanul­mányt — „Gazdaságpoliti- \ kai helyzetkép” — dr. Fa­luvégi Lajos írta. Simán Miklós a hatékonyság, gaz­daságosság, termelékenység, termelési szerkezet kérdé­seit, majd egy másik dol­gozatban az eredményesebb műszaki fejlesztést vizsgál­ja. Dr. Lábán József az árakkal, Némethy László a lakáshelyzettel, Nyilas András a jövedelmekkel, Makrai János a tanulással, továbbképzéssel, dr. Sós József a fogyasztással fog­lalkozik, míg Ehrlich Eva gazdaságunk nemzetközi helyét vázolja feL Szintén a Kossuthnál lá­tott nyilvánosságot dr. Sza- kasits D. György műve, ,Magyarország és a tudo­mányos-technikai forrada­lom”. A szerző elsősorban a kérdés emberi, s nem technikai oldalát elemzi, a teljesség igénye nélkül, de széles körűen. M. O. <-wsaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaai

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents