Népújság, 1973. június (24. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-09 / 133. szám
Tizenháromezer népi ülnök II asonlíthatatlan érzés: a bírói pulpi- *' tuson ülni, ítéletet hozni. Szocialista jogrendünk demokratizmusának, a társadalom véleményét messzemenően tisztelő és figyelembe vevő szemléletének egyik bizonysága, hogy azokon a bizonyos bírói emelvényeken — több mint 20 éve immár —, a szakbíró, a jogász mellett helyet foglalnak a társadalmi igazságérzet „nem hivatalos” képviselői, a népi ülnökök is. Négy évre szólott annak a 17 ezer népi ülnöknek a mandátuma, akik most munkájukat befejezik. Négy évvel ezelőtt tették le az esküt, hogy legjobb tudásuk, szocialista lelkiismeretük szerint, az igazság feltétlen tiszteletével és kiderítésével ítélkeznek — gyakorlatilag pontosan azokat a jogokat élvezve, mint a szakbíró. Megbízatásuk lejárt. Június 30-ig az országban mindenütt ülnököket választanak a következő négy évre. Júliusban esküt tesznek az újonnan megválasztottak, s a bíróságokról elindulnak a munkára hívó cédulák. A népi ülnöki rendszer munkájának számbavétele már korábban, több fórumon megtörtént. Nem kellett különösebb vizsgálódás ahhoz, hogy igazolódjék: akik a megbízólevelet kapták, eleget tettek kötelességüknek, jól és hathatósan segítették az igazságszolgáltatás bonyolult, nehéz munkáját. Bizonyos finomításokra, változtatásokra azonban szükség volt, mégpedig azért, hogy a bírósági munka jobban alkalmaz- kodhassék a modern kor követelményeihez, korszerűbbé és gyorsabbá váljék. Milyen változtatásokról van szó? Elsősorban arról, hogy az újabb négyéves ciklusra a korábbinál mintegy négyezerrel kevesebb népi ülnököt adnak az üzemek, vállalatok. Apróbb, jelentéktelenebb ügyekben ugyanis feleslegesnek bizonyult elvonni őket a munkájuktól, hiszen a szakbíró egymaga is megfelelően elbírálhatta ezeket az ügyeket. Jelentősebb bűn- cselekményeknél és más pereknél viszont változatlanul elengedhetetlen a közreműködésük, munkásságuk, élettapasztalatuk fel- használása. Megnövekszik az ülnökök szerepe — például a megyei bíróságokon, ahol, mint ismeretes, különlegesen fontos pereknél ötös tanácsok alakulnak, három szakbíró és két népi ülnök részvételével. Nem kevésbé fontos aktivitásuk a családjogi ügyek területén, a fiatalkorúak pereiben és néhány hasonló területen is. A számszerű csökkenés tehát együtt jár azzal, hogy akiket most ülnöknek megválasztanak: azokra még a korábbinál is elmélyültebb, tapasztalataikat kamatoztató munka vár. A múltkoriban, sajtómegbeszélésen fejtette ki az igazságügyi miniszter első helyettese, dr. Markója Imre: Társadalmunknak még hosszú ideig szüksége lesz arra, hogy a szakbírót tapasztalataikkal támogassák, ítélkező munkájában segítsék a társadalom megváltozott „laikus” képviselői. Tőlük nem a jogi ismereteket várják a bíróságok — erre kevéssé van szükség —, hanem az ügyek elemzésénél sok-sok munkásévük tapasztalatának, emberismeretüknek jó hasznosítását. A fiatalkorúak bíróságának munkáját segítő pedagógusülnökök pedig nevelési tapasztalataikkal, pszichológiai képzettségükkel, a fiatalkori bűnözés társadalmi hátterét elemző, feltáró megfigyeléseikkel tudják kiválóan segíteni a bíróságokat. A népi ülnökök munkája különlegesen fontos társadalmi tevékenység. Akik — 13 ezren —, majd átveszik megbízólevelüket, tudják és érzik, hogy felelősségük milyen jelentős. Elkövetkező négyéves munkálkodásuk az igazságszolgáltatás munkájának erősítését jelenti. V. M. Eies vagy homályos a kép? Gondok az önköltségszámítás körűi gazdaságirányítási rendszerünkben a különböző ösztönzők, de a józan ész is azt diktálja, hogy egy adott termelőszövetkezetben azt termeljék, ami a leggazdaságosabb és a legtöbb nyereséget hozza a közi» gazdaságoknak. Első pillantásra ez egyszerűnek tűnik, de a valóságban mégsem egyszerű. A közel ötezer hektáros sarudi Tiszamente Termelőszövetkezetben például 26 féle növényt termelnek, plusz a zöldségfélék 11 fajtáját. Az állattenyésztésen belül.nem kevesebb, mint 14 féle végterméket állítanak elő. A termékek száma így meghaladja az ötvenet, s közöttük különböző szempontok alapján sorrendet felállítani nem könnyű. Ha eltekintünk attól, hogy milyen a gazdaság gépesítettsége, munkaerőhelyzete, milyenek a talajadottságok, s pusztán a gazdaságosságot vesszük alapul, akkor a legjobb mérce az, ha az adott termék önköltségét állítjuk szembe az árbevétellel. Ennek alapján már el lehet dönteni, hogy miképpen alakuljon a termékek sorrendje, mit érdemes, s mit kevésbé érdemes termelni. A gazdaságossági számítások egyik alapja tehát az- önköltségszámítás. Érdekes módon azonban a termelő- szövetkezetekben általában a könyvelésben dolgozók hisznek legkevésbé abban, hogy a kimutatott önköltség valóban helyesen tükrözi a ráfordításokat. A .gond ugyanis az alapbizonylatok kiállításánál kezdődik, ami általában nem a legszakszerűbben történik. Ha viszont az alapbizonylatok torzítanak, akkor a végleges önköltség is torzít, s a gazdasági vezetők az éles kép helyett csak homályosat kapnak. Jónéhány főkönyvelő azon a véleményen van, hogy jelentősen növelni kellene ahhoz a könyvelésben dolgozók számát, hogy a mai elvárásoknak megfelelő szinten follyanak az önköltség- számítások és százszázalékos orientációt adjanak a gazdasági vezetők döntéseihez. SOK SZÖVETKEZETI könyvelő kifogásolja, hogy a közös gazdaságokban jóval komplikáltabb az önköltség Számítás, mint az állami gazdaságokban. Két éve ugyanis, hogy a szövetkezetekben főágazatonként már a szűkített önköltséget is számolják, s ez korántsem egyszerű dolog. Akadnak olyan vélemények is, hogy a szűkített önköltségszámi- tási módszer nemhogy a legpontosabb képet adná, hanem néha éppenséggel rosz- szul orientálja a gazdaságot. Egy szövetkezetben például minél alacsonyabb valamely takarmányféle önköltsége, annál több nyereséget „visz át” az állattenyésztésbe, s ezáltal egyes állattenyésztési ágazatok gazdaságosabbnak tűnnek fel, iránt amilyenek a valóságban. Helyes módszernek mondható viszont az, amelyet az előbb mar emiitett-sarurfi tsz< követ, a szükséges számítási adatokat rendszeresen — száz más gazdasághoz hasonlóan — megküldi a MÉM Gazdaságelemző ‘ Központlxé- széne, ahonnan ágazatonként^ megkapják az önköltséget, A Mm HEEYZET tehát! korántsem mondható ideálisnak, egyrészt a gazdaságok igénylik a minél pontosabb számításokat, másrészt viszont e számítások eléggé* bonyolultak és nagy apparátust igényelnek. A megoldásra nem tehet receptet1 adni, viszont: érdemes többet foglalkozni a megoldás módozataival. (kaposi) Kispénzűek hátrányban Száilásgondok Egerben Nézzük a véleményeket! Van, aki elégedett a jelenlegi helyzettel, szerinte nincsenek száilásgondok Egerben. Mások az ellenkezőjére esküsznek, s többek között szállóépítés mellett kardoskodnak Akad, aki az igényes külföldi turisták érdekében emel szót, a szolgáltatások, a színvonal javítását sürgeti. Nem kevesen a kispénzű belföldieket. a diákturistákat emlegetik, mostoha helyzetüket ecsetelve. Vajon hol az igazság ...? Vannak — szerencsére mind többen —. akik gondolnak a kispénzű belföldiekre. a túrázó diákokra, azokra, akik hét végén fel- kerekednek a családdal, azokra. akik tanáraikkal együtt járják az országot. Nekik aztán nincs könnyű dolguk, ők ugyan nem tudják megfizetni a magas szállodai árakat. Ráadásul ők is sokan vannak, majdhogy a legtöbben Hallgassuk meg az érveket ! így vélekednek az optimisták: éves szinten a szállodai kapacitás hatvan százalékát használják ki. Igaz, az idegenforgalmi szezon idején olykor akad probléma, ez azonban nem általános. hanem egyedi eset. Akkor fordul elő, ha valamilyen nagyobb hazai vagy nemzetközi konferenciának ad otthont a megyeszékhely. Erre azonban időben fel lehet készülni, s felajánlani a fizetővendég-szolgálat szobáit. A bérlőkkel, a lakástulajdonosokkal egy időszakra szóló szerződést is lehet kötni. Nem kell se turista-, se luxusszálló, éppen elég az a négyszáz férőhely, amennyi van. Hogyan okoskodik az ellentábor? Ők a szezon időre, a hétvégekre hivatkoznak. Bi- * zonygatják, hogy ilyenkor úsokan maradnak szállás nél- Jkül. Mi lesz velük? Vagy itovábbutaznak, vagy az uzso- ifrások karjaiba szaladnak. «Legtöbbször az utóbbi törté- fnik, s színvonalon aluli szolgáltatásért fizetnek majd- jíhogy luxusárat, esetenként Il50-—200 forintot egy éjsza- Skáüa. Bezzeg, ha egy na- ügyobb szálló épülne, bezzeg, f ha gyarapodna a lizetőven- dég-szolgálat szobáinak szárma! Hasonlóan gondolkodnak , azok, akik az igényes kül- f földi, elsősorban nyugati tu- - ristákra hivatkoznak. Sze- v rintük baj van az egri szál- •» lodákkal: a színvonal sokkal alacsonyabb az árnál. Először a szinkront kell megteremteni ; másodszor egy rangos szállodát építeni. Ha így lenne, nem kellene inkább a felújított gyöngyösi Mátra Szállót ajánlani a kényelemszerető és vastag pénztárcájú vendégeknek. Kinek az oldalán van az igazság? Vitatkozni kell a túlzottan bizakodókkal, mert bizony a szállásgond nagyon is élű, nagyon is egri probléma. Még akkor is, ha télen holt szezon van, ha előfordul az is. hogy olykor az Eger Szálló hiába vár vendégekre. Ez viszont nem sajátosan egri jelenség. így van ez mindenütt, ahol nem keresik a megoldást, ahol nein születik jó áthidaló ötlet. Nem egy helyütt megtalálják, s gondoskodnak arról, hogy elő- és utószezonban sé hiányozzék a vendég. Még akkor sem, ha kevesebbet fizet mint nyáron. A kedvezmény vonzó, de csak akkor, ha jelentékeny, s ezzel párhuzamosan a helyi idegenforgalom illetékesei gondoskodnak színes, változatos programról. , A borúlátók érvei elgondolkodtatóak, hiszen egy -egy nyári vasárnap vagy szabad szombaton Egert szinte ostromolják a vendégek, pihenést, szállást keresve. Az utóbbit igen sokszor hiába. Az jár jól. aki előrelátó, aki hónapokkal korábban foglalt magának szobát Kétségtelen: sokat segít a fizetővendégszolgálat, szezonidőben azonban sokkal több szobára lenne szükség, akkor nem arathatnának, nemegyszer háborítatlanul az uzsorások. Tény, hogy kevés a nagypénzű, a túlzottan igényes külföldi, nyugati turista. Róluk mégsem lehet megfeledkezni, hiszen valutát hoznak, s a széles skálán játszó idegenforgalmi szakembereknek velük is kell törődniük. Mégsem az ö gondjuk a legégetőbb, hanem a kispénzű belföldieké. Számukra kell olcsó szállást biztosítani. S ez az, ami Egerben még bizony jórészt hiánycikk. Aggasztó, mert egyre többen kedvelik meg az országjárást. Arra már van pénAz apci Quali tálról valóban al lehet mondani, hogy a fiatalok gyára. Körülbelül hétszázan dolgoznak itt, harmincon innen. Nem véletlen hát, hogy az ifjúsági törvény végrehajtásának eddigi tapasztalatairól éppen Apcon érdeklődtünk. A KlSZ-irodá- ban Nagy Imre műszaki-titkárral és Strobák Tivadarral, a KISZ csúcsvezetőségének titkárával beszélgettünk. — Tulajdonképpen meg sem vártuk a törvényt, és sok mindent már a végrehajtási utasítás megérkezése előtt megkezdtünk — mondta Nagy Imre, aki korábban a KISZtitkári funkciót töltötte be. — A Központi Bizottság határozatainak ismeretében megszövegeztüriK egy „házi törvényt”: együttműködési megállapodást a gyár vezetése és a KISZ között. Vonatkozott ez például a nők. a fiatalok — a lesze- relők, vagy éppen a továbbtanulni szándékozók érdekeire. Ami bevált, azt beépítettük az ifjúsági törvény végrehajtásával kapcsolatos feladatok közé. A jól felfogott érdekazonosság jellemzi e témában a gyárban született eredményeket. Kedvvel jegyzi le az ember: — Ha a gyermeke megszületése után egy évre tér visz- sza dolgozni a kismama, ötven, két év után száz, három év után pedig száötven forinttal emelik a fizetését. Ez például már a kollektív szerződésben is szerepel. A kezdő fiatal szakmunkásokról sem feledkeznek meg. Értük: hétszázukért Aki jeles bizonyítvánnyal érkezik, egy forinttal magasabb órabért és ezer forint kezdő jutalmat kap. A kölcsönösség elve érvényesül magának a KISZ-nek a tá- mogátásában is. — Felajánlottuk a gyárnak, hogy pluszmunkában elkészítünk három szükséges szerszámot. Az érte járro munkabért, a KISZ kapta meg, s ezt kulturális célokra használtuk fel. Ilyen jellegű társadalmi munkára bármikor készen vagyunk. Nekünk is, a vállalatnak is jó. Megállapodást kötöttek a fiatalok az apci és a zagyvaszántói községi tanáccsal. A cél az, hogy a vállalatnál dolgozók gyermekei minél nagyobb számban kapjanak helyet a bölcsődében. Apcon — amellett, hogy a vállalat külön is segített — a KISZ- szervezet 35 ezer forintot adott a tanácsnak. Ugyanakkor a kommunista műszakok mellett társadalmi munkában vállalták a játszótér elkészítését. — A fiatalok lakásgondjairól sem feledkezett meg az ifjúsági törvény... — A vállalat sem — feleli Strobák Tivadar KISZ-titkár. — Hatvanban, az ifjúsági lakásépítő akcióban tizenhatan vesznek részt tőlünk, akiket a gazdasági vezetés is, és a KISZ is támogat anyagi - lag. A tmk-üzem egyik ifjúsági szocialista brigádjának vezetője, Rigó András lép az irodába. — Nálunk négy fiatal részesül ilyen segítségben — mondja. — S hogy általában milyen jó a hangulat, jellemző rá, hogy a felszabadult fiatal szakmunkások szívesen maradnak. Tíz olyan gyerek van nálunk, akik már törzsgárdatagnak számítanak, most augusztus 20-án még vagy húszán kapják meg a jelvényt. — Sikerült elérnünk — teszi hozzá a KISZ-titkár —, hogy az ötesztendős törzsgár- datagságot is elismerjék. Ha valaki például itt töltötte hároméves tanulóidejét, s még két évig maradt, évente halszáz forintot kap, tíz év után pedig 1200 forint a törzsgár- datagságért járó jutalom évi összege. Persze, gond is akad. Most törik a fejüket — nemcsak a KISZ, hanem a vállalat vezetői is —, miképpen létesíthetnének ifjúsági klubot. Igény van rá, csak eddig anyagi fedezet híján nem tudtak eredményt elérni. Az épület ugyan már megvan, de ahhoz, hogy a célnak megfelelően átalakítsák és berendezzék, még sok pénz kellene. A tröszt ígérete oíztató. — Probléma az is, hogy az iparitanuló-intézet vezetői és a vaíiaiat KlLZ-vezetosege között nem túl jó a kapcsolat. Azt szeretnénk, ha a harmadik évben a fiatalok átkerülnének a mi KISZ- szervezetünkbe. Ekkor már a hét túlnyomó részét úgyis nálunk töltik. Sokat jelentene ez a munkahely a leendő kollektíva alaposabb megismerésében. A legjobb időszak, amikor a magunk embereivé nevelhetjük őket! A beszélgetés végén az ifjúsági törvény végrehajtása körüli KlSZ-teendőkről esett szó. — Az úgynevezett üzemi négyszöggel elégedettek vagyunk. Miután nemcsak jogunk, de kötelességünk is alaposan figyelemmel kísérünk mindent. A gazdasági vezetők egyenrangú félnek, partnernek tekintenek bennünket. Nélkülünk — a fiatalokat érintő bármilyen kérdésben — nem hoznak döntést. Magának a törvénynek a végrehajtását igazgatói utasítás is meghatározza. Néhány középszintű vezető korábban nem szívesen vette, hogy ilyen feladatunk is van. Az igazgató azonban — a vállalat ifjúsági felelősén keresztül — félévenként beszámolót kér, tehát a törvénnyel kapcsolatos kérdések állandóan napirenden szerepelnek. A beszélgetés után nem csodálkoztam egy korábbi kérdésre kapott válaszon: — Van-e fluktuáció a fiatalok között? — Nálunk ez nem téma — mondták. Kátai Gábor zük, hogy útra keljenek, arra viszont nincs, hogy kif: - zéssé k a szállodák magcs árait. A diákoknak még nehezebb: nekik a kevésnél is kevesebb a forintjuk. Igaz. az első lépesek megtörténtek. A kezdeménye <) az Eger Tourist volt. Az egri egészségház épületében — az elmúlt évben — olcsó. B- kategóriás turistaszállót rendezett be. A kínálat kedvező: egy éjszakára húsz fonni. Ez még a diák pénztárcája is kibírja, különösképp, ha figyelembe vesszük az Országos Ifjúságpolitikai és Oktatási Tanács állal nyújtott kedvezményeket: a szállásdíj, az étkezési hozzájárulást. Az egészségház berendezése csak kezdet volt. Az idén már Felnémeten és Szilvásváradon is létesített turista- szállókat az Eger Tourist. Így egy éjszakára már ISO olcsó férőhelyet tud biztosítani a kispénzűek és a diákok számára. Nem túl sok, de indulásnak számottevő. Megnyugtató az is, hogy a folytatás még többet ígér. Jövőre motel épül a Szép- asszony-völgyben: több mint száz ember részére biztosít majd szálláslehetőséget, negyven forintért személyenként Nem feledkezik meg a fiatalokról az Expressz Ifjúsági és Diák Utazási Iroda Heves megyei kirendeltsége sem, hiszen a Szépasszony-völgyben létesülő camping szinte filléres árakkal dolgozik majd. A négyszemélyes sátrakban egy éjszakára ötvenkét diákot fogadna. Igaz, tizenöt forintot kellene fizetni, de beváltható az OIOT utalványa, s így csak hét forint a szállásdíj. Nem nagy megterhelés ez a diákzseb számára sem. Különösképp akkor, ha figyelembe vesz- szük a szolgáltatásokat, a zuhanyozót, a tollaslabda-, a lábteniszpályát, s az egyeb szórakozási lehetőségeket. Az Expressz kezdeményezésére egyébként is érdemes felfigyelni, mert olyan recept alapján született, amely — véleményünk szerint — máskor, másutt is hasznosítható. Segített a KISZ Heves megyei Bizottsága, az Eger Tourist. Társadalmi munkájukat ajánlották a Heves megyei Állami Építőipari Vállalat KISZ-bizottságának fiataljai, s mecénásként jelentkezett a TÜZÉP is. Ügy véljük, hogy az összefogás még ennél is többre képes, s lehetne, kellene erre alapozni. Egy tény: gyorsabban megoldódnának az égető gondok. Nyaranta üresek az egri kollégiumok. Ez sokat jelent a diákturisták számára. A tanárképző főiskola korszerű kollégiumában 116 férőhely várja őket naponta. Kétszáz turistát fogad a városközpontban levő Petőfi Kollégium is éjszakánként. Ha mégse lenne hely, akkor nincs ok aggodalomra: a felsőtár- kányi turistaház ötven diák számára nyújt pihenést. Az ár sem magas, s itt is érvényes az OIOT-kedvezmény. Marad még néhány kérdés. Az egyik: lesz-e, kell-e szálló Egerben? Nem lenne rossz, csakhát ez pénzkérdés, milliókba kerül. Ha mégis felépül valamikor, kétségtelen. kevesebb lesz a panasz, csökken a nyári zsúfoltság' Az árak persze nem. Fizeti, aki tudja. S mi lesz télen? Eldöntik a szakemberek, az illetékesek. Mi tanács, javaslat helyett közreadunk egy ötletet: bevált a Szovjetunióban. Ugyanazért a szobáért — légyen az akár a legelőke - lóbb szállóban — kevesebbet fizet a hazai, többet a szocialista országokból érkező. s még többet a Nvu- gatról jött turista. Pénztárcához mérten... Pérsi István Mwkw Q 1833. áUtíűS 3,v xanmRa*.
