Népújság, 1973. június (24. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-29 / 150. szám
I Felnőttek - nttörs-nvakkendöben IA bejáratnál, a tábori és az úttörő-regula szerint teljesítenek komoly szolgálatot. Az ügyeletes végigkísér bennünket az egyre változó, egyre szépülő felsőtárkányi KISZ-vezetőképző táboron Péli Béláné táborvezető „rezidenciájához”, — Ez a turnus — kapjuk a felvilágosítást —, csapat- vezetőkből áll, pedagógusokból, akik az általános iskolákban irányítják az úttörőmunkát. Több mint százan jöttek el a nyolcnapos vezetőképzésre. — Mi a cél? — Megismertetjük a következő tanév mozgalmi feladatait, elméleti és módszertani. segítséget nyújtunk az úttörőmunkához, s nem utolsósorban lehetőséget biztosítunk a hasznos tapasztalat- cseréknek. A továbbképzés módszere egyszerű: a tábor résztvevői egy úttörőcsapatot képeznek, s a rajokra történő beosztás adja a feladatokat. Idősebbek, fiatalok — most úttörők. Végigélik mindazt, amit a gyerekeknek kell majd végigélniük. Az alaki módok, a formaságok — amelyek roppant' izgalmasak a gyerekek számára —, izgalmasak most az úttörők életét élő felnőttek' számára is. Ez jellemzi a továbbképzést teljes egészében. Amikor a látogatásunk idején betértünk a szép étterembe, eppen daltanulás volt. A Ci- polino című kedves, oíaáz gyermekdalt tanulták. Akik ismerik, nem csodálkoznak azon, hogy a tangóharmoní- kát Király Gyula kezelte — úttörők úttörője —, aki a mai napig sem tudja elképzelni a nevelési feladatokat a gyermekmozgalom nélkül. Jelenleg a főiskola tanára a neveléstudományi tanszéken !... És száll a dal, nagyon hamar megtanulták. A daltanulás szükséges, . mert a gyerekek is szeretik megismerni az új dalokat, szeretnek énekelni — és... Játszani is! Az úttörő- nyakkendős felnőttek új játékért lelkesednek. Egyelőre az a neve, hogy Cseresznyéstánc. Az „Érik a ropogós cseresznye” dallamára írott szöveg a körbeállók mozgását szabályozza. Van, amikor egymás kezét, de van, amikor egymás fülét kell fogni. A sorrend lényeges, minden előző mozdulatot, vissza kell énekelni az új mozdulat beharangozásakor. Aki téved, azt „megbírságolják” ... — Igen sokat segít mindenben, amit meg akarunk valósítani az úttörőmunka során, a gyakorlati foglalkozás — szögezi le Chlu- metzky Istvánná, a gyöngyösi járási úttörőelnökség elnöke. — Akik itt vannak, már „gyakorlott” csapatvezetők, a gyermekmozgalmi munka szakavatott irányítói voltak eddig is. Az a tapasztalat, hogy a továbbképzés hatással van az iskolákban folyó úttörőmunkára is. Kertai László boconádi és Molnár József, kiskörei • csa patvezetők megerősítik ezt a véleményt. —■ Mindig kap valami pluszt az ember, amelynek eredményét a gyermekek arcán, kedvén, hangulatán le lehet mérni. Az őrsi portya az összes izgalmával és feladataival együtt sikerrel zárult a minap. Ennek eredményét egy rögtönzött kiállítás örökíti meg. Gyűjteni kellett az erdő remekeiből, és a gyűjteményt a fantázia tette „kiállítás- képessé”. A hevesi járás raja például egy igen szép virágkollekcióval gyönyörködtette az alkalmi kiállítás látogatóit, a gyöngyösi járásbeliek pedig az erdei „termékek” ötletes felhasználásával reprezentáltak. Az értékelésről nem tudunk — pedig a jutalom, mint az úttörőcsapatoknál általában —, itt sem maradt el. A tábort a megyei vezetők is meglátogatják, és érdekes előadásokat tartanak a kül- és belpolitikai témáktól a gyermekszervezet legaktuálisabb feladataiig. A továbbképzésen részt vevők többsége — ha lehet így jellemezni —, hivatásszerűen dolgozik, több éve, az úttörőmozgalomban. E munkát helyére téve a pedagógia sokrétű feladatai közé. komolyan veszik, s lelkesedésük mindenképpen optimizmusra adhat okot Optimizmus? Nézzenek csak meg egy egészségtől kicsattanó kis lurkót, a fantáziájával, az igényeivel együtt! Másról nem is beszélhetünk. (hátai) Walter Neary belefáradt az utazásban, és megkönyebbül- ten lélegzett fel, amikor befordult az ismerős fasorba. Három napot volt úton. Áltálában több napra ment, mert nem szeretett éjszaka utazni, de most az egyszer vágyakozás fogta el otthona, felesége után. Noha már éjfél volt, a nappaliban még égett a villany. Ezen nagyon elcsodálkozott. hiszen Ellen általában kilenckor le szokott feküdni. Miközben lassan a garázs felé hajtott, elgondolkozott, vajon mi tartotta Ellent ébren. S abban a percben megkapta rá a választ. A mellékbejáraton át egy férfi futott ki, ugyanakkor Ellen áthatóan felsikoltott. A Béke és Szocializmus Keary azonnal feltalálta magát: elővette revolverét, és rákiáltott: legújabb A folyóirat júniusi számában Borisz. Ponomarjov, a/. S*ZKP Politikai Bizottságának póttagja, a KB titkára A inai fiatal nemzedék és a kommunisták című cikkében elemzi, milyen munkát végeznek a kommunisták az ifjúság nevelésében, milyen feladataik vannak ezen a téren. Bálint József elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának ;agja, a KB gazdaságpolitikai osztályának vezetője Hatékonyság, tervszerűség, stabil ütemek címr mel írt cikket, összefoglalja benne, hogy milyen ered&Mmw száma ijinényeket értünk el Magyar- országon a fejlett szöciáliz- mus építésében. Hogyan vetődnek fel a társadalomirányítás problémái a Szocialista társaaa- lom életét gyakorlatilag szervező kommunista pártok es a kapitalizmus viszonyai között dolgozó , kommunisták előtt? Erről folytatott beszélgetést a Béke és Szocializmus szerkesztőségében Pozsgay Imre, a Társadalmi Szemle < főszerkesztő-helyettese és Bemard Marx francia kommunista, az Écono- mie- et Politique című folyó- irat szerkesztő bizottságának tagja. Közli a folyóirat annak az eszmecserének az anyagút, amelyet számos kommunista párt képviselőinek részvételével rendeztek A nők a tó— Állj, vagy lövök! Aa ismeretlen férfi megállt,( megfordult és szintén előií úzta revolverét. Neary kétszer lőtt. Ekkorra Ellen is megjelent az ajtóban. Walter, megölted! — sikol- tott fel. — Remélem. Mi történt? Pizsamásán, kendőbe . burkolózva gyülekezni kezdtek a szomszédok is. Izgatottan kérdezősködtek. A távolból felhangzott a rendőrautó szirénája. — önvédelemből öltem meg — mondta Neary a nyomozónak. — Mindig van fegyver önnél? — Sokat utazom, drága árut viszek. Van fegyverviselési engedélyem. — Mi a foglalkozása? — Kereskedelmi átutazó vagyok. 1*73. június 29., péntek kés világban témáról. Mondja el, mi történt — Révbe jutottak Újságíró számára nincs izgalmasabb, mint évek múltán találkozni egykori riportalanyaival, felidézni az akkori írást, a beszélgetés hangulatát, az elhangzott mondatok ízét, s kutatni a volt elhatározások sorsát. A napokban Tiszánánán ismét találkoztam Ková- csékkal. Először két éve beszélget- tünk, méghozzá olyan lé- máról, amely nemcsak a házaspárt, hanem a falu közvéleményét is foglalkoztatta, s mi tagadás, engem is meghökkentett. A férj — a helyi termelőszövetkezet megbecsült és jól kereső ag- ronómusa, nem könnyen szerzett, friss diplomával — úgy döntött, hogy végleg búcsút mond a mezőgazdász pályának, s pedagógus lesz. Vállalva a kezdés gondjait, a hevesebb fizetést, a további tanulást. Akkor azt mondta, hogy meggondolta. Mindig is ez volt az álma, de az élet úgy hozta, hogy le kellett mondania róla. Dönteni könnyebb, elhatározni egyszerűbb, mint valóra is váltani a terveket. Vajon Kovács Lajosnak sikerült-e? Otthonias öltözetben, kissé fáradtan fogad. Lehet, hogy megbánta, s nekikeseredett. Talán kár is volt idejönnöm — perlekedtem magammal, mindhiába, hiszen visszaút nirics. Hamarosan kiderül: feleslegesen aggodalmaskodtam. — Vizsgákra készülök, s böngészgetem már az államvizsga anyagát is. Igaz, szeptember közegéig van még idő, de jobb ha az 'ember kihasznál minden percet — magyarázza fáradtságát. Szó sincs sikertelensc ;röl. kezdhetjük a számvetés ízű diskurzust. Bekukkant, közénk telepszik az asszony is, aki Kömlőn magyar—orosz szakos tanár, s nem kis része polt abban, hogy. férje a katedrát választotta. fVIa erről már könnyű beszélni. Nem így két évvel ezelőtt! — Jóformán sosem láttuk egymást. Először Vidéken dolgozott, s csak hetente járt haza, akkor is elcsigázottan, fáradtan. Aztán haza jött Tiszanánára, ám a helyzet nem sokat változott. Tavasszal, nyáron és ősszel hajnalban indult a földekre, s késő este jött haza, gondoktól terhesen. Két hivatás. két világ, alig akadt közös beszédtémánk. Ügy éreztem, ezt nem lehet sokáig tartami. , — Igazad . van, én Is így gondolkodtam, legfeljebb keveset beszéltem róla. A döntő mégis az volt, hogy niin- den áron tanár akartam lenni —* korrigált a férj. lt ;é a nagyobb részigaz- só Lényegtelen, mert két év múltán csak az eredmény számít. Kovács Lajos —sokak meglepetésére — 1970. szeptember 1-én katedrára állt, s ott is maradt. Először szaktanítói képesítést szerzett, majd mezőgazdasági szakos tanári diplomát, s szeptemberben biológiából államvizsgázik. — Megérte? A válaszban /nincs véleménykülönbség: — Révbe jutottunk, pontiak persze ma is vannak, de ezek másod-, harmadrendűik. A lényeg az, hogy sikerült. Itt megálltunk, részletezni a két év mérlegét. Kezdtük az igényekkel. j — Tanár akartam lenni. Nem zavart, hogy sokkal kevesebb lesz a fizetés, kárpótolt a munka öröme: mindennap azt csinálhattam, amit szeretek, színnel, tartalommal telt meg az életem. S még mennyi plusz. Itthon, falun maradhattunk. — Szeptembertől valószínűleg én is Tiszanánára kerülök, megszűnik az utazgatás. Akkor aztán tényleg elmondhatjuk: elégedettek vagyunk — bizonygatja Ko- vácsné. 1 A tantestület véleményét az igazgatóhelyettes fogalmazza meg: — Jól jártunk Kovács kollégával. Lajos szívv|l-lé- lekkel dolgozik a maga örömére, s a mások elégedettségére. Pedagógiai érzék párosul nála hivatásszeretettel. Noha nem szakja, testnevelést is tanít, méghozzá nem is akárhogy. Gyerekei megyei. első helyezést értekei, s a dobogó felső fokára álltak a járási versenyeken is. Megérzik a diákok a tanar tettvágyát, önzetlenségét. — Két év múlva hol találkozunk? — Ugyanitt, mert véglegesen kikötöttünk. Nem vágyunk városra. Tennivaló és öröm itt is akad bőven, csak meg kell látni, találni. Ha összegyűlik a pénz, átalakítjuk a házat, kényelmesebbé, tágasabbá. Reméljük, hamarosan megjön a Zsiguli, s ismét nem le.i számunkra tó- volság. Jó érzés, hogy számítanak ránk a tiszanánai szülők es gyerekek. Ebben maradtunk. 5 akkor beviharzott a család kedvence, a kis Lajos ... Pécsi István Edward Hoch: Gyilkosság ÖMvéSelembií! fordult most a nyomozó Ellenhez. — Az ágyban olvastam — kezdte Ellen. — Amikor meghallottam az ajtónyitást, azt hittem á férjem érkezet meg, leszaladtam hát elébe. Lenn ez az ember volt. Pénzt követelt tőlem. Akkor érkezeti Walter a ház élé. Nem is tudom, mi történt volna velem, ha... — Ez Tony Anconaj — mutatott Bryan telügjvljő a holttestre. — Hírhedt beiö,rö, bűneinek listája meglehetősen hosszú. Néhány hónappal ezelőtt bűntársai ellen tanúskodott, és azóta rejtőzködik. Biztos vagyok benne, hogy seúki sem fogja megsiratni. — Valajnivel jpbban érzem magam — sóhajtott fel Neary. — Az újságírók hőssé fogják nyilvánítani — mosolyodon el Bryan. Jóslata valóra vált. A következő néhány napban a riporterek ellepték a házat. Három nappal később egy fiatalember kereste fel Nearyt. Egy vastag borítékot nyújtott at neki. ' -= Kétezer dollár — mondta. — Ennyi volt Tony Ancona vérdíja. — De... A mondatot azonban nem fejezhette be, mivel a fiatalember szó nélkül rnegioí'- dult, és. elment. Neary nem nyugodott, bele a dologba, elment Bryan relügyeiőhöz a rendőrségre. — Szeretnék többet megtudni arról az emberről, akit megöltem. Beva, om, lelkiis- me. et-furdalás' gyötör. — Értem. Ancona tíz évvel ezelőtt bukkant fel a környéken. Többször letartóztatták betörés, szerencsejáték és nub dószer-csempészés miatt. — Nős volt? — Nem, de barátnőt többet is tartott. — Mit gondol, miért tört be Hozzam? ^ — Valószínűleg 1 el akart szokni a városból, nehogy elei-a bűntársai bosszút álljanak rajta. Amikor hazaért, Ellen sápadtan fogadta. Bevallotta, hogy fél. —. Bryannal beszéltem. Ne félj. többé nem hagylak magadra. Amíg vacsoráztak, Iqpva felesegére nézett. Még szép es fiatal volt. Nem volt gyerekük, nem utaztak, nem Jártak szórakozni. Ellen be- lestiii/edt a szürke hétköznapokba. El kellene utazniuk Európába,' Dél-Amerikába. A kapójt pénzről senkinek sem tett említést. A lelkiismeret-furdalas azonban nem hagyja nyugodni. Azon töprengett, ne adja e a pénzt jótékony célra. .Vagy megkeresheti Ancona hozzátartozóit, kipuhatolja, milyen az anyagi helyzetüli. Először Ancona bátyját, Mi- ke-ot kereste fel. Virágüzletet tartott a városban. — Nagyon sajnálom, amit tettem — mondta neki. — Arra gondoltam, talán jóvá- tehetek valamit. Egy kis pénzzel kisegíthetem az elhunyt hozzátartozóit. — Ne törje magát! — mordult rá mogorván Mike. — A kutya sem siratja meg, talán csak egy-két kábítószer- élvező vagy utcalány. — Volt barátnője? — Amennyit csak akar! Legutóbb Marge Morgannak, a városi kávéház pincérnőjének udvarolt. Marge szívesen fogadta, és mindent elmondott, amit csak tudott. — Tony fél évvel ezelőtt elhagyott. Azóta nem láttam. — Szeretnék segíteni... Más nő miatt hagyta el? — Természetesen. Éppen itt találkoztak. A nő egyedül jött. Magányosnak, elhagyatottnak látszott. Tony odament hozzá. Hallottam, hogy utána többször is találkoztak. — Tudja, hogy ki az a nő? — Nem, de száz dollárért megérdeklődhetem. — Rendben. — Várjon! A lány a telefonfülkéhez ment, beszélt valakivel, majd visszajött. Azt mondta, ma nem jöhet el, a férje otthon van. Azt hiszi, hogy zsarolni akarom. Holnap három órakor eljön. Nagyon meg van ijedve. Neary már fél háromkor ott ült a kávéházban. Állandóan az ajtót leste. Pontosan háromkor Marge inteti neki. Az ajtóban Ellen állt. Tisza-parti napozók. (Foto: Tóth Gizella)
