Népújság, 1973. június (24. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-09 / 133. szám
Szabad lélegzet Magyar film Egy nyugtalanító társadalmi jelenségről szól Mészáros Márta új filmje, amely a Szabad lélegzet címet viseli. Ez a jelenség a munkásfiatalok és a diákok egyetemisták között meghúzódó távolság, de mondhatnánk úgy is: elidegenedés. Mészáros Márta elmúlt évben készített dokumentumfilmjében a szővőlányok fogalmazzák meg ezt a problémát, mégpedig olyanféleképpen, hogy elpanaszolják: ha meg akarnak tartani maguknak egy- egy egyetemista fiút, bizony le kell tagadniuk azt, hogy munkáslányok. Tehát hazudniuk kell. A dokumentumfilm nagy feltűnést keltett, siker is volt, s nyilvánvalóan ez alapozta meg az író-rendező legújabb vállalkozását is. És az is nyilvánvaló, hogy ez az izgalmas téma és nem kevésbé a rendező eddigi filmsikerei felkeltették az érdeklődést, s mindenki sokat vár ettől a produkciótól. Legalábbis jóval többet, mint amit a dokumentumfilm adott. Azt vártuk, hogy Mészáros Márta nem elégszik meg az egyszerű tények felvázolásával, hanem a művészet eszközeivel és lehetőségeivel választ keres a miértekre is. Többek között arra: mi az oka, vagy mi a forrása ennek az elidegenedésnek. Sajnos mindezt el- múlasztotta az író-rendező, s így alig^tudunk meg valami fontosat Jutka és András jelleméről, gondolatairól. Amit mégis megtudunk, az nem több, mint egyszerű információ. A húszéves Jutka már évek óta önálló életet él. Szövőnő, s mert szülei el- . váltak, egy munkásszálláson ' lakik. András pedig egyetemista, s az a típus, aki könnyen megtetszik a lányoknak. ígv Jutkának is, aki hogy tartós legyen a kapcsolat, azt mondja: egye-: temista. Hazugságra épül te- hát ez a szerelem, s mint • ilyen, már születése pillanatában szakításra van ítélve. Igaz ugyan, hogy még egy hazug szituációból is kibontakozhat áz igazi szerelem, ha a fiatalok azon túl, hogy szárazon és vízen látványosan tudnak csókolózni és jól érzik magukat a csónakház- ; ban. van más közük is egy- : máshoz, összeköti őket va-; lamilyen érdeklődési kör,; vagy a világról, az emberekről alkotott vélemény. A film ifjú hősei azonban szoros szerelmi kapcsolatuk ellenére eléggé távol állnak egymástól, s elsősorban nem azért, mert egyikük mun-, kás, a másik pedig egyetemista. inkább azért, mert egyszerűen nem valók egymáshoz. Hogy miért nem? Erről is keveset mond a film. A munkásfiatalok és az 1 egyetemisták közötti távol- ság persze élő. létező probléma. Ennek szociológiai, vagy műveltségi okait, társadalmi gyökereit kellett volna szenvedélyesen kutatnia Mészáros Márta filmjének. Csupán egyetlen ponton teszi ezt meg: a szülők bemutatásával. Ezeknek a jeleneteknek a stílusa, a kispolgári magatartást leleplező szatirikus hangvétel jelzi, hogy milyen úton kellett volna járnia a rendezőnek. A szituáció érdekes, s egyben mulatságos is. Jutka rövid úton közli a fiúval, hogy ő munkáslány. A szerelem ennek ellenére tovább tart, András csupán azt kéri, hogy szüleinek ezt ne mondják meg. A lány tehát — teljesítve a kívánságot — a jó módban élő szülők előtt eljátssza az egyetemista szerepét, sőt még egyszerű munkás apját és annak új feleségét is mint nagymenőket mutatja be nekik. A film legjobb jelenetei ezek, hiszen két kispolgári magatartás líticálja, hazudja túl egymást. A fiú apja ugyanis valamikor munkás volt, de felfelé kapaszkodó képmutatók valamennyien. Olyanok, akiknek csakis a foglalkozásuk, de nem a magatartásuk volt munkás. S mert ilyenek, nagyon gyorsan és jól megértik egymást. Csak éppen Jutka berzenkedik a hazugság ellen, s gyors elhatározással kipaIMRE tA'qió: tár cv tvwtc KK ’;; tftZ. június szombat 25. Tudod, hogy mennyi ember húzza ki magát rongyosan és jólöltözötten, veled együtt, ugyanebben a pillanatban a földön?! És tudod-e, hogy aki igazán nagy akar lenni, az sokáig úgy összehúzza magát, mint a tetű, ha fagy érkezik, gondolj például az űrhajósokra, akik odaíönt megisszák a saját vizeletüket és a kiképzés idején csak nagyon ritkán gondolnak arra, hogy ki mondja majd az üdvözlő beszédet, ha első útjukról diadalmasán visz- sza térnek. — Arra nem gondolt, hogy amit mondani akar, azt a másik tudja már? — Miért? Erre is gondolni kellene? Maga például mit tudhat rólam?,' kolja az igazságot. A fiatalok útjai így elválnak. Hogy találkoznak-e újból, s lesz-e ennek a szerelemnek folytatása, azt a nézőknek kell kitalálnia, vagy legalábbis továbbgondolnia. Sajnos, éppen ehhez a továbbgondoláshoz ad kevés fogódzót a film. Nem ismerjük eléggé, milyen ember is ez a Jutka és ez az András. Keveset tudunk róluk. Koltai Lajos most is tehetséges operatőrnek bizonyul, képei szépséget és realitást árasztanak. Szörényi Levente zenéje a fiatalság életérzését illusztrálja. Kútvölgyi Erzsébet és Nagy Gábor, Jutka és András megszemélyesítője, nem kapott az írótól sokoldalú lehetőséget a tehetség csillogtatására. Egyedül az elvált apát alakító Kállai Ferenc tudott szint és egyéniséget vinni szerepébe. Fentebb már említettük, hogy a nyugtalanító társadalmi kérdés okait nem igyekezett kutatni ez az új magyar film, így Mészáros Márta adósságot hagyott maga után, olyan kérdéseket, amelyeket esetleg egy következő filmjével kell megválaszolnia. Pedig ez a történet is alkalmas lett volna a válaszadásra. Vagy legalábbis a kérdések többoldalú feltevésére ... Márkusz László — Azt például, hogy nagyon egyforma a frizurájuk. Mind a négyüknek. — Lehet ez véletlen is. —Másoknál. — Mi nem olyanok vagyunk, mint mások?! — Nem. Mert magukat elítélték. — Gondolja, vagy tudja? — Kitalálni se lett volna nehéz, de tudom is. Már napokkal ezelőtt beszélte itt mindenki, hogy rabok intézik a meszelést. Jött valaki az irodáról, hogy vigyázzunk, mindent el kell zárni, olyan emberek jönnek ide, akiket vasvillával vettek el az anyjuk mellől. — És mit mondtak még? — Mii is? Azt, hogy nem kell velük szóba állni. Intézzék a dolgukat, hagyni kell őket. Nem jó közéjük keveredni. — Maga ezt elhitte? — A rosszat mindig köny- nyebben elhiszi az ember, mint a jót. — Ha elmondanám az igazat,. csodálkozna. — Nem hiszem. _ De igen! Hadd mondjam el ma este! — Azért én nem megyek a javítóba, hogy magát hallgassam. — Megvárom, ahol akarja. — Maga tényleg nincs tecsukva? — Megvárom, ahol mond ja. — Ha soká jövök, meg1 rés a bátyám. Akkor n gátiak jaj lesz — Nem félek. — Nem mindenki bátor, aki nem fék Az „Új konvrek Egerről' egy kimaradt szerzője A Népújság folyó évi egyik májusi számában megemlékeztünk róla, hogy kiadásra került a „Heves megye műemlékei” nagyszabású tanulmány II. kötete, és hogy ez nagyobbrészt Éger ügyeivel foglalkozik. Ismertetésünkben felsoroltuk az egyes fejezeteknél szereplő írókat, szerzőket is. Sajnos, éppen itt az egyik legfontosabb szakember: Voit Pál említése — tévedésből kimaradt a szövegből, ezért az ő munkájáról most röviden néhány dolgot elmondunk. Voit Pál művészettörténész, a művészettudományok kandidátusa, akinek már régi kapcsolatai vannak városunkkal. Elég sok évig élt Egerben, és könyvei is jelentek meg az itteni fontosabb műemlékekről. A mostani könyv legkiterjedtebb fejezete: az „Eger város műemlékei” szintén nagyrészt Voit Pálnak köszönheti ösz- szeállítását. A kb. 500 oldalra terjedő szöveg megírásában szerepelnek egyébként , más jó szakemberek is, de ezek csak rövidebb szövegekkel illeszkedtek be Voit Pál kéziratába. A mostani II. kötetben leírt községek közül tíznek az ismertetése részben ugyancsak Voit Pál munkája. Ennyit tehát — kiegészítésképpen — a Magyar Tudományos Akadémia szép könyvének: a „Heves megye műemlékei” II. kötetének (szerkesztették Dercsényi Dezső és Voit Pál) egyik nevezetes szerzőjére vonatkozóan. Hevesy Sándor Mosolyogni kötelező ! Hangulatos, kedves kis vidéki presszó. Kávé, coia, fagylalt minden kapható, amit csak kíván a kedves vendég. A felszerelés is ízléses, mondhatni városi jellegű, még zenegép is bömböl a sarokban. Vendég inkább este. meg hétvégén van bővében, napközben bizony nem nagyon adogatják egymás kezébe a kilincset. A felszolgálók — négyen — érdekes emberek. Már az első percben olyan benyomást keltenek, mintha egymásra is haragudnának. Négyen állítunk be — jókedvű társaság —, a kívülről bájos falusi presszóba. Ketten a pultnál morcoskodnak és mintha senki sem jött volna, szomorkodva tesznek-vesznek. A legfiatalabb kislány — miután eddig vendég nem volt —, önszorgalomból fizeti a zenegépet. — Nem lehetne egy kicsit halkabban? Más vendég nincs rajtunk kívül, mi pedig beszélgetni szeretnénk... Ránk dobja szomorkás tekintetét, és mintha semmit sem hallott volna, ügyködik tovább. Barátunk ujjúval mutatja a pult felé, hogy négy kávét szeretnénk. A konyakot hiába kiabálja, mert szava úgysem ér el oda. A pusztába kiáltott szó nagyobb visszhangot ver, mint a miénk. A zenegép bömböl: Hull a hó és hózik, Mid mackó fázik... Valaki a pulthoz megy: — Négy kávé, négy konyak kísérővel... — A pultnál, kérem, nincs kiszolgálás! — De az asztalnál sincs, mert már percek óta kiabálunk, mutogatunk ... —Ne tessék, kérem, türelmetlennek lenni! A zenegép dolgozik a forintokért, de a pincerkislany ma könyörtelen és tovább szórakoztatja önmagát. — Vegye halkabbra, vagy hagyja abba! Itt nem maga a vendég. Méla undorral végigmér, hóna alá csapja a fehér szalvétát és válasz nélkül elvonul. Végre itt a konyak, a kávé. — Kísérőt is kértem! A másik fiatal lány gúnyosan elhúzza a száját és mint a rossz gyerek szokta a mamának, arcokat vág. — Mondom, kísérőt! Süketek maguk? Nem tagadom, ez erős volt, de az ilyen viselkedést pénzéért mi a csodának tűrje el az ember? Néhány perccel ezelőtti jó hangulatunk úgy tűnik el, mint a kámfor. Közben észre sem vesszük, hogy valaki — egy újabb férfivendég —, bejön. — Sose bosszankodjanak! Ilyenek ezek mindig. Tedd ide, tedd oda szomorú társaság. Azt hiszik, szívességet tesznek, ha kihoznak valamit. Ezek, kérem, nem tudnak mosolyogni! Pedig fiatalok. Halálosan unják az egész munkát. Egyszer ráírtam nekik nagy betűvel a szalvétára: Mosolyogni kötelező! Ráírtam, de minek?? Szalay István A Magyar Autóklub kezdeményezésére a Nemzeti Bank olyan döntést hozott, amelynek értelmében a magyar autós turisták 300 svájci frank értékű hitellevéllel utazhatnak külföldre. A kedvezmény azonban csak a Magyar Autóklub tagjait illeti meg. Ezzel lehetővé válik, hogy készpénz helyett hitellevéllel fizessenek a magyar autós turisták, ha a gépkocsi meghibásodik. Ezzel egyenlíthetik ki baleset esetén a kórházi és az egyéb orvosi költséget is. A szocialista országokba utazó magyar turisták számára már korábban bevezet— Nagyon hegyes a nyelve. Azok beszélnek így, akik még nem szerettek senkit. Mert azok nem is szenvedtek. — Honnan tudja maga ezeket? — Megtanított rá az élet. — Tudja is maga, mi az élet. Csak beszél itt. Hitellevél autósoknak ték a hitellevélrendszert, amely jól bevált. A most megszületett AIT hitellevelet előreláthatólag már a közeli napoktól kezdve igényelheti a mintegy 45 ezer hazai autóklubtag közül az, aki Nyugatra utazik a nyáron és érvényes útlevéllel rendelkezik. Ötszáz forint biztosíték ellenében kapják majd meg az érdeklődők a több mint 30 európai országban érvéAztán idegen hang riasztotta őket. Bika hangja: — Főnök! — gúnnyal csengett a hangja. — Itt van Petterson. . — Akkor nekem mennem kell — mondta nyugodtan Kapelláró, oelül azonban csupa egy nyugtalanság volt. Sokáig beszélgettek. Már — Nemcsak beszélek. Azt gondom amit gondolok. — Kigondolni könnyű va - amit. — Nem akarom én megjátszani magam. Ígérje meg, hogy este találkozunk. Jó? Csönd támadt közöttük. délutánra járt az idő. Hozzá szerette volna tenni, visszajön nemsokára, legszínesebben azt mondta volna, él se megy többé, hosszú idő óta ez az első nap, amikor úgy érzi, valóban él. De hát ezt nem moüdirslta, már Binyes hitellevelet, amelynek ára 100 forint. Az esetleges javításokat, orvosi költségeket számlával kell igazolni, s a hazaérkezés után forintban kell kifizetni az autóklubnak. Még egy jó hír az autósoknak. Ugyancsak a Magyar Autóklub megállapodott a MALÉV-vel, miszerint a hitellevél felmutatója utasaival együtt igénybe veheti a MALÉV vagy a külföldi légitársaságok Budapestre induló járatait — ha személygépkocsijával nem tud hazatérni — azzal a kötelezettséggel, hogy az útiköltséget itthon kifizeti. ka miatt sem. Elindult, visz- sza-visszanézve. nézz utánam, csak egyszer nézz utánam, Kislány, hogy találkozzon a nézésünk, tudjam, hogy rendben van minden. Nyugodtan jövök akkor hozzád, és egyszer el se megyek többé, nem voltam így még senkivel, mint Veled, mintha kővel ütöttek volna mellbe, nem tudok magamhoz térni, viszem az arcodat magammal, visxem a szőke hajadat, a hangod simoga- tását, ezt az ajándék-dél- elöttöt, amint ott állsz az ajtóban. Menj be. ne álldogálj ott Bikával. Nem olyan mint én. Leteper, mert képes rá, nem úgy szerelne szeretni, vigyázz, nagyon vigyázz, Marika. Megállt, hogy kiáltson neki, hogy odaparancsolja maga mellé Bikát, de a kiáltásból csak félresikerült intés lett, talán észre se vették, vagy úgy tettek, mintha nem vennék észre, valamin nevetnek, talán őt nevetik ki, oda kellene menni, elzavarni Bikát, kopj le. ez a csaj nem neked született, ha pedig nem megy, a pofájára mászni, ráverni, ami ráfér, kutyákat uszítani rá. futna ki a világból, legalább innen el, örökre, hogy ne is látná többé. Dúlva-fúlva ért Kicsiékhez, a két fiún látszott, ma sehogyan sem megy nekik a munka. — Petterson? — kérdezte, amint körülnézett. Kicsi és Kés röhögtek. (Folytatjuk.)
